Aki szarba születik, nem érzi a bűzt

A pornográfia képkockáin az utóbbi harminc év leforgása alatt a női ember a szeretve csodált partnerből leuralt, megvetett kiszolgáló tárggyá silányodott a szemünk láttára – s vált róla ez a kép zokszó nélkül elfogadottá, még önmaga előtt is.

Párhuzamosan lett ugyanezen prezentáció által a magömlés a férfiöröm egy kellemetlen, eltussolt mellékkörülményéből kötelező megdicsőülés, produkció – majd pedig a partner szélsőséges uralásának eszköze és szimbóluma.

Egy szuszra összevetve is látszik, mennyire beteg és antihumánus történések ezek, mennyire emberhez méltatlan az egész (megjegyzem, épphogy a férfi részéről az, bizony), mégis nyomatják ezerrel, rendületlenül, szégyentelenül. A zsigeri nőgyűlölet mára falrengető méreteket ölt a felszín alatt, miközben az egyenjogúság semmitmondó lózungjainak mantrázása mellett, felbátorítva növekszik a párkapcsolati erőszak, és válik egyre kritikusabbá a nők gazdasági-társadalmi pozíciója.
Mert csak hogy az utóbbi évek társadalmi “vívmányaiból” szemezgessünk: az egykulcsos SZJA, az alkotmány életről és munkáról szóló passzusai, a tanári életpálya alulfizetése, ellehetetlenítése, az tanár anyák hátrányba helyezése, az idős- és beteggondozás finanszírozásának megszüntetése, a szociális ellátások kurtítása, a bölcsődei helyek hiánya, az ott dolgozó gyermekgondozók méltatlan fizetése, általában a tipikusan női kompetenciákat igénylő foglalkozások erkölcsi és anyagi alábecsülése, a boltbezárások, a gimnáziumi férőhelyek lefelezése, a bölcsészszakok lenullázása, a fogamzásgátlás semmivel nem támogatása, az abortusz megnehezítése és kockázatainak szándékos növelése a tablettás abortusz tiltása által, ám a szülőség egyoldalúan az anyákra hárítása – ezek mind-mind, súlyosan és aránytalan mértékben a nőnemű emberek életminőségét rombolják. Akárcsak a pornográfia.
És valahogy egyiket sem illik észrevételezni, holott üvölt belőlük a méltatlanság és igazságtalanság.
Hát akkor részletezzük.

Egészen pontosan az úgy volt, hogy a mára az internetet elözönlő, mozgóképes pornográfia hajnalán a célt-kísérő-nedves-magánszám képi dokumentálásának még a legbornírtabb agyú rendezők sem látták célját és értelmét.

Ez az emberi végtermék ( és kezdőtermék) a férfiak által diktált közbeszédben még ma is a leszólás, megvetés kifejezője, a jó érzések kellemetlen velejárója, ragacsos, halszagú, törölgetendő. Spontán orgazmus esetén a bevizelés kellemetlen feelingjét idézi (nadrágba, ágyba), egyszóval cikis velejárója az amúgy jó érzéseknek, épp ezért minden, csak nem kameraképes. Titkolandó, akárcsak nők esetén a kevésbé élvezetes, viszont jóval hosszabb és több lucsokkal járó menstruáció. Kárpótlásul viszont nőként a szerencsésebbek úgy tudnak elélvezni bárhol és bármikor (hisz a dolgok agyban dőlnek el), hogy azt csak az arcukat-szemüket figyelő, gyakorlott játékos veheti észre. Cikis melléktermék meg gyakorlatilag nincs – amúgy a retrográd magömlés is ilyen, amikor a prosztata a hólyag irányába pumpál vissza.

A természet roppant igazságos (is) tud lenni, így hát a férfitestben élésnek is megvoltak a maga kellemetlen velejárói.
Mára ezek mindegyikét negligálta a férfiszempontú propagandagépezet, és mindenki jól megtanulta, hogy a tisztes őszes halánték a nő számára ajándék (mármint nem a sajátja, persze, mert az üldözendő rém). Továbbá az ördögét alig meghaladó szépség férfi esetében untig elég, hisz a nő a férfival ellentétben nem vizuális lény (csakis lakberendezés és gyermeköltöztetés esetén), ezáltal válhatott a férfikopaszság egyenesen divattá.
És hát a geci diadalútja mindennél markánsabb, hiszen ő a hajdani szégyenfoltból mára a legpompásabb férfiegó-növelővé avanzsált.

Merthogy egyszer csak kipattant a rejtekéből -vélhetően az orálhoz hasonlóképp egyetlen rendezői kútfő által vezérelve-, majd ennek nyomán kezdett trenddé válni a röpte.
Ennek érdekében a kőkori filmekben az ejakuláció előtti pillanatban -a férfi számára kellemetlennek számító fogamzásgátlási módszert (coitus interruptus, megszakított közösülés) idézve- a péniszt kihúzták a vaginából, és az ondó jól láthatóan a kamerák kereszttüzébe kerülve a földön, levegőben, lepedőn végezte, és ezzel le is lett keverve a műsorszám.
Kezdetben ez a bemutató meglehetősen értelmetlennek, céltalannak és művinek tűnt a természetes aktust preferálók többségi körében, s csak idővel, az ismétlések végtelen sora által vált elfogadottá s telt meg egyúttal lassacskán mindenki számára “a-férfi-örömének-egyértelmű-bizonyítéka-és-mindenhatóságának-szimbóluma” üzenettel.

Aztán elkezdték a helyzetet fokozni azzal, hogy nem elég, hogy képileg dokumentált és jól látható, már az sem volt mindegy, hogy hol landol – így vált opcióvá, majd lassan kizárólagossá a női testre spriccelni. S ment diadalútján az évek során a hüvely mélyéről indulva egyre feljebb és feljebb, egyre szélsőségesebb, megalázóbbnak kinéző formában. Mígnem az utóbbi 10 évben minden aktus a nő szájában és arcán végez, kivétel nélkül – csak mert ezt a megalázást már nem tudják tovább fokozni. Mondjuk lehetett mindezt még a nő legkiszolgáltatottabb, térdeplő testhelyzetének hangsúlyozásával, továbbá a férfi szereplők számának korlátlan emelésével überelni. Utóbbit a gangbang meg a bukkakke gyönyörű “szexszaxavak” takarnak, egyenest a legnőellenesebb japán középkori népszokásból merítve és világgá röptetve a jó példát – de 10 éve már kábé itt a vége, fuss el véle – épp csak ráunnia nem sikerült még a népes és egyre fiatalabb célközönségnek. És hát ahogy az újszülöttnek minden vicc, úgy nekik ez is mindig új.

Jelenleg mindössze már csak az a cél, hogy ennek a vég nélküli nyomatásával a köznapi nőket is ebbe a helyzetbe és zsákutcába tereljék tömegesen, ha tudják. Nem olyan nehéz, hiszen aki ezt és csak ezt látja-hallja, ezt gondolja természetesnek. Azért olyan felháborító sok férfi számára, hogy a Gumiszobában egyesek elmesélik a valót a dolgokról a most felnövekvő lányoknak.

A dolgok jelenlegi állása szerint amúgy vannak szervezett, nyilvános partik is Budapesten, ahol szépreményű és vállalkozó szellemű (szegény vagy hülye vagy mindkettő) lányok fejére-arcára-szemébe-orrába-hajára egy-két ezresért rá lehet verni a gecit bárkinek, akár háromszázadikként is. Mert ő ezt szereti, tudod. És ide özönlik, ezt élvezi az ifjú férfiak egyre népesebb serege ma Budapesten. Micsoda szégyenmenet ez az egész már – és senki, soha megálljt nem parancsolna neki. Kinek jó ez ???

A pornográfia azzal a látszólag jóindulatú és békés céllal indult világhódító útjára, hogy az a magányos férfiak feszültségeinek prostitúciót kikerülő levezetésére szolgál majd, tehát a női test öncélú használatának vetett volna véget, elvileg. Ám a dolog a visszájára sült el, s folyamatosan vált a szélsőséges nőgyűlölet egyre szélesebb csatornájává, a természetnél fogva gyönyörű, befogadó női szexualitás megszégyenítőjévé, egyúttal a prostitúció legnagyobb marketingjévé, így az emberkereskedelem hajtómotorjává.

A katasztrofális félresiklás oka, hogy az érdeklődő és fizetőképes férfi kereslet jelölte ki az útirányt, az pedig a legordenárébb rendezők által kínált széles spektrumból valami csoda folytán mindig a legnőellenesebb verziót preferálta, kijelölve ezzel az utat a “fejlődés” irányának. Ami ha lehet, a legékesebben szól a férfiak mint társadalmi réteg napjainkban suba alatt virágzó, zsigeri nőgyűlöletéről, meg arról, hogy ez az évezredes múltban gyökerező felsőbbrendűségi tudat milyen súlyos és nyomasztó személyiségjegyeket alakít ki, és az milyen utakon tör felszínre. Leginkább az erőszak útján.

Ennek a veszélyes vállalkozásnak, a szexualitás emberi méltóságtól való megfoszthatóságának, valamint az erőszak szexként való tálalásának a végét igazából nem látni – bár nagyon valószínű, hogy ezt a szellemet a palackba visszaszorítani innen már nem lehet.
A nők fájó-szemérmességgel fordították el fejüket mindezek láttán. Vagy ha mégsem, és szót emeltek a látottak ellen, hamar megkapták, hogy miért is nézel te ilyet, meg nem kötelező. Egyesek igyekeztek megfelelni a trendnek, és beálltak a sorba, hangosan hirdetve, hogy dehogy megalázó az, amit direkte megalázóra csinálnak, a vak is látja. Majd mikor ez tarthatatlan volt már a durvulás okán, akkor azt, hogy ők azt szeretik, ha megalázzák őket. Hát mit szeretnének, ha ebbe nőnek bele? Aminek a párja sehol sincsen, hiszem ma már a nyalást is nőkkel szeretik csináltatni és nézni a férfiak, nem pedig maguk által. Mondjuk annak ellenére is, hogy a pornó 99 %-a az igényeikre gyártva eleve szopás.
Szóval a nők nemigen tiltakozhattak, akik tiltakoztak, azok mindenképpen le lettek ugatva, és kinek kell az. Ennek örvén állt elő, hogy még az állatvédők is több eredményt értek el az állatok pornográfiában való használatát illetően a méltóságukra apellálva, mint az embervédők a nőkkel kapcsolatban, az emberi méltóság nevében (!). Mert a nő maga dönt erről (ugye mint a Linda L.), te meg amúgy se nézd. Te neveld csak a lányaidat serényen, jók legyenek másnak lábtörlőnek.
Meg hát ugye arról se feledkezzünk meg, hogy a nővédőknek ugyan miből volna pénzük a stricik milliárdokkal megtámogatott propagandahengerével szemben?

S ebből ami mára ténnyé vált, hogy ilyen méretű szervezett prostitúció a világon még nem volt. A nyugati államok ifjú és középkorú férfiainak filmes mesterséges szexuális gerjesztése, igényeik és ingerküszöbük egekbe spannolása évről-évre egyre virágzóbb üzletté, egyre elfogadottabbá és tömegesebbé teszi a prostitúciót, rengeteg szegénysorsú fiatal nő életminőségét és életkilátásait rombolva porrá, egészen a korai halálig.

S történik mindez így annak ellenére, hogy a mai nők a fogamzásgátlás okán már nem is zárkóznak el a házasságon kívüli szextől, sőt a pornográfia erőszakos úthengere nyomában olyan testi épségre veszélyes, önsanyargató technikákat is “bevállalnak” egyre nagyobb arányban, melyeket 30 éve még a prostituáltak többsége sem (!). Gondolok itt elsősorban a hitvesi  ágyakba a képernyőkről egyre nagyobb arányban beszivárgó, a női szervezet számára öröm helyett megpróbáltatást és kockázatot  jelentő mélytorok és anál technikákra. Ám mindez még így sem elég, hisz nemhogy csökkenne, de világszerte egyre nagyobb ütemben nő  a prostitúció ügyfélköre.

Namost ezért érdemes ?
Nagyon lehangoló mindennek az üzenetét női szemmel végiggondolni. Meg az érett, felnőtt, humánus, objektív férfi szemével is.
Csak hát olyan ma már egyre kevesebb van, s még kevesebb lesz – hisz aki szarba születik, az nem érzi a bűzt.

Szerző: cvd

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Reklámok