Cserben hagy, vagy nem hagy cserben?

lavinaReakciók a Lavina c. filmre

Beszélünk sok mindenről, párkapcsolatok, egyéni életstratégiák, gyerekvállalás, a nő lehetőségei, hagyományos szerepek, énkeresés. Szapuljuk a faszikat és igazunk van. Miért? Nézd meg a filmet, ott elég jól összefoglalják.
A rendező egy 74-es születésű férfi. Nem láttam még fehér férfitől ennyire önreflektív és a családi gender- viszonyokat ennyire önkritikusan és pontosan kezelő filmet. 

A film nem átütő szerintem, érdekes szituációk lazán felfűzött sorozata leginkább, egy-egy jelenet önmagában is hosszas gondolkodásra ösztönözhet nőt és férfit egyaránt. Átlagos villanások a mindennapokból, amikre ráláthatunk enélkül is, ha figyelünk, ha meg nem, akkor most ez a film segíthet, ha akarunk nézni, látni. Magunkat, a partnerünket, gyermekeink apját, anyját, a párkapcsolatunkat. A gyerekeink szenvedését a mi nyomorunk miatt.

Ha nem olyan állapotban lennének a párkapcsolatok amilyenben gyakorta vannak, akkor ez a film egy unalmas két órát is alig jelentene. Így viszont elég kontrasztos tükörbe tekinthetünk.

A nő szép, sportos, fiatalos, mintaanya, meglehetősen konzervatív felfogással a nemi szerepekről és a nő boldogságáról. Jellemző párbeszéd zajlik egy másik nővel, akinek szintén van két gyereke, de van saját élete is. Önmagában szintén kicsit lapos jelenet, ha már ismerjük a szituációt az életből, ha nem, akkor elgondolkodtató. Vicces, ahogy a főszereplő reagál, nagyon jellemző és dühítő a prüszkölése.

A fickó igazi, un. „családfenntartó” öntelt és önző pöcs (eléggé a felesége kárára ráadásul), aki hiheti hogy jófej, hisz mindenki, még a neje is legyezi az egóját, a társadalom simogatja buksi, pénzkereső, középosztálybeli fejét. Egy a tucatból. Majd ha már rendesen öntudatra ébrednek a nők, és végre lesz társadalmi méretekben is lehetőségünk anyagilag függetlennek lenni, plusz nem szinte kizárólag férfiak hozzák majd a minket is érintő törvényeket, akkor ezeket a lúzereket észre sem fogjuk venni. (Nem is véletlen, hogy annyira ragaszkodnak a parlamenti és cégvezetői helyeikhez, a születési előjogok és ökörköri könyökharc segítségével megkaparintott hatalmukhoz.)

Igazi családi idill a szuper síparadicsomban. Mindenki a középosztályt és benne a hímet, a nőstényt és a kölyköket szolgálja, a Nagybetűs Hagyományos Családot, jó pénzért. Szinte már röhejesen pontos. Sátáni fekete humor van a tökéletesre csiszolt képekben, ha bírja az önkritikát, aki érintett. Ezt a vetületet is kár lenne kihagyni a figyelésből.

Mondjuk én többet vártam a filmtől a beharangozók után. Azt, hogy nőként elég rendesen át vagyunk baszva ezzel a családidill és hagyományos női szerepek szarsággal, azt eddig is tudtuk.

Van egy olyan vetülete a filmnek, amit viszont kiemelnék, és társadalmi vitára bocsátanék itt a Gumiszobában: beszélünk itt annyit a párkapcsolatokról, és annyiféle szempontból, hogy követni is szép feladat, viszont amiről még nem nagyon volt szó sem itt, sem más nyilvános virtuális terekben nők között, az a cserbenhagyás témaköre.
Szerelemről beszélünk, odafordulásról, munkamegosztásról, anyagi javakról, pénzkeresetről. Keressük a recepteket a jól működő párkapcsolatokra, és még feminista körökben is mondunk olyan magazinszintű rózsaszín lózungokat, hogy csak süvít.

Leszerződünk férfiakkal gyereket vállalni, ami ugye alsó hangon is 20 éves projekt, ha nem kívánunk félúton kiszállni a magunkra húzott felelősségből. Hiszünk a mesében és a holtodiglanban, 5-10-15-20 év után meg elválunk és keressük az okokat, sírunk a kihunyt szerelem és az elúszott illúziók miatt, élethosszig traumatizáljuk a gyerekeinket, és szépen elszegényedünk. Aztán felmentjük magunkat, hát így esett. Vagy soha nem bocsátunk meg magunknak. Vagy a kettő között megállunk valahol, ahol még bírható. (Azt tudjátok, hogy a válások 80%-a a legkisebb gyerek 6 éves koráig bekövetkezik, ha jól emlékszem a statisztikára?)

Régi meggyőződésem, hogy a kapcsolatok, az ilyen hosszú távra szóló, fajsúlyos szerződések és bevállalások sikerének egyik alapköve, hogy kritikus helyzetben hogyan viselkedünk, és hogyan viselkedik a partnerünk. Virágos réten szerelmet hazudni magunknak a szellőben súlytalan műfaj, tétje is alig van, meg hát drognak is nyilván olcsó, elérhető. Nincs is ezzel semmi gond, ha mellé nem húzunk be még pár gyereket is, nagy buzgón. Mert aztán telnek az évek, a teher nem nagyon csökken, de a projektnek még messze nincs vége, a drog is elfogy, mi marad akkor? Két többé- kevésbé szenvedő idegen, akik egymás rovására próbálnak jól járni? Sablonos és éles helyzetekben egyaránt? Hazudva az összetartás, az összetartozás illúzióját, síparadicsomi fotókon a Házastárssal, és a menő szerkókba öltöztetett Csemetékkel?

Most figyelj sorstársam, mert most jön az állítás, amit lehet vitatni aztán: a kérdés az, hogy a Kedves mennyire marad kedves, de legalább korrekt, emberszerű egy határhelyzetben? Amit már akkor meg tudsz figyelni, ha még csak három hónapja vagytok együtt és például te beteg leszel, és megkéred, hogy hozzon gyógyszert, de ő nem megy, vagy megy, de nem igyekszik vissza, mert összefut a haverjaival, mert azt gondolja nem annyira sürgős a dolog! A kérdés az, hogy ezt mennyire nyeled be, magyarázod ki, fogadod el, vagy mennyire küldöd el a srácot a halál faszára ott rögtön, a szituáció melegében? És, hogy akkor ő hogyan reagál? Régen kurvára rossz a helyzet, ha már két gyerekkel, egy síparadicsomban, önálló egzisztencia nélkül döbbensz rá arra, hogy gyermekeid apja egy beszari senki, léted viszont ezen a kapcsolaton alapul! Hát hol volt ez a nő eddig? Miért kellett egy ilyen szituációig várni, hogy szembenézzen a realitással? Egy ilyen helyzetig húzni, amit NEM LEHET MÁR KIDUMÁLNI sem a pasasnak, sem a nőnek maga felé? (Nyilván pontosan tudjuk hol volt, maga alá ásta a rendszer és a történelmi léptékű agymosás, a kérdés egyrészt költői, másrészt nem a nőről szól, hanem arról, hogy mi magunk, itt és most, a saját életünkben hogyan viszonyulunk a jelenséghez, a nő által bemutatott életmódhoz, és mi magunk, a saját életünkben milyen döntéseket hozunk meg a hasonló helyzeteink kapcsán.)

Szóval az egész felvetés saját magunkról, a saját életünkről szól.
A te partnered milyen? Cserben hagy, vagy nem hagy cserben? Mit ér bármi egyéb, pénz, paripa, rózsaszín köd, ha pont nehézség idején nem tudunk egymásban bízni, számítani egymásra? 15-20-30-40 év távlatában marad-e sok más, jelentős emlék, mint azok a határhelyzetek, amiket vállvetve, a viharral is dacolva, utána meg röhögve dévajul, nézve egymás szemébe csináltunk, oldottunk meg együtt? Létezik-e szeretet helytállás nélkül? Létezhet- e szeretet ott, ahol cserbenhagyás van?

Nézzétek meg a filmet, nők és férfiak, fiatalok és idősek! Kár lenne kihagyni.

Az Index ajánlója a filmről: http://index.hu/kultur/cinematrix/2014/10/01/lavina/

A Port ajánlója a filmről: http://www.port.hu/lavina_turist/pls/w/films.film_page?i_film_id=151927

Szerző: M. K.

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!) 

Reklámok

42 hozzászólás

  • fú, de jó kérdés. saját volt praxisomban a képlet: elküldöm a halál f@szára azon melegében, amit ő nem ért, ő ártatlan, én vagyok a bűnös, mert gonosz dolgokat mondok neki, nem vagyok kedves. én duzzogok valameddig, ő kivárja, míg belefáradok, én besöpröm a szőnyeg alá, ő már rég elfelejtette, én emlékszem, mert a szőnyeg alól már folyik ki, szerinte ami a múltban történt (pl. tegnap este), azt szemét dolog felhánytorgatni a másiknak. (B: odavet egy bocsit, aminek a jelentése: csak el ne kezdj duzzogni, vazze, abból megint nem lesz dugás.) szőnyeg megtelt > szakítás. gyerek (=egzisztenciavesztés) többek közt azért se, mert erre nem. ja hogy mindnek ilyen fejlett a kommunikációs képessége? akkor kihal miattam a magyar.

    • Nalam is hasonlo 😦
      Meg meg ott a sok betanult viselkedes hogy a no megbocsato, meg feltetel nelkul szereto meg okos enged egyebkent is.

      • az okos engedért már ütnék. azt is, aki ezt tanítja a lányának.

        • Fú, basszus ez a 2 komment. Az elsőt tapasztalati úton ismertem meg (“elmebeteggé” is tett egy kicsikét – ez nem valós diagnózis, csak egy jelző, amit kapok, amikor épp “gonosz geci” vagyok), a másikat meg ha már meghallom, felveszem a “megvadult bika” arckifejezést. Nekem tanítani se kellett, anyám tökéletes példával járt elöl ezen a téren, be is szopta becsülettel. De mivel “elmebeteg” vagyok, így hát azért kevesebbet tűrök, mint anyám. Mire jó kattantnak lenni, nem? 😀

  • Kivalo felteves, remek iras, elgondolkodtato film, nekem nagyon tetszett.

    Szerintem az amirol irsz, az a szerelem. “15-20-30-40 év távlatában sok jelentős emlék, azok a határhelyzetek, amiket vállvetve, a viharral is dacolva, utána meg röhögve dévajul, nézve egymás szemébe csináltunk, oldottunk meg együtt.” Ez az igazi, tartos, eleten at tarto szerelem.

    Ha nem lenne a sok szar atbaszos csapda meg a rendszer, ezt keresnenk (es talan talalnank) mindannyian.

  • Egy tipikusan megoldásra váró helyzettől eltekintve nem hagy cserben, sőt, defektnek köszönhetően akkor a legjobb társ ha én bajban vagyok. Nem idézi elő, de ha bekövetkezik, akkor nagyon erősen működik benne a fair partnerség.
    Én vagyok a cserbenhagyó. Segítem én, támogatom és ösztönzöm mindaddig, míg jól van és fejlődni kell és a nulláról lépni egyre, vagy inkább egyről a kettőre.
    DE ha baja van, nem tudom komolyan venni. Ha határhelyzet van, elvárásokkal közelítek és előíró magatartást veszek föl, nem tudatosan – mostmár tudom, de erre rá kellett jönnöm. Két gyökere van ennek. Az egyik, hogy tapasztalataim szerint a pasik bajai (főleg ha testi) addig, míg be nem következnek a bagatell kategóriába soroltak, vagyis szarnak magukra. Amikor bekövetkezik, pl megfázik mert kemény pasas télen is és nem hord kabátot, akkor viszont haldoklásig fajul a helyzet egy nap alatt, és ez annyira irritál engem, aki farkaskölyök módjára nevelkedtem, hogy nem tudom komolyan venni és nem tudom nem figyelembe venni az előzmányeket.
    A másik gyökere ennek a rossz mechanizmusnak hogy elvárom tőle hogy legyen kemény és megingathatatlan férfi, aki felülkerekedik minden baján, mindig bölcs és nemes.
    Utóbbi a nagyobb gáz, és ha azt akarom hogy egyenrangú partnerekként éljünk együtt, akkor a gyengeségeit is tudnom kell kezelni, és elfogadni akkor, amikor tényleg szarban van. Talán a hétköznapi arrigogancia után nehéz is elhinni hogy bajban van egyszer, és azt is érzékelem, hogy nem kér sem tanácsot, sem segítséget, inkább nekirohan ötször ugyanott a falnak és széttöri a koponyáját, de akkor sem vállalja fel hogy nem tud valamit megoldani. És aztán túllép rajta, megoldatlanul hagyva az ügyet.
    Szóval, az én elvárásaimmal és az ő hiúságával nehéz kooperatív helyzetet teremteni.
    Dolgozunk rajta. Szövetséget tanulunk, mert egyikőnk se ezt a mintát hozta otthonról.

    ui.hozzá teszem, szerintem a pasiknak sokszor fogalmuk sincs hogy hétkoznapi, nem határhelyzetekben hányszor hagynak minket cserben.

    • ui.-hoz: a hétköznapi cserbenhagyások sora és halma okozhat a nőnél olyan deficitet ami határhelyzetet idéz elő, és amiben aztán a férfi nem áll helyt partnerként, ha érzéketlen, és ha nem önreflektív…

    • “hozzá teszem, szerintem a pasiknak sokszor fogalmuk sincs hogy hétkoznapi, nem határhelyzetekben hányszor hagynak minket cserben.”
      Pontosan! Mosogatás, zokni szennyesbe, nagyjából minden, ami a működés során szépen lassan a nő vállára lőcsölődik, “biológiai” alapon, naponta, órákban mérve. Közben papa pénzt keres, van rá ideje és módja, és azzá a fasszá változik amit a film is mutat. Vagy akár a konfliktusvállalás, pl. kiállás az anyós/após felé, mikor az a nőt basztatja. (És fordítva ugyanúgy, ha az anyós/após a pasit basztatja.)
      Éppen ezért gondolom nagyon fontosnak, hogy már a kapcsolat legelején világossá tegyük, hogy meddig mehetnek el leszarásban. Nyilván jó lenne, ha ezt maguktól is látnák, de nem látják. Férfiként arra vannak szocializálva, hogy nekik minden jár, a nők figyelme, kedvessége, helytállása, azt, hogy ezt kölcsönösen kéne, az fel sem merül. Nem is értik, viszont baromira tudják magukat sajnálni, ahogy írod is. Gyereket hordunk ki, szülünk, az mi sem természetesebb, őket meg megöli egy nátha.
      És ahogy a film is mutatja, a nő történetileg mindig behódolt, és ott a lavina után sem ordítja le a pasi fejét, amikor még nem tudta volna megpróbálni kidumálni a faszi, hanem hallgat. És ami nagyon durva, hogy utána simán a pasas eltagadja az egészet, ilyen hülye moralizálással, hogy más a nő és a pasi valóság értelmezése. És hány ilyen van vazze. Szóval szerintem baromira azon áll vagy bukik a kapcsolat sikere (egyebek között), hogy még az elején, mikor a szerelem energiája át tud segíteni a határhelyzetekből (ideértve a mosogatást is) adódó konfliktusok megoldásán, akkor nőként beleálljunk, és elmondjuk, hogy mi a minimálszint amit meg kell ugrani, vagy ha erre a partner nem nyitott, akkor páros lábbal elküldeni a picsába, alku és kétely nélkül, iszonyú gyorsan.

      • mabelwheeler

        Gigalájk!

      • Ezért kell előre átgondolni és meghúzni a határokat, mert úgy járhatunk, hogy először csak az egyik lábát teszi be a magánszférámba, aztán a többi részét.
        Meg azt is szoktam erre mondani, hogy ha már akkor se számíthatok rá, mikor még halálosan szerelmes, mi lesz, ha kijjebb hűl a kapcsolat? És közös vagyon meg gyerek(ek) mellett sokkal nehezebb szakítani.

    • Köszönöm ezt a kommentet, nekem ez most sok dologra világított rá. Farkaskölyök-neveltetés (én úgy szoktam mondani, hogy rideg állattartással nőttem fel), a másik – számomra teljesen – agyament viselkedése, az empátiám kikapcsolódása ilyenkor..

    • “A másik gyökere ennek a rossz mechanizmusnak hogy elvárom tőle hogy legyen kemény és megingathatatlan férfi, aki felülkerekedik minden baján, mindig bölcs és nemes.”
      Hat mert ez az a kep amit festeni akarnanak magukrol, mikor nagy eros a not kioszto ferfibol atvedlenek kisfiuva aki anyuci utan sir – hat kurva kiabrandito mar bocs.
      Ha eleve elfogadnak magukat ugy ahogy, gyengesegekkel es faszsagokkal egyutt akkor nem lenne ez a disszonans ellentet a festett kep meg a valosag kozott.

      • Szerintem
        ltalában van velük szemben ilyen elvárás, már akkor amikor a ‘kisfiúk nem sírnak, védd meg magad’ elkezdődik…
        Én azért odafigyelek arra, hogy nekem se legyenek efféle mechanizmusaim, én is ebben nőttem fel, nem gondolhatom, hogy mindent kiirtottam magamból csak azért mert feminista vagyok évek óta.
        Ugyanakkor egyetértek veled, mert kissé álságos az hogy ez a nagyszerű, nemes és bölcs férfikép él a fejükben önmagukról és vinnyognak mint egy kismacska ha megfáznak, ráadásuk hülyeséget hülyeségre halmoznak épp abból kiindulva, hogy ők bölcsek mert farokkal születtek 😀 muhahhhhaaaa

  • Üdvözlet!

    Az ellenséges oldalról jövök.
    Pár hete egy facebook-os megosztáson keresztül találtam rá a blogra és azóta olvasom az írásokat és a hozzászólásokat.
    Nem kívánok véleményt hozzáfűzni a témákhoz sem a hozzászólásokhoz.
    Inkább konklúziómat szeretném megosztani.
    Ez az oldal csak megerősíti bennem az eddigi nézetet, hogy jobb ha nem köteleződsz el egy kapcsolatban sem és gyereket sem vállalsz. 34 évesen egyáltalán nem vágyok ilyesmire és szinte biztos, hogy nem is fogok. Jobb mások példájából okulni, mint a sajátunkéból. Környezetemben rengeteg válás történt az elmúlt időszakban, persze minden velejáró (gyerekelhelyezés, vagyonmegosztás, stb) vitával fűszerezve. Itt is akad példa bőven.

    Köszi a lehetőséget!

    • köszönjük mi is…
      a mit is..?

    • Nem tudom, mi az ellenséges oldal. Ezt kifejtenéd bővebben?
      Azt meg nem nagyon szeretném, ha a blogot valamiféle katasztrófaturizmusként élnéd meg. Nem azért íródik, hogy önigazolást adjon annak az elenyésző kisebbségnek, aki különleges hópiheként (azt gondolja) megúszhatja a társadalom lenyomását.

  • “Ez az oldal csak megerősíti bennem az eddigi nézetet, hogy jobb ha nem köteleződsz el egy kapcsolatban sem és gyereket sem vállalsz. ”
    Mi itt az ellenséges oldal? Nekem úgy tűnik, hogy elég sokan itt hasonlóan gondolkodunk. Szar kapcsolatba nem kell belemenni, pont ezt mondjuk itt sokan. Meg hogy gyereket vállalni tök necces. Ha te is így gondolod, hogy nem kezdesz függeni nőtől, és közben pornót sem nézel, és egyéb módokon sem használsz ki nőt, akkor mi az ellenséges oldal? Pont ez lenne a békés egymás mellett élés alapja, ha így vélekednének a férfiak, mint ahogy írod. Vagy félreértelek?

  • Tamara Miczki

    Nekem errol a cserbenhagyas temarol mindig az jut eszembe, amikor apu lecsereli anyut egy fiatalabbra, az meg ott marad par kiskolyokkel. Hat, eld az eleted, nem?
    Meg ennek az a csodas verzioja, amikor onnantol anyagilag kicsinaljak: ragaszkodtal a gyerekhez, nekem csak lathatas? Na, akkor majd minimalis tartasdijat fizetek. Fonokkel lepacsizom, hogy papiron minimalber, a tobbi zsebbe. Asszony meg nevelje a gyerekeket es nekem alig kerul valamibe!
    En ettol hanyok!
    Szerintem ez az igazi cserbenhagyas.

    • Egyetértek. És egy ilyen szitut simán kidumál a társadalom, hát szerelmes lett az istenadta, mit lehet tenni. Meg már meg is szoktuk, bevált gyakorlat. Kivéve persze ha a nő lép le ugyanígy, mert az nem bocsánatos bűn.
      A film szerintem azért nagyon jó, mert egy olyan helyzetben vizsgálja a cserbenhagyást, amit egyszerűen lehetetlen kidumálni, kénytelen a néző szembesülni.

      • Jaja, es milyen kinos hogy a film utolso harmadaig a csavo megis megprobalja kidumalni a szokasos ferfi-sablon dumaval hogy tulreagalod, hiszterikus vagy, pszichologushoz kellene menned (ezt talan nem mondja de erezteti) meg a nagy kedvenc a “te maskepp lattad, maskepp erzekelted a valosagot”. Aztan mikor mar nincs hova bujni, mit hazudni akkor jon a nagy szanalmas sirasrivas amikor a pasi lemegy 5 eves kisfiuba es a foldhoz vagdossa magat a nagy onsajnalataban. Fejj, de valoszeru ez a film, felelmetes.

        • Úgy, hogy közben a gyerekek alszanak, meg az egész hotel, de leszarja, megteheti, neki nehézsége van. Megint csak az van, hogy a pasas képtelen felelősen és felnőttként viselkedni. És többször hozza azt a sablont, hogy próbálja sajnáltatni magát, sőt egyszer a gyerekekkel együtt próbálják a nőt megint rávenni arra, hogy fejet hajtson a szarháziság előtt. Csodásan sorakozik a férfi eszköztár, a klasszikusan alkalmazott módszerek: lekezeli a nőt, elhazudja a történteket, a nőt hitelteleníti, aztán jön a sajnáltatás és a megbocsátásra apellálás, anélkül hogy BÁRMIT elismerne a saját felelősségéből és az elkövetett hibáiból.

          • Apam is ezt csinalta mindig, maga melle allitott es velunk egyutt probalta anyamat gyozkodni hogy fejet hajtson, megbocsasson, ne balhezzon, lepjen tul valamin amin nem kellene. Ez azert kulonosen gerinctelen mert ilyenkor a gyerek csak annyit erez hogy balhe van, feszko van ami ugye szar es persze hogy amelle all aki veget akar vetni ennek hiszen nem ertheti hogy mi is allhat az egesz hattereben.

  • Amúgy az érzelmi cserbenhagyás a legnépszerűbb férfisport.
    Ahányszor én végighallgattam hogy: ne vedd fel, szard le, ne vedd komolyan, nem kell túlreagálni, mindek pörögsz még mindig ezen..+bambaszemek, kifordulás a szobából unom sóhajjal, szemforgatás, pofavágás.
    Én beleestem abba a hibába hogy nekifutottam ötvenszer megértetni a másikkal a bajomat, sokszor egyre keményebben és élesebben, kutatva az okokat és a mögöttes motivációt, hátha majd abból hitelt nyernek a szavaim… Na ezzel totálisan lejárattam magam és kialakult rólam egy rosszhiszemű, nyughatatlan, állandóan áskálódó és gondleső nő képe.
    Bárcsak megtanultam volna én is érzelmileg cserbenhagyni, vagy szorult helyzetben nem moccanni! Akkor a saját bőrén érezte volna sokszor hogy milyen ha egyedül van. Mert ugyanazok a dolgok a pasikat is megtalálják, csak ők leszarják, vagy van segítségük.
    De amúgy nem tudom mi a megoldás. Szóval konklúzió nincs.

    • Az tényleg igaz, tapasztalatom szerint, hogy több nő érzékenyebb lelkileg, mint férfi. Hogy ennek biológiai oka van-e, vagy tanulás eredménye, azt nem tudom.
      A kismamákban viszont a hormonok is dolgoznak, ahogy az állatokban is, hogy a kicsinyükről gondoskodjanak, akár az életük árán is. Persze, ez sem 100%-os, hiszen vannak anyák, akik elutasítják a gyereküket, de ennek biztos van lelki magyarázata.
      Ha ilyenkor apuka kihasználja anyuka gondoskodó ösztöneit ( pl azonnal meg kell oldani egy problémát a gyerek körül, de apuka nem mozdul, anyuka meg hamarabb megsajnálja a gyereket), akkor később is könnyen így marad a leosztás.

    • És mindez azon az egyetlen egy biológiai tényen alapszik, hogy a sperma kiáramlik, és behatol egy darab belőle a méhben csücsülő (nem várakozó bazmeg, hanem ott lakik) petesejtbe.
      Édes Istenem az Úrban, hogy bírták így ráhúzni ezt az egy biológiai tényt MINDENRE? Hogy lett ebből férfiuralom, patriarchátus, legális félrekúrás és hatalmaskodás férfinak, nyomorító elszigeteltség, ürítőzsák létállapot és passzív várakozás nőnek???
      Hol a faszban írja le továbbá ez a biológiai esemény azt, hogy nekem be kell fogadnom mindent gátlástalanul és mértéktelenül. He? tudtommal a petesejt csak a legjobbat és azt is csak egyszer. Na erre mit léptek faszikáim? Nem minden uncsi, zsé kategóriás szart és örökkön örökké Ámen, hanem a legjobbat egyszer, egyetlen egyszer.
      Na, ebből is látszik hogy ez hülyeség kérem. Majd én megmondom, mi hülyeség, mi nem az, akkor megtudják és onnantól tudják.

      u.i:elgurult a gyógyszerem

      • tudtommal a petesejt csak a legjobbat és azt is csak egyszer.
        Hat de pont ezaz hogy az a no akit ok tisztelnek – az anya tipus aki ugye otthon befogja a szajat, vezeti a haztartast, hagyja h a testet hasznaljak, akit kizsigerelnek – az csak egy faszit engedhet be. Mert ha nem akkor tisztatalan, akkor mar nem is megfelelo anyanak es felesegnek.
        Aki tobbet is befogad az selejt, kurva rejszolasra hasznalt majd utana eldobott papirzsepi.

        • Szoval ok ferfiak, nekik a baszas a dolguk, minden not meg akarnak dugni ugye – evolucio, spermapermetezes stb – es az a no aki hagyja (es akit megeroszakolnak az is hagyja ugye, miert hagyta magat, miert nem vedekezett jobban, harapott, csipett, vagy faszer vett fel miniszoknyat na) az onnantol kezdve nem jatszik, az onnantol kezdve a kurva kategoriaban van, selejt, mocsok. Aki meg nem hagyja es ellenall a folyamatos ostromnak, az kierdemli a tiszteletet – na persze csak annyira hogy lehet belole nagybetus Anya meg hazicseled forever.

          Hogy milyen kibebaszott kurva jo nekunk noknek, elalelok a gyonyortol.

      • képviselőné

        Lehet, hogy nem figyeltem elég jól biológiaórán, meg tulajdonképpen off is, de mióta lakik a petesejt a méhben?

        • 😀 jól van. örülök hogy ma lényeget fogtad meg. el volt gurulva a gyógyszerem és hülyeséget írtam, neked meg biológia ötös amiért ilyen ügyesen figyelsz!

  • Az tény sajnos, hogy a világban egyre kevesebb az empátia, az előzékenység és az önzetlenség.

    • MIndharom szorol nagyon rossz dolgok jutnak az eszembe. Leginkabb az hogy en legyek elozekeny, onzetlen es empatikus, masoknak viszont nem kotelezo, de azt en nezzem el nekik. Mert okos enged. (ha egyszer irok egy oneletrajzi konyvet annak hotziher hogy Okos enged lesz a cime, ennel a parancsnal jobban nem baszott el semmi 30 evet az eletembol)

      • Egyértelmű, hogy mindenkire vonatkozik.
        Engem egyszer használhat ki valaki, utána már soha többet. Nem vagyok mártír.

      • Leszünk barik a nyomiklubban?
        Nem, okos nem enged. Csak ha méltatlan helyzetben harcolva a várható legjobb eredmény sem üti meg a méltatlanságot ellensúlyozni képes értéket. Minden más esetben harcol és veszít, maximum.
        Amiket leírt cicabanya, csodás tulajdonságok. Mértékük azért csökken a világban, mert a nők beintettek. Eddig ők tolták ugyanis ezeknek 9o%-át. Visszahúzták apát amikor az verni készült az elé bevágó autót, pofozni a gyereket, ordítani a postással, elhívni csajozni a rákos Jucika férjét, mert nincs szex szegénynek hát az asszony méhe tudod’.

        • képviselőné

          Állítólag a nyugat-európai nők el vannak ájulva a magyar férfiak udvariasságától és előzékenységétől.

          • Nem ismerek túl sok nyugati nőt, de akit igen, azok közül egyiknek sincs magyar férje, partnere. Persze ez nem jelent semmit 😉
            Itt, ahol én élek sosem engednek előre a férfiak az ajtóban, nem is nyitják ki, időbe telt mire megszoktam. Viszont az állásinterjúmon a főnököm egyszer sem nézett rám nyaktól lefelé, sohasem tett megjegyzést a külsőmre, és ez általában is igaz azokra a férfiakra, akikkel három év alatt találkoztam. Kivéve néhány bevándorlóra, akik között vegyesen volt afrikai és kelet- európai is.
            Lehetséges, hogy tetszene nekik eleinte az ajtónyitás meg a cekkercipelés, de idővel valószínűleg rájönnének, hogy a szexista megjegyzések, a szexuális objektumként való kezelés és a patriarchális gőg egyéb primitív megnyilvánulásai nem érik meg az előbb említett előzékenységet és udvariasságot. Meg talán idővel arra is ráébrednének, hogy ez nem őszinte gesztus, hanem egy merev mechanizmus, ami azon alapul hogy a férfiak erősek mi nők meg gyengék vagyunk, és ezt a látszatot kötelező fenntartani.

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s