Isten pénze

2Na, most én igazán nem akarnék kritikus lenni. Milyen gusztustalan már, hogy elmegyek színházba, ott egy tök jól megcsinált darab, és én meg húzgálom rá a számat.

Még jó, hogy nem alszok el!

(Mondjuk, volt olyan is. Kecskeméten bírok rendszeresen elaludni. Van pl egy darabjuk (Szabadság kórus), ami egész egyszerűen elviselhetetlen. Na, azon konkrétan úgy bírtam tavaly meghunyni, hogy kis híján leestem a székről. Nyilván nem véletlen rendezői csavar, hogy úgy középtájon egy pisztolyt sütnek el az akkor már egy órája tartó monotonitásba, és az baszki olyat szól, hogy én felhördülve ugrottam meg a stúdió színház rongyszékén. Barátnőm erre röhögni kezdett, a nép meg jót mulatott. Én meg ezek után nyilván, hogy nem mertem elaludni.)

Ilyen színházba járó vagyok. És akkor most én akarok itt elemzést meg kritikát írni. Pfuj! Fogok is, ne aggódjál.

Más szervezte, nem is tudtam, mire megyek, de gondoltam, Operett színház, ez nem lehet rossz. Van ott profizmus, majd jót szórakozunk.
És úgy is volt.

Az Isten pénze elképesztő módon meg van csinálva. Olyan látvány, olyan tánckar, hogy eldobod az agyad tőle.
Egészen addig nem is volt bajom vele, amíg azt gondoltam, ez valami Dickens történet, vagy talán egy kis Andersen feltuningolva. Andersenen sírni szokás, itt meg annyira a happy end felé ment a történet, hogy a tizedik percben megvolt a fejemben a forgatókönyv. Hát látható volt előre, mi lesz ebből. Nyilván azért kellett ez a nagy megcsináltság is, hogy ne álljon fel az ember azonnal, hogy na, jóvan, akkor ezt tudjuk, újat nem kapunk, gyerünk a mekibe.
Így maradtam, és szünetben rohantam megnézni, ki is a szerző. Mondom, letesztelem magam, rájöttem- e a dolog nyitjára. Hát nem. Vagyis akkor még nem. Mer ott még csak azt láttam, hogy Müller Péter, and Sziámi és még a Tolcsvay is. Aztán itthon utána néztem, és tényleg úgy van, hogy Dickens volt az ihlető. Ilyenformán mostanra lehiggadtam, hogy nem egyedül követte el Müllerpéter ezt az abszurditást, hogy a mai Magyarországon egy ilyen darabot írt.
Egy ilyet bazdmeg, ahol azt kapod az arcodba, hogy aki gazdag, az bizony valójában szegény, sőt, keserű, magányos szar szemétláda. Mer az érted a mások húsán… És amúgy tényleg, szóval ha nézed a közállapotokat, akkor valóban azt látod, hogy közpénzen dúskálnak itt egyesek, miközben mások a szegénységben járnak térdig.

(És most nehogy azt képzeld, hogy te nem vagy szegény, mert te ki tudod fizetni a számláidat, meg még megvan a parízer is hó végén. Tudod, én beszélgettem olyanokkal, akik nem itt élnek már, csak olykor jönnek haza. Na, ők mondják azt, hogy onnan nézve ez a mi összekapart életünk brutálisan sivár és szegény. Hogy itt az emberek el sem tudják képzelni, hogyan is lehet élni szorongás nélkül. Szóval bizonyos szempontból mi így kollektíve vagyunk szegények. Sovány vigasz ebben, hogy tudjuk, vannak még nálunk is szegényebbek.)

És akkor ebbe így beteszik ezt a történetet. Én meg ne legyek kurvára ideges. Mer érted, az egy dolog, hogy Dickens, de miért pont ez? Miért pont most? Miért nem kicsit maivá téve akkor meg? Miért történet az most nekünk, hogy tulképpen az igazi boldogok azok a szegények, akik bezzeg népes családjuk körében ünnepelnek nagy szeretetben és örömben.
A nagy büdös lófaszt.
Nem ünnepelnek és nem boldogok. Sőt, egyetértés sincsen.
A szegénység megnyomorít, elsivárít, sőt, gyakran gonosszá tesz. A szegény, aki felfelé néz, az dühös és frusztrált. Nem zár össze a “párjával”, nem élnek nagy szeretésben. Vagy csak nagyon ritkán. Jobbára a szegénység eltávolít, konfliktust szül, sőt, bántalmazóvá teszi a népeket.
A szegények nem boldogok.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a gazdagok feltétlen, de nekik mindenesetre nagyobb esélyük van rá.

Ebben a darabban elég demagóg módon láthatjuk, hogy de bizony, a szegény ember nagyon is szeretni való, ráadásul van valami szerencsétlen bája és naivsága. Ha nem színpadon látnám őt, azt mondanám, egy idióta. Pont olyan egyébként, mint amilyennek látni szeretnénk a szegényeket. Meghunyászkodó, harag nélküli, minden apróságért hálálkodó jótét lélek, aki hang nélkül fogadja el a sorsát és nagy tisztelettel tekint a nála erősebbre.

Ez már önmagában is gusztustalan árnyalatlanság. Persze én forradalmár vagyok, ezt lassan be kell látnom. Inkább vagyok a zsörtölődő asszony oldalán (naná, hogy zsörtölődő, hát ilyenek ezek a nők), aki olykor odaszúrja férjének az igazságot és a haragot, de persze ennek a szelíd báránynak annyi tartása van azért, hogy a saját nejét leszólja. Csak kifelé olyan alázatos, az asszony igazát nem akarja hallani.
Meg az is cuki, hogy mint apa nagy szeretettel csapdossa a lányai seggét, sőt (és hát ez volt nekem a csúcspont), a pártában maradt felnőtt lányát az ölébe kapja, s azt mondja neki: Ne búsulj, hogy itt maradtál a nyakunkon, így nekem legalább két feleségem van.

HOGY MI A FASZ?!
Mit beszél ez az idióta?
Ki adta ezt a szájába?

Itt bazdmeg, egy olyan országban, ahol a gyerekmolesztálás, a családon belüli szexuális erőszak hétköznapi dolog. Még csak most ébredezünk, most kezdenek az áldozatok beszélni, és most kezd a törvényhozás foglalkozni a dologgal. És itt ilyen mondat elhangozhat?
Eszem megáll!

Egyébiránt ez a seggfogdosás az egész darabon átvonul. Látunk ünneplő népeket (mind oly szegény, mint a templom egere, oszt vígan danolásznak meg szökdécselnek rongyos ruháikban, ahogy az a világban lenni szokott. Hát ők boldogok, érted. Nem nyomorítja őket az a sok pénz, meg a csúf lelkiismeret.)
Szóval úton- útfélen fogdossák a nőket, és akkor mindenki víg.
Ez tudod, nekem megint minimum visszás, de mindenesetre elég gyenge rendezői szellemet mutat, továbbá nekem, mint nőnek frusztráló, bosszantó és gusztustalan. Na, persze, nem tudhatta Somogyi Szilárd, hogy a nézőtérre feministák is bekerülnek. Még az is lehet, hogy fogalma sincs szexizmusról, erőszakról, tárgyiasításról. Ő nyilván felhőtlen jó kedvében szintén azonnal nőt akar markolászni, hát nem is élet az élet egy húsos segg nélkül.

Na, és akkor ott van Ebeneezer, aki hányattatott gyerekkora után feltette magában, hogy igenis gazdag lesz. Közben gallyra vágott egy szerelmi viszonyt és eléggé meg is keseredett. Mire a mű megíródik, Ebeneezer gonosz és érzéketlen. Éppen annyira, amennyire én el tudom képzelni, hogy a szegénység megkeseríti a viselőjét. Muszáj is ilyennek ábrázolni szegény vagyonos párát, hogy szembeötlőbb legyen a változás, amit a szellemutazás idéz elő benne. Mikor belepillanthat a múltjába, vagy beleláthat más emberek világába. És akkor ő barátom megvilágosodik, és rájön, hogy tulképpen elcseszte az egész életét.

Vártam, nagyon vártam, hogy mikor áll ki az ablakba, hogy két marokkal szórja szét a vagyonát. És röhögtem erősen, mikor ez valóban megtörtént. Eldobta a pénzt és rögvest boldog lett.

Így köll ezt csinálni. Szórni ész nélkül, aki kapja, marja.

Van azért egy valódi jótette. Márhogy olyan, ami valóban jó, nem csak ilyen eszetlen pénzszórás. Szóval az írnokának van egy beteg gyereke, és akkor azt ő elviszi Nyújorkba gyógykezelni.
Édes ez a jelenet, komolyan mondom.

Szóval van ez az Ebeneezer, és akkor ő megőrül. Pizsamában áll a teraszon,  szórja a pénzét, aztán kiszalad az utcára, és az arra tartó írnokát (akit 20 éve nyomorít), valamint annak családját üvöltve lerohanja. Mondja nekik, hogy most azonnal viszi is a gyereket meggyógykezelni.
Hm.
Reakció: teljes elképedés, majd ujjongás. És akkor ez az eddig érzéketlen és gonosz ember kézen fogja a gyermeket és elvonulnak a színpad közepére, ahol dicsfényben felemelkednek a színházi technikának köszönhetően. Magyarul Ebi megüdvözül (hát tényleg úgy áll ott, ahogy Jézust látod a mennybe menetelekor).

Na. Te odaadnád a gyereked egy ilyennek? Hogy akkor menjenek ők ketten a világ végére gyógyulni?

Jó, tudom, ez egy színdarab, de most akkor is. Ha már átírunk egy Dickenst és abba belecsempészünk mai mondatokat, akkor nem lehetne valahogy az egészet életszerűvé tenni?
Ha meg nem megy, akkor feltételezhetem én, hogy a mai Magyarországon mélységes cinizmus az embereknek ezt így odatenni?
Az egész valami olyat sugall, hogy ne aggódjál te, ha szegény vagy, mert szeretünk ám téged, hiszen a szegények cukik, szelídek, aranyosak, miközben a gazdagok fuj, de csúnyák. Látod- e állampolgár, hogy a gazdag is akkor lett vidám, mikor megszegényült.

Morbid, na. Morbid és gyermeteg. Semmit nem mond önmagán kívül, amit meg önmaga adhat, az túl kevés. Fájó pontokat nyomogat a lelkedben. Olyan, mintha direkt zrikálna és játszana az érzéseiddel.
Míg néztem, eszembe jutottak a diákjaim, akik egy része nyilván átfagyoskodja a téli szünetet és egyáltalán nem boldog. Eszembe jutott a saját életem, a sok küszködés, hogy valahogy legyen. Meg a férjem is, aki évek hosszú sorát robotolta végig, hogy valami legyen. Meg azokra is gondoltam, akik odaállnak az autóm mellé egy kis apróért. Rémes látni, hogy emberek ilyen megalázó viszonyok közt élnek. Nekem szégyen, komolyan mondom.

Minden napon gúnyt űznek a szegénységből. Egyszerűen nem vesznek róla tudomást, aztán meg ilyen darabok is születnek, amik arra jók, hogy elámítsanak. Hát hiszen Dickens korában is csupán vigasz volt ez a szegényeknek. Egy önámítás, hogy szelíden viseljék a sorsukat.

Én azt gondolom, ideje volna már elfelejteni azt a butaságot, amit én is hallgattam gyerekkoromban arról, hogy a gazdagság nem boldogít és a gazdagot gyanúval kell figyelni, mert az csak lophatta, sőt, tőled vehette el. Sok hely van a világban, ahol a jólét mindennapos. Sok gazdag ember van, aki nem lopta a pénzét és nem gonosz és nem fukar. És boldog is. Azt, hogy mi nem olyan helyen élünk, ahol ez létjogosult, azt nem lehet buta mesékkel és közhelyekkel elfedni. Főképp nem egy ilyen érzékeny időszakban.
Nem jó választás ez most itt. Nem ilyen karácsonyi történet kellene. Vagy ha ez, akkor nem Müller Péterrel feldolgoztatni, aki maga is az elnyomást, a rendszert szolgálja, s vagyonát nőknek írt nőgyűlölő közhelyekkel szerezte.
Vajon mit tud ő a szegénység boldogságáról?

 

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Advertisements

28 hozzászólás

  • De jó, hogy nem járok ebbe a színházba!

  • ez a Müller Péter, nem az a Müller Péter, hanem a nevelt fia, az ex- sziámis….

  • na, hát ettől nem szerettem meg jobban Müller Petyát. Meg különben is. Mi az, hogy a nők fenekét csapdosni? A többiről nem is beszélve! Pedig de. Beszéljünk csak róla. Megyek is, és megosztom.

  • “A szegénység megnyomorít, elsivárít, sőt, gyakran gonosszá tesz.”

    Tapasztalatból tudom, hogy pontosan így van. Amikor nincs más, csak az éhség, amikor az ember élete tizenévesen egy sivatagi vánszorgás ólomcipőben, amikor a láthatatlan rácsok az egész életből kizárnak, amikor az éhhaláltól kell félni, akkor az ember kurvára nem lesz boldog. Hánynom kell azoktól, akik látják, hogy ott vagy a víz alatt lenyomva és egy kidugott szívószálon keresztül veszed a levegőt, és leordítanak a hajóból, hogy “Élvezd már a életet, baszd meg!”

    • Amíg az élet alapfeltételei nincsenek biztosítva ( enni, innivaló, ruha, meleg lakás), addig minden a puszta létfenntartásról szól. 😦

  • hmm. mit várunk egy olyan faszitól, aki gyakorlatilag milliárdos (sziget rendezői kft tulaja) és cirka hat gyereket kúrt össze akárhány nőnek?
    rühellem az olyan ganékat, akik azzal menőznek, hogy svájci síelés során prada napszemcsit kukáztak össze kéccá ajróért leárazva, és közben nyomatják a rákkenról imidzset, de akkora kapitalista faszfejek, hogy rotschild és conrad hilton kispályás hozzájuk képest.
    lehetne azt mondani, hogy nem látnak túl a privilégiumaikon, csak épp a mocskos valóság az, hogy pontosan tudatában vannak a privilégiumaiknak, és egyrészt lenézik, megvetik és alacsonyabbrendű életformának tartják azokat, akiknek nincsenek ilyen privilégiumaik, másrészt pedig az égvilágon minden manipulációt és átverést bevetnek, hogy a privilégiumaikat megtartsák és még tovább bővítsék, hogy még több embert uralhassanak le, még több hatalom, pénz, szolgáltatás és baszható picsa felett rendelkezhessenek.

    • És a ilyenek nyomják a pofánkba a népszínműves-operettes világ súlyos léthazugságait rockoperába és egyéb színházi műfajokba csomagolva. Ez az, amikor egy bukott avantgardista a legsötétebb reakció szolgájává válik jó pénzért.

    • mabelwheeler

      Lájk, selkt.sa!

    • selkt.sa, tökéletesen összefoglaltad a lényeget!

    • Igen, és ebben az a legszomorúbb, hogy ezeket mind a nőkkel fizettetik meg. Az nem elég, hogy rabszolgasorban tengődve előállítod a humán munkaerőt és az adófizető állampolgárt a jövőnek, de még szarérhugyér dolgozzá, és a neked szánt “szórakoztató” műfajban a saját pénzeden idomítanak megfelelni minden agyrém találmányuknak. És a nőkkel mindezt be tudják nyalatni. Láttam én már 150 tanárnős gyülekezetet, aki buzgón bólogatott a női kvóta ellenében. Utóbb megírtam róla a véleményemet, de ott és akkor sajnos nem kiabáltam be, mert levegőt se kaptam… Okosabb felén a világnak már rájöttek, hogy a női kvóta az egész gazdaságnak és életminőségnek jót tesz, és nem az önzetlen nőszeretet és előzékenység az oka annak, hogy egyre több helyen és fórumon szorgalmazzák…

    • GIGA LIKE
      Hányok a sznob értelmiség attitűdjétől, amibe MPSZ is beletartozik. És azoktól is, akik empirikus tudás alapján éltetik a kapitalizmust. Hogy -hogy nem, ezek mindig azok akik jól is járnak vele…

      • Ja, meg azokat is akik az iskoláikban tanulják, hogy húdejóisaz!
        Nem értik, hogy rendszert szolgálnak már azzal is, hogy ezt tanulják. És azt hiszik, hogy aki nem ért egyet, az Nem Érti a Lényeget…

  • sárgaarózsa

    Én is láttam már ezt jó pár évvel ezelőtt. Fél óra kellett, hogy sugárban hányjak tőle és szünetben elhagyjam a színházat. Igaz, nem tudtam ilyen klasszul megfogalmazni az okot.
    Ez kábé 20 éves darab (nem néztem utána), MPSziámi akkor még nem volt ez a sikeres pénzeszsák, mint ma. De attól még szar.

  • átjátszóállomás

    Ami nekem még nagyon tetszik: Scrooge eldobálja az összes pénzét, de a gyógykezelésre+utazásra azért még pont marad… Sz’al a pénz nem boldogít, de a szegénység meg a szeretet nem is gyógyít, úgyhogy a munkaadó (az elnyomó) a szülőket kiskorúsítva közli, hogy majd ő jóságosan mit csinál a gyerekükkel. Véleményt nem kérdez, ő jobban tudja. Azt is, hogy egy családtag se akarja elkísérni a gyereket, akinek erre szintén nincs igénye.

  • Gumigomb, na . Eltűnik.

  • Egyelőre csak a fenti lenyíló hsz- sorban lehet csillagozni. Egyszer véletlen betettem ezeket a lefel mutogató hüvelykujjakat, de úgy megijedtem tőle, hogy azonnal ki is vettem. Azóta semmit nem tudok betenni, ami a hsz- ek értékelését tenné lehetővé.

  • A karácsonyi ének már csak ilyen, Dickens idejében lehet boldogok voltak a szegények, mert övék volt a mennyek országa…és ezt elhitték. Csak a mai eszünkkel tudjuk, hogy szar dolog csórónak lenni, kiszolgáltatottá, nyomorulttá tesz.Barinőm szokta mondani, inkább sírok egy merdzsóban, mint kacagjak egy biciklin. Valószinű nem látta ezt a veretes művet, majd figyelmébe ajánlom.
    Müller und Müller valószinü rosszul értelmezte az alapművet, nekem az jön le belőle, hogy ha zsugori dög vagy magányos leszel, légy adakozó, vedd észre más nyomorát és segíts neki ha teheted, és ettől leszel boldog, De nekem már suliban is komoly vitáim voltak egy-egy mű mondanivalója miatt. Nekem nem mindig azt mondta, amit a tanerő hallani akart 🙂

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s