Enyém gyerek, tiéd gyerek. Kié a gyerek?

Beszéljünk most arról, hogy mi van a kölkökkel, mikor elváltok.

Van már egy rakás gyereketek, akik miatt te évek óta tépelődsz, húzod- halasztod azt, ami menthetetlen. Kivársz, reménykedsz, hiszen a gyereknek kell ugye az apa, meg aztán az is van még, hogy eddigre a gyesek, az általános viszonyok, valamint a kölkök létezése miatt oly mértékben kiszolgáltatott vagy anyagilag a veled élő férfinak, hogy ha a válás során ez a férfi úgy dönt, hogy nem, vagy csak minimális gyerektartást fizet, akkor te megbaszhatod a nagy anyai szereteted, mert tényleg úgy lesz, ahogy a környezeted mondja is, egész egyszerűen tönkreteszed a kölkeid életét. Te majd dolgozol vakulásig, hogy legyen kenyérre való nekik (miközben sose lesz), apuci meg időnként eljátssza a nagyvonalú jóaput és vesz nekik xboxot, miközben te szarrágóvá változol, hiszen csak a kínaiban tudsz cipőt vásárolni.

Szóval meggondolod kétszer is, hogy elváljál- e. Végül mégis megteszed, nyilván, mert jó dolgodban már azt sem tudod, mit csinálj. Félsz ugyan egy kicsit, hiszen a férjed többször megfenyegetett, hogy majd jól elszedi tőled a gyerekeket, és mivel azóta, hogy te beadtad a keresetet amúgy is rémes légkörben éltek, el is hiszed neki. Nála a pénz, amiből ügyvédet tud fogadni, miközben te kapálózhatsz és retteghetsz, hogy mi lesz.
Igen, van olyan idegállapot, amikor ezt simán el tudod képzelni. Meg vannak olyan történetek, amelyekben ez meg is valósul. Hallasz, olvasol rémisztő férfiakról, akik elveszik az anyától a gyerekét.

Ha szerencséd van, akkor menet közben meg tudtok egyezni, és apuka belátja, hogy mivel évek óta azt sem tudja, fiúkat vagy lányokat nemzett, nehezen elképzelhető, hogy mostantól szülőként működjön.

Zárójeles megjegyzés, hogy mind jól ismerjük, mikor a férfi azt mondja, ő aztán bármikor szívesen cserélne velünk, hiszen nincsen abban semmi nehézség, hogy valaki gyereket neveljen. Sőt, olykor, ha véletlenül eltűnsz néhány hétre, akkor takarítónővel, dadával, félkész kajával tökéletesen megcsinálja azt, amit te amúgy rendszeresen egyedül tolsz. Akkor van csak baj, ha netán közben valamelyik gyerek belázasodik, mert akkor ugye rögtön jön a telefon, hogy jaaaj, beteg a Ferike, és akkor te tudod, hogy most illendő lecsatolni a síbakancsot és felülni az első repülőre, hogy hazatérj és teljesítsd anyai kötelezettségeidet. Mer ha nem, akkor szaranya vagy.

Váláskor tehát vállalod az elszegényedést, de mégsem bánod, mert amúgy a terheid csökkenni fognak, ezt már előre látod. Onnantól már csak anyaként kell működnöd, a tökéletes, szexis, házias, mosolygós feleség szerepét végre lerakhatod.
Nehéz ez egyébként, mert ilyenkor illik nagyon szomorúnak lenni. Mindenki sajnálkozik körülötted a te nagy szerencsétlenségeden, mondják, hogy de kár értetek, kifejezik együttérzésüket, miközben te teli vagy ugyan félelmekkel, meg hát eddigre már egy csomó megaláztatáson is túl vagy, de valahogy mégsem érted, miért nem örül veled senki, hogy végre sikerült elszánni magad és belevágtál a menekülésbe.
Pedig állítólag ők melletted állnak.

Na, mindegy, ez csak kitérő. Váltok tehát, és el kellene helyezni a gyerekeket.
Most ne vegyük azokat az eseteket, mikor a felek megegyeznek és a gyerek az anyánál marad, merhogy apa nem is kéri, vagy csak időnként kéri. Az ilyen “nagyvonalúságra” nagyon jó érv az a duma, hogy a gyereknek az anyja kell, és ez a csodálatos, kekeckedés mentes átengedés elleplezi a valóságot, az apa évek óta létező nulla színvonalú szülőségét.
Ilyenkor nem sok dolog változik a gyerek életében, mert amúgy is épp csak volt kapcsolata az apjával, szóval nem túl nagy neki a veszteség. Kivéve persze, ha az apa bántalmazó és a jog mégis láthatást ítél neki.

Éppen ma sikerült egy  hátborzongató történetbe belefutnom. Egy ismerősöm, aki egyedül neveli a kisfiát, kénytelen volt a síró 5 évest elengedni az apjával az ország túlsó felére. Tudod, az apák jogai.
Aztán apuka elfelejtette a gyereket hazahozni, a nő meg az utolsó pénzén utazott érte. Ruhák nélkül, mosdatlanul adta ki a férfi, ráadásul a gyerek “élménybeszámolója” után erős a gyanú, hogy a pasi abuzálta a fiúcskát.

Most anyuci bement a gyámhivatalba, és talán valami szaros eljárás elindul majd (ismerjük a magyar gyerekvédelmet, ugye), de hogy amíg az lezárul, addig mi lesz a kisgyerekkel és a kötelező láthatással, azt nem tudjuk.
Mondom, a gyerek sírt, ha az apjához kellett mennie. Hát nyilván, hogy nem egyébért, hanem mert az anyja ellene uszította.
Ahogy az lenni szokott.

Én meg azt mondom erre, hogy a gyerekek kurvára okosak, és pontosan érzik, hogy kihez kell sírva menni, és kitől kell tartani.

És hát a gyerektartás! Ki ne hagyjam a gyerektartást (amit egyébként nagyon csínján kell mérni, mert a nők körömcipőre és arckrémre költik, miközben a gyermek éhezik és lyukas papucsban jár).
Mikor azt mondják nekem férfiak, hogy a gyerektartást azt úgy kell számolni, hogy ő, az apuka odateszi a magáét, és anyuka is tegyen oda ugyanannyit, mert akkor úgy már rohadtul nem kevés  havi 32 000 Ft két gyerekre, akkor én nagyon szívesen pofán vágnám őket.
Merhogy mondtok ilyeneket is kedves, drága férfiak, édes apukák.

A kurva szátokat tinektek!

Mer ha ez így dukál, akkor ti meg fizessétek meg a munkánkat! Azt, amikor nem vagytok sehol, nekünk meg nincs magánéletünk, éjszakáink, szétszakadunk, hogy odaérjünk a szülőire, meg hallgatjuk a kölök sirámait, gondjait, meg gunnyasztunk a füzetei fölött!
Azt tesszük mi mellé! Azt, amit ti nem.
És ha ez így rendjén van, akkor lesztek szívesek ezért havi … nem is tudom, mit mondjak… 100 ezer forintot letenni, amennyiért valaki 31 napban 24 órában vállalná ezt nektek.
Ja, bocs, ez csak a fele. A másik 100 ezret én bevállalom, merhogy ezt a munkát ebben a formában 200 rugó alatt senkivel nem tudnátok megoldani.
Jó így, kedves férfiak?
Apukák.
Fizessétek meg!
Azt például, hogy ti válás után (meg előtte is) élitek az életetek, nekünk meg már rég nincs olyan. Hogy előadjátok a cukipapát- ha előadjátok- miközben belőlünk házisárkány lesz, mert nekünk kell szembenézni minden problémával, meg kiharcolni, hogy a gyerek időben lefeküdjön, megírja a leckéjét és legyen buszbérlete.
Mi vergődünk a továbbtanuláson, az elzüllés lehetősége miatt, ti meg közben a láthatáson leültetitek tévét nézni, és beleszartok abba, hogy mivé lesz az a gyerek. Aztán ha nem lesz semmivé, akkor lehet mondani, hogy hát sajnos az anyja félrenevelte.

És igen, van egy rakás gyerek, aki nem szeret menni az apjához. Lehet ezen rinyálni, vagy lehet magába nézni kinek kinek, hogy vajon mi ennek az oka. Mert én nem tudom elképzelni, hogyan tudnám a gyerekeimet egy olyan apa ellen fordítani, aki szívvel- lélekkel mellettük áll és velük van. Mert a gyerek mindig odafordul, ahol meleget érez.

Szóval kín ez az egész a nem kialakított kapcsolatotokkal, ami nem válás után romlik el, ez hülyeség. A válás csupán kidobja az addig is létező ürességet. Ha pedig nem dobja ki, ha a gyerek szívesen megy hozzátok és tölti veletek az idejét, akkor én azt hiszem, nem fog anyuci sem balhézni, tiltani, vacakolni. Hát hiszen nincs is annál jobb, mint mikor időnként kiürül a ház, és annyi gyerekbe fulladt év után neki is akad ideje önmagára.

És van még valami, ami fölöttébb izgat engem. Hogy tudniillik akkor mi van, mikor apuka akarja nagyon a gyereket, és alkalmas is rá, hogy nevelje. Sőt, anyuka nem alkalmas, vagy kevéssé alkalmas. Vagy mindketten alkalmasak, csak anyuka sokat dolgozik, vagy nagyon nem bírná anyagilag a tartást, szóval minden amellett szólna, hogy a felügyelet az apáé legyen, és akkor mégse úgy lesz.
Van egy olyan dolog is, amit előszeretettel szajkóznak az emberek, és én gyakran érzem nőellenesnek, pedig úgy van tálalva, mintha az anyaságot dicsőítené. Az, amit már fentebb is írtam, vagyis, hogy a gyerek nevelése az mindenképpen elsősorban anyai feladat.

Ezt mondjuk én kurvára nem osztom, mert én azt gondolom, hogy miután a gyerek leszakad az anyatejről, onnantól már igazán nem anyára, sokkal inkább őt szerető, róla gondoskodó, megértő felnőttre van szüksége, aki- lássuk be- nem feltétlen az anyukája. Az, hogy ez a szerep a mi társadalmunkban ennyire a nők nyakába van varrva, ez a férfiak nyomora és bénasága, továbbá a felelősség lerázása magukról, valamint újabb nyomásgyakorlás a nőkre abban a tekintetben, hogy ők viszont nehogy letegyék, mert akkor kérem szépen ősidőktől nekik adományozott szent kötelességüket szegik meg.

Ez azért is rendkívül furcsa, merhogy ez a fajta vélekedés csupán azóta terjedt el, amióta betiltották a gyermekmunkát. Amíg a családokban a szaporulat haszonként volt jelen (értsd befogható munkaerőként), addig a nagy ritkán előforduló válásoknál a gyerek egyértelműen az apáknál maradt. És lám, amint ebből hasznuk nem származott, hát mit ad isten! Hirtelen elképesztően fontos és nélkülözhetetlen lett nekik az anyai szeretet emlegetése.

Szóval előáll a szitu, mikor apa nagyon szereti a gyereket. Ő az iskolai SZMK oszlopos tagja, hozza- viszi, társasjátékot készít neki önkezével, minden rezdülése a gyermek körül forog, ám a házasság becsődöl és válnak. Anyuka ekkor már bőven saját életét építi, vagy csak nem úgy jött be neki a gyerekezés, ahogy az az előírt, szóval rohadtul elege van az egészből, vagy nincs elege, de nem nagyon tetszene neki az, hogy amit eddig ketten toltak, az javarészt az ő nyakába szakadjon. Mégsincs megegyezés, és anya minden észérv ellenére azt mondja, nem, a felügyelet az övé legyen, majd megoldja valahogy, de a gyereknek igenis nála a helye.

KI ÉRTI EZT?

Én mondjuk értem szerintem. Én láttam már kimeredő pupillákat, mikor olyan történet került szóba, ahol az apa nevelt olyan a gyerekeket, akiknek élő anyjuk volt. Nem halt meg, csupán elváltak.
Jááááj, micsoda szar anya! Hát lemondott a 24 órás készenlétről? Átadta az apának a gyerekeket? Micsoda egy szemét ribanc ez!
Nagyjából.

Most mondjad már meg, ki meri ezt ebben a nőgyűlölő országban vállalni?

Ha belemész a felezésbe vagy ha átadod a felügyeletet és te leszel hétvégi szülő, akkor megítélnek.
Tudja minden nő, hogy bármennyire az volna ésszerű akár idő, befektetett energia, vagy a rohadék anyagi helyzetek miatt, akkor sem meri vállalni, inkább harcol a felügyeletért, csak ne kelljen elviselni a családja, barátai, munkatársai, egész környezete megvetését.

Mert a gyermeknek az anyjára van szüksége.
És az apa is ragaszkodik a maga szükségességéhez.

Ilyenkor elindul a harc, bíróság, tárgyalások hada. Mérgesedik minden, és végül csak sejtem, hogy milyen arányban döntenek ide vagy oda. Úgy tudom, nagyjából fele- fele, bár én magam még egyetlen olyan pasival sem találkoztam, aki az anya ellenében perben nyerte volna meg gyerekei felügyeleti jogát.

Jómagam háromféle történetet ismerek. Olyat, ahol megegyezés van és az anyánál vannak a gyerekek, olyat, ahol anya nyer pert, és olyat, ahol egálban vannak, vagy javarészt az apa mellett szólnak érvek, a bíróság mégis képtelen kimondani az ítéletet.
Mer milyen is az már, hogy nem a nő viszi a kölköket?
Ezekben az utóbbi esetekben a gyerekek tényleg szenvednek az apjuk nélkül. Meghasonlanak a szülők közt és nem érzik jól magukat.

Ha elemzem ezeket a ritka és gyerekellenes helyzeteket, akkor nem tudok egyebet gondolni, minthogy ezeket sem a nő szemétsége, bosszúvágya, “csakazértis nekem legyen” akarása teszi ilyenné, hanem a szexizmus, az anyaság mítosza, a nőre rátelepedő megítélés.
Az, hogy vállalhatatlan kimondani, hogy a személyem, a helyzetem, a motivációim nem annyira erősek, hogy akarjam a teljes felügyeletet.

Van azért egy megoldás, ami számomra leginkább élhető és szerethető. Szinte jobban szerethető, mint a megszokott családmodell. De ilyet alig látni. Én csupán egyet ismerek.

Van egy nő, aki elvált, javarészt azért, mert elunta a férje tohonyaságát, nulla apaságát, nemtörődömségét. Belevágott a válásba két kicsi gyerekkel, és megcsinálta. A felügyelet nála maradt, mert nem bízott a férjében. Viszont előállt az a csodával határos helyzet, hogy ez a pasi felébredt és felmérte, mit veszíthet (mondjuk a gyerekeit). Az évek során kiváló apa lett, csodás és odaadó.
Most három utcára laknak egymástól, s a gyerekek szabadon jönnek- mennek a két szülő közt. Apánál lovagolnak és bunkert építenek, anyával megírják a leckét és színházba mennek. Közben a nőnek új társa lett, így a kölköknek két apukája is van, szóval óriásit nyertek az ügyleten. Senki nem beszél senki ellen, nincs fikázás, nincs láthatás. Szabadság van és együttműködés. Két otthon.
Lehet ezt így is.
Miért nem lehet ezt így?

 

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

 

 

Advertisements

178 hozzászólás

  • Ez mennyire pontos! Pedig nem is beszéltünk. Apuka most produkál valami ébredésfélét, én meg jól “kihasználom” , hozza-vigye ő is a gyerekeket (hárman vannak) iskolába, különórára. Sok lesz ez, mondja tegnap. Dehogy, felelem, mindegyik csak egy valamire jár, amit szeret, plussz most bejött az úszás, kicsit muszájból (gerincferdülés), ne aggódj fogják bírni!
    “Nem nekik, nekünk lesz sok, ennyit mászkálni”
    Hja kérem… ez a piros pirula 😀

  • rencsilány

    Mert átlagon aluli az érzelmi intelligencia. Egyes nőknél is, de a férfiak nagytöbbségénél biztosan. És ez bizony egyéni fejlesztést igényel, nem kell hozzá társ. Az alapokat viszont korán le kell tenni, mert a személyiség java része 12 éves korra adottá válik. Onnan már csak finomítható. Gyerekkorban ügyelni kellene erre is a szülőknek, nem csak a gömbölyű betűkre…

    • Nahát, az exférjem iskolapélda lehetne az érzelmi intelligenciára, elrettentésképpen. 😀

      • rencsilány

        Hímsoviniszta? Azok kivétel nélkül mind csupa-csupa anyja után síró, frusztrált, érzelmileg visszamaradott fiúcskák. Anyai szívem szánja őket. De hát… nem tudok mihez kezdeni velük, nagyon nem szívesen bújok ágyba gyerekekkel… :/

        • rencsilány

          Pont olyanok, mint a fiam (12 éves), ha nem szolgálom ki teljeskörűen, nem gondoskodom róla és nem figyelek mindenre, ami az ő felelőssége lenne egyébként (márpedig az esetek túlnyomó részében nem teszem, és mégis elvárná! ezt én nem értem…) akkor rögtön feltételezi, h már nem szeretem, már nem is kell nekem. (Ez viszont erős önbizalomhiányból ered.) Szóval ezek a pasik “felnőtt” korukra lecserélnék anyukájukat egy másik anyura. És kérik, sőt, követelik a teljeskörű gondoskodást. Nem tudják, hogy egy nő másképpen tolja feléjük a szeretetét, tehát ő, férfiként ne is várja ugyanúgy ahogy anyukájától kapta.

          Miért nem válnak le anyukájukról? Anyu rontja el a babusgatással, vagy apu ugyanezen rossz mintája mérvadóbb a dologban? Ezt még nem értem, asszem utánna kell olvasnom valahol… 🙂

          • nekem erről van egy elméletem, bár hogy őszinte legyek, lehet, hogy nem is a sajátom, csak én hiszem azt?
            Szóval az ilyen anya-függő fiúcskákat az anyjuk láncolja magához, de nem ám azért, mert egy zsarnok sárkány, hanem mert társpótlékok a rideg férjük mellett. És ezt a gyerek pontosan tudja, így azt akitől a szeretetet kapja (aki persze nem az apa), nem akarja megbántani, hű marad hozzá (“én nem hagylak cserben”), ezért is kapnak agyfaszt az ilyen anyák, ha megjelenik egy “idegen nő”, amiért is a fiúnak örök lelkiismeret furdalása lesz.
            Apucitól meg eltanulják az érzelmi analfabétizmust, mint férfi mintát, és már be is zárult a kör.
            Jut eszembe, egy náci vezérek feleségeit elemző könyvben olvastam, hogy – nyilván nem tudatosan, csak valamilyen bevált tradícióra hivatkozva ezért vittek külföldi feleséget a királyfiknak. Gondoljuk csak meg: gyökereit vesztett anya tényleg annyira elszigetelődik, hogy csak a gyerekeivel építhet ki meghitt viszonyt. Mondjuk ezt fenntartásokkal fogadom el, de tény, hogy a diplomáciai szempontok elhanyagolhatóbbak, mint gondolnánk, mert valójában inkább háborúkhoz vezettek a rokonság vélt vagy valós igényei okán.
            (Bocs, ha offba mentem át!)

          • Ezek a gondolatok kicsit szíven ütöttek. Vajon miért érzem úgy, hogy az exem is ilyen anyás volt? Amiket néha elmesélt gyerekkorából, abból azt szűrtem le, hogy ő volt anyukája szeme fénye. Stimmel a teljes körű kiszolgálás is. Ja és függő volt, anyafüggő. Ha nála az apai mintát veszem alapul, akkor szinte nem is volt jelen az életében, egyrészt mert sokat dolgozott, másrészt pedig az “asszony dolga a kölyök” nevelési elvet vallotta magáénak. Jóformán tőlem is azt várta, hogy gondoskodjak róla, hogy “burokban” tartsam. De arra a következtetésre véletlenül sem jutottam volna, hogy ez mögött valamiféle önbizalomhiány (anyahiány) áll, amit ezek szerint velem akart pótoltatni. Akkor vajon ezért félt komolyabb felelősséget vállalni? Lehet, hogy kicsit túlkombinálom ezt az egészet a női agyammal…
            Na de én sem voltam különb (szeretetéhség, vagy mifene problémám volt/van). Jól egymásra találtunk mondhatom.

          • adele1014 hozzászólása betalált. Igen ezeket a szavakat kerestem, de nem jutott eszembe: az apai ridegség. És tényleg! Basszus ezt nem hiszem el! Ilyen volt az apja! Nem is nagyon tudtak miről beszélgetni felnőttként egymással. Nem volt köztük semmi bizalmi, amolyan rendes apa-fia kapcsolat. Te jó ég! Most már kezd összeállni a kép. Hogy miért volt olyan megkeseredett az anyja és miért utált már az első perctől fogva. Az elbeszélt múltjának darabkái: ők sosem funkcionáltak családként. Mennyit emlegette az apját (negatívan), aki csak saját magával volt elfoglalva. És,…..és én csak x év után vettem észre, hogy teljesen olyan lett, mint az apja (sőt, rosszabb).

      • rencsilány

        Szociológiai gondolatmenetbe belefér az off. 🙂

        De mivégre szaporodtak el az ilyen anyafüggő férfiak? Mert csőstül szaladgálnak, főleg a huszon-harmincéves korosztályban. Akik már fele-fele arányba csonka, ill. “teljes családban szocializálódtak. Egyfelől az lehet az ok, amit te említettél, másfelől én kiegészíteném azzal, hogy akkor is jelen lehet az anya részéről a kényeztetés, ha egyedül neveli. S hogy miért kényezteti? Többnyire, mert bűntudata van. Mert bűntudatot kelt benne a társadalmi morál, amiért elszakította aputól, és az anyagi jóléttől. Apja helyett az anyjának kell lennie.

        És ezzel el is jutottunk a blogbejegyzés egyik fő gondolatához. 😀

        Lényeg, ami lényeg: csajok, a fiaink nincsenek cukorból. Tessenek önállósítani a fiatalembert. Mindenki jobban jár. 😀

        • rencsilány

          Eszembe jutott egy South Park rész (fajin társadalomkritika!). Ebben a kis genya Cartmanhez kutyaidomárt fogad az anyja (egyedül neveli), mert már nem viseli a kölök zsarnokoskodását. A gyereket rendbe vágja a pasas, elmegy, majd az anyja egyből újra kezdi a kényeztetését. Mert nincs más TÁRSA.

          Anyu rossz döntést hoz, mert nincs önbizalma kitartani. Hibázik az érzelmi intelligenciája. :/

        • Nálunk olyan házimunkákat végez el a 10 éves fiam, amiket a férjem még sosem csinált. Minden napra kap házimunkát, felmosás, mosás, teregetés, mosogatógép bepakolása, kutyaszar szedése a kertben. Ha nem dolgozik, nincs playstation. Miközben a férjem azt sem tudja, hogyan működnek a háztartási gépek. Most tanulja mondjuk, mert azért szégyellni kezdte a képét, sőt, mivel érezte az új helyzet súlyát, egy robotporszívót is vett. Én pedig nem vasalok rá már évek óta. Persze, ez édes kevés tíz év után. de élhetőbb valamivel.

          • Igen, ilyen nálunk is volt. Ez azonban elég nagy gát, ugyanis a gyerek egy idő után azt fogja érzékelni, hogy ami gyerekként feladata, az majd felnőtt ffiként már kurvára nem lesz az. Hogy az anyja valami plusz szarral nyomasztja, amire majd neki is be kell szerezni egy nőt.
            Az ilyen tipusú apák igen nagy károkat tudnak okozni csupán a jelenléttel.

  • csillamlajhar

    Sajnos én tudok egyet, ahol a férfi javára döntöttek. Tanulságos, szomorú, undorító ügy, amiben a legkevesebb a ki viszi, ki hozza, kivel tanul, kivel nem… 😦

  • Köszönöm, kedves Gumiszoba! Ez egy olyan szuper írás, hogy először is kiteszem a fércbúkra, (hehe, kíváncsi leszek az ismerősök reakcióira!) aztán estig hagyom érlelődni á magvas gondolataimat, és én is kiöntöm a szívem, mert most túl hosszú lenne.
    Csak annyit teszek hozzá, hogy mit várunk egy olyan “gyerekbarát” országban, ahol pl a szülő csak a gyerek 12 éves koráig kaphat betegszabadságot a gyereke ápolásához? Mert egy 13 éves ugye remekül ellesz otthon 39 fokos lázzal. 😦

  • Azt bírom, mikor apa (nem bántalmazó, csak olyan rendes apa) elviszi láthatásra a gyereket, vagy közös gondviseléskor nála van(nak), és az új asszonyka, vagy a pasas anyja vigyáz rájuk, viseli gondjukat. Apuci közben “pénzt keres”, vagy csak pötyög a telóján.

    Meg még azt is nagyon bírom, mikor válás után magát progresszívnek tartó apuci fészbuk profilján hirtelen gyerekkel lesz a profilkép, fennen hirdeti, hogy azért ő milyen jó és gondos apa, és hogy felerészt vállal, csak aztán ez a felerész valahogy elmarad, de az új nőnek azért tiszteletben kell tartani, hogy apa már foglalt némiképp, egy előző életben, sőt még szeretnie is kéne azokat a kis édes, csatolt lurkókat. Aztán apuci legyárt gyorsan még egy garnitúra gyereket, mert azt úgy kell, meg az új asszony is basztatja, hát fiatal, istenem, gyereket akar. Minősített eset, mikor apucinak a második vagy harmadik házassága is tönkremegy, és újabb fészekaljakat hoz létre itt is, ott is, sőt amott is, mint valami vírust szórja a spermáját, pedig valójában már az első fészekaljat sem tudja felelősen kezelni. Közben a hárem nyilván öli egymást, apa meg kurva jól elvan, kicsit nyíg hogy sok a teher, meg szenved nagy lelki kínjában, de amúgy meg halál jól elvan, a nők viszik a balhét, a gyerekek szenvednek, gyűjtik szépen a lelki sebeket, a status quo meg köszöni, áll stabilan tovább.

    Egyébként én tényleg kurvára nem értem azokat a nőket sem, akik beállnak ikszedik feleségnek a sorba. Úgy rúgnám seggbe páros lábbal a bekéredzkedő, kölykeitől és exnejétől menekülő életképtelen misztert, mindaddig amíg nem rakja rendbe a saját szarát, hogy a lába nem érné a földet. Hát mit képzelnek ezek? És mi miért szolgáljuk őket, plusz a korábbi porontyaikat is nem ritkán?

    • mabelwheeler

      Mert nem fektetünk elég energiát abba, hogy jól kiismerjük a delikvenst és előéletét, nem figyelünk elég jól, pedig tutira vannak figyelmeztető jelek, csak én speckó nem akartam látni, meg majd úgyis változni fog és aztán jön a pofára esés, mert apu nem változik, ő aztán nem tanul, hozza magával az eddig is jól bevált sémát és nem füntöl neki, hogy ez már egyszer nem működött és egyetemes szívás lesz, főleg a kölköknek, mert a láthatás nem arról kéne szóljon, hogy újasszony vért izzad, hogy elnyerje a kölkök kegyét(akik előre megbeszélték, hogy szopatják, ahol érik), apu meg hobbizik egész nap. Aztán odatolunk a kölköknek valami jó drága cuccot meg benyomunk neki egy filmet a dvd-be és fasza gyerek vagyok kéthetente egy hétvégére, hánem? háde.

      Mert ugye, a HPV oltás drága…majd…valamikor. De a tablet befigyel a lányoknak karácsonyra. Afaszombeleveremanulláslisztbe.

      Nyőjön be a likam, ha még egyszer arra vetemednék, hogy bepasizzak.

      • “majd úgyis változni fog és aztán jön a pofára esés, mert apu nem változik, ő aztán nem tanul, hozza magával az eddig is jól bevált sémát”
        Igen, én is pont ezt látom. Vannak ilyen hitek, hogy majd velem megváltozik. Vagy, hogy az előző nő egy hárpia volt, de bezzeg én, velem majd más lesz minden. Aha… Meg a beleszarás is, a szolidaritás hiánya. A pasi meg röhög a markába.

        Egyébként azt gondolom, hogy vannak olyan férfiak, akik szépen lezárják előbb a korábbi vállalásaikat, kialakítanak egy rendes, felelős, működő rendszert, amibe utána viszonylag tiszta lappal jöhet egy új nő, egy új fészekalj, (persze ha van elég bevétel mondjuk annyi kölyköt etetni), és azzal nincs is semmi bajom, sőt ott szerintem nagyon klassz, diverz, újszerű és tényleg működő családmodelleket lehet így kialakítani. Csak kevés ilyen van, mert a nagy, hagyományos, népi társasjáték sokkal inkább arról szól, hogy felelőtlen és kényelmes, senkiházi miszterek játsszák az eszüket, sajnáltatják és szolgáltatják magukat, és még értelmes, tanult, erőforrásokkal bíró, erős nők is kritika és önkritika nélkül sokszor beszállnak a buliba, egymást taposva.

        • mabelwheeler

          Teljesen jól mondod. 😦

          Egyébként esetünkben apu sokat változott. De még így sincs ott, ahol lennie kéne kölökügyben.

          Mi meg bedőlünk és utána verjük a fejünket a falba és igen, sisterhood…na, azt (is) kéne fejleszteni.

          Aztán mikor mondod neki, hogy már értem, mitől lett exnej hárpia, úgyhogy ne csodálkozz, hogy én is afelé tendálok, akkor meg néz rád kikerekedő szemekkel és sértődött arccal, hogy nanehogymá, hámibajod?

          • mabelwheeler

            Egyébként így utólag végiggondolva nincs mentségem, én voltam a hülye, nem kellett volna belemennem, míg nincs tabula rasa. Tényleg a nők azok, akik ebben is el tudnának érni komoly változást.

            Miért csináljuk ezt, csajok(mármint, akik így “melegváltásban” jöttek össze apuval)? Borítékolva van a szívás és pluszban tényleg leszarjuk nőtársainkat. :/

            • Azaz, nagyon jol mondod.
              Nem teljesen ugyanez, de hasonlo – pszicho ex (iszonyatos csavo, hisztis, erzelmi zsarolo, hatarokat nem tisztelo, manipulativ, szakitas utani raadasul zaklato) azonnal becsajozott ahogy kibasztam. Azonnal, erted azonnal. Mivel ez a csaj telekommentelte a csavo es annak baratainak kozossegi media oldalait megtudtam hogy ki is o es mikozben a csavo meg engem zaklatott – telefonon rendszeresen de neha meg is jelent a lakasomnal hivatlanul (az egesztol sulyos alvaszavaraim lettek egyebkent meg mindenfele mas problema). Es a csaj kommentjeibol szinte lattam hogy mit hihet rolam,ilyen abszolut magas lorol hogy haha most mar enyem a pasi, az ex biztos egy hulye picsa volt.
              Hatborzongato hogy nekem is eloadta a hattyu halalat a csavo es en is elhittem hogy az elozo csaj(ok) mind problemasak voltak de majd en. (hozzatartozik hogy a csaj vegul kibaszta es ot is zaklatta utana.)

              Egyszeruen igy megy ez, fel kellene ebredni ebbol mert baszki miert csinaljuk mar ezt? Logikat kidobva az ablakon a csavo karjaba omlani miert kell? En meg egyszer soha tobbe en kurva jol megtanultam a lecket – jo ennek meg az az ara hogy rohadt gyanakvo vagyok meg szerintem nem is tudok mar belelazulni egy kapcsolatba normalisan soha tobbe.

              Faszom a disney mesekbe meg a kiralyfikba, tiszta idiotava neveli a noket ez a rozsaszin enkicsiponim-os vattacukor vilag, sokszor nem is kell a farkasnak baranyborbe bujni, beengedjuk mi farkaskent is.

              Kerdes egyebkent – ti szolnatok? Ilyenkor kell szolni az uj csajnak hogy vigyazz kislany, ra fogsz baszni? HInni fog-e neked? Mit kell ilyenkor csinalni.
              Egy baratnom figyelmeztette az uj csajt a csavo agressziv hajlamairol, nem hallgatott ra a csaj, azota is egyutt vannak. Marpedig pasi nem valtozik meg, vagy csak nagyon nagyon nagyon ritkan.

              • mabelwheeler

                Nem kell szólni, úgyse hiszi el. Majd megtapasztalja saját kárán, vagy kivételesen nála mégis megváltozik a csákó, olyan is van tán, szökőévente egyszer biztos.

                De ha már kérdés:mi van olyankor, ha tudod, hogy egy barátnőd faszija félrepróbálkozik? Na, olyankor mi van? Agyalok ezen egy ideje. De oda lyukadok ki mindig, hogy nem, hogy nem kell, de nem is szabad szólni.

                • Engem nagyon bantott hogy nem tudtam neki szolni neki de tudom h nem hitte volna el. Eleve a csavo ilyenkor azzal indit hogy az excsajom az mekkora egy hulye picsa/hazisarkany/anyagias kurva volt megcsalt/atvert/basztatott engem szegeny ferfit.
                  Az uj no meg be fogja kajalni mert mire eljutnak idaig addigra legtobbszor mar szex is volt, tombolnak a hormonok, arad az empatia hogy jaj szegeny fiu. Most ebbe a hormonkodbe te probalhatsz betolakodni a te keretlen figyelmezteteseddel, a csaj le fogja szarni. De engem akkor is bantott mert en ugy iteltem meg a csavot hogy a kozveszelyes illetve viszonylag artalmatlan pszichopata mezsgyejen mozgott es komolyan aggodtam.
                  kb ugyanez a szitu a feleseguket megcsalok szeretoivel is, teljesen ugyanez a szitu.

                  hallod, amit kerdezel az nagyon nehez. En nem tudom, szerencsere meg nem voltam ilyen szituban de nem is tudom mit csinalnek. Ha a legeslegjobb baratnok ferje/pasija csinalna akkor azt lehet hogy nem birnam szo nelkul nezni. Nagyon nehez kerdes mert egy ilyen dolog a baratsagot nagyon megviseli, eleve a szegyen amit ilyenkor a csaj erez az rettenets…attol is fugg h te hogyan kezeled persze de en tenyleg csak regi, eros baratsagoknal vallalnam be. Bar a fene tudja, ez asszem olyan dolog hogy akkor dolne el mikor helyzet van.

                • mabelwheeler

                  Konklúzió:fasz kivan a faszikkal. :/

                • “De ha már kérdés:mi van olyankor, ha tudod, hogy egy barátnőd faszija félrepróbálkozik? Na, olyankor mi van?”
                  Mi lenne, ha ezt a kérdést feltennéd a szóban forgó barátnőnek is és ha ő azt mondaná erre, hogy “én aztán nem szeretném tudni” akkor nem szólsz, de ha azt mondja tudni szeretné, akkor elmondod. Lehet persze még így is megorrolna rád, mert más az elmélet és más a gyakorlat, főleg a saját bőrünkön.

                • mabelwheeler

                  Nem merném megkockáztatni. Ha meg esetleg olvas itt, buknám azonnal. Nem, nem akarom, hogy szenvedjen. Néha jobb nem megtudni dolgokat.

                  “Csak semmi szarság…azt rühellem!” (Dutyi Dili)

                • JudithBerger

                  Egyszer, még kamaszkoromban nem szóltam ilyen esetben, a mai napig bánt. Én tudni akarnék róla és azóta én pont emiatt szólni is szoktam.

                  (Persze volt olyan, hogy megszakadt a barátság emiatt, de az nem rajtam múlt, hanem a csaló fél kakikavarásán, aki elhitette a baráttal, hogy ő nem is csalta meg, csak én hazudozok… aztán rá egy hónapra elhagyta a barátot és még pár évig együtt volt azzal, akivel állítólag nem csalta meg. De addigra engem sikerült úgy befeketítenie, hogy már nagyon nehéz olt a barátság folytatása, mondjuk, hogy szinte lehetetlen. A fél egyetem vigyorogva végignézte, ahogy nyilvánosan át van verve, de persze én voltam a genyó, mert szólni mertem neki.)

                  Nem tudnám ölbetett kézzel végignézni, ahogy egy számomra kedves embert átvernek, és szerintem ebben az esetben a hallgatás valamiféle jóváhagyás és kihátrálás a barátság felelősségéből…. bár tény, ez totál az a helyzet, ahol a rossz hír hozóján csattan az ostor.

                • mabelwheeler

                  Ez marha nehéz ügy. Én is filóztam sokat, hogy-ahogy te is írod-ez valahogy a felelősség hárítása…de ha végiggondolom a forgatókönyvet, akkor mindig arra jutok, hogy a barátnak lesz a legszarabb, mert igen, mi van akkor, ha a pasi megdumálja, hogy nem is igaz, a csaj hisz neki, együtt maradnak, de belül ott fog motoszkálni azután már a kétely, ami mérgezi a kapcsolatot, stb…

                  Ehh…lehet, hogy gyáva szar vagyok, de nem vállalom be.

                • Az a baj, hogy moralisan teljesen ertheto, ha figyelmeztetni akarjuk a baratunkat, viszont a valosagtartalmat senki nem akarja elhinni, de megzavarja, frusztraltta teszi ot. A masik problema ezzel, hogy megiscsak maganugy, valahogy az erzelmi szarbol mindenkinek maganak kell kikeveredni es felismerni dolgokat. En nem felrekuras teren, de annyit koptattam a pofam es semmit sem hasznalt meg ugy sem, hogy az alany(ok) latta jol, hogy gaz a kapsolata. Azt is lattam amikor valaki szolt, hogy” hello, felrekur a csavod es meg jokat is rohog a hatad mogott” Felborult a rend, de vegul a fickoknak kivetel nelkul megbocsajtottak es a hirvivo lett a sotet lo. Szoval a kerdes az, mit erunk el a figyelmeztetessel?

                • mabelwheeler

                  Én nem akarom figyelmeztetni, csak elmerengtem, ilyenkor mit kéne vagy lehetne, de mondom, én is arra jutok, hogy nem szabad elmondani.

                • Egyik barátnőm van ilyen helyzetben van, de ő nem szól. Azért, mert már levonta a konklúziókat a feleség eddigi reakcióiból. Kiderült, hogy a férj félrejárt kicsit (pár hónapig), de mindent megbeszéltek (nem jelentett nekem semmit, én téged szeretlek, figyelek rád, te kellesz nekem, kérlek, ne hagyj el, mert azt nem élem túl….blabla), és most szent a béke. A feleség nehezen is, de megbocsátott. Válás nem lesz. A pasi viszont ott folytatja, ahol abbahagyta. Annyi változott, hogy most jobban odafigyel arra, hogy megjátsza magát, ő most milyen nagyszerű férj, de továbbra is ugyanúgy találkozgat a nővel. Barátnőm meg pont szemtanúja volt az egyik randinak. Hiába szólna, értelme nincs, mert a férj úgyis bocsánatot nyerne. Akkor meg minek?

                • mabelwheeler

                  Igen, nincs értelme.

                  Másik kommentedhez: Mintha engem írtál volna le! Pont ugyanilyen nyuszi vagyok. Szerencsére nem kell emberekkel találkoznom, úgyhogy így sok szart megúszok. De ha bedobnának a sűrűjébe, asszem, nem bírnám a gyűrődést. Kerülöm is az emberek, ahogy csak tudom.

                  Te meg fasza csaj vagy, ne várj 70 éves korodig, míg elhiszed magadnak. 🙂

                • mabelwheeler

                  Ja, igen! Örülök, hogy már nem szívja a véred az a fa…ööö…férfi. 🙂

              • “Kerdes egyebkent – ti szolnatok? Ilyenkor kell szolni az uj csajnak hogy vigyazz kislany, ra fogsz baszni? HInni fog-e neked?”

                Hát ha én lennék az új asszony, vagy esélyes lenne egy nős pasival összejönni, akkor először is, még mielőtt összejönnék a pasival, elmennék a régi asszonyhoz beszélgetni vele, hogy mi a pálya, és hogy mit szól hozzám, el tudja-e fogadni az új helyzetet, egyeztessünk. Meg érdekelne is a véleménye a pasasról, meg a világról. Próbálnám keresni a helyem ebben a helyzetben, ezeknek az összekapcsolódott embereknek a világában, tárgyalni, kooperálni. Nyilván ezer szállal kötődnek egymáshoz, naivitásnak tartom azt képzelni, hogy levegőnek lehet tekinteni az exeket, a korábbi gyerekeket és az ő jogos érzelmi szükségleteiket, ha mindenáron be kívánom vállalni az új, reményteli misztert.

                Ha hozzám, mint régi asszonyhoz jönne egy új nő, vele is szívesen beszélgetnék, egyeztetnék. És ha egy új nő jót akar tőlem, akkor ezt el is várnám, tekintve hogy az aktuális pasijának van pár vállalása felém és a közös gyerekeink felé, amit elvárom, hogy komolyan is vegyen (a pasi), vagy ha nincs kedve komolyan venni akkor nagyon gyorsan és nyom nélkül tűnjön el az életünkből, a gyerekekéből is. Ahogy a régi mondás tartja, nem kényszer a tortaevés…
                Viszont ilyen csikicsuki libikókázásról ne is nagyon álmodozzon, mert attól igen morcos leszek. Gyerektartás sem kell, kenje a hajára, csak menjen gyorsan a pékbe. Mármint a pasi.
                És az új nőtől is elvárom, ha nem akar magának egy undorító házisárkány luksógornőt, akkor respektálja a pasi korábbi életének szereplőit.
                Szóval ha odajön a nő beszélgetni, én őszinte lennék vele és kooperatív, ha meg nem, akkor nem kívánom magamat sem neki, sem az expasimnak, mármint ha a pasim egy akkora puhapöcs lenne, hogy egy ilyen helyzetbe megpróbálna belevinni úgy, hogy nem beszélt velem előtte őszintén.

                Ebből a nézőpontból kiindulva igen, én elmondanám a nőnek őszintén, hogy mi a pálya, ha megkérdezné. Egyébként a pasim egy jó fej férfi, sok jót is tudnék róla mondani, sőt több jót mint nemjót, és kissé mondjuk cinikusan, de sok sikert is tudnék az új nőnek kívánni, őszintén, tudva/elmondva azt is, hogy mi van a fickónál a serpenyő negatív oldalán. Elég vicces helyzet lenne, most ha így belegondolok, és azt hiszem nem irigyelném a nőt, akinek újra kéne kezdeni vele :).

                • mabelwheeler

                  Ez egy érdekes világnézet, nem tudom, hányan gondolkodnak ugyanígy, de sejtem, nem sokan. Asszem, a régi asszony szétverne a fejemen egy zománcos lábast, ha bekopognék hozzá, hogy “jöttem tárgyalni a miszter felosztásáról, mit szólsz hozzá, beszéljük meg, nőtárs”. De asszem, a reményteli miszter is lehidalna ettől.
                  Neked van saját tapasztalatod ilyenről?

                • Hat meg a legtobb no nem is akarna az exszel targyalni hiszen a pasi szerint “az a no egy elmebeteg” tehat mar alapbol ugy gondolsz ra hogy jobb tavol tartani magad tole.

                • Egy ismerősöm találkozott az exe új nőjével, és megmutatta neki az aznap kapott sms-t a pasitól. A pasi simán megmagyarázta az új nőnek, hogy az ex az idegbeteg.

                • Mondom, a csillamponis neveltetes, a tarsadalmi elvarasok, empatia es szexbol fakado rozsaszin drogos kod miatt szinte barmit el tud hitetni ilyenkor egy faszi.
                  Ezeket a dolgokat kellene megtamadni, ha a drog meg az alkohol mellekhatasaira figyelmeztetjuk a gyerekeket akkor talan a szex-drogera is kellene 😀

                • “empatia es szexbol fakado rozsaszin drogos kod”
                  tudtam, éreztem, hogy módosult a tudatállapotom 😀 😀 pedig nekem is mondta a barátnőm, hogy nyissam már ki a szemem, de lesz@rtam. Meg, bár sokadik feleség voltam, de nem melegváltásba érkeztem, akkor már évek óta elvált, úgy tűnt olyan lerendezős, kibeszélős válása volt. Az ex feleség meg ódákat zengett róla, ma már úgy gondolom szándékosan, nehogy már én megússzam.

                • Laci mikor az en sztalker exem engem zaklatott az uj no mellett o ugy adta elo mintha forditva lenne a dolog, marmint hogy en zaklatom 😀 Szoval valszeg jol tettem hogy nem vettem fel vele a kapcsolatot, szerintem meg fel is jelentett volna zaklatasert 😀

                • “nem tudom, hányan gondolkodnak ugyanígy, de sejtem, nem sokan.”
                  Nem is véletlen, hogy a posztban leírt állapotok úgy vannak, ahogy Gumi írja. Tök szar körökben pörög a nép és szenved mindenki. Főleg a nők. A gyerekek meg szépen ügyesen gyűjtik a traumákat.

                  “Asszem, a régi asszony szétverne a fejemen egy zománcos lábast, ha bekopognék hozzá, hogy “jöttem tárgyalni a miszter felosztásáról, mit szólsz hozzá, beszéljük meg, nőtárs”.”
                  Az exnek is érdeke, mert ő az aki a legnagyobbat szívja, a nyakába rohad az összes gyerek, tartásdíj még mutatóba is alig, plusz a fater tabletje, amivel leginkább saját bűntudatot enyhít, apajófej, anyahárpia leosztásban, ahogy írjátok is. A nőknek az érdeke, hogy megegyezzenek, és tiszta helyzetet követeljenek a férfitól, aki az oszd meg és uralkodj elv mentén röhög a markába. Ha én lennék az új nő, az tutifix, hogy addig a miszternek semmi esélye nem lenne nálam, amíg ezeket a köröket le nem futottuk. Szarfaszú, nőkizsákmányoló lúzerrel nem állunk szóba, ez az alap :). Ha az exnejével, a gyerekeivel egy lusta, felelőtlen szemétláda, akkor majd velünk nem lesz az?? Ugyanmár…

                  “De asszem, a reményteli miszter is lehidalna ettől.”
                  Tegye is, egész nyugodtan. Jobb is ha tudja, hogy mire számíthat, még az elején, a miheztartás végett. Ne jöjjön nekem a hülye dumával, hogy bezzeg a régi nő és ő meg szegény, mert még véletlenül sem kívánom ezt bevenni. Ha tökös gyerek, akkor beleáll, a helyzetbe, és igyekszik felnőttként viselkedni. Ha meg nem, akkor legalább látom már az elején, hogy kivel van dolgom. Valójában mindenkinek az érdeke ez.

                  “Neked van saját tapasztalatod ilyenről?”
                  Egyszer kerültem közel ahhoz, hogy új nőként szerepeljek egy családos pasinál, már készültem a feleséggel a beszélgetésre, de aztán a pasival nem alakult ki az ügy és okafogyottá vált a dolog. De az tuti volt, hogy megyek a nőhöz, mielőtt a pasival komolyra fordul a sztori. Sokszor voltam olyan helyzetben, hogy új nő került a láthatárra, ők nem akartak jönni beszélgetni és a pasim meg felém tisztán, őszintén játszott, sőt még a nők felé is. Amit elmondott a kapcsolatunkról az tényleg úgy volt, amit ebből a nők hallani akartak az egész más volt, és szerintem gyakorlatilag eléggé megszívatták magukat. Bármelyikükkel leültem volna dumálni, békésen, ha lett volna annyi vér a pucájukban, hogy felkeresnek, tudtak rólam és a közös gyerekekről, teljesen.

                  “Hat meg a legtobb no nem is akarna az exszel targyalni hiszen a pasi szerint “az a no egy elmebeteg” tehat mar alapbol ugy gondolsz ra hogy jobb tavol tartani magad tole.”
                  Azért ha egy ilyet mond nekem a pasi, akkor abból helyből gyököt vonok, és minimum visszakérdezek, hogy mit mond ugyanerről a menyecske. Legyünk kicsit realisták, pontosan tudhatjuk, hogy milyen állapotok vannak a kapcsolatokban, mik a viszonyok. Ha egy pasi így indít, az helyből gyanús. Nektek nem? Pláne ha gyerekük is van, és a pasinak van ideje és lehetősége, hogy velem elkezdjen találkozgatni, pláne ha titokban, vagy munkaidőben, vagy hétvégén, vagy valami teljesen, a feleség számára unfair helyzetben, amiben a nő valószínű épp a közös gyerekeket pesztrálja. Vagy szerintetek nem? És akkor mi a perspektíva? Elválik majd ez a jóember? És hozza majd nekem láthatásra a kölykeit? Én nekem kell majd főzni rájuk is? Meg bájologni velük? Hát hülye vagyok én? Ha nem lehet tisztán játszani és beszélni a pasassal és az exnejjel, akkor szerintem az a pasi felejtős, mert ott sokkal nagyobb gebasz van a lelkében, mint amit látni lehet az elején. Én azt mondom kedves nőtársaim :).

                • Élőlény, teljesen egyetertek, en is azt vallom hogy legyunk mar realistak…nade mire en eljutottam addig volt par trauma. Mert bizalomra neveltek es en hulye elhittem bazmeg hogy a regi csaj gaz volt. Bevallom, en elhittem, jo nagy hulye voltam, soha tobbe el nem hiszem ez biztos. Nalam most mar tuzkarikakon atugralas van, vallatas meg mindenfele tesztek mire valaki eljut odaig hogy szoba keruljon hogy lesz valami esetleg.
                  Egyszeruen azokbol az okokbol kifolyolag amiket mar mondtam – csillamponi, neveltetes es szex-kod – en beszoptam hogy szegeny fiu. Es bazmeg nem is egyszer hanem ketszer. Akkora manipulativ allatok tudnak lenni nemely faszik hogy ha nem vagy erre kihegyezve meg trenirozva meg ha hiszel az oszintesegben es hiszel masoknak akkor oriasit tudsz szopni egy ilyen helyzetben.

              • mabelwheeler

                Az én exem exe engem fel is jelentett, hogy megvertem.

                • Marmint az exedet vagy az (ex)nojet?

                • mabelwheeler

                  Az exem volt neje engem, mikor még az exem aktuális volt, nem ex. 😀 Nem egyszerű.

                • 😀 Hat nem.
                  Azert kepzeletbeli veresert feljelentgetni az kemeny azert.

                • mabelwheeler

                  Mentem is bíróságra, pedig már a rendőrök is kiröhögték, akiket ott rögtön rám hívott. Persze, nem jött el a tárgyalásra.

                • mabelwheeler

                  Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy picit összefogtam a mellyin a ruhát. De csak azért-mert én egy nagyon szelíd és türelmes ember vagyok alapjáraton-, mert azt mondta, rágyújtatja a szüleimre éjjel a házat.

                  De akkor már hónapok óta provokált, oda járt a ház elé szinte naponta.

                • Kivancsi lennek a gondolatmenetre ami ilyenkor vegigmegy egy ilyen ember fejeben 😀

                • mabelwheeler

                  Nem volt túl bonyolult. Ez a nő tényleg egy genyó. Főleg a saját gyerekeivel és még csak nem is tudja.

                • mabelwheeler

                  Totál igazat mondasz, ezt én is igazolom, mert pl ex anno folyton szőkét akart csinálni belőlem, meg hogy hordjak piaci csinit, és szerette, hogy nem vagyok hájas, ami aztán idővel elmúlt, mármint híztam mellette 12 kilót. Aztán ex lett belőle, immáron 7-8 hónapja, hájas is vagyok, elég trehongyán öltözködöm, a hajam erősen őszül és mégis meg akar pajszerolni feszt, szóval, nem tudom, hogy ez a lustaságának tudható be, hogy nem keres más nőt, vagy tényleg mindegy, hogy nézek ki, mer így is imád( hehhe), vagy a fasz se tudja, minő gondolatok lötyögnek a huzatos fejében…rejtélyes.

                • Engem az haborit fel hogy veszik a batorsagot egyeltalan az en testemmel kapcsolatban barmifele elvarast tamasztani. Hat elmennek a picsaba en azt mondom, akinek igy nem tetszem az igy jart. En nem fogok magassarkuban billegni meg feszes ruciban fesziteni mert kozben kiderul hogy az amilyen vagyok, amilyen ruhat hordok (farmer pulcsi kombo 😀 ) illetve amennyire nem festem magam annak is siman megvan a kozonsege. Hat nem egyszerubb igy mindenkinek? A faszi nem lesz frusztralt par honap utan mikor en mar megunnam amugy is a csiniruhakat meg a makeupot hogy hova tunt az a cica aki neki megtetszett meg nekem se kell megjatszani magam. Kenyelmes ez igy.
                  Ennyi, nincs trukk egyebkent, nincs szaros nok lapjas hogyan hoditsunk meg egy ferfit tiz lepesben. Lofaszt, az vagyok aki, ugy oltozom ahogy tetszik ha bejon valakinek az jo, ha nem az se baj.
                  Istenem, ha mindezt tudtam volna tiz eve!

                • mabelwheeler

                  Ha mindezt tudtam volna 20 éve! Anyáááám! Mennyi cuclit megspóroltam volna!
                  Na, ezeket kéne oktatni az iskolában, nem azt, hogy milyen undi, ha szőrös a láb, a fasz üsse ki a fogsorukat!
                  Hány éves vagy, ha szabad tudni?

                • harmincketto. viszonylag hamar rajottem a dolgokra, segitett az egy darab bantalmazo ex es az egy darab pszicho sztalker ex plusz a sok semmirekello a ketto kozott 😀

                • mabelwheeler

                  Nem is tudom, sajnáljalak, hogy ennyire fiatal vagy és már nyílt szemű, vagy örüljek neki. Válassz te. 🙂

                • Na latod ez egy jo kerdes! 😀
                  Szerintem orulj, jobb az igazsag igy legalabb mar jobban vedem a tamadasokat, nem terit le minden faszom jotment mint regen.

                • mabelwheeler

                  Igaz.
                  “nem terít le minden faszom jöttment” 😀

    • “mint valami vírust szórja a spermáját,”
      Hát az enyém ilyen vírusgazda volt, meg beálltam sokadiknak a sorba is 😀
      De ugye azé’ nem bántasz? Valahogy úgy van ahogy mabelwheeler írja

      • Jaj koi, dehogy bántalak! Azon vagyok, hogy kimondjuk, hogy hol vannak azok a pontok amikben össze tudunk fogni, mindenféle helyzetű nők, és kimászni ebből a társasjátékból, ami nagyjából gyakorlatilag senkinek nem jó.

        • Szerintem majdnem mindannyian voltunk mar ilyen helyzetben – marmint hogy a kulso sokszor egyertelmu jelek ellenere ugymond a “szivunkre” hallgatunk. En ezt az ugymond “szivre”hallgatast a kovetkezo elemekre bontanam: tarsadalmi nyomas (pasi nelkul ertelmetlen az elet) csillamponis szokeherceges gyerekkori beidegzodesek, szexbol fakado szerelem hormonok es velunk szuletett empatia (szegeny pasi mennyit szenvedett na majd mellettem jo sora lesz) amit a pasi nagyon jol tud manipulalni.
          Na de hogy hogyan vedekezunk ez ellen az egy kulon kerdes.
          Aki megegette mar magat sokszor az elobb-utobb megtanulja persze vagy legalabbis ovatosabb de hogyan lehetne azt elerni hogy mar az elejen ovatosak legyunk.

          • Erre szokták mondani, hogy azokos más kárán tanul, a hülye meg a sajátján se…. Igenis tudatosítani kell a gyerekekben, hogy milyen a normális és a nem normális párkapcsolat, hogy később ne ugorjanak bele hülyeségekbe.

            • Egyetertek, tanitani kellene. Foleg a lanyokat hogy a kiralyfis sztori az eleg felejtos. En senkitol nem kaptam tanacsot – jo pelda nem volt elottem, igy nem is lehetett maskent. Anyam is csak azt tudta mondani hogy csak ne olyat mint apad…jo jo de akkor milyet?
              Persze az alap hogy aki nem banik velunk jol – na de ha manipulativ es ugy csinal mintha de kozben meg nem es lepesenkent epiti fel a bantalmazoi legkort? Ezeket a dolgokat tanitani kellene, a csaladi eroszakot. Erted ha szepen elmondjak a lanyoknak hogy nem minden fiu kiralyfi hanem vannak nagyon nagyon nagyon rossz fiuk akik igy fogjak felepiteni a csaladi eroszak legkoret hogy: es akkor lepesekben lehetne leirni ahogy a NANE meg mas szervezetek leirjak. Peldaul.
              Lehetne egy szocialis tanulmanyok ora ahol ilyesmit lehetne tanitani siman.

              • Próbáltam tudatosan nem olyat választani, mint az apám vagy legalább ne olyan legyen, mint a körülöttem élő férfiak. Szóval, kérem szépen választottam egy nagyon kedves, nemdohányzó, alkoholt nem fogyasztó, engem tenyerén hordozó, érzékeny srácot. Aztán, hogy ebből lett egy sértődékeny, hisztis, lelkileg bezárkozó, egoista, engem lenéző, kioktató, később barátokkal hajnalig kocsmázni járó férfi, az már más dolog.

                • Sunyi, hazug, gerinctelen, gyáva – ez kimaradt a felsorolásból.

                • mabelwheeler

                  Van valami lehetőséged kilépni ebből? Vagy nem akarsz?

                • Ez az, hogy egy csomo pasin nem latszik elso blikkre hogy mibol faragtak – sok szaron mentem en is keresztul mire tudom nagyjabol hogy mire kell figyelni. Es meg igy sem vagyok biztonsagban, meg johet igy is pofon, abszolut nem erzem ugy hogy na en mar mindent tudok, most mar senki sem tud atbaszni.
                  Masok hibajabol tanulni…hat tok jo lenne de meglehetosen nehez mikor minden szituacio egyeni plusz a manipulator is maskepp jatszik ha en vagyok az aldozat vagy ha a szomszed Marika.

                • mabelwheeler – Már vége, nem vagyunk együtt, csak kicsit elszidtam szegénykét, hát…. ö……izé lassan dolgozom fel a velem történteket, túl lassan. A hatása az, ami alól nehezen lépek ki. Valaki már említette nekem, hogy valószínű, rossz szocializáció eredménye lettem, így nem tanultam meg azt, hogy bizonyos helyzetekre hogyan kellene reagálnom vagy azt, hogyan álljak ki magamért. Szóval valamilyen szinten gyáva nyuszi vagyok. A problémám, hogy ez nem csak a párkapcsolatomban volt így. Munkahelyemen, baráti körben, családi beszélgetések, viták során sajnos ilyen nyuszi üzzemmódban működöm. A kapott beszólásokon, felém elejtett megjegyzéseken is képes vagyok napokig rágódni. Úgy érzem, hogy a gyengeségemet az emberek látják rajtam. Olyanok, mint a farkasok, akik megérzik a vérszagot, aztán a nyuszinak annyi, megeszik ebédre. A fene vinné el a kibaszott nagy érzékenységemet, szeretnék kőkemény, határozott és erős lenni, magasról tojni mások véleményére. Ha nagyon összekapom magam, ilyen tempó mellett, talán 70 éves koromra sikerül is :).
                  Elnézést, ez nagyon off volt, egyáltalán nem a témához tartozott.

              • Önismeret, egészséges önbizalom, vereségmentes kommunikáció, konfliktuskezelés. Ez már minimum négy tantárgy.

      • mabelwheeler

        Mind beszopjuk legalább egyszer. Nem nagyon van választék se, meg választás se. Beállsz a sorba vagy egyedül maradsz.

        • Sokat tapasztalt barátnőm felvilágosított, hogy a férfiak 80%-a defektes, a maradék normális. Szóval ne aggódjak, hogy nem sikerült még rendes példányt kifognom. Na de ilyen rossz statisztikai adatokkal hogyan is sikerülhetne? :-/ Most nagyon pesszimista lettem. Amiket itt írtok, abból arra következtetek (talán hibásan), hogy sajnos igaza van.

          • mabelwheeler

            Sajnálom, hogy tőlem kell megtudnod, a normális 20%-ból 12% már 80 fölött van, a maradék elkelt.
            Csak vicceltem. Ne legyél pesszimista egy percig se.

            Lehet faszi nélkül élni, hidd el. Méghozzá tök jól.

            • Ezaz, oda kell eljutni hogy rajossz hogy nem kell pasi, onnantol minden tok fasza. Tanusithatom. Ez a pasi nelkul nincs elet ez nagyon kiszolgaltatotta tesz egy not.
              Nem mondom h nem jo ha van valaki, elmenni ide-oda, segit cipelni a bevasarlo cekkert, utazgatni lehet vele, van rendszeres szex is stb stb.

              De en abban hiszek hogy a parkapcsolat az csak egy lehetseges eletforma, nem az egyetlen. A legtobb dolgot az eletben lehet egyedul is csinalni sot egy csomo dolog meg jobb is egyedul mint massal. Ahogy van olyan ami meg parban jobb, tehat egyik eletforma sem jobb a masiknal. Mas.

              Egy faszi akkor jo ha jobb lesz tole az eletem, ha valamit hozzatesz. Nem azert hogy legyen mert kulonben juj mi lesz, egyedul fogok meghalni jezus! (amugy is egyedul halunk meg, ez nem egy tarsas elmeny 😀 plusz az a romantikus dolog hogy majd az oreg csavom fogja a kezemet a halalos agyon nem fogja kellemesebbe vagy kevesbe riasztova tenni a halal kozelseget az kurva biztos. Meg aztan, ez baromira ritka hogy a csavo ott fogja az en kezemet, eleve elobb halnak szoval meg ez is szopas 😀 )

              • Nem kell pasi alatt azt ertem hogy nem KELL nem azt hogy egyaltalan nem kell ertitek. Jo ha van (de akkor olyan is legyen) de az is jo ha nincs.

              • mabelwheeler

                Így-így! Totál egyetértek!

                Mellesleg nekem óriási szabadságot adott, amikor rájöttem, hogy pasi nélkül nemcsak hogy lehet, de jobb. Az más kérdés, hogy én ezzel a szabadsággal nem tudok mit kezdeni.

                • O en tudok! Utazni egyedul peldaul, na az tok jo. Veszel jegyet, felulsz vonatra/repulore/buszra aztan usgyi. Leszallsz valahol, korulnezel, ismerkedsz, oriasi. Vagy lehet csoportos utazas is ha egyedul nem jo, csomo embert meg lehet ismerni igy is. Meg mindenfele dolgot kiprobalni – extrem sportokat peldaul – az is tok jo. Meg uj tarsasagokat talalni – ha nincs feltekenykedo hisztis picsa pasi az is milyen tok jo tud lenni. Vagy csak otthon lenni es nem mosogatni mer’ nincs kedvem aze’. Meg fozni akkor es azt amit en akarok. Meg azt a filmet nezni amit akarok. Meg moziba menni ugy hogy nem pofazik hozzam senki kozben es nem akarja mindenaron a vallamon atvetni a husos nehez kezet hogy aztan ott tartsa vegig tok kenyelmetlenul. Meg esetleg flortolni egy pofatlanul szep fiuval ha ugy tartja kedvem, mindenfele kotelezettseg nelkul. mert miert ne, aztan ha meggondolom magam akkor elkuldom hogy hat bocs, megse. Meg mindenfele hobbikba fogni es ha esetleg megunod nincs aki pofazzon hogy nem vagy eleg kitarto. Egyedul aludni (boldog sohaj).

                • mabelwheeler

                  Az a legjobb! Egyedül aludni! Imádom. (boldog sóhaj No.2.)

                  Látod, MarvElla, mi minden faszaság vár rád? Csak most kezdődik az élet. 🙂

                • jaja nincs is annal jobb. Eddig minden pasimnak volt valami borzaszto alvasi szokasa – a legtobb horkolt valami iszonyatosan, volt aki almaban beszelt – egyszer felult es kozolte ilyen siri hangon hogy “tudom hogy dugsz a legjobb baratommal” (*nem volt para egyaltalan, utana rettegtem hogy esetleg almaban megfojt vagy agyonver – amugy nem emlekezett utana az egeszre, legalabbis azt allitotta, fu hatamon futkos a hideg mar az emleketol is), aztan volt aki hanykolodott sokat, volt aki az agyat sajatitotta ki, volt aki a takarot. Szoval egyedul alvas az nagyon jo, mar csak ezert nem fog hozzam koltozni senkise.

                • mabelwheeler

                  😀 Aztakurva!
                  Nekem volt egy olyan, aki éjjel mindig rémálmodott, olyankor felült és ordítani kezdett, hogy áááááá, de teli torokból. Ez akkor lett nagyon gáz, mikor szereltem egy polcot az ágy fölé, amin egy csomó vacak volt, köztük egy komplett hi-fi, amit fejjel lekapott egyik ilyen felugrásánál és arra ébredtem, hogy borul rám minden. Egy idő után olyan rutinom lett, hogy aludtam, de éreztem, hogy pattan felfelé, én már röptében a szájára tapasztottam a tenyerem. Anyááám!

                  Az utolsó exem meg folyton mancsozott éjjel, nem tudtam aludni, állandóan járt a keze és nem is emlékezett rá, meg tudtam volna ölni érte.

                  Bocs az OFF-okért, Gumi, de hát ezek komoly és fontos tapasztalatcserék.

                • Hallod ezek meg almukban is defektesek 😀 😀 😀
                  A sok elfojtas, az.
                  Mert sirni meg erzelmet kimutatni azt nem lehet ugye, aztan beleorul mind mert az erzelmek azok fura kis dolgok, elfojtani oket nem nagyon lehet, valahol ki fog jonni, ha napkozben meg tud is uralkodni magan almaban mar nem. Kivancsi lennek hogy milyen a nemek aranya az alvaszavarban szenvedok kozott. Mi nok max nem alszunk a sok stressz miatt de ezek baszki hanykolodnak, verekednek, ugralnak, jarkalnak, ordibalnak, karomkodnak almukban – rengeteg sztorit hallottam mar masoktol is, es SOHA nem azt hogy a no csinalt ilyen para dolgokat almaban. De persze ez nem egy reprezentativ minta, csak az en ismerettsegi korom. Igaz, mikor a pszicho-alvo csavo elkezdte ezeket az iszonyu ijeszto dolgait almaban akkor utananeztem a dolognak es baszki csak noket lattam panaszkodni errol ott is, hogy felnek hogy megoli oket a pasi almaban.

                • mabelwheeler

                  Most eszembe jutott, az nem az én pasim volt, hálisten, de az meg alvajárt és egyszer kiment a konyhába, rámászott a gáztűzhelyre, elővette az ubit és pisált egy jót.

                  Na, igen, a sok elfojtás…

                • Én ugye nemigen aludtam együtt pasival (mondjuk kirándulás, kollégium, katonaság azért volt), ellenben az exemet rendszeresen ébresztettem rémálomból. A lányom is szokott rémálomból ébredni, vagy ébresztem én, bár ő inkább olyan félig alvajárós, nagyon gyakran nem rossz az álma, csak épp dumál, felül, ilyenek.

                • Ha, errol jut eszembe!!! Egyik ex az ejszaka kozepen felkelt, elovette es elkezdett az ejjeliszekrenyre hugyozni. Azon is a mobiljara, a mertani kozepere. Remulten felugrottam hogy mit csinalsz te szerencsetlen – erre aszondja – csukott szemmel – hogy shss, pisilek, nem latod? Aztan gondosan feltorolte egy torolkozovel – mindezt total alvajarva. Masnap reggel ebredek, jon vissza a furdobol es AZ a torulkozo van a dereka kore tekerve.
                  Ugyane’ pasas – vendegek nalunk, vendegeszobaban alszanak – foldon, egyikuk agyban, masikuk halozsakban. Csavom felebred, elteveszti a furdoszoba iranyat es baszki levizeli a halozsakban fekvo 17 eves gyereket. Almaban. Utana mint aki jol vegezte dolgat visszafekszik aludni. Szegeny gyerek arra ebredt hogy valaki csobogtat ra.
                  Volt egy olyan exem aki rendszeresen bepisilt ha bebaszott, na de ez mar csak adalek 😀

                • mabelwheeler

                  Sírok, vazze! 😀 😀 😀 Hugyos Józsik.

                • Nem tudok ezen a téren sok tapasztalatról beszámolni. Az ex horkolt. Mindig felébresztettem, illetve próbáltam ösztökélni, hogy alváspózt váltson. Ilyenkor tagadta a dolgot, és ingerült lett, minek piszkálom (talán mert én is szeretnék pihenni?). Ami viszont a legjobban idegesített benne, az a parancs, hogy egyidőben feküdjünk le aludni. Mindig! ott a helyem mellette.

                • mabelwheeler

                  Hú, hát nagyon gáz a pali. :/

                • Jo, igazad lehet Laci. Tenyleg nem reprezentativ a minta, csak tapasztalat inkabb. Bar a gyerekek az kulon kategoria, naluk ez nagyon gyakori.
                  Na de az almaban fura helyeken vagy csak siman bepisiles az pasispecialitas, te se tagadhatod 😀

                • Hát felnőtt nőnél nem hallottam róla, az biztos, de eddig felnőtt férfinál sem. Ellenben tény, hogy úgy tíz év körüli fiúknál igen, táborokban is tapasztaltam, ekkora lányoknál meg sosem hallottam ilyet.

                • Laci, hozzatartozik a temahoz hogy ezek az almukban pisilos sztorik ezek nagyon gyakran alkoholhoz kothetok. Ugyannakkor ez akkoris pasi dolog, most nem tudom hogy a pasi az ilyenkor tobbet iszik vagy mi van, de mondom, nekem ketto ilyen is volt es baratnoktol is hallottam egy csomo ilyen sztorit. Ha valaki elkezd egy ilyen pisilos sztorit meselni altalaban van meg jopar csaj aki elmeseli a sajat elmenyet.

                • Elhiszem, nem vitatom, attól, hogy én nem hallottam ilyenről – és lehet, hogy tényleg a piával is összefügg.

                • sajnos nők között is vannak éjszakai bepisilősök. Pl. a gyerekkorban szexuálisan bántalmazottak között. Amit amúgy a pasiknál se tartok lehetetlennek. Mármint hogy azok pisilnek be éjszaka közülük, akiket szintén bántalmaztak gyerekkorban. Vagy ha nem is minden esetben ez az oka, de nem lepődnék meg, ha sokuknál erre lehetne visszavezetni. Amúgy bántalmazott fiúkból gyakran lesz bántalmazó férfi. (Nemcsak szexuálisan.)

                  Szóval sok defektes pasi mögött ez is állhat.

              • Fiatalabbat pasit kell választani, és akkor talán összejöhet ez a nagyjából egy korban halunk meg dolog :).
                Egyébként exem nagyon rendes volt, soha nem átallotta kifejteni azon nézetét, miszerint szeretné, ha én halnék meg előbb. Magyarázat: neki fájjon a hiányom, majd ő szenved helyettem. Visz virágot a síromra. Annyira kímélni akart.

                • Ez eleg bizarr brr

                • mabelwheeler

                  Drága ember! A fosás ölné el.

                • Exem (nálam 10 évvel fiatalabb) mesélte: régi iskolatársai közül páran (elit, versenyistálló bp-i gimnázium) a mai napig bepisilnek éjszaka. Hárman már öngyilkosak lettek (nem bizonyíthatóan, de vélhetőleg az iskola/osztály miatt) Exemnek is gondja volt a pisiléssel – nem tudta kiengedni. (mondjuk az ő esetében a szülők is elég érdekesek). És ez kora harmincas korosztály. 😦
                  Amúgy én is mindig ezt mondogattam, hogy majd egyszerre fogunk meghalni. A kapcsolat végül az én kibírhatatlan természetem miatt szakadt meg – amit főleg anyuka nem bírt elviselni.:)

                • Na tessek, jonnek a pisis sztorik 😀

        • nem azért, de nekem volt olyan tapasztalatom anyóssal, hogy azt gondolta, azért kell a fiacskája, mert ha ló nincs, szamár is. Hát mégis mit gondolt? Nyilván el se tudta volna képzelni, hogy van nő, aki nem akar férjhez menni.

      • Egyébként azt is gondolom, hogy tényleg az van amit Anna is ír ((szegeny pasi mennyit szenvedett na majd mellettem jo sora lesz) amit a pasi nagyon jol tud manipulalni.), hogy a pasik baromira tudják az új nőket manipulálni, sajnáltatni magukat, csinálják is, és hogy sokkal előbb fognak a nők ezen átlátni és összefogni, minthogy a pasik rálássanak erre, (az alapvetően unfair előnyökön alapuló helyzetükre) és változtassanak ezen. Tehát ha jót akarunk magunknak akkor jobb ha mi fogunk össze és változtatunk, mintha arra várunk hogy a pasik kezdjenek az alapvetően jobb helyzetükben korrekten viselkedni. Ezt kábé szerintem a “csillamponis szokeherceges gyerekkori beidegzodes” várni, Anna szavait idézve :).

        • Igazad van, megint csak ott a megoldas hogy kepezni kell magunkat. Csak az a baj hogy mire eljut akar idaig – konkretan eddig a blogig – egy no addigra mar jo esellyel keresztulment mindenfele szaron. Egyszeruen meg kell valtoztatni az emberek hozzaallasat a feltetel nelkuli szerelemrol ami sajnos a pasiknal ugy nez ki hogy feltetel nelkul fogadj el a noknel meg hogy feltetel nelkul elfogadom. A szerelem temaval kapcsolatban valami hihetetlen zavar van a fejekben.
          Azt is oktatnam peldaul hogy azt hogy “mindenkinek vannak rossz tulajdonsagai” azt hogyan kell ertelmezni es olyanokat akik hazudnak, manipulalnak, hatarokat nem tisztelik azokat azonnal kibaszni vagy szoba se allni veluk, azokat akik mogott mar x szamu ex feleseg meg y szamu gyerek van azt alapos gyanuval meregetni meg esetleg a volt feleseggel egyeztetni.
          Valamit tegyunk mar hogy a kovetkezo csaj generaciok ne ilyen naivak legyenek mint mi voltunk.

          • Nagyon egyetértek

            • mabelwheeler

              Ide, mert amoda már nem fér: Totál jól beszélsz, nőtársam, csakhogy ez kivitelezhetetlen, mi nem vagyunk ilyen fejlettek meg érettek, pedig tényleg ez lehetne a járható út, de mi már nem érjük ezt meg, attól fosok. Valahogy ebbe az irányba kéne a nőknek mozdulni, hogy legyen tartás és egymás(exek is) tisztelete. Én marha pesszimista vagyok ez ügyben.

              Viszont megtaláltam a tuti receptet:nekem aztán nem kell pasi. Alkalmatlan vagyok mindenféle kapcsolatra, egyedül némi szex jöhet szóba, de az meg annyira hébe-hóba kell, hogy kár a gőzért. Ex néha alám reccsent, ha olyanom van és míg nem talál mást. Neki legalább az az előnye megvan, hogy csak magammal kell leülnöm kitisztázni a frankót miszter ügyben. 😀

              • “Ex néha alám reccsent” 😀 😀 😀 Sirok 😀
                Hat kelleni nekem se kell latod. Nalam is ez a konkluzio.
                Az a baj hogy a nok ket szar opcio kozott vergodnek – vagy “partaban maradnak” vagy ott a sok alap felallasbol iszonyat neandervolgyi vallalhatatlan faszi. Es akkor jon egy ilyen okesnak latszo figura – nem csoda h foggal-korommel ragaszkodnak hozza, fuluket befogva, szemuket behunyva hogy “nem nem nem nem hallom meg a figyelmeztetest, nem nem nem, nem latom a jeleket, jo lesz ez nekem trallala” mert tudjak hogy ha meg ez a csavo is szopacs akkor mehetnek vissza a ket meg szarabbnak tuno opcio koze vergodni.

                Erre megoldas az mikor kilepsz ebbol a korbol es rajossz hogy egyedul igazabol tok jo 😀

                • mabelwheeler

                  Rá is jöttem, anyám, marhán élvezem az egyedüllétet. Ha akarom, egész nap pizsiben tolom és sose főzök és netezek, mikor akarok, trottyos cuccokban járhatok, nem festem a hajam és szarok a halakra.
                  Szerencsére már elég vén picsa is vagyok ahhoz, hogy ne érdekeljen a semmi se. De a fiatalokat azért sajnálom. Ők még sokat fogják hajtani a szopórollert. :/

                • En is total beleszarok mindenbe, se smink, se hajvagas – nem itelem el akinek ez fontos na, de nekem peldaul nem az – semmise. Kis bio arckrem mert hideg van es szarad a bor. Ennyi, hello.
                  Az a vicc hogy igy is jonnek ezek, lofaszt nem kell tenni az ugy erdekeben, jonnek, hivnak, akarnanak. Tok ugyanannyian mint elotte. Ennel ekesebb bizonyiteka annak hogy ez az egesz tokeletesnek kinezni meg behodolni meg direktbe pasifogas ez valami iszonyat atbaszas.
                  En megmondom elore hogy en mit akarok, mit nem akarok, aki manipulalni kezd meg eroszakoskodni meg hatarokat nem tisztelni ellenben feszegetni az megy is a levesbe rogton. Leszarom, nekem nem KELL pasi, egy ficko feladata az en eletemben az hogy szebbe meg jobba tegye (kolcsonosen persze) ha ez nem tortenik meg akkor felolem mehet isten hirevel mert en sem a gyermeknemzesi, sem a kezemetmegeresi skilljere nem vagyok kivancsi igazabol, nalam egy gyurunel meg egy gyermekvallalasra fejbolintasnal (meg dugasnal) tobbet kell letenni az asztalra.

          • úgyse hiszik el, Anna. Bizonyos kor alatt nem hiszik el a lányok. Azt gondolják, hogy majd nekik sikerül, meg hogy attól, hogy te elszúrtad az életedet, ő majd nem fogja.
            Amúgy én valahogy mindig csodálkoztam azon, hogy tudnak a nők ennyire naivak lenni, és miből gondolják, hogy majd ők megváltoztatnak egy felnőtt férfit. Ha eleve nem jó, akkor nem is lesz az. Akkor lapát, bármennyire is nehéz. Amíg nem késő. Nem lehetek olyan szerelmes, hogy belemenjek bizonyos dolgokba. Pl. amikor már a házasság ígéretével vagy lehetőségével egy buliban jól beszív, és magamra hagy, majd amikor egy másik, szintén eléggé ittas pasi nyomul rám, akkor se engem akar kimenteni a helyzetből, hanem azzal akar verekedni, mert hogy az ő becsülete! Meg hogy az ő csajához senki ne érjen. Nah. Bah. Hamvába holt egy ilyen indulással a kapcsolat.

    • Imádom ezt a vitriolos stílusodat! Csak úgy süt belőle a megvetés! Nekem simogatja a lelkem 🙂

    • Es az milyen, mikor apuka hetvegen nem hajlando a gyerek hazijaval foglalkozni, mert nala erezze jol magat? Vasarnap este persze anyu uljon le, es szivassa a csemetet orakon keresztul. Es apa meg van rola gyozodve, hogy o jo fej volt, a gyerek erdeke az, hogy nala szorakozzon.

    • És akkor a válasz ugye nem az, hogy apafej elmész te a náthás faszba, hanem kezdődik a csendes népi kitolós, mert azt igen szeretjük játszani. Meg a tegyereked, éngyerekem mellé behúzunk még egy migyerekünket is, csak hogy igazán haladó legyen a csellendzs. És arról is kevés szó esik, hogy mire mindenki már kamasz lesz, akkor ebben a csodás nagy családban, pontosan ki mindenki él vissza szexuálisan ki mindenkivel. Erről is rémes történeket lehet hallani, de ez meg aztán még a tabunál is tabubb téma a mai napig.

  • fenchurch68

    Hát, szóval én vagyok az a női ösztöneiből kivetkezett ribanc, aki lelécelt, és otthagyta apukát a három gyerekkel. (Mondjuk a két nagy már nagyon nagy, ez enyhítő körülmény.)
    Neki mindig is jobban ment ez a szülőnek lenni dolog, mint nekem, amilyen vacak volt férjnek, olyan kiváló apa, nagyon odafigyel a kölykökre, sőt, még arra is, hogy engem is tájékoztasson minden apró történésről, aminél nem vagyok ott.
    Nyilván volt a dologban egy rész gazdasági kényszer – eladhatatlan ház, ahol az ő szüleivel laktunk együtt, a gyerekek iskolája ott van, én meg elköltöztem az ország túlsó végébe stb., de alapvetően enélkül is mindenkinek jobb így.
    Lehet, hogy a hátam mögött elítélnek páran, de akik ismernek bennünket régóta, azok értik a helyzetet. Exanyósom szólt be egyetlen egyszer, bár ő sem kifejezetten a gyerekek miatt, de akkor kivételesen kivetkőztem decens úriasszonyi mivoltomból, úgyhogy nem fog ilyen többet előfordulni 🙂
    Közeli ismerősöknél volt olyan, hogy nagyon csúnya válás alkalmával, sok pénz befektetésével apucinak ítélték az ötéves kislányt. Bejött a papírforma, négy hónapig tartott a nagy apai lelkesedés, aztán visszapasszolta anyunak. Biztos rájött, hogy a gyereket nem lehet visszarakni a dobozába, ha útban van.

    • Bátor vagy és reális. Az érveid érthetők. Megmondom neked, én is megtenném ezt szívesen, ha úgy alakulna a dolog.

    • Ismerosom (srac, mert ferfinek nem hivnam, talan inkabb hapsinak vagy puha pocsnek) valas kozben van. Az elejen meg 100% maganak akarta a gyereket, mert az anyja verTE. Elso korben fele-fele aranyban kaptak meg a gyereket, es ugy nez ki, ez maradni is fog. Most, hogy mar honapok ota fel hetig csak o gondoskodik a gyerekrol, nem tudja lapasszolni, megbekelt ezzel az arannyal is. Most mar nem zavarja, hogy az anyja esetleg fel hetig veri, sot, amikor vegre letelik az ideje, orommel szabadul meg a gyerektol.

      A vereshez: a gyereket a srac eroltette, majd miutan lombikkal osszejott (ezt csak azert irom, mert a no eleg sok mindenen keresztul ment, hogy megszulessen a varva vart csecsemo) es megszuletett, le se szarta. Mert o sokat dolgozik. Ha meg hazamegy, nehogy mar a nonek segitsen barmiben is, neki joga van pihenni. A no depresszios lett, es SENKI sem segitett neki/rajta. Es ezek utan ennek a szemetnek van pofaja felhozni, hogy kinjaban mar a gyereket bantotta, mert sehogy sem tudta levezetni a frusztracioit. Mekkora szar anya. O bezzeg a jo apa.

      • Ezt rossz volt olvasni. Felment bennem a pumpa. A gyerek szívja meg az egészet, lelkironcsot csinálnak belőle. Ez az erőltetés a pasi részéről, majd miután megvan, és leszarom dolog meg kurvagáz, de ez nem lehet mentség a nőnek a verés alól. Ez a sztori túlságosam emlékeztet a saját fogantatási/gyerekkori körülményeimre, kivéve a lombikot. Engem sem akart anyám, csak apám erőltette, de ő is csak azért, hogy kipipálandó résznek tartsa az életéből a gyerekgyártást. Anyámnak így nyűg lettem. Ő nem lett depis, csak éppen mindig frusztrált, amit rajtam vezetett le. A válás az ő problémáikat megoldotta. De az érzés, hogy úgy igazán szeressenek, az sajnos nem pótolható, az hiány lesz életem végéig.
        Lehet, hogy nagyon beteg dolognak tűnik (sőt, biztos, hogy nem normális), de a mai napig irigylem az embereket, akiken látom, hogy szeretettel fordulnak a gyermekeik felé, legyenek azok kicsik, kamaszok vagy már felnőttek. Irigykedek amikor ölelést, dicséretet, puszit, mosolyt, nevetést, büszkeséget látok. Nem, igazából talán nem is irigység, hanem valami facsaró fájdalom: nekem ez nem adatott meg.

        • képviselőné

          Egyetértek, a gyerek testi vagy lelki abuzálását semmi nem menti. Akinek lelki baja van, menjen terápiára. Mellesleg azon is szoktam gondolkodni, hogy vajon a lombik testi lelki kínjainak elviselésében/eltűrésében vajon mennyi szerepe lehet a férfi nyomásgyakorlásának?

        • A gyerek veresevel nem ertek egyet, es nagyon remelem, ha odakerulok, talalok mas modot a problemak kezelesere. A lany eseteben viszont nem csodalom, hogy kinjaban nem tudott mast csinalni. Idegen kontinensen osszejott egy szinten kulfoldrol szarmazo fazonnal, raadasul ot (a lanyt) is verte az apja, mert az o kulturajukban ez elfogadott volt. Csak abbol gondolta, hogy ez itt nem palya, hogy a ferje raszolt, nem kellene. Igen, ha valaki elmondja, ez szules utani depresszio, vagy csak a gondjaid meg tudod beszelni, talan eljutsz terapiara. De ha tok egyedul vagy egy orszagban, barat nelkul, akkor nem valoszinu.

      • képviselőné

        Ez valóság, de szeretném, ha világosan kimondanánk, hogy nem mentség.

        • Nem mentseg. De nem az anya tehet rola egyedul, hogy erre vetemedett – oke, miert nem latta elore, hogy egy 16 eves korban megragadt hisztis kisfiunak fog gyereket szulni? Nem tudom.

          • képviselőné

            Ez két külön dolog. Aki kezet emel, az erről döntést hoz, akár férfi, akár nő. Nem mentjük fel a gyengébbekkel verekedő férfiakat, és nem mentjük fel a gyengébbekkel verekedő nőket sem.

        • Nem mentség, de ha megoldást is szeretnénk, nemcsak büntetni, akkor meg kell keresni az okokat is.

    • nekem van ismerősöm (srác), akiknél olyan a felállás, hogy ő az apjával él, a húga meg az anyjával. Többször kifejtette, hogy utálja az anyját. Nem tudom eldönteni, magától vagy az apja hatására. Miközben, ha jól értettem, az anyja gondoskodik valamilyen szinten róla is, pl. ő főz nekik. Már amikor nem pizzát rendelnek. Fura helyzet. Csak eszembe jutott.

  • Tamara Miczki

    Vazze, ez mennyire talalo!
    Mondok valamit! Uncsitesomtol perben elnyerte apa a kozos lányukat. Ezt alkoholista mivolta ellenére ugy sikerult neki, hogy
    – rohadt agressziven küzdött, minden mocskos eszközt bevetett a megfigyelestol a megfelemlitesig
    – rendőr haverjai (ivocimbik) vannak
    – a videki birosagon meg mindig sulyosabb bun, ha egy no csalja meg a ferjet, mint amikor a ferfi a not (hiaba kolcsonos es bizonyitott mindkét felre)
    – gyakorlatilag ellopta a gyereket 6 evesen, amig uncsitesom ugyeletben volt (erted, dolgozott!) es lazan beiratta egy masik varos iskolajaba. 2 ev pereskedes utan a birono (!) nem akarta kivenni a kislanyt a megszokott iskolából, ezert az apanak itelte! Es meg uncsitesom fizujabol vonjak a gyerektartast, vazze!

    Erre varrj gombot!

    • mabelwheeler

      Aztakurva! És hány ilyen lehet!

    • Pedig a jog már eltörölte a megcsalás fogalmát elég régen. Az iskolai beíratáshoz meg úgy tudom, mindkét szülő kell. Szóval jó pár hivatalnok követett el jogsértést.

      • mabelwheeler

        Ez mindennapos. Láttam olyat, hogy a gyámügy a gyermekjólétivel karöltve rávette az elvált szülőket, hogy-bár egy gyerek apunál, kettő anyunál-ezt ne jelentsék ezt be a MÁK-nál, hogy anyu megkapja az emelt családit 3 gyerekre, aztán majd az apánál lévőre eső részt odaadja apunak. Persze, aztán baszott odaadni. És ezt leírták jegyzőkönyvbe, bakker! Hogy ezt javasolták nekik.

      • Nem kell mindkét szülő, három iskolába legalábbis nem kellett.

        • Nálunk a négy gyerek egyik iskolája sem igényelt két szülői beleegyezést, még átiratkozást is simán elintéztem egyedül.

          • Ha mindkét szülő gondviselő, akkor lehetséges, de ha csak az egyik, akkor az iskolának tudnia kéne róla, melyik szülő az. Lehetséges az is, hogy ez egy joghézag.

    • Baszki! Eszem megáll!

    • ilyet ismerek én is. Igaz, azóta rájött apuka, hogy mégse neki való a gyerekezés, és magától átadta a gyereket anyunak.

    • Az ilyen apukának nem kell igazából a gyerek, de nehogy már anyuka jól érezze magát, meg a külvilág felé is ezt kell mutatni, milyen mintaapuka. Ráadásul el is hiszi ezt magáról, és meg van róla győződve, hogy a gyereknek a legjobbat teszi.
      Az exférjemnél ott lógott ki a lóláb, hogy csak az egyik gyerekért pereskedett, a nagyobbikért. Mert úgy gondolom, ha annyira odalett volna a srácokért, mindkettő kellett volna neki, de ő csak meg akarta úszni a tartásdíjat, illetve akkor világosodott meg előbbi szándékáról, mikor nem voltam hajlandó aláírni a megegyezést, hogy számlákkal alátámasztva elszámolok minden hónapban, mire költöttem a tartásdíjat.

  • annakorinnanemethszabo

    No, az íráshoz fűződően annyit mondanék, hogy állatira nem véletlen, hogy eszem ágában sincs belevágni az egész gyerek-témába… Sosem volt különösebben indíttatásom, de ha szimplán az “észérvek” mentén nézzük, már akkor bőven elég indokot, érvet tudok felhozni, hogy miért extra szopás az egész. Szóval én inkább megelőzöm a szívást, és bele sem kezdek. A szar kapcsolatból, házasságból addig lehet relatíve “könnyedén” (bár ez is viszonylagos, nyilván) kilépni, amíg nincs gyerek. Utána kb. felejtős. Ennyi.

    • Nagyon egyetértek veled. És mi a terved a saját életed kapcsán? Hogy vélekedik erről a saját korosztályod? Mennyire vagy fehér holló ezzel a nézettel? A kommented alapján azt feltételezem, hogy fiatal ember vagy.

      • annakorinnanemethszabo

        31 vagyok, szóval fiatalnak érzem magam 🙂
        Hogy mennyire vagyok fehér holló? Azt mondanám, nem átlagos, ahogy gondolkodom, de talán nem is annyira ritka, mint az ember gondolná. Vagyunk páran, akik hasonlóan gondolkodunk, csak nem mindenki meri felvállalni (nagy a társadalmi nyomás, a megbélyegzés, ill. egyéb b*ogatásokat is kapunk bőven). Nekem nincs kedvem sem magamat átvágni (azzal, hogy “szőnyeg alá söpröm, vagy úgy teszek, mintha nem így lenne), sem pedig különösebben titkolni, vagy “szégyellni”…
        A korosztályom… amennyire látom, eléggé “vegyesen”. Egyfelől szerintem azért a korosztályom többségében még mindig erősen kódolt a “férjgyerekelhízás” minta (nyilván akinek nem inge, ne vegye magára…), tehát a velem kb. egykorú nőneműek nagy többsége még mindig alapvetően abban gondolkodik, hogy a “céljai” között ott van a “megtalálom a Zigazit, esküvő, család, kertes ház, bla-bla-bla” rózsaszín köd. Max. esetleg azért még tervez hozzá esetleg némi karrierre emlékeztető kínlódást, amiből aztán persze nagy eséllyel úgyis vagy az lesz, hogy karrierje (meg saját élete, szabadideje, stb. stb.) nem igazán lesz, mert beáldozza a családért, vagy ha mindkettőt akarja, akkor meg két végén égeti a gyertyát, és boldogtalan/agyonhajszolt/lestrapált idegroncs lesz belőle előbb-utóbb. Persze nem mindenkinél ez az alap. Van kivétel, illetve olyan is, aki, bár nem feltétlenül gondolkodik úgy, mint én, de elgondolkodik azon, amit mondok, és legtöbbször bizony igazat ad nekem… Változó, embere válogatja.
        Terv?
        Egyelőre ott tartok, hogy tervezek elhúzni innen a fenébe külföldre (úgy legyen!), hogy legalább az esélyét megadjam annak, hogy kicsit élhetőbb körülmények között próbáljak meg “szerencsét próbálni”…

    • mabelwheeler

      Jól teszed, azt mondom.

  • Vicces volt a váláskor a gyermekelhelyezési perben, mikor az exem és az ügyvédje mindenáron azt akarta bebizonyítani, hogy pedagógus létemre alkalmatlan vagyok a gyermeknevelésre.Meg hogy nem tudom majd őket eltartani közalkalmazotti fizetésből. Nem jött be, sőt, a bíró több gyerektartást ítélt meg, mint amennyiben én megegyztem volna…. 😀

    • Hat ha mar ilyen szepen bizonygattak hogy nem tudod oket eltartani a fizudbol 😀

      • Jaja! Utál azóta. Pecig ő is az a fajta apuka volt, aki munkából hazajőve az evês-tévé végtelen ciklusba került, mondván, ő mennyit dolgozott, és különben is, ha már ennyit keres, csináljak meg itthon mindent, plusz nyaljam ki a fenekét fényesre.

        • És gondolom, úton- útfélen szórja, hogy milyen szemét módon elbántál vele, és elszakítottad a gyermekeitől, miközben ő aztán milyen remek férj volt.

          • Valami ilyesmi, tényleg nem értette, miért lett elegem belőle, mikor ő mindent megadott anyagilag, igaz, volt miből, mert ügyesen építette a karrierjét. Ja és az ő számlájához csak korlátozottan fértem hozzá, pl az egyenleget nem láttam, mert banki dolgozó volt, miközben, ha az úgymond közös számlánkról tíz ft-ot kivettem, már kapta róla az sms-t….De naiv voltam, és ezzel sem foglalkoztam, pedig kellett volna.
            Meg én is megtehettem volna, mint az exsógornőm (náluk ő a domináns az exsógorhoz képest ) hogy szerzek még egy diplomát a gyes alatt, de akkor nem gondoltam, hogy szükségem lehet rá.
            A gyerekeit tudom, hogy szereti, vagy valami ilyesmi, szóval tőle ennyi telik, nincs is túl mély lelki kapcsolata velük, de ad nekik pénzt erre-arra, így jól elvannak. A tartásdíj sem kevés, szóval ilyen téren szerencsém volt.
            De a sértett férfi hiúságát képtelen a mai napig elválasztani a kapcsolatunk egyéb részeitől, így szaranya és ribanc is vagyok a szemében. Csodálom, hogy nem jelentett fel a gyámhatóságnál.Persze, lehet, hogy csak addig érdekelte a történet, míg lehetett engem szidni miatta, de azért magának nem akarta a gyerekeket, mert akkor a karrierjét fel kellett volna adni.
            Ja és még a saját testvéreim is engem basztattak, hogy miért hagyom veszendőbe menni ezt a drága jó embert, aki úgy terrorizált lelkileg, és próbált a földbe döngölni, hogy sosem volt egy hanos szava sem hozzám……de erről persze senkinek fogalma sem volt.Ahogy arról sem, hogyan próbálta tönkre tenni a magánéletem, amíg a válás után kényszerűségből egy lakásban laktunk pár évet, a vagyonmegosztásig.

        • a férfiak halál komolyan azt hiszik (tisztelet a kivételnek), hogy ha dolgoznak, és hazaadják a fizetésüket, azzal már eleget tettek férfi, apai kötelességüknek. Csak hát ezzel az a nagy baj, hogy ezt sokszor nem maguktól hiszik ám, és még csak nem is az apjuk tanítja erre őket, hanem az anyjuk. A nő, ha anyóssá válik, komolyan mondom, teljesen képes meghülyülni. Főleg a fiús anyák. Hogy miért?

          • fenchurch68

            Exférj egyszer nagyon összeveszett anyósommal, és anyós rajtam kérte számon, hogy milyen szemtelen vele a fia, miért nem nevelem meg? Volt pár másodperces blokk az agyamban, aztán udvariasan közöltem vele, hogy én készen kaptam, megnevelni neki kellett volna, most már sajnos késő.

  • mabelwheeler

    A poszthoz kapcsolódva elmondom, hogy anno, mikor ex járt kéthetente kapcsolattartásra(ez a hivatalos megnevezése), akkor szabott időben meg kellett jelennie a gyerekek lakóhelyén, kötelezően, még akkor is, amikor a nej a gyerekekkel itt állt a nálunk ház előtt, vagy tudta ex, hogy lelépnek direkt otthonról, hogy potyára menjen. A gyámhivatalban hiába tett panaszt, neki akkor is, minden esetben ott kellett pontosan 5 órakor állnia a ház előtt a gyerekekért. Ennyit a magyar gyerekjóléti hivatalok faszoskodásairól, de regényt lehetne írni ezekből a bürokratikus szivatásokból. Volt, hogy rendőrrel ment értük. A kölkök élvezték. És hiába sírtak és könyörögtek az anyjuknak, nem és nem engedte el őket, ott tett keresztbe, ahol tudott. Szóval, ilyen is van. Párszor figyelmeztették és annyi. A gyerekek érdeke sokszor elsikkad a szülők csatározásaiban.
    Kibaszott rencer.

  • “Van egy olyan dolog is, amit előszeretettel szajkóznak az emberek, és én gyakran érzem nőellenesnek, pedig úgy van tálalva, mintha az anyaságot dicsőítené. Az, amit már fentebb is írtam, vagyis, hogy a gyerek nevelése az mindenképpen elsősorban anyai feladat.”
    Ahogy álldogáltam ma a pénztárnál, a mellettem lévő pénztár fölött nagy piros táblán ez a szöveg: Pénztár kizárólag mozgássérültek, kismamák, kisgyermekes anyák számára. Először arra figyeltem fel, hogy kizárólag életerős férfiak álltak a sorban alatta (számszerint 6 db, le kellett volna fényképezni komolyan, aztán beküldeni a képet a napiszarra). Aztán, miután a látványon túltettem magam, arra gondoltam, miért azt van odaírva, hogy kisgyermekes ANYÁK számára? Miért nem az, hogy “kisgyermekes vásárlóink” számára? Nem kéne már leakadni erről, hogy a gyerek az kizárólag az anya feladata? Na, nem mintha bármelyik fent nevezett igénybe tudta volna venni a sorban állás nélküli vásárlás lehetőségét az odapofátlankodott férfiaktól 😦

    • mabelwheeler

      Biztos mozgássérültek voltak. Az agyukban elhalt az az ideg, ami az EQ-t vezérli..

      • 😀

      • Érzelmi nyomorékok. De hogy lehet, hogy ennyi van belőlük? Még sok, úgymond normálisabb anyukának is tuskó a fia.

        • Mert ott meg az apa, aki ha az anyja nem, akkor o biztos elcseszi a fiu neveleset.
          Bar anyam is, ha a batyamrol van szo szegeny artatlan aldozatrol, mindenert a felesege a hibas, ha rolam van szo, akkor azok a “szemet, lusta, hazug ferfiak”.

        • mabelwheeler

          Nekem mondod? Enyém is tuskó. Na jó, én nem vagyok normálisabb anyuka. Gyakorlatilag végigbénáztam és végigtöketlenkedtem a nevelését. Igaz, apuka már ovis korától nem volt a képben és hálisten, nem láttuk vagy 15 éve, az a néhány beugró meg szintén nem javított a dolgon. Szerencsére egynél megálltam, beláttam, hogy ezt nem nekem találták ki, így “csak” egy elkúrt élet van a rovásomon. 😦

  • Elvált szülők gyerekeként nem volt könnyű. Válás után anyám nem tiltott apámtól. Sokszor olyan érzésem volt, mintha két tűz között lennék. Mindketten rajtam vezették le az egymás iránt érzett gyűlöletüket. Apám nem fizette rendszeresen a gyerektartást. Meg is indokolta mindig. Tudniillik, azért nem fizet, mert anyámnak már van új párja, így több jut nekünk. Ő egyedül van, keveset keres, nincs miből adnia. A folytonos üzengetések: mondjad meg apádnak, hogy adjon több pénzt, mondd meg anyádnak, hogy nincs miből adnom. A folytonos kikérdezések: mit csináltál, ettél apádnál, anyád és párja kijönnek egymással? Úgy éreztem magam, mint valami besúgó. Ott voltak a családi titkok is, amelyekre mindig külön felhívták a figyelmemet: de erről ne szólj apádnak/anyádnak, jó. Én meg persze (néha) szóltam :), aztán botrány lett belőle, ami ugye rajtam csattant, mert minek járt a szám. Apám folytonos pozitivitása: elvált szülők gyereke vagy, neked ezért nincs vagy nem jut ( – tetszőlegesen behelyettesíthető dolgok, élmények – ), bezzeg, ha anyáddal nem váltunk volna el, ez mind meglenne neked is. És ez így ment kb. 14 éves koromig.
    Stigmaként belém égett ez a szó: elvált. Nem vagyok normális gyerek. Más vagyok, mert a rendes gyerekek szülei együtt élnek. Hozzáteszem, hogy mindez elég régen történt. Azokban az időkben, illetve anyámék ismerettségi körében ritka volt a válás.
    Jó lenne, ha napjainkban se jelentene semmiféle stigmát, főleg nem a gyerekek számára. Viszont úgy érzem, mintha Mo. ez ügyben visszafelé haladna (álszent, keresztényi, erkölcsös, ókonzervatív nézetek hangoztatása, kkk vallás).

    • annakorinnanemethszabo

      Ó, még ha “csak” ez lenne az egyetlen, amiben visszafelé haladás tapasztalható…
      Stigma itt már lassan minden, és bármi, ami nem tetszik “egyeseknek”, ami nem fér bele a vaskalapos világnézetükbe, normarendszerükbe…
      Ha nő vagy, kb. szinte tuti, hogy eleve szopóágon indulsz, ne is álmodj arról, hogy egyenrangúként fognak kezelni.
      Másképp gondolkodsz? Liberálisan? Szopás!
      Nincs kedved beállni a HTB/szétstrapált, fizetetlen háztartási alkalmazott (alias “Családanya”) vonalra? Kb. számíthatsz az “ördögűzésre”, vagy nagyjából úgy néznek rád, mintha hiányozna rólad a muszájdzseki, hiszen hogy is juthat eszedbe bármi más? (lásd: Ákos és egyéb díszf*ok agymenései…)
      Netán pont le sem sz*od a vallásosságot (nem összekeverendő azzal, ha valaki hívő/spirituális ember), főleg a katolikust? SÁÁÁÁTÁÁÁÁN vagy!
      … és aztán élj együtt ezekkel a stigmákkal, próbálj meg kitörni, feltörni ebből. Próbálj meg boldogulni, elérni valamit (főleg úgy, hogy közben kb. mindenki nyom vissza a szarba, mert fosik attól, hogy a végén még be tudod bizonyítani, hogy nem muszáj abba feltétlenül belefulladni), próbálj meg SZABAD lenni (hujjujj, ez aztán a végső szitokszó, mert mi az, hogy te SZABAD akarsz lenni, vagyis nem kontrollálható, manipulálható, megvezethető, szopatható?)…
      Nem lehetetlen (csak majdnem), de minimum rohadt sok meló, küzdés, harc, lemondás, energia…
      Magyarul mintha egy futóversenyen indulnál hatalmas hátrányból, 10 kilós súlyokkal a lábadon, a versenyzőtársaid jobbról-balról folyamatosan igyekeznének lelökni a pályáról, de azért te fusd meg a rekordidőt, mindenkit legyőzve (és akkor még örülhetsz, ha a végén esetleg nem legyintenek kb., azzal a mondattal, hogy “csak mázli volt”/”na és, ez már valami?”, avagy hogy “de hát ez úgyis csak múló hóbort, mert IGAZÁBÓL nem ez ám az Nagy Szent Feladatod)…
      Na, hát ez az a mókuskerék, amibe szerintem eleve tanácsos megpróbálni nem bekerülni, vagy ha már benne vagy, kiutat találni.
      … mert ha benne maradsz, bedarál, kíméletlenül.

      • Uh ez a “múló hóbort” dolog ez nagyon betalalt, ez nagyon sokszor hallottam mar otthoni baratoktol, csaladtol. Majd elmulik mindez ha talalsz egy kedves fiut aztan lehet csaladot alapitani, majd minden a helyere kerul akkor. Anyam is mondta hogy jo ez a feminizmus meg minden de azert fogjam vissza magam mert igy elriasztom a fiukat aztan ki fog akkor elvenni. Jaj, ki fog?

        😀 😀 😀
        Lol. Ilyenkor orulok hogy nem otthon elek.

  • mabelwheeler

    Ezt muszáj leírnom, tök off, de egyszerűen muszáj: a fiam, akinél nagyobb hímsovi sok van, de ő se kispályás ebben, és minden nőt az ég óvjon meg tőle, szóval, ma a fiam küldött nekem egy cikket azzal a kommenttel, hogy olvassam el, Gumiszobás téma! Teljesen le vagyok döbbenve. Az én fiam sutyiban Gumiszobát olvas! Bazzeg, kész vagyok, sokkot kaptam.

    • Ismerni akarja a nők gyenge pontját 🙂

      • mabelwheeler

        Talán valami elindult nála. Meglátjuk. 🙂

        • Reméljük a legjobbakat! 😉

          • mabelwheeler

            Hát délibábnak tűnik a dolog, mert azóta már megkaptam, hogy a Gumiszobától vagyok ilyen hülye.

            • Az tök jó, legalább erre az oldalra foghatsz mindent. 😀

              Egyik kedvenc idézetem: Ha valaki azt mondja rám, hülye vagyok, azt válaszolom neki, Fogalmad sincs, mennyi munkám van benne! 😉

              • mabelwheeler

                Jó válasz, tetszik. 😀

                • Hú, Mabel, egyszer tarthatnánk gumiszoba gyűlést a többi hozzászólóval, némi borozással egybekötve! Szegény környékbeli pasik futva menekülnének, nekünk meg rekeszizomlázunk lenne. 😀 De tudom, a távolság nagy úr, mégis jólesik eljátszani a gondolattal.

                • mabelwheeler

                  Jó ötlet pedig. Mekkora a távolság, az a kérdés. Meg hogy muszáj-e inni.
                  A környékbeli pasikat pediglen egytől-egyig megerőszakoljuk!

                • No, szóljatok ám nekem is, ha gyűltök! Én meg aknamunkát végzek, fiatal nőknek nyomom a sódert, mint az állat, három azóta már feministának tartja magát, ebből ketten rendszeresen olvassák Gumit, plusz van még úgy 4-5 csaj, akik olvassák, amiket kiteszek facebook-ra, és egyelőre hümmögnek, de azokat is betöröm előbb-utóbb. 😀

                • mabelwheeler

                  Aknamunka. 😀

                • Szintén igyekszem hinteni az igazságot-más ne járjon úgy, mint én anno!

                • Borozni nem muszáj, de legalább. vizet úgyis innál, mert kiszáradna a szád a nevetéstől meg a beszédtől. 🙂
                  Bajuszcic, dolgozzunk, hátha egyszer elérjük a kritikus tömeget! Több barátnőm, nőismerősöm már osztogatja a blog linkjeit a fércbúkon meg másfelé is.

                • mabelwheeler

                  🙂 Kialakul majd. Addig is hízózzunk, hogy hamarabb érjük el a kritikus tömeget.

                • Na majd nekem is szoljatok ha lesz borozas 🙂
                  Gumi, nagyon igazad van, tenyleg minden pasi ugyanazokat a semakat tolja.
                  Van aki figyelne meg tanulna es persze ez tok jo de valahol elhul a ver bennem mikor elkepedve razzak a fejuket hogy uristen, ok nem tudtak hogy a csaladon beluli eroszak az ekkora problema. Hogy nem lehet ezt nem tudni? Bezzeg a legtobb nonek azert evidens hogy sok a patkany hapsi.
                  Egyre inkabb hajlok arra hogy az empatiahiany es az EQ fejletlensege miatt ilyenek a pasik, egyszeruen faraszto targyalni valakivel akinek logikusan pontokba szedve kell erzelmeket leirni mert maskepp nem erti. Nagyon faraszto.

  • Tudom, idealista dolog, de már szörnyen elegem van abból, hogy mindig nekem kell vigyázni, hogy ne erőszakoskodjanak velem, ne lopják el a holmimat, ne verjenek át, ne manipuláljanak, stb. Miért nem lehet csak úgy néha, hogy nem kell résen lennie az embernek??? Mert kezdek már piszokul belefáradni a dologba. Ahogy egyik kedvenc Bikini számomban éneklik: Mindig azt mondják, hogy legyek jó, de miért mindig csak én, csak én legyek a jó?

  • Épp ma magyaráztam el a kedvesemnek, hogy a jó lenne, ha a feminizmust nem kevernék sokan össze a nősovinizmussal illetve a férfigyűlölettel.
    Persze, az lenne a legjobb, ha ez a fogalom idejétmúlt dolog lenne, vagy meg sem született volna.

  • 15 év együtt/egymás mellett élés után költöztem el. A kölyök (akkor 11éves, lány) az apjával maradt. Közös döntés. A közös úgy értendő, hogy mind a hárman, anya, apa, gyerek így döntött. Nagyjából mindenki boldog, most tegyük félre apa sértettségét mint férfi, de apaként nagyon is jól funkcionál. Én boldog, bizalmas anyuka vagyok, igen, továbbra is anyuka. A kölyök felfogta, megértette, miért mentem el akkor. Már 16 éves:)
    Voltak problémák, az igaz. Az iskola nem ismerte el, hogy apáé a kölyök, volt apaságink, én lemondtam a családit, erről is volt határozat, amiben indoklásként szerepelt a különélés. Mindenképpen akartak bírósági határozatot gyermekelhelyezésről, fenyegetőztek gyámüggyel. Végül a családsegítőt hívtam fel, akik kedvesen kiokosítottak, hogy nincs szükség semmiféle bíróságra, a tb határozata nagyon elég, az iskola meg oktasson. Azért írtunk papírt, ügyvéd előtt, pénzről, láthatásról (bármikor, bármit, vitás kérdésekben a törvényi keret az irányadó) és ezzel mindenki megnyugodott.
    Mindenki furán néz, ha azt mondom, van egy lányom, az apjával él. Én meg röhögök, és bizonygatom, hogy igen, így is lehet. És úgy is lehet *válni*, hogy senki sem sérül és bár nem zökkenőmentes sosem, de meg lehet csinálni. Lehet úgy élni, hogy feljön a lányom a barátnőjével és viháncolnak egy sort, aztán beszélgetünk a szopás-nyalás összefüggéseiről, mert a kölyök tudja, hogy nekem ez nem tabu, ahogy szinte semmi sem az, bármiről beszélhet.
    És élvezem, úgy élek, ahogy akarok, évek óta, és igen, anyuka is tudok lenni, akkor is, ha nem én megyek szülőire:)

  • “a válás során ez a férfi úgy dönt, hogy nem, vagy csak minimális gyerektartást fizet, akkor te megbaszhatod a nagy anyai szereteted, mert tényleg úgy lesz, ahogy a környezeted mondja is, egész egyszerűen tönkreteszed a kölkeid életét. Te majd dolgozol vakulásig, hogy legyen kenyérre való nekik (miközben sose lesz), apuci meg időnként eljátssza a nagyvonalú jóaput és vesz nekik xboxot, miközben te szarrágóvá változol, hiszen csak a kínaiban tudsz cipőt vásárolni.”
    Olvasom ezt a cikket:

    http://abcug.hu/civil-jelentes-gyerekeselyekrol/

    Figyelitek benne? Mintha a gyerek életminősége, kizárólag az anyán múlna.
    “A gyógyszert nem váltja ki anyu”
    “Mondtam anyának, hogy nem jó, hogy minden nap szendvicset eszünk, meg ilyenek. Aztán gondolom, ő is rájött, mert most már nem mindig szendvics van”.
    vagy, a középiskolás gyerek pizzafutárként dolgozik és azt mondja “tíz-tizenkét órát dolgozok. Így tudok adni anyának is”

    Hol vannak az apák? Nekik miért nem kell gyógyszert kiváltani vagy megfelelő élelmiszerről gondoskodni? Ő rajtuk miért nem kéri számon ezt senki?

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s