Akinek van inge, vegye magára!

van ingeJó, hát meleg van, te meg nehezen bírod ezt. Én értem ezt amúgy, mert nekem is melegem van, meg a kutyámnak is melege van, szóval rohadtul meleg van.
Az ember a bőréből is kibújna leginkább.
Én meg érted felveszem a spagetti pántos pólómat, meg alá még a melltartót is. No, nem azért, mert olyan őrülten szexi akarnék lenni, mint ahogy azt az idióta reklámok sugallják. Sőt. Azt a hülyeséget csak a te farkad bizgatására találták ki, hogy a melltartó egy szexi ruha. Valójában hogy a picsbe lenne szexi valami, amit jó esetben elfed az öltözékem, amikor meg szexelünk, akkor leveszem?

Én speciel azért veszem föl pont, hogy NE LEGYEK SZEXI! Mert ugyanis a gyerekeim szájával szétrágott mellemet (igen, eredetileg a mellem egy táplálkozási funkció kielégítésére szolgáló testrész volt. Csak a te farkad bizgatására csináltak belőle szexuális szimbólumot. Tudom, hogy fáj most elképzelni, hogy egy mell olyan emberi, gyerekrágta, kissé nyamvadt is lehet. Olyan, ami téged egyáltalán nem hoz lázba, és emiatt aztán teljesen felesleges is beszélni róla, hiszen amitől neked nem áll föl, az jobb, ha nincs. Pedig higgyed el, hogy teljesen jól van az én mellem úgy is… Mert nem a te örömödre lett kitalálva. Az enyémre, esetleg. Én meg csípem ilyennek is, illetve inkább az van, hogy nem is nagyon foglalkozok vele, ahogy a fülem botjával sem foglalkozom. Csak te vagy ilyen viccesen gyermeteg, hogy lesed a nőket, a mellüket, a seggüket és erre képzelődsz. Most tényleg, na. Próbáld magad csak egyetlen egyszer az én helyembe képzelni. Te nem találnád nevetségesnek és megvetésre méltónak azokat a lényeket, akik veled kapcsolatban csupán ennyire lennének kalibrálva? Csöcs és segg és dugás), szóval a mellemet én speciel azért rejtem izzasztóan meleg szivacsburok alá a legnagyobb nyárban is, mert ha átüti a pólómat, akkor te, barátom olyan gusztustalanul és tolakodón fogod bámulni és nyáladat csorgatni és… Hát tulképpen már akkor is azt képzelem, hogy bámulod, ha éppen nem is bámulod, mert minden a világon azt sugallja nekem, hogy te ilyen mániákus szexgép vagy, aki elől nekem bújni kell, ha nem akarok az áldozat és a préda lenni. Közben meg fura módon annak, amilyen te állítólag vagy, illetve az én préda szerepemnek illendő volna örülnöm, mert a szex az élet (állítólag… szerinted), a szex meg a te kiszolgálásoddal egyenlő (szerinted). Ha meg én nem akarom ezt a szerepet elég erős rajongással, akkor aszexuális, vagy jaj, jaj nekem! FRIGID vagyok! (Nem tudsz megfogni, vállat rándítva vállalom, és kinevetlek. Az vagyok, persze)

Muszáj volt ezt ennyire aprólékosan kifejtenem, hogy nehogy félreértsél valamit.
Lényeg, hogy én már rég nem, sőt, soha életemben nem tudtam a melleimmel rendben lenni. Miattad. Az én melleim mindig aszerint voltak jók, szerethetők vagy elviselhetők (netán gyűlöletesek), hogy neked, a te ideálodnak megfelelőek voltak-e. Mindig is olyanok voltak, mint rám aggatott kellékek, amik a férfiaknak teremtettek, őket szolgálják, az ő szemük számára kell (!!!) azokat tetszetőssé tenni.
Hát bocs, de születésem pillanatától ezt tolta minden kibaszott szexista plakátod, reklámod, gusztustalan vicced, a telefonod kijelzője, a nyálcsorgatásod, mindened a fejembe. Hogyan is gondolhattam volna bármi mást?
Aztán meglepve bámultam őket (a melleimet) egy gyerek (a saját gyerekem) szájában. Nem mondom, hogy az otthonosabb érzés volt, mint vágytárgynak lenni, de mindenképpen érdekes. A melleim funkciót váltottak, de persze továbbra sem rólam szólt a létük.

Gondolom, neked is döbbenetes, rémületes egy bébi szájában látni őket, hiszen ha valakinek, hát neked biztos nehéz azt tudomásul venni, hogy a mell, mint olyan nem érted, a te gerjedelmedért van.
S te, te szegény magára hagyott férfi meg vagy sértődve, duzzogsz, kiküldöd a szoptató nőt az étteremből, eldugnád a vécébe, mert nem és nem bírod látni, hogy a neked oly fontos szexuális játékszert eredeti funkciója szerint használja… egy gyerek.
Én meg már ezen is túl vagyok. Már nem érdekel a nyígásod. Nem tőled akarom elvenni és áttenni egy másik lény szolgálatába, hanem inkább magamnak visszaszerezni. Az van, hogy számomra már a gyerek is amolyan kis aliennek tűnik, aki nem tehet egyebet, szopik, erre van programozva, de lássuk be, ezzel nem tesz egyebet, mint te magad. Szívja, marja , szopja belőlem, amit csak tud. Eközben én, aki rég túlléptem a tarisznyarákok szintjét, tehát magamra nem úgy gondolok, mint fajtája szaporításáért létezőre, hanem úgy, mint gondolkodó lényre, tehát én már rég nem vagyok hajlandó magamról funkció szerint beszélni. Tagadok mindent, ami a személyem vagy bármely testrészem használatáról szól. Mivel pedig te képtelen vagy funkció nélkül, csupán emberi mivoltomban látni és értékelni engem, hát nem is állok szóba veled.

kapál

Ezek után nem hiszem, hogy valaha is érteni fogod, amit én érzek, gondolok vagy beszélek, amit most fogok mondani pl., ugyanis a te melled, a te segged, a te megjelenésed soha nem beszédtéma. Neked nem kell a bimbóidat elrejteni, téged nem fenyeget az a veszély, hogy nők zaklassanak vagy erőszakoljanak meg, majd a pofádba ugassák, hogy te tehetsz róla, mert provokáltad őket. Nem ismered ezt, sőt azt se, hogy a külsőd által legyél megszégyenítve, nyomasztva. Nem mondja az asszony, hogy azért keféli a titkárját, mert a narancsbőrödtől nem áll föl a csiklója. Azt se mondja, hogy bezzeg csődör korodban szebbek, feszesebbek voltak a melleid.
Ezért aztán te, kis barátom olyan gátlástalanul és tolakodón hordod a testedet, amit én már szinte erőszaknak élek meg.

Belegondoltál-e valaha abba, hogy mennyire visszataszító és tapintatlan másoknak az, mikor te félmeztelenül grasszálsz a világban? Eszedbe jutott-e valaha, mekkora udvariatlanság más emberekkel szemben, ha a melledet strandon vagy saját telkeden kívül fedetlenül hagyod?
Áá, dehogy! Ha ezt megtetted volna egyszer is, akkor nekem nem kellene most erről írni. Akkor volna benned némi szemérem és a szabályokat magadra nézve is kötelezőnek tartanád. Akkor nem azon hüppögnél, hogy szoptat-e nő az étteremben, hanem azon, hogy mikor szedik le a félvilágról a szexualizált női testek képeit. (Azért természetesen, hogy végre világossá váljon mindenkinek, hogy nem létszükséglet 7/24- ben a dugáson agyalni). És akkor az volna, hogy rohadtul értenéd, amit most beszélek, és értenéd, hogy ha én azt mondom, hogy tisztelj meg azzal, hogy a köztereken felöltözöl, akkor ez azt jelenti, hogy tartsd szem előtt, hogy nekem pont miattad kell felöltöznöm és figyelnem arra, hogy átüti-e a mellbimbóm a pólómat. Én pont miattad a legnagyobb hőségben is melltartót hordok, miközben te arra sem méltatsz, hogy egy trikót magadra húzz. És én leszarom, ha te erre azt mondod, hogy nyugodtan vegyem le a pólómat, mert téged nem zavar az én fedetlenségem, mert látod- e, én pont azért öltözök fel, mert téged oly nagy örömmel töltene el, ha nem tenném.
Nem akarom, hogy lássad, és én sem akarom látni a tiédet. Elvi okokból. És még azért sem, mert így, hogy nem ismerlek, így undorítónak is tartom a testeddel tolakodásodat. Ezt kicsit kényelmetlen érzésekkel írom le, mert veled ellentétben engem feszélyez, hogy testi mivoltodban megszégyenítselek, rólad, mint gusztustalan, szőrös, izzadt, formátlan csöcsű és hasú förtelemről, avagy dugásra alkalmas, formás seggű vibrádroidról beszéljek. Nekem kínos, pedig tudom, hogy neked rólam így nyilatkozni soha nem kínos. Ha az én mellem nem elég hetyke, azt bármikor a legalpáribb stílusban kitárgyalod a pajtásaiddal, vagy megírod kommentben, mint a patriarchátus mellett szóló érvet (micsoda briliáns elmére vall ez). Tehát nem térek ki a testi paramétereid tárgyalására, csupán annyit mondok: Kulturált ember nem erőszakolja meztelen testét kéretlenül másokra.
Vagyis.
Van inged?
Vedd magadra!

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Advertisements