Hej barátom, barátom, leszel- e majd a párom?

Szerinted létezik ez a férfi – nő barátság?
Neked van olyan? Vagy csak nők a nőkkel, meg a pasik a pasikkal barátkoznak? Ha meg vegyülünk, ott minden a dugásról szól?

Hjaj, eszembe jut az első barátom, akivel anno a kacsákat úsztattunk a gumi medencében anyaszült meztelen, és hát fiú volt a szentem. Olyan jó barátok voltunk 8 évig, hogy azóta se volt olyan barátom. Csak aztán az volt, hogy a felnőttek édesen mosolyogva mondták, hogy mi ketten szerelmesek vagyunk és akkor egyszer csak rájöttünk, hogy mi tényleg szerelmesek vagyunk. Szóval az együtt hintázásaink egy idő után már nem barátságnak neveztettek, hanem szerelemnek.

Aztán később is volt egy barátom, aki a barátnőm pasija volt, miközben egy csomó dolgot megbeszélt velem, meg egymás mellett ültünk a fősuli padjában. Ez eltartott vagy két évig, mikor aztán ők szakítottak, és akkor mindenki azt mondta, hogy mi tökéletes pár lennénk, ezért gyorsan ki is próbáltuk ezt a dolgot. Két hónapig “szerelmeskedtünk”, és mondhatom, borzalmas volt. Az addigi szeretésbe beleköltöztek szorongások, elvárások, tulajdonlások. Próbáltuk úgy működtetni a dolgot, ahogy a szerelmet szokták, de az valahogy kurvára nem ment. Végül már sehogy se ment.
Brutális vége lett.
Életemben először és talán utoljára csapdostam nyakon egy férfit, ráadásul nyilvánosan. Ez persze nem az a fajta verés volt, ahogy nőt ver egy férfi. Nem hatalomból táplálkozott, sokkal inkább a kétségbeesésből, hogy tudniillik miért nem működik. Miért változott ő is egy fasszá, amint behatolt a magánszférámba? Miért nem a barátom többé, és miért él vissza az érzéseimmel? És persze a harag is benne volt, hogy ilyen marha vagyok, hogy a barátságot odadobtam ezért a fosért, amit szerelemnek neveznek.

Na, szóval ilyesféle barátságaim voltak férfiakkal.

A nőkkel is nehezen boldogultam egészen addig, amíg az önismeret létráján el nem jutottam arra a fokra, hogy tudjam, én sokkal inkább vagyok intellektuális, semmint érzelmi lény. Fontosabbnak tartom a szellemi kapcsolódást, mint a megfoghatatlan kötődéseket, jobban mondva a kötődéseim inkább táplálkoznak gondolati találkozásokból, mint … mint nem tudom, mi másból.
Nehéz így bárkihez erősen kapcsolódni, főképpen ha az ember mindenről valami mást gondol, mint az átlag polgár.

Vannak azért barátságok. Nőkkel leginkább. Olyan nőkkel, akik nem akarnak megdugni. Merhogy ők tudnak őszinték lenni. A fejükben ritkán kattog olyasféle, hogy mit hogyan kellene mondani, tenni, hogy a bugyiba jutás meglegyen. Van bennük közlési vágy, szóval kiegyensúlyozottabb a kapcsolódás, mint bármely férfivel.

Ja, tudom, mindig feljön ez a dolog, és nem nagyon érted, mit akarok azzal, hogy ha egy férfi kapcsán azt mondom, fontos nekem, hogy közlékeny és nyílt legyen. Viszont ha figyelsz a kapcsolataidban, akkor gyakran észreveheted, hogy a delikvens vidáman hallgatja, ahogy te magadról beszélsz (főképp a kezdeti, megismerő szakaszban), kiadod az érzéseid, fájdalmaid, mesélsz a világlátásodról, az elveidről.

Ő pedig szívesen hallgatja ezt, sőt, még faggat is, te meg örülsz, hogy végre valaki kíváncsi rád. Így hát engeded mélyre, messzire, és ha nem figyelsz, észre sem veszed, hogy te semmit nem tudsz róla. Ha pedig kérdezel tőle, akkor szűk, pár mondatos válaszokat kapsz.

Csakhogy a tudás hatalom, és ha te úgy adod oda magad, hogy vissza semmit nem kapsz, akkor egy idő után az lesz, hogy te kiterítve fekszel valaki előtt, aki számodra idegenként keresztüllát rajtad. Ezután bármikor visszaélhet majd mindazzal, amit rólad tud, manipulálhat rájátszva a fájdalmaidra és a vágyaidra.

És azt mondod, ez a szerelem? A bizalom? És hogy te bízol a partneredben, én meg egy nyomorék vagyok, aki magának köszönheti, ha nem tud szorosan kapcsolódni?
Hát, legyen. Legyen bizalom, de legyen az akkor kölcsönös. És akkor majd bízok én is. Akkor majd nem gondolom, hogy firtatva vagyok és nagyító alatt vizsgálva, és nem gondolom, hogy ez olyan célból történik, hogy kiismerve engem majd könnyen “kezelhetővé” váljak.
Ha te ilyen szerepre vágysz a kapcsolatodban, akkor drágám nyugodtan add ki magad bárkinek, aki az ajtón beesik.

Szóval a nők beszélnek, néha sokat is, aztán meg én beszélek (mert nő vagyok), és persze kiderülhet közben, hogy nem tökéletes a harmónia köztünk, de legalább kiderül, és nem kerülök olyan csapdába, hogy esetleg össze is házasodunk, és néhány hónappal, évvel a gyűrűzés után kell szembesülnöm a valódi énjükkel. Ez ugyebár rendszeresen előfordul, ha férfiakkal találkozunk.

De nem is erről akarnék beszélni, hanem hogy létezik – e ilyen barátság?
Tud- e két különböző nemű szexualitás nélkül, egyenlő megnyílással kapcsolódni? Vagy az egyik mindig többet akar?

Most meg az jut eszembe, mikor véletlen beesik egy férfi az életembe, aki olyan furcsa lény, hogy úgy tölti velem az idejét, hogy közben nem akar belém hatolni, és hogy akkor néha én magam is meglepődök és figyelek rendíthetetlen bizalmatlansággal.
Mer érted! Mi a faszt akar?
Ha nem akar megdugni, akkor miért tölti velem az idejét? Hát olyan nem nagyon szokott lenni. Ha meg mégis, akkor a végén úgyis kiderül, hogy mondjuk segítségre van szüksége, a munkámra, ötleteimre pályázik, vagy a barátnőmhöz akar közel férkőzni. Szóval olyan, hogy csak úgy én vagyok egy pasinak érdekes, a legritkább esetben fordul elő.
Vagy eszembe jut, hogy tán nem tetszem neki. Vagy nem áll fel a micsodája. Hogyan képzeli, hogy nem akar megdugni?
FELHÁBORÍTÓ!

Érted? Ilyen tudathasadás van, hogy kurvára unom, mikor egy faszi csak a pinát látja bennem, de ha meg nem látja, hanem agyban kapcsolódik, akkor magam is megtorpanok, hogy mi történik most?
Persze akkor meg jönnek azzal, hogy a nők nem tudják, mit akarnak, és kell egy picikét nyomást gyakorolni rájuk, hogy végül a kis butusok rájöjjenek, hogy baszni akarnak.
Érted… Kurva jól ki van ez találva.

Eközben azt mondják, hogy az egyik legnagyobb akadálya a férfi – nő barátságnak, hogy a két nem különböző érdeklődéssel bír, valamint különböző módon megy a kapcsolataiba. Szóval, hogy a nők leginkább a gyerekről és a takarításról szeretnek a barátnőikkel csevegni, miközben a férfiak súlyos témákról, úgy mint foci, csajozás, Forma1, politika, stb, stb.
És hát a nők hamarabb megnyílnak a kapcsolataikban, ezért aztán könnyebb nekik nőkkel barátkozni.

ÉS ÉN ETTŐL AZ ELMÉLETTŐL EGÉSZ EGYSZERŰEN ELÁJULOK!!!

Mert ha ezek ezt merik állítani, akkor ezzel azt is mondják, hogy két különböző érdeklődési körrel, illetve egyenlőtlen mennyiségű kommunikációval barátság ugyan nem, ám szerelem vagy házasság kiválóan működtethető.

Hát elmennek ezek a vérbe!

Meg az ilyen pöcsök is! Mármint azok, akik pusztán akkor szánnak figyelmet rám, ha esélyes a megdugásom, és ha kívánatosnak tartanak. Mert akkor azok nem ismerik a barátság fogalmát és csupán manipulálnak, hogy a megfelelő pillanatban rám másszanak.

Tudod, amikor én kapcsolatokat alakítok magam köré (értsd, pasizok), akkor titkon mindig azt remélem, hogy barátra találok. Hogy létezhet valami szellemi kapcsolódás köztünk, amelyben kölcsönös nyíltsággal osztunk meg gondolatokat, érzéseket, figyelünk egymásra, értékes az az idő is, amit nem szexszel töltünk, épülünk egymás által miközben hagyjuk egymást szabadon mozogni. Örülünk a másik sikerének és támogatjuk is ebben egymást.

(Érted, nem én támogatom őt, hanem ő is engem, minden irigység nélkül. Ez könnyen megy akkor persze, ha neki van lehetősége sikereket elérni, én meg tudok gyönyörű üvegmatricát festeni, de a szeg mindig akkor bújik elő, ha én is valóban sikeressé válok, sőt, talán sikeresebbé, mint a delikvens. Akkor mutatkozik meg igazán, hogy örül- e ő az én nagyságomnak. Ezt mondjuk kevés nő tudja letesztelni, merhogy minden úgy működik a világban, hogy a ffi tizedannyi energiával tud sikert elérni, mint a nő).

No, hogy én vágyok ilyesmire.
Meg olyanra, hogy legyen valami átjárhatóság a viszonyok között. Hogy ne legyen már megmondva nekem, hogy mi hogy van.
Nekem például volt már olyan, hogy a barátnőmmel ültem valami olyan mély harmóniában és elvi kapcsolódásban, hogy ciszheteroként eszembe jutott, hogy amit érzek, az már szinte szerelem, és legszívesebben megölelném és megcsókolnám ezt a nőt, amiért ennyire ért engem.

Meg olyan is van, hogy férfi barát, akivel nem dugunk, mégis tudunk figyelni egymásra. és emiatt a kibaszott idomítás miatt nekem kellett fejlődni és letenni azt az elméletet, amit egyébként a szavaimmal tagadok, de zsigerileg mégis munkál bennem, hogy tudniillik miért is nem akar közeledni hozzám.

És olyan is van, hogy valaki, aki nemrég még a pasim volt, de nem tudott a kapcsolatunk működni, mert egyszerűen nem volt idő és kapacitás rá, ez pedig olyan feszültségeket szült köztünk, amik miatt lezártuk a kapcsolódást, szóval vele mostanság megint beszélünk olykor, és figyelünk egymásra, mert nyilvánvaló, hogy szeretem és ő is engem Ez pedig túlmutat a kereteken, nem fér bele abba, ami az előírt. Nem behatárolható, nem tudom, barátság – e vagy szerelem, vagy micsoda. Talán csak emberi kapcsolódás. Nyitva van, bármerre mozdulhat, elfolyhat a semmibe, maradhat csevegés, még akár dughatunk is. Egy biztos: kapcsolódunk.

Ezzel ellentétes és számomra érthetetlen, mikor az ex azt mondja, hogy ő másfél évtizednyi házasság után nem tudja elfogadni a barátságom. Az lehetetlen, hogy a válás után barátok maradjunk.
Én meg nézek ilyenkor, hogy vajon mit érezhetett ő irántam akkor, mikor mellettem élt? Mi az isten fasza volt az, mikor nekem a legvágyottabb kapcsolódás maga a barátság (választott, közös elveken alapuló, kölcsönös. Mondjuk ilyen vele sose volt).
És hát az én képzeletemben egy barátság bármikor felbontható, ha nem működik.
Mert én már abban sem hiszek, hogy vannak élethosszig tartó kapcsolatok. Én úgy gondolom, hogy mindenki önmagában egész, és találkozásai vannak. Az a jó, ha addig vagyunk együtt, amíg adni tudunk egymásnak, és az a jó, ha azután el tudunk köszönni (mondjuk nincs görcsös kapaszkodás, közös hitel, közös ház).

Ehhez képest nekem rémisztő az a bekeretezés, ahogy meghatározzuk, előírjuk, kihez hogyan kell kötődnünk.
Mi a barátság és honnan szerelem? Ki a dugópajti, ki a férjed, ki a szeretőd és ki a barátod?
Miért kellenek kasztok, amik nem átjárhatók, és miért változnak a viszonyok, ha már nem barátságról beszélünk, hanem szerelemről?
Mire jó ez az egész, ha nem arra, hogy keretek közé szorítsuk egymást, és eleve elrendelt szabályokkal nyissunk kapcsolódást, vagy taszítsunk el magunktól embereket? Miközben én váltig azt érzem, hogy minden kapcsolódás adhat valamit és a formák talán csak közelséget jeleznek, de ebben a közelségben nekem a legközelebb a barát van, még akkor is, ha éppenséggel nem dugunk.

És akkor most az is van, hogy mingyá szépen felöltözök, oszt elmenek a barátnőkkel bulizni. Majd iszunk meg röhögünk, meg megvitatjuk az élet nagy dolgait (persze kurvára nem a takarítást meg a gyerekeket, mert ettől már mindannyiónknak herótja van). És közben az is tök jó lesz, hogy úgy dobhatom fel a virgácsaimat az asztalra, meg úgy beszélhetek nyíltan az érzéseimről, meg úgy ihatom magam szolidan kábultra, hogy nem kell attól tartanom, hogy valamelyikük majd visszaél ezzel, és végül az ágyába rángat barátság címén.
Hjaaaj, de jó, hogy nincs farkuk!

 

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Advertisements

43 hozzászólás

  • Nekem volt/van fiú barátom. Voltunk együtt rengetegszer túrázni, nyaralni. VOlt, hogy csak kettesben, volt hogy egymás mellett aludtunk, volt, hogy fogtuk egymás kezét, volt, hogy egymást átkarolva sétálgattunk a Balaton partján. És a hosszú évek alatt, soha, egyikünk sem akart többet. Ezt meg is beszéltük: bennem meg van az, amit Ő egy nőben keres, benne meg van az, amit én egy férfiban keresek, csak egyszerűen fizikailag/kémiailag nem vonzódunk egymáshoz. Természetesen ezt a többiek nem értették, azt hitték mi járunk, mi meg leszartuk, mit gondolnak rólunk… És teljesen mindegy volt, kinek van- vagy nincs éppen párja, mert mindent megbeszéltünk, a szerelmi életünket is.
    Aztán volt olyan is, hogy valakit már vagy 20 éve ismertem, aztán valamiért -külső okok miatt- többet találkozgattunk, túráztunk, beszélgettünk. Bennem meg sem fordult, hogy Ő voltaképp férfi. Aztán minél többször találkoztunk, annál jobban vonzódtunk egymáshoz. A barátságból szerelem, majd kapcsolat lett. Egy olyan igazi: se veled- se nélküled kapcsolat. Majd három évig tartott. Végül felismertem, hogy még mindig nagyon szeretem, mint embert, csak kapcsolatra nem alkalmas. Volt köztünk mosoly szünet is. Mára ismét barátok vagyunk, barátok tudtunk maradni. Már tudjuk, hogy milyen a másik, és már azt is, hogy kettőnk kapcsolata párkapcsolatban nem tud működni, de barátságban igen, de így jól.

  • Van ilyen. Együtt voltunk vagy két évig, és amikor vége lett, akkor utána egy gyönyörű, szeretetteljes és szabad barátság lett belőle.
    Meg van még egy ilyen, vele soha nem volt semmi, gyerekkorunk óta ismerjük egymást, nagy-nagy szeretet van, egyenlőség, senki nem akar semmit a másiktól.
    Meg egy olyan is van, akiről tudom, hogy régóta szerelmes belém, de elképesztő higgadtsággal tartja tiszteletben a határaimat, és soha egy minimális nyomást sem éreztem a részéről.

    Megfejtettem szerintem: létezhet barátság férfi és nő között, ha mindketten kiemelkedően magas érzelmi intelligenciával rendelkeznek, tisztelik egymást és figyelnek egymásra.

    (Ja, még valami, csak most jutott eszembe. Mindhárom említett pasi full feminista 😀 Ebből kettő ezt tudja és deklarálja is, egynek fogalma sincs, mi az, és nem is érdekli egyáltalán semmilyen eszme, viszont egész viselkedésében és életvitelében, abban ahogyan a nőkhöz viszonyul, teljesen öntudatlan módon feminista.)

    A teljes egyenlőség világában szerintem nem kérdés, hogy létezhet ilyen barátság.

  • Van fiú-lány barátság. Az egyetlen és legjobb. Immár 10 éve. Intellektuális-érzelmi-spirituális kapocs, testvéremnek hívom, vérszerinti egyikünknek sincsen.
    Aludtunk már egy ágyban összeölelkezve mert mindkettönknek kötelségre bolt szüksége. Nem szexre. Mert a kötődés mindkettőnknek mindig is fontosabb volt, mint a szex.
    Elismertük egymás jónő/jópasi mivoltát viccesen, de vágy sosem volt. Volt viszont lelki-szellemi kiteljesedés, gyengeségek kölcsönös leeleplezése, támogatás a legapróbb részletekig, elfogadás, és kőkemény asztalcsapkodós kritika is. És rengeteg nevetés.
    Sokszor megállapítjuk, milyen mázlink van.

    Van egy másik barátságom is, egy eszeveszetten inspiráló, 1000 fokos lángon hintázó barátság, amitől rengeteg energiát és reflexiót kaptam, megtanított élni a szakításom után újra. Dugóbarátnak indult, pár alkalom után ez lett belőle. Nem tudok elég hálás lenni érte a sorsnak. Bölcs és érett férfi az illető, pedig nálam fiatalab mégis ő tanít engem. Ilyen.is van.

  • Van fiúbarátom, egy exem. Pár hét alatt kicsináltuk egymást egy kapcsolatban, majd rájöttünk, hogy mi barátként funkcionálunk jól, kapcsolatban nem.
    Én azt hiszem, sok induló kapcsolat inkább eleve baráti viszony, csak mivel belénk van verve hogy férfi-nő között olyan nincs, meg hát hogy őszinte legyek, sokszor nem is tudnak a felek méltón viselkedni, szóval ezért majd’ minden nyavalyás közelebbi ismeretség párkapcsolattá alakul így vagy úgy. Nem is igen hiszem, hogy ismerjük a nő-férfi barátság normáit, de még az egynemű barátságokét sem.
    Úgyhogy nekem az a meglátásom, hogy sok olyan ismeretségből lesz szex és járás ami valójában nem ennek van ‘rendelve’ vagy több is van benne mint egy elbaszott kapcsolat.

  • Nekem már nincs pasibarátom. Exekkel nem nagyon tudnék mit kezdeni. Az ex éppen azért ex, mert nem ment a dolog. Ha meg nem megy, akkor azért nem megy, mert nem passzolunk. Ha pedig nem passzolunk, akkor barátilag se. Mert többnyire nem a szexszel volt a baj, hanem emberileg. Előbb-utóbb rájöttem, hogy tróger, vagy csak nekem nem olyan kell.

    Egyetlen olyan pasi volt, akinél iszonyúan sajnáltam, hogy nem hallgatott rám, és nem maradtunk barátok. Csak ő meg nagyon szégyellte magát, mert a barátnőm pasija volt évekig, aztán szakított vele a csaj, ő meg hozzám fordult vigaszért, már nem úúúgy, eleinte főleg nem, csak találkozgattunk, meg beszélgettünk, én is magányos, ő is, a végén csak befigyelt a szex. Nem kellett volna. Nem is volt igazán nekem való az ágyban. Állítólag neki jó volt velem.
    Aztán persze kiderült a viszony, barátnőm berágott rám, a sráccal meg elhitette, hogy még lehet belőlük valami, noha tudtam, hogy fülig szerelmes más pasiba. Aztán persze hogy nem lett abból semmi, csak a srác mondta nekem, hogy ne haragudjak, de hát ez van, ő még mindig szerelmes. Én pedig mondtam neki, hogy legyünk barátok, én egyáltalán nem haragszom, meg emberileg nagyon kedvelem őt. De nem.
    Egyszer még összefutottunk valahol, én már új pasival, ő meg csak nézett rám a bánatos szemeivel, még mindig tele lelkiismeret-furdalással. Pedig nem kellett volna. Na, ő jó srác volt.

  • Nekem mindkét konvenciális nemből vannak barátaim, sőt . Illetve történt olyan is, hogy saját nemembelivel évek óta tartóbarátság alakult párkapcsolattá és csesződött minden el csúnyán 1,5 hónap leforgása alatt. Úgyhogy igazságot osztani biztosan nem tudok.
    Tényleg az lehet a lényeg, hogy legyen intellektuális kapocs, de testi meg ne. Oszt’ ennyi.

    • ami azt illeti, ha van egy jó barátság, azt kár elrontani a szexszel. Dugni bárkivel lehet. Barátot nehezebb találni.

  • Nekem mindig voltak nő(lány) barátaim. Nem sok, de volt. Volt olyan, akivel, mikor az USA-ba költözött, levélben (még Commodore 64-et programoztam) tartottuk a kapcsolatot. Soha, egyikünkben sem merült fel, hogy szex is lehetne. És egy kapcsolatomból a szakítás után barátság alakult, sokáig tartott, igaz, eleve egy baráti társaság tagjai voltunk, így ismerkedtünk meg. Most is van baráti kapcsolatom nőkkel.

  • “Mer érted! Mi a faszt akar?”
    Nem olyan ez, mint amikor valaki sose kap megerősítést, elfogadást, és aztán ha mégis, nem hiszi el, hogy az neki “jár”, gúnynak veszi, képtelenségnek?

    • Nem. Ez az, mikor 10- ből 8 meg akar dugni, a többi meg szarik rád. Persze lehet, én mozgok rossz közegben. Rühellem is mondjuk.

      • En is ezt tapasztaltam, sot errol jut eszembe hogy konkretan utasitottak el pasik a barati kozeledesemet mert foglaltak voltak vagy nem voltam az esetuk pedig reszemrol nem is errol lett volna szo. Mi az istentol nem mukodik ez a dolog? Vagy igen, lehet hogy en is rossz kozegben mozgok.

      • Ja, én úgy értettem, hogy 10-ből 8 meg akar, egy szarik rád, egy meg érdeklődik és mégse akar megdugni, és akkor annál az egynél is gyanakszol – teljesen megalapozottan persze.

  • csillamlajhar

    Egy fiúbarátom volt egész életemben, ő se a lányokat szerette…

    • Na, EZ nem ér! 😛 😉
      Nem mintha nekem nem játszana be egy-két nagyon jó fej meleg ismerős… De őket pont a szexuális érdektelenségük miatt külön versenyszámban kell indítani. 😀

  • Olyasmi ér, hogy a legjobb baráttal az ember lánya időnként még dug is, ha épp mindkettőnek kedve támad és lehetőség is adódik? De hogy ez alapvetően barátság és nem a szexről szól, de mondjuk az sem tabu? Kíváncsi vagyok a véleményetekre.

    • Nálam nem ér, de az én vagyok, másnak attól simán beleférhet és úgy oké neki/k.

    • Szerintem teljesen rendben van. Nagy nyitottság és szabad kapcsolódás kell hozzá. Nők nagy része képtelen erre sztem.

      • Nekem mindig is nagyon tetszett ez a felallas de valahogy nem jon ossze.
        Sok mindennek kell passzolnia hogy ez osszejojjon, azon felul hogy mindketten egyedulallok vagytok es ugye mindketten akarjatok bizni a masikban kozben mindkettonknek tudni hogy ez csak ennyi igy es ez tok jo, nem kell tobb. Egyszer volt egy ilyen, egy expasival de aztan itt meg o mondta azt hogy o ezt nem tudja igy csinalni. O volt az egyetlen akivel en meg eppen el tudtam volna kepzelni.

      • tavasztunder

        Szerintem a legjobb a szerető kapcsolat, már úgy értem, hogy egyikőtök sincs kapcsolatban mással, de nem is vagytok egy pár. Azt tapasztaltam, hogy ebben a felállásban jól működnek a barátságok. Ezen kívül vannak fiúbarátaim, van ami húsz éves történet, és remekül működik.

  • Hat ez egy nagyon zavaros tema. Nagyon sok fiu baratom es haverom volt az evek soran. Az ovodaban ket legjobb fiu baratom volt, egyikkel 15 eves koromig tartott a baratsag, akkor minden olyan fura lett sajnos es megszakadt vegleg.
    Egy nagyon jo barat meg tizeneves koromban szerelmet vallott amire szerintem meg olyan fiatalon es tapasztalatlanul is tok kedvesen regaltam, igaz hatarozottan elutasitottam. Utana egy hatalmas paraszt volt velem es mindenfel dolgokat hiresztelt rolam amivel rengeteg szomorusagot okozott.
    Aztan fiatal felnottkent egy egesz bandam volt fiukbol, veluk meg is dumaltuk hogy igen az elejen akartak tolem mast is -khm megdugni – aztan mar nem. Egyikukkel azert volt valami, nagyon meg is bantam, szar volt, a maii napig tok rossz erzesem van ezzel kapcsolatban, eleg ingatag meg fura a viszony azota. Egy masik fiu barattal osszejottunk, vele szivesen baratkoznek mert jo pasi de egyszeruen nem tudott tullepni a buszkesegen hogy en szakitottam vele, probalkozunk de passziv-agressziv azota is. Van egy expasi akire mindig szamithattam egesz eletemben ha valami volt.
    Es most megint van egy srac, baratkozunk, o tobbet akart volna, mondtam hogy szoba se johet mert en nem pasizok most. Azt mondja nem baj, o akkoris barat akar lenni mert csodas embernek tart. Meglatjuk…en azt hiszem hogy remenykedik csak es ha rajon hogy tenyleg nem lesz semmi, akkor lelep.
    Nehez ez, ugy erzem tizeneveskent de meg huszoneveskent is konnyebb volt ez talan, azota ha felhivtam egy uj ismeros pasit dumalni vagy elhivni egy sorre kivetel nelkul azt hittek hogy bejonnek mint pasik.
    Pedig az a vicces hogy azok a pasik akik tetszenek ugy mint pasi, nos veluk en annyira felenk vagyok hogy eszembe se jutna hogy elhivjam, nehogy azt feltetelezze mar hogy tetszik nekem (persze itt is munkalkodnak ezek a beidegzodesek hogy a pasinak kell elhivnia a not es egyeb osdi szabalyok).
    Szoval ha en pasival baratkozom nalam az az alap hogy nem ugy nezek ra mint egy pasira, hanem mint egy potencialis baratra. A forditottjat en meg soha az eletben nem tapasztaltam, tenyleg csak olyat hogy igen akartak volna, de tulleptek ezen.

    • Ehh, nem a migren az, en fogalmaztam pongyolan. Ugy ertettem hogy velem ugy pasi meg nem baratkozott hogy ne akart volna megdugni. Volt aki tullepett ezen, volt aki alattomosan kivart hogy aztan egyszer csak megdughasson lesbol mikor epp magam alatt voltam szakitas utan.
      De a forditottja, hogy en baratkoztam volna egy pasival es en akartam volna tobbet, az soha nem fordult elo. Nem azert baratkoztam pasival hogy hatha akkor majd egyszer belemszeret, pedig allitolag a nok ezt szoktak csinalni, nem egyszer olvastam ilyesmirol. Azert meg plane nem baratkoztam veluk hogy majd egyszer dugunk.

      Olyan volt hogy belementem dugopajtizasba aztan esetleg tobbet akartam volna, de az is ilyen zavaros volt mert nem attol a pasitol akartam volna tobbet (hiszen azert lett a dugopajtim mert nem birtam amugy az embert, gondoltam abbol nem lehet baj) hanem maga a helyzet hogy dugunk erzelem nelkul volt nekem szar, tehat nem beleszerettem csak egyszeruen szar volt hogy valaki ilyen kozel van de megsincs semmi erzelmi kotelek. Akkor tanultam meg hogy nekem a dugopajti az nagyon nem valo.
      Nagyon zavaros tema ez nekem, maig nem tudtam magamban helyretenni ezt.

      • Meg mindig ezen gondolkodom…gyerekkent ment a dolog, tizeneves kortol meg sokkal nehezebben es mindenfele hatso szandekokkal a pasik reszerol. En mindig probalkozom de vegul mindig kiderul hogy pasik csakugy a tarsasagom kedveert nem baratkoznak. Ha egyedulallok akkor nyilvan rendes baratno kell nekik, most minek veszodjon egy csajjal akit meg se dughat, idovesztegetes, helyette meg akar csajozhatna is. Ha csajuk van akkor meg a baratno nem orulne az ilyesminek ugyse, akkor meg azert.

    • Nem vitatom a beidegződést, hogy a férfi kezdeményezzen, de tény, hogy én pont úgy vagyok, ahogy te. Ha egy lány/nő megtetszett, mint nő, egyből lebénultam, suta lettem. Még ma is van ebből valami bennem.

  • Van ilyen barátom, nagyon megbecsüljük egymást. És idegrángás kapok amikor mások azzal jönnek, tévedek, higgyem el, az egyik fél mindig többet akar. Mondom, ez nem biztos. Válasz: hát épp ez az! Számukra a nem tudhatod egyenlő azzal, ott motoszkál a kisördög, az a verzió meg sem fordul a fejükben, tényleg nem akar egyik fél sem akar barátságot extrákkal a másiktól.

  • Nem kérdezted, mit ért a barátság alatt? Mert ha azt, hogy te ugyanúgy mosol- főzöl rá, mint addig, csak még pluszban megbeszélheti veled a nőügyeit, akkor az nem az, amit én barátságnak neveznék.

  • Szerintem aki azt mondja, hogy nincsen fiú-lány barátság, az csak talált egy jó kifogást, hogy ne is kelljen megélnie. Felmentés.

  • Van férfibarátom, egy exem. Viszont egy dolgot még nem sikerült megfejtenem. Miért és hogyan van az, hogy egy baráttól egy férfi sokkal kevesebbet vár el, mint az állítólagos szerelmétől, akiért akár meg is halna? Feltűnt már másnak is? Egy “szerelmem”-nek mindig jól kell kinézni, mindig topon kell lenni, mindig mindent megérteni, kiszolgálni minden területen, blablabla – amiről itt folyamatosan szó van. A “szerelmem”-et lehet alázni, bántani, begyűrni. Nem kell tisztelni, mert minek. A barátot indulásból igen. A barátot nem alázzuk, nincsenek különösebb elvárások. Az úgy jó, ahogy van. Akkor is, ha ellenkező nemű. Tréninggatyóban is. Nekem ezzel az a bajom, hogy én a szerelmet és adott esetben a családot erősebb köteléknek feltételezném, mint a barátságot… De nem az a gyakorlatban. Az ember inkább számíthat a barátjára, mint a halálosan szerelmes szerelmére. No problem, alkalmazkodom én a valósághoz, csak piszkálja a csőröm nagyon. Az a pasi királyfi, aki a barátom is. Én ebből bizony nem találok. Sokáig azt gondoltam, nálam van a hiba. Mondjuk ez annyira nem hatott meg… De nagyon sok hasonló sztorit és véleményt látok-hallok.

    • szerintem barátsága válogatja, hogy erősebb kötelék-e, mint a házasság. A család az más, ott a vér szerintiség néha tényleg nagyon erős tud lenni. Vagy csuda tudja, hogy tényleg az-e, vagy csak hogy ragaszkodunk pl. a szüleinkhez, gyerekeinkhez.

      Egyébként pedig úgy gondolom, a szerelme is tök mindegy, miben van az embernek, mert az a jó, ha nemcsak szerelem van, hanem barátság is. Idősebb pároknál lehet ilyet látni. Pl. én látom a szüleimnél, hogy támaszkodnak egymásra, és hogy tudnak élni párként is.

      • Vér szerinti kötődés: tiszta nevelés kérdése. Ahogy valaki kibújik az anyjából, ezt kapja, ahogy a csövön kifér: hogyan illik és kell viszonyulnia a szüleihez, testvéréhez, egyéb rokonaihoz. Kondicionálás. (Így fordulhat elő, hogyha testvéreket nem együtt nevelik, nem tudnak egymásról, és később találkoznak, akár szexuálisan is vonzódhatnak egymáshoz. A csúf ébredés akkor jön, amikor kiderül, ők valójában tesók… És addigra már lehet, túl vannak mindenen…)

    • Idáig ezen nem is gondolkodtam, de így igaz, a baráttól nem várják el azt, amit a szerelmétől. Most azon gondolkodom, hogy vajon én a páromtól többet várok-e el, mint a barátomtól. Igen is, meg nem is.

      • Én nem. Én akkor is képes vagyok a hülyéjére csillogó szemmel nézni, ha olajosan, koszosan, tréningnaciban jön be mondjuk egy autószerelés után…(egészen addig, amíg egy, azaz egyetlen sértő mondat el nem hangzik. Onnantól roló le. Csinálhat bármit, roló többet nem fel. Kipróbáltam, direkt. Na jó, öreg, kapsz még egy esélyt, de figyelmeztetlek, a várfalak kurva vastagok. – Az nem baj, majd ő. – Hát nem jött össze neki… Erre persze lehet azt mondani, hogy mert érzelmileg sérült vagyok. Még be is vállalom. Rohadtul sérült vagyok érzelmileg. De tényleg. 8 évig halálosan szerettem egy macsót, halálosan, aki végig uralkodott fölöttem… A lelki terror olyan méreteket öltött, hogy az valami hihetetlen. Atomháborúk dúltak. De azt is lehet mondani, hogy ki vagyok hegyezve a tiszteletlenségre. És azt is, hogy feminista vagyok. 😀 ). A plusz a kémia. Ha a kémia nem stimmel, nincs szerelem, csak barátság. Röviden összefoglalva. De én mindig azt tapasztaltam, ha kapcsolatban voltam, hogy még erőmön felül is mosok-főzök-mosogatok-rendelkezésre állok-szétrakom a lábam – nevelem a gyerekeket – vásárolok (még a munka mellett!), jó pofát is vágok hozzá. És ha valami ezek közül nem stimmel, ha csak egy, akkor bálhé van, nem is kicsi. Vagy nem balhé, csak hiszti. Vagy az sem, csak laposodás. Érdekes módon egy barát nem mos, nem főz, nem takarít, nem vásárol be, nem rakja szét a lábát, nem nevel gyereket, csak úgy van – és megilleti a tisztelet. És ez velem szemben is így működik!!! Amíg az exem a barátságunk előtt nem ex volt, kimondva-kimondatlanul is ott lebegett ez az elvárás (hogy tudniillik a nő dolga a háztartás). Aztán volt egy mondata, egyetlen egy (addigra már kiképződtem!), hogy tudniillik “Mi van, viszket a picsád, hová rohansz?!” – mikor valahonnan késésben voltunk és szólni találtam érte, hogy másszon már ki a zuhany alól. Mire kimászott, várta a cucca (mint mondtam, arra az időre már megvolt a kőkemény 8 éves kiképzsem). Pedig vele még nem is volt nagyobb baj, ezt az egy mondatot leszámítva mindig tisztelt és szeretett. Aztán volt egy fél éves mosolyszünet és ismét visszataláltunk egymáshoz, mert értékelem, szeretem és tisztelem, mint embert (mint férfit már nem…). És amióta a barátságunk tart, még azt is megköszöni, ha nála vagyok, hogy a mosatlant berakom magam után a mosogatóba… EZT nem tudom megfejteni. És basszus, azt látom, hogy ez szinte minden esetben így működik.

        • “Mi van, viszket a picsád, hová rohansz?!”
          Ekkora egy bunko paraszt beszolast, nem csodalom hogy ezutan kitetted a szuret.

        • Mire gondolsz, amikor azt írod, működik a kémia? Mit értesz kémia alatt? És hogy lehet valakit úgy tisztelni emberként, ha nemét tekintve képtelenség?

          • A vonzódást. Úgy, hogy valaki elsősorban ember, és csak másodsorban férfi vagy nő, az ehhez tartozó beidegződött viselkedési sémákkal együtt.

  • “Ehhez képest nekem rémisztő az a bekeretezés, ahogy meghatározzuk, előírjuk, kihez hogyan kell kötődnünk.
    Mi a barátság és honnan szerelem? Ki a dugópajti, ki a férjed, ki a szeretőd és ki a barátod?
    Miért kellenek kasztok, amik nem átjárhatók, és miért változnak a viszonyok, ha már nem barátságról beszélünk, hanem szerelemről?
    Mire jó ez az egész, ha nem arra, hogy keretek közé szorítsuk egymást, és eleve elrendelt szabályokkal nyissunk kapcsolódást, vagy taszítsunk el magunktól embereket? Miközben én váltig azt érzem, hogy minden kapcsolódás adhat valamit és a formák talán csak közelséget jeleznek, de ebben a közelségben nekem a legközelebb a barát van, még akkor is, ha éppenséggel nem dugunk.”
    ez annyira gyönyörűen leírja, amit én is gondolok. köszönöm.
    Szerintem minden egyes emberi kapcsolat önmagában különleges és fluid és pókhálónál finomabb szálakból szövődik, és teljesen lehetetlen bekategorizálni őket.
    Azt hittem, ezzel egyedül vagyok.
    A barátság nekem is többet ér, mint száz szerelem, mert a barátságról úgy gondolom, hogy tartós és maradandó. A lefekszünk-nem fekszünk az valamiért képes felrobbantani, pedig én akkor is szeretnék barátkozni, ha már nem akar velem lefeküdni. Ez az ellenkező irányba, felém még sosem volt meg, ha egyszer hozzám nyúlt, onnantól kezdve tulajdon voltam és a mély lelki kapcsolódásból az lett, hogy többet rám sem nézhetett más, mert akkor hirtelen a tizenéves múltak és a nagy kapcsolódás el lett felejtve én meg egy darab szar lettem és sohatöbbet.
    Ilyenkor mindig pislogok hogy de és a beszélgetések?
    Nem akarok kasztokat. Azt szeretném, hogy lehessen szeretni anélkül, hogy a másik szeretete az automatikusan azt vonja maga után hogy akkor ha hibázom, akkor elveszítem, mert az szerintem nem szeretet onnantól, hanem valami más.
    És azt sem akarom, hogy algopyrint a térdem közé szorítva kelljen barátkozni, mert csak addig tartósak, amíg szűzies vagyok és érinthetetlen, ha meg ember vagyok és szexet szeretnék akkor már egy eldobható valami, nemérteménezt.
    Szóval köszi, azt hittem egyedüli idióta vagyok, de ezek szerint nem. Ölelés!

    • Ugye hogy a szex utan valahogy ilyen kellemetlen lesz? Egy olyan fiu barat van akivel nem lett az, a masik utana allandoan utalgatott ra pedig en nem akartam volna, a harmadik – akivel vegul rovid kapcsolat is lett – meg azota is duzzog hogy en szakitottam vele, hiaba akartam baratkozni utana is. Nem megy ez, valahogy nem megy, azoknak a csajoknak akikk ez osszejott azoknak tok jo, nekem nem sikerult ez soha.
      Raadasul az kulon szar hogy engem egy csomo “pasis” dolog erdekel, sportok, filmek, kozeleti dolgok, tortenelem, politika igy pasikkal tobb a kozos tema. Ugyanis a legtobb noi ismerosom meg csak pasikrol, babakrol, dietakrol, eskuvokrol, makeuprol meg ruhakrol akar (vagy tud?) dumalni. Nekem ez mindig tok frusztralo volt mert amugy a noi ismerosokben tobb az empatia es ha valami lelki problema van ok jobb hallgatosag de a tobbi tematol en falra maszom.

      • Az is erdekelne hogy ezek az ugymond noies temak ezek valami kondicionalas eredmenye mert en nem birom felfogni hogy felnott not ne erdekeljen mas tema csak ezek a dolgok amik amugy mint a nokkel szemben tamasztott elvarasokrol szolnak. Hogyan legyunk szebbek, vekonyabbak, jobb anyak, hogyan fogjuk meg azt a pasit hogy aztan meggyuruzzon a vegen – rengeteg noi ismeros bir csak es kizarolag errol beszelni, ez a kapcsolodasi pont a tobbi novel.

  • Nekem is az a tapasztalatom, mint fentebb valakinek, hogy a legtöbb férfi képtelen egy nővel önzetlen barátságot kötni, mert vagy hátsó szándékai vannak, vagy nem tetszik neki a nő, és akkor minek pazarolja rá az idejét?
    Bár, a párkapcsolatban is a legtöbb pasi nem a barátságot, a lelki társat keresi, hanem a jó szexpartnert, háziasszonyt, anyát stb. stb. Aztán meg csodálkozik, hogy miután elmúlt a szerelem, a lakáshitelen vagy vagyonon meg a gyerekeken kívül nem maradt semmi összekötő kapocs, jó esetben csak éldegélnek békésen, nem együtt, hanem egymás mellett.
    Meg persze, sok férfi önző, nemcsak a párkapcsolatban, a barátságban, hanem minden emberi kapcsolatában is. Nem kell neki olyan, amiben esetleg elvárnak tőle, és nemcsak neki van haszna a dologból.
    Mielőtt valamelyik kedves férfi hozzászóló ezen felháborodna, 1. a jelen lévők mindig kivételek 😀 , 2. nem vagyok férfigyűlölő vagy férfiellenes, és lehet, hogy csak nem volt szerencsém, de a tapasztalataim ezt mutatják.
    Szóval szerintem, bár ezt már szintén leírták fentebb, csak megfelelő lelki fejlettségű és intellektuálisan is kellő szinten levő férfi és nő között lehet barátság, az ilyen emberek viszont elég ritkák….. 🙂

  • Tamara Miczki

    Volt mar pasi baratom. Altalaban meleg sracok voltak…

  • Barátnői körben érdeklődtem, hogy ők hisznek-e ebben a férfi-női barátságban. Szinte mindegyiknek volt egy férfi “barátja”. Aztán megkérdeztem mi történt velük? Szexeltek, utánna vége lett a barátságnak. Nagyon nem értem ezeket a kapcsolatokat. Nekem mondjuk nem volt fiúbarátom, csak haver. Kivétel nélkül mindegyik a dughatnék miatt akart “barátkozni”. Mondjuk én nem is hiszek benne, talán ha meleg a hapsi.
    Baráttal nem dugunk. Ha dugunk, akkor már több, mint barát. Vagy nem? Ah bonyolult…

    • Lehet, definiálásra szorul, ki mit ért barát alatt. Az is kiderülhet, a barátság fogalma mindenkinél mást takar. Nálam, ha már van romantikus vonzalom, és/vagy testiség, az nem barátság. Utóbbi jelenléte másoknál bőven belefér.

      Amit eddig leszűrtem pár kommentből: nincs mindenki által ismert jó minta a férfi-nő barátságra. Ha meg a feltételek adottak, összezavarodnak a felek, ez most mi? Biztos dugnunk kéne, azt ismerjük, az biztonságos viszont teremt. Na, dugtunk. Elcsesztük, ez így mégsem volt jó döntés, fasza.

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s