Nem szülünk azért… (Női Passzív Ellenállás)

tigers-585984_640

3. Nem szülünk azért, mert anyánknak unoka kell, mert a társadalom azt várja el, mert a kapcsolatunk haldoklik, mert nem támogat a munkaerő piac. Csak annyi gyereket szülünk, amennyit akár függetlenül is el tudunk emberhez méltón látni és amennyit valóban szeretnénk.

Azt hiszem, ideje, hogy kicsit bővebben foglalkozzunk a Női Passzív Ellenállással.
Én nagy örömnek érzem, hogy mostanra több, mint 100-an aláírták annak ellenére is, hogy olyan szerepekre, feladatokra mond nemet, amik nagyon erősen be vannak ültetve a női identitásba.
A hagyományos női szerep lényege ugyanis, hogy a nő legyen készséges, szelíd, kedves, odaadó, szolgálatkész. Legyen öröme és boldogsága mások kiszolgálása, saját lényének feláldozása. Ezt az ideált halljuk születésünktől fogva, s hogy szeressenek minket, szinte öntudatlanul kezdünk ehhez igazodni, ilyenné válni, ehhez mérten nyelni, természetes érzéseinket elnyomni.

Ám ahogy Virginia Woolf nőként újjászületett Orlandója is „(…) fiatalember korában mindig megkívánta a nőktől, hogy engedelmesek, ártatlanok, illatosak és elragadóak legyenek. „Most meg-gondolta- saját személyemben kell fizetnem akkor vágyaimért, mert a nők (amennyire rövid női tapasztalataimmal megítélhetem sem engedelmes, sem ártatlan, sem illatos, sem elragadó természetűek.”(…)

Egy nagy átverés az egész. Ahogy átverés az anyaság is, aminek valójában semmiféle misztériuma nincsen, semmiféle zsigerből legyőzhetetlen vágya nincsen. A szaporodás csupán egy része az életnek, ahogy a megemésztett étel ürítése is része, és mégsem kerítünk annak sem túl nagy feneket. A természet minden lényét olyannak alkotja, hogy képes legyen szaporodni, ráadásul oly aljasul teszi ezt, hogy ne is tudják a lények ezt befolyásolni. Amelyikek dugnak, azok szaporodni kénytelenek, ezt a folyamatot pedig a nőstények nyakába varrja.
Hm. Ez egy ilyen szerencsétlen dolog.

Hogy azután az ember oly rafinált s okos, hogy ezt a természeti katasztrófát el tudja kerülni és mégoly veszélyes és káros, de mégiscsak hatékony szerekkel befolyásolni, az kijátszása a természetnek. Azt hiszem, ha a férfiak előre tudták volna, hogy a női egyenjogúság egyik nagy fegyvere lesz majd a fogamzásgátlás, akkor még a nulladik percben felkoncolták volna a feltalálóját. Jó, hát elég sarkosan fogalmazok, de lássuk be, a faszikat úgy általában nem nagyon érdekli a gyerek, jöhet, a nő majd úgyis gondoskodik róla. Az ellenben sokkal jobban érdekli őket, hogy a nők manapság egyre kevésbé engedelmesek, ártatlanok, illatosak és elragadó természetűek. Ez az, ami őket zavarja, így aztán az élethosszig tartó cselédtartás kényelmetlen velejárójának tartják a gyerekvállalást. Megfizetik a kényelem árát, gyereket csinálnak, aztán élik tovább az életüket, a nő meg legalább nyugton van és energiáit a férfira nézve veszélytelen dologba, a gyerekbe fekteti.
Eközben a nő elveszti függetlenségét, identitását, ráadásul oly észrevétlenül, ahogy a béka fő bele lassan a levesbe. Észre sem veszi. Talán egy egész élet is kevés, hogy meglássa, ami történik vele, hiszen a gyerek körüli aranypor hintése oly intenzív, hogy képtelenség a valóságot látni tőle. Vagy van egy „rosszabb” verzió. Az, amikor a nő egyszer majd felébred, felméri elveszett lehetőségeit, meglátja hirtelen, mily kemény rabláncra van fűzve, s élhet tovább a tudattal, hogy ő is részese egy világméretű átverésnek. Hogy az ő bőrén jutnak hatalomhoz mások. Azok, akik egy szerencsés véletlennek köszönhetően alkalmatlanok a szaporodásra, s ennek fényében, ezen megerősödve tapossák azokat, akik meg kiszolgáltatottjai ugyanez farok másik oldalának.
Nem jobb ez sem, így sem. Akkor jobb, ha a felismeréssel egy időben megindul a kármentés, az élet visszaszerzése, a védvonalak kiépítése, szembenézés, határszabás, az erőszak megállítása.
De megteheti- e ezt mindenki? Nyakadban két-három gyerekkel, minimálbéres fizetéssel, évtizedek alatt fejedre nőtt férjjel, lenullázott önbecsüléssel megteheted-e?
Sokan nem tehetik meg. Sokaknak már késő.
Azt azonban bárki megteheti, hogy a maga lányát nem hajszolja bele, hogy a maga anyaságáról beszélve elfelejti a kognitív disszonanciát, az önámítást, a mások hülyítését és hajlandó őszintén beszélni. Ezt bárki megteheti.

Azt mondani, hogy kár volt ez így, hogy ma már nem szülnék, ezt mondani nem azt jelenti, hogy az ember nem szereti a gyerekeit. Bár hozzáteszem, meg vagyok arról győződve, hogy kellő bátorsággal önvizsgálatot tartó nőknél még akár az is meglepően nagy számban kiderülhetne. Szoktam mondani, hogy a családi kapcsolatainkat érdemes úgy vizsgálni, hogy ha nem volnának ezek kötelező jellegűek, akkor mennyit vállalnánk belőlük. Ha totyogós gyereked másnál látnád, vágynál- e utána? Ha a kamaszod nem a szomszéd szobában lakna, szóba állnál- e vele, vagy elborzadva figyelnéd? A férjed most itt kellene- e? Anyáddal, apáddal, tesóddal akarnál- e együtt kirándulni?
Mik tartanak össze családokat, viszonyokat? És mért nevezzük azt a valamit akkor is szeretetnek, ha csak tanult ragaszkodás?

Szóval kimondani, hogy elviselhetetlen a veszteség, hogy napestig rínék mindazt gyászolva, ami lehettem volna, ha akkor nem eszem meg a néphülyítést, ha merek nemet mondani a nyomásra, ha látom előre… ha szólnak, ha, ha, ha. Mindezt kimondani nem a gyerekeid elárulása, nem a nem szeretésük, halálba kívánásuk, hanem megszabadulás az össznépi hazudozástól.
Nagy bátorságot kíván, de nagyon felszabadító.

Ha pedig ezt kimondod, onnantól jogod van másoknak elmondani. A sok huszonévesnek, akik most ezt olvassák. A lányaidnak, akiknek ugyanazt tolja a kormány az arcába, amit a tiédbe is toltak. Akik elhiszik a dajkamesét és szeretik a bébik illatát.
És nem, nem fog a gyermeked összeomlani. Ezt milliószor mondtam már. Egy tiszta beszéddel nevelt gyerek nem omlik össze, ha ezt így elmondod neki. Nem fogja gondolni, hogy te őt nem szereted. Ilyeneket a pszichológusok találnak ki, hogy ezzel is sakkban tartsanak. Ahogy egy normális mederben eljátszott válás is inkább lesz felszabadító a gyereknek, mintsem egy viharokkal terhelt elnyomó kapcsolat. Nem fogja elveszíteni a szüleit, hacsak nem elveszítette már annak előtte. Nehéz olyan apával kapcsolatot tartani, aki a házasság idején is csupán vendég volt a gyerekei életében. Nehéz egy bántalmazó anyát is szeretni, benne megbízni. Továbbá, ha nincs kommunikáció, és abba dobjuk bele az ilyesfajta információt, az tényleg nagyot üthet.

Nem tudhatom persze, milyenek lesznek majd felnőttként a gyerekeim, hogy miféle sérüléseket okozok nekik addig még. Benne van az is, hogy később, ha már nem függ a létük tőlem, akkor elfordulnak tőlem, és többé nem akarnak majd látni mindazok miatt, amit most teszek vagy mondok. Erre épp annyi esélyem van, mint azoknak, akik az utolsó pillanatig mindent feláldoznak.
Én azt szoktam mondani, beletettem ebbe (eddig) 17 kemény évet, amit soha senki nem fog nekem visszaadni. Beletettem lehetőségeimet, idegrendszeremet, egészségemet. A gyerekeim már készen vannak, lazíthatok. Soha, soha nem vállalnám be újra. Annyira nem, hogy megfogadtam, ha kifelé megyek az életből, felírom az ajtófélfára, hogy farok nélkül nehogy visszajöjjek.

Szóval ennek fényében az NPE azt jelenti, hogy nem, már nem szülnék, és az sem fordulhat elő, hogy nagy szerelemre lobbanva ez a véleményem megváltozzék (nagy szerelemre lobbanás eleve abszurd feltételezés). Továbbá azt is jelenti, hogy én elmondom, amit én érzek. Elmondom nagyon nyíltan, vállalva azt, ha ezért megítélnek. Elmondom minden nőnek, hogy ők is el merjék mondani, aztán a lányoknak, akik még előtte vannak. Minden nőt arra biztatok, hogy ne szüljön, vagy csak keveset. Egyet talán, akit akár egyedül is képes felnevelni. Szarjon a társadalmi nyomásra és a saját életét, örömét, sikerét, tehetségét tartsa a legfontosabbnak. Igen, arra biztatom a nőket, hogy legyenek önzők. Figyeljenek az életükre és ne áldozzák azt fel hazugságok oltárán.

Én vagyok az ellenszél, a szélső érték, ami kikezd minden evidenciát, amit eddig megismertél a világban.
Minden azt harsogja az arcodba, hogy szülnöd kell, hát én igyekszem túlkiabálni a harsogást. Mondom máshogy. Nem kell szülnöd! Nincs isteni feladat, nincs biológiai óra, nincs elrendelt szerep! Becsapnak, átvernek, a te húsodon élik meg saját biztonságukat!
Dönthetsz másképpen!
Én ezt képviselem. Az NPE ezt képviseli. Aztán te majd eldöntöd, mit akarsz. Fontos viszont, hogy döntés előtt hallasz mást is, olvasol mást is azon kívül, amivel be akarnak húzni. Hogy nemcsak a hazugságokat látod, hanem a valóságot is.
Ha pedig ezek után mégis akarod, mégis vágysz gyerekre, akkor elmondhatod, hogy a döntés valódi. Láttad a másik véleményt is, volt, aki ellenezte, aki azt bizonygatta neked, hogy (ma, Magyarországon) gyereket nevelni alantasabb életforma, mint magadat kiteljesíteni. Elmondhatod majd, hogy te ezt is átgondoltad, és ennek tudatában mégis úgy döntesz, hogy kell gyerek.

Sose feledd el, szaporodni a tarisznyarákok is tudnak.

Női Passzív Ellenállás

További cikkek a Női Passzív Ellenállásról

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Reklámok