Mentsük meg hős apát!

Most én annyira el vagyok bűvölve az emberi jóságon, te. Hogy ebben a nyomorult országban ha valaki bajba kerül, itt olyan összefogás van, hogy az már őrület!
Most is van itt egy FB- on ezerrel terjedő cikk, amiben megírják, hogy egy óriási tragédia történt, mert egy anyuka (nem nő, nem ember, hanem anyuka) meghalt rákban és az ő férjét most hőssé avatjuk. De az még mind semmi, hanem akkor keresünk neki ingyen dadát, aki csupán kedvességből segít majd a gyerekek nevelésében (ja, mert két kisgyerek is van), meg hát máris ott egy számlaszám és akkor lehet adakozni.
És a nők ezrével osztják megfele és kommentelik párás szemekkel, hogy de tényleg, micsoda hős ez az ember, hogy akkor ő most nevelni fogja a gyerekeit.
Na, most. Hősnek azt szoktuk nevezni, aki az átlagembernél valamivel többet, nagyobbat teljesít, sőt, már- már emberfeletti dolgokat visz véghez, ráadásul ezt más emberekért teszi.
Tehát hős, aki a fuldoklónak utána ugrik a háborgó folyóba. Hős, aki az égő házból kimenti a szomszédját. Hős, aki az utcán bajba jutó embert újraéleszti. Hős, aki a jég alá esett korcsolyást kihúzza.
Nem hős, akire ráomlik a háza és ő kimászik alóla. Nem hős, aki egy autóbalesetet túlél. Nem hős, aki hajlandó nevelni a saját gyerekeit, miután a neje meghal.
NEM HŐS.
Úgy tűnik, ebben az országban viszont igen. Nők emelik piadesztálra és rendeznek neki gyűjtést, kutatnak ingyen dada után, és dicsőítik keresetlen szent szavakkal a nagyszerűségét.

És akkor álljunk már meg egy szóra, emberek.
Most akkor tényleg ennyire szar a helyzet nálunk?
Ennyire kurva nagy dolog, ha egy férfi hajlandó a saját gyerekeire gondot fordítani? Hát ennyire ki vagyunk éhezve a normális férfiakra? Olyanokra, aki- tévedés ne essék- nem hősök, csupán a legalapvetőbb emberi minimumot teljesítik.
Nevelik a gyerekeiket.
Ráadásul jelen helyzetben nem is önként választva, tehát nem az van, hogy van egy élő anyuka, aki mellett a férfi részt vesz a gyermekek gondozásában, hanem előállt egy helyzet, amit meg kell oldania.
Mi az akkor, ami nem számít hősiességnek? Ami csupán hétköznapinak, szóra sem érdemesnek számít? A nők, akik ennek az egyértelműen elvárható cselekménynek ily mértékben tapsolnak, azok úgy mégis mit tartanak ilyenkor általánosnak? Talán azt, hogy egy férfi azt mondja, köszi, én ezt nem csinálom, és beadja a gyereket az államiba? Mihez képest hősiesség ez?

És tovább megyek.
Hány és hány olyan nő van, akik teljesen magukra hagyottan küszködnek szegénységben, ráadásul gyakran élő apa mellett. És nem nyafognak, de csak próbálnák meg, mert akkor ezrével jönnének a nők és osztanák őket, hogy miért és miképpen szar anyák ők.
Senki a világon gyűjtést nem szervez nekik, senki hősnek nem nevezi őket. Ők csak vannak sok ezren házasságban, vagy válás után, vagy bántalmazva vagy nem bántalmazva, de mindenképpen borzalmas nehézségek között.
Ki szervez gyűjtést annak a nőnek, akit hónapokkal ezelőtt elhagyott a férje és most dobták ki az albérletből? A gyes az egyetlen bevétele és a férfi le se szarja. Éli világát az új nővel, és ez a nő a cseten mondja el, hogy az öngyilkosságot fontolgatja. Nem fog segítséget kérni, mert ha ő kér segítséget, akkor ezrével fogják a nők széttrancsírozni.

Mert az anyák nem hősök, nekik illik beledögleni némán és könnyek nélkül.

És megyek még tovább.
Hol vannak az ilyen cikkek alól a férfiak? Ők vajon miért nem akarnak tenni a hősért? Majd megmondom én neked. Ha véletlen a szemük elé kerül a poszt, azt gondolják: Nah, jól megszívta a kiscsávó! Ha van esze, gyorsan beszerez egy nőt, aki majd felneveli a kölkeit.
Tudod, én lefogadom, hogy ennyivel elintézik.

A nők ugrálnak, szervezkednek, miközben ezernyi nőt hagynak magára.
Elrémülök, ahogy Demcsák Zsuzsát szétszedik a neten, ahogy fújják a férfiaktól átvett nőgyűlölő közhelyeket és bántják, alázzák a megvert, kifosztott nőket. És a hideg kiráz, mikor elvitatják nőtársaik anyaságát és életét.
Hőssé avatnak egy férfit, aki egy alig nagykorúvá vált nővel születtetett két gyereket, és most, hogy a nő meghalt, hát ingyen dada után sír.

MI EZ???

Emberek! Gondolkozzatok már! Hős nők élnek a világban tömegével némán és ti elmentek mellettük rájuk sem nézve. Férfinek szerveztek gyűjtést, miközben férfiak tesznek utcára nőket gyerekkel semmi nélkül! Teli vannak az anyaotthonok menekülő nőkkel és gyerekekkel!
Hová teszitek az energiáitokat?
Ennyire nincs jó férfi? Ennyire nincsenek apák, hogy amelyik nem adja otthonba a saját gyerekét, azt már a vállatokon hordozzátok? És ha ilyen rossz a helyzet, akkor nem éppen a nők felé kellene fordulnotok? Vagy azt gondoljátok, hogy majd az ilyen demonstrációktól megszaporodnak a gondos férjek és édesapák? Ti azt gondoljátok, hogy a férfiak ebből bármit levesznek magukra nézve? Hát hol vannak ők a megosztásaitok alól?
Hol vannak ők egyáltalán?

Rémülten nézem, ami történik. Elborzadok a kettős mércétől és kiszakad a szívem minden bajban lévő nőtársamért.
Soha ennyire egyedül nem voltak még.

 

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Reklámok