Te a száját vagy a lábát nyalnád?

Gyorsan lecsengett a music fm oltári humora körüli vihar. A fiúk mosakodnak, magyarázkodnak, sőt, jó férfiasan vissza is támadnak. Hát persze, hogy az a hülye, aki nem nevet velük. Az nem tud szöveget értelmezni, az érti félre a dolgokat.
És rögtön ki is találják, hogyan is lehetne tovább tolni az amúgy komplett baromságot, a nagyszerű arany táskás műsort, sőt, valahogy belerúgni azokba, akiknek nem tetszett az ő nagyszerű tréfájuk.

Az lett most, képzeld csak el, hogy a Szőke vagy megbasznád helyett lett egy újabb kacagtató reggeli etap “A száját, vagy a lábát” címmel.
A logika ugyanaz, mint az eredeti műsorban, csak a kérdés most az, hogy a száját csókolnád a kiválasztott szereplőnek vagy a lábát?
Bevallom, nekem megint vannak szövegértelmezési problémáim, mert nem értem egyszerűen a feladatot. Ez valami kiválasztás lenne ti., hogy tetszik, vagy nem tetszik az illető. Szóval ha tetszik, akkor ugye a száját nyalnád, ha meg nem tetszik, akkor… Akkor a lábát? Vagy mi?

De nem is ez a legfőbb probléma, hanem az, hogy már tényleg azt kell gondoljam, valami óriási gond van ezeknek a legényeknek a szexuális életével, mondhatni frusztrációik vannak, hiányaik, hiszen már már érthetetlen az erőszakosságuk, amivel ennyire nem akarnak leszakadni a testekről. Szóval reggel 7 órakor már az a fő kérdés az életükben, hogy kit akarna a nép taperolni, nyaldosni, fogdosni.
Ez pedig pontosan az a bizonyos tárgyiasítás, ami ellen hangot emelnek a jobb érzésű emberek. A csók, a dugás és mindenféle megérintése egy másik lénynek az egy (lassan írom és tagoltan, hogy ők is értsék) kölcsönös akaraton alapuló tevékenység. Oltári bunkóság egy másik embert azzal minősíteni, hogy az ő beleegyezése nélkül, sőt, tudtán kívül azt mérlegeled, azon nyihorászol, hogy csókolgatnád- e. Könnyen lehet ugyanis, hogy ő meg elhányná magát még a látványodtól is.
Ezen a tényen az sem változtat, amivel Bochkorék érveltek, hogy a listájukon mindig szerepelnek férfiak is, szóval ez nem a nők ellen irányuló játék. Látszólag tényleg nem, látszólag mindkét nem ellen irányul (ami egyébként nem tudom, mennyiben menti fel), valójában mégis inkább a nők ellen, merhogy elképzelhetetlen az, hogy nő erőszakoljon férfit, vagy nő nőt mustráljon, vagy nő mustráljon tolakodón pasikat és adjon hangot annak, hogy miképpen kényszerítené őket szexre. Ez- kevés extrém kivételtől eltekintve nem szokott megtörténni. A férfiak bekeverése csupán lágyítása az eredeti koncepciónak, miszerint lehet a sztárokat “olyan szemmel” vizslatni.

Ezt a fiúk nagyon nem értik. Nem bírnak leszakadni a testekről, már a logikát is elkerülik, értelmetlen szabályokat alkotnak, végül nincs is szabály, csupán annyi a lényeg, hogy élvezkedjenek azon, hogy kérés nélkül, legalább gondolatban hozzáférkőzhessenek mások intim szférájához.

És akkor visszatérnek még az ügyre, és érvelnek. Azt mondják, őket félreértették. Hát hogyan is gondolhatja bárki, hogy ők (na, ezt figyeld!) a szőkézést a hülyeséggel azonosították? Ezt mondják egy olyan országban, ahol szőkenős viccek tömegei alázzák a nők szellemi kapacitását. Ezek a kormánytól tanulják, hogy hogyan kell hülyének nézni a népet? Hogy merik egyáltalán ezt, mint érvet felhozni? Azt mondják, ők csupán arra gondoltak, hogy a betelefonáló nem szőkét, hanem barnát akarna… Vagy nem tudom. Nem is értem az érvelést, annyira zagyva.
Nem vagyunk szőkék hülyék, bocsika. Értjük a tréfát.
Csak nem szeretjük.
Másik érv, hogy ők mindig is kiálltak a nők felé irányuló erőszak ellen. Mer például ott volt az a rendőrségi videó, és hogy ők bizony odatették magukat a nők mellett.
Na. Ismét mondom lassan és tagoltan: Nem vagyunk szőkék hülyék.
Ti nem a nők mellé álltatok, hanem volt egy téma, amit felkapott az ország, amiről lehetett sikergarantáltan beszélni, így hát alkalmas volt arra, hogy jó pontokat szerezzetek a hallgatóság körében.

Akik kiállnak a nőket ért erőszak ellen, azok nem poénkodnak a nők kinézetén (sem), a megverésükön (sem), és nem beszélnek a munkahelyi zaklatásról sem úgy, hogy jaj, mi van akkor, ha szegény főnök randizni szeretne a beosztottjával és ezért őt csúnyán bántják (a humortalan feministák gondolom), mikor nem és nem száll le a delikvensről. Pedig ő csak tetszését fejezi ki.
Igen, ez is terítéken volt valamelyik nap és hát szörnyen fel voltak háborodva Bocsikáék, hogy itt már egy férfinek semmilyen eszköze nincs, ha ismerkedni akar.

Mondom ezt is lassan és tagoltan.

Egy korrekt férfinek mindig eszébe jut, mikor a beosztottját basztatja, hogy ők ketten egy kiegyenlítetlen viszonyban vannak, ergo ha a nyomulásra a nő igent mond, régen nem biztos, hogy az a férfi személyének szól, sokkal inkább lehet, hogy a nő kiszolgáltatottsága eredményezi a beleegyezést. Egy korrekt férfi nem nyomul olyan nőre, akinek az állása, pénze függ tőle, mert egy korrekt férfi tudja, hogy egy ilyen helyzet megakadályozza a nőt a tiszta döntések meghozásában. Nehéz nemet mondani a főnöknek, ezért az igen is hamis. Tehát korrekt férfi odafigyel, hogy semmilyen módon ne éreztesse a beosztottjával, hogy tetszik neki, mert nem akarja kínos helyzetbe hozni sem a nőt, sem pedig önmagát azzal, hogy kételyei legyenek afelől, hogy a kapcsolatban ő számít, vagy a hatalma. De ilyen korrekt férfi alig akad. A férfiak kihasználnak minden lehetőséget, ha egy nőt dugni támad kedvük, és leszarják, hogy a beleegyezés a nő szabad akaratából, vagy a kiszolgáltatottságából adódik.
Egy nők felé korrekt műsorban az ilyen helyzet tárgyalásakor az, és csakis az hangozna el, hogy hatalmi pozícióból NEM KEZDEMÉNYEZÜNK, a beosztottat munkaerőként szemléljük és nem alkalmazunk semmilyen jelzést arra nézve, hogy amúgy civilként tetszik- e.
Egy nőbarát műsor ezt erősítené a hallgatókban, akiknek amúgy is nagy része zaklató, ahogy ez az utcán készült riportokból is kiderült. Jaja, voltak ilyenek. Megkérdeztek nőket, hogy volt- e már részük munkahelyi zaklatásban, és hát lám, volt. Nem volt olyan megkérdezett, akinek ne lett volna ilyen tapasztalata (vagyis lehet, hogy volt, csak én közben beértem a munkahelyemre, szóval nem hallottam végig a műsort)
Ilyen volna a nőbarát műsor.
Az Önindító meg nem ilyen.

Az meg már csak cuki kiegészítés (röviden írom, hogy ne legyen túl hosszú a poszt, és ne akadályozza a megértést és feldolgozást a sok betű), hogy lám, a botrány utáni napon, meg akkor, mikor azon frissiben megírtam ezt, akkor mi lett az új téma a műsorban? Az kérlek szépen, hogy jaj, a nőknek nincs humora. És akkor ez a nagyon híres humorgyáros (a rádiózás nagyágyúja) azt mondja, hogy tényleg nincs. Egyszerűen a nőknek kémiailag (!!!) nincsen humoruk. Nem tudják őt megnevettetni. De ő (mint nőbarát fickó) most megadja a lehetőséget. Lehet betelefonálni és akkor majd meglátjuk, hogy akad- e nő, aki őt megnevetteti.

Azon túl persze, hogy pontosan él azokkal a feltételezésekkel, amik a szexizmusra oly jellemzőek, vagyis (neki írom lassan és tagoltan, hogy megértse) előre feltételezett tulajdonságokkal ruházza fel a nőket, sőt, hatalmánál, pozíciójánál fogva másokat is ebbe az irányba befolyásol, azon túl magát valami döntőbírónak képzeli az ügyben. A humor atyjának mondhatni, aki majd hivatott arra, hogy eldöntse, mi vicces és mi nem.
Nem tudom, ki és mikor hitette el vele, hogy a reggeli erőltetett nyihározások humorosak és ezektől ő valamiféle szakértője a témának. Ráadásul olyan helyzetet teremt a bizonyításra, ami teljesen abszurd. Nem hinném, hogy akár Hofi Géza képes volna arra (ha még élne), hogy betelefonál egy műsorba és ott nagy hirtelen vizsgát tesz humorból. A valódi humort a helyzetek szülik, a kontextus, vagy – mint a standup- ban- előre megírt, tervezett gondolatszövés, amit bekiabálással vagy beszólással nem szoktak megzavarni, mert az ugye felborítaná a koncepciót. Szóval Bochkor eleve lehetetlen helyzetet teremt. Senki nem tud két perces telefonbeszélgetésben tanúbizonyságot adni a humoráról, főleg akkor nem, ha a hallgatóság eleve rosszindulattal, előre lerakott véleménnyel viseltetik iránta. Kivéve persze, ha valaki bedob egy szexista, másokat (lehetőleg általa lenyomott embercsoportot) leszóló, fikázó poént, amin aztán a hozzá hasonlóak jókat tudnak röhögni. Ilyesmire a nők valóban nem alkalmasak. Nem is nagyon villogtathatják ilyenféle humorukat, mert biztos, hogy akkor azonnali és durva kritikát kapnak. Hát a férfiak kárára nem lehet viccelni, a nőkére meg bolond lenne egy nő. Nem olyan vidám dolog (nekünk) erőszakkal, tárgyiasítással, a mi nem komolyan vételünkkel poénkodni.

Szóval úgy van ez, hogy amíg a manapság divatos “humornak” faszik a kitalálói és élvezői, addig a nők csupán elszenvedői. Ez nem túl vicces pozíció és kevéssé inspiráló a saját humor megalkotására.
De ezt Bochkorék nyilván nem tudják. És nyilván ezért dobja be rendkívüli nők iránti érzékenységgel a nagyágyú, hogy akkor tessék telefonálni és bizonyítani.
Csak remélni merem, hogy nem akadt olyan nő, aki belépett a kelepcébe és felhívta őket, hiszen nem is volt egyéb céljuk, minthogy újra csak megszégyenítsék a nőket- úgy általában.

Hát így tudnak ők bocsánatot kérni.
Kiböfögik, mert befostak attól, hogy ügy lesz belőle és a baszatlan picsák feljelentik őket. Elnézést kérnek, aztán rögtön legyártanak egy előzőhöz hasonló, csak még inkább logikátlan és idióta műsort, majd elmondják, hogy mindenki, aki megbántódott, az tulképpen buta és félreértette őket, mert a baszólistákon férfiak is vannak, a szőkék meg nem is hülyék. Mellesleg pedig Bochkor Gábor eldöntötte, hogy a nőknek kémiailag nincsen humoruk.

Én meg akkor nem is kívánok ezzel tovább foglalkozni. A fiúk menthetetlenek, a minimális szakirodalmat sem ismerik, de még arra sem veszik a fáradságot, hogy némi empátiával viseltessenek, vagy értő módon olvassák a megjelent cikkeket.
Semmi nem számít, csak fusson a műsor (Ami egyébként fut a nulla szexizmust tartalmazó fekete, fehér, igen, nem játékkal is. Vagy azt nem ők csinálják?).
Viszont akkor én is szeretnék egy kérdést feltenni:
Te, kedves barátom, Bochkor Gábornak a száját, vagy a lábát csókolgatnád?
Ja, hogy ő akarná- e, hogy hozzáérj akár gondolatban is?
Kit érdekel?

 

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Advertisements