Felhívás összefogásra: Női Passzív Ellenállás!

Mi itt, a Gumiszoba csapatban figyeljük a híreket, a világot magunk körül, beszélgetünk és elég sokat agyalunk együtt. Azt, hogy szar a helyzet, szerencsére már nem nagyon vitatják a nők. Ezzel együtt felmerül bennünk az is, hogy egy dolog, hogy erről nyíltan beszélünk, de akkor merre tudunk ebből elmozdulni? Mi van a forradalom után? Mit lehet tenni? Mit akarunk tenni? Mit tudunk tenni?

Szóval nézzük a folyamatokat, amikből lehet azt látni, hogy forradalom van. Nőarcú, vértelen forradalom, amibe belefér a gyerekek ellátása is. Zajlik a forradalom, a női forradalom. Felrobbant az internet, naponta születnek remek írások a nők helyzetéről, szaporodnak a honlapok, FB oldalak, csoportok, blogok. Emberek egymást linkelik, osztják, dumálás van, egyetértés. Beszélnek a nők, mondják, mondjuk, nem maradunk csendben. Megteremtjük saját, női tereinket, melyeket nem engedünk szétverni a férfiak, a trollok által. Védjük magunkat, a valóságunkat, a hangunkat. Dilemma nélkül küldjük el a picsába azt, aki elvitatja tőlünk saját, megélt tapasztalásainkat. Nem túl régi jelenség ez, ilyen méretekben nagyjából öt- hat éve kezdődött, talán a levelezési listákkal, a facebook- kal. Kiszabadult a szellem a palackból és most már nem csak pár nőszervezet és elszánt feminista mer a női valóságról őszintén beszélni, hanem nők tömegei.

És akkor eljutunk oda, hogy megörülünk annak, hogy sokan vagyunk és értjük egymást, összekapcsolódunk, együtt kidühöngjük magunkat. Közben az ország helyzete láthatóan egyre romlik, naponta több hajmeresztő akció van valamelyik okos férfitól, politikustól, rádióstól, celebtől, T. Gáboroktól. Közben pedig az un. “jófej” férfiak kussban vannak, nem szólnak, nem állnak ki, nem partnereink. Néma, sűrű, hideg, tanácstalan vagy összeszorított szájú csend jön felőlük. Nincs a férfiaknak partneri hangja.
Egyre inkább úgy tűnik, csak magunkra számíthatunk, nincsenek szövetségeseink.

Jelenleg a családon belüli erőszak több halálos áldozatot követel, mint a háborúk.

Erősebb idegzetűek számára íme egy csodálatos gyűjtemény.

Gondolkozunk tehát is azon, hogy mit lehetne tenni. Az időnk kevés, az energiánk is, a pénzünk is, a gyerekeink enni akarnak és valahogy a háztartás sem megy magától. Sok dühös nőnek van tele a hócipője, de vajon mindez mire elég?

Alakítsunk pártot? Láttuk mit csinált nagyszerű országunk a Kétfarkú Kutya Párttal, hogy micsoda macera volt, amire bejegyezték. És tudunk olyan rendszerkritikus női kezdeményezésről, melynek bejegyzését ugyanilyen módon, adminisztratív eszközökkel akadályozta a rendszer. A gyakorlatban ez utánajárást, intézkedést, költségeket jelent, amire nőként, gyerekkel, igencsak kevés lehetőségünk van. És ez csak az alapítás. Ennél jelentősebb kérdés, hogy ha mégis beszállunk a srácok politikai játékaiba, vajon mekkora az esélyünk? Miközben ezek 20 éve lopják a közvagyont, addig nekünk még annyi erőforrásunk sincs, hogy az utazási költségeinket álljuk, nemhogy egy pártot működtetni.
Hogy lehetne itt labdába rúgni?
Sem a stadionok nem a mi kezünkben vannak, sem pedig a játékvezetők.

OK, akkor alakítsunk inkább civil szervezetet? Megengedhetjük magunknak azt, ami az Ökotárssal és Móra Veronikával történt? Mi lesz közben a kölkeinkkel?

NEM!

Mi azt mondjuk, hogy nem kell, sőt nem is szabad beszállni a srácok által megszabott játékba. Nem kell, sőt nem is szabad elfogadni ezeket a szabályokat és kereteket!
Leginkább szóba sem kell velük állni.
Évszázadok óta könyörögnek a nők, sírnak, magyaráznak, érvelnek, szépen, csúnyán, lelkesen, elkeseredetten. És? Van valami foganatja? Az egy dolog, hogy ez a sok köztörvényes “honatya” jelen történelmi pillanatig sem tudta megfékezni a nők elleni erőszakot, miközben a nőket nem engedik be a politikai döntéshozatalba, de még az Isztambuli Egyezmény ratifikálására sem voltak képesek.
A mi adónkból nem képviselnek minket.
Micsoda cinikus és elkeserítő tény ez!

Ahogy azt megtudhattuk a történelem órákon, gyászos magyar múltunknak nem sok sikersztorija van.
Elbaszták a srácok permanensen.
Ami viszont állítólag bejött, az a passzív ellenállás volt a XIX-ik században.
Mondjuk ezt úgy, hogy egyébként nem hiszünk a férfiak által írt történelem hitelességében. Kb. a fele sem igaz, és utána még a maradékot is megcáfolják a történészek (lsd. link), de mindegy. Ötletnek megteszi. Előnye még, hogy nem kell hozzá sok erőforrás.

A nagy kérdés számunkra, hogy túl a dühöngésen akarunk- e tényleges változást? És ha igen, vagyunk- e hozzá elegen? Nem lehet ezt most még tudni, hiszen ezt még sosem próbálta senki emberlánya Magyarországon.

Viszont mi akkor meghirdetjük most a Nők Passzív Ellenállását, és a saját, férfiaktól független, női világ kialakítását! Elkezdünk egy folyamatot, elindítunk egy hólabdát.

Nyilván lesz egy csomó férfi, aki ezt majd megpróbálja szétszedni, de ezt leszarjuk. A nagyobb baj, hogy nyilván lesz egy csomó nő is, aki megpróbálja szétszedni, vagy legalábbis fanyalogni fog, ám a helyzet az, hogy ezt is leszarjuk.
Ezekkel annyit tudunk kezdeni, hogy a véleményeiket nem engedjük megjelenni a Gumiban, igyekszünk őrizni a biztonságos teret olyannak, amilyenben azt gondoljuk, hogy a velünk egyetértők fejlődni, haladni tudnak. Közben pedig igyekszünk egy olyan világot építeni, amibe azok, akik ehhez kapcsolódni szeretnének, tudnak, be tudják hozni az okos gondolataikat, ötleteiket, szándékaikat.
Ezt tudjuk vállalni.

Lesznek majd rendszerkápók, tanult, értelmes, erős nők, akik rafinált logikával mondanak valami nagyon okosat, ami meggyőző, elbizonytalanító féligazság lesz. Azoknak a nőknek a hangja lesz ez, akik valójában haszonélvezői a jelenlegi rendszernek vagy a személyiségük nem engedi számukra az összefogást. Azt gondoljuk, hogy ez a legnagyobb veszély a kezdeményezésünkre nézve. Ha tehetitek, ne higgyetek nekik!

Jelenleg annyira szarnak és kilátástalannak látjuk a magyar helyzetet, hogy úgy gondoljuk, nincs más választásunk, mint próbálni valamit, ami ha morzsányira is, de elviselhetőbbé teszi az életünk. Vagy legalább reményt ad. És még majd ki tudja, mi mindent.

Tehát passzív ellenállás…

Női Passzív Ellenállás!

Mit értünk ezalatt?

  • Magunkban eldöntjük, elhatározzuk, hogy a társadalom által ránk mért un. női szerepeket, ingyen munkát, háztartást, kicsikart szexet, gyerekszülést, gyerekvállalást, a férj/élettárs/partner felmenőinek ápolását, a szépségkultuszt a lehetőségeinkhez mérten megtagadjuk.
    Mindenki csak annyira, amennyire megteheti, amennyire kedve, lehetősége van.
  • Az így felszabaduló időben képezzük magunkat, olvasunk, gondolkozunk, önreflektálunk, döntéseket hozunk, nem hagyjuk magunkat. Erősítjük magunkat és egymást.
  • A lehetőségeinkhez mérten és tudatosan részt veszünk a nők helyzetének javításában. Azzal, amink van, annyival, amennyink van. Idő, tevékenység, pénz, tudás, gondolat, jószándék. Figyelünk, tudatosan figyelünk, felelősséget vállalunk a saját magunk és a nők sorsa iránt, és ezzel egyidőben a gyerekeink, a fiatalok sorsa, jövője iránt is.

Hogyan tehetjük mindezt a gyakorlatban? Három ajánlatunk van:

  • Olvassuk ezeket a blogokat, honlapokat, figyelünk, gondolkodunk és véleményt mondunk. Figyelmesen. Beszállunk, részt veszünk.
  • Aláírjuk ezt a petíciót és az ismerőseink körében is terjesztjük a Női Passzív Ellenállást.
  • Anyagilag támogatunk olyan kezdeményezéseket, amik kifejezetten a nők helyzetének javításáért dolgoznak.
    A Gumiszoba Projekt működtetésébe és finanszírozásába itt lehet beszállni:
    Vagy ha nem ezt, akkor valamelyik másikat. A Gumiszoba Összefogás elnevezésű FB csoportban, vagy a belső blogon tudunk arról beszélgetni, hogy melyek lehetnek még azok a kezdeményezések, melyeket szintén fontos és hasznos lenne anyagilag is támogatni. Mindaz a pénz ami női magazinra, sminkre, műkörömre, tisztítószerre, vagy bármi olyan dologra menne, amit a passzív ellenállás jegyében most esetleg megspórolunk, mehet tudatosan a nők helyzetének javítására.

Mi, a Gumiszoba Projekt csapata eldöntöttük, elszántuk magunkat, hogy ezt most elkezdjük, megpróbálunk serkenteni, motorizálni egy tudatos, női összefogást. Akkor van esélye a sikernek, ha a nők kapcsolódnak, beszállnak, mozdulnak. Összefogunk, tömeget képezünk és felsorakozunk úgy, hogy ne legyünk kikezdhetők, megdumálhatók, elgyengíthetők.

Ezt a posztot most nyilvánosan is kommentelhetővé tesszük, de moderálunk. Csak konstruktív és előrevivő hozzászólásokat engedünk be. Gyertek, kapcsolódjatok, mondjátok!

 Tapasztalatok az indulás után két nappal.

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Reklámok

8 hozzászólás

  • Aláírásokkal törvényjavaslatot felterjeszteni, pl-ul, hogy az állam előlegezze meg a gyerektartást és hajtsa be a nem fizetőn. A nyugati országokban ez így működik.

  • Ahol lehetőségünk van rá, válasszunk szői szolgáltatót, szakembert, alkalmazottat, hajléktalant stb… Amikor csak lehetőségünk van rá, a pénzünket nőnél költsük, nőnek adjuk!

    • tavasztunder

      Én is főleg nőkkel dolgozok. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nagyjából azt is megválogathatom, hogy milyen férfiakkal dolgozzak együtt, ezért velük maximálisan együttműködök.

  • No, hát én már elkezdtem egy jó pár hónapja ezt az aktív/passzív ellenállást, a saját jól fel fogott érdekemben. (mivel a pasim szakácsnak nézett, így lapátra került, majd múlt héten felkeresett, hogy azért össze járhatnánk dugni, mire válaszoltam, hogy bocsi, de már telve a táncrendem )Egyszer még régebben beszélgettem egy férfi ismerősömmel, aki azt mondta, hogy a társadalmat sajnos nem fogom tudni megváltoztatni, De amit tehetek, az az, hogy egy valóban egyenrangú párkapcsolatot alakítok ki, és nem hagyom, hogy cselédnek nézzenek. És úgy tűnik igaza van. A saját életünkért jogunk van teljesen kiállni, és változtatni rajta!!! És a példa ragadós! Szerencsére nagyon sok barátnőm, és ismerősöm van. Beszélgetek velük, és értik, veszik az adást. Sőt már 16 éves kamasz lányokkal is beszélgettem ilyen témáról Tehát a forradalmat mi csináljuk! Egyrészről a saját életünkben, másrészről, ha beszélünk erről, és példát is mutatunk.

    • képviselőné

      Sok szerencsét az egyenrangú párkapcsolat kialakításához 🙂 Ugyanis nagyon nagy szerencse kell hozzá, és az sem árt, ha valaki iszonyatosan jó nő, hogy mást ne mondjak .
      Én már elég rágóta úgy élem az életemet, ahogy a poszt leírja. Szóval megnyugodtam. És nagyon örülök, ha minél többen csatlakoznak, mert egyedül vinni ezt a projektet elég fárasztó és frusztráló élmény olykor. Ne legyenek illúzióitok, senki nem fog megdícsérni érte. De ha az ember már elindult ezen az úton, többé nem tud visszamenni a régi megalkuvásaihoz, kis léthazugságaihoz, a férfiak figyelméért ácsingózó átlag női léthez. Viszont nem is fog vágyni rá, mert az új élet még a sok nehézséggel is sokkal jobb.
      UI: Gumi, bevehetnél a zárt csapatba!

      • és sosem fog egy reggel arra ébredni, hogy csapdába esett. és ez az érzés… priceless.

  • legfőbb ideje, hogy ne kérleljük őket szép szavakkal tovább – mert az láthatóan nem működik -, hogy hadd vehessünk levegőt, csak a szén-dioxodosból, és csak picit, egészen ritkán, amúgy “nőiesen”, igénytelenül, bocsánatot kérve. ha nem értenek másból, és nem, csak abból, ha nincs szex, tiszta gatya, főtt étel meg trónörökös, akkor ezzel kell felhívni a figyelmet.

    nekem már ez nyitott kapu döngetése, de nagyon remélem, olvasók, hogy veszitek az adást.

  • Tök OFF, de sziasztok, de jó, hogy megvagytok 🙂