A férfiak nem akarnak gyereket

Az a helyzet lányok, hogy a férfiak nem akarnak gyereket. Persze, ja, van olyan amelyik akar, de a többség nem akar. És úgy nem akar, hogy valójában azt sem tudja még az elején, hogy ez mivel jár, mennyi szívással és melóval. Meg vannak ilyen ködös, a történelmi agymosás hajnaláig nyúló mendemondák, hogy a gyereknevelés úgyis a nő dolga, meg a háztartás is, úgyhogy még az a nyomás sincs a férfin, hogy még a barátnő/élettárs/feleség teherbe esése előtt át kelljen gondolnia, hogy mit húz magára azzal a – nő szerint – cuki kis poronttyal. Aztán besikerül a bébi, vagy előtte lakodalom ahogy kell, és csak aztán, szépen sorban, mindegy is, egyszer csak ott van a terhes nő, mindenféle kínnal és elvárással, és szegény férfi ott találja magát a helyzetben, és kezdi fogni a fejét és menteni ami még menthető. 

Ha végiggondolom azt a (mondjuk) háromszáz férfit, akiről van információm a gyerekvállalási szándékait illetően, ebből maximum hárman vannak azok, akik már korán, azelőtt is azt mondták volna, hogy akarnak gyereket, hogy lett volna.
És a többiek?
Hát ők utána sem voltak túl lelkesek, a maximum az, hogy viszonylag iparkodva igyekeztek helytállni a pénzkeresési és a háztartási elvárásokban. És vannak köztük, akik tényleg tök jól helytállnak. Mennyire? Szerintem Fulemony baromira a lényegre tapintott itt ezzel:

A férjem jó apa. Mármint jelen van meg minden. Konyhát is takarít, meg vécét is, meg főz meg minden. végighallgat és komolyan vesz.
És bazmeg itt jön be, hogy a nőknek semmi se jó, és mit picsogok, amikor 10 anyából 8-nak nem jut ilyen férj, ugyan fogjam már be. És nem, nem tudom befogni a kurva életbe. Mert ha fürdetés előtt nem készítem ki a ruhát, amit majd rá kell adni a gyerekre, akkor vagy alul- vagy túl lesz öltöztetve.
Ha nem öltöztetem fel, mielőtt az apja elviszi sétálni, tuti, hogy megfázik (mint a legutóbb is). Ha nem rakom be az apja zsebébe az innivalót, pelenkát, krémet, darabalmákat, akkor a gyerek a játszótéren szomjas, éhes, seggére ragad a szar, odamegy minden kölökhöz kölesgolyót kunyerálni.
Ha nem írom össze neki, hogy mit hozzon, amikor bevásárolni megy, a legfontosabbakat tuti elfelejti.
Ha nem szólok, hogy adja be az orvosságot, akkor nem adja be. Ha nem szólok, hogy törölje meg a gyerek orrát, akkor a gyerek úszik a takonyban. Sorolhatnám.

Értitek?? Jó apa. Tényleg. De mi a büdös faszért nekem kell megszervezni, hogy ő jó apa lehessen? Miért én biztosítsak ehhez minden körülményt? És ha odajutunk, el fogja vinni az oviba felemás zokniban és nem visz neki tisztasági csomagot, amire az ő reakciója az lesz, hogy ki nem szarja le, nem fontos az. Egyébként ezzel egyetértek, tényleg ki nem szarja le és tényleg nem fontos, de az óvónő ENGEM fog lebaszni, nem őt.

Ezt nem értik, még a legértelmesebbek se, még a leginkább felelősségvállalók se, még azok se, akik komolyan veszik. Minden rajtam lesz számon kérve, amit ő basz el, az is. És lehet, hogy neki nem számít meg kit érdekel, ha nem engem csesztetnének vele, nekem se számítana, de engem csesztetnek a kurva életbe.

Meg hogy nekem minden magamra fordított percet le kell egyeztetni. Van nekünk kitűnő bébiszitter, nem is az. Tegnap is döglöttem a gőzben egyet. De ezt nekem meg kell szervezni. Ha ő megy valahova, az adott, azt neki nem kell szervezni, ő mehet, ha akar oszt kész.

Hogy MINDIG az anya az, aki alkalmazkodik. Én odavágom a faszoknak, hogy bazmeg tudod te, milyen FOLYTON alkalmazkodni valakihez, meg állandóan szervezni??? És nem érti. Nem érti, nem érti. Nem is értheti egyébként, mintha a vaknak magyaráznád a színeket. Hogy először ő dönt, hogy mi lesz, ehhez neki senkit nem kell megkérdezni, aztán ahhoz képest te leszervezheted magadnak, amit le tudsz, meg megoldhatod, ahogy tudod meg akarod. És akinek nincs pénze szitterre??? Akinek nincs anyja, akihez elmehet a gyerekkel, és akkor lehet egész nap dögleni, mert a nagyika imád babázni??? Basszus, én olyan kiváltságos helyzetben vagyok, és így is szar nekem.

És mindezt azért bazdmeg, mert ő dolgozik. Ő hozza a pénzt. Értem én, az fontos. (Amúgy tényleg fontos, baszhatnám én az óceáni nyaralást meg a bébiszittert, ha nem dolgozna.) De ha én végre találok munkát, AKKOR IS az övé lesz a fontosabb, ezt borítékolom. Akkor is én leszek, aki leszervez, megold, kikészít, elintéz, letöröl, odafigyel, fejben tart.

Na drágáim, majd ha ennek a közelébe jöttök intézésileg, akkor lehet arról beszélgetni, hogy apaként mit tesztek le az asztalra. Faszomat.

 

Az a helyzet, hogy gyereket a nők akarnak. A politikusok és a papok meg adófizetőt és híveket akarnak, és mivel szülni meg mi tudunk, így szépen addig- addig csűrik- csavarják a szót, amíg kijön, hogy nekünk is akarni kell.
Légyszi, ne kezdjük most el harsogni, hogy ki mindenki mennyire akart gyereket. Valójában fogalmunk sem lehet, hogy mennyire akartunk, mivel igazából valódi alternatíva soha nem volt. A nő, aki nem szül, az nem is nő. A nő biológiailag erre van kitalálva. Hát persze… Ennek fényében akarjál te űrhajós vagy tűzoltó lenni, ha erős vagy és bátor.

Tudjátok, hogy ki tudja, hogy valóban akar- e gyereket? Az, aki tudja hogy nem akar, mert ő a társadalmi nyomás ellenében is erre jut. A társadalmi elvárásoknak megfelelő akarásról sosem tudhatod, hogy az tényleg a tiéd- e vagy csak bedőltél a dumának! Ha nem innen indulsz ki az önvizsgálatban, akkor átvered magad, én azt mondom.

De térjünk vissza a férfiakhoz. Vannak ezek a lebutított sémák. A nők gyereket akarnak, szerelmet, házasságot a férfiak karriert, nagy autót és baszni (és csak nagyon ritkán a minőségi, kölcsönös szexet). Ezt halljuk elég sok forrásból, magazintól ideológusig, aztán ha körülnézünk, akkor mintha látnánk is ilyesféle tendenciákat. De talán nem azért, mert biológiailag így vagyunk kódolva, végül is senki nem szólt még, hogy megtalálta a nagyautó és a templomi lagzi génjeit, csak valahogy így alakul. Meg kényelmes is ez a rend a férfinak, aki szépen elhúz a nagy autóval baszni pénzt keresni, a nő meg lehet boldog otthon a kurva kölykökkel.

Miért van az vajon, hogy a férfiak nem törik azért annyira magukat, hogy beszálljanak a házimunkába, hogy éjjel felkeljenek teáztatni és pelust cserélni? Miért van az, hogy elkésnek a szülinapi zsúrról, és ahogy írtátok tegnap többen, gőzük sincs hány éves a gyerek, hogy mi van vele, hogy van, stb. Tisztelet a kivételnek persze.
Azért van ez, mert leszarják.

És akkor mi elkezdünk prüszkölni, hogy na de miért szarják le, és ne szarják le! És ők akkor is leszarják.
Miért?
Azért mert alapjában véve nem akarnak gyereket, nem érdekli őket. És igazuk is van. Kurva sok macera egy gyerek, állandóan kínja van, figyelmet követel, kaját és törődést, különösen manapság, amikor már ez a norma.

Nagyanyám mondta egyszer, mikor figyelte, hogy mennyit törődünk a gyerekkel, hogy az ő idejében ilyen nem volt. Egy héttel a szülés után, ha túlélte, anya már kapálni járt a gyeptelekbe, a gyereket meg betették a hűvösbe a fűre. Ez a kurva nagy igazság.

OK, változnak az idők, nem is szeretnénk, ha nyolcat kéne szülnünk ahhoz, hogy három megmaradjon, magasabbak az elvárások. Ezzel nekem semmi bajom nincs. Nekem a bajom azzal van, hogy jól szituált, okos, tanult, önálló egzisztenciával bíró nők is ezt ilyen kész tényként és elvárásként tálalják a férfi elé. Gyereket akarni kell, vagy ha azt nem, legalább jó arcot vágni hozzá. Különben nincs pina, hogy Gumiszoba jól bevezetett, közérthető fogalmával éljek.
Vagy nem?

Mert ugye megy a kurvanagy nemek közötti társasjáték. A faszi baszni akar, akar basszus, mint a baknyuszi, ha nem akar, mert nem érdekli a szex, akkor jön a közeg nyomasztása, hogy nem is férfi, biztos buzi, és egyáltalán, olyan aztán nincs, hogy egy férfi baszni ne akarjon. Meg hát jó is odabújni ahhoz az illatos, fazonírozott testhez, anya melegét idézi, akiről sajnos még nem sikerült leválni az elmúlt 50 évben.
Szóval a férfi baszni akar.

A nő meg házasságot és gyereket akar, biológiailag van erre kódolva a szent könyvek szerint is, úgyhogy akkor biztos tényleg így is van. És akkor elindul az ifjúkori játszma. A nő tolja a házasság, babaprojekt agendát, a faszi, álló farokkal kullog utána. Különböző utakon, ki házassággal, ki besikerüléssel odajut, hogy ott bőg az a szerencsétlen gyerek, akinek elvileg mindenki örül, ugye? Csak etetni kell, el kell látni, plusz ott vannak a csekkek és a nagyinak is szülinapja lesz.

Kurva sok a feladat, a nőnek és a férfinak is tele van a fasza az egésszel, de a gyerek nem olyan mint a lapostévé, hogy ki lehet kapcsolni vagy lehalkítani, vagy ha már meguntuk, beadni a jótékonysági boltba. 20 év basszus. Ha egy van. Ha több, akkor több. Mi a fenét csinálunk emberek? A saját életünkkel, a másikéval és a gyerekével??

Kérdezem én: Normálisak vagyunk, nőtársaim?

Most higgadjuk le egy pillanatra, üljük körbe ezt a kisasztalt egy teával, maradjunk kettő percig csendben, kicsit gondolkozzunk, nézzünk rá a helyzetre.
Ki a fasznak jó ez a gyerekezés?
Neked jó? Tényleg? És tényleg így képzelted? De oké, én elhiszem. Neked bejön. A pasid boldog ebben? Tényleg ezt akarta? Vagy csak belesodorta a konvenció meg az álló fasza? Nézz rá a társadra, a férjedre, a barátodra, a gyermeked apjára, nézz rá tiszta, elvárás mentes szemmel: boldog? Jó ez neki? Akarta ezt így valaha?

Hát nagy valószínűséggel nem akarta, nem is volt ideje gondolkozni, mert te akartad, vagy te sem, csak besikerült, neki elég volt nem ellenkezni, és máris mindketten benne voltatok a pácban. (Igen, tudom, hogy létezik olyan, hogy a pasi akar és a nő nem, csak nem túl gyakori. Enyhén szólva.)

Mindezeket egyébként nem azért mondom, hogy felmentsem a férfit, távolról sem. Az a pálya, amiben a férfi sincs jól, sajnos neki kedvez, volt minimum kétszáz évük, de legyen akkor csak száz, amióta a nőmozgalmak jobban hangoskodnak, hogy maguktól is kimondják, hogy kurvára nem OK ez az egész házasságosdis, gyereknevelősdis balhé, nem jó sem a nőknek, hisz mondják, és nem jó nekik sem. De nem mondták ki, sőt a kádéempés urak csak tolják tovább a hülye dumát, a politikus urak továbbra is csak az adófizető gyártásig jutnak el, a papoknak is kell még több birka bárány. A hétköznapi férfi meg kiveri csendben a pornóra, és próbál helytállni jó esetben, rosszabb esetben lenyomja a nőt és az egész családot, ki sem lát az ostoba fejéből. (Vagy lelép, és szarik az egészre.) Élvezi a hasznot, ami relatíve jut neki. Mert jár neki a meleg vacsi, a pina, a hatalom és a dicsőség, mindörökké, megmondta már a nagykönyv is.

Tehát engem nem a férfiak nyomora érdekel, hanem a nőké, a mi saját nyomorunk. Ha ez a tényállás, mármint hogy a férfiak nem akarnak gyereket, akkor ez mit jelent ránk, nőkre nézve? Mit akarunk akkor, ennek fényében?

Bemanipulálni a pasast a nagy népnemzeti családi játszmába? Jó lesz az neki? És nekünk? Vagy akkor mi legyen? Tényleg annyira akarunk gyereket? Vagy annyira akkor már nem is? Vagy gondolkozzunk már azon, hogy vajon mennyire sérül az a gyerek, amelyiket egy szem szülő kénytelen nevelni a mai kor elvárásai és energia igénye között? Akarunk erről egyáltalán gondolkozni? Felelős állításokat tenni?

Ha kimondjuk, akár csak a gondolat- kísérlet kedvéért, hogy a férfiak nem akarnak gyereket, és ha mégis lesz, akkor tudhatjuk, hogy nem fognak fele részben helytállni, vagy ha nagy kínjukban úgy adódik, akkor simán lelépnek egy friss pipivel és még gyerektartást sem akarnak fizetni, akkor mi a terv? Mi a mi, női tervünk? Mi a te terved ifjú nő, aki még a családalapítás előtt állsz? És mit tudsz te mondani, éltes, sokat látott matróna, gyereket nevelő nő, őszintén és jó szívvel a saját lányodnak, a saját fiadnak és a többi fiatal nőnek?

Mi a pálya akkor, ha a gondolkodást és a tervezést abból a hipotézisből indítjuk, amit a viselkedésük a gyakorlatban általában mutat: a férfiak valójában kurvára nem akarnak gyereket?
Mert önmagában ezt, ha tényként kezeljük, el lehet fogadni, tiszteletben lehet tartani, lehet vele együtt élni, lehet ennek fényében a saját életünket tervezni és alakítani. Tisztább viszonyokat is eredményez, mint az, ami most van, a nemek közötti függőjátszmával. És esetleg még azt is figyelembe véve, hogy a magyar nő legnagyobb szegénységi kockázata a család.

Szerző: M. K.

 

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Advertisements

96 hozzászólás

  • Nagyon jo iras, gratula!
    “Tudjátok, hogy ki tudja, hogy valóban akar- e gyereket? Az, aki tudja hogy nem akar, mert ő a társadalmi nyomás ellenében is erre jut. A társadalmi elvárásoknak megfelelő akarásról sosem tudhatod, hogy az tényleg a tiéd- e vagy csak bedőltél a dumának! Ha nem innen indulsz ki az önvizsgálatban, akkor átvered magad, én azt mondom.”
    Teljes mertekben egyetertek. Nagy igazsag.

    • No, én pont egy ilyen vagyok, aki a nyomás ellenére is tudom, hogy kösz, nem… 😉

    • Azért ez egy kis túlzás, hiszen nem minden nő agymosott birka (és hagyjatok, kérlek azzal, hogy a szocializáció minden: persze, sokat számít, de egy felnőtt ember, túl a harmadik ikszen, mint mi többségünkben, képes már felelős, önálló döntéseket is hozni, legalábbis elvárható tőle).

      Más nevében persze nem akarok beszélni, ezért az én nézőpontom: akarok gyereket, de akkor és CSAK AKKOR, ha megfelelő (nem ideális, nem tökéletes, mert olyan nyilván nincs, de méltó) kontextus adott ehhez. Ugyanígy vagyok a párkapcsolattal is: nem érdekel csak azért, hogy legyen, se az elvárás, se a közérzet szempontjából.

      Nem szorulok senkire se anyagilag, se érzelmileg: aki az én társam, gyerekem apja, azzal én megosztani akarom az örömöket és a terheket is, és akkor az én emberem, ha ő is ezt vágyja, és ezen dolgozik is velem együtt.

      Benne van a pakliban, hogy soha nem lesz ilyen? Benne. De akkor se fogok eret vágni. Inkább a semmilyen, mint a méltatlan.

      És igen, túl egy bizonyos tapasztalatcsomagon, az önismeret egy adott szintjén már könnyebb azonosítani ezeket a gondolatokat, érzéseket és azoknak tényleges motivációt, mint mondjuk tiniként.

      Beszéljünk róla sokat, akkor talán azokban is tudatosodik, akiket most – a nyomaték kedvéért – lebirkáztam.

      • Igen, benne van a pakliban. En is igy gondoltam es gondolom ma is. Nem volt megalakuvas meg olyan esetben sem, ahol a ferfi egy foldreszallt angyal, csak en nem szerettem ot ugy, hogy az eleg legyen a csaladalapitashoz.
        Ennek eredmenyekent, se csalad, se gyerek, se elhizas nem lett. Macska viszont igen. Ez csak akkor jol jarhato ut, ha valaki ismeri magat jol es tudja, hogy az elete igy is teljes. Sokan sajnos teljesen megmakkannak 40 korul, mert nincs csaladjuk.

      • Én senkinek a kedvét nem akarom elvenni, de ez egy szép mese, hogy van ilyen férfi. Mondjuk biztos van, én is azt hittem a férjemről, hogy ilyen. Közben meg: lásd poszt.

        Abból szűrhettem le talán, hogy egyetértett az összes feminista kirohanásommal. Hogy a gyerek előtt nem kellett figyelmeztetni semmilyen házimunka elvégzésére, ha észrevett egy foltot, letörölte, olyan olajozottan működtünk együtt a háztartásban, hogy én voltam a legjobban meglepve. Igazi egyenlőség volt minden téren. Soha nem élt vissza semmivel. Gyereket egyébként ő akart, illetve ő kezdte el pedzegetni, hogy kéne. Hát én a demo verzióból kiindulva, illetve akkor még nem tudtam, hogy az a demo verzió, de abból kiindulva szültem egy gyereket.

        És a gyerek kb. fél éves koráig még mindig a demo verzió ment. Most meg az megy, amit írtam. És ha én nem csinálok meg valamit, vagy nem figyelmeztetem, hogy csinálja meg, akkor NEM LESZ MEGCSINÁLVA. És nem, nem mentség, hogy dolgozik. Ha én dolgozni fogok, ugyanez lesz.

        Tegnap mondtam ezt neki, ő meg csak hümmögött, hogy hát igen, elismeri, hogy ez így van. Hát igen, tényleg minden a nőn van számon kérve, mondja. Kérdem, és szerinted ez normális dolog?? Hát azt mondja, nem. Kérdem, akkor talán nem kéne valamit tenni ellene??? Hát azt mondja, de ő most nagyon sok pénzért nagyon sokat dolgozik. Mondom neki, ezt mondhatod még két hónapig, vagy mondjuk addig, amíg nekem nem lesz munkám. És utána???? Csak hümmög.Hát azt mondja, ez ilyen, hogy mindig a nők szerveznek, dehát nekem ennek örülnöm kéne.

        Nézek rá, és nem hiszek a fülemnek. Az én férjem. Hol van ez a demo verziótól??? (Ami nálunk még viszonylag sokáig is tartott.) Kérdem, de neked nem megalázó, hogy mindent a szádba kell rágnom? Azt mondja, de, nagyon megalázó, mert ilyenkor úgy érzi, hogy hülyének nézem. Úgyhogy legyek szíves nem mindent a szájába rágni.

        Nézek rá… Drágám, ha nem rágom a szádba, nem csinálod meg! Amit ki nem szar le, ha arról van szó, hogy hoztál-e sót, de máris lényeges, ha arról van szó, hogy hoztál-e pelenkát, vagy beadtad-e a gyereknek a gyógyszert! Hát basszameg, ha nem rágom a szádba huszonháromszor, akkor nem lesz pelenka, és nem lesz a gyereknek beadva a gyógyszer, kivéve, ha megcsinálom én, de akkor mi az apád holdkóros faszáért is vagy itt? Akkor miért vagy arra büszke, hogy te foglalkozol a gyerekkel??

        Agyerek persze apás nagyon. Jaj, a papa olyan jófej. Bohóckodni lehet vele. nem csinál olyan kínzásokat, mint a mama, hogy hozza a porszívót, lefog, és leszívja az orromat. Meg nem kínzat a doktor nénivel, aki megszurkál, meg könyékig turkál a torkomban. A papa nem kínoz rossz ízű kanalas nemtudommivel, nem kínoz körömvágással, nem dugdos a seggembe mindenféle kellemetlen lázmérőt meg kúpokat!

        Basszameg, hát én megértem a gyerek logikáját, naná, hogy azzal a buli lenni, aki mindezt nem csinálja, csak hülyéskedik itt nekem, meg mesét olvas, jaj de vicces, papa, papa, hol a papa????

        Amilyen társat a nők nagy hányada keres a gyerekneveléshez, olyan NINCS. Na jó, talán van, a múzeumban biztos. Meg hát mindig másnak a férje olyan, tudjátok. Az enyém is olyan volt ám. Olyan észrevétlenül találtam magam ebben a végtelen, kikezdhetetlen falú veremben, ami a gyerek, hogy azt nem is tudom elmondani. Pedig, és ezt hangsúlyozom, nekünk se anyagi gondjaink nincsenek,segítségem is van, és azért a férjem még mindig abba a tíz százalékba tartozik, akit normális faszinak szoktunk mondani. Na oszt? Mire megyek ezzel?

        • üzenném a férjednek, hogy halál pontosan ezt a folyamatot néztem végig mint bébiszitter (nem csak nézés volt, az anyát is hallgattam, innen tudom beazonosítani). tizenpár évig húzódott, aztán elváltak.

        • Na ez az igazan ijeszto hogy eljutsz odaig hogy tudatosa gondolkozol errol, hogy csak a kulso nyomas miatt nem akarsz se pasit se gyereket. Tudatos feministakent olyan pasit valasztatsz aki megfelel az elvarasoknak. MInden mukodik es jon a gyerek es akkor bebasz a menku es ez lesz belole ami nalad.

          Egyszeruen nem lehet felkeszulni elore a gyerekre, nekunk noknek talan tobb fogalmunk lehet arrol hogy ez mivel jar de a fasziknak nem sok, meg ha “akarjak” is nem tudjak mit akarnak igazabol. Aztan a kezdeti lelkesedes utan megy a szep lassan kisomfordalas az egeszbol, tolni a csajra mindent es meloval takarozni.

          Nincs gyerekem, sot, pasim sincs, annyi sok trauma ert hogy el sem tudom kepzelni hogy legyen (pasi marmint). Gyereket csak akkor akarnek ha lenne kurva sok penzem, akkor nem lenne akkora riziko az egesz, akkor lehetne lepasszolni a szitternek, lehetne levegohoz jutni, elni, tervezni. De valszeg egyedul csinalnam en ezt ugyanis…

          …a partnerrol, tarsrol en letettem, a legtobb faszi ilyen alien szamomra, egyszeruen nem ertem ezeket az onzo, lusta, folenyeskedo, egoista, agressziv, manipulativ, empatiahianyos lenyeket, egyszeruen nem birom elkepezelni hogy milyen uton-modon kellene nekem valamifele eletkozosseget osszehoznom veluk. Nem ertem, ha valaki igen, szoljon.

          • nem, én se

          • Tegnap a negyven X éves barátnőm randira ment (elvált, két gyerek), és így fogalmazott: “adok egy újabb esélyt a csalódásra”…

          • pedig nem olyan nehéz belátni, hogy a jóhoz utolsó vérig ragaszkodik az ember. A pasinak jó az a felállás, hogy ő dolgoz, anyu gyerekez, és minden egyebet csinál. Ennyi.

            • Régebben még lehet, hogy ez volt a felállás. Mára ez módosult arra, hogy pasi dolgoz, anyu IS dolgoz + gyerekez, + minden egyebet csinál.

              • a minden egyébbe beletartozik a munka is. A lényeg nem ezen van, hanem hogy a pasi nem fog önként lemondani a jogairól. És ez az, ami érthető. És ebből következik, hogy ha a nők bármit el akarnak érni, azt a férfiak ellenében kell elérniük. Rendszerszinten, nem egyénileg.

                • Én is így gondolom. Hozzáteszem, a nők jelentős része is így van ezzel. Azzal, hogy nem szülnek vagy max. egyet szülnek (akkor tudják meg mivel is jár) elég világosan jelzik, hogy ez nem pálya többé. Addig-addig hallgatták, hogy akinek nem tetszik, hogy a pasi helyett is gürizni kell otthon, az ne szüljön, hát nem kötelező. Tessék, most megkapták.

        • Ha ez vigasztal a misszió-teljesítés közben, én kurvára sértődötten de tudomásul vettem hogy ez így van, így lesz.. Vagyis nem fogok pofára esni. Csak kicsit, de nem az illúzióim miatt.
          Ha nincsenek ezek a blogok meg a nőtársak, akik olyan fájdalmasan szembesítenek az igazsággal, akkor a saját gebaszom legyőzése után önként és dalolva ugrok bele egy, a tiédhez hasonló demo verzió láttán a gyerekcsinálásba.
          Hála hála hála!

          • Nalam az is oriasi elorelepes hogy nem magamat hibaztatom hogy nem tudtam ferfit fogni, hogy megbuktam ebben a jatszmaban, hogy en vagyok a vilag szamkivetettje aki biztos nem eleg szep, vagy nem eleg rafkos hogy jol csinalja ezt a noi letet. Hogy rajottem hogy egy teljesen abszurd jatszmaban vergodok esz nelkul es ha megszerzem a fodijat – pasit es csaladot – akkor se lesz jo eletem.
            Szepen vettem egy nagy levegot nehany eve, elkezdtem irni ezekrol a dolgokrol magamnak, minden ilyen agyremet ami csak eszembe jutott – jut a mai napig – papirra vetettem. Ezen keresztul jutottam el idaig ahol most vagyok, hogy a sajat magam kis vilagan kivul latom a tarsadalmi kontextet es nagyjabol atlatom hogy mit akarok es foleg azt hogy mit nem.

            • Igen, ismerem ezt az érzést. Nem voltam sokáig egyedül, miután erre rájöttem, takonyban és könnyben úszva, harmadnapos köntös szerkóban. De nem azért mert olyat találtam olyat aki ennek teljesen ellentmond. Illetve azt hittem, de kiderült éles helyzetben hogy nem mond ellent, dehogy mond. Felnőni is alig képes, leválni a családjáról, felelősséggel élni és nem azt lesni kinek hogy feleljen meg.. de mindegy is, ez mellékszál.
              ‘aki biztos nem eleg szep, vagy nem eleg rafkos hogy jol csinalja ezt a noi letet’
              Szóval én mindig ámulva néztem, hogy vannak olyan nők, akik nem megmondják hogy mit akarnak, hanem ‘elérik a pasinál’ hogy az történjen amit ők akarnak. És aztán örülnek!!!
              Én komolyan, soha nem tudom befogni a pofám ha arról van szó hogy valamit tudok és szerintem az a megoldás. Én könyörögni sem voltam rest hogy? Gyere vitatkozzunk, egy vita nem a kapcsolat vége, de a képmutatás, megjátszás, tegyünk úgy minta’, az az. Mert lehet nincs igazam, de vitassuk meg, érvelj, győzz meg, és akkor úgy lesz ahogy te gondolod! De ne kelljen nyakként tekergetnem a fejet meg elérni, meg láttatni, meg azt hitetni el veled hogy a te ötleted volt….
              És a mai napig dühít, ha az ötletem le van hurrogva, majd két hét múlva előáll vele mintha kitalálta volna a tutit, és aztán mindenkitől be is zsebeli érte az elismerést. Egyszeri anyós aszonta, okos nő ilyenkor csendben mosolyog és örül hogy igaza lett de ezt nem szabad a férfi orra alá dörgölni.
              Na, hát én nem vagyok az a bizonyos ‘okos nő’. Én nem tudok így játszani, ahogy te írtad, rafkózni – erről a szóról ugrott be mindez..
              Ha a saját érdekem azt kívánja hogy hülyének tettessem magam bizonyos helyzetekben, megteszem. De sosem a saját káromra. Az övére inkább, és még ezt is tanulnom kellett.

              • Ifju koromban volt egy erdelyi faszim. Az ott elo nok folyton ezeket a praktikakat nyomtak nekem. A gyomrom forgott ettol a sunyi, rafkos “majd elerjuk kerulo utaon” hadd higgye, hogy o iranyit, mikozben mi a hatterbol” tipusu buzditastol.

                • Annak ellenre forgott a gyomrom, hogy nyilvanvaloan a soven es hagyoman tisztelo tarsadalom nyomasara alakult ez igy.

              • “Egyszeri anyós aszonta, okos nő ilyenkor csendben mosolyog és örül hogy igaza lett de ezt nem szabad a férfi orra alá dörgölni.”

                Na ettol okolbe szorult mindenem. Sikitani tudnek ettol. Hat lofaszt fogok en trukkozni, elmehetnek ezek a picsaba. Inkabb egyedul tolom, megjatszani nem fogom magam.

                Most mar tudom hogy ez egy baromsag de nagyon sokat szenvedtem amiatt hogy egyszeruen nem fert meg bennem az igazsagerzet meg ez a jatszma, egyszeruen nem ertettem hogy ez hogyan lehet normalis, majdnem beleorultem ebbe hogy a belso ertekrendszerem meg a kulso elvaras ennyire kulonbozik.

                Aztan rajottem hogy nincs mas valasztas mint hagyni a kulso elvarast a picsaba kulonben gumiszoba lesz a vege. Ja, igy is az lett 😀

                • 😀 jaja

                  Másrészt mi haszna ennek az álságos játéknak?
                  Mindenen gondolkoznom kell, a siker nem az enyém, ő meg nem fejlődik, de a dolgok látszólag rendben vannak.
                  Magyarán, maradjon minden úgy ahogy volt, ami nekem szívás neki kényelmes és sikeres.

        • a gyerek addig lesz apás, amíg el nem kezdenek legyeskedni körülötte a fiúk, és az apja féltékenyen el nem hessegeti őket. Akkor nagy összezördülések várhatóak.

        • Fulemony, gondolkoztam ezen, amit írtál. És arra jutottam, hogy valószínűleg ez a te férjed egy tapasztalt példány lehet. A beetetés időszakában egészen jól tudott működni, ahogy írod, aztán most, hogy már magához láncolt a gyerekkel, előjött az igazi természete. Ez még veszélyesebb példány, mert alattomos. Fenyegesd csak meg, hogy elválsz, meglátod, megint kezesbáránnyá válik egy időre, amíg nem érzi magát újra biztonságban.

      • “Nem szorulok senkire se anyagilag, se érzelmileg: aki az én társam, gyerekem apja, azzal én megosztani akarom az örömöket és a terheket is, és akkor az én emberem, ha ő is ezt vágyja, és ezen dolgozik is velem együtt.”

        Jah, én is így gondoltam. Csodák-csodája: így is alakult.

        Nagy szerelem, bódottá’. Jött a baba (nemsokára félidős terhes vagyok, 43 évesen)

        Erre ő karácsonykor balesetben meghalt.

        • Na ez…
          Figyelj, semmi okosat nem tudok írni, de megrendítő ahogy ezt írod. Mintha nevetnél és sírnál egyszerre.
          Sajnálom!
          A sorsnak abszurd a humora.

        • mabelwheeler

          😦

        • Beszéljünk inkább arról, hogy miben tudunk neked segíteni! Vagyunk itt páran a gumiszobában nők, akik tehetnek valamit érted. Én sajnos már minden gyerekruhát elajándékoztam, de biztos van még, amit én is tehetnék, ahogy a többiek is.

        • Nagyon sajnálom. Okosat erre nem lehet mondani. 😦

        • Egyutterzek. Velem is kb ez tortent, csak egy lepessel azelott hogy baba lett volna. Holott egy olyan volt, aki elszantan akarta.
          Azon az eseten kivul csak olyanok akadtak, akik nem akartak gyereket. Volt aki megmondta szembe, es volt aki csak manipulalt, hogy fussak mar ki az idobol.

        • Ne haragudj, le akartam csapni az elozo kommentemet amig moderalasra vart hogy ne menjen fel, de elkestem. Karacsony meg nagyon kozel van. Ilyenkor meg viccbol se erzi magat az ember “szerencsesnek”. En nem voltam eszemnel ennyivel utana. Remelem, nem bantottalak meg, nem akartalak.

          • Matifa: nem bántottál meg. Az egészben van valami tragikomikus. Sosem gondoltam volna, hogy gyereket akarok, ha így lett volna, nem várok 43 éves koromig. Túlságosan jól láttam a szüleim házasságát, anyám élete mindig intő példaként lebegett előttem. Nem volt túl boldog gyerekkorom, pedig látszólag nem szenvedtünk hiányt semmiben.

            Azt sem gondoltam, hogy találkozom egy olyan pasassal, akivel bevállalom, pedig ez azzal járt volna, hogy lemondok az anyagi- és egyéb függetlenségemről, a lakóhelyemről, a barátaim közelségéről. De a páromért meg a gyerekért erre is hajlandó lettem volna. Mindent elterveztünk. Néha kicsit féltem, hogy amint megszületik a gyerek, rám zárul az aranykalitka. Én, aki mindig független és szabad voltam, felvállaltam volna azt, hogy idegen helyen, eleinte teljes mértékben a páromnak kiszolgáltatva (hiába van egy kis tartalékom, az kb egy évre elég) anyukaként éldegéljek.

            Erre mi történik: itt van ez a helyzet, egyedül maradtam, a hasamban a gyerek, aki sosem fogja ismerni az apját.

            Mindenkinek köszönöm, hogy felajánlottátok a segítségeteket. De egyelőre olyan dolgokra lenne szükségem, mint pl annak a tudata, hogy a gyerekkel minden rendben lesz. Hogy egészséges lesz (egyelőre minden teszteredmény jó). De ezt sajnos senki sem tudja garantálni.

        • Sajnálom! 😦 Tudunk valamiben segíteni?

        • 😦

  • fenchurch68

    Férj akart gyereket. Én meg aláfeküdtem az elvárásoknak. Háromszor, basszameg. Szeretem a gyerekeimet, helyes, értelmes, cuki kölykök (jó, kettő már elméletileg felnőtt), de sokkal jobb nekem, amióta nem élünk együtt, és vasárnapi anyuka lehetek. Most én vagyok a jó zsaru, ami húsz éven át az apukájuk volt.
    A mostani ember meg szintén nagyon szeretett volna gyereket, csak nem lehet. Bár úgy látom, neki is elég ebből a projektből ennyi, amennyi most jut 🙂 Szeretik egymást kölcsönösen a lányokkal, örül és élvezi, ha itt vannak, de megkönnyebbül, ha elhagyják a fedélzetet.

  • Na, öcsím, én meg mit találtam: http://divany.hu/poronty/2015/01/15/terhes_feleseg_mellett_maszturbalni_az_mar_milyen/

    Haha, pont ugyanazon a napon jelent meg a két cikk, mintegy alátámasztva egymást.

    Szóval, a szex ilyen kötelező dolog, amire a hímnek bizony szüksége vala, mint a levegőre. Ez persze kizárólag közösülés lehet, penetrációval: eleve maszturbálni megalázó, ha van nője az embernek. Ráadásul a veszélyeztetett terhesség és necces szülés után is borzalmas böjt jön, mert a nő megszűnik nőnek lenni, és csupán anya lesz a gyerek körüli teendők soha véget nem érő sorában. Így aztán szegény férfiember KÉNYTELEN – LELKIFURKÁVAL BÁR, DE – félrekúrni, mert bár tiszteli GYERMEKE ANYJÁT, a szent tehenet, sajnos azok a fránya ösztönök megkövetelik a rendszeres ürítést.

    Ííííííí.

  • Hogy mit mondok a lanyomnak(20)? Nem MONDOk, hanem van 3 macskank:-) 🙂 🙂 . Akik olyanok, mint egy pasi (csak a sajat joletuk a fontos, minden mast leszarnak), es olyanok, mint egy kolok 0-12ig, vagyis etetni, gondoskodni, szart pucolni utanuk, orvoshoz hurcolni, stb. Valamint nyafognak is kitartoan, ha valamit akarnak. Es ez 10-16 eves vallalas. A lanyom nem akar gyereket, nem birja a nyivakolo kolkoket az utcan/boltban sem (akkor se, ha pont nem nyivakolnak), es ez nekem tokeletesen megfelel. Lesz muszaki karrierje, ha kiharcolja, nekem meg nem kell unokazni:-) .
    Buszke vagyok magamra, jol neveltem. Igaz, ezt csak en latom igy a kornyezetemben, de naes.

  • “Azért mert alapjában véve nem akarnak gyereket, nem érdekli őket. És igazuk is van. Kurva sok macera egy gyerek, állandóan kínja van, figyelmet követel, kaját és törődést” – na de ezt mind nem a férfitől akarja, világos, h a nőtől fogja. akkor mért nem akarnak valójában gyereket? a pénzüket félltik, nem akarnak kövér asszonyt, kiesni a világ közepe pixisből? én nem értem, mert hiába akartam volna olyat, aki nem akar, nekem kizárólag gyereket _nagyon_ akarók jutottak.

    • Tolem is sokan akartak gyereket. De tenyleg. A pasiaim 70 szazaleka minimum. Volt olyan aki atvert, csobe akart huzni, a rohadek.

  • ‘A nők gyereket akarnak, szerelmet, házasságot a férfiak karriert, nagy autót és baszni (és csak nagyon ritkán a minőségi, kölcsönös szexet). ‘

    No, ehhez képest lófaszt nem valósítanak meg az álmaikból, csak egy nagyon szűk réteg. Most akkor tiszteletre méltók? Nem azok.
    Más. Nálunk ember van rajta a gyereken és a szaporodáson (attól tartok azért IS mert fogalma sincs arról hogy ez mivel jár) és meg nagyon nem (attól tartok ezért IS mert van fogalmam arról hogy ez mivel jár). Én valamikor a távoli ködös jövőben, egy messzi messzi galaxisban egyszer lehet szeretnék az gyereknevelés nevű projekttel szórakozni, és ezt úgy képzelem hogy nincsen benne túl sok faszi, mármint elvárások terén. Ugyanis akárhányszor belegondolok abba a helyzetbe, hogy én kiszolgáltatott vagyok anyagilag, és kérnem kell a segítséget (2o15, Mo, magyar alapanyagból gondolkozva), úgy elfog a hányinger és az ideg, hogy még azt is elátkozom aki a nőket sújtotta ezzel a teherrel, mint szaporodás. Nem, nem barátom, nem vonzó opció agyonbaszni magam egy ekkora lélekölő teherrel és minden hozadékával, tudniillik a pasi a második gyerek. Kizárt.
    Szóval, az én lehetőségem a gyerekre az, hogy önálló egzisztenciát teremtek, de olyat ami kitart a gyerek első 2-3 évében is, és aztán meg intézmény és anya újra visszatér a munka világába teljesen. Hogy utána is nehéz lesz, mert kb egyedülálló anyaként funckionál a házas nők nagy része is, azzal tisztában vagyok. De az anyagi függetlenség és az abból fakadó egyéb szabadságok már fél siker, és nekem amúgy sem a magam vállalta feladatok terheivel van a bajom, hanem azokkal amiket mások (ti. pasik és állam és társadalom) kéretlenül rámlőcsölnek. Szóval nem a pasinak szülök, mert annak nem lehet, akkor nagyon meg fogom szívni és nagyon csúnyán pofára fogok esni.
    ÉS mindez egy elképesztően idealista elképzelés, mert tudom, hogy stabil egziszenciát építeni nagyon nehéz, életben tartani baba mellől szintén extrém sport, és kisgyerekkel munkavállalóként funkcioálni megint csak az.

  • rencsilány

    fulemony, nálunk ugyanilyen volt a helyzet, utáltam is mumus lenni, de azért sok minden változott. nálunk a seggbenyúlkálást, az orrszívást és a keserű gyszereket már felváltotta a fejlesztés, a házi feladatok meg a “tanuljál, büdös kölke!”-típusú mumusság. ebben valahogy jobban részt tud venni az apjuk is (pedig azóta még nagyobb öraszámban dolgozik), úgyhogy most már mindketten lehetünk mumusok. vagy éppen jó fejek, mert én is lehetek az, ha oltári érthetően magyarázom el a területszámítást, vagy az elválasztást – és még a pc-játékokhoz is értek!! amúgy meg az idő múlása és a tapasztalat megtanított pont leszarni, ha mumusnak kell lennem. elém sem tálcán tette az élet, amim van…

    • Jaj, az egyutt tanulas. Traumatikus elmeny volt, ahogy apam felreszegen akart segiteni a matek haziban. Hogy majd o megoldja. Aztan orakig probalkoztak anyammal, nem jott ki az eredmeny soha. Aztan veszekedes lett belole. Jaj de jo volt egyutt tanulni (Nem)

      Egyutt tanulast szeretik a pasik, akkor lehet villogni hogy apa milyen okos (nem).

      • rencsilány

        Hát ez az! apa nem okos(abb nálam, tudja is), olyasmiket csinál, amihez van kompetenciája. pl. verset kikérdez, olvasásgyakorlás, bepakoltak-e, hoz reggelit, tényleg kész van-e a házi, még esetleg egyszerűbb matekfeladatokba is belepiszkál. ez jóval több, mint amire kisebb korukban képes volt. na meg a házimunka! azt szinte ők csinálják itthon (én mosok és főzök), apa nem szokott népszerű lenni.

        • rencsilány

          Most, jobban belegondolva asszem, hogy sokat segített a pozitív változásban, h dolgozni kezdtem. ráadásul többműszakos munkarendben, így gyakran egyke szülő a férjem. nem volt mese meg kibúvó a számára, egyszerűen beszippantotta a rendszer, nem volt más, aki csinálja. úgyhogy ráragadt a tapasztalat, hol bújik ki a gyerek a kötelezettségei alól, mikor füllent, mikor szépít stb – kiismerte őket. az apjuk átlátja már a rendszert körülöttük, így bármikor, álmából felébresztve is fejest tud ugrani bármilyen helyzetbe. mondom, ehhez az a kényszerhelyzet kellett (nem fényezni akarom tehát a saját ügyességünk), hogy én egyszerűen rendszeresen nem voltam elérhető a család számára.

      • “Egyutt tanulast szeretik a pasik, akkor lehet villogni hogy apa milyen okos (nem).”

        Az együtt játszás is megér egy misét. Apámnak olyan kisebbségi komplexusa vagy nem tudom mije volt egy kisiskolással (velem) szemben, hogy amikor megvertem társasjátékban, kártyában vagy malomban, úgy tett, mintha direkt hagyta volna magát.

  • — szóval, Gyuri, gyereket szeretnél? oké. ezekkel számolj. az elkövetkező néhány évben nem fogsz aludni, egyedül vécére menni, végigenni egy étkezést, befejezni egy mondatot, 15 percet a fenekeden ülni, egyhuzamban elolvasni egy cikket a neten. a munkahelyedről kivágnak, és eséllyel soha többé nem találsz még egy olyan helyet, ahová hasonló pozícióba felvesznek, sőt Gézuka iskolás koráig valószínűleg semmilyet. én foglak eltartani, te beoszthatod, amit adok neked. mellesleg lerobban a tested, föl kell adnod a hobbid, és lekopnak a barátaid, de ugye ilyen ez a popszakma. nem fogsz unatkozni, tudod, a gyerek az év 365 napjának mindegyik percében felügyeletet igényel, mit felügyeletet, gondozást, foglalkoztatást, tervezést, miazmást, de ez ösztönösen jön, nem fog gondot okozni neked, simán belefér a háztartás rendezése, fél kézzel is menni fog.

    — ??????????

    — miért, te úgy gondoltad, hogy ez majd én leszek? :DDD

  • pharmaecopeia

    Én magam is gyerekkorom óta mondogatom, hogy nem akarok gyereket. A barátom akar, ráadásul tőlem. Néha abban sem vagyok biztos, hogy egy pasi mellett tudnék-e egy kicsivel foglalkozni?! Hát a pasi is olyan, mint egy hároméves!!!! Teljesen ugyan olyan!!! Nem hiszem, hogy el tudnék viselni két gyereket, egyedül. Már ezzel az egy nagyra nőtt háromévessel is bajaim vannak. Ilyenkor mérlegelek: akarok én palit? Akarok-e valakivel együtt élni, akarom, hogy velem éljen valaki? Néha szeretnék egyedül lenni, barátnőzni… még huszonéves kis fruska vagyok, előttem az élet, a laábaim előtt a világ, de egy biztos: kölök nem lesz. Ha ez azt vonja maga után, hogy elhagy az eddigi legértelmesebb pasim(igen, a hároméveske),hát menjen csak. Én nem vagyok gép. Szabadságot akarok, élni akarok. Lenni akarok valaki, és úgy érzem a kis fiatal agyammal, hogy egy gyerek ebbe belemocskolna.

    • jézusom, te megnyerted az exemet? :O

      • pharmaecopeia

        miert? mert azt mondtam, hogy olyan, mint egy hároméves? vagy mert gyereket akar? az első szerintem nem ritka eset, a férfiak nagy része a nő nélkül (mindegy, hogy anya, barátnő, feleség)egy cselekvésképtelen csecsemő. a második, na az ritka. főleg amikor el is kezdi mondogatni a gyerektémát, hogy ő neki már névötletei vannak…

        • hja, mindkettő. névötletei…? azt is tudta, honnan lesz gyerek, ha én nem vagyok hajlandó szülni neki egyet. 🙂 (sajnos olyan speckó volt az ötlet, hogy nem írhatom le, egyből felismerhetővé válnék… nem btk-s dolog, kreatívabb.)

          • pharmaecopeia

            hajj bazmeg, csak ő ne találjon ki semmi más opciót, aljasságot a gyerekszerzésre.. semmilyen formában nem kivánok anyuka lenni. ugy meg megjobban nem, ha nem belolem jott ki(engem is orokbe fogadtak, s tudom, hogy ilyet nem teszek en a jovoben).
            de mondom, szerintem ez, hogy megegyeznek egy ujszulottel, atlagos. az anyjukrol nem tudnak leszakadni huszonevesen(amikor a legtobb lany ilyen korban mar eltavolodik a szuloktol-sajnos), nemhogy kesobb a nőjukrol, akire az edesanya 2 szerep var 😦

            • így, így. ha a a gyerekük megszületésével a legjobb arcok is visszasüllyednek nagycsoportossá, mi várható attól, amelyik még eleve csak középsős…

            • Mi baj az orokbefogadassal?

              • képviselőné

                Eddig is úgy gondoltam, ezeknek a fel-és lepontozó gomboknak semmi értelme 😀

                • Jó, de én az örökbefogadásra kérdeztem rá. Pharmaecopeia, ugyanis ezt írta: “engem is orokbe fogadtak, s tudom, hogy ilyet nem teszek”

                • képviselőné

                  Igen, tudom, erre valaki nagyon konstruktívan lepontozta. Semmi vész. velem is volt már ilyen 🙂 Remélem, Pharmaecopeia válaszol, mert engem is érdekel.

                • Tényleg 🙂 nem vettem észre.

  • Ütős téma, aktuális. Férfitől mindig ritkábban kérdezik meg, van-e gyereke, mikor akar, bezzeg ha cuncussal születik az ember…!
    Mára ott tartok, hogyha valakitől azt hallom, babát szeretne, visszakérdezek: miért? Ez izgalmasabb kérdés, mint az, valaki miért nem akar. Mert én azt értem – én se akarok – de az igent nem értem.

    Nektek van gyereketek? Miért van?

    • fenchurch68

      Hát, én idén már 47 leszek, és mikor 22 évesen férjhez mentem, nem is volt kérdés, hogy előbb-utóbb gyerekeink lesznek. Aztán kiderült, hogy én egy pajkos pillantástól is vemhes leszek. Vicces volt, akárhányszor elkezdtünk róla beszélgetni, hogy na, most majd milyen jó lenne egy (vagy egy újabb) gyerek, én azonnal bármiféle védekezés mellett is terhes lettem. Az első után éreztem, hogy oké, nagyon jól megy nekem ez a szülősdi, de most kéne abbahagyni. De az apjuk nagyon szeretett volna még, meg a nagymamák, meg a szomszéd, meg a postás, meg a házmester, a fia, és a kéményseprő… Belecsúszik ám az ember nagyon könnyen.

      • “De az apjuk nagyon szeretett volna még, meg a nagymamák, meg a szomszéd, meg a postás, meg a házmester, a fia, és a kéményseprő… ”
        LOL :D, és akkor miért nem ők szülnek?

    • nekem speciel azért van, mert akartam. Nem analizálom magam, hogy miért, de szerettem terhes lenni, szerettem velük itthon lenni, és jó, hogy vannak. Már felnőttek, csak még nem tudnak saját lábra állni, és rájöttem, hogy ez is nagyon jó állapot, mert még itt vannak velünk, de már nem kell pesztrálni őket, mert megvan a maguk élete. És én is visszakaptam az enyémet.

      • bár megjegyzem, soha nem gondoltam úgy, hogy gyerekezés mellett az életem ne az enyém lenne.

        • Akkor te vagy aa kivétel, aki erősíti a szabályt. 🙂

          • Igen, az lehet. De sokszor eszembe jut, hogy ha az anyámat nem kényszeríti a társadalom (az akkori), hogy szüljön, valószínűleg nem lennék. És bár szeretek élni, de nem kívánnék olyan anyát senkinek, aki képtelen jól érezni magát az anyaszerepben.

  • Megosztottam a posztot a fércbúkon. Komikus ( vagy tragikomikus), milyen reagálások jöttek férfiismerősöktől.

  • Nem idézném szó szerint, nehogy rám ismerjenek, de az egyik fajta komment a magát mentegető volt ( nemisigazhogymindenpasiilyenmerénnem), a másik bevallotta, hogy végig sem bírta olvasni a cikket, és az ilyen nő nem érdemel sem pasit, sem gyereket. 😀

  • Csak ma sikerült elolvasnom, de szívemből szólsz! Pont ezt mondom én is, mikor azon sopánkodnak, hogy jajj miért vagyok egyedül, jajj milyen rossz nekem – de basszus nem rossz! Sőt jó: jó, hogy nem kell folyton alkalmazkodnom valakihez, nem kell szerveznem, elkéredzkednem, beszámolnom, odafigyelnem, kiszolgálnom… Hogy azt csinálom, amit és ahogy akarok. És a gyerek: mikor akarok szülni, mert ki fogok futni az időből – mert olyan nincs, hogy nem akarok. Mer’ ez a nőnél genetika – na ettől lemegyek az agyamról, mikor ezt kell hallgatnom 3 biológus diploma után, hogy ez genetika! Múltkor is azt mondja egy barátom – hát férfi az istenadta – hogy ez a nőknél ösztön és be van kódolva, mire mondom neki, hogy bizony nem minden nő akar szülni, a legtöbben csak megfelelnek a társadalmi nyomásból eredő sztereotípiáknak, és olyannyira nem igaz ez a bekódoltság, mint ahogy nincs minden nőnek kék szeme. És nem érti, hogy hogy nem akarok – hát akkor fogd fel úgy, hogy önző vagyok, nem akarom beáldozni életem 15-20 évét, mer’ annyi minden van amit szeretek-szeretnék még, és nem akarok ezekről lemondani. Hát ezér’. Egyébként igen, én is belefutottam, akartam gyereket, csak a kiszemelt pacák meg nem, se házasságot, se gyereket. Én meg nem vagyok az, aki becsalizza, mer’ akkor minek? Kényszerítsem rá? Kösz nem. Aztán mikor vége lett, megsínylettem nagyon. Összedőlt az álom: házasság, gyerekek, boldogan éltek… Miközben újra fel kellett építenem magam és hogy mit is akarok akkor az életemmel kezdeni, na akkor jöttem rá, hogy én ezt nem is akarom, igen próbáltam megfelelni az elvárásoknak, de valójában nem erre vágyom. Most ez van, néhány év alatt eljutottam oda, hogy néhányan(!) a közvetlen környezetemből már elfogadják, hogy ez az én döntésem, és hogy boldog vagyok így. (Az ominózus pasinak közben lett egy lánya, mert az utánam következő hölgy véletlenül terhes lett, persze azóta nem élnek együtt…)

    • Pont ugyanez tortent velem is, leszamitva a gyerek dolgot. Az illeto uriembernek azota sincs gyereke se felesege – se normalis allasa vagy penze – viszont van egy 18 eves baratnoje. 20 evvel fiatalabb csajszi, mos foz takarit meg gondolom parancsra szop.

  • Üdv!

    Klassz történet.(irónia)
    Jó megfigyelni másokat, hogy milyennek látják a világot és miként gondolkodnak. Ebből aztán le lehet vonni a megfelelő tanulságokat. Épp mint ebből a bejegyzésből.
    Eddig se akartam gyereket és ez is csak megerősít ebben az elhatározásban. A magunkfajta jobb ha nem szaporodik… 🙂

  • És nyilván vannak kivételek. A videót itt érdemes megnézni, nagyon szép:

    http://www.babies.littlethings.com/husband-wife-home-birth

  • Amúgy egy gyerek azért nem az ördögtől való szörnyűség. Persze, áldozatokkal jár, de mikor kicsik voltak, imádtam és a mai napig imádok foglalkozni velük, tanítgatni őket, viccelődni, komoly dolgokról beszélgetni vagy valamilyen közös programot csinálni.
    De azokat is megértem, akik azt mondják, hogy köszönik, nem kérnek belőle, és eszembe sem jut senkit agitálni a gyerekszülésre, mert szerintem mindenkinek magánügye, mihez kezd az életével.

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s