Mikve- Elmélkedés nőkről és egy színdarabról

Lassan öt éve megy már a Vígszínházban (Pesti Színházban) az a darab, amit sikerült most megnéznem.

Mikve.
Mi a csuda az a Mikve? Megnéztem a Wikipédián, mert nem vagyok ebben járatos, hát nem vagyok én zsidó (Apropó, drága barátném, kérdezem innen a netről, majd legközelebb monnyad már nekem, hogy te is így szoktál a kedveseddel hálni, hogy tudniillik előtte mikvébe mész megtisztulni?).
Ja, igen, a barátnőm zsidó ugyanis, de úgy erősen az, szóval tartja is a vallást szorosan, de ezt a mikvézést nehezen tudom elképzelni róla, mert ő olyan öntudatos, hogy biztosan kikérné magának, ha valaki azt állítaná, hogy az ő menstruációja tisztátalan, s azt külön rituális fürdőzéssel kell ellensúlyozni, hogy alkalmassá váljon a férfi érintésére. Asszem, adna a fejibe nem kicsit annak, aki őt kellemetlennek találná természetes működése miatt.
Szóval megnéztem a mikvét, mondom is neked a jelentését, hogy értsed, mit beszélek. Ez ilyen rituális fürdőhely, ahol a zsidó nők a menstruáció  után megmerítkeznek, mintegy a tisztátalanságuktól, bűneiktől megszabadulandó, hogy azután a férjük rendelkezésére állhassanak és testük ismét megnyíljon a szaporodás felé (jééézus, mi hülyeség ez???).
(Vannak amúgy egyébb rituális fürdőzések is, én most csak a témára fókuszálva emelem ezt ki)
Elmennek tehát a nők mikvébe és ott részt vesznek egy ilyen fürdőzésen az ott dolgozó fürdős nők irányításával, segítségével.

A darab fókusza ez a szertartás és a rend. A rend, mely előírja a nőknek a helyes viselkedést.
Nos, úgy tűnik, ezek a nők ezt a rendet el is fogadják. Eszükbe sem jut, hogy lehetne a világ másképpen, mint ahogy tanulták, ahogy a szokás (vallás) előírja. Jönnek-mennek a fürdőben, s közben a maguk habitusa szerint nyilatkoznak meg az életükről. Ha figyelem őket, nagyjából látom is a leggyakoribb nőtípusokat.

A fürdőben két nő dolgozik. Az idősebb (Börcsök Enikő), a fürdő vezetője tipikus kápó. Az ő felelőssége, hogy a fürdőben minden rendben legyen. A nők tisztálkodjanak meg, a kiszolgálás annyi legyen és pont annyi, amennyi és ami az előírás. A vendégek lelke, magánélete nem tartozik a munkaköri feladatai közé. Egy-egy kék folt a testen nem téma, nem látja, nem beszél róla. Nem akarja tudni, ha a rend bukdácsol, nem akarja tudni, ha valaki nem illik bele.
Minden kilógást azonnal erőből lenyes, elfojt. A nőket elhallgattatja, vagy be- és visszatereli a karámba.
Megbízható katonája a rendnek.
A férfiak rendjének.

Az ő keze alá kerül be Shira (Eszenyi Enikő), aki úgy tűnik, érti ezt az egészet és akarja is jól csinálni, bár idővel kiderül, hogy ő maga éjjelente bent alszik a mikvében, miközben azt mondja a férjének, hogy lemaradt az utolsó buszról. Egészen addig nem értjük, miért teszi ezt (hiszen oly gyengéd telefonbeszélgetéseik vannak), amíg fel nem fedezik őt. Akkor kiböki, hogy nem akar a férjével hálni, mert nem akar gyereket. Kettőt már felnevelt, 10 évig az urát ápolta, s nincs már erő… Nem tud már szülni többet. A rabbi nem engedi a fogamzásgátlást, ezért nincs más lehetősége, mint elkerülni az együttlétet. Ám az engedelmes nő rendelkezésre áll, így ha hazamegy, nincs kibúvó. Az engedetlen nőkre pedig haragszik az isten (és persze a férfiak).

Azt hinné az ember, hogy nő a nőnek értő társa. Hogy majd Soshana (a kápó) érti ezt és Shira mellé áll.
Ezt hinnénk. Ehelyett azt látjuk, hogy Soshana nem hall és nem ért semmit. Ellenáll és megtiltja Shirának az ott alvást, miközben a szent- még meg nem született gyermek- nevében szólal fel ellene.
Hátborzongató érzéketlenség. A fő konfliktust mégsem ez okozza.
Egy napon Shira megkapja a kiváltságot, hogy a helyi hatalmasság nejét, Chevdat (Hegyi Barbara) felügyelje fürdő közben. Shira kék foltokat fedez fel a nő testén, s mikor szeretne erről beszélni vele, Chevda elutasítja segítő szándékát. Azt mondja, csupán elesett. Shira tudja, hogy hazudik, ezért a fürdő vezetőjéhez fordul, ám az fedezi a bántalmazást. Nincs hozzá közünk- hajtogatja.

Innentől indul Shira fejlődése, egyben a végső nagy konfliktus kibontakozása. Eddig csupán a saját nyomorát próbálta megoldani úgy, hogy azzal se a vallást (rendet), se a férje érzéseit ne sértse, valamint ő maga se váljék a közösség számkivetettjévé. Ne legyen ún. “engedetlen feleség”. Mostantól azonban egyre erősebben érzi, hogy nagyon nagy baj van. Chevda, aki eleinte takargatta a bántalmazást, egy napon lelki beteg lányával elmenekül brutális férje elől, s ekkor az emberség és az együttérzés Shirából forradalmárt gyúr. Az éppen ott tartózkodó nőkkel bezárkózik a mikvébe, hogy ezzel megakadályozza a kint gyülekező férfiaknak, hogy Chevdát kitépjék és az agresszor elé vessék.
A férfiak az ajtó előtt toporzékolnak, fenyegetőznek, miközben bent a fürdőben a nők gyúrják, tépik, építik egymást. Eleinte félnek és ki akarnak jutni. Tudják, hogy Shira a tettével őket is változásra, de legalábbis döntésre kényszeríti. Tudják, hogy egyszer az ajtó majd kinyílik, s akkor nekik szembe kell nézni a férfiakkal, vállalni az “engedetlen feleség” büntetését (amiről fogalmunk sincs micsoda, hiszen soha senki nem engedetlen, ez csupán valami lebegtetett megfélemlítés, ami arra hivatott, hogy soha senkinek ne jusson eszébe áthágni a szabályokat).
Szóval Shira forradalmárrá alakul, miközben semmi egyebet nem akart, csupán egy bántalmazott nőt biztonságban tudni.

A bezártság, a félelem megnyitja most a nőket, s mivel eddigi rendjük helyett egy másik áll elő, ez másféle viselkedést inspirál bennük.
Lassanként odaállnak Shira mellé, segítséget szereznek, megosztják a maguk rejtegetett fájdalmát. Vagy csak hallgatnak. Vagy tesznek egymásért. Átalakulnak valamivé, mondhatni felnőnek, felelősséget vállalnak, bábból, a rend bábjaiból érett emberekké válnak.
Nem tudjuk, ha majd egyszer kijutnak innét, mi lesz tovább. A kaput verik a férfiak és sejthető, hogy az új rend, a szolidaritás rendje csupán itt bent, a bezárt mikvében működik.

Nem tudjuk meg, mert a darab lezárhatatlan. Az ajtók kinyitása újabb történetet szülne, s ha a szerző (Hadar Galron) nem akar véres drámát, vagy nem akar hiteltelen boldogvéget az orrunk alá tolni, akkor muszáj megállítania a mesét ott bent, a mikvében. Ilyenformán a néző képzeletére hagyja annak kigondolását, hogy miképpen folytatódik a nők élete, mikor ő, a néző már a kabátját húzza az előtérben.

A darab-ahogy mondtam is- szívbe markoló, iszonyúan erős. Aki picit is ismeri a női történeteket, előre érzi, tudja, mi után mi fog következni.
Lejátszod fejben! Látod előre, közben mégis élvezed! Nem unod és fáj is nagyon. Akkor is, ha neked nem járt vasaló a hátadban. Olyan… nem is tudom… kollektív fájdalom ez, amit érez az ember akkor is, ha nem zsidó, nem ütötték (még), ha neki jó a szex, ha termékeny, ha örömmel éli az anyaságot. Akkor is fáj.

Látom ebben a darabban a világot és most, így anyák napján felismeréseket is teszek. Szépen összeáll bennem a mikve világa az anyasággal, a nők egymáshoz viszonyulásával és a változások lehetőségeivel. Például gondolkodok azon, hogy vajon hány olyan történetet ismerek, amely arról szól, hogy egy házasságban a férfi toporzékol és követelőzik, hogy gyereket akar. Neked mondta a férjed, hogy gyereket akar azért mert… (és itt bármi jöhet)? Vagy ez csak úgy jött? Vagy te akartad? Te akartad jobban, vagy ő? Hány férfi akar egyáltalán gyereket? Én egyetlen ilyen házasságot ismerek. A másik barátnőm, aki szintén zsidó és maga se jár mikvébe, ellenben tök jó fej férje van, szóval ez a barátnőm úgy szülte a gyerekét ebben a második házasságában, hogy alapból nem akarta. A férje kérte, sőt szinte rávette a szülésre. És lám, mily érdekes, a férfi azóta is, immár… lássuk csak… a fene tudja, hány éves az a kölök! Hát hol érdekel engem mások gyereke? Azért ha erősen rágondolok, úgy 9 lehet a kissrác, vagyis ez a férfi 9 éve elképesztően topon lévő, kiváló és lelkes édesapa. Érted? Akarta, nyaggatta gyerekért a nőt, s ezzel együtt vállalta, ami ezzel jár. Nem úgy volt, hogy a nő szült egy gyereket, majd elvárta a fullos apaságot a másik féltől, netán mindketten úgy tanulták, hogy gyűrű-gyerek-boldogság, és szóba se került más alternatíva.
Gyakran azt gondolom, sok férfi nagyon jól ellenne gyerek nélkül, csak éppen szóba se kerül, hogy megvétózza a szaporodást. És szerintem sok nő is jól ellenne gyerek nélkül, csak éppen gondolni sem mer rá.
De most komolyan:
Ismerünk tömegével férfiakat, akik gyereket akarnak? Sőt! Ismerünk tömegével férfiakat, akik ütik az asztalt otthon a feleségük súlya vagy ki nem húzgált szőrei miatt? Ismerünk tömegével férfiakat, akik méricskélik, értékelik a nőket anyaságukban? Ismerünk tömegével férfiakat, akik hipprehoppra minősítik a szomszédasszonyt, s hosszan lesik az ablakból, ki áll meg a háza előtt, s mennyi időt tölt nála?

Érted, amit mondok?
Néha azt gondolom, a férfiak egyszerűen közlik, mit akarnak, s ez a közlés nagyjából arról szól, hogy csendet, rendet, dugást, szopást, sört és meccset. Ezeket a tételeket időnként leteszik, vagy még olykor azt se, csak valahogy mindenki azt tanulta, hogy a férfiaknak ez kell, s aztán a kinyilatkozás után szarnak bele az egészbe. Nem ők tartatják be az elvárásokat, nem ők kérik számon. Nem ők követelik, hogy szülj és nem ők basztatnak, ha nem szülsz. Megteszik helyettük a nők.
Nők kérik számon a nőket és mondanak ítéletet és vizslatják egymást. Minden közösségben van egy kápó, amelyik betartatja a rendet s még azelőtt ítél, mielőtt a férfi szóra nyitná a száját.
A pasiknak elég szemlélődni s learatni a gyümölcsöt.

Nyilván nem durva bántalmazókról beszélek most. Átlagos férfiakról és nőkről beszélek. Arról, hogy vannak ilyen nők, akik azért, hogy kedvezőbb legyen a helyzetük, kicsippentenek a hatalomból maguknak egy keveset, s a patriarchátus árnyékába húzódva élvezik a többiek rendszabályozását, nyakon csípését, megtörését. Ők azok, akik nyaggatnak a szüléssel, majd a babakocsid fölé hajolva kétségbe vonják a gyereked komfortérzetét. Akik majd elmondják neked, mennyit és hogyan szexelj azért, hogy a férjed ne csaljon meg. Akik a fejedbe verik, hogy a női élet az gondoskodás, anyaság, recept gyűjtemény, simulékonyság, zokniteregetés. Akik elmondják, hogy a férfi jó ám, csak tudni kell kezelni. És azt is mondják, hogy azért vagy feminista, mert te biztos elbasztad.
Mindig mindenre tudnak valami “okosat” mondani, amiből megtudhatod, hogy ők bezzeg jobban csinálják. És rajtakapnak, elcsípnek, megvádolnak, sőt, elárulnak, kiszolgáltatnak.
Nők.
Kápók.
Közben használják azt a kevés jót, ami a nőknek ebben a rendben jut, és élnek mindazzal az előnnyel, amit a Shirák kiharcoltak már. Élnek az eredményekkel, hisz dolgoz(hat)nak, sőt, kivételes esetben még pénzt is kereshetnek, vagy vezetővé lehetnek (gyakran éppen kápóságuknak köszönhetően), ma már nem verhetik őket (sem) agyon büntetlenül, szavazhatnak (férfiakra természetesen), nekik is jár fogamzásgátló és jogvédelem. Ezeket a könnyebbségeket mind olyan nők küzdötték ki, akiket kápók hada akart a víz alá nyomni (ahogy a mikvében).

A Rend mindannyiunkat megmerít, aztán elkezdődik a játszma. Össze vagyunk zárva a mikvében, miközben a férfiak tojnak rá, mit csinálunk, hogyan szedjük ízekre egymást. A pasik akkor kezdenek csak hőbörögni, ha egy-egy Shira felbukkan, s szavainak hatására a nők átértékelik addigi nézeteiket. Ha “engedetlenné” válnak, akkor a férfiak felemelik a hangjukat. A csendes piszkos munkát azonban a nőkre hagyják. Jelentkező akad mindig.

A nőknél nem döntés kérdése, hogy bántják- e őket. Nem döntés kérdése, hogy a helyzetük, az erejük lehetővé teszi- e saját életük megváltoztatását.
Nem tudunk mindig jól dönteni, úgy dönteni, ahogy szeretnénk. Gyakran vagyunk kiszolgáltatottjai a rendnek. Gyakran tudjuk, mit kellene tennünk, de nincs rá lehetőségünk, hogy azt tegyük. Azt viszont mindenki eldöntheti, hogy az erejéből ad-e más nőknek, odaáll-e más nők mellé, vagy ha nem is áll oda, legalább békén hagyja- e őket a saját életükben.

Ha a nők helyzetét és lehetőségeit nézem, az egyik legfontosabb kérdésnek azt látom, hogy össze tudunk- e egyszer zárni, vagy kápóskodunk tovább még néhány száz évig egymás fején táncolva és muníciót adva ezzel a férfiak hatalmának. Mit akarunk a lányainknak? És mit akarunk a fiainknak? Azt a nyomort, ami most van? Mikvét, merítkezést, víz alá nyomást?
Erről dönthetünk, de csak együtt.
És te dönthetsz valamiről egyedül is. Hogy kápó leszel, vagy segítő, arról te döntesz. Az pedig, hogy merre megyünk tovább, leginkább attól függ, hogy végül kiből leszünk többen: Soshanából vagy Shirából.

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gomnbokat!)

Advertisements