Drága tezsvírem

testvérbenGyakran érzem azt, hogy ez a gyerek téma ilyen rémes huzavona azok közt, akiknek fingjuk sincs arról, hogy mi az a gyerek, és mit csinál az egy emberi lény, egészen pontosan egy nő életével (mert mondjuk még nincs gyerekük, vagy férfiak és a megélhetésük függ attól, mekkora lesz az ország szaporulata), illetve azok közt, akik már kiszülték és felnevelték a magukét, ergo kurvára tudják, hogy ha a világ legnagyobb szívásait sorrendbe állítanánk, akkor annak valahol az élmezőnyében lenne a gyerekvállalás.
A legelején meg a több gyerek vállalása.

Mármint női szempontból. 

Na, jó, ez sem az a poszt lesz, amit ebben az országban tízezrek fognak osztani, mert ilyet leírni, illetve ilyet továbbadni, az gyakorlatilag rendszerellenes izgatásnak minősül. És jaj, most akkor hamut szórok a fejemre, mert innentől tutti, hogy szaranya vagyok és azt kéne, hogy mingyá valami gyerekvédelmis cuccot rám küldjön valaki.
Mer aki ilyeneket beszél… pfffh
Lehet amúgy nyugodtan. Bízok a kölkeimben, mert asszem, ha valaki el akarná őket innen vontatni vagy az anyjukat kétségbe vonná, azt egészen gátlástalanul küldenék el a vérbe. Más kérdés, hogy én mit és hogyan kommunikálok és mit döntenék, ha most kellene döntenem a szüléseimet illetően.
Megmondom.
Nem szülnék egyet se. És nem hiszem, hogy valaha hiányérzetem támadna emiatt.
Persze nagy a szakadék köztem és azok közt, akik ilyenkor leginkább fújolnak, mert ők jobbára olyan emberek, akik vagy nem szültek még, vagy soha nem is fognak, mivel egy péniszen keresztül nehéz lenne egy gyereket kipréselni, illetve olyanok, akik vagy az elején vannak a gyerekezésnek, vagy segítségük és/vagy pénzük van ezerrel, ilyenformán egyensúlyt tudnak tartani saját életük és az anyaság között (ilyeneket nem ismerek). Esetleg olyanok, akik egyszerűen nem akarnak szembenézni saját érzéseikkel, mert akkor megdőlne mindaz, amire az identitásukat építették.
Vagy hát tényleg az van, hogy bizonyos nők erre születtek. Ezt karmát én el tudom egyébként fogadni, csak éppen már gyerekként sem értettem, hogy minek hoz létre a természet egy ilyen csodás lényt, mint az ember (a nő), ha annak végül csupán egyetlen értelmet ad, mégpedig azt, hogy szaporodjon és az utódait gyagyázza.
Hát, nem tetszett ez nekem, de aztán apám annyiszor mondta, hogy a nő, aki nem szolgál (mármint férfit) és nem szül, az menthetetlenül kurva és önző, hogy gondoltam, hátha tényleg ez itten a boldogság kulcsa. Ez a gyerek projekt. Ha meg nem, akkor is legalább békén hagynak.

Na, szóval többféle magyarázatot találok arra nézve, ha valaki ezt a fura életcélt isteníti, de ha engem kérdezel, hát én inkább azt sorolnám, hogy mi minden szól az ellen, hogy szaporodásra add a fejed.

De mindegy, ne hallgass rám, ha nem akarsz, mindenkinek megvan a maga útja, és mentségemre szolgáljon, hogy én legalább nem teszek úgy, mintha. Szóval érted, senki nem lát az én otthonomba, senki nem tudja, hogyan élek a gyerekeimmel, sőt, abból, amit írok, gondolhatsz bármit. Leginkább gondolhatod, hogy én valami állat vagyok, aki úgy tartja a gyerekeit, mint a legyeket. Mer ugye aki így beszél a szent anyaságról… De csak gondold el, mernék- e ilyen tagadón beszélni, ha valóban bántalmazó lennék, valóban utálnám őket, valóban szeretném kitenni mindahányat az út szélére. Nem úgy van, hogy akkor inkább takarnám, tagadnám, szépíteném, önigazolnám a csúnya nagy titkot, hogy én tulképpen utálom őket? Nem-e attól ilyen magabiztos a tagadásom, hogy tudom, én aztán kurvára megtettem mindent és becsülettel végigcsináltam, így hát jogomban áll azt mondani, hogy veszteség volt, nem érte meg, nem akarnám még egyszer.

Nohát.
Nem is ez a lényeg.
A lényeg nem itt van, bár el fogom még mondani ezerszer, hogy az anyaság szívás, de ettől függetlenül tőlem aztán lehet nyugodtan szülni kedves honatyáink kedvéért, vagy ha nagyon unatkozik valaki és úgy képzeli, hogy még húsz évig ugyanígy nem talál majd iszonyú pénzeket felemésztő idegtépő hobbit magának, illetve akkor is, ha úgy gondolja, hogy egy férfit, akit adott pillanatban fontosnak talál, azt majd gyerekkel örökre magához kötheti, illetve ha azt gondolja, hogy a gyerek valamiféle fizetőeszköz, melyért boldogságot lehet vásárolni, szóval nyugodtan szüljön bárki bármikor… És utána, mikor kurvára elege lesz belőle és a könnyeit nyeli, akkor jöjjön ide nyugodtan és én nem fogom neki azt mondani, hogy látod, látod, nem hallgattál rám, meg azt se nem mondom, hogy mit rinyálsz, senki nem tartott pisztolyt a fejedhez, sőt, azt se nem fogom mondani, hogy mekkora tróger vagy te, hogy a szent gyermekről ilyen csunyául beszélsz. Nem fogok ilyeneket mondani.

(Jaj, erről jut eszembe, hogy tudod, van az a mocsok Baba testápoló reklám, amiben az egy darab négy éves kisklambó szétbassza az egész házat, beszalámizza a laptopot, szétgurigatja a wc papírt, összemocskol mindent, és ezt az egészet egy közismert gyerekszinkronhang még alá is festi az idióta gajdolásával. Az egész ilyen állati cukikára van véve, merhogy a végén ez a kis állat a kómába esett anyjára rákeni a flakon testápolót, hogy puha legyen a bőre nyilván.
Nahát.
Tudod mi szokott nekem eszembe jutni, mikor azt nézem?
Hogy törném el a karját a kis mocsoknak. Meg az, hogy pont jó ez a reklám, remélem sokan nézik, és minden tüszőrepedéskor eszükbe jut majd.
Ilyenekre gondolok. 
Nem, nem arra, hogy de cuki meg de boldogító. Nem. Mer én már ezen túl vagyok, és azt is mondom, hogy egyszer lett volna szalámi a laptopomban, biztos kinyuvasztottam volna az elkövetőt)

Nahát. Most jelentsél fel a gyerekvédelemben.

Fúúú, most már nagyon elkanyargok, pedig a lényeg, amire ki akartam lyukadni a mai napon, hogy megszülöd a gyereket. Azt mondják, majd az neked jó lesz és el is hiszed, sőt, mondom, nem vitatom el, hogy tényleg jó lesz. Van, akinek jó. Van, aki meg igyekszik azt hinni, hogy jó és nem belegondolni abba, gyerek nélkül még mennyivel jobb lett volna.
Szóval megszülöd. És barátom, alig tolod ki és vagy túl a gyermekágyi depresszión, regenerálod a tested, jutsz túl az első sokkon, mikor… Hát érted, alig kezdenél kicsit magadhoz térni meg a rengeteg összefosott pelenkából kilátni, mikor a kórus már kezdi is újra a kántálást: Jaj, mer annak a drága gyermeknek testvér kell! Testvér nélkül nincs élet! Mert a testvér nélkül magányosönzőantiszociálisdepressziós lesz az a gyerek.
és igen, igen, ilyenkor azonnal eszedbe jut, milyen csodás volt, mikor a tesód rendszeresen kiborított, megvert, ellopta a holmidat, megalázott, vagy csak ott volt és muszáj volt a büdös lábát szagolni. Most ugyan nem tudod, mi van vele, mert 5 éve nem beszéltetek, kicsit zavart, hogy folyton lehúzott, meg hülyéket beszélt a családi összejövéseken, szóval már jó ideje nem tudsz róla, de tényleg már, hát milyen lenne, ha a te gyereked hátrányos helyzetbe kerülne amiatt, hogy nem szülsz neki egy kistestvért.
Egy olyat, akinek meg majd a fejére fogja szorítani a párnát, ha nem figyelsz és persze te leszel a hibás, ha megfullad az új gyerek, hát egy négy évest nem lehet gyilkosságért elítélni. Szóval te leszel a hibás, mert az újabb szarógép mellett már túl kevés figyelmet szentelsz a réginek, ezért aztán ő elhanyagolódik, rágja a körmét, nem fejlődik ki az agya, megromlik a szexuális élete(d), meg a férjedé is (leginkább az övé, hogy cseszd meg), nehezen fog beilleszkedni az iskolába, nem veszik fel egyetemre, szipuzni kezd, majd kukás lesz belőle pont úgy, ahogy tegnap megmondtad neki. A rossz gyerekből kukás lesz. Ő meg ujjongott, mert a világon olyan izgalmas cucc nincsen, mint egy kukás autó.

Elbaszod tehát, és emiatt egész életedben utálhatod majd magad. Meg akkor is, mikor majd nagyobbak lesznek és a te idegrendszeredet teszik tönkre azzal, hogy örökösen ölik egymást és megy a zrikálás, baszogatás, később a verés (mármint egymás verése, amit te veréssel állítasz meg). És ők is szégyellik majd a barátaik előtt a hülye tesójukat, és nem mernek senkit hazahozni, mindig lesz valami, mindig igazságot kell tenned, sose lesz már olyan, hogy egy kibaszott tábla csoki csendben fogyjon el, mert azon tutira össze kell majd veszni. Kivéve, ha mély lelkifurdalások közepette te eszed meg egyes egyedül a kamrába bújva. Ez a végső stádium. A szaranyák legszarabbika. Csokizabáló véglény.

Mindeközben pedig te irigykedve nézed majd annak az egyetlen egykének az anyját, akit ismersz. Ez a nő csak azért nem szült többet, mert annyira nincs önbizalma, hogy még ezt se merte bevállalni. Mennyire jó lett volna, ha te se vagy ilyen bátor, hogy becsússz a rendszerbe! Lássuk be, ez a nő valahogy olyan kisimult és nyugodt és olyan jó náluk lenni, mert ott mindig csend van és kellemes hangulat (Nehogy elhidd, hogy az a sokat emlegetett gyerekzsivaj az a boldogság szimbóluma!).
Átjönnek az egyke barátai, aztán szépen hazamennek, és lám, az a srác milyen kellemes, nagyvonalú, sőt, nagylelkű, hát jééé, azt mondták pedig, hogy az egykék zavarosak és önzők.
Most akkor hogy van ez?
Te meg itthon senyvedsz idestova 5-6-8… Mennyi is? Kántálsz a jó testvérségről, de már most látod, hogy nem lesz ez se jobb, mint ami neked volt. Hát nem működik ez sehogy se, és ezek a rohadékok, akik állandóan ezzel basztattak, most azt mondják, így van ez mindenütt, ne aggódj és ne emészd magad, mert a testvérek törvényszerű (törvényszerű???) hogy rosszban legyenek…
Hogy mi van?!
Ezt nem lehetett volna hamarabb mondani? És kezdik az újabb lemezt. Három a magyar igazság… Nem kéne még egy fiú, lány (ami éppen nincs)?

Nem kéne? A nagy büdös lófasz, az kéne. Szülje meg oszt nevelje, amelyik nekem ajánlgatja! Az én méhemre, idegrendszeremre ne képzelődjél te népszaporulatot, mer nyakon leszel csapdosva!

És megszülöd.

Mert a kicsit majd a nagyok segítik, mert ahol kettő van, a harmadik is elfér, mert a férjed éppen most tért meg a szeretőjétől, mert nem vesznek vissza a céghez, mert hátha ez a harmadik majd fiú/lány lesz, mert a szocpol kell az építkezéshez.
Mert a testvér az jó.

Záradék (a gyengébbek kedvéért):
Ez egy írás, mondhatni, “irodalmi alkotás” (itt a blogger túlzásokba esik magával kapcsolatban), melynek a nyelv, mint olyan, az eszköze. Az író (ez is túlzás) senkit nem buzdít gyerekverésre, nem gondolja komolyan, hogy a cseppnyi üvöltő emberi lények valóban csupán szarógépek lennének.
A nyelvet túlzó módon használja, mintegy azokat a gondolatokat felidézve, melyek az anyaság csodálatos misztériumában ideg összeroppanást kapni készülő nők fejében titkon és vállalhatatlanul megjelennek olykor. Ezeket a bűnös gondolatokat hangosítja ki, mikor látszólag hidegen és elutasítón nyilatkozik az egyébként imádni való, édes gyermekekről, akiket ő maga is mély rajongással figyel a parkokban, intézményekben, sőt, a televízióban.
Nyilvánvaló, hogy nem törné el egy négy éves karját, legyen az bármily megátalkodott kis mo… manócska, sőt, szeretné mindenkiben megerősíteni, hogy az ilyen cselekedet a hatályos törvények szerint bűncselekmény. Meg amúgy se, na. A szalámit ki lehet takarítani. Biztos véletlen volt. Hát hiszen gyerek.
A blogger meg nő. Zsigerileg rajong a kiskorúakért.
Mint az köztudott.

 

R

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Advertisements