Szívemet dobom eléd faszom

portugálSzerző: Fulemony

Egressy Zoltán – Portugál (1999) 

Megnéztem a filmet. Lukáts Andor rendezte. A darabot persze ismertem korábbról.
Most vagyok nagy szarban: írjak róla. Mit írjak róla? Írjak filmkritikát?

A film a jó színészek ellenére elég ergya, kezdve ott, hogy színdarabot nem lehet (szinte) szó szerint filmre vinni, mert a színpad és a vászon más nyelvet kíván. Amit színpadi színész szájából elhiszek, az filmen nevetségesen valószerűtlen. Aztán felemlegethetném a rettenetes utószinkront is. Meg a rossz vágást.
Á, nem írok filmkritikát! Azért sem, mert a fentiek ellenére is mellbe vágott az anyag. Mondom, a darabot olvastam már többször is, de így, emberi szájakkal elmondva még nem volt szerencsém hozzá. És hát: rémes, rémes, rémes, és ez a magyar vidék valósága.

Tudjátok, van egy ilyen nagyon posztkádárista, nagyon specifikusan magyar falusi atmoszférája. Dzsörzénadrág, zsíros haj, zsebfésű, viaszosvászon asztalterítő. Az egyetlen kocsma a templom mellett, ’50-es évekbeli székek és asztalok, metlachi (!!!!!), kevert, kisfröccs, a papnak Unicum, mer’ az jól keres a temetésekkel meg a keresztelőkkel. Pörkölt meg babgulyás. Zsírcseppek az asztalon, a bort vizespohárban hozzák. És mindenki alkoholista.
Nyomornosztalgia.

A történet dióhéjban annyi, hogy van egy Masni nevű 25 éves kislány (Pelsőczy Réka – basszus, reflexből írtam a kislányt, de benne is hagyom, mert sokat elárul…) akit egy rakás faszi a tulajdonának tekint és kihasznál. Vannak még mellékszereplők is, akik szintén eléggé nyomorultak, meg persze isznak is.
Ebben a világban nem boldog senki.

A baszdühös állat, Retek (beszélő név, hehe) egyszer megdugta a totál részeg Masnit, s azóta úgy érzi, hogy az övé. Egyértelműnek veszi, hogy ebből a “kapcsolatból” házasság lesz. Házasság, azaz ingyenszolga, ingyenkurva.

A Kocsmáros, Masni faterja (Csuja Imre – elfogultan imádom a palit, de ehhez a szerephez túl intelligens) úgy ugráltatja a lányát, mintha a világ legtermészetesebb dolga az lenne, hogy egy 25 éves fiatal nő egy falusi kocsmában pirosfröccs- készítés közben rohad meg.  Ennek ellenére még mindig pozitív figurának számít, már csak azért is, mert nem akarja lányára erőltetni a baszdühös paraszt Reteket. (Azért az is sokat elárul, hogy ő már önmagában ettől pozitív szereplő…)

Szóval itt a konfliktus, Retek ingyenszolgát meg ingyenkurvát akar, amely kívánságát az érintett határozottan elutasítja.  Még az érintett papája is úgy van vele, hogy ha nem akarja, nem akarja, nem kell erőltetni. (Miközben úgy beszélnek Masniról, mint egy darab kibaszott húsról.)

Ebbe a miliőbe, a sok ostoba, alkoholista paraszt közé berobban az Idegen, a Pesti, az Értelmiségi. (Nagy Viktor – nekem Svejket juttatta eszembe a játéka, mondjuk játszott ő Svejket is, csak 10 évvel később.)
Jön és felkavarja az állóvizet. Olyan baromságokat mond, hogy ő Portugáliába megy (Van ilyen ország? Meg óceán??? Atyaég!).

Na, hát nem törvényszerű, hogy a többre vágyó butuska kocsmáros kislány belezúgjon a nagy, okos, pesti, esszéket író fiúba?
Dehogynem.

Bece egyébként tipikus figura, Egressy jól ismeri ezt az idealista, felelősség elől menekülő humánértelmiségi közeget, szóval volt neki anyag, amiből dolgozhatott.
Bece egy elbaszott filozófus. Soha nem tudjuk meg, milyen esszéket ír (a felesége később a fejéhez is vágja, hogy senki nem olvassa azokat), milyen témakörben, de azért viszonylag művelt, és nagyon könnyen el is csavarja Masni fejét. Innentől kezdve okosan dugogatja. Mi meg csak nézünk, hogy hát ezt nem gondolhatja komolyan! Ha egy kis felelősségérzet is van benne, akkor nem kezd ki ezzel a kislánnyal, hát olyan szinten nem illenek össze, nem lehetnek soha egyenrangú pár, ezt tudnia kell a kis köcsög Becének.
Tudja is, csak csinosan leszarja. Hülyíti a kiscsajt, mer’ mér’ ne.

Aztán egyszer csak – hoppá! – megjelenik a felesége (Ónodi Eszter). Mert hogy az is van neki, csak erről elfelejtett szólni. És akkor a Feleség olyan világra szóló cirkuszt csinál a kocsmában, hogy öröm nézni. Mindenkit elküld a halál retkes faszára. Gyakorlatilag az egyetlen ember a történetben, aki képes kiállni önmagáért. Végül ott is hagyja az egész bagázst a francba. Ezen a ponton válik egyébként nyilvánvalóvá, hogy az ő drága férje egy álmodozó, gyakorlatiatlan, gyáva kis pöcs, aki bármiféle felelősségvállalásra képtelen, de azért annyira szenved, hogy őneki el kell vonulnia szegénynek, hogy egyedül lehessen, de ahhoz sincs nincs annyira kemény farka, hogy korrektül otthagyja az asszonyt és lelépjen. Maszatolgat inkább.
Kint is vagyok, bent is vagyok, jaj de nagyon boldog vagyok.

De várjál! Masni, a kiscsaj itt egy kicsit összeomlik, hiszen hazudott neki a nagy szerelme… Aztán mégis megbocsát, a faszi meg továbbra is beleürít meg tetszeleg az okos pesti szerepében meg hülyíti a lányt Portugáliával.

Végül azt mondja a Csuja (Masni faterja) a kis pesti gyereknek, hogy akkor hajrá, előre, mikor veszed el a lányt? Költözzetek hozzánk! A kis pesti gyerek meg erre úgy iszkol el (nyilván Portugáliába), mintha puskával kergetnék.
És akkor itt úgy egyetlen pillanat alatt (egy kiadós seggeléssel) véget is ér a műsor.
Vajon ki az megint a sok boldogtalan közül, akinek szétbaszták az összes álmát?
Hát persze, hogy a nő!

Nem csoda ez, hiszen ő  az egyetlen a történetben, akinek még voltak álmai. Maga se tudta, milyenek, mennyire komolyak, de voltak. Most aztán szétdíbolták neki az összeset. Férfiak, persze.

A mellékszereplőkről még nem is beszéltem, mert hát nyilván azok is nyomorultak, boldogtalanok meg alkoholisták mind. Tragikomédia a műfaji meghatározás, de rémületes, mennyire ismerős az egész. Mennyire valós a kocsmával, a folyton ott ülő férfiakkal, az éppen csak benéző Jucikával, aki ürügyet keres az ivásra, mert nyíltan neki nem szabad.

Hasítón ismerős világ ez a nővel, a szépséggel, fiatalsággal, ami suttyó férfiak kezei közt porlik el végleg.

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Advertisements

4 hozzászólás

  • Ez a kocsma életem első munkahelye.
    Ismerem a kocsmárost, ismerem Jucikát, meg ismerem a meszelt falon a zsírfoltokat, ahogy hátrabuktak az alkoholgőzös fejek.

    Meg Masnit is, mert aki ebbe születik, az ebben próbál meg boldogulni, ebből keresi ki a lehetőség szerint legjobbat. Igen, akár onnan a kocsmából is. Önerő híján, vagy az önerő ismeretének híján abban azért reménykedik, hogy valaki egyszer betoppan, és hát be is toppant. Anti. (Na nem Pestről, csak a város jobbik feléről, legalábbis a kocsmapult mögül akkor úgy tűnt) Aki szerint Masninak így is- úgy is kell tyúkot pucolni, akármilyen büdös is. Különben tudott, csak utálta. Utóbbi elvárásért cserébe Masni nem rótta meg az öccseit, amikor azok hangosan röhögtek a dunatévé délutáni matinéjában leadott afrikai természetfilm antilopokat bemutató részén.

    Van annak valami bája, ahogy a sarkon befordulva, húsz perc késésben megpillantod ahogy két nejlonpólós munkásnadrág ököllel veri a kocsmaajtót, rúgják is és közben azon tanakodnak, vajon miért nem hallom hogy itt vannak…?

  • csillamlajhar

    Akkor én ezt nem nézem meg. Túlérzékeny vagyok mostanában.

  • Jó film volt, bár arra kíváncsi lennék, hány embernek esett le a mondanivalója.