Most fel lehetne állni

Van most ez az iskolás dolog. Szoktam ezt fikázni tudod. Nem hiszek a pedagógusokban, ezt is mondtam már. A rendszerben sem hiszek.
Látom, hogy gáz van a tanárokkal, és látom, hogy a rendszer is úgy szar, ahogy van, de egyáltalán nem hiszek abban, hogy ha most varázsütésre egy új rendszer jönne, jó feltételekkel, szabadsággal, minimális adminisztrációs munkával, jó fizetéssel, akkor majd ezek a pedagógusok hoppáré! varázsütésre tömegével válnának gyerekbaráttá, modernné, rugalmassá, kreatívvá.
Eddig jutottam tegnap a cikkel, mikor a félévi értekezletre vártam, s aztán a nagy kapkodásban, meg betegségben sikerült rányomnom a közzététel gombra, úgyhogy néhány száz ember megkapta az értesítőt, amiért is elnézést kérek mindenkitől. Azóta véget ért az értekezlet és amit eredetileg írni akartam, vagyis kiállást a pedagógusok szívatása ellen, hát ezt most elég jól felülírta az a három óra, amit ott töltöttem.

Az a helyzet, hogy eredetileg azt szerettem volna mondani, hogy amennyiben a tanárok szopatása ilyen mértékben tovább folytatódik, akkor hamarosan ki fog ürülni a pálya, s azon már csak a legalkalmatlanabbak maradnak meg. Azok, akik képtelenek váltani, vagy annyira beszorítottak, hogy mindent eltűrnek.

Az alja.

És akkor most, az értekezlet hatására azt gondolom, hogy ez a folyamat bőven el is indult. Végigülni egy ilyen összejövetelt, beszélni a semmiről, látni az elzárkózást minden újtól, érdekestől, érezni a fásultságot, tenni nem akarást, azon veszkődni, hogy ki megy ki szünetben és ki marad bent, szóval rohadtul nem a lényegről beszélni egy állítólag értelmiségi közegben- ez nekem iszonyatosan lehangoló és irritáló. Miután pedig nekem az időm élesen ki van számolva és van még itt ez a “hobbim” (jaja, pasik szokták a nőmozgalmi tevékenységet hobbiként megmosolyogni), ami életem legfontosabb projektje (bizony, hogy nem a gyereknevelés az, ami az élen áll), ezért aztán minden hatalmi szóval elrabolt perc mérhetetlen dühöt vált ki belőlem. Minden perc, amit meddőnek érzek az bosszant és menekülésre késztet.
Sajnos egy ilyen értekezleten éppen ezt a frusztrált dühöt élem meg.
Tehát jelenleg az van, hogy pedagógus már nincs az iskolákban, emiatt aztán bárkit felvesznek, akinek papírja van, majd ha egy hónap múlva kiderül róla, hogy alkalmatlan, akkor próbálják a szarát valahogy ellapátolni ahelyett, hogy elküldenék a picsába.

Mert amúgy ha elküldik, akkor az óráit, napközijét a kedves kollégáknak kell vinni teljesen ingyen.

(És akkor itt lehetne az egy mellékszál, hogy milyen ellenségeskedést szül egy tantestületben az, ha valaki megbetegszik vagy továbbképzésre jár, a kollégáinak meg rendszeresen túlmunkát jelent az ő távolléte. A túlórát ugye elvették, ergo szinte szívesség, ha valaki bemegy az órádra, míg te otthon betegen hemperegsz. Eddig sem arról voltak híresek a pedagógus közösségek, hogy egymást támogatva működtek volna, ezzel a rendelkezéssel azonban egyértelműen az oszd meg és uralkodj elvét dobták be ellenük. A tantestület, amelyben rejtett feszültségek vannak a helyettesítések miatt, az soha nem fog összekapaszkodni és egységként a hatalommal szemben fellépni. Érted, gondolom, mire akarok kilyukadni. Arra, hogy mennyire tudatosan van ez az egész kitalálva).

Szóval most ott tartunk, hogy minden lúzer, aki valahogy gyorstalpalón pedagógus papírt szerez magának, az simán bebetonozhatja magát a gyerekeink közé csupán az emberhiány miatt. Nem küldik el őket, nincs szelektálás, mert nincs választék. Ilyenformán már most teli van a pálya alkalmatlan, béna alakokkal, akik csupán túlélni akarnak és nemhogy fogalmuk sincs a gyerek működéséről, de ráadásul le is szarják azt. Le akarják adni az anyagot úgy, ahogy ők azt gondolják, ha meg a gyerek arra nem vevő, akkor ráterhelik a felelősséget (ezek a mai gyerekek, blablabla).
Persze lehet, hogy én látom setéten a dolgokat, mert ugye, mint az köztudott, én egy erősen terhelt iskolában tanítok. Viszont van néhány ép gyermekem a saját méhemből, akik elvileg normális iskolába járnak, és azt kell mondjam, ott is hasonló a helyzet pedagógusilag, mint minálunk, a három H- ban.
De most nem is erről akarnék írni. Szóval ezúttal nem a mundért fikáznám, hanem azt a rendszert, amit ezek a szarháziak kormányilag, KLIKKileg teremtettek most.

Van tudod, ez az életpálya modell. Na, most ez- mint tegnap megtudtam- úgy néz ki, hogy te, ha pedagógus vagy, akkor írsz egy ilyen kurva hosszú bemutatkozót, amelyben teljes mértékben kitárulkozol, megnyitod lelked csatornáit, és mindent, de mindent megírsz magadról. Úgy mondják okosan, hogy önreflektálsz. Mire ezt megírod, gyakorlatilag teljesen kiszolgáltatottá válsz a feletteseid számára. Ha nem jól fogalmazol, visszaélhetnek vele. A munka során elő kellene szedned 15- 20 évvel ezelőtti óravázlataidat, azokat begépelni, fotókat tenni, önmagadról írni.
Ezek után a tanfelügyelők majd kijönnek, megnézegetik a te órádat (amivel egyébként semmi bajom nincsen, ezzel van a legkevesebb problémám, mert azt is vallom, hogy egy tanár órája bármikor látogatható kell legyen, szóval elvileg ugye mindig jó órákat kellene tartanod, persze nem az esetleges ellenőrzés miatt, hanem azért, mert a kezed alatt emberek gyarapodnak és fejlődnek). Kijönnek tehát, megnézik, mit alkotsz, majd leültök, megbeszélitek, legvégül pedig az igazgatódat nyomasztják azzal, hogy rólad információkat, véleményt adjon (tehát gyorsan békülj ki a főnököddel, mert az előmeneteled nagyban függ tőle).

Mindez éjjeleken át tartó kulimunka, továbbá brutális stressz mondjuk bruttó 10 ezer forintért (és most csak mondtam egy számot). Viszont ha nem teszed meg, akkor soha ebben a büdös életben a béred nem fog változni, mert azt leválasztották a minimálbér mozgásáról.
Érted ezt?
Nem tudod megtagadni a portfólió és a minősítés folyamatát, mert akkor te szopsz.
És akkor hadd ne mondjam, hogy a pedagógus pálya megint ugye női pálya, szóval rohadtul nem hallasz olyat, hogy a rendszergazdákat, a számtekeseket, a vállalkozókat, a hegesztőket vagy a vasmunkásokat baszogatnák. Baszogatják a kereskedelemben dolgozókat és a pedagógusokat.
A nőket.
És az is van még, hogy tudjuk, a nyugdíjunkba nem számítanak bele a tanulással töltött évek, osztán a gyesen levés beszámít ugyan, de képzelheted, anyagilag milyen nagyot nyom. És ebben a helyzetben kurvára nem vigasz, hogy amikor erről pampogsz, akkor azt mondják kórusban: Ejjj, hát nem lesz mán itt nyugdíja senkinek.

HÁT BAZD MEG!!!

Hol érdekel ez engem?
Én bazdmeg dolgoztam! Igen, a kölkeimmel is dolgoztam nem keveset. Beáldoztam értük termékeny éveket, amikor pénzt kereshettem volna. És lássuk be, ők ezt leszarják, mert egyébként nem is dolguk, hogy ne szarják le. És nekem nem fog számítani a nyugdíjba, hogy mi brutál munkát tettem ebbe bele, meg a csodálatos otthon megteremtésébe, meg a szent családba! Ez itt senkit nem érdekel. De még az se, hogy tanultam.

Módszeresen lett előkészítve a kiszolgáltatottságom. Az, hogy életem végéig a férjem kegyeire legyek rábízva és neki tapsoljak, ha nem zárja el a pénzcsapot, ha én nem neki megfelelően működök. Magyarul reménykedhetek, hogy hajlandó lesz emberként viselkedni. És kiszolgáltatottja vagyok a rendszernek is, lehet engem portfólióval nyomasztani, mert oly mértékben NINCS LEHETŐSÉGEM élni, hogy ebben a nyomorult tanárságban bármit megteszek, hogy legalább ez megmaradjon.
(Miközben más országokban tanárnak lenni presztizs, ezt se feledjük el.)

Szóval fölöttébb furcsának találom, hogy egyetlen férfi barátom sem érti, miért olyan rohadtul gáz a pedagógusok basztatása, vagy a boltok vasárnapi zárva tartása. Ők ez utóbbiból is csupán annyit látnak, hogy az asszonynak már szombaton meg kell venni a vasárnapi cuccokat. Nagy ívben leszarják, hogy mindez milyen következményekkel jár majd… a nők életére.

Maradjunk azonban a pedagógusoknál.
Mint mondtam, nem vagyok róluk túl jó véleménnyel. Azt azonban most leszögezem, hogy ez, amit velük csinálnak, ez a leggusztustalanabb szarakodás, amit valaha láttam. Mer ettől bazdmeg nem leszel jobb pedagógus. Ettől tudod, mi lesz? Az, ami velem is történik. Az, hogy egy hete azon agyalok, hogy én ezt nem. Én ezt így nem. Én el fogok menni a pályáról, de mivel máshoz nem értek, (illetve az íráshoz értek még), ezért aztán az országból is el fogok menni. Csakhogy még akkor sem nyerek. Érted? Ez egy ilyen játszma, amiben te, nőként, pedagógusként NEM NYERHETSZ. Ha nem csinálod, amire kényszerítenek, akkor is ők nyernek, hiszen az nem csinálja, aki érzi, hogy ennél ő többet ér. A pályáról elmennek a kreatív, okos, érzékeny pedagógusok. Azok fogják ezt a sok szart megcsinálni, akiknek van még pár évük nyugdíjig, beleszarnak a kölkökbe, megírják, oszt csókolom. Újak meg nem jönnek, vagy jönnek a gyengék, az alkalmatlanok.
És éppen ez a cél.
Éppen ez.
Mert aki ezt a portfóliós faszomságot végigcsinálja, az pont az a szolga, akire nekik szükségük van. Aki az idejét nem alkotásra használja (igen, a tanítás egy alkotó folyamat kellene, hogy legyen), hanem irkálásra, önigazolásra, gyűjtemények készítésére. Persze tudom, az is fontos, a dokumentáció, de basszus, nem ezért jöttünk a pályára!

No, a lényeg, amit ki akarok hozni ebből, hogy azon filóztam, hogy most lehetne itt egy vonal, amikor a nők összefognak. Érted?  Összefognak a pedagógusok meg a kereskedelmi dolgozók, felállnak és jól odabasznak. Azt mondják, elég ebből az őrületből. Lehetne egy vonal, mert most nincsen pedagógus. Most nem állja, hogy ha te felállsz, akkor tíz jön a helyedre. Most kapkodnak a tehetségtelenért is.
Most lehetne valamit csinálni.
És nézem, vajon miért nem történik ez meg. Hát bazdmeg, a nép felállt az internet miatt, akkor miért nem áll fel most a gyerekei miatt?
És aztán nézem a kollégákat. Ezt a sok megfáradt, betört nőt, akik tényleg nem látnak annál tovább, mint hogy a kölkök szétkenik a Danone-t a falakon. Nézem őket, hogy mit is várok tőlük. Már rég nem abban és úgy dolgoznak, amire anno felesküdtek. Bent basszák a napot az iskolában, aztán mennek haza, főzik az eltunyult fiuknak a meleg vacsorát, írják a portfóliót, és mire gondolkodni volna lehetőségük, kimerülten dőlnek az ágyba. És igen, az is van, hogy műveletlenek, előítéletesek, zártak. Hogy mikor behoznak egy bébit a tanáriba, akkor tutujgatják vinnyogva, miközben az óra rég elkezdődött, és mindenki leszarja, hogy az osztályban mi történik. És én pl azt látom, hogy a legfontosabb problémájuk az a kurva fegyelem, ami már rég egy másik dimenzió, mint ami 20 évvel ezelőtt volt.
Még ezen sincs kedvük és erejük gondolkodni.
Aztán időnként felkerül, hogy ez így nem jó, de mikor a rinyáláson kívül tenni kellene valamit, akkor meg kussolnak és azt mondják, nekik a nyugdíjig belefér.

És én ezt értem is. Értem azt is, hogy az internet a faszoknak volt fontos, mert befostak, hogy elvesztik a HD pornót. És ők tüntetni is tudnak, mer ugye van, aki otthon meleg vacsorát főz nekik, a hősöknek, továbbá addig sem otthon meresztik a picsájukat, hanem hihetik, hogy valami fontosat tesznek.
No, nem az országért, csupán a maguk kényelméért.
Ha te egy ilyen hősnek a neje vagy, és pedagógus vagy, akkor megcseszheted. A te drága férjecskéd ugyan ki nem megy a hidegbe, hogy tüntessen a tanárok szopatása ellen. Teneked meg se erőd, se időd, ráadásul ha megtennéd, otthon két nagy saller volna a jutalom. Mer érted, tüntethetsz te az emberi jogokért, ha már kész a kaja és van tiszta gatya.

Szóval ez egy ilyen megoldhatatlan csapda.
Itt vannak a nők kiszolgáltatva, tanárok, kereskedelmi dolgozók és napról napra nyomorúbb életük van. Erő, ész, energia hiányzik ahhoz, hogy megszervezzük, nekimenjünk, és szétverjük a rohadt rendszerüket.
Ők meg ezt pontosan tudják és éppen erre bazíroznak. Erre a túlterheltségre, erre az igavonó barom mentalitásra, amit a nőkbe belevernek kezdettől fogva. Hogy nem fordulsz oda a többi nőhöz, nem állsz fel addig, amíg neked viszonylag tűrhető az élet. Amíg neked van munkád, bevételed. Hogy inkább magára hagyod a többieket, mert félsz, hogy ha melléjük állsz, annak következményei lesznek.

Engem pedig határtalanul irritál, hogy pontosan tudom, hogy ez az egész erről szól. Ezért a nőket sanyargatják. Ezért nem a gazdag középosztály cégvezető faszai vannak megszorítva. Neeeem, nekik adókedvezmény jár a család után, amit persze a nő tol ezerrel otthon (apuci meg elszeretőzi a plusz kedvezményt).
Minden intézkedés elsősorban a nők húsát rágja, mert ezek pontosan tudják, hogy
1.: A nőknek nincs kapacitása lázadni. Megölik őket a mindennapok, a robot, amit éppen ők idéznek azzal elő, hogy a nulladik perctől arra idomítják a nőket, hogy szolgáljanak.
2.: A nők anyagi függésben vannak a férfiaktól. Onnantól, hogy egy nő szül, már nem ugrálhat, mert a férfi bármikor tönkre teheti.
3.: A nők az idomításnak köszönhetően sokszor nem is látják, milyen mérhetetlen módon ki vannak használva. Hiszik tiszta szívvel, hogy a világ így kerek és sajnálkoznak a “párjukon”, aki jaj, hát dolgozik, és ezért aztán minden jár neki.
4.: A nők a viszonyok miatt nem mernek gondolkodni, határozottnak lenni és kiállni magukért. Elrinyálják otthon, hogy szarul érzik magukat, de ha tüntetésről, forradalomról mernek beszélni, a legjobb esetben is kiröhögés a jussuk.

Nahát. Így aztán a nők a végsőkig sanyargathatók. Legyenek bár pedagógusok vagy eladók, mindegy az. Az ő húsukon él itt mindenki. Egy út lesz itt nekik hamarosan: szülni vagy a véneket ápolni és befogni a pofájukat.
Hacsak fel nem állnak.
Bár néha azt is gondolom, hogy kár itt minden szó, mert a nők nem látnak, nem mozdulnak és saját nemtársaik, kollégáik nyakát szorítják ahelyett, hogy összefognának.

 

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

 

Advertisements