Apa csak egy van!

Nagy örömmel olvastam a minap egy cikket. Sajátos örömmel ugyan, de örömmel.
Apa is csak egy van.

A cikk arról értekezik, hogy jajúristen, a férfi szerepköre mostanság megkérdőjeleződött. Mer az ő identitásuk (mármint a férfiaké) most veszélybe került nem egyéb miatt, hanem azért, mert a “szélsőségesen emancipált hölgyek” (így, szó szerint) azt terjesztik, hogy nekik már egyáltalán nincsen szükségük férfira. Mer ők megkeresik a pénzt, megszülik a gyereket, fel is nevelik, minek akkor plusz kolonc?
Ejnye.
A férfi identitása, vegyük tudomásul, az anyagi biztonság megteremtése (mondja a cikk nem is gondolva, mennyire lealacsonyítja ezzel a ffiak személyiségét, képességeit, érzelmi kapacitásait. De mindegy, ha nekik ennyi elég, én megengedem, hogy magukra sivár pénzeszsákként tekintsenek, aki gyakorlatilag vásárol magának egy családot).
Szóval a cikk szerint ez a férfiak szerepe a családban.
Ezt a pótolhatatlanságot veszik el most tőlük a nők.

ÉS EZ BORZASZTÓ!
Számomra érdekes, hogy az írás egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy vajon miért gondolkodnak így a nők? Nem taglalja, hogy a nők nem vágynak esetleg érzelmi kötődésre? Hogy nekik a szerelem az smafu? Farok se kell állandóra? Szopás se? Vagy.. húh… nem is! Lehet, hogy arra gondol az író, hogy mindez azért van így, mert egész eddigi történelmünkben a nők csupán egy bankszámlát kerestek, akibe kapaszkodhatnak, és most, hogy már szabad nekik dolgozni, a férfiakat eldobják, mint egy (és most rendkívül drámaira váltok) kapcarongyot?

Ezt ugyan nem mondja így ki a cikk, de valahogy mégis sugallja. A nők (sőt, “emancipált hölgyek”) ezt hangoztatják (mármint az önállóságot), miközben már nincsenek bezárva otthonaikba, sőt, bevételhez is jutnak.
Érzelmekről tehát nem beszél a cikk.
Nem, pedig amúgy a női identitásnak ugye mindig az van megemlegetve, hogy a nők rendkívül érzelmesek és jobban vágynak a kapcsolatra, házasságra, mint a férfiak.

Most akkor érzelmesek, vagy nem? Most akkor ha meg nem, ha a pénz meglétével már hálátlanul eldobálják a pasikat, akkor mi van ezzel az előbbi feltevéssel? Azt akkor cáfoljuk? Pedig mindig erre hivatkoznak, mikor a nőket nyomorult kapcsolatokban akarják bent tartani, vagy kiszolgáltatottságukat megmagyarázni (Tudóóód, azért nem hagyja ott a bántalmazó férjét, mert ő ilyen izé… kapcsolatfüggő. Tudod? Nem, nem azért, mert szarrá van az önbecsülése taposva, meg anyagilag el van lehetetlenítve, nem. Hanem mert a nők ilyen érzelmes típusok, tudod?)

Szóval sajnálkozik a cikk írója, hogy nagy baj van most a férfiak identitásával, mert ezek a csúnya nők már nem szorulnak rájuk.

Van azonban megoldás (Hállla istennek!).
Ha a férfi átalakítja szemléletét, és több figyelmet szentel a gyereknevelésnek, akkor talán kialakulhat valami új típusú apakép, amivel meg lehet menteni a családokat. (Hurrá!)
Persze nem beszélünk itt most semmi egyébről, csupán a gyerekről. Arról nem szól a cikk, hogy a kétkeresős családban az új apakép része lehetne akár a háztartási teendők megosztása is. Nem. A kétkeresős modell az valami szocializmusból ránk maradt hagyomány, amelynek állítólagos káros hatásait ugyan cáfolják a felmérések, merhogy olyan országokban születik viszonylag több gyerek, ahol kétkeresős a család, ám a szociális ellátórendszer jól működik (ahogy nálunk nem). Szóval úgy tűnik, hogy  mégsem a kétkeresés bassza szét a családokat (ahogy ennek a férfiak nagyon örülnének), hanem az apák passzivitása és hereléte.

Mondja ezt a cikk. Ennél árnyaltabban persze, de valami ilyesmit akar közölni.

És én barátom, ámulva nézek!
Hogy tudniillik a sok nőt regulázó és helyre tevő írás tengerében végre van itt valami, amiből esetleg a férfiak is tanulhatnak (így örülök én)!

Na, persze nem úgy van megfogalmazva ez sem, ahogy a nőknek szoktak írni! Nem egyes szám második személy felszólító módban: Szopd a férjed lelkesebben, fogyj még három kilót egy óra alatt, légy következetes és megengedő anya!
Nem, itt egészen más a hangnem (ki is merészelne egy férfinek parancsolgatni?).
Itt általában beszélnek sajnálkozva szegény férfiakról, akiknek jajúristen most meg kell picikét erőltetni magukat, és részt kell venni a közös gyerek nevelésében (ha már ezek a mocskos emancipált picsák pénzt keresnek és beintenek. Hát akkor bassza meg, muszáj változni!).

És én örülök újra! Mer én pont ezt mondom mindig! Ezt, hogy nem lesz itt változás csak akkor, ha jól beintünk nekik, és nem adunk családot, nem adunk gyereket, kényelmet, ingyen szopást. Akkor majd elkezdenek fosni és változni. Akkor majd nem falra hányt borsó lesz minden szó, hanem szépen kinyitják a fülüket meg olvasnak, meg kérdeznek, meg megemelik a kis seggüket a tévé elől.
Ahogy itt ez a cikkecske is nagyon finoman sugallja nekik, hogy valami ilyesmit kellene tenni. Változni kellene, mert különben pina nélkül maradnak.

Mint mondtam, a cikk nem beszél, csak a gyerekről, hiszen tudják az “alkotók”, hogy a nőket leginkább a gyereken keresztül lehet sakkban tartani és manipulálni, így ha a férfi a nőt (szolgát) nem akarja veszíteni, akkor a gyerekkel kell foglalkoznia.

Van egy rossz hírem, kedveskéim.

Nemcsak a gyerekkel, hanem a szarával is foglalkozni kell, meg a konyhával is, meg a porszívóval is, meg a vasalóval is. Meg néha le kell ülni értelmesen beszélgetni a nejetekkel (képzeljétek, van agya!Tudom, ez rossz hír), meg otthon maradni, mikor a gyerek beteg és anya dolgozik (“Mert az apák nem mennek betegszabadságra, hanem Wicket pumpálnak az orrukba!“), Továbbá a családi kirándulásokon nem unott pofával stírölni a nőket, míg az asszony falmászatja a kölköket, hanem beleállni ebbe a család projektbe úgy komplette.

Azért nem felhőtlen az örömöm, mikor olvasom ezt az írást.
Cseles, nagyon cseles.
Teli van nőellenes kifejezésekkel és annak sugallásával, hogy ez a nyomorúságos világ, amiben a férfi felé elvárás, hogy apaként viselkedjék, ez tulképpen a nők tudatra ébredésének (Portugál) “köszönhető”. Szinte hallom a sorok közül az együttérzést: Jaj, drága férfitársak! Hát így jártunk! Ezt köszönhetjük a kiszáradt kékharisnyáknak! Foglalkozni köll most már a gyerekkel, mer különben az asszony lelép.

És akkor még odateszi a cikk írója a végére külön csemegének, hogy azért az anyukáknak is nagy szerepe van ám abban, hogy ez az “ÚJ TÍPUSÚ APASÁG” (Itt befosok azonnal! Új típusú apa, aki a gyerekét neveli! Beszarok! És ez Kossuth rádiós műsor!) megszülethessen.

Hogy mi?
Hogy mi szerepem van ebben nekem?
Mit kell nekem azért csinálni, hogy a férfi apa legyen?
Menjen, oszt csinálja! Hát hol segít ő nekem, hogy én (nem új típusú) anya legyek? Ja úgy, hogy hagyja a vérbe, hogy szakadjak én bele egyedül!
Na, ezt könnyen megkaphatja bármelyik férfi tőlem! Lehet hallgatnia a kölke nyígását 24 órában, trappolni az iskolába, aláírni, kikérdezni, elé rakni, égni miatta úton útfélen. Vigye, oszt csinálja. Már ha ez segítség neki az apává válásban. Én meg közben szépen hazamenek munka után, megeszem a vacsimat (amit természetesen ő készít el nekem hang nélkül a maga természetességével úgy, munka után), megnézem a Colombót, közben vígan elhallgatom, ahogy mosogatóval csörömpöl, és mikor éppen berogyna már az ágyba, akkor megkérdem tőle kedvesen: Na? Dugunk?

Nos. Rajtam ne múljék. Én segítek szívesen az apáknak megszületni. Sok nő született így anyává, sőt, anyagéppé, feleség-géppé szegény, szegény apák mellett.
De van azért egy jó hírem a leendő új típusú apáknak: Ki lehet bírni. Sok ezer nő végigcsinálta már anélkül, hogy akár egyetlen jó szót kapott volna érte.

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Reklámok

91 hozzászólás

  • Olvaslak egy ideje, de meg nem koszontem, hat sziasztok! Nagyon tetszik a blogod.
    Az utolso elotti bekezdest 2x is elolvastam, annyira tomor es vicces.

  • A “szélsőségesen emancipált” az olyan mint a “szélsőségesen egészséges”? 🙂

  • piaci rés!
    gyártani fogok:
    ‘Új típusú apa a fedélzeten’ matricákat, és akkor majd a férfitársak együttérzőn óvatosabban vezetnek, látván a halmozottan terhelt delikvenst maguk előtt araszolni.

  • Eddig a legtöbb feminista cikket angolul olvastam, s ott kevésbé látható/érezhető számomra a különbség a nyelvezet szintjén. Ezért vagyok boldog, hogy magyarul is olvashatok cikkeket, mert teljesen máshogyan értelmezem érzelmileg a helyzetet, így, hogy az anyanyelvemen olvasok róla. Az érdeklődés és tudatossá válás még angolul kezdődött, s ez kezdetben távolság is egyben a témától. Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmet a hangnemre. Az óvatos fogalmazás és az én megmondom neked közti hatalmas tátongó különbségre. Jó ezt tudatosítani, s még jobban elhatárolódni az ilyen típusú cikkektől. Nem magamra venni, mert annyira meg akarnak szólítani vele, sőt, megszólítanak, hogy odavonzza a figyelmet.

  • Először is, milyen érdekes, hogy a Kossuth rádió még szülőség-ügyben is 2 férfit citál szagértőnek 🙂 Másodszor feltűnő. hogy ha hibás és okolható valaki van benne, az persze csakis a nő lehet. Szagértőkéim azt se tudják, hogy az egyszülős családok ma messze legnagyobbrészt azért jelentik az anya + gyerek kombót, mert a férfiak még annyira sem akarnak gyereket, meg nem vállalják a gyereküket, meg otthagyják a családot, ám ez úgy látszik, nem látszik. Pedig elég hozzá egy random osztályt végigkérdezni gondviselő-ügyben… Lényeg szerintük azon az 1-2 % nőn van, aki valami rejtélyes oknál fogva nem akar a gyerek mellé egy apát is a nyakába venni… És az meg mi, hogy a jó apaság nem a vasalást meg a pelenkacserét jelenti ??? Már ugyan miért nem ? Azzal a gyerekkel, akinek csípi a pelenka a fenekét, azzal nem lehet játszani sem, csaxólok…

    • Valaki elolvasta a cikket amit a Gumi linkelt?
      Figyelj, azt irja a bevezetoben hogy

      “A férfi szerepköre megkérdőjeleződött, másodlagossá vált az anya-gyermek kapcsolathoz képest – véli a pszichológus. Az összes kutatás ugyanakkor azt mutatja: az apák szerepe a gyermek érzelmi fejlődésében elsőrangú. A gyermek kommunikációt, empátiát, érzelmi kontrollt tanul az apától”

      Sirva rohogok 😀 😀 😀

  • A férjem jó apa. Mármint jelen van meg minden. Konyhát is takarít, meg vécét is, meg főz meg minden. végighallgat és komolyan vesz.
    És bazmeg itt jön be, hogy a nőknek semmi se jó, és mit picsogok, amikor 10 anyából 8-nak nem jut ilyen férj, ugyan fogjam már be. És nem, nem tudom befogni a kurva életbe. Mert ha fürdetés előtt nem készítem ki a ruhát, amit majd rá kell adni a gyerekre, akkor vagy alul- vagy túl lesz öltöztetve.
    Ha nem öltöztetem fel, mielőtt az apja elviszi sétálni, tuti, hogy megfázik (mint a legutóbb is). Ha nem rakom be az apja zsebébe az innivalót, pelenkát, krémet, darabalmákat, akkor a gyerek a játszótéren szomjas, éhes, seggére ragad a szar, odamegy minden kölökhöz kölesgolyót kunyerálni.
    Ha nem írom össze neki, hogy mit hozzon, amikor bevásárolni megy, a legfontosabbakat tuti elfelejti.
    Ha nem szólok, hogy adja be az orvosságot, akkor nem adja be. Ha nem szólok, hogy törölje meg a gyerek orrát, akkor a gyerek úszik a takonyban. Sorolhatnám.

    Értitek?? Jó apa. Tényleg. De mi a büdös faszért nekem kell megszervezni, hogy ő jó apa lehessen? Miért én biztosítsak ehhez minden körülményt? És ha odajutunk, el fogja vinni az oviba felemás zokniban és nem visz neki tisztasági csomagot, amire az ő reakciója az lesz, hogy ki nem szarja le, nem fontos az. Egyébként ezzel egyetértek, tényleg ki nem szarja le és tényleg nem fontos, de az óvónő ENGEM fog lebaszni, nem őt.

    Ezt nem értik, még a legértelmesebbek se, még a leginkább felelősségvállalók se, még azok se, akik komolyan veszik. Minden rajtam lesz számon kérve, amit ő basz el, az is. És lehet, hogy neki nem számít meg kit érdekel, ha nem engem csesztetnének vele, nekem se számítana, de engem csesztetnek a kurva életbe.

    Meg hogy nekem minden magamra fordított percet le kell egyeztetni. Van nekünk kitűnő bébiszitter, nem is az. Tegnap is döglöttem a gőzben egyet. De ezt nekem meg kell szervezni. Ha ő megy valahova, az adott, azt neki nem kell szervezni, ő mehet, ha akar oszt kész.

    Hogy MINDIG az anya az, aki alkalmazkodik. Én odavágom a faszoknak, hogy bazmeg tudod te, milyen FOLYTON alkalmazkodni valakihez, meg állandóan szervezni??? És nem érti. Nem érti, nem érti. Nem is értheti egyébként, mintha a vaknak magyaráznád a színeket. Hogy először ő dönt, hogy mi lesz, ehhez neki senkit nem kell megkérdezni, aztán ahhoz képest te leszervezheted magadnak, amit le tudsz, meg megoldhatod, ahogy tudod meg akarod. És akinek nincs pénze szitterre??? Akinek nincs anyja, akihez elmehet a gyerekkel, és akkor lehet egész nap dögleni, mert a nagyika imád babázni??? Basszus, én olyan kiváltságos helyzetben vagyok, és így is szar nekem.

    És mindezt azért bazdmeg, mert ő dolgozik. Ő hozza a pénzt. Értem én, az fontos. (Amúgy tényleg fontos, baszhatnám én az óceáni nyaralást meg a bébiszittert, ha nem dolgozna.) De ha én végre találok munkát, AKKOR IS az övé lesz a fontosabb, ezt borítékolom. Akkor is én leszek, aki leszervez, megold, kikészít, elintéz, letöröl, odafigyel, fejben tart.

    Na drágáim, majd ha ennek a közelébe jöttök intézésileg, akkor lehet arról beszélgetni, hogy apaként mit tesztek le az asztalra. Faszomat.

    • Jaj, de jól írod! Dettó, ugyanez, és mit picsogok, Már van munkám, nagyobbak a gyerekek, és igen, én szervezek. Azt is, amikor ő intézi, ha tudja. Ha nem tudja, én szervezek tovább, nem ő. Ha helyzet van, az én munkám ugrik. Majd megcsinálom éjjel. Vagy máskor. És jó apa, de tényleg. Ahhoz képest…

    • baticakogar

      Ú, bazmeg, ezt én is írhattam volna. Akurvaéletbe.
      és tényleg nem érti amugy.

    • Fuh, na ez brutál. Nálunk mondjuk több gond is van, de ez az egész így (pedig gyerekünk sincs..) annyira ismerős.
      Meg ilyenek bazmeg, hogy én kitakarítom a WC-t, 20 perc, végigsikálva mindenhol, csillog-villog. Egy idő után mondom, hogy ideje megint egy nagygenerálnak, és ő a soros. Oké. Jön ki 2 perc múlva, hogy kész. Szerintetek mit csinált? Megmondom én: vizes szivaccsal körbetörölte nagyjából itt-ott és ennyi. Ezt a munkát tette egyenlővé az enyémmel. Na ekkor kellett volna összepakolnom és lelépnem, még ha így leírva elmebetegnek is tűnök meg hisztisnek, a magam szemében. Ugyanez a tök más univerzumban lézengés megy szinte minden téren, ami házimunka vagy szervezés. És az ultimate válasz arra, hogy “úgy mosogatsz, hogy rosszabb utána, mint előtte..”: akkor csináld te.

    • Gratulálok, nagyon jól írod!
      Az enyém is ilyen volt, (hogy én szerveztem neki meg a minta-apaságot) és annyira elszállt tőle az agya, (főleg, hogy az óvónénik is könnyezve gyönyörködtek, hogy ő megy szendvicset készíteni farsangkor az anyukák közé!), hogy mikor el akartam költözni szülővárosomba maradék opcióként, miután nem volt hajlandó megújítani a totálisan csődött mondott kapcsolatunkat, úgy döntött, ő jobb anyja lesz a gyereknek, mint én. Majd alapos megszervezéssel (mert ő is tud ilyet azért, csak azt a hátam mögött és ellenem, na meg a gyerek ellen!) elintézte, h amíg külföldi tréningen voltam (persze, h rábíztam a gyereket, hisz minta-apa volt!), addig elrabolhassa és elzárhassa a gyereket a szüleihez, hova máshova. Az anyja és a házvezetőnő látták el helyettem persze, ő csak a “jó apa” volt. 3 hónapig nem láthattam a kiskorú gyerekemet, majd 2 évembe került, mire jogilag is helyre tettük az ügyet, és megnyertem a pert – amit ő indított. Minden úgy van elrendezve, ahogy akkor lett volna, ha csak simán enged minket elmenni, mikor 3 évvel ezelőtt azt akartam. Tehát ő semmit nem nyert, csak szétbaszta azt a két nőt lelkileg, idegileg, egzisztenciálisa, akik neki pár éve még -állítólag- a legfontosabbak voltak.
      Az óvónők a mi esetünkben is ellenem tettek voksot, sőt egyenesen ő mellé álltak, naná, hisz benyalta magát – hamarabb tudtak a gyerekrablásról, mint én, és nem szóltak, vazze!
      (Mellesleg a minta-szakácsságot is -meg még pár egyebet is- tőlem kapta: vega kisvendéglőnk volt és mindenki azt hitte, ŐŐŐfelsége milyen fantasztikusan tud főzni. Azóta saját bevallása szerint “elfelejtett főzni, valahogy nem megy…” Na vajon, miért!?)
      Mindezt azért, mert iskoláskorúvá érett gyermekem mellett kezdtem volna éppen talpraállni egy tőle évszázadokkal fejlettebb területen – nélküle, ott, ahova nem tudott követni; valamint mertem kinyitni a számat és érvelni a véleményem mellett. (amivel nyilván az is baj, hogy vót….)
      Neki azóta is megy minden, mint a karikacsapás, én meg nyögök a gyerekkel együtt. Nesze neked talpraállás.
      Na mindegy, akkor is én fogok a végén pozitív meghaladással kijönni belőle (egy új diploma + egy új élet), őt meg elnyelheti a szülei szomszédságában, a vidéki sztyeppén épített 2x akkora háza, mint amiben együtt laktunk még anno 4-en.
      Valahogy nincs többé kedvem több ilyen faszhoz és a játszmáikhoz.

      Gumi szövegéből:
      “Változni kellene, mert különben pina nélkül maradnak.
      Mint mondtam, a cikk nem beszél, csak a gyerekről, hiszen tudják az “alkotók”, hogy a nőket leginkább a gyereken keresztül lehet sakkban tartani és manipulálni, így ha a férfi a nőt (szolgát) nem akarja veszíteni, akkor a gyerekkel kell foglalkoznia.”
      Manapság sok pasi ezt érti változtatás alatt. Hm. Jól megzsarolja a nőt a gyerekkel. Na nehogymá’ nekik kelljen változni!

      • Baszki, én pont emiatt nem mertem lépni. A jó fej apa…Nem kizárt, hogy hajszálra ez történt volna.

      • tavasztunder

        Ez a belőled felépített sajátnak hazudott karrier az egyik legnagyobb mocsokság. Mindig Margaret Keane jut az eszembe, most film is készült a történetéből. Klasszik bántalmazó kapcsolat, a nő fest, bezárva fest, a képekért kapott milliókat meg a faszi herdálja el, és dugja halomra a felesége orra előtt a nőket.

        • egy időben megtapasztaltam, milyen két helyen melózva, rendszeresen napi 14 órákat nyomni, és akkor utána egyedül tiéd a bevásárlás, háztartás, csekkek feladása stb., minden. és ha nem mosod ki este 11-kor a dolgozós cuccod, pár naap múlva nem lesz miben menni, és ha nem főztél, nem tudsz mit enni. egyszer hajszál híján beleájultam a fürdőkádba a fáradtságtól, mikor éjfél magasságában végre eljutottam odáig, hogy megeresszem a vizet. az akkori egyik főnököm ugyenezt nyomta, állandóan fáradt volt, úgy, hogy otthon egy szalmaszálat se tett keresztbe, otthon az anyja várta készen mindennel. azt gondolom, az átlagférfi két hétig se bírná, míg nők tömegei számára ez az alap, amire rájön még pár kiskorú ellátása + “a ház urának” kiszolgálása is. na és kinek lesz kettőjük közül karrierje, de legalábbis több pénze…? felmegy az agyvizem, mikor meghallom a “minden sikeres férfi mögött” kezdetű bullshitet. ami igaz, de bassza meg, hogy igaz.

    • Ezt hívják úgy, hogy “hétköznapi hímsovinizmus”. Keress rá az interneten, meg van pdf formátumban, nagyon fájó tanulmány lesz…

  • Csak toltam, de azért be is köszönök: sziasztok. Tetszik az oldal, jók a cikkek!

    Az eredetihez: nekem is érdekes, hogy leszögezi, a házimunkától még nem lesz valaki jó apa. Ez még igaz is lehetne, ha ezt sokan nem úgy értenék, hogy akkor azt nem is kell csinálni. Példamutatás, “jó férj”, életképes ember szerep – kit érdekel? A kommunikáción, empátián és érzelmek uralásán és is jót röhögtem, Nem nagyon ismerek olyan apát, aki bármelyikben jeleskedne.

    • Hat nem, hogy ezt honnan vette a tisztelt szakerto pszichologus hogy barmely gyerek ezt az apatol tanulna…
      Udv az oldalon es a kommentelok kozott 🙂

    • balettbenugralo

      Nem, a házimunka rendszeres és automatikus elvégzésétől csak felnőtt lesz. De az ember azt hinné, ez a legkevesebb gyerekvállalás ELŐTT, de bazmeg megint belelógott a bilibe a kezem.

  • mire elértem oda, hogy Három királyfi meg királylány, már sugárban. érdekes, hogy egy ilyen fokon nőgyűlölő brigád hogy tud oda jutni, hogy kellene egy kis kötelező otthonlét az apáknak (a Túlélés Egy Hónapja). elképzelem, ők hogy képzelik: a nő ellátja a háztartást, és a megetetett, megfürdetett, felöltöztetett, átpelenkázott, megnyugtatott, elaltatott gyereket belehelyezi a babakocsiba, és apa tolja 30 percen keresztül a parkban. és akkor apa megtudja, milyen az otthonlét.
    egyébként szerintem is iszonyat, hogy mennyien nőnek fel gyakorlatilag apa nélkül (vanni van, de csak a lét szállítja, meg a gondot okozza az anyának). még mindig a nők bevételhez jutását tartom kulcsfontosságúnak. ha nincs kiszolgáltatottság, nincs pofa lapos, engedelmes házicseléd,helyette jöhet az elvárás, hogy fogjad meg és csináljad, különben csak kolonc vagy, oszt esetleg röpülsz. hja, az a szélsőségesség. meg az új típus. becsülöm a FK idiótáiban is, hogy legalább kapiskálják, hogy probléma van (persze a válaszuk az, hogy nőknek kinder, küche, kirche).
    Fulemony beelőzött. a jó apa… például nem tudta, hol vannak a HÁROMÉVES gyereke ruhái. örülés van, hogy a nevét tudja.

    • Az en apamnak az egyetemi tanulmanyaim hosszu evei soran sem sikerult megjegyeznie hogy hol tanulok vagy mit. Szoval ezek a dolgok nem valtoznak kesobb sem.

      • erősödik az érzésem, mért kell a férfiaknak gyerek. amellett, hogy mert úgy szokás, és hogy örökítse a nagyszerű génjeit úm. trónörökös, full egyszerűen azért, hogy a nőt benne tarthassa a cselédszerepben, ennyi és nem több. máskülönben a perkáláson kívül semmiféle köze nincs hozzá, akkor meg minek. ha az asszony lelép, ő megkoszosodik, ráégnek az elintézetlen ügyek, nincs szex, nincs kaja – ennek, oszt jó napot. de leginkább is ennek. ha ez a kölcsönös föggés nem járna vele, például világos lenne, hogy a részvétel 50-50%-os a ht-t, a gyereket és a pénzkeresetet illetően, mindjárt nem akarnának olyan nagyon trónt örökíteni.

        • Hat de nem is akarnak, az en anyukamnak peldaul ugy kellett trukkoznie, o “veletelenul” (direkt) esett teherbe mondvan hogy ha apamra kellet volna varnia meg mindig varna. (Mas kerdes hogy ez mennyire volt nagyon hulye megoldas az anyam reszerol, gyereket akarni egy olyan pasival aki ezt nem akarja)

          • ja, ez meg a másik. gyereket mindenáron, akár nem akaróval is, a _másik_ anyagi erejéből, oszt ha nem jön be, hát legfeljebb éhezünk, és a beletrükközött-belezsarolt csávó lesz a szemét (amellett, hogy persze konkrét pisztoly nem szorult a fejéhez, tehát kiléphetett volna a szituból). sorry, máma a radikális lábammal keltem, nem állt szándékomban “anyázni”.

            • Hat igen, ezt soha nem csinalnam. Nem is az anyam az egyetlen aki igy szerzett maganak gyereket, sokan az o generaciojabol, hallottam mar masokat is errol beszelni. Gondolj bele mennyit basztathattak, mar harmincon felul volt mire megunta a varakozast (meg a basztatast gondolom)

              • ó, negyvenen alulit is ismerek a módszer bevetői közül. ezért vagyok rendszerellenség. ez a minta (férfi = pénz gyerekre, gyerek = az egyetlen opció) öröklődik ma is a nőkre, a férfiakra meg a nettó buksza működésmód. látja, hogy rossz, és viszi tovább a gyerekre, ha kell, ha nem. már felnőni is milyen király lehet egy agyonhajszolt cseléd meg egy ritkán látott idegen mellett, és akkor még nincs szó arról, hogy mekkora eséllyel fogja másolni mindezt.

                • Borzaszto. A huszas eveim vege fele volt ez a jo akkor most megvan a pasi, akkor jojjon a gyerek. Pasi persze nem akart gyereket, anyamtol jott is a tanacs hogy essek teherbe majd felno a feladathoz. Soha nem tetszett ez az opcio, mert milyen mar hogy kenyszeritesz valakit ilyesmire? Jezus, belegondolni is szornyu.
                  Azota pesrze nincs mar meg a pasi – egy utolso troger kis faszfej volt mint utolag kiderult – es en is felebredtem ebbol a tundermesebol (faszt, remalom inkabb) es teljesen mas eletet elek azota, se pasi, se gyerek nincs tervezve mert kb egy eletre elegem volt ebbol az egeszbol.

                • képviselőné

                  Nagyon sok külső és belső időt elvesztegettem azzal, hogy vártam, majdcsak találok apát az elképzelt gyerek(i)mnek.

          • Én is így születtem. Szerintem ez nagyon gáz, sohasem csinálnék ilyet.

            • Dettó, ráadásul anyám tök büszke magára ma is, milyen jól megfogta magának a pasit. Kétszer, mert egyszer elköltözött otthonról. Ezért van testvérem.

              • Megfogta a pasit…
                Jellemzo kifejezes.
                Mennyiszer hallok noket rosszindulatuan pletykalni arrol hogy na a Sari, Andi, Moni stb nem birta megfogni azt a pasit.
                Ilyen lenezoen hogy az a szerencsetlen bena csaj me ennyire se volt kepes hogy “megfogja” a pasit.
                Vicces hogy egyszerre oroklodik ez a trukkozes hogy a pasik ilyen trogerek akik juszt se akarnak csaladot ezert meg kell oket fogni, teherbe esni rafkosan aztan akkor majd felnonek a feladathoz (leginkabb nem de mindegy mert hozzak a penzt, jo az).
                Masreszt meg mennek ezek a romantikus kiralyfis sztorik hogy szerelem, meg megtalalni az “igazit” meg a “nagy ot”.
                Hat baszki nem csoda hogy oriasi zavar van a fejekben.

                • élete legszebb napja, óriási hacacáré csillió pénzért, a Fb tele smárolós fotókkal, közben egy tök alja biznisz az egész: virítod a lóvéd, leszek a törvényileg bejegyzett cseléded. ééés mindkettő tudja, hogy erről van szó, ééés megünneplik! 😀 (ismételten bocsi, meg lehet próbálni meggyőzni, hogy a dolog a szeretetről szól, mondjuk, sikerülni nem fog :D)

                • En nem foglak gyozkodni ugyanis teljesen egyetertek – van egy ismerosom aki pont most ment vegig ezen. 33 eves, neki gyerek kell mar – mar a hapsi elott ez volt a terv.
                  3 honap utan eljegyezte a faszi, meg egy eve se voltak egyutt az eskuvo napjan, oriasi lagzi, templom, dizajner eskuvoi ruha, rengeteg penz elszorva.
                  Kozben kiderult hogy a pasinak alkohol problemai vannak, nem tudja hol a hatar, iszik egesz ejjel, telefont nem veszi fel, mikor hazakeveredik osszehanyja a lakast es iszonyu taplo a csajjal. (verni asszem nem veri de nem lepodnek meg). Hazimunka, fozes mar most a lany dolga. Meg mindig gyereket akar tole. Angolok amugy mindketten.

                  Nagyon durva sztori, jo baratnom volt a lany amig ez a ficko nem jott a kepbe, azota minden megvaltozott, a csaj telesen ra van allva erre a babaprojektre minden aron, kozben az egesz borul ossze korulotte. Csak akkor lep kapcsolatba ha panaszkodni akar a helyzetrol, mivel eleg regota megy ugyanez mar tanacsot adni nem tudok, megbeszelt talalkozoinkat lemondja, probalom elhivni mindenfele programra hogy kiszakadjon ebbol de nem tudok segiteni. Szornyu egyebkent ez, kivulrol allsz tehetetlenul es nem tudsz mit csinalni. Ugyanakkor milyen baratsag az ahol o konkretan leszarja hogy velem mi van es csak a vallamon szeretne sirni. Ez ugye eleg egyoldalu, az meg nem palya ugyhogy kulonosebben mar nem eroltetem magam. Ez egy orok kerdes ilyenkor hogy ha latod hogy valaki kvazi bantalmazo kapsolatban el – vagy csak olyanban ami felorli, tonkreteszi – olyankor mit csinalsz? Egy ido utan semmit, mert mit lehet?

                  Ugyanez tortent velem is anno amugy a bantalmazo kapcsolat soran, sok baratno le is lepett hogy ok nem birjak ezt mar nezni meg nem tudnak segiteni mert nem lepek le ugysem. Vegul leleptem aztan ott alltam egyedul, senki nem volt addigra mar mellettem.

                • Jöttök itt ezzel a sztereotípiával, hogy a pasi hozza a pénzt. Csak én mozgok olyan közegben ahol tömegével vannak olyan családok hogy még azt sem hozza? Sőt, viszi! Rengeteg olyat látok magam körül, ahol a férfi egyáltalán nem járul hozzá az anyagiakhoz, meg egyáltalán semmihez, vagy még el is hordja a háztól a lóvét, piára, játékgépre, vagy egyéb faszságra költve. Az is jellemző, ahol többé-kevésbé “szépen élnek”, de a nő a kvalifikáltabb, (vagy egyszerűen csak vannak ambiciói, míg a faszi csak tesped) és a nagyságrenddel nagyobb terhek mellett még többet is keres. Én ezt a “a férj hozza a pénzt” egyáltalán nem látom általános jelenségnek. Sőt…

                • Fu zikradesign milyen igazad van! Tenyleg nagy kozhely ez, az apamtol mindig ugy kellet kikuncsorognia anyamnak a penzt.
                  Sajat eletbol csak annyit tudok hogy az utobbi par faszinal tobbet kerestem, mindegyik problemazott. Sot kozos nyaralasokat meg bevasarlasokat is fizettem.

        • Jó a szó. Ha újrakezdhetném, kizárólag akkor szülnék, ha van saját stabil egzisztenciám.

        • pont erre jutottam. az egyoldalúság mindkét felet megnyomorítja, csak mivel pénzből élünk, és azt a nő veszíti el, számára nagyságrendekkel veszélyesebb a játék. úgy elszomorítanak ezek a “ha újrakezdhetném…” mondatok, annyi nőtől hallottam már 😦 azt szeretném, ha a lányok-fiúk ELŐTTE gondolkodnának, ha ehhez adottak lennének a körülmények, és nem közben, utána…

      • Mi lenne, ha mindannyian megkérdeznénk a férjeinket, hogy tudja-e a gyerek(ek) 1. hanyadik osztályba jár(nak) és melyikbe? (a,b,c – az iskola nevét megelőlegezem, hogy tán még a legelvetemültebb is tudja) 2. mi az osztályfőnök neve? (a válasz gyanítom a “hát valamilyen Kati néni” lesz) 3. Hol található az iskolán belül az osztályterem? (pl. földszinten balra, a folyosó végén az utolsó előtti terem)
        Aztán a válaszokat írjuk be ide. Érdekes kis helyi felmérés lenne, mennyire vannak képben az apák (és ez csak az iskola!)…

        • Jo otlet, bar nincs gyerekem de kivancsian varom a valaszokat! 🙂

        • allergiás-e valamire. hol tart az oltásaiban. mi az ügyelet száma, ha baj van. mi a kedvenc kajája, meséje, ki a barátja az óvodában, mit utál a keresztmamán, ha rémálmodik éjjel, mi nyugtatja meg, melyik játszótérre érdemes vinni, hány réteget kell ráadni, hogy szereti a fürdővizet, melyik a hasfájós sírása, a kedvenc cumija. nem saját a tapasztalat, csak figyeltem: szart se tudnak, semmit, nullát. előkelő idegent játszanak a saját otthonukban, mintha valami hotelben élnének, a gyerek meg anyuci hobbiállatkája, ő legfeljebb “segít”. mármint az “új típusú”, merthogy a régi azt se. és nem, nem hiszem el, hogy ez az értelmes, jó érzésű férfiaknak nem rossz, és nem megalázó a családból kirekesztődő bukszának lenni. annak, amelyik tényleg apa akar lenni. de ha belegondolok, mindennapos tizenkét órázás után én se tudnék még két szerepet tökéletesen eljátszani. és azt is félelmetesnek tartom a jelenlegi magyar viszonyok közt, amikor bárki bármikor elvesztheti a munkáját, hogy egyetlen emberen múljon másik kettő, három életben maradása. ez abszurd. annyira nagy szükség lenne arra, hogy ezek az értelmes férfiak hallassák a hangjukat, nyomást gyakoroljanak a mindenkori vezetésre, hogy változzon a helyzet. és bilibe ér a kéz: az a száz ember az országban nem fog nyarat csinálni. 😦

          • “csak figyeltem: szart se tudnak, semmit, nullát.”
            Ez így van. Osztálytalálkozón csodálkoztam azon, hogy némelyik apa nem tudja hány éves a gyereke! Volt aki azt mondta, hogy olyan 11 és 14 között és ezt nem viccből 😦

          • képviselőné

            Mondjuk ezt a részét én nem nagyon értem, végülis nem kötelező gyeden meg gyesen lenni évekig meg anyagilag ilyen szinten kiszolgáltatottá válni.

            • Valóban nem kötelező anyagilag kiszolgáltatottnak lenni. Felvázolom a helyzetemet, és ez nemhogy nem egyedi, hanem… á, mindegy. Érdekes, hogy ezt pont egy nő nem érti.

              Én jelenleg mesterképzést végzek, plusz gyesen vagyok az egyéves gyerekkel. Azért végzek mesterképzést, mert drága kormányunk beígért valami olyasmit, hogy majd a kismamáknak mennyire fasza lesz, mer csomó kedvezmény meg kisfaszom. Most járt le az állami féléveim száma, és kiderült, hogy kormányunk annyira támogatja a kismamákat a tanulásban, hogy félévente minimum 400 rongyot kell kicsengetnem. Azért, hogy aztán diploma után nettó száztízért rohadhassak egy koszladt középiskolában félanalfabéta hülyegyerekekkel kínlódva, De életpályamodell meg portfólió, megbecsüljük a pedagógusokat. (Amikor az egészet elkezdtem, még szó nem volt arról a rakás változásról, meg oktatásitörvény-módosításokról, meg pedagógus-ellehetetlenítésről, még mielőtt megkérded, hogy akkor mégis miért kezdtem el.)

              Jelenleg tehát vagy választom azt a verziót, hogy irgalmatlan pénzeket kifizetek egy olyan diplomáért, ami után nagyjából a fent vázolt karrier vár rám. VAGY elmegyek dolgozni. Tegyük fel, hogy valahova a gyerek, meg a munkatapasztalatlanság ellenére(dolgoztam én, kerestem magamra, de olyasmit csináltam, ami minden cégnél irreleváns, és most a gyerek miatt meg más okokból arra nincs lehetőségem, hogy azzal keressek pénzt, amivel a terhesség előtt.), szóval mindezek ellenére valahova felvesznek mondjuk jó esetben 6 órába. Ez kizárólag valami lótifuti asszisztensi meló lehet, de sebaj. Keresek mondjuk 60 ezer forintot. Állami bölcsi ennyire schnellben reménytelen. Csana= minimum 60-80 ezer. Akkor minek dolgozok?

              VAGY mondjuk találok teljes állást. Az napi 8-10 óra. Keresek jó esetben 130-140 ezret. Csana 60, de inkább 80 ezer. Az egyévesem ott rohad 8-9 órákat naponta. Én viszem meg én hozom, mer ugye a férjem melójából pénz is bejön, nem csak szórakozás meg önmegvalósítás, tehát én szívhatok, ő nem. 12-13 óránál tartunk. Még nem takarítottam, nem volt időm magamra, nem ittam egy kávét, nem mentem el bevásárolni. Ha akarok magamra időt, meg kávét is akarok inni, akkor heti egy takinéni: 24000 havonta. majdnem 100 ezernél járunk, keresek (jó esetben) 140-et. Csak mondom, hogy alap gyes+csépé 37.500.
              Ráadásul mi a pénzre nem is vagyunk rászorulva, csak valamit csinálnom kell, mert megőrülök és megrohadok.

              Választhatom azt is, hogy nem tanulok, és nem is dolgozom, hanem itthon vagyok még 2 évet a gyerekkel. Mire melóba állhatok egy használhatatlan BA-diplomával, már vagy 4 éve nem dolgoztam semmit, és azelőtt sem, semmi munkaadó által értékelhetőt.

              Most lehet azt mondani, hogy miért nem voltam okosabb 18 évesen, miért nem tanultam akkor, és miért nem fejeztem be az egyetemet akkor, de ez nem segít rajtam, mert már EZ A HELYZET. Ezt kell megoldani. Meg lehet mondani, hogy akkor ugyan minek szültem, de egyrészt a gyerek már megvan, másrészt mint fent említettem, úgy voltam vele, hogy addig legalább csinálok egy mesterképzést. Hát, nem csinálok. Ennyi pénzért nem.

              Tudod, az ember nem választja a kiszolgáltatottságot, hanem kibaszottul belesodródik. Úgy alakul az élet. Ha meg már benne vagy, olyan mindegy, hogy miért kerültél bele.

              Btw ez a kommented hajaz arra a retorikára, hogy hát nem kötelező a bántalmazó férj mellett maradni. Igazad van, nem is kötelező.

              Csak ennyit akartam.

              • amit én látok, hogy ez nem is annyira belesodródás, mint abszolút szándékos belesodrás “a Rend” részéről. eltekintve attól, hogy most éppen a pedagógusok szívtak többek közt extra mértékűt, minden afelé sodorja a nőt, hogy felejtse el az opcionálisan maga által is fenntartható egzisztenciát. az üvegplafon, a nincs bölcsőde, a szüjjjééé propaganda, az egyedül az ő nyakába szakadó összes házimunka és gyereknevelési feladat, maga a férj és apa, az egész társadalmi berendezkedés. nagyon felnézek azokra a nőkre, akik kimásznak a szarból. (ja, mindnek csak a válás után sikerült, gyönyörű, nem?) és mint olyan, aki nem hagyja magát belesodródni, tudom, hogy nehéz sors. pl.. ha akarnék gyereket, csak úgy csinálnám, ha helyzet esetén el tudnám tartani egyedül is – na und miből? seggem lóg ki a gatyából. az önálló egzisztenciámat márpedig nem adom senki fiának. szép kis patthelyzet (lenne).

                amúgy a halálom, hogy egy csomó nő szorgalmasan tanul, dipót-nyelvvizsgát szerez, lépked fölfelé a munkahelyi hierarchiában,már van tapasztalata, és továbbképzéseken ásítozik feszt – majd szül egyet/többet, és mi lesz belőle? hobbi-üvegfestő, vazze. asszisztensként bejelentett ingyencsicska a férj cégében. vagy rájön, hogy neki aaannyira nagy öröm gyerekekkel foglalkozni, és elássa magát valami gyerekintézménybe, már bocs, de taknyos orrot törölni majdnem ingyen. annak, aki, mittudomén, a közgazdászszakma tehetséges ifjú reménysége volt. kidobta magát az ablakon. nem beszélve arról, amikor egyetem után rögvest olyan helyet keres, és bármilyen szar, ott is marad, ahonnan majd jól tud elmenni gyesre. rohadt dühös vagyok erre a Rendre, hogy ilyen kényszerpályákra (mommy track) állítja nők tömegeit. azt is, amelyik gyárilag nem ebben gondolkodna.

                • Ilyenkor arra szoktam gondolni, hogy ha nem lenne gyerekem, egy óceánjárón dolgoznék napi 5-6 órát havi 2500-3000 dollárért, szállás-ellátás ingyen lenne, azt csinálnám, amit imádok csinálni, aztán pár év alatt összehoznék egy normális egzisztenciát, itthon meg belefognék a zséből valamilyen fasza kis zenészközvetítő irodába – értenék is hozzá meg összeköttetéseim is lennének addigra, és betegre ugyan nem keresném magam vele, de faszán megélnék.
                  Na és ilyenkor szoktam sírni is.

              • Nem kötelező a könnyebbik utat választani, mondjuk az anyagi jólét miatt benne maradni a rossz kapcsolatban, de a nehezebbik út olyan nehéz, hogy belerokkan a nő….
                Így is, úgy is ő szív a végén.

              • képviselőné

                Éppenséggel tisztában vagyok a helyzettel, jobban mint gondolnád. De továbbra sem értem, hogy hogyan lehet a harmincezer forintos gyesen egyáltalán elgondolkodni, márpedig az általam ismert nők nagy része beválasztja. Holott két év után visszamehetne dolgozni, persze én biztos könnyen dumálok mert úgyis egyedülálló anya leszek és addig fogok balhézni, amíg nem adnak helyet a bölcsiben/ oviban. (Amúgy közalkalmazott vagyok.)

              • képviselőné

                Egyéves gyerekkel nem gyesen vagy, oder? Akkor még gyed jár és az mesés összegnek tűnik fel az én szememben, hogy miért azt most nem fejteném ki, én valószínűleg nem fogok kapni.

          • fenchurch68

            Az én gyerekeim apukája mindet tudja. Mondjuk könnyű, mert Waldorfban az a-b-c osztály kérdés nem releváns 🙂
            Miután ő él velük, a legkisebbik lábméretét is tőle kérdeztem meg, mikor csizmát vettem neki, nagyon profi apuka.
            Viszont saját bevallása szerint a két nagynál még nem érzett rá a dologra, mikor a kicsi született, akkor lett igazi apa. Addig is megtett azért mindent, ami tőle telt.
            Csak dugni nem volt kedve. (Mármint velem.) De teljesen korrektül el is szokta mondani annak, aki érdeklődik, miért mentünk szét, hogy miatta.

        • 1. tudta
          2. nem tudta (de basszus az egyik gyereknél még az ofő keresztnevét se! 😦 )
          3. tudta

    • baticakogar

      Ó…. 😦

  • baticakogar

    Ehhe. Ehhe. Ehhe. 😀
    Jó ez a írás. Is. 😉

  • Sok apuka azért béna a gyerekneveléshez, mert empátia kéne hozzá. Képtelenek ráérezni a gyerek érzelmi igényeire, mert a gyereknek sokszor ilyen szükségletei vannak. A gyakorlati részről ( pl mennyire kell felöltöztetni a gyereket adott időjáráshoz) már nem is beszélve.
    Beszéltem már olyan pasikkal, akik kénytelenek voltak egyedül nevelni a gyereküket ( anyuka lelépett, meghalt, stb), elmondásuk szerint vért izzadtak, mire belejöttek, az egyiküknek abba kellett hagynia a jól menő vállakozását is, stb.
    Sok-sok nő meg zokszó nélkül csinálja ugyanezt, de az ugye természetes.,

    • Arról nem is szólva, hogy én pl. ha leteszem a gyereket aludni, és elkezd sírni, akkor a sírásán hallom, hogy ennek most egy percen vége lesz és bealszik (azaz csak altatja magát), vagy tényleg komoly, és akkor ki kell venni, vagy odaülni simogatni a hátát. Apja richtig fordítva csinálja, de mintha direkt, pedig nem erről van szó. Ők azt mondják, ez az anyai ösztön, pedig faszt, arról van szó, hogy kurva keveset van a gyerekkel és akkor sem figyel rá oda, így honnan a faszból tudná, hogy mikor mivel mit jelez a szerencsétlen.

      (A gyerekem féléves koráig full fele-felében nyomtuk a férjemmel. Érdekes, akkoriban pontosan tudta minden sírásról, hogy melyik mit jelent.)

      “Képtelenek ráérezni a gyerek érzelmi igényeire” . szvsz ez részükről egy önfelmentő duma. Ha odafigyelne, rá tudna érezni. Csak baszik odafigyelni, mert megteheti, hogy nem figyel oda.

      • igen kevés érzékem van az emberekhez, gyakorlati érzékem a nullához konvergál. érdekes, mikor kellett a pénz, meg tudtam tanulni mindent, így van, figyelés és sok (elég) együtt töltött idő kell csak hozzá. mert nem tehettem meg, hogy nem. hja, egészen lecsupaszítva ilyen egyszerű ez. megteheti vagy nem. a kedvenc példám, hogy tud vállalatot és autót vezetni, emberéletekért, nagy pénzekért felelősséget vállalni, de nem képes, ééértitek, odáig nem terjednek a képességei, hogy felismerje, hogy a büdös szart jelent, önállóan kitalálja a megoldást, és elvégezze az ötperces pelenkacserét. ahhoz nő nemi szerv kell. vaginával cseréli a pelenkát minden anya, mint az köztudott.

  • Igen, a nemszeretem dolgok szinonimája a pasiknál a nincsérzékemhozzácsináldmegkisszívemtesokkalügyesebbvagy. 😀

  • Van a facén egy olyan egyszerű kis közösségi oldal, hogy “Szeretem a családomat”. Nem egy nagy durranás, mindenféle gyors recepteket közöl elsősorban, egy ketkes.com oldalt favorizálva. Van néki több mint 140 ezer kedvelője – tippeljétek meg a nemek arányát !

  • pharmaecopeia

    Az apákrol eszembe jutott, hofy az enyém se tudja a koromat 😦 pedig vele élek 4-5éve…

  • Csodas apukas cikk margojara
    http://divany.hu/poronty/2015/01/15/terhes_feleseg_mellett_maszturbalni_az_mar_milyen/

    Ezt az undormanyt olvastatok? Eleve egy iszonyu rosszul megirt cikk de bazmeg az index noi oldalan feszegeti egy taplo faszi hogy mennyire szar mar hogy nem lehet a terhesseg alatt szexelni. Kivaltkepp ha a no veszelyeztetett terhes; akkor milyen szar szegeny faszinak aki hiaba kuncsorog kutya szemekkel, nem kap szexet. A szegeny.

    Nagyon jol leirja a szexert nyusszoges folyamatat. Aki regelve van Indara az kommenteljen mar egy jot legyszi mert ezt nem lehet szo nelkul hagyni.

    • És mint írja, ha végül már ebben a nagy ínségben tök érthető módon megcsalja a nőt, még dicsekedni sem tud senkinek az új hódítással, mert a terhes feleség mellett mást kúró férfit, még az ilyen ügyekhez általában gratuláló, többi férfi is megveti. Képzeljétek, de szar lehet mán úgy félrekúrni, hogy most nem kap hátba veregetést a haveroktól mint szokott, hát ez aztán a zord élet, sírok is asszem úgy sajnálom szegényt.

      • legalja komment:
        “Az intimitás megőrizhető. A símogatás és a masszás sokat segíthet, adni-kapni egyaránt jó. Anyu lehet, hogy alulról zárt, de van neki szájacskája, meg kezecskéje. Attól, hogy behatolni tilos, a csikló és a szeméremajkak szabad préda. A szexhiányból gyűlölet lesz előbb-utóbb, jobb megelőzni. Készüljenek együtt pregnant és lactation kategóriás pornóval, képekkel. Igaz, hogy mindennek az alja, ha egy pornós nem tud a szülésig eleget összeszedni, de egy terhes nő is tud kéjes és szexis lenni. Beállítódás kérdése. Szülés után meg lehet játszani az anyatejjel.”

        Mondjuk ez nagyon trollkodas szagu (csak en gondolom ugy hogy a trollkodas az ilyen tipikus ferfi mufaj amugy?) de basszus van ilyen hogy terhes porno? Aztkurva.

        • most megpróbálok levegőt venni.

        • fenchurch68

          Az pláne gáz, hogy egy veszélyeztetett terhesnél az orgazmus be is indíthatja a szülést, szóval jobb, ha azt a csiklót is hagyják inkább a picsába. Kezecskéje meg apunak is van a legtöbb esetben.

          • Hat de pont azt irja az “iro” hogy milyen megalazo a “ferfiembernek” hogy ki kell vernie mar. Mer hogy neki a szex akkor is jarna mikor terhes a no – meg ha veszelyeztett is – es arrol megy a picsogas hogy hiaba a kuncsorgo kutyatekintet, akkorsenem kap se oralt, se semmit se es magahoz kell nyulnia, ekkora megalaztatast meg csak a papucs faszik viselnek el, az igazi majer ilyenkor felrekur.

        • balettbenugralo

          Asszem ha férjecském ezzel állt volna elő egy veszélyeztetett terhesség alatt, kölcsönkérem apám légpuskáját, és telenyomom a faszkalap bőrét gumilövedékkel. Tavasszal a kanos macskákra szoktunk lőni vele, bár kicsit használ, mert némelyik 3-4 színes gumival a szőrébe ragadva is visszajön vernyogni, de azért az emberi fajtól többet várnék, úgy nézem, hiába.

  • Levélben jött komment:
    Én sajna nem tudok örülni, mert úgy van ahogy írtad, nem is túl burkoltan van benne a nőgyűlölet. Szerintem nem arról szól, hogy a férfi változzon, hanem arról, hogy már megint adjunk neki teret.
    Kiemelve szerepel, hogy nem attól jó apa, hogy pelenkáz. Nem azt mondja, hogy nem csak attól jó, hanem kifejezetten nem attól lesz jó. De jó hír a férfiaknak, mert eddig se csinálták, a nőnek meg üzenet, hogy tudja már hol a helye, ne is akarja elvárni. Ááááá
    Meg hogy a férfinek minőségi időt kell tölteni a gyerekkel és akkor majd jó apa lesz. Mikor? Hát amikor a nő megteremti ennek helyét és idejét és kihátrál, hogy ezek ketten minőségi időt töltsenek, ne legyen már felesleges harmadik. Addig lehet a szarfoltot sikálni a gyerekruhából, de azt is csendben, zárt ajtók mögött, ne zavarja meg az idillt.
    Mert az apának a játék a dolga. Hogy száradna le a heréje! A nőnek nem? Nem képzelik, hogy esetleg szívesebben játszanék én is mint baszogatni reggelente h induljon már, vagy csesztetni este, hogy a házit írja meg??? Nem, mert nekem a gondoskodás a szerepem. Már megint megmondják hogy meddig vannak a határaim.

    Hát ez meg:
    Az anya nagyon fontos szereplő abban, hogy a férfi megerősödjön, apának érezze magát – hangoztatta.

    Melyik anya? Ajóédesanyja vagy a felesége akit ő is csak anyának lát? Nyilván tudom, hogy az utóbbira utal, de nevetséges, egy felnőtt embernek én mondjam meg, hogyan csinálja? Mert én úgy születek, hogy tudom mi az anya meg az apa dolga? Nehogy már gondolkodnia kelljen a hosszú munkanap után…ez így nem minőségi idő lesz, hanem mű idő. A gyerek nem átverhető, ha még nem jöttek volna rá.

    Azon meg berogynék, ha igaz lenne, hogy a nem férfi centrikus társadalmakban nagyobb a bűnözés.

    Az se véletlen, hogy nagy arányban nők vannak a gyereket érintő pályákon. Mert a férfiak nem bírják a kölyköket. Nem azért mert a nők kiszorítják őket. Eleve a nőknek az van, ami marad nekik…..

    • mabelwheeler

      “Eleve a nőknek az van, ami marad nekik…..”
      Nagyon jó mondat.

    • ahogy mondod. gyere, toljad te is!

    • “Mert a férfiak nem bírják a kölyköket. ”
      Miért ne bírnák? A szar fizetést nem bírják. Amíg a tanár megbecsült volt, anyagilag és erkölcsileg egyaránt, addig bőven “férfias” pálya volt a pedagógusi. Is. Aztán pocsék fizetésért már nem bírták, bírják. Figyeld meg, ha a takarítást jól megfizetnék, tolonganának a férfiak takarítói állásért.

  • elmorzsoltam egy könnycseppet. mellesleg… csak nekem szüremlik le a női kommentekből az, hogy amikor vt a nő (vagy pl. gyerekágyas vagy kórházban van), akkor az esetek olyan 80%-ában nem a faszi intézi otthon a dolgokat (másik gyereket), hanem áthívják az anyóst / egyéb, mindig női rokont, hogy gondoskodjon a lakásról és a férfi kajájáról, tiszta ruhájáról? illetve hogy nem létezik semmiféle hat hét, ha asszonyka nem akar magának hathetesretek-pucolást, akkor odaáll szépen a szétszakad alfelével, és felmos, mosogat, főz, as usual. na persze csak ha nincs egyéb, női hozzátartozó. speciel ezt nem olvastam, több nő bevallotta élőben. most komolyan, ez így van…?

    • mabelwheeler

      Így. A 6 hét a szextilalomra vonatkozik, dehogy a házimunkára, hogy jut eszedbe…de azt se bírják kivárni szegény faszik.

      Anyámat tegnap műtötték, úgy 1 hétig lesz kórházban és utána sokáig feküdnie kell. A fater most befizetett az egy hétre valami kifőzdébe. Kíváncsi leszek, mit alakít majd, ha hazajön anyám. Remélem, felnő a feladathoz végre, elvégre van bőven szerepe abban is, hogy anyám most oda jutott, ahová. Most éppen azzal büszkélkedik, hogy már többször elmosogatott és felmosott. Ehhez kellett neki 36 év és az, hogy anyám kidőljön.

      • Keresztapám arról volt híres, hogy egy teát sem tudott főzni magának. Aztán mikor a keresztanyám rákos lett és nem tudta többé kiszolgálni, megtanult főzni mindent (ahogy a család mondta “férfi létére”). Kár hogy ezt a neje nem sokáig élvezhette mert elég hamar meghalt szegény.

    • képviselőné

      Személyes élményem nincs róla,csak amit a környezetemben láttam, kivétel nélkül az anya anyja az unoka születése után huzamosabb ideig ott sertepertélt a gyerekágyas körül, ami egyben a háztartás rendben tartását jelentette. Újdonsült apuka meg többnyire húzta a száját, de mindenesetre igyekezett minél kevesebb időt otthon tölteni. Ez egy tök bonyolult játszma. Megjegyzem, régen a parasztasszonyok, akikre előszeretettel hivatkoznak egyesek, hogy ők egyenesen a gané mellől mentek szülni kapával a kezükben, bizony kifeküdték a gyerekágyat, lényegében nekik ez volt az üdülés….

      • A komatál is azt a célt szolgálta, hogy ne kelljen főzni a frissen szült nőnek, ezért felváltva vitték a kaját a rokonok és ismerősök.

        • azt vágom, hogy komatál meg _valamennyi_ segítség, az tök jó lehet. de hogy emberünk ott él, az az otthona, és mikor a nő, aki neki elvileg a világ legfontosabb nője, és aki az ő “trónörökösének” a megszülése miatt fájdalmakkal, vérzéssel küszködik, friss varratai vannak, gyenge, még akkor se fogja meg és csinálja azt, aminek a fele az ő dolga lenne, még akkor is a hím öntudata meg a lustasága a fontosabb, inkább kerít egy másik nőt, akire ráveri a munkát – számomra ez egy erős szimbóluma a férfiségnek. évekkel ezelőtt tudtam meg, hogy ez így megy, de még nem sikerült kiheverni. és képtelen vagyok beemelni, hogy lehet ezután együtt élni egy ilyen féreggel. azt mondani neki, “szeretlek”. dugni vele. hogyan? és nők tíz- (száz?)ezrei nyelik le ezt (is). és ez apának nevezi magát. meg férjnek, hogy aszongya az öltönyében a templomban: “jóban-rosszban”. az én szememben akkorát zuhanna a csávó, hogy felépülés után az ügyvéd lenne az első. vagy csak szerintem ultragáz a teljesen szétzuhant másikat magára hagyni a bajban? valóban fontosabb, hogy ne érje mosogatólé a kezüket, és eleget aludjanak éjjel?

    • Hat hetes “retek”? Na ne… Szerintem az is baj, hogy a nők valahogy rendmániásak lesznek. Mi bizony van hogy 2 hónapig se takarítunk csak úgy ami látszik, hirtelenjébe, oszt retek akkor sincs. Mer a férjem nem takarít én meg azért juszt se. Néha összefogunk, ha úgy alakul. Régen volt bejárónőnk több is. Most is fontolgatjuk.

      • Mert ez is ilyen elvaras, nem?
        Nalam ez soha nem mukodott mert en egyseruen nem erzekelem a rendetlenseget, ugynevezett piszkot, porcicakat hasonlo dolgokat. Jo sok csesztetest kaptam ezert, anyamtol, no ismeros vendegektol, lakotarsaktol – tipikus na meg exfasziktol hogy dehat hogy lehetek ilyen rendetlen (persze ok is azok voltak csak igy ugye nem volt senki aki takaritson mert en ugye nem csinaltam). Most egyedul elek, hajj, de jo is ez 😀

        • egyedül élve dettó. 🙂 gondolom, normál körülmények közt ki nem szarja le, ha szalad a lakás egy ideig, de a bébi miatt muszáj valami állapotokat teremteni… nem rakhatod le a cumiját az asztalon két hete ott maradt szendvicsvég mellé, ilyenek. amúgy ja, létezik a nő, aki feszt demonstrálja a saját fontosságát azzal, hogy folyton pakol, nyalja a lakást. megvan ennek is az oka 😦 a csúcs: kiszedi a szekrényből a harmincéves fia általa kimosott, kivasalt, élére és tematikusan a szekrénybe hajtogatott ruháit, és újramossa, vasalja, visszahajtogatja. miért? olyan régóta álltak már a szekrényben, jót tesz nekik. nagyon sajnáltam ezt a nőt. apu mindezt szó nélkül elnézte évtizedek óta.

          • Ertem mit mondasz, csecsemo mellett teljesen jogos a tisztasag.
            Mindig ugy gondoltam hogy a tulzott takaritas meg tisztasagmania az ad egy bizonyos kontrollt. Amig rendben van a lakas addig minden mas is rendben van.
            Ismerek noket akiknel ez ilyen esztetikai kerdes, szep lakas, rend, tisztasag…es akkor elegedetten lehet ulni a kanapen hogy milyen szep. Mikor szep rend van azt en is szeretem csak egyszeruen eszre se veszem ha rendetlenseg van, valoszinuleg nem szamit annyira mint masoknak, ha szamitana biztos rendesebb lennek en is.

            • fenchurch68

              Dettó.
              Gyerekeim apukája rend- és tisztaságmániás, többek szerint (sőt, most már maga is belátja) kóros szinten. Én sem szeretek a koszban fetrengeni, meg tényleg, kicsi gyerekek mellett tisztaságot kellett tartani, de a kreatív káosz (aka kupleráj) volt mindig a lételemem. Mostani ember is igényes a tisztaságra, de kurvára nem zavarja, ha az edényszárítóról terítünk és a fotelből öltözködünk. Engem sem zavar, ha a szoba közepén van a levetett zoknija, átlépem, ha azt akarja, hogy tiszta legyen, beteszi a szennyesbe. (Nem hajolgathat, ezért én pakolok mosógépbe, még mielőtt ekéznétek 🙂 )

              • Volt egy olyan pasim, aki úgy volt rend- és tisztaságmániás, hogy csak látni akarta mindenhol, megcsinálni nem. Én meg olyan szerelmes voltam, mint állat, naphosszat súroltam egyetem+munka mellett. Mai agyammal második randira se mennék vele.

                • képviselőné

                  Íme egy újabb magyarázat, miért olyan népszerűek a fiatal nők a korosodó férfiak körében is.

  • zikradesignra, csak oda már nem válaszolhatni: IGEEEN, ráadásul már ez is csak egy üres sztereotípia, hogy a férfi szállítja a mamutot, amiért cserébe minden jár. ugyan már, Magyarországon élünk… a többség keveset keres, a férfiak is. és abból a bizonyos közösből még ha nincs is költséges szenvedélye, van költséges hobbija, ha az se lenne, hát neki jár a mindennapos büfében, kajáldában ebédelés, a haverokkal sörözés, a sportolási lehetőség, kell neki bérlet/benzinpénz, de inkább autó, hát nem fog ő reggelente a megállóban ácsorogni, stb. nem is lenne ezzel gond, ha a nőnek is járna, lévén közös, de annyi ugye nincs. pedig ezért cserébe jár a full kiszolgálás, nem? egy csomó pénzt eleve fölöslegesen elcsesz, merthogy az övének tekinti. ilyenkor az övé. amikor a csereüzlet másik feléről van szó, akkor azt ő a nőnek keresi meg, ezért van neki kuss. mindeközben én a következőt látom az utcán: házasnak kinéző, kisgyerekkel rendelkezhető korú férfi öltözete: viszonylag kulturált, minőségi, tiszta, illatos, vasalt, hátizsákja, cipője új, telefonja drága. látszik, hogy nagy becsben van tartva. gyerek: babakocsija, ruhája turkálóból vagy egyéb úton másodkézből, de tiszta, viszonylag kulturált, kezében a babavíz nem két forint. anya: a ruhája ezeréves, kinyúlt, eleve kínai szar, a cipője dettó, a haja kazal, az arcbőrén, a tekintetében a világ súlya, a derekán a pénz és idő nélkül leadhatatlan úszógumi, a telefonja már épphogy csak csörögni tud, a táskája a metróaluljáróban soppolt ezerforintos rusnyaság. mert a kereső megy emberek közé, ki kell néznie, a gyerekért meg mindent, ismét az anya az, aki szopóágon van ebben is. járni jár, csak nem jut, mert inkább rákölti a gyerekre a mamut árának nagy részét. és nem, nem dolgozhat ő akkor sem, ha többet keresne, és mindenképp az ő karrierrjének kell elúsznia a kettő közül. és igen, sokszor eleve üres blabla ez a bizonyos többet keresés. két pedagógus közül ugyan miért a nőnek kell szívnia? ja, úgy illik, értem.