Milyen jó lesz az a férfiaknak!

Van itt egy fontos kérdés, ami időről időre felmerül a beszélgetésekben.
Az tudniillik, hogy miért is nem akarnak engedni a férfiak születéstől megkapott privilégiumaikból?

Mondják itt a feministák nekik szép szóval, kedvesen avagy nagyobb hanggal, hogy butaság részükről a hatalom ily görcsös szorongatása, mert semmi nem ér fel az egyenrangú kapcsolattal és a társadalom kiegyensúlyozottságával. Meg hogy jaj, jó lesz az nekik is, ha az otthonuk már nem hotel lesz, ha megálljt parancsolhatnak szorongató dugási kényszerüknek, ha a parlamentben nők is ülnek, ilyenformán az országot érintő kérdések női szempontok szerint is mérlegelve lesznek, továbbá, ha az üvegplafon leomlik és nők is eljuthatnak valóban felelős beosztásokba (hát milyen jó is lesz, ha egy női vezető “alatt” dolgozhatnak tevékeny férfiak, ugye?).
Az is nagyon jó lesz nekik, ha megszűnik a nők bérének tudatos alacsonyan  tartása, és akkor a nők anyagilag függetlenedhetnek, és akkor már (jaj, de jó lesz ez a ffiaknak) nem azért lesznek a “kapcsolatokban”, mert egykéthá gyereket képtelenek lennének egyedül eltartani, hanem akkor lesznek ott és csakis akkor, ha az nekik jó. És akkor a férfiak is bizton tudhatják majd, hogy a nő, aki a “párjuk” teljes szívéből szereti őket, nem pedig a kényszer miatt van velük.
Az is milyen jó lesz majd a férfiaknak, mikor megoszthatják a házimunkát és a gyereknevelést, és a feleségük nem egy leharcolt rém lesz, hanem ők úgy együtt végzik el a közös otthon feladatait, aztán meg együtt heverészhetnek, beszélgetnek (természetesen egyenrangú kommunikációval, érted, szóval semmi lenyomás, kioktatás, leintés meg ilyenek).
Szex is csak akkor lesz, amikor mindkét fél (mondom, mindkettő) egyformán akarja, szóval a nőt sem kell rábeszélni, nyösztetni, nyaggatni, hanem így mindketten akarják. Persze az sem lesz baj akkor (a férfiaknak), ha az ürítés lehetősége radikálisan visszaesik, de legalább tudni fogják, hogy akkor, mikor van szex, akkor az örömteli és még csak meg sem érinti az erőszak fogalmát.
Ilyeneket mondanak ezek a feministák. Hogy mindezek miatt a szempontok miatt a férfiaknak majd nagyon jó lesz.

Én meg nézek ilyenkor nagy szemekkel, hogy megvesztek ezek? Tényleg komolyan hisznek abban, hogy férfiak tömegei egy napon a homlokukra csapnak, és azt mondják majd: Igen, igen! Le a hatalmammal és az elnyomással! Érzelmileg, anyagilag független nőt akarok! Házimunkát akarok! Gyerekszart az ujjamra!

Nahát.

Senki nem lehet oly naiv, hogy azt képzeli, ez majd így egyszerűen menni fog.

Sőt, most, hogy így számba vettem legnagyobb örömeit az egyenlőségnek, egész jól körvonalazódik, hogy miért is nem akarják és nem fogják akarni soha de soha ebben a büdös életben, hogy megvalósuljon a nők egyenjogúsága.

Azért barátom, mert amelyik férfi így akar élni, így tekint a nőre, az feminizmus és egyeztetés nélkül is megvalósítja. Améllik meg nem akarja, annak hiába beszélsz, juszt sem fogja akarni. Azt a pondrót csakis társadalmi átalakulással, kényszerrel tudod rávenni, hogy fogát csikorogatva ugyan, de hagyja abba a nők szipolyozását.

Persze ne gondoljuk, hogy ez a nőgyűlölet, amiben itt térdig járunk csupán magyar sajátosság. Jönnek hírek a világból, a faszság tombol mindenütt. Van (lenne) még tennivalója a feministáknak.

Én magam- látva a világot- azt gondolom, felesleges a magyarázkodás, az egyeztetés. Felesleges belemenni abba a csapdába, hogy majd férfi és nő együtt, kéz a kézben megteremti az új világot.

Talán a személyes párkapcsolatban, ha időben tesszük le az alapokat és nem akkor kezdünk ugrálni, mikor már kifullad a kapcsolódás hajtóereje, akkor talán ott lehet valami egyenlőséghez hasonlót teremteni. Talán a saját otthonában lehet egy nő is ember, nemcsak szülő- és szexgép, háztartási alkalmazott, fizetetlen cseléd.

Nagy kockázat egyébként azt is kiküzdeni (de miért is kell ezért küzdeni?).
Kockázatos, mert a családokban rendre olyan férfiak nevelődnek (és ez a nők felelőssége is), akik azt látják, hogy a nemi szerepek szerinti leosztás a férfinek jogokat, a nőnek kötelességeket ad. A lányok is úgy nevelődnek, hogy a világ így működik, nincs más út, csak beállnak a sorba.
Nem is gondolják, hogy lehetne másképp élni (ha meg mégis, az se gond,  idővel betörik őket is). Kimondott vagy kimondatlan elvárásokat igyekeznek teljesíteni, s a kiégés oly lassan következik be, hogy észre sem veszik. 40 körül, mikor már lélegzethez jutnak, visszanéznek, és sokan csak akkor látják, mennyi mindent odadobtak valami hazugságnak az oltárára.
Mennyi áldozat, s olykor feleslegesen.

Szóval kockázatos ilyen családokból kikerült férfiaknak azt mondani, hogy de bizony drágám, én nem leszek ám anyád helyett anyád. Neked biza ki kell venned a részed a családi feladatokból, gyerekből, mindenből. Nekem is van munkám, hobbim, barátaim, saját életterem, amit nem és nem akarok feladni. Velem nem beszélhetsz úgy, mint apád beszélt anyáddal. Rám nem vághatod be az ajtót, ha elunod a beszélgetést. Én nem teszem szét a lábam, ha neked kedved szottyan.

Ilyenkor sok férfi kihátrál a kapcsolatból, vagy más, sunyibb módszerekhez folyamodik, hogy “jogait” érvényesítse. Ha meg már a kapcsolat bejáratott és a nő menet közben szeretne változtatni, annak könnyen bántalmazás a vége.

Ezzel együtt egy párkapcsolatban még mindig több esélye van a nőnek, hogy valami emberi létezést alakítson ki magának.

(Itt jegyezném meg, hogy szerintem ez a házasság, amit annyira tolnak bele az arcunkba egy rendkívül emberellenes intézmény. Én azt látom, hogy ab ovo kudarcra ítélt. Sokfélét láttam már, nagy elánnal mennek neki az emberek (főleg a nők) és a vége valahogy mindig szar.
Barátnőm mesélte azt a viccet, hogy Oroszországban a hűtőgyárban mondja panaszkodva a munkás:

Nem értem én ezt a dolgot. Itt van ez a hűtőgyár, itt az alkatrészek, de bazdmeg én akárhogy próbálom összerakni a darabokat, abból sose hűtő lesz, mindig csak gépfegyver.
Ilyen ez a házasság is. Rakhatod te azt akárhogy, mégis puska lesz belőle.)

Szóval a lényeg, hogy egy normális férfi mellett (de hol van olyan?) talán van esélyed, hogy a párkapcsolatodban biztonságban legyél, ám akkor még mindig ott a külvilág, aminek neki kell menned. Olyanoknak, mint üvegplafon, alacsonyabb bérezés, meg “milyen anya vagy te” elvárások, meg szexista megjegyzések, meg pornó és pucsító seggek mindenütt, meg zaklatás, megítélésed tested, öltözeted, szóhasználatod alapján, továbbá gusztustalan reklámok és tévéműsorok, szőkenős és bántalmazós viccek, munkahelyi véleményed semmibe vétele, meg hát ami az alap, ugye, hogy törvénykezés, rendelkezés a nők érdekeinek figyelmen kívül hagyásával (Csak úgy megjegyzem, hogy az nem a nők érdekeit szolgálja, ha a rendeletek egy igaz utat, a szaporodást jelölik ki nekik. Nem, ez cseppet sem nőbarát törvénykezés).
Felsorolásom jelzés értékű. Gyanítom, lehetne még egy rakás dolgot idetenni.

Olyan ez nekem, mintha ugyanabban a világban, ahol a férfiak (már ha van eszük, találékonyságuk, akaraterejük) lazán szökdécselve járnak, ott nekem állandóan derékig érő fosban kellene haladnom. Millió béklyó húzza le a szárnyaim. Eszméletlen energia, hogy bármit tegyek magamért. És természetesen mindig csak utoljára jövök én. Ha már minden egyéb készen van. Ha a gyerek rendben, ha az ebéd megfőtt, ha a lakás vállalható, ha a férfi kielégült. Akkor jövök én, a huszonötödik órában. Feltéve, hogy még nem dőlök el, mint a derékban fűrészelt fa.

Most mondd meg! Melyik férfi akarná ezt önszántából megváltoztatni?
Ugyan!

Ezért aztán vicces nekem, mikor konszenzusról beszélnek, vagy azt mondják, jaj, én olyan agresszív vagyok, hát ezt csakis együtt lehet megvalósítani. És akkor elmondják a maguk verzióját, ami persze nem szól egyébről, csakis arról, miért lehetetlen, hogy mindez megvalósuljon (azért barátom, mert nekik genetikailag kódolt a baszáskényszer és a sok ész, nekem meg a takarítási mánia, meg a gyerek életen át tartó gyagyázása).

Muhaha!
Ez a tárgyalás alapja. Sőt: Ilyenekkel üljek én le tárgyalni!
LÓFASZT!

Az van, hogy szerintem ezt nem lehet máshogy megváltoztatni, csakis radikális társadalmi fellépéssel. Mondjuk kisöpörni a kormányzásból a bántalmazó hímsovén faszokat. Mondjuk elfelejteni ezt a kibaszott szülési mizériát és hagyni békén a nőket. Nem kiszorítani őket a munkaerő piacról, hanem teret adni nekik. A bérüket normálisra emelni. A szexizmus és az erőszak minden megnyilvánulását kőkeményen büntetni. Nem szarakodni azon, hogy lehet- e abortusz Magyarországon, hanem csökkenteni a fogamzásgátlás árát, elérhetővé tenni a legemberibb megoldásokat. Hagyni a nőket élni, bazdmeg!
HAGYNI ÉLNI!
Tudomásul venni, hogy a nő férfi nélkül is ember, a létének több értelme van csupán a szaporodásnál. És igen, minél több Szél Bernadettet (akinek már a neve is beszédes, hát imádom, ahogy süvölt, pörög és nem hagy rést, kibúvót, megalkuvást. Tolja egyedül, ha kell, szorítja a torkukat erősen. Ilyen kellene nekünk sok és még több).
Odaengedni a nőket a törvénykezésbe, mert ők majd tudják, hogy nekik mi a jó.

Én nem látok lehetőséget konszenzusra. Társadalmi szinten biztos nem. Nem fognak tömegével változni a férfiak, mert egyszerűen nem érdekük, hogy változzanak. Nem fog a kormányzati hozzáállás irányt váltani, mert nem érdeke, hogy irányt váltson.
A nők okosak, sőt, félelmetesen okosak, így hát nem fogják beengedni őket a döntéshozásba, hacsak ők maguk ki nem harcolják a bejutást. Leszarják ők a statisztikát, miszerint azokban az országokban jobban megy a gazdaság, ahol nők is részt vesznek az irányításban, hát hiszen nem érdekük az sem, hogy jobban menjen a gazdaság. Katonákat akarnak, cselédeket, akiket a nőknek kell kitolni magukból. A családokban pedig takarítónőket akarnak és dadákra van szükség. Nyugalmat, odaadást, csendet és kényelmet a szent férfinek! Ja, és pinát.

Kizárólag nyomásgyakorlással lehet változást elérni.
Tömeges méretekben.
Hogy egy- egy kapcsolatban mi van?
Hát ez érdekes.

Nemrég beszélgettem a férjemmel- exszemmel- gyerekeim apjával. Mérlegeltünk, elemeztünk. Tudod ő- azt hiszem-, sokkal jobb ember, mint a férfiak nagy része. Azt hiszem, a mi házasságunk tipikusan a hűtőgépgyáros eset. Szóval, hogy ő akarta volna, hogy ez jó legyen, csak eszközei nem voltak. Én is akartam, hogy jó legyen, csak eszközeim nem voltak. Mindenki tette a dolgát. Ő kurva sokat dolgozott, hogy éljünk, én meg alig tudtam dolgozni, vagy szar munkám volt, és persze néhány rossz döntésem, meg egy rakás gyerek mellé. Beszorítottak voltunk mindketten. Bántalmazó családból jöttünk mindketten. Raktuk, pakoltuk az alkatrészeket, s végül mégis géppuska lett belőle.
Ő egy munkagép lett, tolta sok órában, ennek köszönhetően nekem minden pénzkereseti próbálkozásom befulladt, kiszolgáltatott lettem, cseléd.

Visszanézünk, próbáljuk érteni, mi történt. Ha olvas engem, fáj neki, mert nem tudja, róla szól ez vagy a világról. Úgy ismer magára, hogy valójában sose akart bántani, csupán vak volt és süket, én meg egy idő után már néma.
Hogy lesz a közös akaratból géppuska?
Nem tudok másra gondolni, minthogy a rendszer hibás. Azt kell átgondolni. Az olyan nyomorult, hogy nem ad teret sem a nőnek, sem annak a férfinek, aki tényleg akarja a kapcsolódást, a gyereket, a pihenést, a szeretést.

A rendszert kell újragondolni, mert ez a rendszer csak a hatalomra vágyó férfiakat szolgálja, miközben nyomorítja a nőket, gyerekeket és a hatalomra nem vágyó férfiakat. Három az egy ellen, s a Rendszer mégis virul és működik.

Nem lehet konszenzus tömeges méretekben.
Nincs együtt.
Nem lehet velük megértetni, mert nem akarják megérteni. Ha meg értik, akkor két kézzel hadakoznak ellene. Leuralják a világot, más embereket nyomorítanak, erőszakolnak, tartanak szolgaságban.

Ezekkel akarsz te együttműködni?

Amelyik máshogy akarja, az magától is felismeri, hogy mi van, hisz van már szakirodalom, van Gumiszoba, van lehetőség a tájékozódásra. Amelyik akarja, az megteheti, hogy más irányt vesz. A többi csakis nyomásra fog változni.
Csakis akkor, ha kényszeríted rá. Megvonod a szolgálatot, a pinát, a jófeleséget. Nem szülsz neki, nem adod elé az ételt, nem dugsz vele.
….
….
….

Akkor meg megver.
….
….
….

Üdvözöllek a valóságban.

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Reklámok

47 hozzászólás

  • Ez megint pengeéles lett.
    És csak a svéd példát tudom hozni. Itt nem korlátozzák a fogalmazásgátlást meg az abortuszt. Épp most tették automatikusan ingyenessé 25-éves korig a fogamzásgátló tablettákat, és komolyan dotálják 29 éves korig. (Eddig 70%-os támogatás járt rá 25 éves korig, ha speciálisan felírták a receptre, ami 2 szó volt, egyébként.)
    Namármost, Svédországban az egyik legmagasabb Európában az egy főre jutó újszülöttek száma, az embereknek 2-3 gyerekük van átlagosan. Csomó 20 körüli pár várja az első babát vagy már van nekik. Akkor hogy is van ez?
    Nyilván a nem a folytonos stresszeléstől jön meg a szaporodási kedv, hanem mert az emberek valóban saját döntést hoznak erről. Mérlegelik a lehetőségeiket, és már 20 körül úgy látják, igen, jöhet a pici, lesz neki hely, meleg, kaja, ruha és játék…

    • Ja, addendum.
      A gyerek születése után két hét közös családi élmény után először az egyik, majd a másik szülőnek KELL 6-6 hét fizetett szülési szabadságon otthon lennie a gyerekkel. Egy helyi, magyar orvosházaspár, ahol a nő 9-ik hónapos terhes, a férfi tagja csak ennyit reagált: “De hát mit fogok én otthon csinálni az alatt?!” (Elmondásból hallottam csak.)
      Pedig élőben megmondtam volna: Ellátod a gyerekedet, b+! Eteted, pelenkázod, fürdeted. A te magod, véred, gyereked. Nem csak szövettenyészet. Tanulj meg gondoskodni róla! Nem csak az anyjuk dolga ez saját munkája mellett…

    • “Épp most tették automatikusan ingyenessé 25-éves korig a fogamzásgátló tablettákat”
      Itthon meg van olyan áruház, ahol nem szolgálnak ki 18 év alattiakat óvszerrel.
      “Teszteltük és valóban elkérték kiskorú próbavásárlónk személyi igazolványát, majd nem szolgálták ki óvszerrel. Egy Tesco üzletvezetője személyesen mondta el, hogy a vonatkozó jogszabályok értelmében sem alkohol, sem dohánytermék, sem óvszer nem adható ki kiskorúaknak. Arra a kérdésünkre, melyik ez a jogszabály, nem tudott válaszolni. „Nézd, ez ugyanolyan élvezeti cikk, mint a sör. A sörtől berúgsz, az óvszerrel meg, tudod…” – magyarázta a boltvezető.”
      http://www.hir24.hu/belfold/2012/04/26/tescos-gumiszabaly-a-legkisebb-megsem-szamit/

      • Aztán meg köpködjük a leányanyákat, meg hörgünk a romlott erkölcsökről. Itt meg bejön a pasi a patikába és veszi az óvszert automatikusan. Azt hiszem eddig 1-2 nővel találkoztam, aki vett volna. Az összes többi férfi volt.
        A szexuális felvilágosítás és tudatosság sokkal jobb védelem mind a nemibetegségek, mint a nem kívánt terhességgel szemben, mint bármilyen erkölcstani prédikáció.
        És azt hiszem, ez a tudatosság jellemzi az itteni gyermekvállalást is, azért is ilyen jók a mutatók. Mert van tudat, nem csak ösztönkésztetések…

  • mabelwheeler

    Hübazmeg, nagyon egyetértek, Gumi!

  • rencsilány

    Tehát a hatalmuk (vagy ennek csupán ígérete) nem ér fel számukra sem a boldogságukkal, sem a békével.

    Asszem, kevés az empátiám, hogy ezt az érzést elképzelhessem…

    Köszönöm, Gumiszoba. 🙂

    • rencsilány

      Én is nagyon kíváncsi voltam, miért nem akarják érteni a férfiak, hogy az egyenlőség társadalmi és párkapcsolati szinten is hasznos lehet nekik, sőt, még boldogító is. Most megkaptam tőled a választ. 🙂

    • hát, kb az van, hogy aki ebben a kultúrában nő fel, az igen nagy százalékban eltorzul, és felveszi a bántalmazó vagy az áldozat szerepét (senki sem születik annak, csak kb nulla éves kortól kezdődik az agymosás), aztán lesznek gyerekei és maga is neveli a kis bántalmazókat/áldozatokat (nem csak a férfiak vannak hatalomszerzésre nevelve, hanem a nők is alárendelődésre). még akkor is többnyire így van, ha az ember ún. „normálisan gondolkodik”, vagyis felismeri az elnyomás _tényét_ és nem akar azzá válni, mert ha csak a szándék van meg, de nincs referenciapont, hogy milyen is az, amikor tiszteletben tartod a másikat (minta), illetve hogy mit kell megkérdőjelezni ahhoz, hogy ezt meg tudd valósítani (tudatosság), akkor ez max. külsőségekben fog megnyilvánulni.
      én személy szerint azt gondolom, hogy egyrészt szükség van arra, hogy a hatalom jelenlegi birtokosaira nyomást gyakoroljunk – mint ahogy az az elmúlt másfélszáz évben zajlik, másrészt meg olyan alternatív mintákat kell adni tömegével, ami megakadályozza a hatalomvágy meg az alárendelődés újratermelődését. és ennek nem szabad kimerülnie abban, hogy mit ne csinálj, hanem hogy mit igen.

  • Ez húsba vágóan őszinte és logikus volt. Remélem, sokat fogják idézni!
    Jó néhány hímsov díszfasznak napi szinten olvastatnám fel, legalább tízszer. De lehet, hogy még akkor is, mikor alszanak, hátha felfognak belőle valamit előbb-utóbb.

  • Szeretem, mikor azzal jönnek a férfiak, hogy mit lehet nekik köszönni pl: mosógép, tv, vasaló, mikró stb. Erre azt válaszolom, hogy ja, de a nőket nem engedték tanulni hazánkban 1895-ig (akkor is csak bizonyos karokon), így egy kissé nehezebb a feltalálás is. Illetve amit tényleg egyértelműen a férfiaknak lehet köszönni: rengeteg háború, két világháború, atombomba, milliók halála, világméretű környezetszennyezés, globális felmelegedés, fajok kipusztulása stb. Ha több nő lett volna hatalmon lehet nem találunk fel ennyi kütyüt, de legalább békességben élnénk…

  • Egy kis könyvajánló : http://moly.hu/konyvek/jack-holland-nogyulolet
    Még nem olvastam, de megrendelem
    Kíváncsi vagyok a különböző kultúrákra. Ha jól emlékszem valahol azt olvastam, hogy az egyistenhitű vallásokra sokkal jellemzőbb a nőgyűlölet, mint a több istenhitűeknél…
    Mindenesetre a kereszténységnél, és az iszlámnál is elég jelentősen megvan

    • Kemény könyv, én csak több részletben tudtam elolvasni. Félek igaza van Germaine Greernek, amikor azt írja a “Kasztrált nő”-ben, hogy a nőknek valójában sejtelmük sincs, mennyire gyűlölik őket a férfiak.

    • Nem tudom, de az indiai példa nem támasztja alá ezt az egyistenhit-többistenhit dolgot 😦

    • “az egyistenhitű vallásokra sokkal jellemzőbb a nőgyűlölet, mint a több istenhitűeknél…
      Mindenesetre a kereszténységnél, és az iszlámnál is elég jelentősen megvan”

      Miközben pl. a kereszténység alapjaként elismert Újszövetség éppen nem ezt tanítja.

    • “„Megváltoztatott-e ennek a könyvnek a fordítása? Például feministább lettél tőle?” – szögezte nekem az első hallásra meglepőnek
      tűnő kérdést egy riporter.
      Nem, nem lettem. Talán csak szomorúbb. Mint mindig, amikor az emberi ostobaság gyógyíthatatlan és kártékony megnyilvánulásait
      látom. És érzékenyebb lettem a diszkrimináció minden formájával szemben. Különösen az öntudatlan, mert automatizmussá vált,
      rögzült előítéletekkel szemben. Amelyektől nehéz megszabadulni, mert hiszen nem is érzékeljük őket. Azt hiszem, ez Jack Holland
      könyvének legnagyobb erénye. Nem az, hogy az ógörögöktől a tálib rendszerig szépen, kronologikus rendbe foglalva bemutatja,
      miként bánt az emberiség egyik fele a másikkal (mert hiszen a férfi/nő ellentét mellett még oly sok antagonizmust sorolhatnánk). Nem
      az, hogy sokkoló képekben arcunkba vágja egy középkori boszorkányper, egy észak-koreai női börtön vagy egy viktoriánus kori
      klitoridektómia-műtét brutális valóságát. Ez csak a vivőanyag, amely arra biztat, hogy figyeljünk oda jobban a mindennapi
      gesztusainkra. Én ezt tanultam Jack Holland könyvéből.
      És még valamit. A nagy nőgyűlölők, legyenek bár híres költők, filozófusok, vagy névtelen, arctalan elkövetői valamely nőellenesnek
      nevezhető tettnek, mind boldogtalanok.”
      http://epa.oszk.hu/00300/00384/00101/pdf/EPA00384_lato_2012_02_2291.pdf

  • “Ha Galilei felfedezései azt mutatták, hogy az ókori tekintélyek, a Bibliát is beleértve, tévedtek a világegyetem természetének meghatározásában, mennyire tekinthetjük őket megbízhatónak más vonatkozásban, például a nők természetének és társadalmi helyzetének
    kérdésében? Csakhogy inkább meg lehet győzni az embereket arról, hogy a Föld a Nap körül forog, mintsem kimozdítani a nőgyűlöletet hagyományos előítéleteiből és gyakorlatából”

  • Kovacs Kriszta

    De bizonyos fokig ki lehet oket kerulni !Es maris lehet elni!

  • Kovacs Kriszta

    Kicsit mintha ti is mint az idiota agymosott nok mindig veluk foglalkoztok!Le kell oket szarni!

    • képviselőné

      Mit értesz pontosan az alatt, hogy velük foglalkozunk?

    • Nem lehet oket leszarni mert ovek a hatalom. Mindehol ott vannak, nem tudsz karriert csinalni, nem tudsz nyugodtan letezni. Hogy lehet leszarni? Helyzethez idomulni meg kikerulni oket lehet persze, az is egy eletforma. Hogy elkapom a tekintetem mikor hosszasan bamul meg levetkoztet a szemevel. Hogy a meloban leszarom hogy kevesebbet keresek egy nalam fiatalabb es szakmailag kevesbe felkeszult csavonal. Hogy a buszvezetok meg bolti eleadok ledragamoznak. Hogy nem sertodok meg ha valaki tolakodoan nyomul. Es ez csak a jeghegy csucsa, vannak akiket megeroszakolnak, vannak akiket ver a ferjuk rendszeresen. Ok se foglalkozzanak vele?

      Persze, nem kell veluk szexelni meg kapcsolatba kerulni, az ok, azt megertem vegulis mert ahhoz nekem sincs semmi kedvem de kozben meg persze tok jo lenne az is ha lenne normalis faszi de hol van? Tul rizikos az egesz.

      Sokan vagyunk akik tenni is akarunk valamit, meg ha csak olyan keveset is hogy egymast tamogatjuk itt mert “odakint” a vilagban egyedul kell megharcolni ezekkel a dolgokkal, sokunknak nincs a korynyezeteben eleg ember aki megertse mindezt, a rendszert, az elnyomast. Itt meg itt vagyunk egymasnak ami tok jo. Elindul valami, valtoznak a dolgok. Rendszeres feminista tuntesek vannak magyarorszagon, szervezetek tiltakoznak szexista megnyilvanulasok ellen. Valami tortenik. Ha leszarjuk akkor meg semmi sem fog valtozni.

      • „valójában sose akart bántani, csupán vak volt és süket, én meg egy idő után már néma” – így veszett el az, akivel le akartuk húzni ezt a kis hátralévőt. éppen így szereltük össze azt a kurva géppuskát. a Rend nélkül lehettünk volna akár boldogok is. lehet, hogy lehettünk volna. most jól beszomorodtam.

    • “Le kell oket szarni!”
      Ezt mondanád Kuntakintének is? Hogy le kell szarni a fehéreket?

      • Hát ha erős, akkor legyen “csak” Rosa Parks és MLK Kuntakinte helyett.

  • Elismerésem! Valami kezd feltörni belőlem is. Ehhez erőt adnak írásaid. Köszönöm.

  • Szerintem ez volt eddig a legjobb cikked! Köszönöm szépen! Még több kitartást ad ahhoz, hogy ne adjam fel.

  • Pasi létemre eléggé egyetértek a cikk mondanivalójával. Megtanultam már, hogy férfi ne állítsa magáról, hogy feminista, még akkor se, ha édesanyja egyetlen nő volt az évfolyamon a matematika szakon, azaz az anyatejjel szívtam magamba az egyenjogúságot. De feminista feleségemmel mi is ugyanoda jutottunk, ahová a cikkíró, igaz, hogy 33 évig (!) kitartottunk egymás mellett… Én fürdettem a gyerekeket, bevásároltam, mostam; vasaltam, és majd’ mindent csináltam, amit Ő. Ám mindkettőnknek a figyelme elsősorban a munkánkon, és a gyerekeken volt, egymásra már nem jutott. Egy darabig (évtizedekig) mindent a szőnyeg alá söpörtünk, mondván, hogy majd egyszer jobb lesz, míg hamarabb robbant a bomba. Elköltözött… Azaz egyetértek azzal, hogy Rendszerhiba van! Mit tehetünk? Szerintem kellenének olyan fórumok, ahol nők, férfiak közösen (és moderálva!) beszélnek erről a témáról – a nem egyenrangú munkamegosztásról, meg arról, hogy kinek mi az igénye, kinek mi a szeretet nyelve, hogyan figyelhet egymásra 2 ember melegséggel, egymást támogatva… Hogy a kapcsolatot mindig ápolni kell! Manapság erről már sokkal több szó esik, a mi fiatalkorunkban még nem volt. Rendszerhiba: Nekem kedvenc témám, hogy a reklámokban hogyan jön le a férfi-uralom központú világnézet, ömlik a szexista reklám, és már csak legyintünk. Pedig, ha nem figyelünk oda, ezek úgy vannak megcsinálva, hogy akkor is bemennek a tudatunkba, vagy pláne a tudattalanba! Erre nem nagyon figyel senki, erről nem beszél senki. Sajnos ez nem törvényhozási téma, hanem közbeszédbe kellene hozni, hogy közvélemény legyen belőle – gondolom én, és javasolnám…

    • A szexista reklámok ellen egész sorozat van Reklámtörvényszék néven :

    • rencsilány

      “Ám mindkettőnknek a figyelme elsősorban a munkánkon, és a gyerekeken volt, egymásra már nem jutott.”

      Hát ez az! És akkor még nem beszéltél arról, hogy neked, mint szuverén egyénnek is vannak igényeid! Vannak barátaid, van hobbid, van igényed egyéni szórakozásra és pihenésre a társad nélkül.

      Szerintem ott a baj, amikor rangsoroljuk fontosság szerint a szerepeinket. Anya/apa, (dolgozó) nő/férfi, feleség/férj – ezeknek a szerepeknek egyformán fontosnak kell lennie, mindig egyensúlyban kell tartani az egyéni igényeinket, a szülőséget és azt, hogy valakinek a társa vagyunk, vagyis a közös érdekeinket.
      Persze van, hogy valamelyik szerep átmenetileg több figyelmet kíván, nincs más választás (pl. nálunk huzamosabb ideig beteg volt az egyik gyerek, és komoly időt valamint energiákat vettünk el a férjemmel saját magunktól, egymástól és a munkánktól az ő javára, és bizony ezt nagyon megsínylettük), de nagyon kell vigyázni, hogy amint lehet, billentsük vissza a mérleg nyelvét az egyensúlyba. Tudatosság kell ehhez.

      Az más kérdés, hogy tényleg olyan rendszerben élünk, amiben pusztán csak a munkánkkal annyi bőrt nyúznak le rólunk, hogy a többi szerepünkre már alig marad időnk és energiánk. Már az alapvető létfenntartásunk kimerít minket… :/

  • Nagyon ott van. Gratula!

    “Hogy lesz a közös akaratból géppuska?
    Nem tudok másra gondolni, minthogy a rendszer hibás. Azt kell átgondolni. Az olyan nyomorult, hogy nem ad teret sem a nőnek, sem annak a férfinek, aki tényleg akarja a kapcsolódást, a gyereket, a pihenést, a szeretést.

    A rendszert kell újragondolni, mert ez a rendszer csak a hatalomra vágyó férfiakat szolgálja, miközben nyomorítja a nőket, gyerekeket és a hatalomra nem vágyó férfiakat. Három az egy ellen, s a Rendszer mégis virul és működik.

    Nem lehet konszenzus tömeges méretekben.
    Nincs együtt.
    Nem lehet velük megértetni, mert nem akarják megérteni. Ha meg értik, akkor két kézzel hadakoznak ellene. Leuralják a világot, más embereket nyomorítanak, erőszakolnak, tartanak szolgaságban.

    Ezekkel akarsz te együttműködni?”

    NEM EZEKKEL NEM LEHET.
    Sok évembe került, mire megértettem.
    De nagyon nehéz dolgom van ahimsza-tanárként.
    Küzdök vele rendesen…

    Attól tartok egy darabig magányban lehet csak, mert égen-s-földön nem látni épkézláb férfit.
    Ti tán ismertek olyat? Aki nem agresszív ösztönállat, és nem is petyhüdt anya-után-síró faszkalap?
    Ha akad, akkor azt lassan múzeumban kéne mutogatni. (És esténként közreadni 🙂 )

    Már ezzel is szerencséd van, h így meg lehet beszélni az exeddel, és egyáltalán érdekled annyira, h elolvas…és nem vert úgy meg, h te ne állnál szóba vele…

    Az enyém csak a gyereket rabolta e (ez volt a meggyőzőnek hitt érve a kérdéseimmel és kapcsolódni vágyásommal, valamint értelmesélet-keresésemmel szemben)…nem jött ki jól belőle.
    De én se, meg a gyerek se.
    A gyerek nálam azóta, de azóta is nyögünk és minden összegabalyodott. Nem látok magam előtt fényt…
    Beszélni nem beszél. Azóta se. (Kétlem, h valaha is fog.) Csak gondolom, amit gondolok, hogy miért.
    A rendszer, naná, rendszer vesz körül minket.
    És én azzal nem voltam kompatibilis – egyre kevésbé nem. Felvállalhatatlanul nem. 40 felett az ember kezd kijózanodni és önfelvállalni. Mert nem sok lehetősége marad, ha hiteles és értékes akar lenni.

    És sajnos azóta ahova nézek, ott bántalmazót látok.
    Asszem nem a szemüvegemmel van a baj, hanem éppenhogy le lett tisztítva, hanem eddig nem értettem, mit látok.
    Ezért inkább otthon ülök. Kint csak a szart látom.
    Így nehéz élni…
    khm.

    Örülök ezért, h legalább rátok találtam.

    • Szerintem azért a gyerek elrablásáért ne a rendszert hibáztassuk. Jó, nyilván hozzájárult, de az, hogy a gyereke is csak eszköz legyen, nem kifejezetten a rendszerből következik, az a saját szemétsége.

      • Sajnos éppenhogy ez a rendszerből fakadó egyik lehetséges eszköz ma válófélben lévő apukák számára, hogy utoljára és véglegesen megregulázzák az asszonyt. Ő “csak él a lehetőséggel”, amit más apukák és az ügyvédek ajánlanak! Rengeteg ilyen eset van ma Mo-on, és csak terjed futótűzként ez a megoldási stratégia, a Jogrendszer, a törvénykezés, a segítő intézmények meg nemhogy lépést nem tudnak vele tartani, de fel sem vannak eszmélve, ráadásul, ha beleásunk, még az is kiderül, hogy egyenesen nekik sem érdekük semmit tenni aktívan, és nagyon sok gyereket és anyát szétcsesz így az élet segítség híján…mert egyedül nem bírják a harcot, főleg eszköztelenül. Nagyon is a rendszer és a törvények teszik lehetővé az ekörüli összes ocsmányságot, ha figyelnél manapság miért kezdtek el kiállni és lobbizni egyre aktívabban a nők (valóban egyenlő jogokért! ) látnád, hogy a fejétől bűzlik a hal, és a bűz mindenhova kiterjed.
        Aki nem tesz ellene – a rossz rendszer ellen – proaktívan és hathatósan, valamint fenntarthatóan, az vele van. Ez van. A kényelmes elfogadás, nemtörődömség csak erősíti a támogatói létszámukat.

        • ŰNekem itt a gyerekkel kapcsolatban egészen mások a személyes, de családgondozók által is alátámasztott tapasztalataim. Gyerekelhelyezés, láthatás, stb. ügyben.

  • és a gyerek önkényes magával vitelének ténye utólag el is lesz neki felejtve, jó (vasárnapi) apává avanzsál, érdeklődés, nevelgetés, cuki kistesó az új házastárstól, sok pénz rá, és anya kénytelen elfelejteni, a tágabb család pedig eleve meg se tudta, mit tett, ők azzal vannak elfoglalva, hogy anyának új hapsija van, az valami mocskos ügy, hisz nem házasok. egy másodperc gondolkodás után két ilyet tudok.

    • Akkor csatlakozom ahhoz a kettőhöz, mert nálunk is ez van már… Vajon miért nem tudok megnyugodni még mindig 2 év után sem?
      Akkor vajon miért épít – rögtön az elejétől fogva – olyan nagy házat, (benne a kislánynak 3 szobát!), amekkorát még 4 tagú család korunkban sem volt hajlandó elképzelni sem? És kedves, hibátlan jó vasárnapi apukává avanzsált hirtelen, mikor nemrég – úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna! – még nem engedett be a szülei házába a kicsi gyerekemmel találkozni 3 hónapon át a testvérem jelenlétében sem, miközben ocsmányabbnál ocsmányabb dolgokat vagdosott a fejemhez az utcán a szomszédait is ránk hívva! Mikor rákérdezek, hogy mi volt ez, vagy legalább majd egyszer magyarázza már el…akkor az a reakció, h “Mit? Miért nem lépek már túl rajta, én még mindig itt tartok?”
      Szerencsére nekem volt hová lépnem, valamint volt lelkierőm és állóképességem is az alattomos harcában állni a sarat, és volt mivel bemattoljam. Mert én tanulok az élet leckéiből, én készültem. De mások nem ilyen szerencsések.

      • Ez a pasas idióta, tuti, hogy nem normális.

        • Asszem egyszerűen nagyobbnak képzelte magát (komoly hátszéllel persze, minden ismerőst, rokont és élő-mozgó embert ellenem fordítva), mint ami – és volt aki megmutassa neki, hogy nem úgy van az.

          • “És kedves, hibátlan jó vasárnapi apukává avanzsált hirtelen, … “Mit? Miért nem lépek már túl rajta, én még mindig itt tartok?”
            Én erre értem. Hogy maga is elhiszi, hogy amit tett, az elfelejthtő, sőt alighanem lényegében törölte is a memóriájából.

            • Igen, bantalmazok is igy szoktak. Az a franya kognitiv disszonancia. Az egonak nagyon fontos az a tudat hogy jo emberek vagyunk – csak a pszichopatak szarjak ezt le ok tudjak hogy nem jo emberek es nem is erdekli oket – viszont ha meg kozben nem, mert az is elofordul, van akinel kisebb, van akinel egesz brutal mertekben – bantalmazok ugye – akkor az agy szepen atirja illetve kitorli ezeket a dolgokat, illetve degradalja a sulyukat. Peldaval megfogalmazva(vegre ekezetek, juhu ):

              “A kognitív disszonancia, azaz ellentmondás akkor lép fel, ha az egyén gondolatából a társadalmi közmegegyezés szerint logikailag és erkölcsileg más elem következik, mint az egyén önigazoló eleme. Ha két, lélektanilag összeegyeztethetetlen gondolat merül fel az emberben, az feszültségek okoz. (Például: “a dohányzás káros az egészségre” de “cigaretta nélkül nem bírom a stresszt”.) A disszonancia mindig kényelmetlen és kellemetlen, szorongáshoz vezet, ezért az egyén az ellentmondás feloldására törekszik. Ha nem sikerül feloldani a disszonanciát (például nem sikerül leszokni a dohányzásról), akkor önbecsapással és öncsalással igyekszik a személyiség megnyugtatni önmagát. (“A dohányzás miatt nem eszem annyi édességet, ezért nem fogok elhízni.”)

              • “degradalja a sulyukat” Esetleg azzal, hogy a bántalmazottat hibáztatja, ő tehet róla. Kiprovokálta a bántalmazást.

  • Kedves Gumiszoba, azért az utolsó konklúziónak, hogy megver, nem feltétlen kell bekövetkeznie. Mert ha hirtelen nők milliói-milliárdjai tennének így, annak súlya lenne, mert ennyi nőt nem lehet megverni vagy megölni.

  • Az is érdekes dolog, hogy mindig csak patriarchális vagy matriarchális társadalomról hallunk a történelemben. Olyanról nem nagyon, hogy a nők és férfiak egyenrangúak.
    De lehet, hogy csak én vagyok tájékozatlan. 🙂