Nem ápoljuk férjünk/partnerünk idős, beteg rokonait (Női Passzív Ellenállás)

2987

Képet alig találtam. Betegápolás címszónál kizárólag üde, frissen kozmetikázott, mosolygó nők ápolnak tiszta, bűbájos időseket. Manipuláció.

4. Nem ápoljuk férjünk/partnerünk idős, beteg rokonait.

Hát nem. Merhogy nem elég a háztartási munka ingyen, nem elég a gyereknevelés ingyen, nem elég az érzelmi biztonság felelőssége, a „családi tűzhely” melege, a mindenféle természetesnek vett elvárás csak úgy, puszira… se, hanem akkor minden történet legvégén még az is ott áll, hogy valamiképpen mindig mindenkinek az a természetes, hogy az öregedő, betegeskedő szülőket majd a feleség, a lány testvér látja el.
Mire föl?
Már az sem normális, s a nőknek rendkívül hátráltató, miko saját szüleiket kell betegápolni, ám valahogy az is rendben van mindenkinek, hogy anyósukat, apósukat is a nyakukba sózzák. Mennyi de mennyi nő van, aki gyesből vándorol a betegápolás embert próbáló hivatásába. Kérdezi-e őket bárki, hogy akarják- e? És ha igen, az valódi kérdés- e? Lehet- e arra nemet mondani? Mondjuk annak a nőnek, aki egyébként a családi kassza felelőse, ergo ha abból kivesz arra pénzt, hogy hivatásos betegápolót fogadjon, azzal a saját problémáit növeli. Neki kell kigazdálkodnia. És akit azonnal sarokba lehet szorítani azzal, hogy majd akkor pofázzon otthon, ha annyit keres, mint drága férj.
Ez boldogabb társadalmakban úgy van ám, hogy jól kiépített szociális hálózat működik az idősek ellátására. Nem egy magyar nő van, aki a gyerekei felnövekedése után uzsgyi, kireppen mondjuk Angliába és ott lesz pénzért (!) betegápoló. Valahogy csak nálunk ilyen kormányzatilag, társadalmilag, családilag elvárt szerepkör a bezárkózás és önfeláldozás.
És újra mondom: ingyen.

Hát tudjátok, mit? Dolgozzon a fene ingyen!
Mégis hány bőrt akarnak még a nőkről lehúzni? Azokról, akiknek már se nyugdíja, se rendes állása, se anyagi függetlensége nem lehetséges ebben a nyomorék országban.
És már hallom is a huhogókat, amiképpen szívükhöz kapnak: Jaj, micsoda szívtelen hozzáállás ez, jaj!
Az bizony.
Viszont nem lesz ebben változás, hacsak a nők nem állnak a sarkukra és nem tesznek arra nézve kijelentéseket, hogy ők bizony nem. És már jó időben, még a szülők erejének teljében, különben könnyen úgy járhatnak, hogy mikor a baj leszakad, akkor csupán kérdőn néző, elváró pillantásokkal találkoznak, megoldási tervvel nem. Akkor pedig nem marad más választásuk, csakis az, hogy beálljanak a sorba.
És hogy mit jelent az otthoni betegápolás?

Kiesést a munka világából.
Teljes anyagi és egzisztenciális kiszolgáltatottságot.
Teljes lelki kiszolgáltatottságot (ha nem csinálod a beteg teljes megelégedettségére, a nemrég még kihátráló család hirtelen számonkérővé és vádaskodóvá válik)
Kemény fizikai megpróbáltatásokat.
Kemény lelki megpróbáltatásokat.
Adott esetben depressziót, elbutulást, beszűkülést.

Nem kevés ez, igaz? Kellene neked, ha választhatnál? Nem volna jobb egy jól kialakított szociális háló, amelyben képzett ápolók járnák az otthonokat és gondoskodnának az idősekről? Akár nők. Hát mennyivel másabb azt mondani, ez a munkám, én választottam, ebből élek, minthogy ezt kell csinálnom, mert muszáj csinálnom, és ennek köszönhetően úgy kell egy kis apróért kuncsorogni az „uramnak”. Hogy lesem a postást abban reménykedve, hogy végre valami emberi szót hallok a sok nyögdécselés között?
Hol vannak ebből az országból a megfizethető idősotthonok? Hol van egy ápoló hálózat? Hová lett a pénz a szociális szférából?
Hiszen ahelyett, hogy bővítenék, szélesítenék, inkább elfelé szívják az erőforrásokat nyilvánvalóvá téve, hogy itt is- akárcsak a gyereknevelés terén- a nőket akarják ingyen szolgáltatásokra bírni.

Az van, kérlek szépen, hogy ezt a szétcseszett országot az oktatással, egészségüggyel, idősgondozással, szegények segítésével, nővédelemmel együtt nem mások viszik a hátukon, mint maguk a nők. Azok a nők, akiknek jogvédő munkáját pl körberöhögik kormányszinten. Azok a nők, akiket bátran lehet verni, gyilkolni, hát 4-5 év börtön nem nagy dolog, ha cserébe bármelyik „szerelemféltő” köcsög halálra szurkálhatja a nejét. Azok a nők, akik kórházakban, iskolákban és az otthonokban küszködnek némán, hogy ne dőljön össze ez a férfiak által összetákolt kártyavár. Azok a nők, akik többévnyi bántalmazás után azt kapják a gyerekvédelemtől, hogy ha ők (!!!) nem szüntetik meg az otthoni csetepatékat, akkor a gyerekük állami gondozásba kerül. Azok a nők, akik a saját otthonukból kénytelenek menekülni, földönfutóvá válni, ha nem bírják tovább a bántalmazást. Azok a nők, akiknek oldalait, beszélgetéseit, felvilágosító munkáját bármely jöttment nőgyűlölő jogosnak érzi szétcseszni.

Mi visszük a hátunkon az egész országot. Ha mi nem szülünk, akkor elfogyunk. Ha mi azt mondjuk, nesze, apukám, neveld a kölköket, én meg megyek tanulni, dolgozni, akkor a gyerekek éhen halnak. Ha mi nem ápoljuk az időseket, a kutya sem nyitja rájuk az ajtót. Ha mi nem főzzük meg az ételt, akkor nem lesz mit enni. Az ország fele a nőkön élősködik és saját életét építgeti, míg mi szakadatlan dolgozunk.
És ezt senki nem becsüli semmire.

A Női Passzív Ellenállás azt mondja, hogy elegünk van az ingyen szolgáltatásokból, a „fekete (és megfizetetlen) munkából”, ami elveszi az energiáinkat, amit mindenki oly mértékben természetesnek vesz, hogy forráselvonásokat alapoznak a nők jó lelkére és kötelességtudatára építve.
Nem vagyunk kötelesek ebben részt venni.
Nem kell megcsinálnunk.
A mi életünk is pont olyan értékes, mint bármelyik férfié, éppen ezért elvárjuk, hogy az állam gondoskodjék az időseiről. Azokról, akik ebben az országban dolgozták végig dolgos éveiket, ennek az országnak, s benne vezetőik magánvagyonának szaporítására áldozták életüket. Ne a mi kontónkra, mi bőrünkre takarékoskodjon a kormány, ne a nők nyakába varrja a számára kényelmetlen feladatokat.
Hagyjanak minket élni!

További cikkek a Női Passzív Ellenállásról

Ha te is egyetértesz az elveinkkel, olvasd el és írd alá petíciónkat!
Női Passzív Ellenállás

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Advertisements