Elveszik a gyereked

cube-639827_640Ne gondold egyébként, hogy neked majd menni fog. Hogy elég csak a gyereknek ilyen szépen mindig elmondani az igazat és akkor majd ő mindenek ellenére jó fej lesz.
Egye fene az Éjjel nappal Budapestet, a pucsító seggeket plakáton, autókon, tévében, meg az egész redvás iskolarendszert, továbbá a hírműsorokból áradó kormányzati szennyet, az óriásplakátokat, mert majd TE, a család megoldod, ellensúlyozod. Majd te elmondod a gyerekednek, hogy mi az igazság, milyen a jó ember, mit nem teszünk, nem mondunk, hogyan nem nyilatkozunk. Majd te, az ANYA személyes példamutatásoddal megadod a helyes irányt. Nem, nem fogod hagyni, hogy a gyerekedet elsodorja a magyar közélet, a rasszizmus, a gyűlölet, a homofóbia, a mélysötétség. Igaz, emberfeletti meló lesz, mert már ott tartunk, hogy ha ép érzésű, európai mentalitású felnőtté akarod formálni, akkor 24 órában kell pofáznod, rámutatnod, megcáfolnod mindazt, ami éri őt. Ráadásul ha te vagy az egyetlen higgadt és emberi pont az életében, aki megpróbálja az őrületet túlharsogni, akkor nagy valószínűséggel az állandó kelepelésedet erőszaknak fogja megélni, és direkte ellenáll. Meg amúgy is hová lesz a szabad véleménynyilvánításra nevelés, ha folyton oktatod? Hol van az, hogy csak úgy elbeszélgettek és ő elmondja a mindenhonnan felcsipegetett baromságokat, te meg nem, nem ordítasz, hogy de édes gyerekem, kulturált ember nem testszégyenít, nem beszél így a nőkről, nem cigányozik, és jajúristen, hagyja békén a menekülteket is!, hanem ahogy azt megtanították neked a jó szülőségről, higgadtan végighallgatod, felteszed a megfelelő kérdéseket, melyek által majd ő talán eljut valami más igazsághoz, mint amit minden harsog felé. És akkor az úgy tök jó lesz, mert egész korosztályában magára marad az anyjától felszedett eszmékkel és csak idő kérdése, hogy azon kezdjen agyalni, hogy az a vén hülye már gárgyul megfelé, hát hiszen az egész világ valami egészen másról szól, mint amit az beszél. Mármint az anyja.

Én valaha hittem abban, hogy az értékek átadhatók, és ha én magam úgy élek, úgy beszélek, úgy gondolkodok, akkor annak majd meglesz a gyümölcse.
Ma már azt gondolom, igen, egy normális társadalomban meglesz. De ahol mi élünk, ott egészen másképp működnek a dolgok.
Itt kérlek szépen a gyereked az iskolában eltölti a napjának 2/3 részét és a 100 százalékosan központosított agyelbutító rendszernek köszönhetően hallgatja a nemzeti tananyagot, amely azt erősíti benne, hogy tulképpen a világ középpontja Magyarország, igaz magyar kézzel gyúrja a kenyerét és nemzeti színű szalagot köt a farkára. Nem azt mondják (még), hogy mindenki más szarházi, hanem azt mondják, hogy Attila vére vagyunk és nemzetünk áll mindenek fölött. Meg még vannak más országok is. De ottan szarházik élnek, hiszen ez az eu is mennyit szarakodik velünk megmondta a miniszterelnök is.
Erkölcstan órán ütik bele a fejébe, hogy hogyan “kell” élni, hogy minek van itt szentsége, mi a dolga férfinek és nőnek, hogy a foltos ruhában a szegény emberek járnak, a lányok nem értenek a fizikához, ellenben meg kell tanulniuk az epillálást, és hogy aki magyar, az nemzeti színű szalagot köt a farkára. Ha a gyerek mást gondol és felteszi a kezét, a jussa ordítás vagy eredj ki (Megtörtént a fiammal, mikor a születtetés ellen szólalt fel, mondván, ő látja a saját anyját, hogy az mennyit küszködik, szóval kedves tanárnő hagyja békén a lányokat a hülyeségeivel).
Aztán elmegy a barátaival lógni. Azokkal, akik javarészt jobbos, homofób és rasszista, “hagyománytisztelő” családok sarjai (mivel másmilyen nincsen), és leszakadt fejjel meséli otthon, hogy másutt nem úgy van ám, mint minálunk, hogy szegény gyereknek mosogatni kell, meg a ruháját elpakolni, hanem más anyukák jó anyák és a szegény gyermeknek fényesre nyalják a picsáját. Csak nálunk van ilyen kiképzőtábor, és hát ez tényleg nem normális állapot.
Később látja a kormány óriásplakátjait és megnyugszik: Hát, anyám beszél itt hülyéket, de lám, a reformok mégis működnek, és tényleg, ő is megveszi az eztmegazt, szóval lehet, csak nyíg itt összevissza, de meg ha nem, akkor takarodjanak el a menekültek, akik miatt nem lesz munkája, ahogy mondja a kiírás is. Úgy tűnik, csak anyám ilyen problémás, ez tényleg olyan, mint a szőke nő az autópályán, mikor bemondja a rádió, hogy vigyázzanak, mert egy ámokfutó szembe megy a forgalomnak, s ő meglepve kiált fel: Még hogy egy! Az összes szembe jön! És milyen már, hogy ezen a viccen meg megsértődik, nincs ennek humorérzéke se, bassza meg.
És aztán este bekapcsolja az Éjjel nappal Budapestet, mer azt muszáj nézni, hiszen az egész korosztálya nézi, és nem érti azt sem, hogy az anyja miért pofázza végig ordítva, hogy nem, az élet nem ez! Ezek itt mind szexista barmok és bántalmazók, és nem normális kapcsolódásokat lehet itt látni, ez egy hülyeség. A nők-lányok nem így működnek, vagy ha igen, akkor pont ez a szar teszi ezt velük, ez teszi őket ilyen nyomorulttá.
Nem ért ez semmihez. Nem érti az életet, mert az életben mindennek megvannak a szabályai, és elég ezeket követni, hiszen mindenki ezeket követi, és akkor majd biztosan elérhető a boldogság.

Nagyjából így. És olyan erős az üvöltés, olyan sok csatornán érkezik, hogy nem bírod ellensúlyozni. Egyszerűen nem bírod. Beteg társadalom nevel beteg felnőtteket. Te már tényleg nem vagy más, csupán az anyahajó, a kiszolgáló személyzet, aki létrehozza és életben tartja az állam majdani jó katonáit. Akiket ő kinevel magának. Kapálózhatsz, erőlködhetsz, talán valamit hozzátehetsz és aztán marad a remény. A remény, amivel áltatod magad, hogy ennek egyszer hatni kell, be kell érni, ez nem maradhat bennük néma.

Lutri az egész. Egy játék, sőt, játszma, amiben neked alig osztottak lapot. A feladatod, hogy megszüld, életben tartsd és engedelmessé neveld. Ha ez utóbbit nem teszed, azonnal lecsap rád óvoda, iskola, szorongatnak és szorongatják őt is. És nem, ne gondold, hogy átvészeli. Te hányszor mondtad el neki, hogy hagyd rá a tanárra, hogy húzd meg magad, majd kibírod, túléled, aztán ha kikerülsz, élhetsz úgy, ahogy akarsz. Nem, ez nem így működik. A félelem, a hatalom előtti főhajtás beépül és mérgezi az egész későbbi életet. A gyerek nem úgy működik, hogy délután négykor leteszi az egész napos dresszírt, és utána szabad ember lesz. Viszi magával, dolgozik benne a megalkuvás és a tanítás: a hatalomnak igaza van. Kussolnod kell, ha életben akarsz maradni- ez dolgozik egy életen át (benned nem?). Mi tegyél akkor? Mondd neki, hogy nyisd ki a szád, ugassál nekik, ne hagyd magad? Minek teszed akkor ki? Farkasok tépik szét és alázzák a társai előtt, ha lázad. Hogyan biztatod erre szülőként?
Nem kerülheted el, hogy betörjék, megtörjék, megnyírják, formálják. Vagy ha igen, akkor szimplán egy képmutató lesz. Na, köszi.

Minden ez felé mutat, minden társadalmi törekvés arról szól, hogy a gyereked elvegye tőled a gépezet és bedarálja, újraértelmezze, majd a maga hasznára formálja. Eszköz ő is és eszköz vagy te is. Szülőgép, aki termeli az új katonákat. Alig van lehetőséged hozzájárulni a személyiségéhez, hiszen a legkevesebb időt veled tölti. Azt a csekély örömöt, ami ebben az anyaság-projektben benne lehetne, hogy tudniillik létrehozol egy lényt, akinek átadod a gondolataid, figyeled a formálódását, akit jó emberré nevelsz (és minden ilyen csőbehúzó maszlag), ezt a kis örömöt ebben az országban elveszik tőled. Ide nem kellenek jó emberek. Engedelmes, elbutított, manipulálható emberek kellenek. Te is be vagy manipulálva. Elhitetik veled, hogy fontos szülnöd (Miért is? A Föld túlnépesedett, az ország a már meglévő gyerekekkel sem tud mit kezdeni), hogy ők majd megbecsülik a gyereked és vele téged is. Hogy ez egy gyerekszerető ország. Aztán kikeveredsz a gyesből, intézményesíted a kicsikét és rájössz, hogy nem. A gyereked gyűlölik, erőszakolják, idomítják. Addig jó nekik, amíg úgy működik, ahogy előírják. Senki nem szereti a különbözőséget, a gondolkodást, a “problémát” és lám, mióta kinyitottad a szád a védelmében, azóta téged sem becsülnek, nem szeretnek. Nem teszed a dolgod, körülményeskedsz, nem vagy jó anya.

Elveszik tehát az örömöt, aminek kárpótolnia kellene téged a feladott életedért, az ambícióidért, a személyes idődért, teredért. Még az az öröm sem lehet a tiéd, hogy olyan emberek növekedjenek melletted, akik szabad döntésekkel, szabad akarattal, tág látókörrel, tiszta gondolatokkal rendelkeznek. Összefertőzi őket a közeg, te meg majd csak leshetsz, hogy mivé lesznek. Kamikáze.

Tudom, a tiéd rendben van. A tiéd, az enyém mindig kivétel. Mi toljuk ezt ezerrel, mi igenis jó anyák vagyunk, jól neveltük fel a gyerekeinket. Mi átadtuk, megtettük, amit “kell”. A miénk nem olyan, mint a többi.
Csak kurvára egyedül érzi magát.

Női Passzív Ellenállás

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Reklámok