Trollok harca

Troll. Milyen misztikus, jaj és félelmetes lény!
Örök rémség annak, aki ír. Bárkinek, aki az interneten megjelenik.
Trollok. Erőszakos népek, akik valami belső kényszertől hajtva, frusztrációjukat átvezetve idegen emberekre rárepülnek érzékeny témákra, és aztán igyekeznek azokat hitelteleníteni, szétrombolni, prezentálójukat valahogy megsemmisíteni.


Milyen bosszantó ez, nem?  Milyen remek érzés az embernek megírni a gondolatait, főképpen, ha tudja, hogy sokan kíváncsiak rá. Sok energiát képesek vagyunk ebbe beletenni. Építő, emelő energiákat.
Írni, alkotni mindig komolyabb dolog, mint reagálni olyasmikre, amik ezt az építést akarják hátráltatni. Az egyik öröm, a másik hasztalan időpocsékolás.
Pont emiatt a Gumiban sokat gondolkodtunk azon, hogy kiket engedjünk hozzászólni az írásainkhoz. Úgy gondoljuk, a  kommentek legalább annyit hozzátesznek egy oldalhoz, mint maguk a megjelenő cikkek. Alja kommentek hiteltelenítik az üzemeltetőt is. Ránéz valaki a lapra és azt mondja: Jaaaj öcsém, mi van itt? Kik járnak ide? Kik olvassák ezt? Kiknek ad ez a felület teret?
Az oldalt minősíti az, hogy milyen beszélgetéseket fogad be.
Örök kérdés tehát, hogy hol húzzuk meg a határt. Mit engedjünk be, és mit hagyjunk kívül.
A mi mércénk szerint mi számít trollkodásnak és mi az, ami még valamennyire előre viszi a témát? Mivel mit lehet kezdeni?

Én mondjuk nem tartom a Gumit felvilágosító oldalnak vagy magamat ebben ilyen tanárnak (csak egy kicsit), aki majd a népeket hirtelen megokosítja az írásaival. Gyakran még abban sem vagyok biztos, hogy amit az iskolában művelek… Sőt, amit a saját gyerekeimmel művelek, az vajon mennyire állja meg a helyét.
Szóval nem akar itt az ember nagyon okos lenni, csak hát olvas meg beszélget, meg maga is megélt már sokat, és ezekből szépen összerak dolgokat. Az is nagyon érdekes, mikor ezekről a gondolatokról kiderül, hogy sok ember igazságai. Olyankor megnyugszik az író:
– Hah, na jó. Nem én találtam fel a spanyolviaszt. Én csak egy vagyok a sok tízezerből, aki ugyanúgy érez és gondol. Sokan vagyunk.

Nem muszáj azonban elfogadni az én igazságomat. Ilyen ez az internet, hogy mindenféle dolgok megjelennek rajta. Ráadásul annyira egyszerű a működése, hogy pl ha akarja az ember, akkor fogja az egerét, és pakk, kikapcsolja az oldalt, ami nem tetszik neki. Elmegy onnan.

Azt is hinnéd, hogy ez evidencia. Ha valami nem tecc, hát ellépek. Becsukom, nem nézem.
Én így képzelem, mert én így működök. Vannak pl oldalak, amiket csak hírből ismerek, soha nem megyek oda és ez ilyen elvi kérdés nálam. Meg olyan is van, ahova elmegyek párszor, aztán meg otthagyom a francba. Vagy írok róla, hogy úristen, ez nagyon gáz és káros.

Nem még hogy ott majd leálljak vitázni vagy beszélni olyanokkal, akikkel egyetlen közös gondolatom sincs.
Minek azzal tölteni a drága időt?
Közben meg azt látom, hogy nem, ez nem mindig ennyire evidencia.
Vannak, akik nem mennek el az oldalakról, ami nem tetszik nekik. Valami miatt fontos nekik, hogy ott legyenek és mondják és tolják a maguk igazságát bármi áron. Valamit tolnak, ami nekem gyakran céltalan kötekedésnek, lenyomásnak, durvaságnak tűnik. Ilyen figyelemért kiáltozás ez.

Az ember csak néz és gondolkodik, mi legyen velük. Kell- e reagálni, vagy lehet hagyni úgy mindent, ahogy van. Hadd mondják. Mer ugye a szólás szabadsága.
A szólás szabadsága meg aztán azt eredményezi, hogy lassan már csak azok hangja hallatszik, akik megfelelően erőszakosak és agresszívak. A többiek hallgatnak, az ostobaság meg terjed, mint a vírus.

Meg vannak olyanok is, akik nem értik a témát.
Tényleg nem értik. Mondjuk elolvassák, hogy valakit elgázoltak autóval, majd sorozatosan cserben hagyták, és őnekik (a nem értőknek) erről eszükbe jut Mari néni, aki olyan bénán bicajozik, hogy múltkor is majdnem a Suzuki alá esett. És akkor gyorsan odaírják, hogy ne csodálkozzon senki, ha elütik, miközben nem tud bicajozni.
Kb ilyen színvonalon nyilvánítanak véleményt.

Azt mondják, a Gumi ilyen nagyon keményen moderált oldal, és jaj, kizárja szegény férfiakat. Néhányak szerint ez igazságtalanság.
Csak jelzem, nem volt ez mindig így. Próbáltuk engedni a szabad hozzászólást, de valahogy sehogy se működött. Én részemről nem is nagyon értettem, mit akarnak nálunk a férfiak és mit az őket örömmel szopó szolgáló nők, hát mint mondtam, én se megyek oda a férfiak oldalaira sem azért, hogy dörgölőzzek hozzájuk (azért főképp nem), sem azért, hogy megingassam őket saját világukban.
Játszadozzanak magukkal, érted. Mit érdekelnek ők engem? Éppen ezért nem nagyon értettem a férfiakat, akik bejöttek a Gumira és a sok nő között elkezdték volna mondani a maguk dolgait. Úgy győzködtek minket a szempontjaikról, hogy egyébként az egész világ, sőt, az én egész életem is az ő szempontjaik szerint van felépítve. És még akkor ezen az egy picike helyen is azt akarják a torkomon lenyomni.

Nem értettem, mi fáj nekik abban, ha van egy oldal, ahol átgondoltan és értelmesen folyik a nők közötti társalgás? Miért kell nekik ebbe belemászni, ezt bármilyen módon rombolni? Miért nem tudják a férfiak és az őket vidáman szolgáló kápók békén hagyni a nőket?
Én ezt sose értettem.
Talán annyira félelmetesek vagyunk?

Nálunk mondjuk sose volt sok trollsztori. Volt néhány próbálkozás, de azoknak az első percben a nyakára léptünk. Aztán az is lehet, hogy mivel az alap retorika arról szól, hogy kurvára leszarjuk, mit gondolnak a pasik rólunk, ezért az értelmesek pont levették, hogy nem kell őnekik ebbe beleokoskodni.
A lezárás után meg már nem is volt ez téma. Nem lehet kommentelni, oszt ennyi. Aki kommentelni akar, annak meg át kell csúszni egyfajta szűrőn. Kell magából mutatni valamit, hogy a beszélgetéshez tartozhasson.
És úgy tűnik, ez így jó. Nekünk legalábbis.
Bizonyosan jobb és emelőbb, vagy legalábbis kevésbé romboló, mint az, ami például a 444 Feminfo oldalán történt. Ott, ahol bárki kontroll nélkül hozzászólhat a témákhoz.
Gondolnád ugye, hogy majd mennek oda nők, hogy beszélgessenek a saját dolgaikról éppen úgy, mint nálunk, a Gumin. Hogy majd lesz ott egy nyilvános felület, amin nők egyeztetik a gondolataikat.
Gondolnád ezt?
Mert én igen. Én még mindig így gondolom. Aztán meg döbbenten látom, ahogy egy- egy új cikk megjelenése után öt perccel körözni kezdenek a keselyűk és még azelőtt teleszórják az ostobaságaikkal az oldalt, mielőtt egyetlen nő hozzászólhatna. (És itt most nem számítom nőnek azokat a nőneműeket, akik a trollok farkára ragadva, s velük kórusban alázzák nemtársaikat. Ezt a viselkedést különösen gusztustalannak tartom.)

Úgy tűnik, ezt eredményezi a szabad kommentelés.
No, ha meg ezt eredményezi, akkor a Gumin ilyen sose lesz. Ilyen “szabadságot” mi sose akartunk. Valamint azt sem, hogy még kezdő női hozzászólók, ébredezők, akik úgy hiszik, a troll meggyőzhető, a trollal kommunikálni kell és lehet, akik nőként azt tanulták, hogy aki szól hozzájuk, azzal illik beszélgetni, akik szerint a trollnak magyarázattal tartoznak a gondolataikat illetően, szóval hogy a troll az partner, vagy partnerré lehet, nos ezeket a nőket is kímélni akartuk attól, hogy csőbehúzással hosszú órákon át folytassanak hasztalan vitákat. Nem beszélve arról, hogy ezzel az oldalt is felesleges internetszeméttel buggyantottuk volna meg.

A troll nem létező személy. Valahol van mögötte valamilyen frusztrált, figyelemhiányos, emberforma sejthalmaz, de mint gondolathordozó nem létezik. Fő öröme és elfoglaltsága, hogy azt a félelmét, miszerint ő jelentéktelen része a világmindenségnek, vagy hogy őt az emberek kinevetik, semmibe veszik, sikeresebbek nála, rávetítse a számára félelmetes csoportokra, emberekre, közben pedig ezeket az embereket valahogy elhallgattassa, lenyomja.
Figyeld csak meg! A legtöbb troll olyan témák alatt gyűlik össze, ahol valamilyen elnyomott réteg a gondolatairól, jogairól és lehetőségeiről beszél. A troll szereti kikezdeni a nőket, a cigányokat, a bevándorlókat, a melegeket, a bántalmazottakat, a kövéreket, a soványakat, a megerőszakoltakat és még sorolhatnám. Ritkán megy neki Orbán Viktornak vagy a NAV- nak. Fél az erőtől. Ritkán jár egyedül, ahol megjelenik, sakáltársai hamarosan köré gyűlnek, hogy erősítsék. Nagy ritkán ismeretes az a helyzet, mikor már a trollok is kivetnek maguk közül trollokat. Ehhez azonban annyira gusztustalannak és nevetségesnek kell lenni, hogy szinte példa nélküli a dolog. A trollok hordája összetart.

Szóval ilyen megfontolásokból lezártuk az oldalt. Sem hadakozni nincs kedvünk, sem időt tölteni hasztalanságokkal.

Van viszont a Facebook, ahol ugye nyitott a lehetőség. Bárki hozzászólhat a témákhoz (akit még nem tiltottunk le).
Látva, hogy sokakat érdekel, ami ott megjelenik, úgy döntöttünk, hogy egy moderálási szabályzatot készítünk.
Könnyen lehet, hogy páran nem értik, mi alapján törlünk vagy tiltunk hozzászólókat.
Egyrészt abszolut vállalom azt, hogy itt a más vélemény (a fennálló rend lenyomó vagy hatalomért síró véleménye) nem elfogadott.
Tényleg nem.
A Gumiszoba olyan oldal, amely azokat az embereket szeretné magához hívni, akik az itt tárgyalt ügyekben hasonlóan gondolkodnak. Én mindekinek megengedem, hogy ne így gondolkodjon. Senkit nem akarok meggyőzni. Van egy rakás internetes oldal, ahol a Gumitól teljesen idegen szemlélet uralkodik. Aki mást gondol, mint amit itt lát, annak kell keresni egyet ezek közül és csatlakozni ahhoz ahelyett, hogy itt rugózna nem ide való mondatokkal.

Nemcsak azt figyeljük a moderálásnál, hogy a komment ne legyen sértő, hanem azt is, hogy mi célból kerül oda. Önmagukon túl van- e értelme a leírt szavaknak? Azért íródtak, hogy provokálják, elszívják a figyelmet, vagy van valós értelmük? Segítik a beszélgetést, vagy éppen hátráltatják akár azzal, hogy a figyelmet terelik el a lényegről (mint mikor anno a kifestett szemű hét éves kapcsán az lett a téma, hogy a tanár helyesen járt- e el. Hogy én emberileg hol vagyok a történetben. Én akkor most elnyomó vagyok- e, vagy sem. Jó tanár vagyok- e vagy sem. Nekem hogyan kellett volna viselkednem).
Ha a figyelmet terelik, akkor az oldal, a Gumiszoba szempontjából károsak, tehát trollkodásnak minősülnek.
Az ilyen hozzászólásokat a téma védelmében sajnos ki kell vennünk még akkor is, ha a megírójuk nem érti, mi ennek az oka.

Az internet tehát szabad és nyilvános, egy-egy felület azonban úgy és annyiban szabad, ahogy és amennyiben azt a tulajdonosa szabaddá teszi. Sőt, ma már törvény is védi az interneten megjelenőket, aminek meg a trollok nem mindig örülnek. Vannak határok, amíg el lehet menni a trollkodással. A Gumiszobán ez a határ eléggé szűkre szabott, ám úgy tűnik, a szigor legvégül mégis a demokráciát szolgálja. Azok szabad véleménynyilvánítását, akik a témáinkban érintettek és akik alig találnak olyan online felületet, közösséget, ahol zavartalanul tudnák elmondani a gondolataikat. Bárhová mennek ugyanis, trollok hada tapossa a sarkukat, liheg a nyakukba és próbálja a szót beléjük fojtani éppen a félremagyarázott demokrácia és szólásszabadság védelme alatt.

Szóval mi itt a Gumiban figyelünk és elkészítettük a szabályzatunkat, mely a blog zárttá tétele óta leginkább a Facebookon való megjelenésre vonatkozik. Eddig nem volt ez a szabályzás így lefektetve, csak használtuk ösztönből és eddigi ismereteink, tapasztalataink alapján. Ennek köszönhetően egy nagyon élő és izgalmas platformot hoztatok létre sok jó hozzászólással, pezsgő élettel.

Így utólag ránézve az elmúlt fél évre nem bántam meg a kemény moderálást, mert úgy látom, a fejlődést szolgálta. Mostantól pedig leírt szabályzattal tesszük ugyanezt. A szabályzat természetesen bármikor változhat, hiszen mindig történnek új dolgok, új események, melyek felülírhatják az addig jól és elégségesen működő dolgokat. Egy ilyen oldal vezetése az üzemeltetőnek is tanulás. Minden napon történik valami, amire reagálnia kell, átgondolnia a helyzetét és döntéseket hozni.
Most úgy döntöttünk, a tisztánlátás miatt kell egy szabályzat, így hát megalkottuk.

 

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Reklámok