Levél a kápónak

kápó
Figyellek már egy ideje, nézem ahogy viselkedsz. Mindenhol ott vagy, hallatszik a hangod, látható vagy. Nem nagyon kedvellek, nyomaszt, amiket beszélsz.

Azt mondod, nem vagy kápó? Akkor ezt el se olvasd, a levél nyilván nem neked szól.

Tudod, tőlem az vagy, aki lenni akarsz. Biztos lehetsz abban, hogy én nem akarok a te életedbe beleszólni. Sőt azt szeretem, amikor nem hallom a hangod, nem kell rád figyelnem. Nem te érdekelsz most sem, hanem a kár, amit okozol.

Elmondom, mit gondolok rólad, mert ha mégis elolvasod, akkor az arcodba akarom dörgölni, hogy lásd, hogy minek látszol, aztán majd kezdesz vele, amit akarsz.
Nem vagy jó fej, és szimpatikus sem.
Harsány vagy, otromba és ostoba, csak a saját érdeked számít neked. A Rend még okosnak is tart. Művelt vagy, erőforrásaid vannak és hatalmad. Tudásod. Jól karbantartott kinézeted és intim zónád. Ráadásul a tükröd is úgy van foncsorozva, hogy abban, ha ügyesen hunyorítasz, még szépnek is láthatod magad. Bár úgy sejtem, valahányszor belenézel, kicsit félsz a látványtól. Tudod, hogy átversz mindenkit és a többi nő kárára élvezed azokat az előjogokat, amiket a férfiak csepegtetnek neked. A testedért, amit használhatnak, a válladért, amin siránkozhatnak, a szavaidért, amikkel a többi nő elnyomását erősíted és fenntartod.
Ezért nevezlek kápónak.

Politikus vagy, de nem tanulsz a nálad rosszabb helyzetű nők életéről, lehetőségeiről, csak gátlástalanul mantrázod a magadét arról, hogy ha neked sikerült, mindenkinek sikerülhet. Jobb esetben családi napköziért lobbizol, ám az nem érdekel, ha a nők azt mondják: nekik nem erre van szükségük, hanem arra, hogy a politika végre kiszálljon a méhükből. Azzal sem törődsz, hogy ma már az állami bölcsi is fizetős, plusz a munkaerőpiac is nagyjából bezárult a nők előtt.
Nem vagy gendertudatos.
Szélsőségesnek, radikálisnak, felbujtónak tartod azt, aki kritizálja a munkádat. Nem érted, miért nem hálásabbak neked a nők, megsértődsz, miközben az adófizetők pénzén, bérből és fizetésből asszisztálsz nőtársaid kihasználásához és elnyomásához.

Politikusfeleség vagy. Kussolsz. Akkor is, ha ver a férjed, pedig “honatya” az is. Nem kéred számon rajta a nem létező törvényt, pedig az ő dolga lenne létrehozni. Megjelensz mély dekoltázsban és csendben bólogatsz, tolod a férjed szekerét, miközben magaddal alkudozol, hogy vajon azokért a morzsákért, amiket a Rend neked ezért odaszór, megéri-e a feladni egész lényed.
Úgy tűnik, igen.
Ideges leszel, ha Eleanor Rooseveltről áradoznak melletted, már ha egyáltalán tudod, ki volt és mi mindent tett ő nőként, First Ladyként alanyi jogon a társadalomtól kapott hatalmával. Közben nézlek, és azon gondolkozom, hogy vajon mennyire szégyellheted most magad?

Középosztálybeli, fehér feleség vagy. Férjed jól keres, lelkiismeretes a gyerektartással, vagy még tart az öröksége. Tanult nő vagy, érveid vannak, szavaid, erőd. „Okos” vagy, nem is véletlen, hogy nem a jó szándékú, kedves és dolgos, ámde csóró évfolyamtársadat nézted ki magadnak. Ilyen ez a szerelem, valahogy mindig elég jól kiszámítható, hogy milyen személyiségprofilt lő majd meg Ámor nyila. Egy kollégád mesélte, hogy banki alkalmazottként belelátott a későbbi férje bankszámlájába és külföldig ment utána vonaton, hogy becsöngethessen hozzá és felszedje beleszeressen.
Nevetve hirdeted,  hogy a férfit a farkánál és a hasánál lehet megfogni. Saját készítésű virágkoszorút teszel a hajadba anyák napján, miközben a hagyományos női szerepeket, az ingyenmunkát isteníted eltartott, jómódú nőként.

Tudós vagy. Kriminológus, kutató, szociológus, pszichológus. Te már tanulhattál nőként, és ezt nők harcolták ki neked. Ennek ellenére süt belőled a nőgyűlölet. Felületet kapsz a médiában, még fizetnek is az írásaidért.
Tudod-e, hogy téged is használ a gépezet? Tudod, de leszarod? Vagy nem tudod és nem is érdekel? Neked legyen jó, és akkor minden rendben?

Tudod sok nő van, aki máshogy él. Akinek nem volt lehetősége tanulni. Nincsenek kiművelt szavai, cizellált gondolatai és manipulációs technikái. Sok nő van, aki nem úgy lett valaki, hogy lenyúlt mindent és mindenkit, amihez, akihez hozzáfért, nőt, férfit, gyereket, időset. Sokan vannak, akik nem éltek vissza sem a testükkel, sem a tanultságukkal, sem a férfiak szexfüggésével és érzelmi kiszolgáltatottságával. Sok nő van, akinek tiszta a szíve és a szándéka. Sok nő van, aki nem alkuszik meg a Renddel és akkor is beszél, ha az nem az egyéni előnyét szolgálja, plusz nem folyamatosan áldozathibáztat és önigazol.
Utálod őket, mi? Bármire képes vagy, hogy hiteltelenítsd, elhallgattasd a hangjukat. Talán fáj amit a tükrükben látsz? Mondták már neked, hogy kicsit férfias vagy?

A legérdekesebb, hogy ezek után meg vagy sértődve, ha a többi nő dühös, vagy tojik rád, csendesen lenéz, nem áll szóba veled vagy röhög rajtad, amikor életedet és eredményeidet példaként és mérceként állítod eléjük, vagy hozol törvényeket, írsz “tudományos” cikkeket a kárukra. Vannak köztük is politikusok, politikusfeleségek, jómódú nők és tudósok is, vagy egyszerű prolik. Éppen olyanok, mint te, kivéve, hogy ők nem álltak be kápónak a többi nő kárára. Lehet úgy is boldogulni…

Szerző: M. K.

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Advertisements