Nők! Mit gondolunk a menekültekről?

MenekültekTudom, hogy sokféle írás van már a menekülteket övező hisztériáról. Pro és kontra jönnek szövegek, az alapállás mégis az, hogy a menekültek ne jöjjenek ide, mert akkor itt majd anarchia lesz és pusztulás. A legcukibb számomra a nők megerőszakolásával kapcsolatos riogatás, meg az, hogy majd ők hogyan támadnak meg és rabolnak ki minket, és még most az is van, hogy behurcolják a betegségeket és akkor jaj lesz nekünk.
Lesz egyébként. Nyilvánvaló, hogy a menekültáradat terheket ró azokra az országokra, amelyek átmenetileg vagy véglegesen otthont adnak azoknak, akik kénytelenek elhagyni a hazájukat. Ha ezt az egyén, illetve az egyes országok szintjén nézzük, akkor nem túl rózsás a helyzet. Ha történelmileg nézzük nagy rátekintéssel, akkor meg az van, hogy a világot rohadtul nem érdekli a mi személyes kínunk. Jelenleg egy átrendeződés zajlik, amelyben azok az országok, melyek eddig lenyúló országok voltak, azok most szívnak egy kicsit.

A nyugati nemzetek évezredeken át rabolták Afrikát és a Közel-Keletet, leszarták nagy ívben az ott zajló folyamatokat, hagyták és hagyják uralkodni – eluralkodni az agresszorokat, és most, amikor a helyzet már tarthatatlan, akkor nem kívánnak felelősséget vállalni. Csakhogy a népvándorlás zajlik, ideig – óráig esetleg fel lehet tartóztatni, de végső soron be kell látni, hogy megállíthatatlan. Kérdés csak az, ki hogyan áll ehhez a kérdéshez.

Magyarország – ahogy egy kommetelő írta nemrég – homogén ország. Itt még cigánynak lenni sem megengedett, náluk sötétebb bőrrel meg alig látsz valakit. Jó talaj ez a rasszistáknak. Könnyű megtalálniuk gyűlöletük tárgyát. Nem szokta a szemünk a másfélét, megbámuljuk a sötét bőrűeket, furcsálkodunk, idegenkedünk, képzelődünk. Miközben sok olyan ország van, ahol a sokszínűség hétköznapi. Próbálna csak valaki ott egy feketét megtámadni, rögtön teremne másik öt, aki megvédi. A feketék részt vesznek a közéletben, lassan és a szívós propagandának köszönhetően az élet elfogadott részei.
Voltam ilyen országban, mely ország mára felmérte, hogy ezzel együtt kell élni, sőt, lehet jól együtt élni. Ilyen országban él a barátnőm is, aki ért valamihez, és az az ország boldogan és tárt karokkal fogadja az ő tudását. Ott nem „a” magyar, akitől tartani kell, mert tolvaj és hazug, olyan, aki kilopja az ételt a szállodából, beszökik a múzeumba, két hónap munka után segélyekre pályázik, hanem egy ember, akinek tudásával az ország tud haladni.
Ember.
(Mert egyébként magyarkodhatunk itt, meg építgethetjük a kerítéseinket, de azt sose felejtsük el, ha külföldre megyünk, hogy mélyen titkoljuk magyarságunkat, mert azon túl, hogy OV kormányzásának köszönhetően komplett idiótának tartanak minket, azon túl az a hírünk, hogy bugris tolvaj népség vagyunk. És az is egyébként.)
És mi féltjük a kultúránkat meg a kulturáltságunkat. Na, hiszen!

Szóval benne vagyunk egy folyamatban. A világ átrendeződik, és ennek az átrendeződésnek mi egy állomása vagyunk. Egy hely vagyunk, ahol egy pillanatra megállnak ezek az emberek, hogy azután javarészt továbbhaladjanak. Miközben egyébként magyarok százezrei vándorolnak ki, igaz, nem hajókon hánykolódva, gyalogolva, mert mi vagyunk még olyan szerencsések, hogy meg tudjuk venni a repjegyet, De azért érdemes azon elgondolkodni, ha előttünk csapnák le a kapukat, minket csapnának be azok, akik segítséget ígérnek (volt ilyenben részem), nekünk kellene gyűjtőtáborokban dekkolni úgy, hogy azt se tudjuk, mi lesz velünk, akkor vajon hogyan éreznénk magunkat? Mert megyünk mi is, pedig nekünk – egyelőre még – nem az életünk a tét.
Vagyis de. Nem szuronyok és tőrök veszélyeztetnek, „csak” lelki, egzisztenciális, szellemi halál. Egy ostobán őrjöngő hatalom foglyai vagyunk, s ebből egyre többen vágyunk valami jobbra. Mi tudunk menni tisztán, elegánsan, frissen. Mi tudunk munkát vállalni, mert – még – kapunk. Nem jut több nekünk, csupán a magyarságunk miatti lenézés. Azt meg ki lehet bírni.
Vajon ha olyan gyűlölet fogadna minket, amilyen gyűlölettel itt fordulnak azok felé, akik a halál elől futnak, akkor ahhoz mit szólnánk? Ez is mindig eszembe jut. Azt tedd másokkal, amit magadnak is kívánsz. Én magamnak nyitott és befogadó országokat kívánnék.

Mégis, mégis sok a kérdés. Túl sok.
Mi történik, ha a kultúrák keverednek? Ne legyünk idealisták. A menekültek java része férfi, miközben az olyan széplelkek, mint én, leginkább elgyötört nőknek és gyerekeknek szeretjük elképzelni őket. És ahogy kommentben láttam valahol a fészen, tényleg érdekes volna a bejövő nőket és gyerekeket megkérdezni arról, milyen életük is van a velük tartó férfiak mellett. Mert ezek a férfiak olyan kultúrából jönnek javarészt, ahol a nőket szarba se nézik. Ahol gyereklányokat erőszakolnak és kényszerítenek házasságra, aztán születtetik őket egy életen át. Felmerül a kérdés, hogy kell- e nekünk ide egy rakás nőgyűlölő akkor, mikor a sajátjainkkal sem bírunk el.
És persze az is kérdés, hogy kinek van nagyobb lehetősége a menekülésre? Hány nő marad ott? Fiatal lányok, gyerekek, akik a házból sem mernek kilépni, vagy félholtan fekszenek, mert felgyújtották magukat, csak hogy az Iszlám Állam kezére ne jussanak? Hol vannak a fiatal, férjezetlen lányok a táborokból? Csináltak erre nézve kimutatást? Tudjuk, hányan vannak a tömegben?
Csak gondoljuk végig: Itt, Magyarországon kiknek van több eszköz a kezében a meneküléshez? Csak nem a férfiaknak? Majd a férfiak viszik a családjuk- esetleg. Nők gyerekekkel még tőlünk sem igen bírnak nekiindulni. Szóval akkor, amikor a menekültekkel törődünk, értük küzdünk, akkor kiknek a szekerét toljuk? Szegény, szerencsétlen nőtársainkét, avagy javarészt ugyanolyan férfiakét, akiktől itthon is szenvedünk? Ha te dönthetnél, kit támogatsz, kit segítesz, adnád- e a pénzed, erőd olyan férfiaknak, akinek az agyában az él, hogy a nő használati tárgy?

Ezzel együtt szkeptikus vagyok akkor, mikor egy olyan országban tombol a nőkért lihegés, ahol egyébként semmi nem védi a nőket. Olyan országban, ahol hetente van hír nő és gyerekbántalmazásról (melyet 99%- ban férfiak követnek el), és ezekkel az esetekkel az igazságszolgáltatás minimum nevetségesen, de inkább vérforraló módon tehetetlen. Olyan országban, ahol a sajtó ilyen esetekről írva eufémizál, s az erőszakot elkövetők időnként komoly állami megbízásokat kapnak. A házasságon belüli erőszak, mint olyan, a mai napig létezik elvárt, kicsikart szex formájában, továbbá ezt a nők elleni erőszakot a média nyíltan erősíti szexre buzdító, pornográf elvárásokat támogató írásokkal. A közmédiában (music fm pl) mindennapos a testszégyenítés, a tárgyiasítás, az erőszakon röhögcsélés, és hát a parlament… hát az egy gusztustalan nőgyűlölő gyülekezet. A hörgő tömeg a nőket veri, ha azokat neki nem tetsző férfiakkal látja, vagy túl színesnek gondolja.
Itt beszélnek nekem értem aggódásról, meg arról, hogy majd ők tesznek róla, hogy engem egy bevándorló se erőszakoljon meg.
Ezt így én nem tudom elfogadni. Ezt így nem.

Tegyék rendbe a törvényeket, dolgozzák ki a nők védelmét, büntessék méltó módon az erőszak minden formáját, sőt, a szexizmust, ami átitatja az egész életemet. Majd azután lehet engem félteni. Majd akkor elhiszem nekik, hogy rólam szólnak, értem történnek a dolgok. Legyen szigorú a társadalom minden nőket érintő erőszakkal szemben, irtsák ki a magyar férfiakból még a gondolatot is, legyen a közösségnek ereje. És akkor majd elhiszem, hogy értem beszélnek, nem pedig eszköz vagyok.
Viszont hogy mi, nők egymás közt miről beszélünk, az megint egy másik dolog. Ahogy a kerítés is a mi pénzünkből épül, hiszen a 29 milliárdból éppen ki lehetne fizetni az iskolák gázszámláját, az állítólagos ingyenes tankönyveket kibővíteni úgy, hogy legyen munkafüzet is melléjük, lehetne még nyitni néhány anyaotthont az erőszak elől menekülő nőknek, pénzt adni azoknak a szervezeteknek, melyek éppen ezeket a nőket látnák el jogi és egyéb segítséggel, vagy nyitni néhány öregek otthonát, hogy ne a nőket szorítsák bele a betegápolásba. Szóval lenne mit költeni a nőkre, ha már annyira aggódnak értünk.
És igen, lehetne költeni a menekültekre is… mondjuk, hogy normális körülmények közt legyenek, meg viszonylag normálisan továbbutazhassanak.
Mert mi ezzel a gusztustalan szittyasággal még egészen szerencsések vagyunk. Itt nem akar maradni senki. Nem pálya nekik ez a fosország. Még az afrikai menekülteknek sem pálya. Nem akar itt már senki élni. Továbbmennek ők is. 100 ezerből most éppen 4000 ember van az országban. A többiek rég odébbálltak.

Azt gondolom most, hogy a dolog nagyon bonyolult és ebben mindenkinek van felelőssége. Ha én a menekültekre gondolok, akkor mindig gondolok azokra a nőkre, akik nem tudnak eljönni, mert a férfiak (ezek az itt lévő férfiak) hátrahagyják őket prédának. Én nekik akarnék segíteni, ahhoz viszont oda kellene nyúlni, ahol ők vannak.
És hogy a folyamatokkal mi van? Mi legyen?
Mi vándorlunk nyugatra, ide vándorolnak keletről. A világ átrendeződik, és jelenleg csak képzelődünk arról, hogy ez milyen hosszú távú következményekkel fog járni. Ha Európa megtelik más nemzetekkel, akkor talán színesebbé válik a világ. Ők hoznak magukkal valamit, akarnak köztünk élni és feltételezem, tesznek is azért, hogy helyet találjanak maguknak. Ez azonban nem megoldás azoknak, akik ott maradnak. A nőknek, akik a legtöbb szenvedést átélik, azoknak nem megoldás.

Ilyenformán most én, aki utálom ezt a hisztériát, a trógerek gyülekezetét, akik erőszakoskodnak a menekülőkkel, szítják a gyűlöletet, gyűlölöm, hogy miközben én két napig aggódtam, hogy egyáltalán kapok-e fizetést, aközben kimondhatatlan pénz megy el arra a kerítésre (és vándorol azok zsebébe, akik bizniszelnek az üggyel), én most azt mondom, hogy egy-egy pillanatra nőként álljunk meg és gondolkodjunk. Gondolkodjunk, milyen mélyre merülünk a humanitárius együttérzésben és gondolkodjunk, hogy magunkért, más nőkért tudunk-e szólni, tenni, vagy az van, hogy bárhova állunk, mindenképp a férfiak szekerét toljuk.
Úgy vélem, ez nagyon fontos kérdés.

Végül pedig egy sztori arról, hogy milyen státuszban vannak katasztrófák idején (is) a nők:
Haitin a földrengés után a nőknek külön segélyosztó állomást kellett felállítani, ahol férfiak nem állhattak sorba, mert az összes többi segélyosztó helyen arrébb rugdosták a nőket a férfiak, akik így nem jutottak élelemhez. Ezek után férfiellenességgel vádolták meg a csak nőknek segélyt kiosztó szervezetet, Mindezt annak ellenére, hogy mindenki tudta, hogy a nőknek kiosztott segélyből a gyerekek nagyobb arányban részesültek, mint a férfiaknak, avagy mindkét nemnek kiosztott élelmiszerből.
Ehhez mit szólunk? Nőként ehhez mit szólunk?

Legvégül pedig úgy érzem, kár minden szó. Úgy érzem, rajtunk túlmutat ez az egész. Valaha egyetlen Dzsingisz kán elég volt, hogy újraírja a térképet és népeket tüntessen el a Föld színéről. Senki nem tudta megállítani. Most egy egész invázió zajlik. Félek, ez is elsöpör majd sok mindent. Egy biztos: ezt a folyamatot kerítés vagy hisztéria nem állítja meg.
Bennem csak kérdések vannak. Vélemény alig. Te mit gondolsz erről?

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Advertisements

31 hozzászólás

  • Az íráshoz (és persze a lényeget mindig megragadom, ugye 😀 )
    1.: Nem értek egyet a kollektív bűnösséggel. Ahogy nem értek egyet azzal, hogy én vagy a gyerekem személy szerint bármivel is tartozna pl. a világháború zsidó és cigány (és bármilyen) áldozatainak. Nem értek egyet azzal, hogy én, mint európai egy jogos számlát fizetek a régebbiek afrikai meg arab kizsákmányolásáért.

    • Kollektív felelősségvállalást írtam volna? Idéznél?

      • Ennyit az ellentétet vélek felfedezni-ről.

      • Neked ma estére az a játékod, hogy kiforgatod/átírod, amit véleményként leírok?
        Még véletlenül sem hoztam összefüggésbe a lehetséges rendcsinálókat a volt kizsákmányolókkal. Nem tettem egyenlőségjelet, mert nem ez volt a kiválasztásom alapja.
        Én egyáltalán nem vagyok hajlandó ezt a kérdést a kizsákmányolt-kizsákmányoló összefüggésbe tenni.
        Ezt te adod a számba.
        Én nem írtam ilyet.
        Azt olvasd légy szíves, amit írok. Máshol játszál azzal, hogy azt olvasod, amit olvasni szeretnél.
        Köszönöm.

    • Egyébként nem fér bele több ezer vagy több tízezer bevándorló?
      És ha nem, miért?
      És akkor mit kellene csinálnunk velük?

  • 2., Nem értek egyet azzal, hogy most itten Európának meg az USA-nak kellene rendet tennie. Az ilyesmi nekik még egyszer sem sikerült fényesen, ugye. Az ISIS ellen azoknak az országoknak kell harcolniuk, akiknek a területén terjeszkednek. Ezek az országok kérhetnek segítséget és ha kérnek, meg is kell adni. De akkor meg ugye olyan kényes dolgokba szaladunk bele, mint az orosz-amerikai-kínai-stb nagyhatalmak egymás elleni játéka. Mert az ilyen felszabadításból, majd a béke biztosításából könnyen lesznek ideiglenesen az országban állomásozó haderők és az egyik nagyhatalom ezirányú törekvéseit sem szereti a másik.

  • Pont azt akartam mondani, hogy Brüsszelben, ahol eltem es ahol a marokkoiak aranya kb 30%, rengeteg atrocitasom volt az arabokkal. Konkretan arab férfiakkal (mivelhogy asszonyokkal kevésbé talalkoztam). Volt aki nem akart a piacon kiszolgalni, volt aki nem engedte, hogy felszalljak a buszra, amit o vezetett. Amennyire értettem, azért mert nő vagyok es nem tetszik neki a pofam, a stilusom, vagy csak mert megteheti. Ismerosomet taxiban eroszakolta meg a taxisofor, stb. Ezek tapasztalatok.
    Ugyanakkor az is, hogy nyitottak az ujitasra, kiveve a fanatizaltak. Azok borzalmasak. Nokent nemhogy hozzajuk szolni, de rajuk neznem is kihivas!

    Ilyenkor arra gondolok, hogy EZ a hátam kozepere nem kell.

    Aztán meg az jut eszembe, hogy azok a gyerekek, nők, lányok akik eljutottak idaig, esélyt kaptak, hogy kitorjenek ebbol.

    Szóval Gumi okfejteset tovabbvive: a menekült nőket és gyereket kene valahogy celzottan segíteni, a magányos ferfiakat nem annyira partolom. Ok valószínűleg egy eroszakos toborzas, terites, vagy valóban gazdasagi okokbol menekulnek, es ne gondoljuk, hogy agglegenyek. 20 ev folott senki sem az: csak valóban otthon hagyrak a “koloncot”. Ebek harmincadjara

  • Csak az egyszerűbb áttekintés érdekében, szedjétek kétfelé a problémát. Egyrészt van az elvont fogalom, a “modernkori migráció”. Ez világpolitikai, gazdasági, hatalmi kérdés, és olyanfajta fenyegetés, mint a globális felmelegedés, mivel valamiféle apokalipszis lesz a vége, hacsak nem tudnak nagy- és kisebb hatalmak közösen valamiféle “nagykoalíciós” megoldást találni rá. Olyan konszenzusra volna szükség, ahol a hatalmasoknak engedniük kéne a privilégiumaikból, ahol gazdasági újraelosztással kellene lehetővé tenni bizonyos térségekben a normális életet. És – a klímaváltozáshoz hasonlóan – ebben az esetben sem lehetünk túl optimisták: a tesztoszteronvezérelt hatalom általában képtelen erre.

    Viszont itt van a körmünkre égő, előttünk lejátszódó dráma a pályaudvarokon, az utakon, a tömegszállásokon. Ők MOST vannak itt, MOST van szükségük egy pohár vízre, három pár tiszta zoknira, váltás alsóra. Muszáj rajtuk segíteni, akár férfiak, akár nők, akárkik, mert nem vagyunk gyilkosok még átvitt értelemben sem, nem küldünk vissza embereket géppuskák elé, éhhalálba, rabszolgaságba.

    Néhány hete ezt írtam erről, kicsit szentimentálisnak tűnik, noha nem szántam annak. Csak próbáltam üzenni vele, hogy másképp is lehet a pillanatnyi tűzoltást kezelni, mint Magyarországon.

    • Az, aki el KÉPES jönni, az – józan ésszel kikövetkeztethetően – bizonyos mértékben privilegizált. Minél messzebbre kell eljutni, annál “többe van” a mozgás, bármennyire nyomorult módon tesszük is meg az utat. Érted, ha egy szendvicsre telik, akkor egy ötkilométeres túrára vagy hitelesítve, ötszáz kilométerhez meg száz szendvics kell. Én se tudtam volna cigánytelepről Németországba emigrálni. Ezért felháborító, hogy számon kérik az ideérkezőkön a mobiltelefont meg a Western Unionos pénzfelvételt. Az baromira nem bizonyítja, hogy nem rakétatámadás elől menekülnek, hanem csak mittomén “úri jódógukban”, vagy a “titkos világhatalom” (gyíkemberek, zsidók, szabadkőművesek, miafaszom) utasítására “megszállják” a szentséges keresztény országunkat.

      Magyarországról is általában a férfiak tudnak először ellépni. És ők is hátrahagyják a családot, hogy majd a külföldi keresetükből támogatják őket. Mert amúgy – ha jól végig gondolod – az általános társadalmi felfogás genderről, nőkről, szerepekről szinte a tálibokéval azonos. Apró külsőségekben van csak különbség (nincs burka, helyette van testszégyenítés, öregfasizmus, stb. – de pl. VAN becsületgyilkosság, csak nem így hívjuk).

      De ezek helyzetek, nem várhatjuk, hogy csak mert ötezer kilométert jöttek, közben alakítsák át a világszemléletüket. Főleg ugye a vallást, ami szerintem mindennek a rákfenéje. A keresztény ugyanúgy, mint a muzulmán meg a minden más – de ez egy másik gondolatmenet, megérne egy misét (hehe, érted, misét). Amúgy valamennyire alakul amúgy is. És ezt itt látom, a Nyugaton élő keletiek körében. Viszont azt tényleg gondolom, hogy a legyengült embereket nem lehet semmilyen alapon se szelektálni, nem lehetnek elvárásaink.

      A népek keveredése szerintem is csak jót hozott eddig. A legjobb helyek a világon a vegyes lakosságú vidékek. Amúgy ugye, a biológia is a genetikai keveredést favorizálja az endogámiával szemben. 🙂

      • Érteni véltem – most már kicsit bizonytalan vagyok. Mert értem én, hogy te az otthon maradókra gondolsz, azokra, akiknek annyijuk sincs, hogy öt kilométerre elhúzódjanak a torkolattüzektől. És azt is érteni vélem, hogy neked az az erkölcsi dilemmád, hogy ők vannak a legnagyobb veszélyben (a menekülni képes “privilegizáltakhoz” képest is), és nekünk kéne energiát fektetnünk abba, hogy ez ne így legyen. És ezt megértem, mert sose fogjuk tudni a lelkiismeretünket lecsillapítani ebben az ügyben, bármennyire is személyesen csekély – csak a “privilegizált”, értsd kvázi nyugati születési helyünk – a bűnünk. És amilyen a világ, ezek között a reménytelen helyzetben lévők között több a nő. Persze, szétvet a düh engem is emiatt. Tudjuk, hogy a szegények között MINDIG több a nő. Az igazán szegények között pedig még több.

        Amit én mondtam az imént, az ugyan nem igazi gyógyír erre, csak egy kicsit pragmatikusabb megközelítés. Vagyis, hogy a globális problémát (szegénység, háború, a világ rettenetes megosztottsága) most és itt felülírja valami: a konkrét segítségnyújtás kötelezettsége. És tudom, persze hogy tudom, hogy ezt te sem akarnád szelektálni. 🙂

        • Ja, és ugye ez az ember “actio radiusán” is múlik. Mármint a jelenlegi “pragmatikus” megközelítésem. Mert az én hatalmamban az áll, hogy itt és most segítsek, nehezebben megyek Szíriába. A magyar kormánynak pedig ugye végképp nem Szíriába kéne menni (pedig könnyebben tenné, mint én egyedül), hanem a Keletiben várná a kötelessége. Amit nem teljesít.

  • Azért elég hiábavalónak tűnik menekültekről beszélni/vitatkozni Mao-n ha a pirezektől félnek az emberek. Halvány fogalmuk nincs semmiről, nem is látnak menekültet. Most ne is keverjük bele a dilettáns kormányunkat, tesz amit tesz, de ártani nagyon tud. Ugyanígy a sajtómunkások, amit megértettek csak abból tudnak kiböffenteni valamit, azaz nagyjából a nagy semmit. A kisbolti eladonknak a menekültek, diszlexiások, downosok, neki mindegy, ki velük innen, ingyenélő banda. Ha egyszer, egy hétre minden magyar megtapasztalhatná, milyen mondjuk Londonban vagy Berlinben egy forgalmas utcában dolgozni, jönni-menni, vinni a kis vállalkozást, segítséget adni és elfogadni, nemre és mindenféle kultúrára való tekintet nélkül, mosolyogva, lendületesen, udvariasan, lazán….rájönni hogy a sokféleség hozzáad, nem elvesz, sőt, nemcsak hozzáad, de táplál, szíveket gyújt, bonyolít, sokszoroz, lelkesít és nem mellesleg baromira tolja a gazdaságot. Talán átalakulna kissé a közfelfogás. Ezért mondom mindig: Hajózni kell. Nem bezárkózni, de menni, ismerkedni, kiváncsiskodni. És nyelveket tanulni…

  • csakegyvendég

    Most, hogy nyitva az ajtó, nagyon szerettem volna kommentelni valami okosat, de nem nagyon tudok. Nagyon jól és jót írsz, és minden egyes mondatoddal, gondolatoddal, kételyeddel azonosulni tudok. Egy elnyomó – kizsákmányoló uralmi logika által meghatározott és patriarchális elméleti keretben megragadható világrendben élünk. Mondhatjuk, hogy a feminizmus a szexista elnyomás megszüntetésére irányul, tapasztalati szempontból viszont vannak a nők közt színesek, szegények, öregek, leszbikusok, zsidók, fogyatékkal élők, stb., tehát ha őket is fel akarjuk szabadítani, akkor feministaként mindenfajta megkülönböztetés, rasszizmus, osztályelőítélet, homofóbia, stb. ellen harcolnunk kell. Mégis hogyan? Tudom, hogy kicsit elcsépelt mondás, hogy gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan, és ez többnyire működik is. Ez az aktuális népvándorlás viszont mindenképp globális probléma, amit biztos nem tudunk helyben megoldani. Persze vihetek vizet, szendvicset, cukorkát, megtehetem, hogy rájuk mosolygok, ahelyett, hogy leköpném őket, írhatok a kerítés és a gyűlölet ellen a fb-on, és mindezt meg is teszem. De ez nem elég. Én egyébként teljesen híve lennék egy multikulti világnak, de az (szerintem) csak apránként tud létrejönni, nem ennyire kultúrsokkszerűen. Nem tudom. És nagyon igazad van, többségben fiatal, életerős férfiak jönnek. Ennek is megvan a logikája, őket ölnék meg/soroznák be elsősorban, ők bírják a hosszú utat, a családok nekik adták a pénzüket, hogy menjenek. (Tudom, hogy szándékos az uszítás és fenyegetés az erőszakkal, de bevallom, hogy bizony összeszorul a gyomrom, amikor leplezetlenül megbámulják a lányomat, szólongatják, elállják az útját.) Igen, én is sokkal szívesebben segítenék a nőknek és a gyerekeknek, akiket ki tudja milyen sorsra hagytak hátra. Meggyőződésem, hogy az emberek 90%-a semmi mást nem szeretne, mint békében, biztonságban, nyugalomban élni, enni, lakni, tanulni, dolgozni, stb. Miféle világrend az, amiben nem teljesül a 90% akarata? Csak kérdéseim vannak. Dühös és szomorú vagyok.

  • Gumi, sok témát dob fel egyszerre az írás.
    Amit én ki gondolok olvasni belőle.
    -a menekültek nagyrészt férfiak, mégpedig még a “mieinknél” is nőgyűlölőbb, bántalmazó, semmibe vevő, használó.
    -nagyon nagy számú a menekült, átírják most kissé a gazdasági/etnikai/vallási/stb. térképet
    -a probléma gyökeréhez kellene nyúlni, az országokban “rendet tenni, ahonnan menekülnek
    -a leginkább kiszolgáltatottak (és nagyrészt pont az ottani férfiak viselkedése miatt, akik aztán részben menekültként Európába jönnek) az ott maradt lányok, nők, asszonyok.

    Jól értem, hogy csak ennyi minden nyomaszt egyszerre ebben a témában? 😀

  • Azt gondolom, igenis azoknak az országoknak kellene felelősséget és segítséget (vagy megoldást) nyújtaniuk a menekült helyzetre, amely országok évtizedek óta lerabolták és/vagy lebombázták ezeknek a menekülteknek a hazájukat (ez jól meghatározható néhány európai ország és amerika). Mivel fizikailag, földrajzilag az átrendeződés, az út rajtunk keresztül vezet, én nem tartóztatnám fel őket, viszont semmiféle menekült-státuszt sem adnék a 20 és 40 év közötti kisportolt, erős és ugyan életerős meg egézsséges, márkás cuccokban és simis telefonnal “várakozó” menekült ifjaknak. Azt engedném hogy 3-4 napig áthaladjanak az országon – a számlát benyújtanám az EU sáros országainak vagy amerikának (attól függően hogy az adott menekült melyik országból jött). Nők gyerekek, avagy teljes családok maradhatnak, ha tényleg menekültek és hajlandóak dolgozni itt. Lehet kicsit sarkos vagyok, de jelenleg is multikulti negyedben lakom. Nem jó érzés az sem amikor a néger laza csávók, akik már betelepültek, kiülnek az utca végére és végigstírolnak, amint akár a legszakadtabb cuccodban mész a boltba “az ő területükön” -mert ahol laknak, ott az utca az “övék” – keresztül. Persze persze a magyar bunkó munkás nézése is zavar, de az inkább szánalmas, míg 5-6 db 2 méter fölötti csupa izom fekete pasi már elég ijesztő. (és nem szőke, modell alkat, hanem szürke egér vagyok, csak épp nőnemű….)

    Ami engem is az egész menekültügyben nagyon zavar, hogy hol vannak a nők és gyerekek. …. ? Több csoportot látttam már parkokban, megállóban. Kb. 30 fiatal életerős pasira jut egy-két nő meg 2-3 gyerek. És a többiek hol vannak? A feleségek, az anyjuk, az öregek, a kisgyerekek, a tinik…?….Nekik nem “kell” menekülni? Nekik elviselhető ott, ahol ezeknek a nagyon jókötésű férfiaknak “pokoli” volt….? Kétlem. Felkoncolják, eladják őket…. És a férjeik, bátyjaik, apjuk itt netezget a táborokban… :(. Nekem ettől szorul össze a szívem és ezért érzek némi “gyűlöletet” a bejövő migránsok többsége ellen, nem a színük miatt.

    • “Semmiféle menekült státuszt sem adnék” – Magyarország igen ritkán ad menekült státuszt. Inkább kivétel, mint szabály.
      “Azt engedném hogy 3-4 napig áthaladjanak az országon” – Magyarország az Európai Unió külső határa. Csatlakozásával vállalta a nem uniós határok őrzését. Az nem úgy van hogy félrenézek, aztán az mászkál ki- s be, aki akar.
      “a számlát benyújtanám az EU sáros országainak vagy amerikának” – Az Unió a fentiek okán nagyon komoly összeget ad folyamatosan a határok őrzésére. Ha a határt nem őriznéd -mert ugye haladjanak át az országon 3-4 nap alatt-, miközben a pénzt elfogadod, akkor milyen számlát is nyújtanál be és milyen alapon?
      “Nők gyerekek, avagy teljes családok maradhatnak…” – Ez elég erős diszkrimináció.
      “…és hajlandóak dolgozni itt.” – Ja, a magyar gyereket nevelő nők azért nem dolgoznak, mert nem hajlandóak. Mert egyébként az ország tele van olyan szabad munkahelyekkel, amik mellett belefér a gyereknevelés meg a családozás, mellesleg meg is lehet élni belőle, csak hát a magyar nők, azok nem hajlandóak dolgozni. A menekült asszonyok, na, majd azok fognak, 10 szó magyar nyelvtudással, magyar iskolai végzettség nélkül. vagy hogy is van ez? Nem lehet, hogy mégsincs megszámlálhatatlan munkalehetőség anyáknak, amiből meg lehet élni kisgyerekkel?

  • hát én nem nézek tévét meg híreket- nekünk van itt jópár csoport a szomszédos parkokban – meg rokonlátogatás kapcsán mostanéban megfordultunk nagyobb pályaudvaron – nincsenek nők. nemcsak a fotókon, élőben se. 20 és 40 közötti férfiak mind. Jobbmódúnak néznek ki mint mi úgy családostul ahogy utaztunk. Szóval testközelben zavaró. Biztos vannak vegyes csoportok is meg nyilván jönnek nők meg gyerekek is, de többnyire életerős hapsi-inváziónak néz ki a dolog élőben. 😦 Mondjuk a kerítés az vicces, hát basszus ezek 2 perc alatt átmásznak a szögesdróton is :D… Nem is értem, hogy kerítés helyett miért nem a határon állítottak fel több regisztrációs pontot, hogy legalább tudni lehessen, hogy kik jönnek és akik bejöttek, azok 2-3 nap múlva hol vannak, mit akarnak, merre mennek vagy mennének tovább…

  • csakegyvendég

    Sebastião Salgado, az életéről készült (egyébként elképesztően jó és megrendítő) filmben – ő végigfotózta a menekülttáborokat a világ minden táján – beszámolt arról, több hely kapcsán is (Etiópia, Ruanda), hogy a férfiak elmentek munkát keresni, és egyszerűen otthagyták éhenhalni a nőket és a gyerekeket. Lassan a fél világ egy nagy humanitárius katasztrófa lesz.

  • csakegyvendég

    Azért vannak, bár a nők eléggé elbújnak, a gyerekek aranyosak, kíváncsiak, közvetlenek. Az hogy némelyeknek van valamennyi pénze, telefonja – ez engem annyira nem irritál. Ezek az emberek nem koldusok voltak a saját hazájukban, annyijuk van, ami náluk van. Van persze, akinek semmije nincs, van akit az embercsempészek, taxisok raboltak ki.

  • Én hetente többször elmegyek a Keletinél, ahol elég sok menekültet lehet látni, mindig nagyon sok gyerek és nő van ott. Azt nyilván nem tudom megítélni, hogy összesen mennyi a férfi, lehet, hogy ők ügyesebbek, nem fogják őket el a határon, hamarabb átvonulnak Magyarországon, ki tudja…

  • csakegyvendég

    Az a legdühítőbb, hogy ennek az egésznek nem kellene így lennie. Egyelőre nincsenek elviselhetetlenül sokan itt, főleg nem egyszerre. Az EU-tól kapott pénz + értelmetlen nemzeti konzultáció + plakát- és egyéb gyűlöletkampány + kerítés = ennyi pénzből simán telne az emberhez méltó elhelyezésükre, ellátásukra, hivatalos ügyeik intézésére és az utaztatásukra. A magyar lakosság meg jóformán észre sem vette volna, hogy itt vannak. Csak persze nem ez volt a cél.

  • csakegyvendég

    Én úgy gondolom, bárhogy ágáljanak egyesek, a világ átrendeződését nem lehet megakadályozni, nem is feltétlenül kell. Az viszont nagyon nem mindegy sem az életünk, sem a végeredmény szempontjából, hogy ez egy szenvedéssel kényszerített folyamat, vagy netán meg lehet ezt aktívan és örömteli módon is élni. Csak ehhez nagyon-nagyon kellene a közös gondolkodás, a higgadt párbeszéd.

  • Menekültek. Nehéz és sokrétű kérdés. Az utóbbi napokban sokat beszélgettem erről. Még fogok is, azt hiszem.
    Mindig, mikor szóba kerül, nagyon szomorú leszek.
    Ezek az emberek nem véletlenül jönnek el. És értem azt a poklot, ami elől futnak. Mindig gondolok arra is, hogy ők megtehetik, még meg, hogy fussanak. És hányan nem tehetik meg vajon? Hányan vannak, akiknek esélye sincs, akik beragadnak, akik nem futhatnak? Nekik ezerszer rosszabb. Nekik nem segít senki. Ahogy írod, nők többnyire, tulajdonok, másodrendűek.
    De aki tud, eljön. És amivel itt találkozik, újabb akadály, újabb csesztetés, újabb gyűlölet. Félünk tőlük, mert az ismeretlent félni könnyebb, mint odamenni és megismerni. A hisztériát átvenni és terjeszteni könnyebb, mint gondolkodni. Ők más világ, más kultúra, más vallás. Náluk számos dolog eltér az általunk megszokottól, sokszor jóval erősebb a nők elnyomása is, igen. Máshogy éreznek, máshogy reagálnak. És félnek. Félnek ők is. Ez a kölcsönös félelem pedig agressziót szül.
    Pedig csak élni szeretnének. Ahogy mi is. Hát emberek ők is. Meg mi is. Bár ebben néha kételkedem. Mikor nem látunk túli a nyelven. A bőrszínen. A valláson. Az ideológián. A megcsúfolt, kiforgatott, eltorzított magyarságon. Mikor mindezek mögött elfelejtjük meglátni az embert. Én sokkal jobban félek azoktól, akik elfelejtik ezt.
    Kezelnünk kell – kellene a fennálló szituációt. Menedékhelyekkel, igaziakkal, nem a pusztába kicsapott táborokkal, hanem elérhető, infrastruktúrált, felszerelt átmeneti szállásokkal. Felelős, segítő személyzettel, akik nem adományként dolgoznak, maguktól és családjuktól vonva el magukat, hanem tejes erőbedobással ezért és csak ezért, szívvel-lélekkel. Megfelelő eljárásrenddel, az ellenőrzések és okmány-kiállítás hatékonyságával, hogy továbbmehessenek, munkát vállalhassanak.
    És talán, igen, talán ki kellene emelni a nőket. A nőket és a gyerekeket. Előnyt adni nekik, gyorsabb elbírálást, lehetőségeket, munkát, oktatást. Emberi körülményeket.
    És segíteni azokat, akik nem tudnak menekülni, utat nyitni előttük. Nemzetközi összefogással. Utat, de nem csak a futásra. És vajon létezik-e olyan kooperáció, amelyik úgy tudna odanyúlni, hogy nem tekinti majd később a saját felségterületének?
    A világ egy dinamikusan változó rendszer, mi meg a rendszer porszemei vagyunk, nem betonozhatunk be pillanatokat. De lehetnénk aktív részesei a változásnak.

  • Sziasztok! Sokat gondolkoztam, hogy leírjam-e ide a tapasztalataimat. Nagyon szeretem az oldalt, mert hiánypótló és sok olyan dologban megerősített már amire addig gondolni se mertem…gyerekvállalással, háztartási rabszolgasággal kapcsolatos gondolataitokkal nagyon tudok azonosulni. Nekem nagyon tetszik Gabriella hozzászólása, gyönyörűen leírta, én nem fogom ilyen szépen, de megpróbálom valahogy:

    Napi rendszerességgel járok a pályaudvarokra ételt osztani. Saját magam, semmi szervezetnek vagy önkéntes brigádnak nem vagyok tagja. Ami engem erre késztetett, az pont a nők és a gyerekek látványa, jelenléte volt.
    Minden nap ott mentem el a pályaudvar mellett, és segíteni akartam azoknak akik a szemem láttára szorulnak segítségre.
    Én is sokat gondolkoztam azon, amit ez a poszt feszeget, hogy miért van ennyi férfi, hol vannak a nők, öregek, kislányok… Ez az a dolog, amibe azért nem merek mélyen belegondolni, mert nem tudok tenni értük. (az otthon maradtakért) Azokért tudok csak akikkel itt találkozom, akik az én utamat keresztezik. Nekik viszont köteles vagyok segíteni. (legalábbis így érzem)

    Megpróbálom úgy leírni, hogy érzékelhető legyen, nem minden fekete és fehér, de nem akarom bizonygatni azt amit én látok:

    Vannak nők, gyerekek is, családok is, nem is kevesen. Tény hogy sokkal több a férfi, ők is vannak szem előtt, ők bátrabbak.
    A nők legtöbbször a fal mellett vagy eldugott részeken várnak. Nő nem indul egyedül útnak . Legalábbis én még egyedül utazó nőt nem láttam, nem is hallottam. Olyan van hogy valahol elveszíti egymást a család (rendőrök, hatóságok néha más időpontokban engedik ki őket az idegenrendészeti őrizetből, vagy a vonatokon keverednek el) Néha előfordul ilyen, olyankor a nők kétségbeesve keresik a férfi hozzátartozójukat. Vannak olyan férfiak, akik állításuk szerint azért mentek előre, hogy “kitapossák az utat” a család előtt, pénzt gyűjtenek nyugaton, hogy a család (nők, gyerekek, öregek) biztonságosabban tudjanak kiutazni…ne a zöldben gyalogoljanak hetekig. Van olyan férfi aki Törökországig megy csak, ott dolgozik pár hónapot, és megpróbál annyi pénzt összeszedni hogy a családot átvigye európán. Sok ilyennel találkoztam.

    Aztán a kajaosztás: Én diszkriminálok súlyosan, ezt vállalom. Tudatosan, célzottan, a nőknek és a gyerekeknek osztok csak, ha minden gyerek és nő kapott a látóteremben, csak akkor adok férfiaknak.
    Ezt ők meglepő módon tiszteletben tartják. Nem tolakodnak, rám se néznek. Néha odajönnek és rámutatnak olyan csoportokra ahol még van gyerek, hogy oda vigyem. Ha kínálom a férfiakat, mert maradt kaja, akkor nagyon sokan elutasítják, ha el is fogadják, nagyon hálásak, lesütött szemmel fogadják el. Eleinte bennem is ott volt, hogy ösztönből félek a csoportokba verődött, idegen, fekete férfiaktól…de őszintén mondom, és ez halál komoly: Több mint egy hónapja járok közéjük, de egyszer se fütyültek utánam, vagy szóltak be, amit egyébként a hét-nyolc kerületetekben percenként megkapok magyar férfiaktól is…csak mert szőke nő vagyok.

    Ezt a férfiak védelmében írtam…(tudom, kápóskodom, de ezt tapasztaltam)

    A nőkről: Találkoztam olyan Szír családdal, ahol az anyuka beszélt legjobban angolul. De ő tökéletesen.
    Ezért ő találta ki a menekülési tervet, ő kezelte a pénzt, és irányította az egész családot Németországba. Apuka csak a két gyereket cipelte mint egy hordár, és szótlanul követte a harminc éves feleségét. Sikerült is megérkezniük.

    Telefonokról, menő ruhákról:

    Nem tudok azonosulni a telefonok miatt felháborodással. Engem kifejezetten megnyugtat, ha látom hogy van náluk rendes telefon, van rajtuk rendes cipő, tiszta ruha. Tényleg nem értem azokat akiknek ez szúrja a szemét. Örülök hogy ennyi még van és nem vesztették el a méltóságukat. Jobb lenne ha rongyos ruhában mezítláb ülnének a járdán? Kinek? Miért? Addig amíg az embernek van cipője és telefonja nem szorulhat segítségre? Örülni kéne neki hogy ennyi legalább van még nekik.

    Ők is valaha civilizációban éltek, rendes dolgozó emberek voltak, aztán jött a háború, meg a bombák.

    Ha úgy járnátok, hogy éppen lebombázták a kerületet ahol laktok, és menekülnötök kéne, mit vennétek magatokhoz? (ami egy hátizsákban elfér és végig tudod cipelni európán)
    Én a telefonomat, a legjobb cipőmet, az összes aranyat, pénzt, és indulnék. Ha nem lenne megfelelő ,internetezésre alkalmas, gyors, gps-el rendelkező telefonom és rendes cipőm, az lenne az első, hogy ezekből újat vennék hogy az esélyeimet növeljem.

    Hát ennyi. Kicsit elkanyarodtam a végén, de soha nem értettem azokat akik a menekülteken vagy akár a hajléktalanokon számon kérik hogy miért van rendes cipőjük, telefonjuk…Nekik már az sem lehet? Nemár.

    Ha nőknek, gyerekeknek akartok segíteni, vagy csak látni akarjátok hogy vannak, és nem hazudtam: menjetek el a régi Köztársaság térre (most már pápa tér:) És majd meglátjátok: ott legalább ugyanannyi nő, gyerek van mint férfi. Ülnek a fűben, a telefonjukkal (!) Vannak fiatal huszonéves lányok is, akiken nincs kendő, vagy sokukon nagyon laza kendő van, (divatból és megszokásból inkább, mint vallási okokból)

  • Seherezádé

    Szerintem minél több keleti menekültet kell befogadni, náluk ugyanis sokkal egyenlőbbek a nők, követendő a példájuk. Az iszlám országokban elsődleges érték a nő és a gyerek, ezért vigyáznak rájuk ennyire. Csak tanulhatunk tőlük.

  • Visszajelzés: Bevándorlókrízis | Olaszországba jöttem

  • mabelwheeler

    De hülye vagy, édes fiam.

  • Erika, azt kifelejtetted hogy elveszik majd a magyar asszonyainkat és lányinkat. 🙂

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s