Fehér pantallóban a Balaton partján…

Régóta tervezem ezt a nyugdíjas témát piszkálgatni. Nehezen fogtam bele, mert nem nagyon látom át a rendeleteket meg a szabályokat, csak azt látom, ami a valóság, az élet. Azt látom, énrám mi vár. Vagy még azt se látom. Ki tudja, mi lesz itt holnap vagy 10 év múlva (sívó pusztaság, szegénység, reménytelenség és sok- sok véletlenül megfogant, el nem abortált gyerek, akiknek egy része erőszakból indult útjára).

Öregként meg a szép nyugdíj, ugyebár.
Neked is megvan az a kép, mikor a német nyugdíjasok élére vasalt fehér lenvászon nadrágban sétálgatnak a Balaton partján a kisimult mosolyukkal? Élvezik a jól megérdemelt szabadságot. Korukat nemigen tudod meghatározni, mer némelyikük jobb állapotban van, mint a mi negyveneseink, szóval nekem fogalmam sincs arról, hogy más államokban mikor mennek nyugdíjba a népek, azt viszont látom, hogy ahogy és amikor, az és akkor még bőven alkalmas arra, hogy egy szép szakaszt végigvigyenek a halál előtt. Amolyan jutalomszakaszt.
Na, ilyen nálunk sose lesz.

Elvileg ott kezdődik, hogy a tanulással töltött éveid nem számítanak a nyugdíjba. Vagyis azok, akik iskolázatlanul dolgozni kezdtek 16 évesen, azok nagyobb eséllyel érnek élve a nyugdíjszakaszba, mint azok, akik letoltak egy egyetemet. Nekik azonban nem nagyon lesz nyugdíjuk, mert- elvileg- a tanult szakmák jobban fizetnek, tehát aki 8 általánossal áll a szalag mellett, az ugye kisebb pénzt fog kapni, mint az, aki orvosként dolgozik. Kivéve persze, ha élete folyamán fenntart egy külön nyugdíjbiztosítást, amire pluszban fizet be pénzeket, hogy majd később kiegészítse az állami nyugdíját. Az meg úgy általánosan elterjedett ugyebár. Szóval hogy azok a nők, akik a házasság nulladik percétől a férjük kiszolgáltatottjai a kölkeik miatt és amúgy is javarészt a csekkekkel sakkoznak, hogy legyen mit enni, azok bizonyosan tömegével fizetnek be havonta összegeket az öregkorukra gondolva.
Mostantól meg, hogy az állam ellopta egy rakás ember pénzét még a bizalom is elszállt, szóval én azt mondom emberek, akinek csöpp esze van, az euróba tolja a megtakarítását és eldugja a párna alá. Ez manapság a legbiztonságosabb befektetés.
Nem gondolom tehát, hogy itt a nők tudnának- mernének- félretenni a gyesükből meg a pénzükből arra, hogy majd NEKIK valaha biztonságos öregkoruk legyen. Meg az is van, hogy a nők nem is arra vannak idomítva, hogy a maguk jövőjével foglalkozzanak, sőt, hát szinte bűn az, ha te 10 ezret a nyugdíjszámlára utalsz, miközben a gyereked röplabda cipőt akar (a legmárkásabbat természetesen).
Amíg fiatal vagy, addig azt hiszed, ajjj, majd lesz valahogy. Nem tudok most ezzel a nyugdíj dologgal foglalkozni, mert a mindennapokkal kell foglalkoznom. A cipővel, az osztálypénzzel, a férjem öltönyével, a számlákkal, a tapétázással (15 évente egyszer), a szemüveggel, a fogszabályzóval.
Magammal? Az én jövőmmel? Áh, én anya vagyok, nem egy önző véglény.
Ugyebár.

Szóval a nők tolják ezt ezerrel, aztán 40 fölött egyszer csak elkezdenek számolgatni: Áhhhá, akkor tanultam 10 évet, gyesen voltam 6 évet (jó, az számít, épp csak pénzt nem tesz a majdani nyugdíjhoz). Gyes után nem vettek vissza, és akkor még kínlódtam ott 3 évig, mire kaptam munkát és akkor meg kiderült, hogy nem fizetnek utánam, csak bért kapok, azt is kézbe. Aztán volt az, hogy anyósom beteg lett, és a férjem azt mondta, jó lesz az nekünk, ha én otthon ápolom a mamát, ő meg majd vállal másik munkát. És akkor mire a mama meghalt, addigra meg a papa lett beteg. Hoppáré, oda is elreppent 10 év. És akkor most az van, hogy vagyok itt 43 évesen és van 8 év munkaviszonyom. Hehe, ez remek. 72 évesen majd el is mehetek nyugdíjba (miközben az egész kibaszott életemet végigkuliztam). És persze biztosan én is fehér lenvászon…. na, tudod, ahogy azt Mancika elképzeli.

És akkor ebbe a nagy fosba, amit ők hoztak létre mindazzal, amit a nőknek kijelölnek, mint életpályát, belehoznak ilyen álságos intézkedéseket, hogy akkor csinálnak egy programot, ami az 55 év feletti nőket majd állítólag hozzásegíti, hogy összekaparásszák a 40 évhez szükséges szolgálati időt. Hogy ugyanis a munkaadó kedvezményekben részesül, ha ezeket az idősödő nőket elkezdi foglalkoztatni. És akkor ezt így jól ki is lehet kommunikálni a világba, hogy milyen fasza csávók ők, és nem igaz ám, hogy nem törődnek a nőkkel!
Bizony!
Ehhez a programhoz képzeld el, csatlakozott eddig… fogalmunk sincs mennyi cég, azt viszont tudjuk, hogy 500 legalább érdeklődött.

Tegye már fel a kezét legyen szíves, aki ennek a programnak köszönhetően munkába tudott állni!

Azért kérdem ezt, mert én emlékszem, hogy mikor legutóbb a munkaügyi központban evett a fene, akkor éppen bejött a szobába egy ügyintéző és mondta az én ügyintézőmnek, hogy rohadtul elege van ebből a programból, mert kurva sok tájékoztatót kell kiküldenie a cégekhez, akik meg amúgy le se szarják az egészet.
Egyébként meg miért is ne szarnák le, mikor tudjuk, hogy a pályakezdőkre is lehet egy rakás kedvezményt igénybe venni, meg a tartós munkanélküliekre is. Hogy a cégeknek remek az, mikor a munkanélkülit alkalmazzák, aztán mikor a kedvezményes idő letelik, akkor szépen keresnek másikat. Egy baj van vele, hogy mikor közeleg a vég, akkor kell indokot találni az elbocsátásra, ezért aztán az ilyesféle alkalmazottak életét rendszeresen megnyomorítják kivitelezhetetlen feladatokkal, baszogatással, kötekedéssel, hogy majd a megfelelő pillanatban “okkal” kidobható legyen.
Tudom, mert dolgoztam olyan fasszal, aki így vett fel alkalmazottat és közben velem osztotta meg, hogy miképpen akarja kicsinálni a nőt addigra, mire a kedvezményei lejárnak.

Szóval ilyen közegbe hoznak álszent intézkedéseket, amik állítólag a nőkért vannak.
Ezért kérdem most, hogy szóljon már, aki tényleg munkát kapott ezzel a programmal és így tudja gyűjteni az éveit, mert szerintem az van, hogy mivel a nők mesterségesen vannak elszakítva egymástól, tehát egymással nem szövetkeznek, nem beszélnek, továbbá a túlterheltségük miatt gondolkodni sincs erejük, ezért egyenként mind azt gondolják, akik munka nélkül tengődnek, hogy ez csak valami fura véletlen miatt lehet. Hogy ők tehetnek róla, mert nem elég jók, tehetségesek és okosok.

Ez nem igaz.

A szülésbe, családba szorult nők nem tömegével tehetségtelenek. A rendszer van úgy felépítve, hogy ne kapjanak valódi lehetőségeket. Az is tudatos, ahogy elrendezik, hogy minél kisebb pénzből lehessen majd a nyugdíjukat fedezni és az minél később következzen el- lehetőleg akkor, amikor már nem is élnek. Ha pedig addig nincs munkájuk, vagyis tényleg nem is érik meg a nyugdíjas kort, az a legjobb. Ott lesznek kiszolgáltatva a házasságukban, szóval lesz a ffiaknak ingyen szolga életük végéig.

És ezek után, drága nőtársak, lehet a Fészbukkon osztogatni az egymás kezét markolászó öregek képét olyasféle feliratokkal, hogy bezzeg ők még tudják, mi a sírig tartó szerelem.
Fogjuk tudni mi is, ne félj. Fogod tudni te is. Szüljél néhányat, menjél gyesre, vállalj betegápolást, hirdesd az anyaság misztériumát, meg hogy a gyerekednek IGENIS CSAKISCSAK te kellesz. Ne hallj, ne láss, ne gondolkozz! Gyere ide, ossz ki engem, amiért nem beszélek a szaporodásról kellő tisztelettel. Utasíts rendre és nyald a férjed valagát, aki- jaj, szegény- dolgozik értetek.
Aztán majd csak figyelj, ha megöregszel, vagy ő elfordul tőled. Ha el akarnál válni, de nem megy, mert ott vannak a gyerekeid. Ha majd pofán vág, mikor valami nem tetszik neki, vagy ha másik nő szagát hozza haza. Vagy egyszerűen csak eleged lesz, mert a kölkök felnőnek, te meg ott maradsz. Már dolgozhatnál, élhetnél, de nincs lehetőséged és nincs pénzed, ha meg mégis van, akkor is elfelejtetted eddigre, ki is vagy te valójában. Várod majd az unokákat jobb híján, mert akkor legalább lesz megint valami, amit csinálhatsz. Néha eszedbe jut majd, hogy a férjeddel pont azt a fehér pantallós öregséget terveztétek, de közben már férjed sincs, csak egy idegen, akire rá vagy utalva és mosogathatod a szaros gatyáját, amíg csak élsz. Természetesen mindennemű fizetség és nyugdíjbiztosítás nélkül.
És akkor majd fotózkodhattok ti is összekapaszkodva és soha senki nem fogja tőled megkérdezni, hogy ez most akkor tényleg az- e, amit valaha gondoltál.

És látod- e, milyen messzire kerültem a nyugdíjtól. Azt hinnéd, most csak úgy spontán elszaladt velem a ló és téged baszogatlak. Nem. Minden összefügg mindennel. Amit én akarok, az az, hogy láss tisztán. Egy rendszerben vagy, amelyik használ téged. Nem ad tiszta döntési lehetőségeket, hanem átver a nulladik perctől fogva. Kijelöli az utadat abban a pillanatban, ahogy anyádból kibújsz. És persze küzdhetsz és törheted magad. Még építhetsz is valamiféle saját életet, de lásd, hogy az neked tízszeres energia és erőlködés, mint azoknak, akik ugyanezt teszik farokkal a lábuk között. Ők nincsenek neked kiszolgáltatva, az ő szaporodásukban senki nem turkál, őket nem pöckölik ki állásinterjúkon azért, mert gyerekük van, és ha ők akarnak valamit tenni, akkor anya tapsol hozzá, és bedolgozik, hogy könnyebben sikerüljön a terv. Te pedig küszködhetsz éjjelente, mikor már mindenki evett, a lakás kitakarítva és a férjed kielégítve hever. Ha pedig az erőfeszítéseid kudarcba fulladnak, akkor kedvesen megmondják majd, hát az itt a baj, hogy nem vagy elég kitartó, de ne aggódjál, vannak szép és egészséges gyerekeid, és hát akkor már teljesítetted is mindazt, amire vágyhatsz.
Végül pedig, ha megéred a nyugdíjad, akkor majd a menyed időnként vesz neked egy rúd szalámit, hogy ne halj éhen, cserébe pedig odaadhatod magad mindenestül az unokáknak, hogy a gyerekeid élete könnyebb legyen.

Ja, tudom, éppen így akarod.

 

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Reklámok