Rend a lelke mindennek

Alice feltápászkodott a forgószékből. Ebéd után mindig fiatal színészek képeit nézegette az interneten. Megzavarták a napja fénypontját, ez megbocsáthatatlan.

Odatrappolt a konyhaablakhoz, hogy megnézze, mi lehet ez az istenverte lárma, majd egy gyors, és türelmetlen szemforgatással kinézett a teherautóra.

Na, ennyit a nyugalomról itt a Barbara utca végében! Új szomszéd költözik, gondolta morcosan, és már elképzelte, hogy amilyen szerencséje van, ez is valami ricsajos nagycsalád lesz. Olyan, mint amilyet a tévében mutogatnak folyton. Mennyire utálta őket, azokat a magas szőke cicababákat, akik úgy mosolyogtak az öt sivalkodó gyerekük között, mint akiknek minden hétvégéje valami puccos welness-központban telik. Sehol egy karikás szem, egy monokli, egy véletlenül eltörött végtag, egy kis depresszió, fogszuvasodás, vagy valami látványos betegség, mint más normális embereknél. Minden felháborítóan tökéletes rajtuk. Túl tökéletes. Belőtt frizurával, szűk ruhákban, ringó műcicikkel, a világ legsármosabb férjeit zsebelik be, akik olyan odaadóak, hogy olyan már nincs is. Még csak meg sem fordulnak az utcán egy másik nő után. Miért tennék, hiszen bőséggel megkapják otthon a gyerekektől, és a szöszke szeplőtelen műnőtől azt a bazi nagy szeretetet, amire vágynak. Pfff. Mese habbal a semmiről!

Alice benyúlt a hűtőszekrénybe tejért, aztán két lépéssel visszatért az ablakhoz. Bútorhordó fiatalemberek a láthatáron, ezt nem hagyhatja ki. Éppen azon mélázott, van-e valami nasi a szekrényben, hogy teljessé tegye vele a nem mindennapi látványélvezetet, aztán ujjai belopakodtak a konyhaszekrényfiókba egy müzliszeletért. Ah, majd elfelejtette, a legutóbbi bevásárlás alkalmával sokadszorra is a mindig divatos fogyókúra mellett döntött. Nasi egy szál se, magvak, meg tej van. Ilyenkor utálta magát, a kényszereit, amiket erős akarattal magára erőltetett. Undorral nézett le a müzlire. Önmagára emlékeztette, a kötelező egészséges életmódra, fogyás iránti féktelen vágyára, az állandó elégedetlenségre önmagával. Aztán megjelentek a bútorhordó fiúk.

Na, erre várt volna? Csupa pocakos vénember! Ezek bezzeg nem olyanok, mint a tévében.

Csalódottan kibontotta a korábban gondosan lezárt, fél doboz tejet, aztán a szájához emelte, de nem ivott belőle. Mert meglátta a Férfit.

A tej végigömlött hatalmas keblei közt a ruháján, majd patakként lefolyt gömbölyű hasán, és csepegve kongatta a kövezetet, a konyhaszekrény előtt, de ő csak bámult ki az ablakon, nézte az új szomszédját. A Férfi háttal állt neki, nem látta még az arcát, éppen lemaradt róla a rohadt müzli miatt, de azt azért azonnal megállapította, hogy magas, barna, A kategóriás. Jófajta. A farmernadrág úgy simult a fenekére. és vékony pamutpulóvere alatt is úgy táncoltak az izmok, miközben irányította az eseményeket odakint, hogy Alice elámult az elképesztő látványtól. Aztán hirtelen feleszmélt.

– A francba! – majd visszatapadt a műsorra és vakon tapogatózva, már nyúlt is a papírtörlő kendőért, ami kéznyújtásnyira tőle, ott lógott a falon. Kíváncsi lett volna a Férfi arcára, oly annyira, hogy még a takarítást is ideiglenesen elhanyagolta miatta, de a pasas hosszú léptekkel elindult, és bement a házba. Alice csalódottan felsóhajtott, és a kövezetre huppant, hogy felitassa a tejet. Alapos munkát végzett, a szokásos mechanizmussal, kecses, apró mozdulatok, kimérten, precízen.

Akkor zúgott bele. Ott, akkor, miközben feltakarította a tejet, pedig még az arcát sem látta. Biztosan jóképű, felháborítóan sármos, a hangja mély, ez a Férfi kedves, az érintése puha, meg a nyelve is. Mindenkinek az! − gondolta hozzá hirtelen.

Kidobta a papírhalmot a szemetesbe, abba az elkülönített részbe, ahová a papír való. A tejet visszazárta, mert elment tőle a kedve, és visszatette a hűtőbe pontosan oda, ahonnan korábban kivette, kicsit meg is igazította, hogy tényleg ott legyen, elvégre rend a lelke mindennek. Közben futó pillantásokat vetett a pocakos bútorhordókra, akik a kertben tevékenykedtek, két bokor közé szerencsétlenkedve egy igazán csinos kis kanapét, de a Férfit nem látta. Úgy ítélte meg, talán nem is jön vissza látótávolságon belülre még néhány percig, ezért futólépésben végigdöngött a lakáson, mint egy izgatott kamaszlány, egészen a mosógépig, hogy ott azonnal levetkőzzön és a tejes ruháival elindítsa a programot.

– Ez is a ciklusom miatt van – nyögte magának savanyúan, majd átszökdécselt sietősen a gardróbhoz, hogy másik ruhát vegyen elő. Még be sem fejezte az öltözködést, gombolkozva sietett vissza a konyhába, hogy le ne maradjon valamiről.

Nincs ilyen szerencséje. Nem lehet, hogy egy ilyen Férfi költözzön a szomszédjába. És mégis! Igen, igen! Ez egy két lábon járó főnyeremény, egy Adonisz, egy isteni pasi! Te jó ég, ezek után ki a francot érdekel Brad, meg a többiek a neten? Senkit.

Mostantól fogyókúra van.

Meg akarja szerezni őt.

–2–

– Randevúra készülődöm trallala, trallala, pirosra festem a körmöm, trallala, trallala, csipkés bugyit húzok mára, trallala, trallala, hadd essen majd le az álla, trallala, trallala…– énekelgetett Alice a fürdőszobában, miután gondosan beszárította a haját. Még tupírozott is rajta, és a sötétpiros, szexi hálóingébe próbálta belegyömöszölni a fekete csipkemelltartóból is kis híján kibuggyanó melleit. Megigazgatta, hogy finoman kilátszódjon a csipke. Így. Ez az erőssége, a mellei, ezek elég csábítóak. Kényelmetlen viselet, de azért egy kicsit dögösebb ebben a szép, hosszú, vörös szaténban, olyan, mint egy igazi királynő. Pózolt a tükör előtt. Kenan biztosan értékelni fogja, kuncogott magában.

A héten mindent kinyomozott róla, megismerkedtek, mint a rendes szomszédok általában. Na jó, ez azért nem ment olyan könnyen.

Alice kileste, hogy a Barbara utca végéből a Férfi minden reggel kocogni megy a szomszédos erdő irányába. Harmadik nap kísérletet tett rá, hogy maga is reggeli futásnak induljon, véletlenül éppen arrafelé. Különben is a fogyókúra mindent szentesít. De a Férfi, minekutána majdnem összeütköztek Alice kiskapujában, elintézte egy odavetett „Jó reggelt”-tel! Pedig mennyit gyakorolta, hogy véletlenül lép ki éppen akkor, ártatlanul, és figyelmetlenül. De az a mosoly mindenért kárpótolta. Ilyen lehengerlő mosolya senkinek nincs, amitől Alice egyszerűen olvadozott, menetrendszerű programja pedig teljesen felborult, aznap este ugyanis képtelen volt maszturbálni. Folyton az a mosoly járt a fejében, és mint egy videofilmet, úgy tekergette az elméjében maga előtt. Újra és újra látni akarta.

Másnap a fogyókúra jegyében elővette a TRX felszerelését, hogy belekezdjen a tornába, az ajtóra erősített kampók azonban kiszakadtak, és belegabalyodott a gumikötelekbe. Reménytelen kísérlet aznapra.

De támadt egy ötlete, hogyan ismerkedjen meg végre a Férfival. Így a barátságos sütemény, meg a helyi hagyományok mellett döntött, és átment hozzá, hogy bemutatkozzanak egymásnak. Kenan behívta a házba. Alice nem vette le róla a szemét, semmit sem látott csak ezt a rettentő jóképű Férfit, magas, karcsú, sűrű hajzatú, a hangja barátságos, a modora egyenesen lehengerlő. Alice teljesen átadta magát a mélyről feltörő gyönyörűségnek, mintha megbabonázták volna, lubickolt a boldogságban, néha kuncogott, ha a férfi érdeklődve fordult felé, miközben kérdezett, ő pedig csábosan, csillogó malacszemekkel nézett vissza rá. A Férfi elmondta, a neve Kenan, merthogy félig török, anyai ágról, az apja német, így felállt az a különös helyzet, hogy ezt az isteni pasast végül is Kenan Eichman-nak hívják. Minél többet gondolt rá, annál inkább megállapította, nem is olyan szörnyű név. Jól beszél törökül, németül, angolul és spanyolul, internetes cége van, közvetít dolgokat, ha jól értette, otthonról dolgozik.

Miután Alice félig aléltan hazabotorkált a szomszédnézőből, sóhajtozva levetette magát az ágyra, és vad önkielégítésbe kezdett. Nem sokkal később megizzadt homlokát törölgette. Továbbra is ábrándos maradt, az ágyhuzaton keletkezett apró ráncok megigazgatásán dolgozott dudorászva, elpakolta maga után segédeszközeit, mindent a helyére, és mire végzett, ráébredt a visszafordíthatatlan tényre, hogy szerelmes lett. Végig Kenanra gondolt, ó micsoda Férfi!

Régen volt már szerelmes. Utoljára sok évvel ezelőtt, a Dokiba zúgott bele, aki mellett fogászati asszisztensként dolgozott egy darabig. De a Doki kirúgta az anyag-könyvelések miatt.

És ma randevú. Már behűtötte a pezsgőt. Már megterített, poharak, tányérok, szép, ünnepi terítő, minden a helyén, minden tökéletes, sehol egy ránc, sehol egy porszem. Gondoskodott róla.  A virágot az asztalra a Férfi hozza.

Alice eltűnődött azzal a szerelmes melankóliával, amivel egy kamaszlány dédelgeti a titkos, romantikus, vegytiszta érzelmeit. Készen áll az első csókra is, vajon milyen lesz majd? Vad és lázító, csupa szenvedéllyel telt, vagy pedig finom, érzéki csók, gyengéd, puha nyelvvel? Alice kislányosan beleborzongott a gondolatba, szemét a mennyezetre emelte ábrándosan, és mélyen felsóhajtott. Aztán sietve parfümöt fújt magára, kicsit válogatott, mire megtalálta a legdrágábbat.

– Indulás! – nevetett magára a fürdőszobai tükörben, egyik fogán visszacsillant egy opálos fénycsík.

Kitipegett a hűtőszekrényhez, hogy kivegye a pezsgőt, aztán pedig rámarkolt a kulcsokra.

–3–

A bolyhos, magas sarkú papucs idétlen klaffogással döngette a pincelejárat falépcsőjét. Alice a második lépésnél úgy döntött, megszabadul ettől a hangtól, ami folyton arra emlékeztette, milyen nehéz a sorsa egy igazi, finom nőnek. Aztán a lépcső aljára érve, vissza akarta venni a lábára a csajos papucsot, amit még a neten rendelt magának és nyomta az egyik bütykét. De ezzel most nem törődik, a szépségért meg kell szenvedni, így kicsit határozottabban beleerőltette dundi lábacskáját a csinos kis lábbelibe. Odafent a lakásban korábban lekapcsolta a villanyokat, idelent pedig feloltotta őket. Gondosan bezárta maga mögött a fenti pinceajtót is.

Most le kellett tennie a pezsgőt a földre, hogy a lépcső alján kinyitogathassa a lakatokat. Aztán majdnem felsikoltott.

– Jaj ez nem jelent jót, a pezsgő a földön! – felkapta, háromszor megköpködte az üveget, és kétszer megfordult maga körül.

– Na, így már mindjárt más! – Lassan, nyikorogva tárult fel a pince roppant ajtaja, Alice szexisen az ajtófélhez simult. Engedte, hogy a villany fényénél nőies körvonalai kirajzolódjanak a férfi sötétséghez szokott szeme előtt. Egy pillanatra a szerelem érzéki istennőjének érezte magát.

– Hello Kenan, megérkeztem, ahogy ígértem neked. Pezsgőt is hoztam. Koccintanunk kell a megismerkedésünkre – búgta, és a pince sötétségébe lépett. Felkapcsolta a bentebbi villanyokat is, és az üveget egy konyhaszekrényre tette.

– Gyújtok még pár gyertyát édes, aztán főzünk valamit. – A gyertyagyújtást követően a Férfihoz lépett.

Egy falra erősített bordásfalra kötözte, jó alaposan, kezét, lábát külön-külön, gondosan, szép kerek csomókra húzva a vékony fehér kötelet. Mert rend a lelke mindennek.

Kenan a fejét lógatta, a szájából nyál csorgott a földre. Alice majdnem megcsúszott rajta. Addig gondtalan képébe hirtelen dühödt csalódás szökött:

– Mit csináltál? Tudod, hogy utálom a rendetlenséget! Az istenért egy kicsit vigyázhatnál a nyáladra! – Azzal eltipegett, és egy tiszta, pamutfejű felmosónyéllel, meg egy vödörrel tért vissza.

– Minden férfi olyan kiábrándító, lucskos, meg retkes, meg koszos, meg igénytelen! Meg büdös! Azt hittem, Te más vagy Kenan! – morogta fennhangon, míg takarított.

A férfi felemelte a fejét, és véreres szemekkel értetlenül bambult rá.

Alice elvégezte a munkát, de egy pillanatra elgondolkodott a felmosón, nem viszi vissza a helyére, Kenan úgyis nyáladzik még.

– Ugye tudod, hogy rettentően jóképű vagy? – mosolyodott el Alice, hagyva, hogy Kenan elbűvölje őt a lénye közelségével, szerényen ringatta magát, mintha a férfi valójában őt illette volna udvarló szavakkal.

– Biztosan megéheztél! Meglepetésem van a számodra! Főzni akarok neked, látod ez itt az én kis titkos konyhám. Ugye milyen szép? És tiszta! – tette hozzá hangsúlyosan.

– Csodásan főzök ám! Ide vonulok el, hogy senki se lássa, micsoda ínyenc falatokat vagyok képes elkészíteni, szinte pillanatok alatt. Mindjárt meglátod! Gyere, nézd, mi van itt! – lépett oda egy fagyasztószekrényhez, hatalmas tetejét úgy rántotta fel, mintha ki akarná tépni a helyéről. Csillogó tekintetében vad lelkesedés izzott.

– Máris mondom neked, mi a kínálat. Úgy látom, van itt egy kis nyúlhús. – ránézett a férfira, aki tehetetlenül lógott a bordásfalon, és nem reagált semmire, a kábulattól csak néha emelte fel a fejét tétován, bizonytalanul fürkészve, és hunyorogva a tőle kívül eső világra.

– Nem, nyulat nem akarsz, inkább ennél talán egy kis halat? Nem jó, ahhoz nincs citrom, inkább valami különlegeset együnk! Itt bármit el tudok neked készíteni, szerelmem. Nos ebben a dobozkában van egy kis emlő, ha jól emlékszem a videotékás lány, aki nem akart engem kiszolgálni, nos ez itt az övé – bökött a gondosan elcsomagolt dobozra. – Jó nagy mellei voltak, egészen mirigyesek. Az emlő majdnem olyan, mint a zsír, lágy és szétmállik a szádban, érdemes valami kiadósabb dologgal vegyíteni. Vagy inkább kérsz egy kis májat? A Doki elég sokat vedelt, jó nagy ez a máj… vagy tudod mit? Még megvannak a golyói is, – vigyorgott kérdőn, de aztán fintorogva felhúzta az orrát, és megcsóválta a fejét. Milyen gusztustalan lenne, ha Kenan megenné a Doki golyóit!  – … vagy nem is, együnk inkább velőt, az a kedvencem. Vagy tartogatok itt egy kis vesét, de ez itt nézzük csak, nem jó nekünk. A Doki másik veséje olyan kesernyés volt, nem akarnám, hogy csalódj, és elégedetlen legyél. Azt nem venném a szívemre, de a videotékás lánynak még mindkét veséje megvan, a nők veséje finomabb. Ezt tudtad? Édeskésebb, omlósabb. Nagyon pikáns és különleges, no meg egy kis velőt is készítek. A Doki örülne, ha tudná, hogy az a nagy agya még így is hasznosul! – felnevetett gúnyos eszelősen, mintha maga sem gondolná komolyan, hogy ez a Férfi számára vicces lenne, hát nem is ismerte a Dokit! – No és persze pár napja már bepácoltam egy kis húst. A lányból természetesen, a lányok finomabbak. Combja. – hangsúlyozta jelentőségteljesen, mint egy piaci kofa, aki tudja, hogy az a legjobb rész.

A hűtőszekrényből elővette a tepsiben hagymával, és fűszerekkel pácolt hússzeleteket. Sütésfőzés kezdődött, gasztronómiai bemutató. Alice szorgosan tevékenykedett, a konyha tündérének érezhette magát. Folyamatosan beszélt, elmesélte az életét, a kalandjait, és a gasztronómiai élvezeteket továbbra is külön kihangsúlyozta.

Ezt is a Férfi gerjesztette benne, pedig ő fogyni akart! Ezt a kényszert, ami a ciklusa miatt van, meg ettől a fékezhetetlen, szenvedélyesszerelemtől.

Végül letelepedett a konyhában álló, szépen megterített asztalhoz. A férfi egy méterre kókadozott, ő pedig szerelmesen húzta végig ujjait a virágcsokron, amit tőle kapott. Aztán kezeivel csábosan végigsimította magán a vörös szatén hálóinget.

– Annyira kedves tőled a virág. De tényleg. Nem tudok elég hálás lenni neked, azért, hogy vagy. Így akarok élni veled, örökké – vigyorgott ábrándos gyönyörűséggel. Aztán felvihogott: – Biztosan olyan sok nő lehetett már az életedben, de velem boldog leszel! Hidd el, jó ember vagyok ám, és odaadó, meg kedves is, és hát majd lefogyok pár kilót még, de csakis a Te kedvedért! De senki sem vethet rám szemet!  – fordította komolyra a szót – Mindent megteszek érted. Ó majd elfelejtettem valamit, egy kis zene is kellene. Mindjárt. A rádióban egészen jó kis éjszakai műsor szokott lenni, könnyű romantikus dalokkal. Ez az. – bekapcsolta a rádiót. – Jó lesz ez, ó igen, nagyon kedves tőled, igen, szeretnék táncolni. – odalibegett könnyedén a kikötözött férfihoz és hozzá simult, úgy tett egy kis ideig, mintha táncolnának.

– Ne folyasd rám a nyáladat, ha kérhetem! – vetette oda hirtelen, és fogott egy törlőruhát, amivel megtörölgette a Férfi lebiggyedt ajkát. Kenan nyelve kis híján kilógott a szájából. Alice hirtelen felindulásból megcsókolta, szenvedélyesen és durván, mintha szét akarná tépni a szájával, aztán ellépett tőle.

– Goromba vagy! Egy nő lelke ennél sokkal bonyolultabb! Megértem benned a szenvedélyt, de óvatosabban bánj velem, kérlek! Első randevún nem lehet több köztünk – pillogott. – Bocsáss meg, sajnálom. Tudod, nekem elveim vannak, még alig ismerlek! De holnap! Holnap talán a tiéd leszek! …Ó, a vacsora!

–4–

Alice valódi áhítattal, hümmögve élvezte az ízeket. Néha kicsit helyezkedett az asztalnál, de peckesen kihúzta magát, míg vacsorázott, pezsgőt is kortyolgatott. Ha épp nem rágott, teátrálisan csevegett a bordásfalról lelógó férfival, mint egy úrhölgy.

Kenan egyre mozgékonyabb lett, már majdnem végig figyelt, nem nehezült el a feje. Alice egészen a mosogatás befejezéséig úgy tett, mintha észre se venné a férfi ébredezését, aztán teljesen természetesen tipegett oda a gyógyszeres szekrényhez.

– Annyira jól éreztem magam veled ma este, hogy már alig várom a holnapot! – Lidocaint szívott fel egy injekciós tűbe, a fehér, falra erősített gyógyszeres szekrény ajtaját pedig egyszerűen véletlenül, nyitva hagyta.

A férfi belelátott, látta a késeket, szikéket, orvosi eszközöket, fűrészt, mindenféle speciális szerszámokat, vegyi anyagokat. Zihálva, kiguvadt szemekkel, őszinte rémülettel bámult Alice-re, de a nyelve úgy zsibbadt, mintha egy fészekalja darázs marta volna agyon. Üvölteni akart, de a kábulattól egyszerűen nem tudott, se mozdulni, se nyelni, se megszólalni.  A nyála akadálytalanul csorgott a padlóra.

– Csókolj meg, úgy vágyom rád, akarod, hogy itt masszírozzalak, akarod, hogy a számmal csináljam azt neked, vagy valami mást szeretnél? Szerelmem, a tiéd vagyok!

– Engedj el, te büdös kurva! – nyöszörögte a fülébe alig hallhatóan Kenan, és felvillanó tekintettel bámulta, továbbra is tehetetlenül.

– Rossz válasz! Ennél többet vártam tőled! – hörögte Alice dühödten, és az injekciót beledöfte a Férfi torkába, az állkapcsa alatt, alulról felfelé, hogy az anyag a nyelvét, a hangképző szerveit megint elzsibbassza.

Felröppenő tekintetével megkereste a faliórát, nyolc órája, és tizenegy perce az övé ez a Férfi. Csak az övé. Ellentmondást nem tűrve kinyomta a tűből a nagy adag lidocaint, majd elégedetten nyugtázta, hogy a férfi maga alá vizelt.

Ma már nem volt kedve takarítani. Holnap majd ezzel kezdi a napot. Most elégedett. Holnap pedig még ajzószert is ad neki. Lekötözi majd, lemosdatja, és egészen reggelig önkívületben szerelmeskedhetnek. Ó, micsoda Férfi!

– Holnap már a tiéd leszek, szerelmem. Nem kell sokat várnod, csak még egy keveset – búgta odaadón, majd színpadiasan megborzongott a vágytól, hogy a Férfi láthassa, mennyire viszontkívánja őt. A meghatottságtól remegve elmosolyodott, majd futó pillantást vetett a titkos pincekonyhájára, hogy mindent rendben hagyjon maga mögött, hiszen rend a lelke mindennek. Aztán lekapcsolta a rádiót, elfújta a gyertyákat, leoltotta a villanyokat. A lakatokat alaposan rázárta. Biztos, ami biztos.

– Randevúra készülődöm trallala, trallala, pirosra festem a körmöm, trallala, trallala, csipkés bugyit húzok mára, trallala, trallala, hadd essen majd le az álla, trallala, trallala…– énekelgetett elégedetten Alice, piros hálóingét felhúzta a combján, szexisen, mintha a Férfi itt is láthatná őt, miközben elégedetten botorkált felfelé a pincéből.

Szerző: Anonimia

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Advertisements