Mi van a forradalom után?

Tudod, én újra és újra fel szoktam tenni a kérdést, mikor a politikában valami vérforralót látok (márpedig nap mint nap csak olyat látok), hogy vajon meddig tűr még itt a nép?
Ilyen hajnali ködfátyolos ábrándjaimban megjelenik olykor a kép, ahogy az emberek összefognak, és az utcára mennek megtörni a mostani rezsimet.
Ah, milyen szép is lenne!
Kapával kaszával, diadallal, dallal menetelnénk, és bedobálnánk a molotov koktélokat az ablakokon és kizavarnánk a képviselő urakat a rétekre, és ők nyüszítve dobnák le menő öltönyeiket és futnának jajgatva a szélben.
Mert ez már mégis csak tűrhetetlen.
Ne is tagadd, hogy neked is eszedbe jut ez olykor.
Az a helyzet, hogy mikor eddig eljutok a képzelgésben, akkor rendre el is akadok. Mert ugye addig rendben van a dolog, hogy az, ami van, az nem jó. Nagyon nem jó. Csakhogy minden forradalom véget ér egyszer, és akkor meg valaminek lennie kell.
De mi lehetne itt egy ilyen megmozdulás után? Kik állnának be a szétfutottak helyére?

Az ugye megvan, hogy a Fidesz népszerűsége mostanság rohamosan csökken az emberek körében. Ennek örülünk, meg nem is nagyon csodálkozunk rajta. Ideje volt már, hogy az nép kihúzza a fejét a szarból (Bocsi, én joggal dumálhatok. Én soha az életemben egyetlen szavazatomat sem adtam nekik. És nekem ne mondjad, hogy becsaptak, hogy nem láttad előre és hittél bennük. Ne viccelj már! Hát még én, a nő is képes voltam első perctől tudni, hogy mekkora szarkupac az, aminek a szagát érzem, mikor kinyitják a szájukat. Én azon ámulok állandóan, hogy ezt mások hogy nem látták az első pillanattól fogva. Na. Szóval nekem ne magyarázzál, mert én fidesztiszta vagyok. Én ebben a cuccban rohadtul nem vagyok benne, mégis szívok miatta).
De mindegy is, mert szerintem ezt a nagy népszerűség- romlást ők nagyjából le is szarják, hiszen mostanra sikerült minden jelentősebb törvényt úgy módosítaniuk, hogy még akkor sem lehetne megfékezni őket, ha nagy hirtelen kikapnánk a vezénylő pálcát a kezükből. Most jobb híján üres hazugságokat dobálnak elénk, de olyan átlátszóakat, hogy ha a gyerekem akarna így megvezetni, biztos rögtön szájba vágnám. Mer ugye ha már hazudik valaki, akkor legalább csinálja profin, hogy hihessem, feltételezi rólam, hogy átlátok rajta. De ezek még a látszatra sem adnak, tehát azt kell gondoljam, hogy vagy ennyire magabiztosak (amit simán el tudok képzelni), vagy minket komplett hülyének néznek (mondjuk ezt is el tudom képzelni).

Szóval álmodjuk meg most azt a szitut, hogy szétkapjuk a rendszert, aztán a Parlament kiürül, mi meg ott állunk, hogy most hogyan tovább.
Mi következne akkor? Ki menne be oda?

És akkor nekem itt végem van. Az alap, hogy jelenleg felívelőben a Jobbik, aminek választási sikerétől az isten mentsen meg minket.
Erről nem is kívánok több szót ejteni. Számomra érthetetlen és lehangoló, hogy olyan emberekkel élek egy országban, akik egy ilyen álruhába préselődött náci rémet akarnak hatalomhoz juttatni.

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy mindig és mindenkor figyelj arra erősen, hogy a rasszizmus és a homofóbia mindig együtt jár a nőgyűlölettel. Erről nem olvastam ugyan statisztikákat, csupán tapasztalatból beszélek, de tízből tízszer bejön: aki cigányozik, buzizik, az azt is nagyon pontosan tudja és meg is fogja mondani, hogy neked, a nőnek, hol a helyed. Képzelheted, hogy szerinte hol. Igen, ez akkor is így van, ha az illető a férjed vagy a szeretőd, vagy a barátod. Szóval én pl már rég nem kezdek rasszista faszival, vagyis nem kezdek egyáltalán faszival, mer azok mind rasszisták. Ja, a cigány faszik is azok, csak ők a változatosság kedvéért a magyarokat utálják.
De nekik szabad. Lentről fölfele mindig jogos a harag.
Lehetne esetleg homo pasim, merhogy ők ritkán heteroznak megvetően, úgy általában toleránsabbak az átlagnál, csak az a baj, hogy ők meg engem szarnak le.
A lényeg tehát az, hogy a pasik nagyjából 100%- ban kirekesztők még akkor is, ha ezt ügyesen palástolják, ilyenformán a nők sem számíthatnak tőlük egyenlőségre. Kivéve, ha ezek a pasik buzik.
Na? Jól levezettem?)

Nem lenne tehát jó nekünk egy jobbikos kormányzás. Azt sem szeretnénk, ha a bukdácsoló, sokszorosan lejáratódott baloldal venné újra kezébe a vezetést. Nincsenek most ők erre felkészülve, nyomasztja őket a múlt, valamint a mostani hatalom módszeres lejárató hadművelete, továbbá ők is loptak és nincs is nagyon mit mondaniuk a népnek.
Ettől kezdve pedig csak a morzsában turkálás marad.
Aprócska pártocskák, melyek nem is nagyon különíthetők el egymástól a mondanivalójukban, ráadásul oly gyengék, hogy abban bízni, hogy lenne erejük átvenni a kormányzást, na, az naívság.

Mindent összevetve attól tartok, hogy egy törésvonal olyan árkot húzna a közéletbe, amely azután az egész országot végképp elnyelné.

Mégis nézegetem olykor a programokat, leginkább, mikor valakik megkeresnek, hogy csatlakozzak hozzájuk.
Nézem olyankor, mit is kellene felvállalnom.
Nem találok nekem valót, mer ugye én leginkább női szemmel nézem az ajánlatokat, majd a szociális érzékenységet figyelem és csak azután jöhet a többi. Az olyasmi, hogy miképpen kellene pénzt osztani, már rég nem érdekel. Olyat már hallottunk. A semmit nem lehet osztani, az ilyesféle program csupán szavazat halászat. De ez persze kell a pártoknak, hiszen az emberek erre harapnak. Ki mit és mennyit kap majd.

Keresem a nőket a programokban, de sajnos nincsenek sehol.
Családok vannak.
Munkába visszatérni akaró anyák vannak.
GYES és GYED van.
Nők úgy általában nincsenek. Nincs szó a sürgősségi fogamzásgátlás szabadon elérhetővé tételéről, nincs szó úgy általában a fogamzásgátlás elérhetőbbé tételéről (tudjál róla, hogy egyre szélesebb azoknak a köre, akik egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, nem tudják kifizetni a fogamzásgátlást, amit temészetesen mindig a nő felelősségének tekintenek). Nincs szó arról, hogy a nők bérét egy szintre hoznák a férfiakéval, hogy a válás után a saját név visszavételét olcsóbbá tennék. (Tudtál arról, hogy míg a férjed nevének felvétele minimális költséggel jár, addig megszabadulni attól nagyjából 50 ezerbe?). Nincs szó egyetlen pártnál sem a hatóságok, a rendőrség és egyéb szervek bántalmazottakkal szembeni helyes kommunikációjának képzéséről, a szexista, áldozathibáztató, durva médianyelv átalakításáról. Nem látom egy programban sem a krízisházak, anyaotthonok férőhelyeinek drasztikus megemelését (kb 50- szer többre lenne szükség a mostaninál). Nincs szó női kvótáról, Isztambuli Egyezményről, a prostitúció visszaszorításáról és nincs szó (jaj, micsoda elképesztő álomvilág) a gyes idejének anya és apa közti megosztásáról.
Nem találok ilyet a programokban. A nőket csakis család relevációban figyelik, amiből azt kell gondoljam, hogy ezeknek a pártoknak (is) kizárólag szaporodási szempontokból számítunk.

Én ehhez nem tudok kapcsolódni, mert én a gyerekeimtől függetlenül (is) létezem. Az nagyon cuki, ha a családi pótlék vagy a kedvezmények könnyítenek a helyzetünkön, de ettől nekem, mint embernek, nőnek még alig valamit változnak az esélyeim. Egyelőre azt látom, csak kiszolgálói vagyunk a rendszernek, ahogy a pártokban a nők is csupán kiszolgálói a férfiaknak. Beletolják a kampányokba a munkájukat, a személyiségüket, lelkesedésüket gyakran ingyen, hogy azután a csúcson lévő férfiak képviselői fizetésért ásítozzanak a Parlamerntben.

Vajon mi változást hozna az én életemben, ha közülük bárki hatalomra kerülne? Talán jobb lenne valamivel, de nőként alig valamivel. Talán a család koordinálójaként könnyebb életem lehetne, de független személyként semmiképpen.
Nem látják a pártok a nőket, pedig sokan vannak. Nagyjából fele a szavazóknak nő. Nő, aki odaszavaz a számára kicsivel több morzsát odaszóróhoz. A nőknek nem igazán van itt alternatíva, így hát szavaznak a legkisebb rosszra (vagy arra, amire a férjük azt mondja, hogy szavazni kell). Aztán meg pislkogunk, mikor nőgyűlölő, rasszista, fasiszta szörnyek kerülnek egyre közelebb a kormányzáshoz.
Hát komolyan mondom, ott tartunk, hogy én lassan azért reszketek, hogy csak nehogy forradalom legyen.

 

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Advertisements