Ha én lennék a miniszterelnök

Már a feltételezés is abszurd, ugye? Hogy má még ilyet, hogy egy nő egyáltalán merészeljen ilyesmit gondolni. Hát nem Európa ez, ahol valami vicces véletlen folytán hölgyek is ülhetnek a kormányfői székben! Hová is jutna a világ, ha ilyesmi előállna nálunk? Meg lehet nézni például Németországot. Teljes elzüllés és gazdasági csőd. Biztos úristen, hogy az a nő tehet róla. És az is érthetetlen, hogy komoly férfiak, egyéb államfők egyáltalán figyelemre méltatják. Kizárt dolog egyébként, hogy a háttérben ne férfiak irányítsák. Egy ilyen fontos munkát ő egyedül képtelen lenne csinálni. Már az is hihetetlen, hogy teret kapott rá. Na, persze, biztos tudta, kivel kell kefélni a pozícióért.

Szóval tudom én, hogy ez ilyen ostobaság, hogy ebben fejlődő és modern országban női kormányfő legyen, csak tudod az van, hogy mi, nők ilyen álmodozók vagyunk. Nem a realitások talaján állunk, és akkor még az is lehet, hogy eljátszunk azzal a képtelen gondolattal, hogy a fejünkben ész van. Meg hogy képesek volnánk nagy dolgokat véghez vinni.
Nagy dolgokat… Már ha egy ország irányítása nagyobb dolog a pénzek lenyúlásánál, olcsó fasiszta közhelyek puffogtatásánál, az emberek tudatos elszegényítésénél és elbutításánál. Szóval, ha az állam kormányzása ennél összetettebb folyamat, akkor tényleg képtelenség, hogy egy nő elbírjon vele. Mármint ennyire csak egy férfi képes. Vagyis lehet, hogy ez több és nagyobb teljesítmény, mint egy amolyan korrekt, fejlődő állam kialakítása. Nah, lassan belezavarodok.

De jó. Játsszunk el a gondolattal, hogy valami csoda folytán én leszek a miniszterelnök.
Mit is tennék akkor?

Megmondom neked először is, mik azok a dolgok, amik nekem leginkább fájnak. Amiknek vérzik a torka szerintem. Amikkel kezdeném.

Lopás.
Nők helyzete.
Iskola.
Egészség.
Leszakadás, cigányság.

Öt olyan pont, amik rendbe tételével elindulhatna a fejlődés. Szerintem.
Ha tehát megválasztanának, akkor az lenne, hogy nagyon gyorsan bevizsgálnám, hogy az elmúlt két ciklus alatt (hátrább nézni már teljesen reménytelen volna) mennyi pénzt loptak el a t. képviselő urak. De nem volna ám mellébeszéd. Aki lopott, nem tud magyarázatot adni a két hónap alatt felduzzadó családi vagyonra, ráíratta azt kedves gyermekeire, attól egész egyszerűen elkoboznám és betenném a cuccot az államkasszába. Őt magát meg lecsukatnám lopásért, ugye. Ez azért is lenne kurva jó, mert akkor azonnal kiürülne a parlament és meg lehetne kezdeni az újjászervezését. Szépen csinálnék ilyen kvótákat. Hogy a képviselők fele kötelező jelleggel nő legyen (ahogy az ország lakosainak is fele nő), továbbá (most kapjál a szívedhez) x százalékban cigány legyen (itt nehezen tudok százalékot mondani, mert a felmérések során nagyon sok, valójában cigány ember magát magyarnak vallja, amivel nincs is baj egyrészt, hiszen magyarok, másrészt viszont baj van vele, mert azt jelzi, itt nem vállalhatja szabadon valaki az identitását.)
Tudom, hogy ez gáz és most itt hőbörögsz, hogy miket nem gondolok, de tudod az van, hogy szembe kell nézni a ténnyel, hogy az ország lakosságának egyre nagyobb hányada ebből a népcsoportból jön, ergo ha társadalmi konszenzust akarunk, akkor teret kell engedni a létezésüknek. A cigányság nem kiskorú, ahogy a nők sem azok. Nem szükséges gyámság alá helyezni, a feje fölött dönteni az ügyeiről, hanem partnernek illik tekinteni (ahogy a nőket is) és akkor majd meg lehet nézni, hogy miképpen indul fejlődésnek, átalakulásnak.
Szóval megalkotnám a kvótákat és eszerint új választásokat írnék ki.
Amikor bekerülnek a népek, akkor meg szépen összetolnám az asztalokat, hogy aszongya, beszéljük meg, mi legyen, emberek. Ja, még az ellenzéket is meghívnám, sőt, a civileket is, képzeld el. Azért, mert sztem az ellenzék az kurvára nem azt jelenti, hogy ellenség, hanem azt, hogy van egy figyelő közeg a maga szempontjaival, aki tart némi kontrollt a kormány fölött. Valójában az ellenzékiséget sem nagyon értem, mert elvileg kormánypárt és ellenzék egyet akar, valami olyat, hogy haladjon ez a nyomorult ország előre fele, szóval nincsen abban semmi rendkívüli, ha odafigyelünk a szavaira.

És énnekem most eszembe jut ez a Gumiszoba projekt, ahol tulképpen én vagyok a miniszterelnök, és mögöttem vannak néhányan, akik eszméletlenül okosak. És akkor mi összeülünk és dobáljuk befelé az ötleteket, illetve ha én marhaságot csinálok, akkor ők szólnak, hogy térjek észhez (lehetőleg ne nyírjam ki magam például). Ebből növekszik és fejlődik az oldal és a hozzá tartozó közösség, ami lassan egy szellemi elitté válik ebben a sivár pusztaságban. És bővül a kör és rágjuk a lehetőségeinket és egyre erősebbek leszünk.

No, valami ilyet gondolnék nagyban is. Nem megtartani a hatalmat magamnak, hanem szétosztani és a fejlődésre használni.
Leülnénk tehát szépen egyeztetni és addig nem állnánk fel az asztaltól, míg olyan megoldások nem születnek, amik elfogadhatók a kormánypártnak is és az ellenzéknek is. Ilyen megegyezések jó eséllyel olyan irányba vinnék a dolgokat, amik a tömegnek, tehát értsd úgy, hogy konzervatívnak, liberálisnak, nőnek, férfinek, fehérnek, nem fehérnek egyaránt képviselnék az érdekeit. És én barátom, óvakodnék kétharmados túlhatalomtól, mert az elvakítana és félő, hogy nem látnám a valóságot. Továbbá én szégyellném is magam, ha gátlástalanul taposnék el másokat a magam szempontjaival. Aki a kétharmadnak örül, az nyíltan színt vall arról, hogy nem tűri a demokráciát és olyan tervei vannak, amik nem állják ki a kontrollt.
Érted?

A nők helyzete villámgyorsan megoldódna, ha a kvótát bevezetnénk, ugyanis a nők azonnal megállítanák a szexizmust és az erőszakot. Tehát fele- fele aránnyal a t. képviselő urak ki sem ejthetnének a szájukon dehonesztáló és szexista megszégyenítéseket, továbbá azonnal kibasznák azokat, akikről kiderül, hogy verik a nejüket, vagy gyerekpornót néznek, vagy prostituáltakkal kefélnek, vagy a titkárnőjüket dugják egyenlőtlen viszonyok között.
Mert ez elvi kérdés. És miután tudjuk, hogy fejétől bűzlik a hal, úgy vélem, a közgondolkodás is szépen átalakulna és hamarosan nem lenne ennyire evidencia az erőszak.
Ja, de miket beszélek, hát ezek az urak a lopásaik miatt eddigre már úgyis börtönben ülnének.

Aztán azt csinálnám, hogy elkezdenék egy kampányt (ezt kifejezetten a konzervatív életvédők kedvéért), amelyben a fogamzásgátlást majdhogynem ingyenessé tenném, sőt, bizonyos jövedelem alatt teljesen ingyenessé, továbbá azt a sokat vitatott tablettás sürgősségi fogamzásgátlást kivenném a vénykötelesek közül. Ezt persze csupán azért tenném, hogy az életvédőket is megtámogassam, hiszen, mint tudjuk, akkor van kevesebb abortusz, ha fejlett és széles körben hozzáférhető a fogamzásgátlás. Ha pedig ők annyira védik az életet, akkor ugye nem tartanak ellent annak, hogy a nők megkapják a legegyszerűbb és legolcsóbb módokat arra, hogy ne kelljen az állítólagos életeket pusztítaniuk. És ugye nem akarják azt sem, hogy mi olyasmit képzeljünk, hogy erőszakkal akarnának minket szaporodásra kényszeríteni a fogamzásgátlás nehezítésével.
Ugye, nem?

Kezdenék egy kampányt is a lányoknak, amely arról szólna, hogy tök világosan elmondanám nekik, hogy jelen pillanatban nagy szükség van az eszükre és a tehetségükre, hiszen országunk haldoklik, ezért szépen megkérném őket, hogy fontolják meg gyerekvállalási igényeiket és lehetőleg minél nagyobb számban álljanak munkába. Ehhez persze azonnal eltörölném az üzletek vasárnapi zárva tartását, hiszen, mint tudjuk, a most munkaképes nők igen nagy számban dolgoznak a kereskedelemben, vagyis a bezárások ismét csak őket sújtják javarészt.
Azt a bizonyos elvárást, miszerint az idős családtagokat a nők lássák el fizetés nélkül, azt nagyon gyorsan megszüntetném. Helyette minimális pénzért elérhető szociális hálót építenék ki, amelyben persze ma még javarészt nők vennének részt, hiszen történelmileg vannak ápolásra, gondozásra trenírozva, de akkor már legalább fizetésért csinálhatnák. Rengeteg nőt felszippantana egy ilyen ágazat, főképpen, ha tisztességesen meg van fizetve. És azt hiszem, sok nő szívesen is csinálná, szóval biztos nyomatnám a nőket például a számítástechnika, a bankszféra és más efféle ágazatok felé, de lássuk be, az ő ottani felívelésük nem következhet be máról holnapra. Ahhoz, hogy a nők talpra álljanak és kivegyék részüket az ország építéséből, ahhoz egyelőre azokat a kompetenciáikat kell segíteni, amik jelenleg adottak.

Tehát elmondanám nagyon nyíltan az embereknek, hogy az ország nincs olyan állapotban, hogy teljes felelősséggel gyerekvállalásra biztassak bárkit, ám ha valaki mégis ezt szeretné, hát akkor azt támogatnám. Például sok- sok bölcsivel, ovival, illetve akár dadahálózattal is, amely állami, vagy félállami finanszírozással segítené a kisgyerekes nőket, hogy dolgozzanak. A félállamit úgy értem, hogy pl ezek valódi munkahelyek lennének, és az állam adná mellé a TB- t, a járulékokat, a család pedig a fizetést.
Mindjárt nem volna annyira börtönbe zárós a gyerekvállalás. Nem vágná el a nőket az élettől, nem esnének ki a munkából, illetve az őket ebben segítő dadanők szintén munkához jutnának. Érted? Nők a nők által kerülnének helyzetbe.
Mint mondtam, emellett támogatnám a lányok képzését más területeken is.
És akkor már meg is érkeztünk az iskolákhoz.

Tudod az van, hogy én nagyon hülyén gondolkodom a világról. Én azt képzelem, hogy az emberek képesek gondolkodni a maguk dolgairól. Éppen ezért azt is képzelem, hogy a tanárok értenek az iskolához. Ez most furcsa lehet, mert ugye szoktam én a pedagógusokat is ekézni elég rendesen, de valahol mélyen hiszem, hogy sokan vannak, akik szeretik a munkájukat és ha kapnának teret, hogy dönthessenek arról, miképpen akarnak dolgozni, akkor megszülnék a maguk iskoláját. És azt is hiszem, hogy az egy sokkal gyerekközpontúbb és működőképesebb oktatást eredményezne, mint az, ahol a tanár csak eszköze a hatalomnak.
A tanárság kreatív munka, ergo feltételezhető, hogy a pedagógusok javarészt kreatív emberek. Ráadásul a gyerekek közt mozognak, vagyis náluk jobban senki nem tudja, mitől vérzik az oktatás.
Szóval képzeld el, én hülye állat, még a pedagógusokkal is leülnék egyeztetni. Kitágítanám a lehetőségeiket és államként kurvára nem ugatnék bele, hogy mit csinálnak. Volna persze egy keret, de ez tág lenne, és hagyna helyet az ő tudásuknak és a helyileg adott körülményeknek.
Konzultálnék velük rendszeresen és mindig igazítanánk, finomítanánk, de a kiindulási pont az lenne, amit ők látnak.
Beszüntetném ezt a kurva nagy ideológiai agymosást. Nem kell konzervatív ország. A konzervativizmus teli van elnyomással és erőszakkal. Mindent megmutatnék a gyerekeknek, és ehhez tényleg jó az erkölcstan nevezetű förtelem. Jó arra, hogy körbejárjanak eszméket, gondolatokat és azokról beszéljenek. Nem, nem a tanár osztaná az észt, hogy mit kell gondolni, mi a helyes, hanem ő felvetne egy gondolatot és a gyerekek megvitatnák. Ilyenformán megismerkednének a konzervativizmussal, a liberalizmussal, szocializmussal, individualizmussal, fasizmussal, továbbá a különböző vallásokkal és igen, a feminizmussal is. De nem engedném a befolyásolást és a minősítést, hanem hagynám, hogy a gyerekek maguk lássanak és gondolkodjanak és vitázzanak. Nagyon fontosnak tartom az iskolát és egyáltalán nem tetszik, mikor arról beszélnek, hogy a gyereknek akár nem is kellene iskolába járni, mert az csak szar lehet.
Nem törvény, hogy szar legyen. Ez helyi, magyar specialitás. Továbbá a homesuli forszírozása azért sem tetszik, mert az ismét csak a nőkre hárít újabb feladatokat, ergo szorítja őket nem kereső, kiszolgáltatott helyzetbe.
Mindenki tegye a dolgát, én azt mondom. Az anya az anya, a tanár meg a tanár. Az iskolából meg csináljunk szerethető, élvezhető közeget.
Mondom ezt én, a miniszterelnök.

Az meg már egy agyrém, ahogy a férőhelyeket nyirbálják a rendszerben. Én inkább szaporítanám azokat. Hadd tanuljon, aki akar. Ez adna egy általános szellemi fellendülést, és aztán az élet majd kiszűrné, hogy kiből mi lesz.
Nagyon fontosnak tartom (így, miniszterelnökként), hogy az emberek tudatában megerősítsük, hogy a tanulás és a tudás érték. Ez ad a közgondolkodásnak is szellemi tőkét, régmúlt időkből előbukkanó értékrendet, amelyben a tudás még fontos volt és nem a kulimunkát emelte egekig állami pénzen külföldön kupálódott vezetőségünk.
Na, ebben visszanyúlnék a múlt értékeihez. Tolnám ezerrel a fiatalok fejébe, hogy tanulni, tanulni, tanulni.
Képzeld csak el azt az állami kampányt, ahol óriásplakátokon mosolyognak egyáltalán nem szexisen a hétköznapi megjelenésű lányok, és alatta a felirat: Te tudod már, melyik egyetemen szeretnél tanulni?
Érted, nem picsák és csücsöri szájak volnának a fiatalok elé tolva, hanem az égne a fejükbe, hogy TANULNI KELL.
És érdemes.
Azt hiszem, nagyon gyorsan bekövetkezne a szemléletváltás.

És akkor itt az egészségügy, mint olyan.
Mondhatjuk, hogy az is úgy szar, ahogy van. Én magam el nem tudom képzelni, mit lehet azzal most kezdeni. Orvosok ugye már nincsenek. Felszerelés sincs. Nagyjából a betegek magukra hagyottan várják a halált.
Mit lehetne ezzel kezdeni?
Mindenképpen az orvosok és nővérek bérét növelném már csak azért is, hogy ne húzzanak el az országból. Nyilván lehet átcsoportosítani mondjuk stadion építési projektből (naná, hogy az elkövetkező száz évben egy ilyen szart se építenék), meg az is van, hogy tudod, amit még az elején elkoboznék a tolvajoktól, azt szépen belepumpálnám az egészségügybe.
Könnyen lehet, hogy volna vizitdíj. Egy ideig. Muszáj lenne valami, érted, mert közben a gyógyszerárakat is kurva gyorsan le kellene verni. Hát ez egyszerűen hihetetlen, hogy mennyibe kerülnek azok a gyógyszerek, amik az alapellátáshoz szükségesek. Az a helyzet, hogy eleve több pénz lenne az államkasszában, merhogy én ugye megállítanám a lopásokat, és az így megmaradt vagyont lehetne tolni befelé az egészségügybe (is).

Nem lenne egyszerű, csak hát vannak itt is szakemberek, akik hiába mondják, hogy mit hogyan lehetne, nem hallgat rájuk senki. Én biztos magam mellé vennék olyanokat, akik értenek ehhez, és akkor azok majd megmondanák, mi legyen.

És végül itt vannak a leszakadó tömegek. Mit lehet velük kezdeni? Már eleve az rossz, ahogy kezdem. Egy miniszterelnök nem “kezd valamit” az emberekkel, hanem – ahogy írtam is már- partnernek tekinti őket.
Ezeknek az embereknek azonnal ingyenessé tenném a fogamzásgátlást és megkezdeném a felvilágosító munkát a tekintetben, hogy mekkora teher is a gyerekvállalás. Iszonyatos hátrány nekik, hogy ez a kérdés nem megoldott, így még azok se tudnak kitörni a szegénységből, akikben a vágy megvan erre.
Látva a közeget, ahol dolgozom, azt gondolom, hogy ha ezeket az embereket megszabadítjuk a szüléskényszertől, akkor ott is megindulhat a felemelkedés. A nők, és mondjuk ki, a cigány nők (és a nem cigány szegény nők is) eszméletlen körülmények között dolgoznak és nekem nem egy elmondta már, hogy szeretné, ha a gyereke többre vinné, mint ő. Sokan jobbat akarnak a gyerekeiknek. Tanulást és életteret. Akkor meg segítsük őket ebben.
Abban is biztos vagyok, hogy ha a döntéshozásban képviselve lennének, az nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy egyáltalán akarjanak illeszkedni.
Hogyan vársz el tiszteletet egy olyan tömegtől, amelyet nem tisztelsz, segélyekkel kiskorúsítasz, kizársz a döntésekből, előítéletekkel kezelsz? És hogy ezt ők idézték elő? Mondjad már meg nekem, hogy a magyar történelem során volt- e olyan időszak, mikor ez másképpen volt? Mikor a társadalom teljes jogú tagjaként tekintettünk rájuk? Nem úgy voltak értelmezve, mint púp a háton? Ismerjük- e, mire lennének képesek, ha munkát, teret, véleménynyilvánítást kapnának?
Én mindenesetre megadnám. Nagyobb kárt ők sem csinálnának a törvényhozásban, mint azok, akik most ott ülnek.

Legvégül elkezdeném a vállalkozások valódi támogatását. Ez azt jelenti, hogy a mostani ezerféle adó és járulék helyett bevezetnék egyfélét. Mondjuk minden vállalkozó köteles a bevételének 15%- át befizetni. Pont. És akkor ez ennyi. És akkor ha valaki el akar kezdeni valamit, tudná, mire számítson. Nem sarcolnám a népet és nem büntetném az akarást. Nem fojtanám meg első pillanatban azokat, akiknek elképzelésük van az önellátásról és a saját üzletről. Mindjárt nem lenne annyi munkanélküli. Az a helyzet, hogy az emberek teli vannak ötletekkel és munkakedvvel, de jelenleg maga az állam az, ami elveszi a vállalkozó kedvet és passzivitásra és/vagy csalásra ösztönöz. Sokan fizetnének egy korrekt adózási rendszerben, főképpen ha azt látnák, hogy az adójuk jól van elköltve.
Ki akar tolvajokat pénzelni, miközben neki a megélhetésre sem jut?
Külön figyelmet szentelnék a női vállalkozásoknak. Azt hiszem, a nőknek van mit behozni e téren (is). Serkenteném azokat az innovációkat, melyek kizárólag nőket foglalkoztatnak, így azok egyre több és több nőt szippantanának be munka világába. Majd figyelhetnéd, milyen gyorsan kiépülnének a családbarát munkahelyek. Majd a nők tudnák, mi a jó nekik és megalkotnák hozzá a rendszert is. Nem kellene ebbe sem belepofázni a férfiaknak, hiszen nekik arról sincs fogalmuk, mi az, hogy családbarát.

És tudom, persze, hogy naiv vagyok és ezer ponton bele lehet kötni abba, amit gondolok, meg hiányos is a témakifejtés, hiszen miért is nem foglalkozom még a termőföldekkel meg az igazságszolgáltatással, a nyugdíjrendszerrel, Pakssal, a bezárt szénbányákkal, a hajléktalanokkal meg még egy csomó más dologgal, sőt, miből akarom én előteremteni a pénzt a nagy átalakításokhoz?
Meglenne az is, ne aggódjál. Nyilván nem egyedül lennék a projektben. Lennének tanácsadóim, lenne ellenzékem, lenne kontroll is fölöttem. Lenne egy ország, amelyik hirtelen kapna egy oxigéndózist, reményt, hogy van miért dolgoznia. És lenne egy nemzetközi közeg, amelyik ámulva nézné és méltányolná, hogy Magyarország kilép a sehova nem vezető, fasiszta diktatúra barlangjából.
Kialakulna szépen minden, ha húznánk egyfelé. A nép munkálkodni kezdene, abból jönne a lóvé, azt nagyon precízen tolnánk bele a felépülésbe, és akkor egyszer csak elkezdene újra minden működni.

Nem olyan nagy tudomány ez, hidd el. Ha egy kicsipekedett, félőrült focista képes rá (márpedig nem képes), akkor nekem sem esélytelen.

 

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Advertisements