Iskolakezdés mellékhatások nélkül

iskola1Az alábbi posztot olvasónk küldte. Néhány hónapja igen keserű szájízzel indult el Hollandia felé a családjával. Mára nagyjából berendezkedtek, élvezik a demokrácia és a rendezett, kiszámítható, élni hagyó ország örömeit. A nagy kérdés viszont: “Milyen lesz az iskola?” még előttük állt. Sok meglepetés, öröm és nyugalom, amit az új iskolakezdés jelent az ottani gyerekeknek. Olvassátok az élménybeszámolóját.

“Tudod mi van? Lehet iskolát kezdeni gyomorgörcs nélkül. Lehet első nap iskolába menni ünneplő és tisztasági csomag nélkül. Van olyan szeptember első hete, ami nem tankönyv bekötéssel meg könyvmizériával telik (tudod: Sajnos nem érkezett meg, szerezzék be külön kedves szülők!). Nincs kikérő írás (eltáv papír vazze, mint a katonaságnál!!!).
Képzeld, akkor is elindul az év, ha nem töltesz ki egyetlen formanyomtatványt sem, nem ragasztasz pénzes borítékot a nem létező üzenő hátuljára!

Elkezdtük az iskolát az új életünkben, és meglepetésből meglepetésbe esünk. Mesélek erről egy kicsit, most, amíg tart még az újdonság érzése (jövőre már biztos nem ekkora vigyorral fogom élvezni).
Itt az iskolakezdéshez be kellett szerezni a gyereknek egy táskát (a szendvicsnek), egy strapa farmert és sportcipőt a focizáshoz, meg egy biciklit, amivel a gyerek eljut a suliba.
A tanárnő az ajtóban állva kézfogással mosolyogva fogadta a gyerekeket. Ekkor 8:27 percet írtunk, előbb kár bemenni, mert nincs nyitva a suli, hiszen a tanítás csak 8:30-kor kezdődik.

A mindennapokról (ez a kisebbik, 8 éves gyerek iskolája):

A munkafüzetet, ceruzákat, színeseket, ragasztót, festéket, ecsetet, papírt, gyurmát,… (lásd beszerzendő éves tanszerlista) az iskola biztosítja. A gyerekek dolga a cuccok rendben tartása az iskolában (hegyezés, elpakolás).
A tankönyv egy darab munkafüzet hetente, ebben dolgoznak egész héten és csak hétvégén hoznak haza. A következő héten már az új munkafüzet várja őket a padon, cuccot nem kell cipelni.
A tananyag gyerekenként változó, aki gyorsabban halad több feladatot, aki lassabban, több időt kap. Ha valaki így is végez a feladatával, olvashat, odaülhet a teremben lévő számítógéphez (amin gyerekeknek szánt készségfejlesztő játékok futnak) vagy játszhat. Azt csak érdekességként írom, hogy mindenhol érintő képernyős tábla van, ez érdemben nem sokat ad hozzá az egész oktatáshoz.

Az órákon a gyerekek megrajzolják, kivágják, kiszínezik, kifestik a tananyagot: idő tanulásánál órát, naptárt, testrészeknél papírfigurát készítenek. Olyan, hogy rajzóra nincs, de minden nap van olyan feladat, amelyikben a rajzolás, festés kap főszerepet. MINDEN NAP.
A kajálás nap közben nem sok időt visz, egy tízórai és egy rövid ebédszünet van, amikor a nebulók elfogyasztják az otthonról hozott szendvicseiket, gyümölcseiket. Egy iskolában, ahol számos kultúra, vallás, ízlés keveredik kár iskolai étkeztetéssel próbálkozni.
Minden nap kétszer kint vannak az udvaron, napsütésben, esőben, szélben. A suli délután 14 óráig tart, amikor is a gyerekek felpattannak a bringára és hazatekernek.
Lecke? Van! Nap elején megkapják, hogy milyen feladatokat kell megcsinálniuk nap végéig (mindenki egyénre szabottan), a gyerek meg eldönti, hogy mikor csinálja meg a nap folyamán. Hazavinni tanulnivalót a suliból tilos, délután már játszás a penzum mindenkinek.

A nagyobb gyerek (13 éves) iskolája is csupa meglepetés:

Évnyitó, ünneplő, egyéb embert nyúzó baromság itt sincs. Van viszont minden héten főzés óra, társadalomtudomány, ahol az előző napi híradót nézik meg és dolgozzák fel együtt. (Milyen már, hogy Magyarország minden este szerepel a híradóban!!!).
Matek, amit nem értem miért, de itt élvez a gyerek („itt izgalmas feladatokat kapunk”). Biológia órán mikroszkópos vizsgálat, zeneórán (zene, nem ének, megvan?), pedig a gyerekek kipróbálják az aktuálisan bemutatott hangszert. Az óra végén mind együtt zenélnek.
Dráma órán (ami egyébként a magyar iskolában is volt és ott is nagyon szeretett) táncolnak, improvizációs játékokat játszanak, nagy hangsúlyt fektetve a kreativitásra csakúgy, mint az egymás megismerésére.
Van ezen kívül sok nyelvóra (ez mondjuk a nyelvet nem beszélő gyerekek esetében különösen érthető). Itt mondjuk már a 10 évesek is igazán könnyedén beszélnek angolul (ami itt a második, nem hivatalos nyelv). Nem választékosan, de természetesen.

Az iskolai adminisztráció minimális, a tanárok feladata a tanítás, ez itt természetes. Ha kell valamilyen papír (a mi esetünkben nem meglepő módon épp a magyar iskolának kellett egy igazolást kiállítani), akkor azt a hét egy adott napján intézik el. Ha sürgős, persze azonnal, de hát itt erre nincs nagyon szükség.
A tanárok közt itt is van kedves, szigorú, morcos, nagyjából egyforma számban férfi és nő. Feltűnő viszont egyik sem zombi. Nincsenek kizsigerelve, leharcolva, nincsenek agyon nyomasztva felesleges adminisztrációval. Dolgozat nincs, így javítani sem kell. Mivel folyamatosan követik a tanulók haladását, nincs szükség év közbeni dolgozatokra.
A tanítás után fél órával már nem találni tanárt az épületben, mindenki hazamegy és éli az életét.

Van még valami, ami szíven ütött: a beiratkozásnál meg kellett adni külön-külön a szülők iskolai végzettségét (nem a végzettség típusát, hanem konkrétan, hogy hány évet töltött összesen tanulmányokkal). Nem a munkahelyet, nem a jövedelmet, a tanulmányokkal eltöltött évek számát.
Kicsit értetlenkedve megkérdeztem, hogy erre miért van szükség. Kiderült, hogy az iskola ennek alapján kap a gyerekek után támogatást. Érted? Azután a gyerek után, akinek a szülei nem olyan iskolázottak több támogatást kapnak. Persze mindenkit válogatás nélkül fogadnak, de bele van építve a rendszerbe, hogy aki tanulmányok szempontjából hátrányosabb helyzetből indul, arra több erőforrás jut az oktatási büdzséből.

Itt tartunk most. Izgatottan várom, mivé válnak a gyerekeim, mivé válok én magam ebben az új rendszerben. Ami változást már érzek magamban, az a bizalom. Lett bizalmam az oktatási rendszerben, az iskola intézményében, a tanárokban. A gyerekeimen pedig az önbizalmat látom, hogy elkezdtek bízni magukban, a képességeiben, és egyre bátrabban próbálják ki magukat a számukra ismeretlen helyzetekben.

És még csak az elején vagyunk!

 

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Ha neked is van külföldi iskoláról tapasztalatod, kérlek oszd meg velünk. Beszámolódat az 1gumiszoba@gmail.com emilcímre küldheted.

Reklámok