Eltűnt életek

Szerinted ma mekkora az esélye annak, hogy Magyarországon elraboljanak egy lányt? Úgy értem, mennyire hétköznapi dolog ez?
Mert mondjuk tizenpár éve én még kinevettem azokat, akik azon sipánkoltak, hogy ne engedjem egyedül utcára a gyerekeim, mert annyira szépek, hogy egyszer csak valaki majd elviszi őket.
Ugyan már! Micsoda hülyeség ez! – gondoltam magamban. Most meg érted, utazok dolgozni, és a reggeli rádiós nyeherészés közepette (Könyörgöm, hagyjuk már ezt! Mitől vidám egy olyan műsor, amit a vezetők vihorásznak széjjel?) beúszik a történet.
Egy lány tűnt el a román határ mellől egy olyan településről, ahonnét vittek már el lányt külföldre szexrabszolgának.

Szóval eltűnt a lány, az anyjával meg beszéltek telefonon, és a nő elmondta, hogy már egy hónapja történt az eset, de azóta sem történt semmi. Hogy ő bement a rendőrségre többször is, de ott csak ordibáltak vele és valami olyasmit hablatyoltak, hogy megvan a lánya.
Megvan, megvan, de hol?

Sok kérdést felvetett bennem azóta ez a beszélgetés.

Egyrészt azt úgy azonnal, hogy itt, ebben a műsorban is kibukott a szexizmus és az áldozathibáztatás, pedig – gondolom, okulva Balázskáék esetén – a műsorvezetők nagyon igyekeztek, hogy véletlenül se essenek hasonló hibába, mint kollégáik. Nem volt vihogás (mondjuk, lehet, ők alapból intelligensebbek, mint vadonék, meg ült köztük egy nő is), mondhatni, mélyen együttérzők voltak, csak hát elhangzott azért, hogy milyen kár egy ilyen szép(!!!) lányért (mér, a csúnyát vihetik?), és persze a végső konklúzió itt is az lett, hogy arra kell igazán figyelni, hogy ne váljunk potenciális áldozattá.

ÉRTED? NE VÁLJ ÁLDOZATTÁ!

Ha még nem tudnád, akkor most elmondom neked, hogy az ilyen emberrablások célpontjai leginkább huszonéves, csinosan öltözött, kicsit becsípett, este egyedül közlekedő nők.

Egyébként igazuk van, csak az a bajom ezzel, hogy ilyenkor eszembe jut, mikor főiskolás voltam egy középkategóriás alföldi városban, és ott a hétből öt napot éjszakáztunk, buliztunk fiúk, lányok együtt, így nem egyszer mentem haza becsiccsentve, és olykor egyedül. Az meg, hogy csinos vagyok, az ugye alap. Voltam tehát potenciális áldozat, és tényleg egyszer le is rántott egy szarházi, dulakodtunk ott egy ideig a fűben, de nekem szerencsém volt, mert a haverja, mikor felfogta, mi készül, leszedte rólam ezt az állatot.
(Hogy rohadjon meg!- ahogy ezt előszeretettel szoktam használni)

Szóval ha így visszaemlékszem, rohadtul szarul esett volna, ha akkor ott bármi történik velem, és azután meg olyanra fordul ki a dolog, hogy én tehetek az engem ért erőszakról, mert miért is járkálok az utcán, és miért is ittam, és miért nézek ki úgy, ahogy.
Én, a ribanc. Vagy áldozat. Vagy mi a fasz.

Rühellem tehát a “potenciális áldozat” fogalmát, mert nem potenciális áldozatról kellene beszélni, hanem potenciális erőszaktevőkről, avagy potenciális nőrablóról.

A potenciális áldozat fogalma leszűkíti az életteremet (meg a tiédet is), a lehetőségeidet. Azt sugallja, hogy neked kell megvédeni magad, úgy viselkedni, akkor hazamenni, és persze nem beinni, miközben egyébként a férfiak ihatnak nyugodtan. Nem használjuk a figyelmeztetést, hogy kedves férfiak, ti ne igyatok, mert bebaszott állapotban hajlamosak vagytok rá, hogy amúgy is épp csak leplezett erőszakosságotok a felszínre engedjétek, vagy azt se hirdeti senki, hogy ti, férfiak, hagyjátok békén az éjjel magányosan hazatartó nőket. Ilyesféle utasítások soha sehol nem hangzanak el.
Nincs olyan fogalom, oktatás, amely használná a potenciális veszélyforrást, mint olyat. Mondjuk van, kinek kinek saját fogalmai szerint potenciális veszélyforrása. Nekem már jó ideje sötétedés után minden férfi veszélyforrás. Hallatlan megkönnyebbülés úgy elmenni mellettük, hogy keresztülnéznek rajtam. Nyilván hosszú évek beidegződése ez, ami talán az öregedéssel lanyhul majd, bár hallani olyanról is, hogy 80 éves anyókákat szúrnak fel csupán kedvtelésből. Nyilván, mert kiöltözve, becsiccsantva kóvályognak éjnek évadján a vén boszorkányok.

Szóval utálom ezt.
Viszont van egy másik része is az ügynek, amin gondolkodtam. Ez pedig a rendőrség felelőssége. Én most halál komolyan kérdezem, hogy szerinted mit csinálnak ezek ilyenkor, mikor valaki csak úgy elvesződik? Mert mondta ez a nő, ez az anya, hogy ő privátban millió képet kiszurkált a lányáról, mely képek huszonnégy óra alatt eltűntek a falakról és fatörzsekről, meg hogy tán a policeponthu- n is megjelent a lány fotója, hogy keresik, de most ezen kívül csinálnak ezek valamit? Vagy azért szükséges állandón arról beszélni, hogy te, a gyenge hogyan védd meg magad, mert gyakorlatilag a szervek tehetetlenek? És amúgy meg mit lehet csinálni? Szóval kihallgatnak embereket? Vagy együttműködnek más hatóságokkal? Esetleg más országokkal? És mennyire veszik ezt komolyan? Mert amúgy ha ellopják a pénzed, vagy a biciklid, akkor kurvára nem történik semmi, mondhatni kiröhögnek, ha ilyesmivel nyomakodsz a rendőrségen, de engem érdekelne, hogy ha a lányodat lopják el, akkor vajon mi van? És múlik- e a rendőrség keresési aktivitása azon, hogy a te lányod esetleg egy külföldi, aki nálunk tanul, vagy egy nevenincs zsákfalu szegénysorban élő virágszála?  És vajon mindegyik anyukával ordítozik a rendőr, aki hetente telefonál újabb hírek reményében? És vajon jogos – e a számonkérés az anyuka felé, hogy ő mit és mennyit tett? Ő feltörte – e a lánya FB fiókját, és átnézte – e azt? Ő beszélt.- e emberekkel és gyűjtött- e információkat?

TÉNYLEG AZ Ő DOLGA EZ?

Mert csak úgy meggondolom, hogy mondjuk nekem eltűnne a gyerekem, én meg dolgozom közben, mint egy hülye (mer ugye a többi kölköt el kell tartanom). Utazással, mindenekkel erre rámegy napi 10 órám. Akkor én mikor és mi módon nyomozzak, főképp, hogy nem is értek hozzá?
Kénytelen lennék azonban megtenni, mert úgy tűnik, a társadalom valami ilyesmit vár el tőlem. Kiderült ez a rádióból is, mikor a kedves műsorvezetők számon kérték anyukát, és tippeket adtak neki, hogy hol találja a számítógépen az előzményeket, amikből következtetéseket tud levonni a lányáról. És hogy jéééé, ezt még nem tette meg?

De baszki! Tényleg ez az ő dolga?
Ha meg igen, akkor mi a rendőrség dolga?

Még az is eszembe jut, hogy ebben a rohadt országban mi mekkora hangsúlyt kap?

Hogy pl (már megint sztorizok) volt egyszer egy olyan, hogy a gyerekemet egy közismert bántalmazó zaklatta az utcánkban. Rázogatta meg anyázta, szóval jól ráijesztett, és akkor én szépen beballagtam a rendőrségre és jelentettem ezt. Először is megkérdezték tőlem, hogy szóltam – e a delikvensnek a problémámról. Mondtam, szóltam már régebben, úgy tűnik hasztalan, továbbá én is félek tőle, szóval nem tudom, kell – e nekem egy ilyen veszélyes emberrel társalognom, miközben van egy szolgálunkésvédünk testület, mely az én pénzemből működik. És akkor az volt a következő kérdés, hogy nem lehetséges – e, hogy a gyerek húzta ki a gyufát és idegesítette fel a bácsit.
Én meg ekkor már kurvára rezegtem, és feltettem a viszont kérdést, hogy van – e ennek jelentősége a bántalmazás szempontjából? Vagyis ez a kérdés most azt jelenti – e, hogy aki idegesítőleg hat egy másik emberre, az már bánthatóvá válik? És persze mondta a szerv, hogy nem, nem így gondolta, csak neki ez most kibaszott sok papírmunka lesz.
Én meg itt kimeresztettem a szemeimet és rögvest fűcsomóvá változtam.

A vicces az, hogy egy másik alkalommal, mikor egy másik gyerekem a barátaival szilvákat szurkált egy távoli szomszéd kerítésére, aki ettől sokkot kapott és kihívta a rendőrséget, akkor szirénás autóval jöttek, kergelészték a kölköket a pusztában, majd eljöttek hozzánk is, hogy elbeszélgessenek a srácokkal.

Ezt most így leírtam, és közben röhögök, mert én láttam azt a kerítést, és tök viccesnek találtam, meg láttam előtte a földön kialakított nemiszerv – performanszt, mely szintén három kiló szilvát felemésztett, és ez a kapus szurka felidézte bennem az Indul a bakterház gombóccal ékesített szuronyait, én meg annyira morbid vagyok, hogy mikor megláttam, azt mondtam a srácoknak, ez kurva jó poén.
A lényeg mégis az, hogy egy szilvakollekció miatt nem volt gond kiszállni, de a gyerekbántalmazás az sok papírmunkával jár.

Mostanra elég messzire kerültem az alaptörténettől, de ez nem jelenti azt, hogy követhetetlenül folyna szét a mondandóm, mert a lényeg itt az, hogy én azt érzem, minálunk minden a gyengébb ellen szól. Mindig az áldozat az, aki nem tett eleget, vagy rosszat tett, kihúzta a gyufát, nem zárta le a biciklit, rövid szoknyát húzott. Hogy a hangsúly mindig az erősebben van. Hogy a felnőtthöz egy szilváért kimegyünk, a gyerek meg rángatható, ha szemtelen. Hogy a lány, aki eltűnt, az nem vigyázott magára, az anyja meg nem elég intenzíven és szakszerűen kutat utána. Hogy ha én nem adom le az adóbevallást időben, akkor megcsesznek, de ha ők számolják ki szarul, akkor hónapokig húzódik a jóvátétel. Hogy ha a bank behúz egy hitellel, mert nem értek hozzá és jóhiszemű vagyok, akkor utána vessek magamra én, a felelőtlen.

Minden erőalapú és azt támogatja, akinek amúgy is fölénye van.

És igen. Ebben az országban eltűnhetnek emberek. Eltűnhetnek az utcán, az iskolában, a szegénységben, a házasságban, a sivárságban, a támogatás nélküliségben, a magányban, az elvárások tengerében.
Egyszerűen eltűnnek, feloldódnak. Nem élnek, nincsenek. Robotok vannak, akiket benyel a hatalom.

És én bazdmeg ettől kiborulok, pedig nem vagyok egy terézanya. Nekem szorul a gyomrom, meg a kezem is ökölbe, mikor fénytelen szemű nőket látok, meg éhezőket, meg elrabolt lányok képét a falakon, meg anyákat, akik kínjukban ártanak az újszülött hetedik csecsemőjüknek (mai sztori és egészen közeli).
Kiborulok, mert már előre hallom a firtatókat, akik majd felteszik a szarakodós kérdéseiket, vagy elkezdenek vádaskodni, hogy ezeket az embereket még annál is mélyebbre taszítsák, mint ahol most vannak. A sok láthatatlant, akiket könnyű megítélni és sarokba szorítani. A sok ellopott, elrabolt életet.

Hát én ettől kiborulok.

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Reklámok

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s