Tragédia a Gucci bemutatóján, avagy látjuk-e az okokat?

Gucci-AW15-mens=looks

Nézem a velveten (ami ugye köztudottan gender ügyekben magasan képzett sajtó és cseppet sem sztereotíp a férfi és a nő fogalmával, szerepével kapcsolatosan, sőt, hát rendkívül felvilágosult. Már már tanulni járunk oda. Véleménye mértékadó, modern és európai), hogy valami tragédia történt a Gucci bemutatóján.
Jó a cím, hát ez magával ragad engem is. Milyen tragédia? Kigyulladt valami, vagy valaki nyakát törte? Csakis valami ilyen lehet, hát gyorsan odakattolok.

Szóval velvetről beszélünk, jó sokan olvassák, nyilván ez jelzi, hogy fontos és mértékadó véleménnyel bírhat a világ dolgairól (én meg elég finnyás vagyok, szóval nem számít a véleményem). Most azonban egy pettyet mellényúlt. Most. Soha máskor, de most egy kicsinyt.
Az történt ugyanis, hogy a velvet már nem először beleásta magát a Gucci divatbemutatójába, és rendkívül kifinomultan és intelligens módon írt elemzést Alessandro Michele 2015-ös nyári kollekciójáról.

Nos, a modellek és a tervezett cuccok is valóban extrémek és a legnagyobb jóindulattal sem egyeztethetők össze a macsó férfiképpel. Érzékeny, nyakigláb, bús arcú fiúk kinőtt ujjú zakókban, selyemben és jééé, szoknyában vonulnak a kifutón.
Borzasztó ez, te. Még oda is teszi a velvet egy tíz évvel ezelőtti modell képét, hogy lássad, lám, mivé fajul a világ, hát elbuzulnak ezek a faszik teljesen. Ezt persze nem írja így. Ez amolyan nyomdafestéket nem tűrő szöveg, amit csak én írok. Hivatásos újságírónak figyelni kell a szóhasználatra. Ő mindenféle csúnya szavak nélkül szégyenít meg számára ismeretlen embereket csupán azért, mert az ő szemének, ízlésének nem felelnek meg. Egy pillanatig nem gondolkodik el azon, hogy mi lehet az oka annak, hogy 2015-ben egy híres és elismert tervező ennyire különc és ennyire feminin férfiakat mutat be, s ráadásul ezt egy ilyen komoly cég nem is először a kifutójára engedi.
Nem gondolkodik ezen. Pedig nyilván a Gucci kínosan ügyel a jó hírnevére, vagyis feltételezhető, hogy nem koncepció nélküli ez a rémtett, amivel szegény magyar műértőt ennyire kihozta a sodrából.

Mégis mi a fenét akarhat Alessandro Michele? És miért nem zavarják el a picsába? Miért nem lázad a sok híresség, hogy márpedig ők normális, férfias férfiakat akarnak látni normális ruhákban?
Nem lehet, hogy ők valahogy másképpen gondolkodnak, mint a velvet szexista újságírója? Nem lehet, hogy ez esetben a bemutatónak valami önmagán túli plusz jelentése van?

am

De, kedves velvet.
Az a helyzet, hogy a világ mindenütt szexista, de nem mindenütt ilyen brutális módon, mint nálunk. Van, ahol már felfedezték a népek, hogy miképpen nő is többféle létezik, úgy a férfi sem feltétlen tesztoszterontól duzzadó baszógép. Vannak érzékeny férfiak, nőies férfiak, nyakigláb férfiak, izomtalan férfiak, csúnya férfiak, mindenféle férfiak. Ha úgy vesszük, ez a bemutató forradalmi és nagyszerű, mert kilép a sztereotíp férfiképből, s azt mutatja meg, hogy az EMBER bármilyen lehet. A ruhák furik, és soha senki nem fogja felvenni őket, de mint tudjuk, a divatbemutatók nem is az éppen aktuális hordható divatot szokták bemutatni. Az efféle rendezvények inkább inspirációk, ilyen performance cuccok, amikből vesz ugyan a hordott divat elemeket, de úgy, egy az egyben soha nem szoktak ezek kikerülni az utcára.
Ezt illene tudni egy irányadó sajtó munkatársának.
Illene látnia a világban, hogy a nemek közti erőltetett különbségtététel bizonyos körökben mintha csitulna. Hogy a testek, mint olyanok, a nemiség, mint olyan kezd összemosódni. Nem mindig és nem mindenütt kell már cisznek lenni, hogy a sokféleség lassan szivárog befelé az emberek agyába. Gyanítom, hogy a női ruha, a kicsiny hajcsatt is azért volt a Gucci kifutóján, hogy a velvet firkászához hasonló  homofóboknak tolja bele az arcába, hogy AZ EMBER SOKFÉLE!
Hogy nem is a ruhat eszi.
Hogy bármi felvehető!
Hogy lépjük át a sztereotípiákat!
Hogy lássunk sokfélét, szokja a szemünk leginkább azért, hogy majd azután az utcán ne bámuljunk birka módra, vagy ne tegyünk fertelmes megjegyzéseket (hasonlóakat, mint igen tisztelt újságíró), ha egy számunkra szokatlan emberrel találkozunk.
Pont ilyenek miatt fotózkodik Tess Holliday, valamint ezért van Conchita Wurst jelenség is, ide vezethető vissza a Pride, meg némi áttétekkel mondhatjuk, hogy Bruce Willis lánya is valami ilyesmi okból mászkál meztelen felsőtesttel és vannak a Dove-nak valódi női.
Olyasmit akarnak ezzel mondani ezek az emberek, hogy ideje lenne a nemi sztereotípiákat letenni, és a népekre emberként tekinteni. Test sokféle van, a test csak egy burok, nem az élet lényege. Egyik test ilyen, a másik olyan. Nekem ez tetszik, neked az. Nincs jogod se neked, se másnak megszégyeníteni senkit amiatt, amilyen a teste, sőt, amiatt se, hogy milyen rongyokat húz magára. A férfi akár szoknyában is járhat.
Ennyike.
És jaj, milyen jó lesz, ha mindenütt mindenféle nők és férfiak lesznek majd! Ha a kifutókon ezerféle ember mutat majd be mindenféle ruhákat, akár nemi megkülönböztetés nélkül. És jaj, milyen jó lesz, ha tesztoszterontól pattanásos hátúra zsírosodott férfiak nem buzizzák a finom mozgású, vékony csípőjű, nőkkel barátkozó (mondom, barátkozó) társaikat. Ha nőknek nem kell a derekukat méregetni és a mellüket pócikolni, hogy valami valótlan nőképhez hasonlítsanak. Ha nem lesz lényeges és gúnyolódásra okot adó tulajdonság a seggem mérete.

Hogy ide eljussunk egyszer, hogy legyen majd oda sem figyelő elfogadás… na, azért kellenek Alessandro Michelek, Conchiták, meg mindenféle olyan emberek, akik átlátják és értik azt, amit a velvet újságírója szégyenteljesen nem ért.
Szükséges, hogy azok, akik megtehetik, megmutassák, beletolják a képünkbe az ember ilyenolyanságát és ezzel rákényszerítsenek minket arra, hogy lássuk és elfogadjuk az embert olyannak, amilyen.
Sokfélének.

A velvet cikke ITT

Női Passzív Ellenállás

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Advertisements