Bocsi bacik, hagyjuk a mellébeszélést!

dia6Tudod, a nyelv nagyon izgalmas dolog. Hogy miről beszélünk és hogyan és mennyit, azzal erősen tudunk hatni az emberekre. A nyelv egy eszköz. Aki ért a nyelvhez, az képes más emberekből érzelmeket kicsalni, képes a figyelmet ráirányítani számára fontos dolgokra. Képes szemléletet formálni.
Nyilván nem véletlen, hogy a magyar közélet és sajtó annyira favorizálja azokat a hangokat, melyek a nőknek szánt hagyományos szerepeket diktálják. Nyilván azt akarnák ezzel elérni, hogy a nők ne lássanak egyebet maguk előtt és elhiggyék, az a helyes út, amibe egyébként rendszeresen belesavanyodnak. Jó lenne, ha elhinnék, hogy amitől szenvednek, az az ő legnagyobb boldogságuk. Jó sokszor elmondják ezt nekik, jól megszirupozzák, elhazudják az igazságot, vagy azt sugallják, hogy ők nem csinálják elég jól a dolgot, s az elégedettség csupán ezért várat magára. Kételyeket ébresztenek bennünk (Csak én vagyok ilyen béna, hogy beleőrülök abba, amitől kurva jól kellene érezni magam?), hogy szólni se legyen merszünk, hanem némán tegyük a „dolgunkat”.

Nyilván a gumi sem véletlen szól olyan hangon, mint ahogy. Ugye te nem tartozol azon ostobák közé, akik azt képzelik, hogy az író élete minden percében bazdmegolva veri az asztalt és mosolytalan fúriaként az élő fába is beleköt? Nyilván sejted, hogy a nyelvet tudatosan használó íróról van itt szó, aki igyekszik a figyelmet ráirányítani igazságtalan dolgokra, nyelvhasználatával pedig azt akarja érzékeltetni, hogy ezek az igazságtalanságok dühítőek. Érzelmeket akar kicsalni belőled, azt szeretné, hogy legyél te is dühös (hát nyugodtan legyél dühös, ha nő vagy, akkor azért, mert ellened folyik ez az egész patriarcha őrület, ha pedig férfi, akkor azért, mert egész neveltetéseddel elvágtak attól a lehetőségtől, hogy a nőket értő, megbecsülő ember lehess, ezáltal esélyed legyen hosszútávon működő párkapcsolatban élni. A te bőrödre szórakoznak akkor is, ha nő vagy, és akkor is, ha korrekt férfi vagy). Szeretne a gumi kicsit megrázni, hogy kezdj el gondolkodni arról, ki is vagy te ebben a világban.

Nyilván az sem véletlen, hogy mikor megnézel a tévében 10 darab reklámot (jó, tudom, te nem nézel tévét. Én igen), akkor azokból 8 női hangon beszél hozzád, nőknek (neked) ad feladatot, nőket (téged) egzecíroztat.
A feleségem hozott a patikából Saballót… Miért, bazdmeg? Neked nincs lábad, vagy beszélni nem tudsz? Az asszony dolga, hogy tudjál hugyozni?… Ha anya beteg, elszabadul a pokol… Igen? Oszt apu mit csinál? Ő valami béna pöcs, hogy nem bír el két gyerekkel? Anyu tömi magát gyógyszerrel és küszködik?… Nők szerzik be a vitamint, nők mosogatnak, viháncolnak, hogy bocsi bacik (ettől a fiam sokkot kapott konkrétan. Tehát még egy 14 évesnek is kiszúrja a szemét, hogy ilyen felháborító módon hülyét csinálnak a nőkből), és van az is, hogy vessünk véget két nap alatt a férfi náthának (!!!???). Tudod, egy takaró alatt vinnyogó hímnek a nő hozza az orrsprayt, csak, hogy nyugta legyen végre. Ah, az erős férfiak, ah!)
Nyomják bele a fejedbe a „feladataidat” és már észre sem veszed, hogy teszed. Nem látod, hogy sehol nincs szó a TE életedről, a te karrieredről (munkáról szóló reklámok és írások 90%-ban férfiakkal készülnek). Te csak szolgálj mosolyogva és pumpáld a bacikat. Hat rád, de nem csak rád, hanem hat a férjedre is. Ő még nálad is hamarabb elhiszi, hogy neked tényleg az a leghőbb boldogságod, hogy mindezeket megéljed. Ha mégis valami mást akarsz, akkor nyilván selejt vagy, megőrültél, olvasod ezt a nagypofájú gumiszobát és elment az eszed. Mer te önmagadtól képtelen vagy gondolkodni és amúgy is, mindenki megmondta, hogy neked mi okoz örömöt (a bacik meg a szop(tat)ás).

És van még az, ahogy pl a nőket ért erőszakról beszélünk. Az ugye megvan, hogy az erőszakos nőverő és gyilkoló barmok a hírekben rendszerint „szerelemféltés” miatt követik el a bűneiket? Már szinte sajnáljuk őket, érted, hogy jaj, szegény, hát nem tudott beletörődni, hogy ő nem kell. Egyszerűen a szerelem elvette az eszét. Tönkrement szegény, mert a nő elhagyta őt. Vagy a gyereklányt erőszakoló nevelőapa, aki „bűnös viszonyt” tartott fent nevelt lányával. Ilyen is volt. Valami börtönőr, aki azért a munkáját jól végezte. Ez utóbbit feltétlen meg kellett jegyezni a róla szól hírekben. Jó ember ő, csak hát elcsábult, “szoros kapcsolatot alakított ki”, “molesztálta” (mely egészen máshogy hangzik, mint, hogy erőszakolta), “nem helyénvaló viszonyt” folytatott, “szexuális aktust” végzett. Nem látom az erőszak, erőszak, erőszak szavakat leírva, pedig ezek fejeznék ki pontosan azt, ami történt.
Játszadozunk a nyelvvel, eufemizáljuk a történteket.

A minap belefutottam egy cikkbe, ami szintén a férfiak egy gyönyörű példányáról szól (jaj, hát minden nap találkozhatunk ilyenekkel) és úgy is döntöttem, elemzem, nekem, a nőnek mit mond ez az eset így leírva.

Mint a harmadik bekezdésből kiderül egyébként, valami szegény, szerencsétlen férfiról beszélünk, aki olyan, de olyan szerelmes volt, hogy egészen elvesztette az eszét és emiatt szemen szúrta szerelme tárgyának jelenlegi partnerét.
Családi vita során.
Hm. Családi vita? Tán azon vesztek össze, hogy hova mennek nyaralni, vagy, hogy melyik csekket fizessék be hamarabb? Mégis milyen viták fordulnak elő egy családban? És később: Hogyan tagja egy családnak valaki, aki másfél éve csupán zaklatója ennek a közösségnek? Mit nevezünk mi családnak, emberek?

Amúgy meg na, én nem is értem egyébként ezt a nőt. Hát nem erre vágyunk mind? Egy férfira, aki ilyen mérhetetlen módon szeret minket, akit elhajtani sem lehet, aki éveken át ragaszkodik, és e-gé-szen belepusztul, hogy nem lehetünk az övé. Nem ezért rinyálnak a nők? Nem az pont a bajuk, hogy a férfiak csalfák, hűtlenek, könnyedén játszadoznak a nők érzéseivel? Nem azt tanítja nekünk nem egy internetes oldal, hogy miképpen erőszakoljuk meg magunkat ahhoz, hogy minden áron megfogjuk és megtartsuk a Férfit? Hogyan váljunk jó nővé? És akkor tessék, itt van egy igazi kitartó egyed, a nő meg nem nézi semmibe (ez itten tömény cinizmus, csak jelzem).
Tragédiába fordul végül a férfi szerelme. És akkor cikket írnak róla, nézzük, milyen hangnemben.

„A férfi nem tudott beletörődni a szakításba, és az a tudat is gyötörte, hogy az asszonynak újabb kapcsolata lehet. Ezért a férfi szinte folyamatosan alkoholt és gyógyszereket fogyasztott. Az elköltözését követően naponta mintegy tucatnyi telefonhívással és SMS-sel igyekezett részt venni a nő mindennapjaiban, aki ennek ellenére nem akadályozta meg, hogy a gyermekeket láthassa.”

A férfi nem a szakítás miatt fogyasztott alkoholt és gyógyszereket, jó? Ez a férfi valószínűleg hajlamos arra, hogy ezt tegye, és a szakítás csupán alkalmat adott neki, hogy elmerüljön a függéseiben. Megkockáztatom, hogy már a kapcsolat idején is élt szerekkel, melyek fogyasztását akkor még valamennyire fékezte a nő kontrollja, hiszen mint tudjuk, a nők jól meg vannak arra tanítva, hogy nekik kötelességük védeni a környezetükben élők egészségét (ezt, ha máshonnan nem is, de a reklámokból megtanuljuk), ezért aztán az alkoholista pacákokat állandó házsártoskodással igyekeznek a józanság talaján tartani. Mikor végül elegük lesz és elhagyják az ilyen férfit, akkor az addigi odafigyelés megszűntével a pasi végképp elsüllyed.
Nagyjából így szokott ez történni.
Az „igyekezett részt venni a nő mindennapjaiban” kifejezés hasonlóan torzít és igyekszik elfedni a valóságot, mint a fentebb említett “nem helyénvaló viszony”. Az igazság ugyanis az, hogy itt egy átlagosnak mondható zaklatóval állunk szemben. Ilyen lényeket bárki láthat, aki megnéz egy Éjjel-nappal Budapestet például, ami telis- teli van nőket megszerzés céljából rendszeresen zaklató, manipuláló, számon kérő, hozzájuk agresszívan és lerázhatatlanul közeledő, a “nem”-ből soha nem értő faszikkal. Mondhatni, szinte csak ilyenek vannak abban a műsorban, más kérdés, hogy a viselkedésük normálisnak van beállítva. Hát jó, ők nem szurkálnak szemen senkit, de simán benne van a kórképükben egy ilyen eshetőség.
Ilyen általános szemlélettel persze érthető, hogy egy ugyanígy viselkedő fickót igyekeznek szerelmi bánatban gyötrődő szerencsétlennek beállítani.
Korrektül ezt úgy kellene írni: a férfi végeláthatatlanul zaklatta a nőt, aki- és most figyelj!!!- „ennek ellenére nem akadályozta meg, hogy a gyermekeket láthassa”. Íííí, bazz! De durva ez! Tudod, jelen pillanatban három olyan esetről tudok csak a közvetlen környezetemben, ahol a korábban bántalmazó és elhanyagoló, sőt, szexuálisan gyereket zaklató „apuka” az anya minden erőlködése és a gyerek tiltakozása ellenére láthatást kap a törvénytől. Mer ugye a gyereknek szüksége van az „édesapjára”.
Mondja már el nekem valaki, hogy mégis hogyan akadályozhatja meg egy anya a törvényileg előírt láthatást, ha a gyámhivatal azzal fenyegeti, hogy ha nem tartja be a szabályokat, akkor megbüntetik és/vagy elveszik tőle a gyereket? És hány nőnek van arra ideje, pénze, kitartása, jogszabályi ismerete, hogy végeláthatatlanul járja a hivatalokat, küzdjön az abszolút nőellenes bürokráciával, viselje, hogy megszégyenítik, meghazudtolják, a szavait semmibe veszik és kiforgatják? Hány nőnek van arra kapacitása, hogy egyáltalán belefogjon egy ilyen procedúrába? Ennek ellenére nem akadályozta meg? Hogy kellett volna megakadályoznia, úgy mégis?
A nő tehát a hibás. Né, má, milyen gondatlan anya ez. Hát egy ilyen embernek hagyja, hogy a gyerek közelébe menjen?

„Dühében az asszonyra támadt, előbb veszekedtek, majd verekedtek. A férfi a fején bántalmazta a nőt.”

Ez itt egészen jó. Kicsit sántít csak, méghozzá a veszekedtek, verekedtek szavakkal van bajom. Az van ugyanis, hogy egy feldühödött férfi és egy átlagos felépítésű nő erőbeli különbségét nagyjából úgy kell elképzelni, mint egy átlagos felépítésű nő és egy 11 éves gyerek közti különbséget. Nem csak testi erejüket, hanem hatalmi helyzetüket is célszerű párhuzamba állítani. Vagyis egy évekig zaklatott és bántalmazott nő kb úgy viszonyul a bántalmazójához, ahogy egy gyerek viszonyul a szülőhöz. Tudja, hogy nem ütheti meg, azt úgy nem szabad. Fél is tőle, függ tőle, ezért állandó fék van a viselkedésében. Amiképpen szülő és gyermeke közt ritkán fordul elő egyenrangú veszekedés, verekedés, úgy nem fordulhat elő egy testi és hatalmi fölényben lévő férfi és az általa taposott nő között veszekedés, verekedés. Ottan kérem verés van, azt megelőzően pedig szóbeli bántalmazás, melyre a nő nyilván reagál, szóval mikor az ilyen állat típusú férfi őrjöngve kurvázza, patkányozza, akkor kinyitja ő is a száját, ez azonban semmiképpen nem tekinthető veszekedésnek. Veszekedés, mint olyan csakis két egyenlő hatalmi és erőbeli helyzetben lévő ember között történik. A verekedés kifejezés egész egyszerűen abszurd és nevetséges. Szintén azt hivatott kifejezni, hogy kölcsönös, közös akaraton alapuló ténykedésről beszélünk. Ők megegyeztek, hogy most jól megküzdenek, mérlegre álltak előtte, oké, súlyozás rendben, majd ölre mentek. Buta másik faszi beszállt és megjárta, így áttételesen még azt is gondolhatjuk, ez a nő valami métely, aki jelenleg két fickót is tönkretett. Plusz szegény gyerekeket, akik védelmében nem tett semmit.
Csak kérdezem, ha én bántalmaznám szavakkal és tettekkel a 11 éves gyerekemet, azt az esetet vajon hány újság nevezné veszekedésnek és verekedésnek?

Végül azért megtudhatjuk, hogy a törvény (hál istennek!) teszi a dolgát, mert a bántalmazót lefogták, és most hirtelen már kiskorút is veszélyeztetett meg zaklatott is. A véletlen szerencsének köszönhető, hogy nem történt nagyobb tragédia.
Kíváncsi vagyok, hol volt eddig a törvénykezés? Ki védte meg ezt a nőt és a gyerekeit? Hol vannak a mindennapos nőgyilkolások mögül a megelőző intézkedések? Az ilyen esetek éveken át tartó bántások, zaklatások végkifejletei. A nők jeleznek, segítséget kérnek és soha semmi nem történik. Majd mikor beesik a tragédia, akkor minden cikk azt sugallja, hogy ezek az állatok csupán szerelemféltő, szakításba beleroppant, lelkileg összetört férfiak, akik szánalmas nyomorukban éveken át bántalmaznak, zaklatnak, gyötörnek nőket. Nőket, akik persze olyan felelőtlenek, hogy NEM TESZNEK SEMMIT, sőt, NEM VÉDIK MEG a gyerekeiket, inkább veszekednek, verekednek és meghalnak. Ők, vagy a férfi, aki kiáll mellettük (és itt megint a jól ismert sztereotíp szöveget hozom némi cinizmussal).

Rejtett nőhibáztatás, felmentése egy birtokló, erőszakos, ám de életképtelen állatnak. És mindez a nyelv ügyes használatával. Olvasod, nézed, és észrevétlenül szivárog az agyadba az információ: a szerelem, a valódi szerelem erőszakos, követelőző, féltékeny, birtokló. A szerelmes férfit sajnáljuk, hiszen egészen tönkremegy az elutasításba, mert a férfi már csak ilyen nagyon heves, ha szeret.
No, de azért mi megnyugtatjuk magunkat. Velünk nem fordulhat elő ilyesmi, ugye, mert a mi párunk nem olyan, meg mi úgyse hagynánk el. Nem is iszik sokat, balhézni is ritkán szokott, de mi azt jól tudjuk kezelni. Hogy meg a gyereket láthatásra engedjük, ha egyszer mégis megőrül (ami persze nem fordulhat elő)? Olyan isten nincs! Mer mi nem olyan anyák vagyunk! Mi aztán kiállunk a gyerekért minden áron! Ezek ilyen gyenge és béna nők, akik képtelenek tenni magukért, nem lépnek, nem intézkednek, mer minden ember a maga sorsának kovácsa. Az is érthetetlen, hogy egyes nők miért választanak ilyen idiótát maguk mellé és aztán miért maradnak vele, avagy ha nem maradnak, akkor miért tűrik a zaklatásait. Nem igaz, hogy nem lehetett volna csinálni valamit!
Valahogy így szoktak a nők (is) félrenézni, önigazolni.

Lám, ügyesen, fondorlatosan használva a nyelvet a hangsúlyok áthelyeződnek, és a fejekbe valami egészen más kerül, mint ami az igazság. Felmentést keresgélnek a bűnösnek és alig észrevehetően hibáztatják az áldozatot ezzel sugallva az összes többi nőnek, milyen felelősség terheli azokat, akik így járnak. Pont úgy működik, ahogy a reklámból is megtudod, hogy a hűtő penésztelenítése csodás és vicces játszadozás. Már szinte mondod is, mikor kinyitod az ajtaját: Bocsi, bacik- majd szexisen perdülsz egyet, mielőtt kikészíted párocskád hugyozást segítő tablettáit, pumpálsz egyet a nózijába, majd bekened a lábaid valami jó kis visszérkrémmel, megiszod a magad forró italát, hogy elnyomd a betegséged tüneteit és kisüsd a halrudacskákat. Mindezt ragyogva, mosolyogva, ahogy azt a nők szokták. Apuci duzzog a takaró alatt, vagy épp lerúgja a cipőjét, nagyvonalúskodik a bankkártyájával, illatos Axe-tól tapadnak rá a nálad sokkal fiatalabb nők, miközben a kölkeid szétverik a házat, de semmi gond, mert a Somat exkluzív aranyszínű dobozban van, szóval kerek a világ. Nyilván kerek, hiszen TE, és általad egész családod retard c vitamint esztek. Hurrá.

 

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Advertisements