Felzárkóztatásra szorul vagy így született? És a lányodnak mit akarnál?

Nem tudom, mondtam-e, hogy velem állandóan nagyon fura dolgok történnek. Szerintem pl sokkal érdekesebb volna egoblogot írnom, mint ilyen női cuccokat, sőt az volna csak a világsiker, ha rögtön egy kameraman szegődne mellém (kizárólag nő), és lefilmezné a mindennapjaimat. Háttaz legalább olyan izgalmas lenne, mint egy David Attenborough sorozat.

Például ott az iskolában is az van, hogy most így kezdenek rám borulni olyan feladatok, amikről azt akartam tudni, hogy nincsenek. Tudod, a nekünk fájóról és a feldolgozhatatlanról szeretjük azt hinni, hogy az csak filmekben, Amerikában vagy a szomszédban történik meg. Velünk vagy a gyerekünkkel nem. Mondjuk, amit most fogok mesélni, az nem éppen a legdrámaibb kategória, szóval horrorra ne számíts azért, meg aztán az is lehet, hogy nálad nem is téma, mert a te gyereked iskolájában bizonyosan nagyon rendes diákok vannak, meg a tanárok is kurvára ráfigyelnek mindenre. Amit mesélni akarok, az csak ilyen egyszerű államiban van, ahol amúgy is irányítatlan szegregáció folyik. Jaja, jól látod, szegregáció. Na, persze, tudom, olyat még kimondani sem szabad az esélyegyenlőség miatt, és Magyarországon meg, ahol központilag baromira nagy hangsúlyt fektetnek erre a zesélyegyenlőségre, itten aztán végképpen nincs és nem is lesz szegregáció.

Mármint hivatalosan. Nem hivatalosan meg ne álmodozzál. A szegregáció zajlik mindenütt, akár tetszik ez neked, akár nem. Csak erről nem szoktunk beszélni. Az a fajta szegregáció ez, amikor nem államilag különítik el a középosztály gyerekeit az “alantasabb” rétegektől, hanem a szülők kezdik kiveszegetni (teljesen érthető szempontok miatt) a kölküket a sok neveletlen cigány surmó társaságából.

Na, és akkor most itt megállok, hogy valamit gyorsan helyre tegyünk, mielőtt továbbmennénk és hordani kezdenéd szerte a világban, hogy én milyen kirekesztő vagyok.

Miután a Gumiszoba stílusa és nyelvhasználata meglehetősen extrém és időnként bicskanyitogató, továbbá világlátása és gondolkodása csontig őszinte, emiatt gyakran fájó vagy sértő azoknak, akik a szövegekben saját identitásukat, vélt vagy valós hatalmukat, befolyásukat, népszerűségüket veszélyeztetve érzik, ezért, hogy az ő bulldogszerűen gumira akaszkodásukat, egyben kíméletlen félremagyarázásaikat elkerüljem, továbbá némi népszerűséget szerezzek régebben megírt posztjaimnak, a most következő mondatok előtt javaslom megtekintésre ezt, valamint ezt, és még ezt is. Meg ezt, bár ezt nem én írtam.

Szóval a lényeg itt, hogy ez a blogger “olyan” gyerekekkel van, és bírja is őket. Nem akar kirekeszteni, nem akar szegregálni… Élni akar és tanítani és szocializálni, megérteni, fejlődni és fejleszteni.

Viszont látja, hogy mi van. Hogy most mik a lehetőségek. Látja a magyar valóságot és ezt összerakja az elpufogtatott áldemokratikus hatalmi lózungokkal, és akkor abból kijön neki valami.

Szóval az van most, hogy szegregáció az van, és megmondom neked, ha szülőként figyelem az iskolát, az ott tehetetlenül küzdő (vagy nem küzdő) tanárokat, a verekedéseket, az erőszakot, a tanítás képtelenségét akkor azt mondom, abszolut megértem a szülőket, hogy bizonyos iskolákból kiveszik a gyerekeiket.

Pedig amúgy fontos lenne az integráció, tényleg.

Amúgy.

Ahogy most van, úgy meg az van, hogy bejön elsőbe 20 iskolaéretlen, ezer hiánnyal és sérüléssel terhelt gyerek, akiket ugyanolyan tanterv alapján kell tanítani, amely tanterv teljesítése még a saját szobában, anya esti meséjén nevelkedett, kedden csütörtökön külön tanárhoz járó gyerekeknek sem egyszerű feladat. Te meg tanítsad meg ezeket a gyerekeket karácsonyig olvasni. Ezeket, akik úgy jönnek iskolába, hogy ujjat szopnak, könyvet itt látnak először, a ceruzát megeszik (ja, a tájékoztatót is), vagy nincs is nekik, nincs segítségük, motivációjuk, nincs semmi, amire a szó klasszikus értelmében építhetnél. Közben meg tehetséggondozzad amazokat is, tudod, a sajátszobásakat, akik nem ujjat szopnak, hanem a rendszert épp úgy, mint a gyengék, csak ők a rendszer egy másik ágát szopják. Te, a tanár meg egy harmadikat. Neked ugyanis nincsen szabadságod a tantervet illetően, nincsen pedasszisztensed, nincsen fejlesztő pedagógusod (de az egész országban nincsen ám!), meg már tankönyved sincs (hála az ingyenes tankönyv programnak), sőt, nincs a nyomtatóban patron, de ha van, akkor a papírt biztos te veszed. Szóval így akkor integrálunk és fel vagyunk háborodva, hogy ez a szülőknek nem tecc, az iskolában anarchia van, a tanár idegbeteg állat és szépen megindul az elvándorlás, egyben a természetes szegregáció. Gettóiskolák és viszonylag “normális” iskolák alakulnak ki. Lehet közben kissé álszent módon hőbörögni, mikor valakik valahol kimondják, hogy ez a folyamat igenis zajlik és azok közt a körülmények közt, amit a magyar oktatás biztosítani tud, ennek sajnos létjogosultsága van.

Na, mindegy, nem is ezen akarok én most rinyálni, hanem azon, ami a poszt alapmotívuma lenne, vagyis, hogy miután az iskolában, munkámat ellátva többször rendszabályoztam már fiúkat amiatt, hogy a lányokat nagyjából játékszernek, eszköznek tekintik, vagyis valahányszor kedvük szottyan, akkor magától értetődőn rángatják, csapdossák, unalomból is piszkálják őket, közös játékaikat, élményeiket szétdúlják, megzavarják, szóval, hogy én meg ezt nagyon nem engedem és folyton szajkózom unásig, hogy tilos nekik a lányokat még csak megérinteni is engedély nélkül, ezért aztán egyre gyakrabban jönnek hozzám a lányok azért, hogy elmondják, a zaklatásuk nem áll meg olyan “apróságokban”, mint azt fentebb írtam. A fiúk rendszeresen fogdossák a feneküket, továbbá játéknak álcázva lefogják őket, dörgölőznek és hát legújabb élményem, hogy mind többször hallom, hogy a fiúknak pöcsük lengetése, közszemlére bocsátása is mindennapos. Nem nagyon derül ez ki egyébként, mert annyi esze van az erőszakoskodóknak, hogy annak érdekében, hogy ténykedésük ne derüljön ki, jól be is fenyítik a lányokat.

És akkor én most így felhúzott szemöldökkel és méla döbbenettel csóválom a fejemet és kérdezem tőled, hogy akkor ez nálatok tényleg ilyen zsigeri parasztság (mármint nálatok, gumis megvetésemen sértődve pampogó férfiak)? Lehet, hogy nem is szocializáció, rossz nevelés vagy ilyesmi az oka egészen korán kiütköző, majd később a legkülönbözőbb formákban testet öltő erőszakosságotoknak? Lehet, hogy ti eleve így születtek, hogy rá vagytok cuppanva saját farkatokra, és azt a világ közepének, mindenek lényegének értelmezitek? Amolyan jutalmazó és rendszabályozó eszköznek, illetve gondozásra szoruló gyermeknek, kinek igényeit minden más élőlény igényeinek semmibe vételével kell szolgálni?

Tényleg így van ez? Lehet, hogy nem, szóval cáfolj meg kérlek, csak nehéz lesz, mert tényleg úgy tűnik, a nulladik perctől vagytok ti saját farkatok szolgái.

Jó, tudom, ez egy ilyen elmaradott iskola, itt a gyerekek-a fiúgyerekek is-nagggyon naggyon hátrányos helyzetűek. Ők bizonyosan azért gondolják, hogy a lányok testükön keresztüli terorizálása vicces játék, mert ők nagggyon naggyon háromhásak. Egyedi eset a dolog.

Jaja, ebben bíztam én is, mikor meséltem otthon a gyerekemnek, csak hát az a baj, hogy erre ő vállat vonva azt mondta, ja, hát ilyen van náluk is.

Jajistenem!- hördültem fel megriadva a hír hallatán. Abban a “normális” iskolában (egy se normális)?

Van. Meg olyan is, hogy a fiúk hangos pina kántálással köröznek a folyosón. Másik gyerekem elmesélése alapján (ja, igen, náluk is van ilyen, pedig az ő iskolája minőségi ugrás az előbb említetthez képest, vagyis már két kategóriát léptünk a háromhás óta, ám még mindig ugyanarról a jelenségről beszélünk), szóval ez a gyerekem azt mondja, hogy ez az idiótaság valamint az egyoldalú, pornót telefonon vágyó szemmel bámuló érdeklődési kör abszolut jellemző a fiúkra, miközben a lányok ennek az erőszakos testi és verbális nyomulásnak rendszeresen elszenvedői.

Ilyen szempontok szerint vizsgálva az ifjú fiúgyermekek viselkedését, motivációit, érdeklődési körét, kommunikációját azt kell gondoljam, az erőszakosság, a szexközpontú tolakodás amolyan természetes viselkedés nálatok, mondhatni genetikai átörökítés, vagy nem tudom, mi. Valami olyasmi, ami már gyerekkorban megjelenik, s aztán javarészt nem is múlik el. Miközben nem hallok olyan nőkről, akik férfiakat riogatnának pinájuk közszemlére bocsátásával, vagy nyilvános helyeken jól láthatóan önkielégítenének lehetőleg úgy, hogy ezzel férfiakat zavarba hozzanak, addig mindennapos történet, hogy férfiak gátlás nélkül veszik elő, mutatják meg, használják testük e jelentéktelen tartozékát arra, hogy hatalmukat fitogtassák (És ide most beszámítom a verbális”elővételt” és erőszakot is, tehát mikor felkínálják, beszélnek róla, tolakodnak vele).

Ennek fényében kérdezem tőled, hogy ez szerinted normális? Te, mint férfi nem érzed magadra, nemedre nézve szégyennek az efféle függést? Mikor ilyesmit látsz, vagy mondjuk a te gyermeked ilyesféle viselkedési jegyeket kezd el produkálni, eszedbe jut, hogy megállj és elmagyarázd neki, hogy a világ nem farokra van felhúzva? Vagy a te világodnak is az a tengelye? S mikor autódra arctalan női testeket festetsz fel, vagy számítógéped, telefonod képernyőjén csupasz mellek tartanak állandó izgalomban, akkor nem érzed, hogy ez tulképpen amolyan háromhásan felzárkóztatásra szoruló gondolkodás?

És ha már eddig eljutottunk, akkor még kérdezem azt is, hogy emlékszel-e arra a pillanatra, mikor az agyad felett ily mértékben átvette az uralmat a péniszed? Érted… Fontos ez nekem, mert tényleg érdekel, hogy van-e arra reális és valós remény, hogy egyszer az agyadig bejutok. Szóval, hogy jó lenne tudni, hogy korai fejlesztéssel megelőzhető-e a fiúk ilyen torzulása.

Ja, most kapkodsz levegő után és vérig vagy sértve, gondolom. Mer te aztán nem olyan vagy. Hát persze. Akkor kérdezek, jó?

Ha egy nővel beszélgetsz, akkor te hány perc után véled úgy, hogy ideje áttérni a “lényegre”? Képzelődsz-e arról, hogy a “nődet”, beviszed egy hármasba, ahol ő és valaki még úgy vannak jelen, mint téged kielégítő meleg húsú tárgyak? Vagy már meg is tetted? Dörgölőztél-e már metrón? Verted már ki nyilvános helyen? Látta nő? Láthatta? Képzelődtél róla? Dugtad már meg a beosztottad? Érezted már úgy, hogy vacsorameghívás ára a szex? Szexeltél már erőszakkal? Nyígtad már ki az asszonytól? Szoktál pornót nézni? Azt képzeled, neked is járna olyan, ami abban van? Normálisnak gondolod, amit ott látsz? Kipróbálnád, milyen megalázni egy nőt? Képzelődsz róla szex közben? Netán meg is teszed? Mivel vetted rá a nődet? Manipuláció? Lelki terror? Vagy az érzelmeire apelláltál (ha szeretsz, megteszed, bevállalod)? És mikor ezeket tetted, soha, semmilyen szégyen nem volt benned?

Pedig kellett volna, hogy legyen.

Tudod, az iskola egy döbbenet. Már mostanra jó sokszor elmondtam a fiúknak, hogy a lányok testét hagyják békén, de a szavaimnak nem sok foganatja van. Annak inkább, ha a seggmarkolást seggmarkolással szemlélteti az ember. Monnyuk én olyat nem teszek. Hogy is érhetnék hatalmi helyzetből “úgy” egy diákhoz, ahogy ő a maga erőfölényéből bármikor hozzá merészel érni egy lányhoz? Na, ha ilyet tennék, még a végén az lenne, hogy molesztálom szegény fiúcskákat, pedig ők csak játszanak. Ahogy neked is könnyed játék és élvezet minden kierőszakolt aktus. Gondolom, soha nem jut eszedbe közben, hogy a másik valóban akarja-e. El sem tudod képzelni, hogy van olyan, hogy nem akarja. Szóval nem értik a gyerekek se, miért erőszak a fogdosás, de ők maguk nem szeretik a fogdosást. Gondolom én. Amit írok, az csak feltételezés, tudod. Elképzeljük, hogy ha én megmarkolnám az ő seggüket, akkor azt mennyire nem éreznék se viccesnek se jópofának. Szerintem pont annyira éreznék tolakodásnak és erőszaknak, mint amennyire a lányok annak érzik. (Csak úgy mondom ezt, sose próbáltam egyébként, dehogy, csupán beszélgettünk erről.)

Az is érdekes, mikor a farkukat mutogatóknak azt mondja az ember, hát akkor gyere csak ide kisfiam és állj ki egy szál pöcsben az iskola udvarára. Képzeld, el, egy se akar kiállni. Valahogy úgy érdekes az, bele a lány arcába váratlanul, fröcsögve, röhögve. Ezért gondolom, hogy ez nem ilyen ártatlan kényszer, hogy szeretné a gyermek a világ elé tárni azt, amije van, hanem kimondottan lányok terrorizálására, ergo hatalomgyakorlásra irányuló szemétkedés. És milyen érdekes, hogy az ilyen tolakodástól minden esetben a lány van zavarban, ő szégyelli magát olyannyira, hogy elhallgatja, titkolja, ami történt, mintha ő volna a hibás. Még csak gyerek, de máris saját bűnének tudja be az erőszakot.

Mostanság megtalálnak az ilyen ügyek, mert már jó sok fiút leoltottam tapizásért, rángatásért, ilyenformán a lányok kezdik elmondani a durvább dolgokat is. Én meg állok döbbenten, hogy te jó ég, hát mi felé haladunk? Milyen kis erőszakos macsók nőnek ki a földből? Ezek fogják majd  átvenni apáik helyét?

Lássuk be, a nők helyzete a rendszerváltás óta nagyságrendekkel romlott. Az erőszak burjánzik, mindenhonnan dől a pornó, a tárgyiasítás, a legdurvább emberellenes pornómocsokra veszik rá lányainkat (és minket is), miközben ezt nevezik egyenlőségnek, felszabadításnak, szexuális forradalomnak, sőt, intimitásnak. A nők kihasználását, szexuális kizsákmányolását, a faszik minden elképzelhető módon való kiszolgálását.

Hát köszi, de ez nekem valami egészen mást jelent. Az a kislány, aki 7-8 évesen a saját nemiszervét hallja üvöltve tróger fiúk szájából, aki előtt farkakat lengetnek, az vajon mit tanul a saját teste tiszteletéről? És a pasikról? És az intimitásról? És az, amit igen, az nekünk jó? És neked? Te, mint férfi mit szólsz ehhez? Mit szólsz, ha egész díszes társaságod megvetem? Megsértődsz? Rám haragszol? Kikéred magadnak? És az eszedbe jutott-e már, hogy kicsit magadba nézz, vagy nézd a többieket és tegyél valamit ez ellen? Nem, nem arra gondolok, hogy engem elhallgattass, hanem hogy esetleg értelmezd a szavaim, sok nő szavát és feltedd magadnak a kérdést: Vajon miért mondjuk mi ezt? (Megsúgom, se nyomorult, se bántalmazott, se csúnya, se frigid nem vagyok, baszatlan is csak saját döntésem okán. Továbbá ha ezek közül bármi lennék, a mondanivalóm igazságát az se cáfolná.)

De ne is rólam beszéljünk, hanem inkább még kérdezek. Neked van lányod? És ha igen, akkor mondd csak, te milyen életet szánsz neki? Örülnél, ha róla is úgy vélekednének, hozzá is úgy viszonyulnának, vele, róla is úgy beszélnének a férfiak, ahogy te viszonyulsz a nőkhöz? Fiad van-e? És amivé ő formálódik, azt akarnád-e a lányodnak? Most őszintén, na. Nem? Akkor miért nem teszel valamit, hogy normálisabb legyen, mint az összes többiek? Hát hiszen te vagy az apja.

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Reklámok