Miért leszek én mindig vodás?

Na, én nem vagyok egy különösebben spirituális alkat, tudod. Szoktam ezt mondani. Szerintem a spiritualitás nagy részét csupán az emberek találják ki azért, hogy egyrészt valami ködösen lengedező tudásszerűség felkentjeként hatalmat gyakorolhassanak más emberek fölött, másrészt  azért, hogy jól keressenek a szellemlátásukkal meg a jövendőmondásukkal, harmadrészt meg azért, hogy adott esetben elviselhetővé tegyék az elviselhetetlent.
Szóval nem hiszek a véletlenek direkt összejátszásában, meg ilyen valóságot jelentősen befolyásoló szellemi erőkben.
Szerintem van olyan, hogy akarat, van olyan, hogy lehetőségek, vagy lehetőségek hiánya, van beszorítottság, van olyan, hogy szerencse, meg még pár olyan dolog, ami az életünket befolyásolja. Felsőbb erők, iránymutatás nem nagyon.
Ettől függetlenül rendkívül érdekes, ami most velem történt- történik.
Na.
Az volt kérlek szépen, hogy úgy két hónappal ezelőtt felhívtak a Vodától, hogy mivel kb 15 éve vagyok az ügyfelük, most nagyon kedvező feltételekkel vehetek tőlük egy táblagépet.

Hjaj, ekkor az én kicsi szívem összeszorult, mert amit két éve egy irodalmi pályázaton nyertem tabletet, azt a görények megpattintották, a PC-m meg kb egy rinocérosz korával és tempójával vetekszik, így hát azonnal lelkesen bólogatni kezdtem a lehetőségre. Kiderült azonban, hogy valamiféle vizsgálaton fogok átesni, hogy kiderüljön, tudom-e majd vállalni a havidíjat, s mivel kb négy számlám van a Vodánál, aminek köszönhetően egész hónapban nekik fizetek a legkülönfélébb időpontokban, ezért 30 nap alatt nem tud összeállni egyetlen olyan pillanat sem, mikor pont mindennel nullán lennék.

Így történhetett meg az, hogy egy fickó a cégtől napokon keresztül állandóan hívogatott, remélve, hogy valahogy összehozzuk a cuccot, s bár nagyon kellemes volt, de a folyamatos jelenléte miatt nekem már el is ment a kedvem a dologtól, szóval nyűglődtem ott vele, befizettem, aztán a másik fordult tartozóba, azt fizettem be, de későn írták jóvá, szóval az egész szarakodás addig eltartott, hogy végül az akciót lefújták.
Hát akkor azért megszomorodtam kicsinyt, de gondoltam, ez amolyan spirituális izé lehet ez, szóval a zisten, meg a Földanya nem akarják most, hogy nekem tabletem legyen.

Hanem alig telik el két hónap, és új akció indul (ilyen ez a Voda). Én benne a rendszerben, telefon újra csörög, van tabi, háháááá, kell- e? Mondom, persze, kell.
Néhány órás egyeztetés, hogy most akkor a lakásomra hozza a futár, vagy a melóhelyre hozza, vagy mi legyen, majd eltelik újabb két nap.
És eljöve a máma (szerda).
És akkor itt fog gyorsan összefonódni a a nők elleni erőszak a Vodával meg az én tabletemmel.
Hogy kérlek szépen péntek óta megy itt az Éden hotelben zajlott erőszakoskodás miatt a nők fellépése és összefogása. A nőszervezetek levelet írnak. A bloggerek posztolnak. A nők hőbörögnek. A médiahatóság vizsgálatot indít. A nagyobb oldalak megírják az esetet. Férfiak ezrei bagatellizálnak, kurváznak, idegesen csapkodnak a kommentjeikben, féltvén azt az eddig jognak képzelt kiváltságukat, amivel az Éden hotel kisparaszt szereplőjéhez hasonlóan ők is úgy képzelik, hogy joguk van a nők testére, joguk van belénk üríteni, amikor éppen kedvük tartja.
Nyilván nekik rémisztő azt látni, hogy ez egyre nehezebben működik. A nők felszólalnak, sőt, az asztalra csapnak és kiállnak magukért… talán lassan egymásért is.

Bizony, fiúk, nem úgy van, ahogy eddig hittétek és gondoltátok. Attól, hogy van egy kinövés a testeteken még nincs jogotok azt erőszakkal egy nőbe dugni. Ennek akarása, megtevése, vágyása, sugalmazása nemcsak bűntett, hanem nagyon-nagyon szánalmas függőség is.

Szóval ment ez a huzavona, én meg irkáltam mindeneket, meg irkáltak nálam sokkal-sokkal jelentősebb személyek és szervezetek is. Irkáltunk mind. És minden apró lépést örömmel üdvözöltünk.

Például én magam azt is, hogy jött egy sms, miszerint hamarosan megkapom a tabletem, és akkor kérlek szépen újra bárhol és majdnem bármikor írhatok és reagálhatok a világban folyó eseményekre, a leveleitekre, a kommentekre, a barátaimra. Mer volt nekem már ilyenem. Mármint tabim volt. Mint fennebb írtam is, egyszer egy irodalmi pályázaton nyertem (khm, itt a blogger cseppet fényezi magát, immáron másodszor) és persze úgy vigyáztam rá, mint a szemem fényére, ám egyszer kölcsönadtam egy hétre a kölkömnek, és lám, a görény rögvest összetörte. Mármint a valódi görény, nem a gyerek. Állítólag. Bár szerintem a gyerek csak a felelősséget akarja áttenni egy tudat nélküli lényre. Én nem tudom, mert én ezalatt valahol Európa másik felén… Jaj, nem, bocs, Európában voltam.
Szóval még régről emlékeztem, hogy milyen csodás is az, ha a táskámban ott lapul egy ilyen mini szgép, így hát remegő szívvel vártam, hogy megjelenjék vele a futár.

És akkor kimegyek 9,45-kor ügyelni, és pont megszólal a telefonom. Pont a futár szól, hogy ott virít pont a házam előtt a tablettel. És mivel pont akkor az orrom előtt kezdi el ütlegelni egymást néhány kellemes modorú diák, hát elég szűkszavú tudtam lenni. Mondtam, ember, én 20 km-re vagyok a házamtól! Arról volt szó, hogy majd délután jár a kocsi, és akkor szépen átvehetem a cuccot. De most reggel van… Jáááj, a fene ette vóna meg, álljatok be a sorba, oszt kuss legyen… Hogy nem tudom átvenni, nem lehet ezt érteni? De tudja mit? Szerintem én már nem is vágyok erre a cuccra. Én már unom ezt… Nem mondtam, hogy fejezzétek be az öldöklést, kölkök? Nem hiszem el, hogy nem lehet beállni a sorba normálisan… Hogy mi van? Ki szopjon? Jól hallom, kiscsillag? Mit kínálgatsz te nekem? … Nem, semmi! Nem magának szóltam. Le kell tennem. Vigye vissza a tabletet a Vodába, én ezt nem tudom így megszervezni. Ha maga reggel jár, akkor nem lesz tabim. Kész. Kösz. Viszhall.
Pont így.
És akkor végre a szünetet becsengették, én felmehettem valami nyugalom- szerű állapotba és akkor kérlek szépen ránézek a telómra (mer tabim az nincs, ugye), és mit látok? Hát a barátnőm írja nagy erőkkel, hogy íme hát a vodafone kiállt a nők mellett és letette a voksát. Bojkottálta a TV2- t ezzel példát mutatva mindenkinek.
Juhééé!- kiáltottam fel- Kölkök! El a matek könyvvel és hozzátok a székeket! Játékórát tartunk, mer a tanárnéni jól érzi magát! Győztünk csajok, pacsizzatok!

A kölkek meg vígan ovációztak, s míg széttúrták a termet, én fürgén telefont rántottam, s visszahívtam a futárt. Mikor felvette, elmeséltem neki, hogy most értesültem a hírről, miszerint a Vodafone nyilvánosan elítéli a nők elleni erőszakot, így hát elhatároztam, hogy azért is kell tabi. Mondja tehát, hová menjek, s én ott leszek, hogy átvegyem a pakkom.

Ám a meglepetések még nem múltak el. A faszi valahogy magába szippantotta az én kisugárzásomat, szertelen elégedettségemet (kicsit ilyen ezoterikus pillanat volt, tudod) és lelkesen nézegette a naptárát, hogy miképpen tudná belezsúfolni a napjába az ismételt kiszállítást.

Meglett estére. Direkte nekem csinázott egy külön utat, hogy eljuttassa hozzám.

És akkor most jön a lényeg. Az én lényegem.
Amit a Voda tett, az olyasmi, amit nagyon régen és nagyon sok cégnek meg kellett volna tennie. A nők elleni erőszak mostanra Magyarországon legalitást kapott, ami szerintem elképesztő. Mint azóta kiderült, az Éden hotelből számos olyan jelenet kivehető, amely a nők megalázására és szexre kényszerítésére épít. Gyakorlatilag abból kreált a csatorna nézettséget, hogy a magyar ifjú férfiak vágyaira apellálva tanította azokat a szexualitás teljesen téves és káros értelmezésére. Az a jelenet, ami végül a bukást hozta, az csupán egyetlen volt a sok közül.

És lám, eddig nem szólt senki. És lám, most, mikor egyszer csak elkezdtünk szólni, akkor férfiak tömegei kapkodnak, csapkodnak, kurváznak különböző oldalakon és fórumokon, ezzel mintegy mentve saját erőszakosságukat.

MERT AKINEK EZ NORMÁLIS, AZ Ő MAGA NEM NORMÁLIS.

Már egy normális országban.
De mint tudjuk, Mo nem normális ország, legalábbis ami a nők és a nőkkel szemben elkövethető bűntettek megítélését illeti.
A Voda tette egy normális közegben magától értetődő lenne, ám itt, Magyarországon külön üdvözlendő.
Mert itt eddig példa nélküli.
Mert itt lehet televízióban nőt erőszakolni.
Mert itt lehet nők ellen elkövetett gyilkosságokat szerelmi románcnak ábrázolni.
Mert itt lehet rádióműsorban nők testét formába önteni, azt képletesen markolászni (miközben gazdáik vígan vigyorognak), itt lehet ugyanez műsorokban közéleti nők testét mustrálni, értékelni. Ha pedig valaki ezt szóvá teszi, hát lehet őt hülyének, humortalannak titulálni.

Szóval ez egy ilyen geci ország, amely gyűlöli és használja a nőket. Ahol a férfiak fejében feudális ostobaságok vannak, rá vannak tapadva saját farkukra 7/24- ben és toporzékolva rínak, ha nem kapják meg betevő pinájukat. Ez a szánalmas szemlélet jött le az Éden hotelben és ezt védik azóta is nagy hanggal a kommentelők. Ezért kurva a nő, aki nem adja és kurva az is, aki adja.
Ezért oly nagyon sértő nekik, hogy most a Voda megálljt mondott.
És ezért örülök én most ennek fölöttébb.

De a dolgok soha nem olyan egyszerűek, amennyire annak szeretnénk látni őket.
Azért olyat mégse tesz egy ekkora cég, hogy kötbérrel lekötött szerződéseket bontson fel azért, mert egy lányt a nyilvánosság előtt kis híján megerőszakoltak.
Másnap reggel kijött a hír, hogy nem is úgy van az, mint ahogy első pillanatban látszott. Nem szedik le a hirdetéseket, hanem a későbbiekben majd eldöntik, hirdetnek- e tovább.

Ejnye, gondoltam én, a gyanakvó és bizalmatlan. Hát ennyi ez? Átverés? Olyan, mintha? Meglengetjük a kiállást, aztán mégse nem? Én meg itt ovációzok, hülyét csinálván magamból?
És már prüttyögtem, mer lám ezek a nők ilyen érzelem vezéreltek, ami persze szerintem teljesen érthető, hiszen annyira az a módi, hogy átbasznak, hülyét csinálnak belőlünk és/vagy a mi bőrünkre marketingelnek, hogy az ember nem bízik senkiben és csattan azonnal.

Duzzogva nézegettem a tabit, amelyen ráadásul az internet sem akart elindulni. (Hogy rohadjon meg ez is!) Mondta ugyan a barátnőm, hogy hívjam fel az ügyfeleseket meg legalizáljam magam a rendszerben, de nem volt erre kapacitásom és kedvem, csak dohogtam, hogy miért kell az én életem még jobban megnehezíteni? Amúgy is utálok minden hivatalos ügyet intézni.
És amúgy is a Voda elmehet a picsába.
Mer én már nem bízok senkiben.

És akkor elkezdtem megint olvasgatni a híreket, és lám, mit látok? Hogy a TV2 bocsánatot kér és leteszi a nagyesküt, hogy mostantól akkor képezi a munkatársakat és ráfigyel a nőkre és együttműködik és blablabla.
Ez így nagyon emberségesen hangzik, ugye? No, akkor én meg gyorsan lefordítom neked magyarra a szép szavakat:
A TV2 nagyon szeretné, hogy a Voda továbbra is hirdessen nála, ezért úgy véli, nem helyes politika a nőket lesöpörni, mert úgy tűnik, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben mintha mostanában számítana a nők hangja (hogy rohadnának meg). Itten úgy tűnik, az fog megélni, aki tiszteli a nőket. Gondolja a TV2.
Hömmm.

Abban nem hiszek, hogy a TV2 két nap alatt nőbarát lett. Abban hiszek, hogy jelenleg ez áll érdekében. Ez pedig pont az, amiről beszélni szoktam. Nem fog semmi változni, amíg szépen kérjük és cukik vagyunk és nőiesek. Agyátfordítással, müllerpéteres “menj alá még jobban, kérjed még szebben”-nel nem lesz itten lófasz se. Illetve csak az lesz, bele a torkunkba. A pasik és a közgondolkodás akkor változik majd, ha a nők összeállnak, erőt képeznek, határt szabnak és aki nem tartja a határaikat, azt onnantól leszarják.
Magyarul:
Nem dugnak seggfejekkel, nem vásárolnak seggfejektől (ellenben nem seggfejektől igen), bojkottálnak seggfej lapokat, seggfej cégeket, seggfej termékeket, és mindig minden seggfejségért keményen szólnak.
Aki pedig a seggfejség kiirtásában segíti őket, azzal szövetségre lépnek.
Részemről a Voda mostantól egy ilyen cég. Szövetségre lépett a nőkkel, jelesül velem, ergo én tőle fogom a szolgáltatást igényelni, mert ez nekem elvi kérdés. Ebben az országban a nőknek erőt és összefogást kell mutatni, hogy megállítsák az ellenük irányuló, kormányzatilag megtámogatott erőszakot.
(Döbbenet, nem?)
Nekem ebben a demonstrációban szövetségesem a Voda.
Továbbá szövetségesem az ápolónők hada is. Jelenleg rendkívül hálás vagyok az időjárásnak, amiért ilyen hűvös napokat hozott, mert bizony mondom, én egész héten feketében jártam, és pont úgy gondolom, hogy nemcsak ápolóként, de nőként is fontos, hogy ott legyek köztük.

Szóval most az van, barátom, hogy nekem ujjong a pici szívem, mert a sok nő, aki járatja a száját, az lassan elindít valamiféle folyamatokat. Nem spirituális jógaközpontokban, nem közös fogyókúraságban, nem szépészeti klinikákon és nem a főzőműsorokban. Nem azokon a helyeken, amiket a társadalom kijelölt nekünk, hanem leginkább az interneten egymásra találva, önmagunkat összehozva, dolgainkat megvitatva és együtt nemet mondva a nekünk kijelölt szerepre.
Lépésenként haladunk.
Itt most várhatóan lesz egy nőbarát tévécsatorna, továbbá itt egy kurva nagy cég, aki már nem először letette a szavát a nők mellett.

Úgy érzem, ez az ország nőszempontból n(s)em Európa. Ez itt mocsár és fertő. Ebben a mocsárban mi, nők, most kisebb-nagyobb ladikokat építünk. Írunk, beszélünk, közösségeket építünk, együtt gondolkodunk a jövőnket illetően. A ladikok lassan összekapcsolódnak, majd együtt haladnak tovább. Néha egy-egy nagyobb hajó is hozzánk kötődik. Utazunk tehát, s közben mondjuk egymásnak erősen, hogy jók vagyunk.
Mert azok vagyunk. Ha nem hiszed, hát nézd meg, hogy tényleg jók vagyunk! A nők viszik a hátukon a világot, miközben minden gonoszság, háború és erőszak a férfiak kezéhez tapad. Minden pusztításuk mocskát nők enyhítik és takarítják el.

Az ápoló, aki az országot összefogta, nő!
Minden, ami előre mutat, az nő.

Nekem ezért óriási dolog és ezért ünneplésre érdemes pillanat a Vodafone akciója. Ezért fontos Sándor Mária felhívása. Ezt mondják a nők, akiket olvasok, akikkel osztjuk egymást, akikkel így- úgy, tanulva még az együttműködő kommunikációt, fogalmazunk meg gondolatokat, kritikákat, véleményeket. Tudunk egymásról és erősítjük egymást. Bárki, aki nő és ebben részt vesz, az a nőket erősíti.
Ez engem óriási örömmel tölt el.
Ezért van most tabletem a Vodától. Spirituális és javarészt érzelmi elköteleződés egy cég felé, amelyik beleszállt ebbe a történetbe és lecsapott a TV2- re.
DE!
Nem borulok le a lábai elé, nem leszek hálás, mert kiállt az alapvető emberi jogaim mellett. Nem kellene, hogy ilyen bejelentések és döntések legyenek. Országom, társadalmunk és benne minden férfi szégyene, hogy erre sor kellett kerüljön. Szóval nem leszek hálás, de elismerem a kiállást.
Ezzel egy időben büszke vagyok a nőkre, akik eljuttatták idáig az országot, hogy ma már egyáltalán hallatszik a hangunk. Hogy ma már nem lehet csak úgy lazán, következmények nélkül eltaposni minket.
Azért tartok a Vodával, mert ebben a szinte reménytelen küszködésben mostantól a szövetségesem. Aki még az lesz, azzal is szövetséget fogok kötni. Ott fogok vásárolni, ott fogok hirdetni, azt fogom megvenni, oda fogok menni, ahol a szövetségeseim lesznek.
Így tudunk és fogunk erősödni.
Így lesznek a határaink egyre élesebben kirajzolva és így lesznek rákényszerítve a hétköznapi férfiak és a döntéshozók is, hogy számoljanak a nőkkel és tiszteljék őket.

Hja, és persze felhívtam a Vodát. Ha már a véletlenek úgy rendezték, hogy pont most és pont tőlük legyen tabletem.
Persze, hogy be kellett élesíteni a kártyát, na. Nem volt ebben semmilyen érthetetlen misztikum. Kicsit hosszadalmas volt a dolog, de nem variáltam velük, sőt, a végén mondtam az ügyintéző pasinak, hogy olvastam a híreket, büszke lehet a cégre, ahol dolgozik. Büszke rá.

Aszonta legalábbis.

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Advertisements