Chip a bőr alatt

Ragyog a nap most, teljes tavaszban muzsikálnak a játék mikulások. Az égősort túlharsogja a valódi fény.
Milyen karácsony ez már, nem igaz?

Amúgy is teljes káosz ez a karácsony. Hogy Jézuskáról beszélsz, közben az amerikai filmekben télapót szippant be a kémény. Télapó hetekkel ezelőtt teljesítette küldetését, már rég messze jár. Mi a francot keres a karácsonyfa alatt?
Nem baj, a gyereket nem zavarja, csak ajándék legyen.

Két napja jött elő otthon. Nem egyéb hozta ki, minthogy megtaláltam néhány lakásdíszt, amit elkezdtünk feltenni az ablakokra. Mécseseket tettünk szét, aztán úgy döntöttünk, felállítjuk a fát is. Közben beszélgettünk. Felidéztünk régi karácsonyokat.
Jó volt látni, hogyan emlékeznek a gyerekeim azokra az időkre, mikor nekem még 24- e az év legmegterhelőbb napja volt.

Mi sokáig titkolóztunk. Napközben készült a többfogásos vacsora (meg már napokkal előtte), de aztán szenteste délutánján a férjem elvitte a gyerekeket a háztól, s nekem volt 2 órám, hogy legyen fa, legyen terített asztal, legyen minden. Stresszeltem, kapkodtam. Csináltam, kimerültem, de volt öröm benne, mert mikor hazaértek és megláttam az arcuk ragyogását, az kárpótolt a terhelésért.

Meg volt olyan is, hogy mindenféle szertartásokat akartam teremteni. Kitaláltam pl, hogy templomba megyünk majd. Jaj, milyen jó lesz az! A nagy őrjöngésem után ott majd megpihenünk, nézünk valami fasza betlehemes műsort. Sőőőt, egyszer én magam készítettem egyet, hát komolyan mondom, nem is értem, mikre ragadtattam magam szuperanyu minőségemben! Na, szóval a mai napig visítva röhögünk, ha ez a sztori felkerül karácsonykor. És persze felkerül, na, ennek emlegetése tényleg hagyomány lett nálunk. Annyira, hogy kiderült, a gyerek az iskolában is elmesélte, mikor az ünnepi szokásokról volt szó.
Jó van fiam! Égessed anyádat, úgy kell azt!

És képzeld csak el, olyan is volt, hogy a saját családomnak készítettem műsort a gyerekeimmel. Én marha állat azt képzeltem, ez olyan szép lesz majd, hogy a gyerek szájhermónikál, anya penget hozzá, a többi csemota meg vígan danolászik (Hát, öcsém, most megint nagyon röhögök, ahogy így számba veszem ezt a kínkeservet, amivel próbáltam bizonyítni magamnak és a világnak, hogy igenis, jó anya vagyok, a kölkeim meg nem selejtek). Osztán láttam ott nem túl népes famíliám, mikor előálltam bűbájos kis ajándékunkkal. Megnyúlt fejjel nézték végig az egész parádét és szerintem azt hitték, elment az eszem.
És el is volt menve.

Merhogy mostanra már leszarom, mit gondolnak rólunk (mármint nem túl népes famíliám tagjai), az én neveletlen kölkeimről, meg az én sehogy se meghajló gerincemről, szóval már a második karácsony ez, amit nélkülük töltünk (de ez egy másik történet), és valahogy megváltozott az ünnep is. Kevesebb a színjáték, lazulnak a keretek.

Nagyok már a srácok is. Nem kell titkolózni és nem is egyedül enyém a felelősség. Idén már igényük is támadt, hogy ajándékozzák egymást, részt vesznek az ételek módszeres elrontásában, alig néhány perces üvöltés elég, hogy fát díszítsenek (20- án!), és ami a legjobb, hogy készülődés közben időnként leülünk dumálni dolgokról.
Ez a legjobb.
Miről is, miről is?
Hát pl volt egy érdekes beszélgetésünk a gyerekkoromról (ez mindig téma), az apukájuk gyerekkoráról (ez is mindig téma). Ezek fontos dolgok, mert így legalább tudnak mihez viszonyítani, ugye, és az se mindegy, hogy a szüleiket milyen mélységben ismerik.
Aztán az aktuális politikai légkörről csevegtünk, aztán felidéztük, milyen volt, mikor lekéstük a karácsonyi istentiszteletet, és áttörtük magunkat a templomból kifelé áramló tömegen, hogy aszongya : Most akkor vége van már, vagy ez még a szünet? (És ez nem akkor volt, mikor a Jóistent elküldtem szexelni a tévébe.)
Ez úgy volt, hogy nem voltunk akkoriban szorgos templomisták és így nem szólt senki, hogy más időpontra tették az áhítást, mint azt megelőző évben, mi meg mentünk bőszen a szokott módon, oszt lemaradtunk. És akkor kitaláltuk, hogy elmegyünk a tóhoz sétálni. És ott le is feküdtünk a csillagos ég alá és beszélgettünk hosszan.
Talán a legjobb ünnep volt az, úgyhogy meg is dumáltuk, hogy idén is összehozunk egy olyat.
Kimegyünk erdőt járni vagy a tóra.

És volt még egy érdekes beszélgetésünk most, ami szöget ütött a fejembe. Ugyanis én igyekeztem az ő életükben az utolsó utáni pillanatig őrizni azokat a varázsokat, amikről úgy tudtam, hogy kellenek a gyereknek. Nálunk volt Mikulás, Jézuska és Fogtündér is. Jó nagy melót adtak ők nekem, mert ugye titkolózni mindig több munka, mint nyíltan játszani. Azt sem fogom soha elfelejteni, milyen volt a fiam égszínkék szeme, mikor félve egyszer megkérdezte, hogy akkor most van- e Mikulás. Nehéz szívvel mondtam el neki, hogy bizonyosan van, de jómagam sose láttam, így hát próbáltam őt pótolni. És akkor az ő hatalmas szemei lassan bekönnyesedtek. Nagyon fegyelmezetten és szelíden vesztette el a varázslatot.

Minden utána következő gyereknek valahogy könnyebb volt. Ők belenőttek, átmentek ezen észrevétlenül. Ma már nevette a nagy is, olyan hihetetlen volt neki, hogy őt valaha így az orránál fogva vezették. Aztán azt mondta elkomolyodva, hogy ő soha nem fogja ezt tenni a gyerekével. Mert azt a csalódást nem enyhíti az összes előtte lévő boldog rejtély.

Látod- e, milyen érdekes ez. Hogy azt hiszed, milyen jó ez, milyen kedves dolog. Csak hát egyszer véget ér az ámulat, muszáj látni a valóságot, az pedig fájdalmas.
Anyám becsapott- ennyi marad a Mikulásból.

Most tehát itt van az ünnep a küszöbön, de az őrület mintha kevesebb volna. Próbálok emberként működni, nem beleszakadni, ha meg a süti nem sikerül, hát kivágom az ablakon, ott egye meg a fene.
Elvégre én már fenimi… fenemi… feminista vagyok!
Juhéééé!
Én már nem leszek szuperanyu meg házitündér!
Köszönöm szépen, de abból elég volt.
Ember leszek, nem anyagép, meg feleséggép, aki mindent mosolyogva kibír.

A baj csak az, hogy itt a chip a bőröm alatt. 40 éve itt van bazdmeg, és komolyan mondom neked, szinte bűntudatom van, ha simán megúszom. Ha nincs ezer fogás, nincs kimerülés, nincs az ablak kipucolva (de ki van), akkor olyan, mintha valami kimaradt volna. Mintha ellógnám a dolgokat. Pedig a kölköknek van igaza. Azt mondják, kár megőrülnöm (és őket basztatni), mert a karácsony akkor is megtörténik, ha én nem szakadok bele.
És milyen igaz!
Így meg még talán jól is fogom magam érezni valamennyire.
Bár néha azt gondolom, jó lesz majd, mikor a gyerekeim a saját életükben lesznek, én meg 24- én este telirakom mécsesekkel a fürdőszobát és beleülök egy nagy kád meleg vízbe. Nem lesz főzés, nem lesz nyüzsgés, nem szól hozzám senki. Hosszú évek után nem kell senkihez alkalmazkodnom, senkit kiszolgálni, senki jólétéért megszakadni. Csak én számítok majd azon az egy estén. Csend lesz. Mozdulatlanság. Nyugalom.
Ünnep.
jó lesz az is.

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Reklámok

91 hozzászólás

  • A francokat, anyám. Főzni akarsz majd. Meg minden fityfenét. Mert az kell az ünnephez.
    Én itt vagyok egymagamban, aztán így is akkora lett a fejem, mint a lufi, mert itt csak apró savanyúkáposztát talaltam a nemzetközi ételek osztályon. Ennyit a töltött káposztáról… lesz székely. Ja, babér sincs. Akkor anélkül lesz… Meg majdnem megvettem a 4 kg-s fagyasztott egész pulykát (még mell van, de szárnya vagy combja nincs darabban), mert nehogymá pulykasült nélkül legyen karácsony. Nem ragozom tovább.
    Mindezt én, aki tök egyedül van és mindig utál csak maga miatt főzni… És mégis, most meghülyül, főzni meg sütni akar. De hogy ki fogja mindezt felzabálni…

    • Vadista szandál vagy, tudod-é?
      🙂

    • sárgaarózsa

      Ja, chip ez, valóban. Mi hárman vagyunk (két gyerek, egy felnőtt), és senki sem eszik, fényevők vagyunk, a gyerekek elvannak virslin (megőrülök ettől!), én tökfőzeléken hónapokig, de a ma ki se mozdultam a konyhából. Iszonyat kondér töltött káposzta, majonézes cuccok, holnap halászlé, leves, hús. Ki a franc eszi meg??? Miért csinálom??? Aztán 27-én bőgve és szentségelve öntök mindent a kukába, mint tavaly, vagy elviszem a hajléktalanoknak 25-én.

    • Jelentem, megvalósítottam a tervedet, mert ebéd után mécsesek fényében áztattam magam a kádban!
      Mivel hergeltél a öltött káposztával, ezért most visszakapod! 😛 🙂 ❤

  • Ezzel a karácsonyi elmebajjal, amit sokan csinálnak, pont a lényeg veszik ki az egészből.

    Nem mintha nem lenne fontos enni, de az minden nap fontos, már akinek jut…egyre több ember egyenesen örülne, ha az lenne a gondja, hogy neki milyen sokat kell főzni.
    Én tudom, milyen éhezni, karácsonykor is. Elmondhatatlanul szar. Viszont nem felejtettem el, és mindig hálás vagyok azért, hogy van mit ennem. 🙂 (Magamnak, mert megkerestem rá a pénzt. 😀 😀 :D)

    Voltam házas, anyósom folyton idegbeteg volt, pedig senki nem kergette. És alig bírtam rábeszélni, hogy azt az irtózatos kuplerájt hagy mosogassam már el, ha már a főzésben nem segíthetek (amúgy se bírom, ha beleszólnak, mit hogy csinálok.) Egyébként a töltött káposzta fél napig elfövögetett ott magának, nem kellett vele foglalkozni. Aztán annyira tukmálta az ételt, hogy nem bírtam enni…
    Én gyakran szoktam főzni, és nem a tevékenység a fárasztó, hanem a “muszáj” érzete- ezt gondolom én. A tevékenység lehet kellemes is, szólhat közben zene, vagy lehet csöndben elgondolkodni közben bármiről (ha már elég gyakorlott az ember.)

    Fát díszíteni szerintem közösen kellene elvileg. Az egy jó játék. Ez a legjobb az egész karácsonyban, meg persze az, hogy milyen királyul néz ki egy feldíszített fa. Én már az ajándékokat is alá raktam. 😀

    Pontosan meg tudom mondani, mikor fogsz elnyúlni mécsesekkel körberakott nagy kád meleg vízben.
    Amikor úgy döntesz.

    Boldog karácsonyt!

    • mabelwheeler

      Nálunk dettó:családi ebéd szülőknél, anyám napokig megszakad, most épp elég beteg tetejébe, de akkor is muszáj, ha lehet, menjünk korán, hogy tudjunk segíteni, apám baszik a világra, rengeteg kaja, sütihegyek, anyám az ebédre kipurcan, menetrendszerűen összeveszünk az asztalnál, de csak kicsit, elvégre a szeretet ünnepe, a faszik zabálnak és lábat lógatnak, a végén elmosogatnak a nők, eltakarítják a romokat…
      Áááá, nem is akartam menni, de muszáj…kibaszott muszáj. 😦

      Én viszont szarok az alkotmányra, amúgy is dolgozom, egyedül is vagyok(gyerek nem tétel, felnőtt és különben is), de meg utálom is az egész felhajtást muszájból, egyszer egy évben egy olyan okból, ami totál hidegen hagy és asszem, kezdek eléggé befordulni, ami néha rémisztő, hogy nem akarok embereket látni, kevés kivétellel, nekem bőven elég az online kapcsolat, ki tudja, hová fajul ez még, de végül is jó ez így, nyugi van, azt meg nagyon szeretem, de mégis úgy érzem, valamit elvesztettem.

      Nyiff-nyaff. 😀

  • No, ha meg akartok szabadulni a karácsonyi idegbajtól, hallgassatok rám. Fokozatosan kell, nem egyszerre, mert akkor tényleg lelkiismeret furdalás lesz a vége, és annyit nem ér. Egyik évben ezt hagysz el, a másikban amazt. Nálunk ma már minimálstílusban nyomatjuk ezt is, mint minden egyebet. A takarítás soha nem nagytakarítás, még véletlenül sem. Egyetlen ünnep előtt sincs nagytakarítás, hanem akkor van, amikor idő és kedv kerül hozzá.
    Az ünnepi ebéd is minimális, kis halászlé, csak mert szeretjük, és erre még hajlandó vagyok, rántott hal és rántott pulykamell, és valami egyszerű desszert, régebben gesztenyepüré volt, annál egyszerűbbet én nem is tudok, mostanában tiramisu, de azt nem én készítem, mert az macerás. Nem nehéz, csak macerás, én ilyet nem vállalok.
    Nincs bejgli, nincs töltött káposzta, se egyéb szokásos karácsonyi hercehurca. 26-án már így is alig bírunk enni, úgy el vagyunk telítődve.
    Igaz, az anyák sütnek, főznek, adnak, de ha már ők majd nem, akkor se lesz fakszni. Lehet, hogy életemben soha nem fogok többé bejglit enni akkor majd, de van az úgy.

    Szóval csak lájtosan, lányok, az ünnep értünk van, és nem mi vagyunk az ünnepért.

    • ja, és igen, boldog karácsonyt 😀

    • Ja, beigli sincs, se mák hozzá. Pedig azt ezer örömmel megcsinálnám, imádom sütik…
      Hiába, na. Első év kűfődön. Ki kell tapasztalni. Legközelebb már itt lesz a hazai mák.

      • Tudtommal ott a mák , kábszerek listáján van. Nem ártana utána nézni.

        • Szerintem meg inkább csak a termesztése lehet esetleg engedélyhez kötött. De ha jól tudom, az étkezési mák gubója nagyon csekély hatóanyagot tartalmaz. Ha magasabb tartalmút szeretnél termelni (gyógyszeralapanyag) az biztos, hogy engedélyköteles.

          • Volt tanárom mesélt egy sztorit, Itthonról küldtek mákot beiglihez, mivel ott kicsi a kiszerelés. Megérkezett a mák, vele a rendőrök is.Galiba nem lett belőle. csak magyarázkodhattak rendesen. Bevizsgálták a hatóanyag tartalmát, …

            • Na most lehet, hogy én vagyok értetlen, de miért a mákszemek a bűnösök? Legalább a neten néznének utánna, hogy nem a mákszemek tartalmazzák a drogot, hanem a gubója! A zöld gubónak a nedve tele alkaidokkal, bár a szárazból is ki tudják őket vonni. De a lényeg a gubóban van, nem a mákban. A hülyeség meg úgy látszik határtalan…még a rendőröknél is.

              • Tévedsz. Itthon is csak korlátozott mértékben termelhetsz mákot a saját kertedben és csak egy fajtát. Ha iparilag termeszted nézd meg, hogy itthon milyen szabályok vonatkoznak rá. Hasra fogsz esni.” Csak hatósági engedéllyel lehet termeszteni, vetőmag csak meghatározott helyről szerezhető be, azt fémzáras csomagolásban kell tárolni. A vetőmag felhasználásáról tételesen el kell számolni. Ezenkívül gondoskodni kell arról, hogy a mákszem kivételével a mák részei kereskedelmi forgalomba ne kerülhessenek, és azt is jelenteni kell, hogyan oldják meg a termőterület védelmét.”

                • Jé. Mikor gyerek voltam, a mák (száraz) gubójáért a gyógynövényészek rendes pénzt fizettek. Most meg nem kerülhet kereskedelmi forgalomba? Vagy a herbária kivétel?

                • Nem tudom. Sosem foglalkoztam mákkal. Annyit tudok róla amit a suliban tanítottak. Jelenleg azt hiszem itthon kormányrendelet szabályozza. Hogy szabályozva van az viszont tutti

                • Nem mák kategória, de innen indult a veszedelem, a harc az alternatív medicina, gyógynövények ellem:

                  “Magyarországon 2005-ben készült el az a törvény, amely a „növényi gyógyszer” kategória felállításával száműzheti az évszázados tapasztalatokon és hagyományokon alapuló készítményeket. Eszerint ugyanis a jövőben a gyógyszerekével azonos módon ítélik meg a gyógynövényeket és a gyógynövény alapú készítményeket, így azokat csak a medicinákéhoz hasonló, hosszadalmas és költséges bevizsgálást követően lehet forgalomba hozni.”

      • Nagyon remek ez a theorycraft, de lehet itt is mákot kapni, csak qwa ritkán, qwa sokért qwa keveset. Ami számomra ugyanaz, mintha nem lenne, mert bármennyire is szeretem, nem fogok egy vagyont fizetni, hogy mákos beiglit süthessek.

    • Egyébként minimálisra veszem én is. Lesz a székelykáposzta, csinálok mandulás marcipángolyókat, amihez csak csokit kell olvasztani, mást (sütést) nem igenyel.
      Aztán benyomok a Spotify-n egy nem túl nyálas karácsonyi összeállítást, felállítom a 90 cm-s fát, kibaszok egy halom mécsest, bontok egy üveg bort és jól becsiccsentek az ünnep alkalmából. Jó lesz.
      Meg lehet, hogy Hanukka alkalmából még 21-ezek magamban egy picit.

  • Az ünnepnek nem csak az a lényege, hogy sokat zabálunk, hanem, hogy kicsit mást, különlegesebbet, mint a hétköznapokon.
    Láttam pár jópofa svéd receptet is. Na majd ha picit lazább leszek, akkor majd kombinálom a hazaival. 🙂

    • “Az ünnepnek nem csak az a lényege, hogy sokat zabálunk”

      Kishazánkra szerintem ez a jellemző. A magyarok egyszerűen szeretnek ZABÁLNI. A rokonlátogatások is csak az evésről szólnak. Tömnek, tömnek…naaa veegyéél méééég, olyan keveset mertél. Persze, mert ha rendes adagot ennék mindenből, nem lenne hely a süti(k)nek, amelyekből van vagy min. 3-4 féle, és mindegyikből kell enni, mert ha nem sértődés lesz a vége. Ja, itt említem meg, hogy hiába mondja az ember, hogy köszönöm, finom volt, elég, NEM kérek többet, akkor is nyomatják és sütierőszakot követnek el rajtam. Na de idén, majd szólok, hogy inkább csomagolják és elviszem, nem hagyom magam megtömni :).

      Fohász ünnepek előtt:
      Óh jó Uram, legalább karácsonykor ments meg engem a magyarosh, paprikás, bundázott ételektől és a margarinkrémes sütiktől. Ámen.

      • Oh, nem csak otthon. Volt szerencsem par angol karacsonyt eltolteni videken, Anglia kulonbozo pontjain. Itt 25-en indul a zabalas, reggel pezsgos narancslevel inditanak (bucks fizz, fele narancs fele pezsgo vagy prosecco), lazac, rantotta vagy valamilyen mas brutal villasreggeli. Aztan jon az ebed, eloetel (valahogy mindig valami rakkoktelt sikerult kifognom) pulyka mindenfele koritessel (altalaban kelkaposzta bacon-nel, krumpli, kulon majas hagymas toltelek, mezzel sutott repa meg meg valtozo egyeb zoldsegek plusz az elmaradhatatlan husszosz vagyis gravy) aztan karacsonyi pudding brandy szosszal (iszonytatoan rossz). Kozben merhetetlen italozas. Volt egy olyan karacsony hogy sherryvel a kezemben az asztalnal aludtam be annyira elnyomott a kaja-koma (hosszu o-val az o a komaban 😀 )

      • Jaj, remélem nem bántottam meg senkit, nem volt szándékomban, olvasva a hozzászólásokat sokaknál t. káposzta a menü.
        Boldog és békés karácsonyt mindenkinek!

      • mabelwheeler

        😀

  • SweetCamellia

    Nem lesz jó, hidd el. Hasonló életutat jártam be, mint Te, volt idő, amikor alig vártam, hogy felnőjenek a gyerekeim, és végre nyugi legyen. De ez nem hirtelen jött el, hogy tényleg átérezzem, milyen jó, hogy VÉGRE nyugi van, hanem alattomosan. Mire észrevettem a nyugit, már nem is vágytam rá, sőt. Iszonyúan szar egyedül lenni karácsonykor, de azért kívánom Neked, hogy te majd ne így érezz! 🙂
    És igen, emlékszem, milyen nagy csalódás volt, amikor megtudtam, hogy nincsen se Mikulás, se Jézuska, se Nyúl, semmi, mégsem adnám oda azt a néhány évet, amikor még hittem bennük. Kell az a varázs! Ezt mondják a gyerekeim is: rossz volt megtudni, de amíg hitték, varázslatos volt. Boldog karácsonyt!

    • én nem emlékszem arra, hogy számomra ez olyan nagy csalódás lett volna, valahogy nagylánynak éreztem magam tőle. Tán mert van egy öcsém, aki miatt még ment egy darabig.

    • „Iszonyúan szar egyedül lenni karácsonykor” – mihez képest…tavaly volt először az, hogy egyedül voltam karácsonykor. Elutaztam jó messzire, ahol meleg volt, kiültem a (kicsit lepukkant) hostel erkélyére, feltettem a lábam, cigiztem és ittam a sört. (mielőtt még becsiccsentettem volna, felhívtam az otthoniakat Skype-on.) Egyik legjobb karácsonyom volt, de komolyan. Persze, lehet, hogy csak mizantróp vagyok…mindenesetre sokkal jobb volt, mint öcsém anyósának a halászlevét enni és bazsalyogni a Nagy Családi Karácsony nevű kollektív kreténségben. Ja és nem is kellett másnap a rám tukmált maradékokat enni.

      • Kollektív kreténség, elég találó.

      • Hova mentel? Csak ugy kivancsisagbol. Egyik nagyon szurrealis karacsonyom Kuala Lumpurban volt, rottam az ures kihalt utcakat a felhokarcolok kozott a 40 fokos hosegben mikozben karacsonyi dalok szoltak mindenhol. Aztan karacsony reggele a panoramas medenceben ert ahol utitarsammal sort ittunk es karacsonyi dalokat enekeltunk. Oriasi volt, egyik legjobb karacsony, igaz nem voltam egyedul de ugy is jo lett volna. 🙂

      • képviselőné

        Szerintem annak rossz, aki mindig egyedül van. Bár azt gondolom, ez is hozzáállás kérdése.

  • JudithBerger

    Köszönöm a posztot, megerősítő.
    Két éve olyan volt a karácsonyunk, ahogy a nagykönyvben, utólag számoltam ki hüledezve, hogy a kétszemélyes háztartásunk karácsonya több,mint 100 ezer forintba került. MINDEN tökéletes volt, mint egy amerikai filmben. A legfinomabb ételek, édességek, becsomagolt ajándékok, ragyogó lakás (még takarítót is hívtam, segítségül), frissen fodrászolt haj, illatok, díszített lakás, gyönyörű fa, minden egyben volt. 24-én este 8 körül már becsokilikőrözve zokogtam, mert gyerekkori horror karácsonyok képei ugráltak a szemem előtt.
    Egy éve már csak pár fenyőgally és halvacsora jelezte a karácsonyt, a szenteste azzal telt, hogy megnéztem a Születésnap (Festen) című filmet és boroztam. Az már kicsit jobb volt.
    Tegnap kijelentettem, hogy részemről idén kimarad a karácsony. A barátom megkönnyebbülve mondta, hogy rendben.
    Kívülről jövő kényszerek devolúciója.

    • az biztos, hogy sokba kerül. Minél nagykönyvesebb, annál többe.

    • Uhh, a Festen az eleg brutal film, en ket evente egyszer nezem meg, akkor teljesen ki is szoktam borulni. De valahol meg tok katartikus.
      Ez a gyerekkori horrorkaracsonyos flashback ez nalam is megvan minden evben.

    • na meg ez is! Ha bőgni kell, hát bőgjünk. De bele a világba ám, nem elbújva az egérlyukban. Bőgjünk bele a pasi képébe, oszt kezdjen ő ezzel valamit.

      • Azzal ő nem tud mit kezdeni, az őt zavarja. Azt ne csináld. Különben is csak hiszti.

        • na és? Ki nem szarja le, hogy őt mi zavarja, mi nem? Ha én sírni akarok, sírni is fogok. Az ő problémája, ha nem tud vele mit kezdeni. Ha meg oltogatni mer, hogy az csak hiszti, akkor mehet haza anyukához tértivevényes ajánlott csomagban. Nehogy már a nyúl vigye a puskát!

  • Boldog karácsonyt (a kádban 🙂 )!

  • nálunk ez a Jézuskázás soha nem működött. Kiskoruktól konzekvensen NEM volt Jézuska, se Nyúl, egyedül Mikulás volt, de az is lájtosan. Aztán ahogy nőttek, egyre jobban igényelték a dolgot. Mivel a Jézuska-angyalok kombó nálam szóba se jöhetett a maga giccsparádéjával (ne vicceljünk!), ezért pár évig volt Télapó/Mikulás, aki hozott ajándékot december 6-án, de a karácsonyt nem engedtem. Amikor már nem volt délutáni alvás sem, akkor elkezdtük az együtt díszítést. Azt nagyon szerették. Teleaggatták az apjukat szaloncukorral. 😀

    • Nalunk apam volt a jezuska, lepedobe tekeredve. Batyam halalra remult tole es elbujt a szoba tavolabbi sarkaban en pedig a masfeleves (mar akkor is magam moge utasitottam a felnotteket esz es ratermettseg dolgaban) eszrevettem, hogy apam papucsa van rajta es gyorsan le is lepleztem. Onnantol kezdve nem volt jezuskazas, viszont a telapot elhittuk 1-2 evig. Az en kedvencem a husvet volt, persze a hulye locsolkodast kihagytam volna, de csak 12 eves koromban makacsoltam meg magam annyira, hog nem voltam hajlando kotelnek allni.

      • 😀

        A locsolkodás nálunk biznisz, már a fiúknak. Na, nálam már ott, gyerekkoromban kiverte a biztosítékot a dolog, és megalapozódott bennem a feminizmus. Igaz, teljesen azóta se tudott kitörni rajtam, valószínűleg konzervatív vagyok, de őszintén és mélységesen fel voltam azon háborodva, hogy csak a fiúk mehetnek locsolkodni, és csak ők kereshetik degeszre magukat. 😀

        • Mi nem engedtunk be senkit, anyam kozolte a jelentkezokkel hogy sajnos a lanyok nincsenek itthon mikozben mi a hugommal az ablakbol rohogtunk rajtuk 😀

          • Mi mentünk nagyszülőkhöz vidékre. Na ott aztán hiába is akartál elbújni, jöttek ezek csőstül.
            Aztán amikor saját családom lett, húsvétkor csak férj nyithatott ajtót. Egyszer jöttek srácok, mondták, locsolnának. Férj megkérdezte: “engem?” 😀

            Jaj, bocs, Gumi, előre ellőttem a húsvéti poént. De azért marad húsvétra is morognivalóm elég. A karácsonyt elég megszerettem az utóbbi időben, de a húsvétot sehogy se sikerült.

        • JudithBerger

          Ó a húsvétok… soha nem felejtem el, hogy utáltam, amikor anyámék barátai és kölkei beállítottak hozzánk és csórikám taknyosorrú kisfiúk ott feszengtek a kölnisüveggel a kezükben én meg a fehérgalléros önneplőmben váltogatom a lábaimat… és akkor “butuska versike… végén: szabad-e locsolni?” én meg hangosan, tisztán, csengő hangon válaszoltam: “Nem!” – na, volt ott huhogás, ronda nézések a felnőttek irányából… én meg csak csak morogtam, hogy utálom a kölnit és hogy ezek csak sütit meg csokit potyázni jönnek. Következő évtől, csodák csodája, nem jöttek 😀

          • mabelwheeler

            Hehhe… Lájk!

          • Mi azert dontottunk a rejtozkodes mellett mert volt par fiu akinek vagy a hugom vagy en “tetszettunk” de nekunk ok meg egyaltalan nem es egyszeruen kirazott mindkettonket a hideg a gondolattol hogy akkor most ezeket a fiukat be kell engedni, hagyni kell hogy locsoljanak valami buzos ruszki kolnivel raadasul meg penzt vagy csokit is adjon nekik az anyukank. Mar gyerekkent is ereztuk hogy ez valahogy nem koser 😀 A masik hogy azok a fiuk akik viszont tetszettek volna azok meg ridegen, szamito modon jottek locsolni, mit se torodve a mi pironkodasunkkal meg hogy majd elolvadtunk ott a kis unneplo ruhankban. Azoknak csak a penz kellett persze. Jo kis tarsadalmi keresztmetszet ez a locsolas, nem mondom.
            Most gondolj bele a falusi dologba, ha jo csaj voltal akkor egesz nap oltozkodhettel ujabb ruhakba mert ugye mind atazott a sok-sok vodor vizbol. De meg mindig ez az abszolut kenyelmetlen meg egeszsegre artalmas – hiszen aprilisrol beszelunk, szabadban leanyokat leonteni vodor hideg vizzel aprilisban nem annyira vicces – dolog volt a jobbik eset mert ha nem jottek locsolni akkor meg nem voltal eleg jo csaj, tuti partaban maradas jelzese volt. Bezzeg a fiuk, bandaban csatak reszegen kergettek/kergetik a lanyokat es meg penzt, piat, csokot sot valszeg szexet is kapnak erte.

            • mabelwheeler

              Csinálni kéne egy ilyen húsvéti nőkommandót és meglocsolni a faszikat valami ordenáré kölnivel. Meg persze, jó hideg vízzel.

            • 15 éves korom óta nem engedem, hogy bárki meglocsoljon. Ocsmány szokás. Mint amikor a kutya lepisálja a fákat, hogy az az ő területe. Kibaszottul megalázónak érzem.

            • ja, ja, apám mesélte, hogy annak idején volt lány, aki bele is halt a faluban, mert tüdőgyulladást kapott. 😦

    • igen, az jobban tetszett nekik, mintha a fára aggatták volna. Mondanom se kell, én voltam a hunyó, én kezdtem, mert a pasi nem aggatta elég gyorsan a fára a szaloncukrot, amire felapplikáltam az akasztót, erre ráakasztottam a farmerjára. A gyerkőcöknek több se kellett. Utána évekig ezzel szórakoztak, hogy aput feldíszítették. Van is tán róla fotó valahol. 😀

  • Nalam nincs karacsony iden, fat sem allitottam, viszont szuper kajakat veszek majd es tok egyedul szepen elleszek a kajaimmal, filmekkel, pihenessel. Aztan holnap meg holnaputan hajlektalanoknak osztunk kajat meg ruhat egy itteni nonprofit szervezettel. Iden ilyen lesz a karacsony. Ez a takaritas para mondjuk megvan, ezt az anyamtol orokoltem aki minden karacsonykor belerokkan a karacsonyi takaritasba kicsit.

  • Sziasztok 🙂
    Nálam pl. nincs ez a karácsony-para. Leépítettem néhány éve. Míg együtt voltunk a pasimmal, minden év egy őrűlet volt, rohanás az egyik szülőkhöz, meg a másikhoz, cukorszirup, angyalmáz… Aztán vége lett, a pasinak is, a hercehurcának is. A szülőket meg egyszerűen treníroztam: évek óta dolgozom karácsonykor 🙂 Így nincs bolondokháza, ötven-fogás-főzés, rohangászás ezerrel, van jó kifogás 🙂 Viszont cserébe szilveszterkor nem dolgozom, és együtt lógok a barátokkal. 😉

  • sárgaarózsa

    Ezen a jóanyus cikken kifeküdtem! És a Kiskegyedben? Hm.
    És persze némileg magamra ismertem, minden fos műsort elvállalni önként és dalolva, megmutatni, hogy máshogy is lehet. Aztán ahogy közeledik, lerágni a körmöket, anyázni és belebetegedni az izgalomba. Mondjuk ritkán dobok hasast a városi tévé kamerája előtt, de még az is benne van.

    • Ne égjen. Szerintem nem kell magyarázkodnod miatta. A cikk tök jó, nem mindegy, hol jelent meg? 🙂

    • sárgaarózsa

      Lehetett _ingyen_ írni??? A pofám leszakad!

  • a tavalyi év után, mikor tizenórás munkanapok és kétnapos hányós vírus közepette úgy gondoltam, ha nem ő nem mozdul, és nem!, igenis én egyedül csillogóra nyalom és földíszítem a lakást, veszek-díszítek fát, csinálok töltött kápot, sütit és forralt bort, hogy örüljön az akkor még nem ex, meg nekem is kell a fíling, hah, mert mindig olyan jó volt kiskoromban, legyen má’ szép ünnepünk, ő meg azt bírta mondani, mikor két hányás közt telefonon megkértem, hogy hozzon 3 dolgot az útjába eső boltból, ami még hiányzik, hogy ő pattogjék-e, hogy nekem legyen karácsonyom, azt gondolom, hogy az utolsó alkalom volt ebben az életemben, hogy ezt a műsort leadtam. ha valaha leszek még társas lény, a hím a feladatok 50%-át fogja elvégezni, vagy ha nem, hát lefekszem sorozatot nézni, őt pedig hazazavarom az anyukájáb…ööö…hoz karácsonyozni. idén szépen beosztogattam a dolgokat, ugyanannyi, mégis belefért másoknak és családilag sütögetés is, gyönyörű nyugalomban forralt bort szürcsölve, örömmel sütök-főzök, díszítek és csomagolok, ha elpilledek, leülök, net-cigi, pont nem érdekel, mi mikor lesz kész, mire feldíszítem a fát, megfő a káp, degeszre tömöm magam, és megnézek egy jó filmet, és akkor még a java holnap travan. csak el ne felejtsek sírni, milyen szörnyűek ezek a szinglikarácsonyok. 🙂 boldogot, nyugist, szépet nektek is, kedves blogtársak! 🙂

  • mabelwheeler

    Utálom a karácsonyt, asszem, ez veszteség valahol.
    Mindenkinek legyen szép ünnepe! 🙂

  • sárgaarózsa

    Külföldön, frankhitel. Meg válásbalhé.

  • na, most így a kommentek után revidiálom az álláspontomat:

    mindenkinek olyan karácsonyt, amilyet szeretne! Bár… végül is akkor mégiscsak boldogat. Kinek így, kinek úgy. 😀 😉

  • Kellemes karácsonyi ünnepeket mindenkinek!

  • Mivel én ma egy szalmát nem tettem keresztbe, a férjem főzött meg takarított is (tudom-tudom… 😀 ), az egész napi semmittevés közben végre írhatok ide is.
    Ehhez a Mikulásos-Jézuskás-nyulas legendához szólnék. Nekem valamiért az a beakadásom, hogy mindenképp szeretném, ha a gyereknek meglenne ez a kis csoda: a karácsonyvárás, a titokzatosság szerintem dupla öröm. Nekem nagyon kevés jó karácsonyom volt tavalyig, de amíg hittem ebben a jézuskás baromságban, addig nagyon élveztem.
    Engem kurvára nem rázott meg, amikor kiderült, hogy az egész egy nagy kamu. 😀 Vállat vontam, nem érdekelt, nem bántam. Viszont amíg tartott, nagyon szerettem. Úgyhogy én Jézuskázni meg angyalkázni fogok a gyereknek, szégyen vagy sem 😀

    Viszont amitől lábrázást kapok karácsonykor, de mindig: a nő egy hétig gürizik, mint az állat, hogy minden fasza legyen, a pasas meg a tökeit vakarja a tévé előtt, nagy káromkodva belefaragja a fát a talpába, ha sikerül, kurva büszke magára, úgyhogy ennek örömére kinyit egy sört, visszadöglik a tévé elé, majd bezabálja a karácsonyi vacsorát, amin a neje két napja dolgozik, majd visszadöglik a kanapéra beszopni a bort (sört, páleszt, whiskeyt), amit a rokonok hoztak, közben a maximalistább anyukák mosogatnak meg takarítják el a romokat, a kevésbé maximalisták pedig ezt másnapra hagyják, de akkor is az ő dolguk.

    Ezt látom MINDENHOL, erre utaló kiírásokat olvasok a fészbuk-falamon, és ettől hányok. Én már az első közös karácsonyunk előtt közöltem a férjemmel, hogy erre nem vagyok hajlandó, én a kisujjamat meg nem mozdítom. Ő meg szeret főzni, úgyhogy hajrá. Mondjuk idén a fát én díszítettem, de a menüt a férjem csinálja (szigorúan annyit, hogy holnapra ne maradjon), a fát ő intézte, anyósomat ő szórakoztatja dél óta, én ma délután aludtam egyet, aztán sétáltam egyet, aztán elkészültem, hogy jól nézzek ki a fotókon, most meg, míg a gyerek a fürdőben van a férjemmel, konyakozok, és ide kommentelek. 😀 Soha jobb karácsonyt!

    • Jol hangzik, igy kell ezt, eljen a munkamegosztas!

    • fenchurch68

      A gyerekeknél otthon apuka díszítette a fát és takarított, na jó, a lányok kedvéért főztem egy mindentegybedobálós kaját. Aztán kivitt a vonathoz, itthon a kedves leszedett róla, és hazajöttem a feldíszített fához, kitakarított lakásba, a frissen elkészült töltött káposzta mellé (igen, én szeretem, csak ne nekem kelljen megfőzni), és ráadásul még mindenki engem sajnált, hogy mennyit kellett cipekednem (ajándékok oda-vissza) és biztos milyen fárasztó volt.
      Nem, nem volt fárasztó. Az volt fárasztó, mikor húsz éven át én nyaltam ki a lakást, én díszítettem a fát és főztem a hatfogásos menüt. Aztán persze el is mosogattam.
      Ma volt valami tervem, hogy mit főzök, de azt mondta a kedves, hagyjam a francba, menjünk el halászlét enni egy igen jó helyre. Mondjuk este jönnek a lányok, szóval a holnapi pizzasütést már nem úszom meg, de akkor is…

  • lájk, lájk meg mindenkinek lájk (csak nem tudok nyomni, mert nem hagy regelni, na, majd). sőt most így nyálas hangulatban: tök jó, hogy vagytok, és így karácsonyra, masnival átkötve: kösz a blogot, Gumi! jó tudni, hogy az ember mégse egyedül kardozik, mint valami elcseszett Don Quijote… nekem marhára jól jött ebbe az évembe. thanx.

  • mabelwheeler

    No kérem, az idei volt a legjobb karácsony évek óta. Eddig mindig az volt, hogy anyám napokkal előtte kezdte a sütés-főzést, aztán összejött a család, az ebédnél jól összevesztünk, végül a nők eltakarították a romokat, anyám kinyúlt, oszt jóccakát.
    Ellenben most! Húgommal ketten segítettünk a főzésben délelőtt, ebéd…és akkor elkezdtem mondani, hogy a fasz kivan ezzel a rabszolgasággal, húgom csatlakozott azonnal (olvas ő is, de amúgy is okos nő) és igaz, hogy komoly ellenkezések voltak ffirészről és kisebb vita, de végül az lett, hogy a 3 faszi takarította el a romokat! És nem vesztünk össze! Hoppá!
    Túlélték, el se baszták, sőt, mi a szobából hallgattuk, hogy közben beszélgettek és még nevetgéltek is. Nagyon jó volt. 🙂

    • Jaj, de örülök!
      Nálunk hasonló. Férjem itthon (nem akarom ecsetelni a kapcsolatunkat, mert nagyon bonyolult, köszönhetően számos közös feladatnak, letehetetlen béklyónak). Olvas ő is, gondolkodik sokat, keresi a maga felelősségét, volt is pár jó beszélgetésünk (tanulni kell ezt is, a valóban őszinte beszélgetést). A munkákat megosztottuk, volt sok saját időm, alszom- aludtam rengeteget (nem is értem, úgy általában hogyan bírom annyi nem alvással az élést). Kölcsönösen figyelt mindenki a másikra, nem az volt, hogy én figyeltem mindenkire. Így könnyebb a szoftvert is lekapcsolni, bűntudat nélkül félrevonulni. Nem terhelődtem túl, ettől a szokásos ingerültség is elmaradt. Jó volt nagyon.