Nem megyünk bele kicsikart szexbe (Női Passzív Ellenállás)

szex

Nem megyünk bele kicsikart szexbe.

Az NPE egyik sarkalatos pontja a kierőszakolt, elvárt szex megtagadása, illetve a szex saját igény szerinti kezelése.

Én, a Gumi kitalálója vallom, hogy minden híreszteléssel ellentétben a nők szexuális felszabadítása NEM TÖRTÉNT MEG az elmúlt évtizedekben, sőt, a nők ellen irányuló szexuális erőszak sokkal durvább, ám kevésbé felismerhető, manipulatív formát öltött annál, mint amiben anyáinknak része volt.
A házasságon belüli nemi erőszak ma már nálunk is bűncselekménynek minősül, ennek ellenére virágzik és a legkülönbözőbb módokon zajlik. Ez a csendes erőszak, melynek legfontosabb eszközei a manipuláció, nyösztetés, nyaggatás, fenyegetőzés, rossz hangulat keltése. És akkor mindez ma már nem is a megszokott vonalak mentén, hanem köszönhetően a pornónak gyakran kimondottan emberkínzó és megalázó módokon.
Ha körülnézel, láthatod, hogy teli vannak a lapok azzal, hogy szexológusok magyarázzák el neked, hogy amit te gusztustalannak, fájdalmasnak vagy megalázónak érzel, az tulképpen a szexualitás egészséges része. Elbizonytalanítják természetes érzéseidet, próbálják elhitetni veled, hogy ha ezt vagy azt nem teszed meg, akkor azzal kevesebb vagy a normálisnál, és akkor nem is tudod a pasidat magadhoz láncolni (Az pedig a világ legfontosabb része. Azt az opciót, hogy férfi nélkül kell időt töltened, azt valami olyan rémséges katasztrófának állítják be, amit bármi áron el kell kerülni, így hát feltétlen gyúrjál arra, hogy minden testnyílásod kellően rugalmassá és befogadóvá tedd.)
Soha nem olvasunk arról, hogy a pasi, aki olyat akar, ami számodra kényelmetlen, az lapátra való perverz állat (mert te döntöd el, hogy a te értékrendedben mi számít perverznek).
Soha nem sugallják férfiaknak, hogy ne nyaggassák a nőt, akit állítólag szeretnek olyankor, ha az valamire – bármire nemet mond. Soha nem szólnak arról cikkek, hogy a nő felnőtt és gondolkodó lény, aki tudja, mit akar és mit nem, éppen ezért a nyaggatása azon túl, hogy erőszaknak minősül, ráadásul a személyiségére nézve is sértő. Sértő a férfiakra nézve is, hiszen milyen szánalmas már az, aki szexért kuncsorog és aztán elfogadja azt, amit a másik csak beletörődéssel ad. Komolyan mondom, a pofámról leégne a bőr, ha valaki nem önszántából, vágyaitól hajtva akarna velem szexelni. Akkor inkább nem is kéne. És még jobban égnék, ha nekem kellene szólnom, hogy most már aztán igazán dughatnánk.
Jééézus, férfiak!
Micsoda szégyen ez!
És bazdmeg, megteszik. Nyígnak, duzzognak, sőt, elfogadják a fanyalgós szopást is úgy, hogy közben NEM SÜL KI A SZEMÜK.

Én meg ne undorodjak tőlük.
De, undorodok.

Szóval az NPE tagadja a szexuális erőszaknak ezt az új formáját. Tagadja a tárgyiasítást, azt, hogy a nőket, mint szexuális célpontokat tartsák nyilván. Az NPE azt mondja, jogod van nemet mondani, a nemed pedig kötelező mindenkire nézve.
Az NPE megfordítja a nők felé sugallt erőszakot, amely azt mondja, ennyit és ennyit, így és így kell szexelned, hogy egészségesnek minősíttess. Mi azt mondjuk, sehol nincsenek arra nézve hiteles adatok, hogy mi az egészséges mennyiségű szex. Még az is lehet egészséges, aki egyáltalán nem akar szexelni, vagy nem akar farkakat a szájába, ánuszába, ondót a torkába, arcába, nem akar kikötözést, közös pornóbámulást, gruppent, tetoválást a pinájára, bármit, ami az ő nyaggatásaik során vagánynak van minősítve, a nő pedig, aki nem akarja, gátlásosnak.

A szexuális szabadság azt jelenti, hogy azt csinálok annyit és azzal, amit, ahányszor és akivel akarok. És ha valamit nem akarok, akkor azt nem csinálom. És emiatt senki nem szégyenít meg, senki nem nyaggat, hogy de hogyan lehetne, hogy mégis csináljam.

Békén vagyok hagyva.

Drága szép istenem! Bár eltelne egyszer úgy egy hét, hogy a neten szörfözve ne találkozzak valami okádmánnyal, ami az én szexualitásomba akar belepofázni! Hát már komolyan mondom, az embernek emiatt megy el a kedve az egésztől. A sok nyösztetéstől az ember befeszül, és azt mondja: Szopjátok ti ki magatokat! Nekem nem kelletek, és nem kell szex se. Maradjatok magatoknak, baszógépek!
Ilyeneket gondol az ember, mikor már elege van az erőszakból. A sok firkász, a buldogként nyomuló pasik pont az ellentétét érik el annak, amit akarnak. Megszűnik a felszabadultság, a spontaneitás, az intimitás. Már nem tudom, ha valakivel együtt vagyok, akkor az saját akarat, vagy az is megfelelés az elvárásnak. Én akarom-e, amit akarok, és ő elvárja-e, vagy spontánok vagyunk, egymásért vagyunk. Hogy ami össztársadalmi nyomásgyakorlás, ami ellen tiltakozok, azt valójában én az ember akarhatom-e? Ha nem ömlene felém, mint elvárás, akkor akarnám-e?
Amíg a szexualitásban turkálás, a tippek és jó tanácsok előtte járnak a megszülető vágynak, addig még azt sem mérheti fel az ember, ő valójában mit és mennyit akarna.
Pont elég lenne csendes és korrekt, mindenre kiterjedő szexuális felvilágosítás és a pornó eltüntetése ahhoz, hogy a nők szabadon viszonyulhassanak a szexhez. Pont elég lenne néha olyan randi, mikor nem minden az körül forog, hogy szexszel koronázzuk meg. Pont elég lenne, ha néha kicsit lenne kivárás. Olyan, mikor a nő egyáltalán eljutna odáig, hogy azon gondolkozzék, ajjj, de jó lenne már összebújni. Még idő sincs rá. Azt mondják a pasik, szeretik a kezdeményező nőket. Szeretik azokat, akik maguk mondják el, mit akarnak. Akik nem gátlásosak.
De könyörgöm! Nem tudok elég gyors lenni, mert bennem még meg sem születik a gondolat, mikor ők már a bugyimban turkálnak! nem tudok kezdeményezni, ha nincs rá idő hagyva! Nem tudok fantáziadús lenni, mikor alapból olyat kérnek, tesznek, ami nekem eszembe sem jutna magamtól! Hogyan lehet azt überelni? Valójában a saját igényeimet sem tudom felmérni, azt sem tudom, szeretem-e az orált-anált- bármit, hiszen azt tanultam, ha nem akarom, akkor selejt vagyok. Amiről meg azt gondolom, akarom, az is ilyen mázgás, nyomorult lesz, mert ahogy én akarom, az túl szelíd és érzékeny ahhoz képest, amit ők jónak gondolnak. Nem elég a szám, a torkom kérik. És miután az egyes ember talán nem, egyes kapcsolatokban talán valódi az intimitás és már-már lehet a nő is felszabadult, ám az össznépi erőszak még ezt is megmérgezi. A legjobb együttlét közben is lehet azon kattogni, hogy amit csinálok, amiben benne vagyok, az elég-e, jó-e, vagy én is bekerülök majd a “még futottak” kategóriába.
És a nők kattognak.
Ez pedig minden, csak nem szabadság. Ez szexuális erőszak.

Az NPE azt mondja, ezt itt most befejeztük. Nemet mondunk az erőszakra és megalkotjuk saját igényeinket. Saját szexuális szabadságunkat, ami azt jelenti, jogunk van nemet mondani. Jogunk van annyit és úgy szexelni, amennyit és ahogy mi akarunk. Nemet mondunk a pornóra, ami a nők megalázására épít. Nem esszük meg a maszlagot, nem tágítjuk az ánuszunkat és megvetjük azokat a férfiakat, akik visszaélnek a média által sugallt vélt jogaikkal.
Nem ők a szex apostolai és nem ők határozzák meg a mennyiséget és a minőséget. Nem tulajdonosai és használói a női testnek.
Továbbá azt is mondjuk, hogy igen, a szexnek ára van. Emberi kapcsolódás, gondolatok, figyelem, tapintat, intimitás. Szex akkor legyen, ha szex nélkül is jól vagyunk egymással. Ha nem a szex a(z egyetlen) kapcsolódási pont- na, akkor legyen szex!

És igen, tudjuk, hogy a léc túl magas. Ezt a férfiak nagy része képtelen megugrani. Tudunk akkor javasolni egy új életformát. Lehet olyat, hogy a kicsi kezükkel megfogják a rakoncátlankodó kis pöcsüket és néhány rántással könnyítenek magukon. Vagy ami még jobb, hogy tomboló energiáikat beleforgatják hasznos és építő tevékenységekbe. Elkezdenek művelődni, tenni más emberekért, figyelni a világra, önkénteskedni, kertet művelni, sportolni, kirándulni… bármit, amitől többek lesznek. Amitől szerethető és kívánatos férfiakká alakulnak.

Női Passzív Ellenállás

További cikkek a Női Passzív Ellenállásról

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Reklámok