A feministák megafonja

crossfit-534615_640Szerző: Fulemony

Hát ez azért már túlzás. Neked agyadra ment a feminizmus. Nem gondolod, hogy túl radikális vagy? Te teljesen hülye vagy, hogy ilyenekkel foglalkozol. Nincs jobb dolgod? Túltolod kissé, ha halkabban mondod és kevesebb bazmeggel, akkor is meghallják. Szerintem sokkal többet érnél el visszafogottabb kommunikációval. Ki szereti, ha kapásból lehülyézik meg elküldik a fenébe? Ha szépen mondod, megértik. Ha csúnyán, megijednek.

Ilyeneket mondanak nekem. Én meg úgy gondolom, hogy a „radikális feminista” az olyan, mint „ebkutya, fadeszka, malacdisznó, dekadens halálvágy”. Halkan kérdem, nehogy bárki megijedjen: van olyan, hogy nem radikális feminista? Tehát jön a barátnőd, a Szilvi, és így szól: „én csak kicsit vagyok feminista, például egyetértek az egyenlő bérezéssel, de a háztartás azért csak a nők dolga.” Üzenem Szilvinek, hogy sajnos ki kell ábrándítsam, mert ő nem feminista. Ha így gondolja, akkor nem. Nincs ugyanis olyasmi, hogy valaki csak kicsit. Csak úgy éppenhogy. Azért azt el kell ismerni, hogy vannak rendes férfiak is, akik nem verekszenek és fociznak a gyerekkel.

Vannak hát, biztos vannak. Számomra, úgynevezett radikális feminista számára nem az a kérdés, hogy vannak-e rendes férfiak. És azt is elárulom, hogy miért a férfiak egész csoportjáról beszélek, és miért nem emlékezek meg külön a rendes faszikról, és miért nem írom oda minden mondatom végére, hogy tisztelet a kivételnek. A környezetem nem feminista része ugyanis úgy gondolja, hogy ettől vagyok én “femináci”. Egy kalap alá veszem az összeset. Mivel bizonyos értelemben egy kalap alatt is vannak. Bizony ám, szedd fel az állad a padlóról, adott szempontból semmi különbség nincs a nőverő alkesz munkanélküli és a házimunkázó-gyerekező családapa között.

Ez a szempont pedig a következő: a nőverőnek és a rendes családapának lehetősége volt/van arra, hogy azt az életet válassza, amelyben él. Dönthetett, hogy bántalmaz-e vagy pelenkáz. Előbbiért maximum egy kis fejcsóválást kap a társadalom részéről – ha ugyan kap. Utóbbiért tapsot, elismerést, könnyes elérzékenyülést.

Nekünk radikális feministáknak egyáltalán nincs bajunk a rendes férfiakkal, azzal van bajunk, hogy ők eldönthették, hogy rendesek lesznek, és ezért körbeugrálja őket az anyánk, a szomszéd, a tanító néni. Te, kedves nőtársam, te viszont nem dönthetsz. Neked az marad, amit a férfi hagy.

Mondom máshogy is. Egy élettársi kapcsolatban vagy házasságban, pláne, ha már gyerek is van, mindig a férfi dönt először, hogy ő mit és mennyit vállal, mit és mennyit tesz bele a közös életbe, hogy ő ugyan szívesen elmosogat, de porszívózni utál, hogy kiszedi-e a szart a kéthetes gyereke alól, hogy hajlandó-e napi két-három órában barbizni vagy sétálni a saját kölkével, amíg te szusszansz egyet. Erről ő dönt, mert erről ő dönthet. Te pedig kisanyám, csinálod a maradékot, amit ő nem. Téged aztán senki nem kérdez meg, hogy inkább porszívózni vagy inkább mosogatni szeretnél. Ami ő nem végez el, azt neked kell.

Súlyosabb a helyzet, ha gyerek van, mert a mosatlan meg a porcica megvár, de a szaros gyerek bizony nem boldog gyerek, ahogyan az éhes, unatkozó, hisztiző, el nem alvó stb gyerek sem boldog gyerek, és mi nők olyan veszettül marhák vagyunk, hogy nem szeretjük nézni, amint a saját gyerekünk éhesen, unatkozva és hisztizve fullad a saját szarába. Itt jön a képbe a rendes férfi, aki annyira jó fej, hogy ő sem szereti nézni az ilyesmit, és akkor kérés nélkül fogja magát, és kipucolja a gyereket. Igen ám, de ha ugyanez a férfi úgy gondolja, hogy neki most ennél sokkal fontosabb dolga van, vagy észre sem veszi a gyerekszart akkor sem, ha az orra előtt van, ne adj’ Isten észreveszi, csak még a szar is le van szarva – akkor jön szépen anyuka, és megcsinálja, mert ha ő nem csinálja meg, akkor nem lesz megcsinálva.

Te, aki radikálfeminácizol itten engem, meg felrovod, hogy nem állítok emlékművet ezeknek a rendes férfiaknak, akik ennyire jó apák, és még vasalnak is – érted már? Kezded kapiskálni? Nem az a lényeg ugyanis, hogy Szabó Pista mennyire rendes férj, hanem az, hogy Szabó Pista erről hozhatott egy döntést, amelynek értelmében Szabó Pista feleségét mázlistának tekintjük. Holott a szegény asszony nem a lottót nyerte ám meg, csak arról van szó, hogy a férje hajlandó a lehető legalapvetőbb dolgokra a háztartásban és a gyerek körül.

És akkor arról még nem volt szó, hogy Szabó Pista mennyire húzza a száját, amikor matekozni kell a kis Ferikével, vagy fel kell mosni a konyhát. Arról sem volt szó, hogy Szabó Pista esetleg közli az asszonnyal még a kezdetek kezdetén, hogy ő mondjuk nem hajlandó eljárni szülői értekezletre, mert az mekkora baromság. És mondjuk az asszony szerint is az, meg utálja is, mint a rossz nyavalyát, de mégis elmegy, mert Pistánk úgy döntött, hogy ő ezt aztán soha.

Kicsit közelebb vagy már? Mi, feministák ezért nem tapsoljuk meg a Szabó Pistákat. Mert a Szabó Pisták dönthetnek, mi meg nem. És akkor még a Kovács Lajosokról nem is volt szó, akik szarnak az egészbe nagy ívben, és szerintetek aztán olyan egyszerű lenne megnevelni a férjet, annyit mondjátok: hát akkor ne csinálja az asszony se. Majd rájön a Lajos.

Drágáim, Lajos nem jön rá! Ha rá is jön, nem érdekli Lajost! A gyerek szaros marad, ébresztő!! A gyerek pedig szaros nem maradhat. Kovács Lajosné azért szakad meg, mert a Lajos úgy döntött, hogy ő sokkal jobban szereti a faszát vakarni, mint pelenkázni vagy fürdőszobát takarítani.

Nekünk feministáknak az a bajunk, hogy a Szabó Pisták meg a Kovács Lajosok eldönthetik, a feleségeik meg nem. És azért nem pofázunk halkan, amiért nem suttogsz egy ezerfős tömeg közepén, ha azt akarod, hogy mindenki hallja, hanem előveszel egy kurva megafont. És hát, nagyon úgy tűnik, hogy alkalmasint a bazdmegelés is lehet a feministák megafonja. Jobb híján.

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat)

Reklámok