A legfőbb rontás

Halló, halló, üdvözlöm a kedves nézőket. Zoltán vagyok, a rontás levévő. Azért vagyok itt, hogy segítsek Önnek.
Ha nem jól mennek a dolgok, ha úgy érzi, mindig minden csak visszafelé halad, ha minden erőfeszítés hiábavaló, akkor hívjon engem, és én az ingámmal megnézem, vannak- e önön rossz energiák, rontás vagy átok. Le is veszem önről, bizony ám, a kollégáim meg itt a stúdió másik felében adnak önnek védelmet is, hogy többé ne tudjanak önre rosszat küldeni.
Bárki tehet önre rontást, bárki.
Az inga megmutatja, ha már ott van, és én le tudom venni önről. Ha tehát sehogy sem tud előre jutni, ha úgy érzi, egy mocsárban próbál futni mindhiába, ha bukdácsol a párkapcsolata, ha anyagi csődben van, akkor itt az idő, hogy hívjon engem.
Halló, halló, ön van a vonalban. Mondja a keresztnevét és a pontos születési dátumát.
– Gizike vagyok, 1955. január 5-e.
– Köszönöm, Gizikeee, már nézem is, hogy van- e rontás magán, és lááám, az inga kileng…
– Bocsánat, nem látom…
– Hogy mi?
– Nem látom az ingát, az a piros izé, amiben a cetliket szokta égetni, az pont eltakarja…
– Ja, bocsánat, odébb rakom az égető szelencét, bár most így nem biztos, hogy teljesen jó lesz… mármint energetikailag…. Jó így? Tetszik látni, Gizike?
– Igen, köszönöm, mehet az inga!
– Tehát most megtisztítom az ingát, itt a fehér gyertya lángjában. Kicsit az energiákat össze tetszett zavarni…
– Jaj, most ez így drága lesz? Bocsánat…. amíg égeti az ingámat, az nekem pénzbe van?
– Igen, de az csak plusz két perc, utána rögtön rendben lesz dolog.
– Jó, mindegy, jó lesz az úgy szerintem. Mehet… Tessék már ingatni gyorsabban, mer a nyugdíjam rámegy erre így.
– Oké, Gizike! Na. Nézze. Most így tartom, és jéééé… na, azt kell mondjam, nagyon jól tette, hogy fel tetszett hívni engem, mert az inga pontosan mutatja, hogy magán egy rántás van, amit… Na, mindjárt pergetem a kártyát is, hát jééé, ezt egy olyan 35- 40 év körüli nő küldi magára állandóan. Ez ilyen párkapcsolati rontás. Tetszett ezt tapasztalni?
– Óóó, igen! Tudom, tapasztaltam. Tudom is szerintem, ki az. Mondja, azt nem mutatja a kártya, hogy ez a nő ez vörös hajú- e? Mint a izé, a szomszédasszony. Hogy a rontás állna belé! Az, amelyikhez az uram át szokott menni!
– Na, Gizike, most akkor nézze csak! Ezt a kis cédulát átkötöm ezzel a piros cérnával. Na, várjon, hova tettem az ollómat?Gyerekek… Kedves kollégák, adjatok már egy ollót. Nincs? Na, várjá’… Várjon, Gizike, elharapom a cérnát mindjárt…Jó, ez megvan, és nézze, átkötöm vele a rontást, meg is csomózom és itt a fehér gyertya lángjában el is égetem.
Kész.
A rossz energiákat levettem, de ajánlom most önnek, hogy beszéljen itt a kollégákkal, akik majd védelmet vonnak ön fölé. Köszönöm, hogy hívott, minden jót, viszonthallásra.
– Hééé, várjon már! Ne kapcsoljanak ki! Olyat nem lehet, hogy én valakinek fejére rontást küldjek? Tudja, a szomszé…
– Köszönjük, Gizike, lejárt az idő, sajnálom, hogy kikapcsolták, de most már semmi probléma nem lesz a párkapcsolatában, efelől nyugodt lehet.

Apropó, nem tudom, feltűnt- e önöknek, hogy bárki, aki ma telefonált, szóval bárki, aki hívott, valahogy azokon mindenkin rontás volt.
Mindenkin! Miközben…MIKÖZBEN (!) vannak napok, mikor szép számmal akadnak olyanok, akik idetelefonálnak, és az inga nem mutat semmilyen rossz energiát körülöttük. De ma nem így van. Ma még mindenkin talált az inga rontást. Valami szörnyű gyanú van bennem és most meg is nézem, hogy igaz- e, amit gondolok. Fogom az ingámat és … hóóó, hát ez az! Hát pontosan az van, amire gondoltam. Mindenki, ismétlem, MINDENKI, aki most ezt a műsort nézi, mindenki rossz energiákkal terhelt.
Mindenkin rontás van és átok! Ön is, aki most meglepődve vonja fel a szemöldökét, ön is átokkal terhelt.
Hívjanak tehát most, és én segítek. Hívjanak… Hívják Zoltánt, aki segít.
Halló, halóhaló… Ön van a vonalban.
– Jó napot kívánok, mhdhjmjl mcvlkgpőfad…
– Legyen kedves a telefonba beszélni. Ne mellé! Bele. Mondja a keresztnevét és a pontos születési dátumát!
– Antabdvd
– Mi? A telefonba! Tessék távolabb menni a televíziótól! Lesz szíves a nevét?
– Antal vagyok, 43 éves.
– Nem jó! A születési dátumát legyen szíves.
– Ja! 1972. március 16.
– Rendben, köszönöm, már nézem is, igen, az inga kileng, ön jól érezte, ön rontás alatt áll.
– Tényleg? Nem maga mozgatta az ingát?
– Én? Dehogy!
– De, én mintha úgy láttam volna, hogy a keze így mozgott körkörösen. Megismételné?
– Hm. Én megismételhetem, de nem hinném, hogy bármi más eredményt kapnánk.
– Jó, de próbálja már úgy tartani a kezét, hogy ne mozogjon semmiképpen. Hogy így megtartja … vagy akár meg is támaszthatná a könyökét, és akkor könnyebben bírná mozdulatlanul tartani a zsinórt. Mert az ilyen ingák olyanok ám, hogy a legkisebb mozgást is érzékelik, és akkor elkezdenek belengeni egyre erősebben úgy, hogy maga tulképpen nem is veszi észre, hogy ezt a mozgást ön indukálja.
Jó? Tehát ha így leteszi a könyökét stabilan, és a bal kezével megfogja az ingát, hogy az teljesen megálljon, majd nagyon lassan elengedi, akkor ha közben levegőt sem vesz, akkor egészen pontosan láthatjuk majd, hogy tényleg kileng- e magától. Sőt, szerintem akkor lenne teljesen korrekt a mérés, ha az ingát egy rögzített állványon lógatnánk, és a mozgást csupán a keresztnév és a születési dátum befolyásolhatná.
Mit gondol erről? Nem gondolt még rá, hogy így tökéletesítse a szerkezetet?
– Nem. Viszont most így megfogom az ingát, és akkor…jéééé, kileng, pedig a könyökömnél támasztottam. Antal, magán rontás van, gyorsan a kártyát is kirakom, aha, látom, anyagilag van maga itt nagy negatív energiában. Még jó, hogy hívott engem, mert most akkor nézze csak, itt a rontás, én akkor veszem a kék cérnát, hogy elkössem…
– Nem az az egészségrontás cérnája?
– Nem, Antal, az a zöld. A kékkel az anyagi rontásokat szoktuk elcsomózni.
– Nem, szerintem múlt héten a kék volt az egészség, a zöld pedig az anyagi.
– Antal, elharaptam a cérnát, és különben is rohadtul mindegy, csak a hajcihő miatt szoktunk különböző színű cérnákkal csomózni, és most lássa, elkötöm a céduláját, ami a rontást jelképezi és bele is tartom a tűzbe. De meg ne merjen szólalni Antal, mert már így is annyit okoskodott, hogy két hét múlva a gatyája rá fog menni a telefonszámlára. Látja, Gizike nem pofázott ennyit, ő megúszta a 2 percét egy ezresből, azóta sincs rontás fölötte. Maga meg itt szórakozik az ingával, okoskodik, tanácsokat osztogat, mindenhez jobban ért, aztán a végén meg látja, fizethet. Magán Antal ez a legnagyobb rontás. Ez az örökös okoskodás. Hogy maga azt hiszi, mindent irányíthat, meghatározhat, maga mindenkit felülbírálhat, kioktathat. Maga Antal azt képzeli, a világ maga körül forog. Sőt, maga forgatja a világot. Vagy inkább maga a Világ. Ezen, Antal az inga sem segít.
– Nagy szerencse ez.

 (Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Reklámok