A nő teste

Arra vagyok most kíváncsi, hogy milyen viszonyban vagy te a testeddel? Pontosabban, tudod- e egyáltalán, hogy milyen a te saját viszonyod vele, avagy mások pillantása határoz meg? Látod- e úgy, mint testet, vagy feladatként tekintesz rá?
Azért kérdezem ezt, mert most énnekem volt egy nagyon fura élményem így test- ügyileg.
Az volt ugyanis, hogy elmentem az én drága barátnőmmel a Rudasba, és ott a gőzben női napoztunk (mármint nem magunkat süttettük a nőnemű nappal, hanem a nőknek volt napja. Faszimentes nap volt).

Az persze egy dolog, hogy mindez rémes előkészületekkel járt. (És akkor itt most beszélhetnénk újra a szőrtelenítés rejtelmeiről. Hogy tudniillik mi van olyankor, mikor hónapok óta nincs pasid, meg ráadásul tél is van, és akkor a széthulló napjaid végén időnként rápillantasz a lábaidra és nézed ámulva: Jééé, bazdmeg, be kéne kapcsolni a gyantázó szettet, mer ez mégis tűrhetetlen! Aztán meg azt mondod, ejjj, a faszom szórakozik ezzel, hát a farmer elbírja, nekem meg van ezer dolgom, ami fontosabb és amire időt fordítanék.
Szóval hadd ne ecseteljem mindazt a kínt, amit több hónap után jelentett ez az élmény, de az a helyzet, hogy megérte.)

Nem tudtam én azt se, hogy ez női nap. Te se tudod, mi az? Na, mondom. Az van ilyenkor, hogy a gőzfürdőben egyetlen csávó nincsen, és akkor a nők akár anyaszült meztelen is grasszálhatnak, nem figyel arra a kutya se.
Volt énnekem hasonló élményem, mikor nyáron a tengernél marháskodtam, és akkor ott lehetett monokinizni, és kurvára békén hagyott mindenki vele. Annyira békén hagyott, hogy még bámulás se volt, nemhogy basztatás, szóval voltak ott pasik is szép számban, mégse éreztem szarul (értsd zavarban) magamat.
Annyira…
Annyira, mint hogyha itthon vetkeztem volna le, mert itthon ugye az a divat, hogy lenézik a mellet rólad, szóval nyilván nem véletlen, hogy Magyarországon nem jött be ez a monokinis cucc annak ellenére, hogy anno voltak erre próbálkozások.
Szexista közegben érthető okokból nem vetkeznek a nők.
Szóval volt ilyen élményem, jó is volt, de ez még annál is másabb érzés.

Ledobtam persze a cuccom, csak bugyika maradt, annyira mégsem ragadtattam el magam, hogy nature toljam, pedig igazán nincs mit szégyellnem, hát azt kell mondjam, annyira rendben vagyok, hogy szinte fotóra kívánkozik a muffom, ugyebár (Muhaha! Tudjuk, mire a célzás).
Szóval maradt a madzagos alsó, felső viszont repült a fogasra. És akkor bementünk a vízbe és hosszasan beszélgettünk, meg rohangáltam a gőzbe, a forróba, a hidegbe, a tus alá meg mindenhova úgy, hogy közben egyetlen percre sem jutott eszembe a testem.
Voltak ott más nők is. Kövérek, idősek, szép mellűek meg nem szép mellűek.

Nagyon érdekes volt teljesen természetesnek látni ezeket a testeket. Rájöttem, alig van olyan lehetőség, mikor a nők látják egymást a maguk valójában. Mert persze elmész a strandra, de ott van fürdőruha, meg vannak pasik, akiknek a jelenléte ezt az egészet megzavarja. Aztán az usziban is van tusoló, ahol gyorsan lefürdünk, lopva nézünk csak egymásra, mert milyen az már, hogy vizslatjuk a másik nőt. Itt meg jönnek- mennek a népek. Olyanok, akiknek nincsen előírt teste. Egyszerűen teste van. Sétálgatunk és az ember közben szembesül azzal, hogy olyan test, amit minden napon célként látsz magad előtt, olyan test egyszerűen nincs. Testek vannak, mellek vannak, seggek vannak, és ez az egész egy olyan kavalkád, amibe kurvára beleférsz te is. Még csak azt se mondhatom, hogy hasonlítgatom magam a többiekhez, szóval ez egy afféle leszarom szemlélődés, ami nem is szemlélődés, én nem tudom, mi ez. Ismeretlen érzés. Csak látom őket, de nem nézem. Közben úgy vagyok a testemben, hogy az nincs kitéve méricskélésnek, nem kell “hordanom”, nem kell figyelnem rá. Miközben az van a strandon is, ami mindenütt, hogy amint a képbe faszik lépnek, már nem tudod elengedni magad, mert mindig van egy szempár, ami vizslat, ha meg nem vizslat, akkor a kérdés van ott, hogy miért nem. Szóval a közeg, a szexizmus, ami átitat mindent, az úgy fertőz, hogy észre sem veszed.

Csak akkor veszed észre a szorongatását, mikor olyan helyre mész, ahol nincs jelen. Akkor egyszer csak megérzed a különbséget. Azt, hogy milyen úgy létezni, hogy nem vigyorog rád a falról, a reklámból, az újságból, hogy milyen egy női test.
Mert kurvára nem olyan.
Nagyon felszabadító azt a létezést megtapasztalni, hogy nem bámulnak, nem kell szégyellned a hurkáid, a narancsbőröd, a tested összes létező “hibáját”. Mindazt, ami nem is hiba, csupán része a testnek. Hibának azok állítják be, akik azt vágyják, hogy egy feszes, tökéletes simaságú nőt marcangolhassanak, dughassanak, élvezhessenek. Azok mondják, hogy légy ilyen, azok fertőzik meg a nők tudatát annyira, hogy azok végül elhiszik, hogy bármi múlik ezen.

Pedig a sokféle a szép. Az idős test, a nem előírt, a nem szabványos, a mind másmilyen. A nagy segg, a lógó és kerek, a kicsi és nagy. A mindenféle, ami biztonságot ad, hiszen az ennyire sokfélébe bármi belefér. Még én (te) is.
Biztonságosak a nem vizslató szemek. Hogy bazdmeg soha nem volt még olyan, hogy én egy strandon, vagy egy termálban elaludtam volna, mert soha úgy elengedni nem tudom magam, hogy hosszan feküdjek lehunyt szemmel és ne legyen bennem a késztetés, hogy felpillantsak ellenőrizni, van- e valaki, aki kihasználja a pillanatot és rámászik a testemre a szemével.
Itt meg kis híján elszundítottam.

És én nem vagyok szép, csak vagyok. Talán érdekes vagyok, de semmiképpen nem szép. El sem tudom képzelni, mit élnek meg azok a nők, akik légypapírként vonzzák a férfiak tekintetét. És hogy az jó- e nekik, én nem tudom.
Nekem jó a szabad közeg, mert engem fáraszt, zavar a vizslatás. Ez az erőszakos megnézés, amit aztán nem sokkal később meg is éltem egy bevásárló központban, miközben lazán táncolgattam a karácsonyi harangokra és turkáltam az akciós sálak közt. És akkor hirtelen megéreztem, hogy nem vagyok egyedül. Van valaki, aki néz. És ott is volt a bevásárló kocsi mögött. Az asszonyt várta, aki ugyanúgy turkálgatott, mint én, miközben drága “párja” unatkozott, hát bámult egy nőt, aki másabb, mint amihez szokott. És nem zavarta, hogy észlelem a tolakodást, elkapom a szemem és elfordulok. Nem zavarta, mert számára nem ember voltam ott, csupán egy jelenség, egy dísztárgy a karácsonyi forgatagban, akit nézhet, míg a nejére vár. Nem számított, ki vagyok, jó- e nekem az ő szeme, tán megdugni sem akart volna. Lehet, nem is akart tőlem semmit, csak a szemét legeltette, ahogy egy újság címlapján elidőzik a neki tetsző képeken.
Úgy bámult erőszakosan, ahogy egy férfit sose bámulna. Még a gőzben sem. Ott aztán főleg nem. De bár bemehetne a női napra és elbújhatna az ajtórésben kilesni a sok testet, amiket igazságtalanul elzárnak előle.

És ha mondanád neki, nem is értené, mi ezzel a bajod. Örülj neki, ha tetszel, ha megnéz, ha képzelődik rólad. Jó nő vagy, érdemes az ő nagyszerű figyelmére. Megfelelsz az ízlésének.
Mégis mi ezzel a bajod?

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat)

Reklámok

44 hozzászólás

  • Hát erre most kicsit meghatódtam. Ilyet sehol másutt egy nőnek nem lehet zavartalanul. 🙂

  • De jó, hogy ezt megírtad. Voltam én is a Rudasban nyáron, meg most decemberben, és ugyanezt éltem át, hogy szabad lehetek, nem kell semmilyennek lennem. Én ledobtam mindent, végre nem tapadt rám semmilyen textil a vízben meg a szaunában. Annyira természetes volt a meztelenség, másoké is. Szinte illetlennek hatott az a néhány nő, érdekes módon pont a fiatalabbak, szépek, akik bikiniben jöttek be. Az is eszembe jutott, mennyire nincs sehol ilyen tér, ahol ennyi nő csak úgy együtt van, sőt, pihen. És hogy mennyit kellett ezért küzdeni, hogy egy nyomorult nap legyen a héten, amikor a nőknek is lehet, miközben a férfiaknak ez a legtermészetesebb dolog volt. És kijöttem, ültem az előcsarnokban és hallgattam a pénztárnál értetlenkedő faszikat, hogy mi az, hogy most nem mehetnek be. Mi az, hogy női nap?? Nyáron nagyon szeretnék naturista strandra menni, azt hallottam, ott a férfiak sem vizslatják a nőket, nem illik.
    (Azon nevettem még, milyen gondosan elkerülte minden nő a férfi wc-t, pedig ugye nyugodtan használhattuk volna azt is 🙂 )

    • A naturista strand nagyon jó, több szempontból is. Régebben voltam egy ilyen egyesületnek tagja. Ha nem tudod, hol érdemes elkezden, tudok helyeket ajánlani. 🙂

      • Nem, én nem akarok pasikkal így. Biztos nem megyek ilyen strandra. Lehet, hogy nem illik bámészkodni, de én nem bízok bennük. Kizárt, hogy fesztelen tudnék lenni. A Rudashoz képest biztos nem. Ráadásul rohadtul nem akarok meztelen férfiakat magam körül látni.

        • mabelwheeler

          Én akarok! De mind jóképű, illatos és kigyúrt legyen, de ne mislenemberkésre, ízlésesen trimmelve a megfelelő helyeken és szolgáljanak fel hideg italokat, valamint egyéb apróbb szívességeket is tegyenek üdvözült mosollyal dús akjaikon. Uff!

        • Ebben pont az a pláne, hogy a naturistákra szigorú szabályok vonatkoznak. Pl bámulni sem szabad. Aki nem tartja be, azt kiteszik, ezért oda csak intelligens és kulturált emberek járnak.

          • akkor se! nem akarok férfiakkal egy közösségben meztelenül lenni, na. 40 év tapasztalatai alapján mondom ezt. nem érzem magam úgy jól.

            • Oké, nem szeretnék senkit rábeszélni, de azt sem szeretném, ha tévhitek alakulnának ki ezzel kapcsolatban.

      • Szívesen veszem az ajánlást, köszönöm 🙂 Azt se tudom, hogy megy ez, be lehet-e csak úgy sétálni, mint bármilyen strandra, lehet-e gyerekekkel, stb.
        Ha nem bámulnak, akkor nem zavarnak a meztelen pasik. De mindenesetre ki kell próbálni, hogy biztosan tudjam.

    • fenchurch68

      Minden olyan helyzetben gátlás nélkül használom a férfivécét, mikor a nőihez egy órát kéne sorbaállni, ott meg senki sincs. A férfiak általában tök megértőek e tekintetben, szólnak a többieknek, hogy most ne lóbálják a piszoár előtt, nem mintha engem zavarna.

  • mabelwheeler

    Én olyan szégyellős vagyok, hogy magam előtt se vetkőzök le.

  • mabelwheeler

    Olvastam anno a cikket erről, hogy a nők kaptak egy egész(!) napot.
    Hát….köszönnyük marhájul, fiúk! Hogyan is hálálhatnánk meg?!

  • nncortaylor

    Lehet, hogy én azért állok máshogy ehhez az egész “megnéznek” kérdéshez, mert kb. amióta az eszemet tudom, táncolok (és nagyságrendileg ugyanennyi ideje mozgok színpadon is, ebből kifolyólag), tehát mostanra én már abszolúte levetkőztem kb. minden gátlásomat, azt hiszem… Amikor gimis koromban jártam thai boxra (képzelhetitek, hány pasi között voltam kb. egyetlen lány 😀 ), nem volt koedukált öltöző, és nem csináltam ebből ügyet. A srácok sem. Volt, hogy konkrétan egy szál pöcsben állt tőlem kb. fél méterre egy hapsi. Szeme nem rebbent egyikőnknek sem. Szóval én valahogy máshogy állok ehhez, azt hiszem. A nudista-naturista strandokat is szeretem (szeretném), nincs vele gondom, tudom kezelni.
    Az egyik “kezdő” kérdéshez, miszerint milyen viszonyban is állok a testemmel: változó viszonyban. Régen nem szerettem, aztán elkezdtem megbarátkozni vele, mostanra pedig teljesen OK-nak tartom. (Igen, talán ironikus lehet, hogy ennek ellenére már régebben sem voltam túl gátlásos, ha fellépésről, stb. volt szó – mégis így van…)
    Eléggé paradox azonban, hogy pont most, amikor szerintem teljesen jó formában vagyok (ideális súly, teljesen jó egészségi állapot, kondíció), akkor kapom a legtöbb b*ogatást…
    Mert t.i. 1 éven belül lefogytam kb. 8-10 kilót (trauma, stressz hatására), ami bizony az én “magasságomnál” (kb. 153 cm) feltűnő. Van, ahonnan ez két ruhaméretet jelent, nincs mese.
    Csakhogy régebben voltam túlsúlyos, vaskos, és ez ám a normális formám, amit eddig senki nem nagyon látott…
    És most megdöbbentek, hápognak, “aggódnak”, mert hát milyen már az, hogy én most “csontsovány”, meg “anorexiás” vagyok, és biztos nem eszem rendesen, vagy kifejezetten éheztetem magam, ésatöbbiésatöbbi.
    Aha… FIZIKAILAG többet eszem, mint a férjem, kb. 1,5 – 2 óránként szoktam enni valamit, már én magam is röhögök ezen.
    … de én biztos azért “nem eszem rendesen”, mert attól félek, hogy meghízom…
    (*facepalm*)
    Hát végülis BIZTOS mindenki jobban belelát a fejembe, mint én magam, nem? 😀
    És nyilván MINDENKI MÁS jobban tudja, hogy én most jól érzem-e magam az ÉN testemben, mint én, aki benne élek…
    NYILVÁN csak “bebeszélem” magamnak, hogy nincs semmi bajom, hiszen “ijesztően nézek ki”, meg “össze van szottyadva a bőr az arcomon”, és hasonlóan kedves kijelentések…
    Tegnap már azt is megkaptam (nagyanyámtól…), hogy vigyázzak mert majd elhagy a férjem, hogy így lesoványodtam…
    Egyrészt LOL, másrészt bocs, de “anyád!”, harmadrészt most akkor hova is kéne szarnom félelmemben, hogy jujistenem, esetleg elhagy a férjem, mert nem tart eléggé tökéletesnek…
    WTF?
    Szóval megy a body shaming ezerrel, bármit is csinálsz.
    Ha “túl kövér” vagy, az a baj. Ha “túl sovány” vagy, az a baj. Ha ilyen vagy, az a baj. Ha olyan, az még nagyobb baj.
    Sapka – nem sapka.
    Anyád.
    Még jó, hogy én legalább aránylag jól érzem magam a bőrömben (na jó, az arcbőröm szar állapotban van, a hajam meg télen mindig “döglődik”, de dolgozom az ügyön 🙂 ), mert ha mindehhez még elégedetlen is lennék a külsőmmel, akkor aztán b*hatnám a megfelelési kényszert, stresszt, társadalmi nyomást…
    Mintha nem lenne enélkül is épp elég nyűgje manapság egy nőnek… 😀

    • Csak aggódnak érted, nem hiszem, hogy rosszat akarnak. Mondjuk ha nem túl sok emberről van szó, akkor el lehet nekik magyarázni egyenként, hogy miért van ez, és kész, hagyják abba a basztatást.

    • JudithBerger

      abszolút egyet értek… míg szemtől szembe túlsúlyt emlegetni manapság már udvariatlanságnak számít, addig a soványokat bárki basztathatja “ő csak aggódik” címszóval. Kaptam én már etióp gyerek, csontkollekció, halálfejre fogytad magad, anorexiás meg még sorolhatnám mi minden kedves jelzőt “aggódó” rokonoktól, ismerősöktől. Régen még magyarázkodtam ilyenkor, hogy gyors az anyagcserém stb., most meg annyit szokotam válaszolni, hogy tudod, ez ilyen fejlődési rendellenesség, 34 évesen még ugyanolyan testem van, mint 16 évesen, megálltam a fejlődésben. Akkor befehéredik az arcuk. 😀

      Viszont erőszakos bámulást nem tudom viccre venni, gyűlölöm és dühös leszek tőle. Tehetetlennek és kicsinek érzem magam tőle és veszélyben is. Bő ruhákat hordok ellene.

    • fenchurch68

      Pont kétszer annyit eszem, mint a velem egy magas, de kétszer annyi kiló kedvesem. Ha bárki cseszeget: amennyiben látom rajta az őszinte aggodalmat, elmagyarázom, hogy eszem én, csak gyors az anyagcserém. Minden más esetben: ne irigykedj!

  • Emlékszem, 21 éves korom körül voltam először Svédországban, rokonoknál. Van kinn három unokaöcsém, azon a nyáron velük lógtunk vidéken ( egy hónapot töltöttem kinn). Eljártunk a közeli tavakhoz fürödni, persze meztelenül, mindenki ezt csinálta, papik-mamik, családok, fiatalok, gyerekek. Senki nem foglalkozott a másik testével, sütik, sörök, piknik hangulat volt, ott lett fogalmam arról, mi az igazi testi szabadság, pedig semmi “szexis” hangulat nem volt a közelben sem. Semmi feszültség. Ezt a hangulatot, hozzáállást sehol azóta nem éreztem, pedig de agyon hiányzik. De mégis, egyszer, Horvátországban, szeptemberben kiruccantunk a még óvodás gyerekkel Isztriára. Turista már szinte sehol, nyugdíjasok, kisgyerekesek csak. Na ott is nudiztak a németek, persze mi is, nincs annál jobb mint szabad testtel flangálni az üres sziklás partokon, csobbanni pont mint a gyerekek. Feszkó nélkül.
    A női naphoz csak annyit, majd akkor örülök, ha igazságos elosztásban lesz. Egy nap? Kac kac. Addig járhatok a Gellértbe is a női részlegbe.
    Ami még eszembe jutott, az Polcz Alaine. Volt egy regénye, amiben bulgáriai útját írja le egy női standon – nagyon másképp ír egy nő női testekről.

    • Tényleg van a Gellértben női részleg?
      Az elosztásban teljesen egyetértek. Több női napot, több női teret!

    • En is regenyeket tudnek irni immar a noi testrol…rengeteget kezeltem es tenyleg ahogy gumi irja, nekem is mindenki szep, meg az idos megereszkedettt test is szep. A tul mu test, mu mell, mu segg formailag lehet, hogy lenyugozo, de nekem nem tetszik, mert valahogy a a no akkor mar nem egeszen o es meg a retkes testet nem talaltam soha szepnek, mert a retek el is vonja a figyelmet, meg ha szep is az illeto, de ezt leszamitva lenyugozo, hogy a sokfeleseg mennyire szep. Ettol mindig meghatodom. 🙂

  • Én járok rendszeresen úszni, és ott (nem Bp-en lakom) a nők fesztelenül mászkálnak az öltözőben. Az évek alatt kialakult már egy társaság, de persze mindig vannak újak is, és ott beszélgetünk a tus alatt, vagy utána, mikor kenegetjük magunkat testápolóval, és nem, senki nem kapkod, “nem nézünk lopva” egymásra, mert annyira természetes, hogy ott meztelenül társalgunk.
    Tavaly volt szerencsém eljutni Gran-Canáriára (egy marha olcsó út volt, nem én nyertem a lottón milliókat). Szóval sétálunk az óceán parton, és ahogy haladunk egyre több meztelen embert láttunk, főleg férfiakat. Aztán -mint utóbb kiderült- ez a sziget a homoszexuálisok paradicsoma, ide jönnek nyaralni. Tehát ott napozom egyedül, mellettem egy német nyugdíjas férfi. Aztán egyre többen lettek, marha furcsa volt látni a pasikat fél-meztelen: mármint alul semmi…, én mellettük (kb 2 méterre) egy szál kis bikiniben, és rám se retyetye. Ennyi vén f…t még életemben nem láttam (mármint szó szerint véve). Szóval a kb 60-70 éves német és svéd nyugdíjas homoszexuális férfiak törzs helye. De nagyon durva dolgokat is láttunk, ami számomra hetero felállásban is nagyon durva, szívesen megkíméltem volna magamat a látottaktól, de ez van…
    Az egyik este elmentem egyedül szórakozni, mert a társaságból senki nem akart velem tartani. Bementem egy discoba, a pultot támasztotta egy regiment fickó (ezek már fiatalabbak voltak) a tánctéren senki nem táncolt. Ez persze engem nem zavart, mivel éppen jó számot adtak. Tehát elkezdtem tök egyedül táncolni (évek óta táncolok, jó mozgásom van, pluszba elég feltűnő jelenség lehetek a magam182 centijével, és a hosszú lábakkal). A férfiak még csak egy röpke pillantásra sem méltattak (az ott lévő egy-két nő már igen). Szóval teljes biztonságban voltam! Itthon, ha barátnőkkel letévedünk egy szórakozó helyre ez már nem mondható el. Ekkor határoztam el, -de még nem valósítottam meg- hogy el kéne menni Pestre egy homi-bárba bulizni. Egyébként természetesen vissza mentem arra a part részre nudizni :), baromi jó meztelen napozni, úszni anélkül, hogy bárki is vizslató szemekkel nézne.

  • egy olvasó

    Volt, hogy gyűlöltem a testemet, aztán magamat azért, hogy ennyire megfertőztek, bemocskoltak. Aztán lassan kiengedett ez a gyűlöletbe fagyott-görcsölt légkör, hiszen mindvégig tudtam, hogy nem az a mocskos, amit bemocskolnak, hanem aki bemocskol. Lassan elkezdtem természetesen szeretni a testemet. Nem bántam, hogy gyengébb, esendőbb, mert ettől még joga (jogom) van létezni. Bár nehéz… sokáig bántam, hogy miért nem születtem erősebbnek, még most is előjön időnként ez az érzés, hogy nem tudom megvédeni magam.

  • Nekem 28 éves koromig volt kisebbrendűségi komplexusom, talán pont a magasságom miatt. Szintén hosszú pólót, nadrágot hordtam, még nyáron is. Aztán elkezdtem hastáncolni, és teljesen rendbe jött az önbizalmam, néha talán már sok is 🙂 Ennek köszönhetően váltam el, és megtanultam értékelni magam. Azóta több mint tíz év telt el. Ma már mindenféle ruhát felveszek, “nem baj, ha feszül a szoknya rajtam” :), és mindegyikbe jól is érzem magam :). Talán a hastánc úgy tudott segíteni, hogy nagyon-nagyon sokat gyakorolunk a tükör előtt. És gyakorlás közben nem a tested figyeled, hogy hol kéne rajta tökéletesíteni, hanem a mozgásodat. És addig figyeled a gyakorlatot, még észrevétlenül egyszer csak elfogadtad a saját tested látványát olyannak, amilyen.

  • fenchurch68

    Otthon a szülői házban 🙂 mindenki pucéran nyomatta, amolyan skandináv jelleggel. Tehát mondjuk karácsonyi vacsorához nem ültünk le meztelenül, de nyáron… Tetőtér… Negyven fok… Azóta sem okoz gondot bárki előtt pucérra vetkőzni. Van egy ilyen szent meggyőződésem, hogy meztelenül mindenki sokkal szebb, mint akár egy madzagos bikiniben.
    Erre kifogtam egy olyan fickót, aki objektíve eléggé túlsúlyos, csak én nem ezt látom rajta, hanem hogy mennyire vonzó és milyen jó fogdosni. Fél éve voltunk együtt – hát értitek, na, úúúúgy is – mire először hajlandó volt vízpartra jönni velem, nem meztelenül, fürdőgatyában. A világosban dugás még két év után is tabu, pedig én szeretem látni, hogy mit csinálok.
    Hát én meg ugye szültem három gyereket, ennek megfelelőek a különböző testrészeim, ilyenkor ha az ember sovány, kifejezetten hendikepes, mert lóg a melle meg a hasán a bőr, de mivel általában az emberi testet nagyon szépnek látom, ezért a sajátomat is.
    (A dalmát tengerparton egyszer betévedtünk egy nudi strandra, főleg idősek voltak, abból a dundi, feszes, bronzbarna, szépséges típusból. A kedvesem bátyja közölte, hogy ez rémes, olyan, mint egy fókatelep, fujj. Semmi más adekvát reakcióm nem volt, mint hogy lekaptam a fürdőrucimat és befeküdtem a sorba. A közös nyaralás hátralévő két hetében nem sokat beszélgettünk.)

    • Tényleg sokkal harmonikusabban néznek ki az emberek fürdőruha nélkül, korra és kilóra való tekintet nélkül.

  • “olyan, mint egy fókatelep” ezen most itt kacarászok 🙂

    • fenchurch68

      Egyébként tényleg olyan volt, de pozitív jelleggel. Az ostoba, korlátolt, suttyó, humorérzék-mentes, kövér, szőrös sógor (a két utolsó jelző amúgy teljesen pozitív is lehet) miatt volt csak negatív az élmény. És persze senki sem bámult senkit, csak sógor a fókákat. (Meg lehet, hogy engem, de ebbe most nem szeretnék belegondolni.)

  • Hallgassátok szeretettel! Szerintem totál feminista dal. http://www.youtube.com/watch?v=v3i7rRhLCPk

  • Az is érdekes kérdés, miért gondolja a pasik többsége, hogy ha egyszer valamikor igent mondott nekik a szexre egy nő, akkor utána bármikor jogsultságuk van ezzel a nővel szexelni? Vagy nyomulni rá, mert úgyis akarja a kicsike, csak még biztos nem tudatosodott benne.

  • Kovacs Kriszta

    De mi lenne ha nem torodnel a ferfiakkal????Le kell oket kakilni

    • Ez pontosan így van. Mert ugyan rászólhatsz, ha zavar a viselkedése, de akkor megkapod, hogy erőszakos/hisztis stb picsa vagy. Szóval eleve ne kelljen már rászólni olyasmiért, ami nyilvánvalóan tapló dolog. Az erőszakosnak meg olyan lelki torzulása van, amivel kezelni kéne.

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s