A nő és a jó rendőr meséje

rendórMegfogtak a rendőrök a héten. Az történt, hogy nem volt a kocsimon műszaki vizsga, én meg bőszen furikáztam vele a világban. Egy napon meg lefilmeztek, majd rögvest követő üzemmódra váltottak, s az első pihenőnél rám villantottak. Szépen lehúzódtam, kikapcsoltam a rádiót és megvártam, míg odajönnek (az amerikai filmekből megtanultam, hogy nem szabad kiszállni, mert akkor lelőnek).
Közúti ellenőrzés. Kidobta a gép, hogy nincsen műszakim. Hurrá. Aztán kidobta a jogsim, hogy lejárt. Még hurrá.
A két rendőr beszólt a központba, ellenőriztek mindent, én feltettem a kezem, hogy sorry, elnéztem, nem láttam, dolgozni járok vele minden nap, ez van. Ezt így elmondtam seggrázás, pillarebegtetés, bugyutáskodás nélkül a magam 45 évével, szóval minden nőcis varia nélkül, csupán vállalva a hibámat, s akkor az lett, hogy ők írtak egy helyszíni bírságot 10 ezer forintról. Így. Higgadtan, halk hangon, minden lekezelés és fölényeskedés nélkül. Egyetlen emberi kitekintés az volt az eljárás alatt, mikor egyikük-miközben a papírt írta- elmondta, hogy ne játszadozzak ezzel, mert ha most feljelentene, az 100 ezer forint is lehetne, továbbá azonnal kivonhatná a kocsimat a forgalomból. És akkor így rám nézett és megkérdezte:
– Ez a 10 ezer forint elég humánus?
Az hát. Az, barátom! Rendőr vagy, ember vagy, okés vagy.

Ez volt a szitu ismertetése. Természetesen ezek után a hazafelé úton berohantam a műszaki vizsga állomásra és lebeszéltem, hogy az autót mikor vihetem ki megcsinálni. Még három napot letoltam a kertek alatt (dolgozni muszáj menni) és péntek délután szépen begurultam a műhelybe. Kb egy óra alatt megvolt a cucc, ám kaptam egy listát a mestertől, hogy miket kell majd rendbe hozni, hogy ne csak papíron legyen megbízható az autóm. No, ahogy ott beszélgetünk, szóba hoztam, hogy megfogtak a rendőrök. Tény, hogy el akartam mesélni, milyen jó volt ez nekem. Hogy vannak korrekt rendőrök és hogy én most találkoztam kettővel. Szerettem volna ezt elmondani, mert amúgy már a menekültes őrületnél is többször éreztem azt, hogy gyakran igazságtalan a rendőrfikázás. Hogy tán átalakulóban van a világ, és nem mindig igazságos a hatalmával visszaélő rendőr képe a fejekben. Szóval így mesélem a sztorit, mikor a mester -természetesen belevágva a szavamba, hát miért is ne? Férfiaktól ismerjük ezt- azzal vágja agyon a jórendőr mesémet, hogy na, igen, persze, mert magukat elengedik, de bezzeg ha én lettem volna ott, elevenen kibeleztek volna.

Egyetlen pillanat alatt szétcseszte az örömömet. Két okból is. Egyrészt sértő volt rám nézve a dolog. Tehát az alapján, amit ő mondott, nekem nem jár emberség, korrektség “csak úgy”, nyilván csakis azért jár, mert a nőőőők, (ezek a butus nők) pozitívan vannak diszkriminálva. Ezeket bezzeg elengedik. De miért? Mert jó a seggem? De hát nem jó! Mert hülye vagyok? De hát nem vagyok hülye! Mert kisírom? De hát nem sírtam ki! Szerinte nem járhat nekem humánus bánásmód csak azért, mert ember az emberrel korrekt, hanem azonnal gyanúsítani kell, hogy ez csupán szexizmusból elkövetett jótétemény. Olyasmi, amiért persze ő, a mester titkon gyűlöl engem, hát rohadjak meg, hogy én megúsztam.
Ilyen reagálásnál azonnal eszembe jut, vajon egy ilyen okos tóni mit reagál arra, ha a rendőr férfival korrekt? Akkor bizonyosan nem kezd el azon filózni, hogy a rendőr nyilván buzi és azért volt jó fej. Nem, az úgy rendjén van, férfi a férfival (ember az emberrel) lehet normális minden hátsó feltételezés nélkül. Nővel csakis azért, mert (mert érzi a pinaszagot, mert lesajnálja, mert kegyet gyakorol, mert megteheti, mert vágyik a nő hálájára, ami simogatja az egóját).

Másodszor: Ha lett volna kedvem vitázni vele, kikértem volna ezt a megjegyzést a rendőrök nevében is. Milyen alapon merészeli ő feltételezni, hogy ezek nem humánus és rendben lévő emberek voltak? Olyanok, akik csupán teszik a dolgukat, de nem akarják az állampolgárt jobban megszopatni, mint amennyire muszáj. Miért gyanúsítja őket látatlanban, hogy valami rejtett lesajnálás okán engedik el a nőt, miközben akár ki is belezhetnék?

Érted ezt? Szóval így beleképzelem magam most egy férfi helyébe, gondolkodok azon, hogy egy ilyen beszólásra én mit reagálnék férfiként, és oda jutok, hogy iszonyatosan sértene, hogy egy másik férfi alapból azt képzeli rólam, hogy én nemi alapon baszakodok vagy nem baszakodok a másik emberrel. Hogy azt sugallja, a férfiak, a rendőrök kizárólag az alapján hoznak döntéseket, hogy férfi vagy nő az elkövető.
Olyasmire már nem is merek gondolni, hogy egyébként megnézném egy-egy ilyen közúti ellenőrzésnél milyen arányban ismerik el hepciáskodás nélkül a szabályszegést a nők és milyen arányban a férfiak, valamint azt is, hogy egy hepciáskodó delikvens esetén mennyiben hajlik a rendőr a kibelezés kontra humánus eljárás felé.

Most nem tudom, érthető vagyok-e. Oda akarok eljutni, hogy azt érzem, ez a fertelmes szexizmus egy nem buta, normális férfinak is rémesen dehonesztáló. A szexista férfiak miatt hátrányos megítélést kap minden férfi. Az én szememben egyértelműen, de ha valami csoda folytán én kilépek ebből, mert mondjuk találkozok valami olyannal, amire azt mondom: na, íme, van más is, akkor bazdmeg biztos jön egy szexista, és ő maga húzza le saját nemtársát.
Hihetetlen!
És tudod, az is van még, hogy én nem kívánok különleges bánásmódot azért, mert nő vagyok. Ha hibázok, büntessenek meg, de ne kelljen a picsámat riszálni a humánus megoldásért. Az autószerelő ne vágjon át csupán azért, mert nem okoskodok bele a munkájába, mert odaviszem neki, megbízok benne, ahogy ő is megbízik bennem, mikor a gyerekét beíratja az osztályomba. És a hűtőt ne azért cipeljék fel az emeletre, mert nő vagyok, hanem azért, mert gyengébb, mint ők. Egyébként nem cipelik fel, szóval vettem én nem oly régen egy hűtőt az interneten, és a két szállító olyan simán azt mondta, hogy nem viszik fel, mint a huszonegy. Én vittem fel a fiammal. Hát nyilván melegítőben és kinyúlt pólóban nem voltam elég szexis ahhoz, hogy humánussá váljanak. Olyan is volt már, hogy kereket cseréltem az út szélén tűsarkúban és bizony senki nem állt meg segíteni. Nyilván akkor sem voltam elég dugható állapotban, vagy nem tudom. Mindegy is, mert megoldom, bár az ujjaim vékonyabbak, a karjaim gyengébbek, mint egy férfinak. Sok férfinél viszont erősebb vagyok, és olyankor simán odaállok emelni, cipelni, segíteni úgy, hogy utána sem randit, sem szexre utaló magatartást, sem lesajnálást, sem csipkelődést nem eszközlök. Aki tud, segít, ennyi. Az erős a gyengének, ember az embernek. Lehetne ez ilyen egyszerű is.

 

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

 

Reklámok