Hogyan tovább?

Kicsapta a biztosítékot.
Dezső bácsi átlépte nálam a tűrést. Meg fel is baszta az agyamat.
Elszakadt a cérna.
Kiborult a bili.
Megint.

Miközben naponta azon gondolkodom, hogy mi lehet majd az utolsó csepp. Amikor látok valamit, vagy megélek dolgokat, akkor mindig ott a kérdés bennem, hogy mikor lesz majd az, hogy azt mondom, elég, bazdmeg!
ELÉG!
Hiszen már így is minden nap azt mondom. És még az is eszembe jut sokszor, hogy vajon a többi nő mikor mondja majd, hogy elég. Nekik hol a határ? Mennyit látnak abból, amit én látok? Őket vajon mennyire szúrja? Olykor elbizonytalanodok, hogy talán én vagyok túlzó, én akarok sokat, nekem nem elég semmi. Talán teljesen egyedül vagyok, és csak ugrálok meg picsogok feleslegesen, miközben mindenki más jól van.

Talán a blogot is valami ilyesmi hívta életre. Ez a bizonytalanság, hogy akarom látni, másokkal mi van.

Mikor ilyeneken gondolkodok, akkor rögtön eszembe jut az is, hogy mi lesz majd, amikor azt mondom, ELÉG. Akkor onnan hova lehet továbblépni?
Érted ezt?
Mit csinálok, mikor egyszer úgy tényleg elég lesz? És mennyire lesz az komoly, amit majd akkor teszek?
Mert most az van, hogy ha ugrálok, meg petíciózok, meg tüntetek, vagy hozzábaszom a leveses fazekat a falhoz, akkor nem történik semmi. Sőt, még azt is én szívom meg. Engem vágnak nyakon, engem taszítanak ki, nekem lesz rosszabb.

SZÓVAL MIT LEHET EGY ILYEN ELBASZOTT ORSZÁGBAN CSINÁLNI?

És mint mondtam, mikor van az utolsó csepp?
Mert én az elmúlt, nagyjából egy évben annyi mindent átéltem, hogy annak töredéke elég lett volna egy nagy ELÉGhez. És akkor még ott van, amit látok. Ami minden nap felbassza az agyamat.
Rendeletek, politikai történések, nyomorult nők, nyomorult gyerekek. A hímek dőzsölése a hatalomban, a pénzben. A nők megnyomorítása legális “masszázsszalonokban”, a prostitúció virágzása, a házasságok pokla, a munkanélküliség, amely fokozottan sújtja a nőket. A családapák nőkön élősködése, a nők érzelmi és fizikai kizsákmányolása, a kettős mérce és a nőkért dolgozó nők semmibe vétele.
Úristen, hát már olyan kibaszottul elegem van, hogy ordítani tudnék 7/24- ben!
És akkor minden napon, mikor a munkámban teli szaladok jó érzésekkel, miközben permanens szívszakadással nézem a legkiszolgáltatottabbak nyomorát, akkor kilépve a kapun már kattog az agyam, és megy fel a pumpa, feszül a húr, az agyhúr meg a szívhúr, hogy aztán beesve a lakásba már kapcsoljam a gépet és írjam az éppen aktuális szart, aminél mindig, mindig azt gondolom, ennél lejjebb már nem lehet. Hogy itt most elég.
És másnap jön újabb szar.
Nincs vége sohasem.

Most látod, megint azt gondolom, hogy elég.
Egy hős Dezső bácsit temetünk.
Egy újabb férget, ráadásul médiaünneplés közepette, és taposunk egy új áldozatot, akinek a sorsa újra csak azt sugallja minden nőnek, hogy tűrj és viseld az erőszakot, mert ha ellenállsz, akkor téged söpörnek el.
Ez bazdmeg, ez a jogállam.

És én fosok rá, hogy halottról mit lehet mondani, mert én tudom, hogy sok férget temetnek szép szavakkal, mert a halál is egy megszépítő gesztus az élettől. A temetések csöpögnek a hazudozásoktól és a család gyakran alig tud instrukciót adni a papnak, hogy ugyan mit is mondhatna a tömegnek az elhunytról.

Dezső bácsi nem áldozat és nem jó ember, hanem egy romlott és gusztustalan erőszaktevő, egy modern kori rabszolgatartó, aki nettó kb 60 ezer forintért tartott takarítónőt, adminisztrátort és ürítő csészét magának. Visszaélt egy nő kiszolgáltatott helyzetével (ahogy ezt sok százezer férfi megteszi, ha máshogy nem, hát a házasság búrája alatt). Használta, sőt, kihasználta a “gyilkosát”, és miközben feketén dolgoztatta még törvénysértést is elkövetett.
Nekem pedig most azt kell olvasnom meg látnom, hogy álszent fájdalomtól csöpögve ajnározva van, jóembernek beállítva, ártatlan jótevőnek, akinek visszaéltek a bizalmával.
És én nem okádjam le a képernyőt!

Sehol egyetlen mondat arról, hogy miféle dulakodás lehetett ott, ahol a kés előkerült. Hogy milyen állapotban lehetett az a nő a hónapok óta tartó erőszaktól, ha idáig ragadtatta magát, hogy késsel védekezett ez ellen a fasz ellen. És csak mellékesen van megjegyezve, hogy miután megtörtént a szúrás, ő maga hívott segítséget. Elővesznek egyértelműen mélyszegénységben élő, szintén kiszolgáltatott embereket, akik elmondják a kamerába, milyen csodás ember volt Dezső bácsi, hogy őnekik hitelt adott.
Hát persze, hogy hitelt adott! Különben miből lett volna bevétele? Hitelt adott hónap végén, hogy majd a segélyből legyen pénze hónap elején. Mi ebben az a kurva nagy szívjóság?
Ma már nincs olyan kisvállalkozó, aki ilyen jótétemény nélkül megélne. Hagyjad már a nyálazást!

És miközben ez a nő szimplán egy hálátlan gyilkos, addig ha egy fasz a gyerekei előtt szurkálja halálra a nejét, akkor lehet hivatkozni az elhomályosult tudatállapotára.

Hát bazdmeg az a nő, aki az erőszaktól akar szabadulni, az tán nem elhomályosult tudatállapotban van? Egyet szúr, majd mentőt hív és kap 10 évet.
Emez 30- szor szúr, végignézeti a közös gyerekekkel, és kap 5 és fél évet.

HÁT MI A KUTYAFASZA EZ, BAZDMEG???

És az ilyen hasonló mocskok gyilkolásait, bántalmazásait mindig elhomályosult tudatállapotban találod leírva, vagy szerelemféltés címkéje alatt, amely kifejezés már önmagában egy mocsokhalom, mert akit szeretsz, azt nem ölöd meg!!!
Azt ölöd meg, aki a tulajdonod, akit nem tekintesz autonóm embernek.
Ehhez képest Magyarországon a nők legnagyobb veszélyben a párkapcsolataikban vannak, avagy a volt “párjuk” által szorongatva, zaklatva, bántalmazva.

Vajon azok a mocskok, akik ma még csak a nőjük telefonját ellenőrizgetik, vagy számon kérik, mikor hova megy, akiknek a felesége titokban olvassa ezt az írást, azok az ilyen hírek után majd milyen bátorsággal kezdenek el ütni vagy szurkálni? Hát hiszen azt ordítja minden, hogy “szerelemféltésből” lehet elhomályosult az elme, és akkor pár év pihenéssel megúszható a késes elégtétel.
Egy férfinek.

Micsoda kibaszott kettős mérce ez???
MICSODA KIBASZOTT ORSZÁG EZ?

És én látom, hol kezdődik ez. Látod te is. Ott, az oviban meg az iskolában, mikor női kollégák méltatlankodnak a kislányon, aki szól a zaklatások miatt, hogy mit akar, ha ilyen csinos és nevetős (riszál, érted). Neki meg azt mondják, örüljél, ha a seggedet fogdossák, mert tetszel nekik.
Vajon ezek a nők mit szólnának, ha az ő seggüket fogdosná a szomszéd?

Nincs vége, érted? Ebben az országban sose lesz vége. Itt úgy van minden elbaszva, hogy ha te szólsz bármiért, te petíciót írsz, te tüntetésen szólalsz fel, akkor semmibe vagy véve, ki vagy röhögve, mert a te szavad és a te akaratod az senkinek nem számít.
Az csak vicces női picsogás (idézve mélyen tisztelt nőverő kollégát).

Én meg gondolkodok állandóan, hogy mi lehet erre a válasz.
Mit lehet erre mondani?
Mi lehet az, ami ezeket végre változásra kényszeríti?
Élni az ő módszereikkel?
Harcolni?
Irkálni petíciókat?
Ezek nem vesznek semmit komolyan. Azt csinálhatsz, amit akarsz, a rendszer nem enged el, vagy ha elenged, akkor egyben ki is taszít, megbüntet.

HÁT EZEK ÉLNI SEM HAGYNAK!

Mihez kezdhetek én ezzel most itt? – folyton ezen gondolkodom.
Meg azon, hogy itt vagytok és egyre többen, és már nem vagyok egyedül, de ez felelősség. Nagy erő alakul itt. Nem forgácsolhatom szét, nem engedhetem be olyan ügyekbe, amik hitelét veszik, gyengítik. Nem válhatunk nevetségessé.
Ráadásul az elején vagyunk. Sokan még nem találtak ide, vagy még maguk sem értik. Olvasnak naponta, és csak küszködnek magukkal. Még benne vannak a tisztító tűzben. Nem lehet az embereket pórázon rángatni, de nem lehet magukra hagyni sem őket.
És én folyton gondolkodok.
Mi az, ami nem tesz bennünket nevetségessé, ami nem süllyed az ő szintjükre, ami több pusztán kihívásnál? Mi az, aminek súlya van?

Megmondom neked, egyedül nem boldogultam ezekkel a kérdésekkel.

És milyen jó, hogy vannak mellettem nők. Kint is, meg itt a blogban. Nem bírnám egyedül. Kell tükör, amiben látom magam, olykor kell biztatás, meg kell, aki segít, inspirál és a technikai dolgokat kiveszi a kezemből.
Szóval vannak barátaim, akikkel konzultálok. És amikor azon töprengtem, hogy mi lehet jelenleg  (hangsúlyozom, a mostani állapotokra gondolok) a leghatékonyabb válasz az erőszaktengerre, akkor arra jutottam, hogy a passzív agresszió.
Nem venni tudomást róluk.
Megtagadni mindent, ami őket szolgálja.
Őrizni az autonomitásomat.

Én már egy ideje így élek, de ez a magam élete. Ezt nem kényszeríthetem a közösségre, ezért inkább azt mondom, beszéljünk róla.

Mit lehet ma tenni ebben az országban a nők helyzetének javításáért? Mi az, ami túlmutat a kármentesítésen? Ami nem akkor lép közbe, mikor már baj van, mert a rendszer valakit agyonvert, késre tűzött vagy megerőszakolt, netán az utcára hajtott?
Hogyan teremthetünk olyan közeget, amiben eleve védelem alatt állunk? Mit tehetünk magunkért mi, nők. Mert az ugye világos mindenkinek, hogy a férfiakra nem számíthatunk. Ez már sokszor bebizonyosodott.
Ha akarunk valamit, azt magunknak kell megteremteni.
De mi lenne az és hogyan érhetnénk el?
Neked mire lenne szükséged?

Ps: Némi plusz információ, ami a cikk megjelenése után érkezett megbízható forrásból, és amiről Dezsőbácsi minden vásárlója tudott, de amit a televíziózás and újságírás nagymesterei mégsem tudtak kioknyomozni.
Hogy tudniillik ez a harmatos lelkű Dezsőbácsi bárhol, bármikor és bárki jelenlétében rendszeresen térdeplős kurvának nevezte ezt az elvetemült gyilkos nőszemélyt.
Milyen finom lélek, ugye?
És milyen szerelmes a drágám.

Végül számoljunk is kicsit:
Ugye a két említett eset közötti büntetés különbség első olvasatban 4,5 év. Valójában azonban a kettős mérce ennél jóval durvább.

Ez a nő hosszan tartó kizsákmányolás, protituálás és erőszak után adott pillanatban veszélyhelyzetbe kerülve önvédelemből leszúrta a kínzóját, majd számomra érthetetlen okból segítséget hívott hozzá (
én biztos nem tettem volna meg. Ott rohadjon meg kínok között a mocsok).
Szóval jogos önvédelem, amire akár mondhatjuk, hogy nem büntetési tétel.
0, azaz NULLA évet ér.

Asszonyt ölő pöcsfej különös kegyetlenséggel elkövetett, miközben kiskorút is veszélyeztető… szóval minimum a 10 év, ami járna neki.
MINIMUM!

Ilyenformán nő és férfi megítélése között immáron 15 év a difi a 30 késszúrással gyilkoló, előtte feleségét évekig terrorizáló szörnyeteg javára.

Mit is mondhatnék?

 (Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

 

Advertisements

196 hozzászólás

  • Huh, hallod, ez egy kurva jó kérdés. Fogalmam sincs. Hónapok óta azon agyalok, hogyan lehetne élő hálót csinálni, közösséget formálni, nőkből. Kurvára nem tudom, bazmeg. Esetleg a szülővárosomban… De itt?? 😦
    Nem szeretek itt élni, de itt volt munka, basszameg. Be vagyok zárva.

    • easternsugar01

      mi elkezdtük, ez az újrakezdés csoport a facebookon (bántalmazott nők önsegítő csoportja.) sok jó dolog történik, sok segítséget kapnak ott a nők egymástól, persze adódik veszekedés is, de önszerveződésnek szerintem egész jó 🙂

      facebook.com/ujrakezdes.nyilvanos

      ez az oldalunk címe, a csoportba,ami titkos, ezen keresztül lehet belépni.

      • easternsugar01

        tudom, hogy kármentés, de egyelőre azoknak, akik azelőtt semmit nem gondoltak bele az egész mocskos szexista társadalmunkba, és semmiféle rálátásuk nem volt, azokat is, sőt főleg azokat érte kár, és éri folyamatosan, de egyébként nem is csak kármentés, amennyiben a nyilvános oldalon keresztül próbálunk valamennyire példát is mutatni női közösség-ügyben. jó, az elsődleges célja tényleg kármentés, de sokan sajnos, sőt legtöbben csak akkor látják, hogy egyáltalán van itt rendszerszinten gáz, meg kurvára nincs minden rendben, amikor velük már megtörtént a baj.

        • easternsugar01

          ja, amúgy nincs kedved népszerűsíteni minket egyszer valami posztban? 🙂 tudom, hogy ez nyílt provokáció, azt is mondhatod persze, hogy nincs, de megpróbáltam 🙂

        • Nekem erről, hogy kármentés eszembe jutott valami. Igaz, nem preventív, és a megelőzés bizonyos értelemben talán fontosabb. Hogy mit jelent a bántalmazott nőknek, azt leírtad. Van egy másik fontos vetülete is azonban: az egész, az, hogy szerveződés van, közös munka van, ez két, a prevencióval kapcsolatban is jelentős szempontból is fontos. Az egyik maga a szerveződés. Nők, a saját erejükből, akaratukból, a saját céljaik érdekében. És ezek a szervezetek, szerveződések a prevenciós cél szolgálatába is állíthatók akár. Melyik bántalmazott nő ne akarná (már ha ki tudott, éspedig más nők segítségével, jönni a bántalmazó kapcsolatból), hogy más nő ne kerüljön hasonló helyzetbe?
          A másik előnye, hogy a nők nem csak azt tanulják meg, hogy a bántalmazás nem normális állapot, hanem azt is, hogy közösen erejük van, fel tudnak lépni, el tudnak érni eredményeket. A patriarchális agymosás ellen kiváló, öntudatot ad. Az öntudatos(abb), bátrabb nők, az ilyen csoportok pedig hatékonyabbak lehetnek a prevencióban is.

  • Áh, én is ezen agyalok. Mit kellene csinálni, kikkel, hol, mikor?
    Beszélek ezekről én is, de hogy csinálok-e valamit? Nem tudom. Lehetne többet is, én benne lennék.
    Jó lenne, ha a mainstream médiában is megjelennének az írásaid, hogy többekhez eljusson…

  • Nos, én arra jutottam, hogy az egész fertő forrása az emberi egoizmus + a biológia. A nők bizonyítani akarják, hogy elég jók (ego), a többi ember (nem csak férfiak!) meg ezt önző módon kihasználják (szintén ego). Sokszor tudat alatt folyik ez mindkét félnél, egyszerűen nem realizálják, hogy ez így nem normális, mert a társadalom formálódása így felborította a normákat, hogy a szarról is elhiszi az ember, hogy az rendben van.
    Miért így van, és nem fordítva? Itt jön a biosz a képbe, mert a férfiak általában erősebb felépítésűek és hormonális okok miatt agresszívabbak is. Szóval adja magát a képlet.

    Megoldás? Ezen sokat agyaltam már. Ha elképzeljük, hogy hirtelen atomháború tör ki, és minden ember a világon teljesen egyforma emlékvesztett hermofroditává változik, akkor hogyan folytatódna minden? Mindenki egyenrangú lenne hirtelen? Én kétlem. Ebből arra jutottam, hogy a biosz és a társadalom csak egy “apróság”, max azért felelős, hogy ennyire felborultak az arányok, de a fő felelős az ego, azzal kellene kezdeni valamit nőknél és férfiaknál egyaránt.

    Most így visszaolvasva ez elég eszement hozzászólás lett, de gondoltam mégis megosztom, mert miért ne? Legfeljebb megköveztek. 🙂

    • Csak egy erősen idealizált elméleti szálon indultam el, a gyakorlatban persze a férfiaknak kellene változtatni, mert a nők nagy része egyszerűen el van lehetetlenítve. Viszont a nőknek kell először lépni, hogy elindítsanak valamit, mint ahogy te is elkezdted itt a blogon a szemek felnyitásával…

    • 22-es csapdája…

      • Nem EGY fos ország. Az összes. Ez: “Három dolog nehezíti, hogy komolyan vegyenek” – sorolja Kari: „egy, hogy nő vagy” pl. az USA-ban hangzott el, mostanában. Talán a szar szintje különböző, esetleg az állaga is, de azért ez nem a lényeg.

        • Azért én szívesen cserélnék azzal a fossal ami Svédországban van. Legalább egy kis időre, csak úgy próbaképpen 🙂

          • Na jó, lehet, hogy mégsem az összes – bár hogy ott egyáltalán nincs fos, azt nem tudom. De hát nem is az összes pasi szemét, mint tudjuk. De azért elképesztően sok,

  • A szerelemféltéstől olyan dühös leszek, hogy attól van hányingerem, azt hiszem. Szerelem az apád faszát! Rohadék tulajdonosi gőg, valójában az is a rabszolgatartó gondolkodása: ha az enyém nem leszel, ne legyél másé se, pláne ne legyél boldog te rohadék.

    • Ja, hát az teljesen kizárt, látod, bennem fel sem merült, hogy szabad is lehetne. 😦
      Igen, a legfontosabb, hogy szabad ne legyen, szabad akarata ne legyen. Szerelem. Lófaszt!

      • És újra, századszor kérdezem: Én vagyok a gáz, hogy irtózom még a szerelem kifejezéstől is?

        • Őőő, nem tudom, én a szót is szeretem, meg a szerelem érzését is, csodálatos. Épp azért tudnám szétverni a fejét annak, aki pl. ezt a szóförmedvényt összegányolta, és arra az aljas, mocskos dologra alkalmazza, amire (illetve, tk. nem is maga a szó förmedvény, csak az, hogy így értik, a szerelmet lehetne úgy félteni pl. hogy teszünk-e eleget azért, hogy megmaradjon, vagy hasonló), mert ezzel ezt a szép dolgot is összemocskolja.

    • Minden cikkben és bírósági peranyagban a “szerelemféltés” nevezetű gyilkosságot maszatoló baromságot, “aljas indokból elkövetett”-re kellene változtatni (mert, hogy az fedi a valóságot). Rögtön nem lenne enyhítő körülmény mivel, hogy nem is az!

    • “ha az enyém nem leszel, ne legyél másé se, pláne ne legyél boldog te rohadék.”
      Boldog??
      Szerinted a kutyát érdekli, hogy boldog-e a csont, miután elásta a hátsó kertben? Hiszen az csak egy tárgy, ami csak az övé, nem kaparinthatja meg más és pont!

      • Na, azért ennek a csontnak része az érzelmei is. Ha mással boldog, az olyan, mint a kutyának, ha a csontját kicserélik egy fosszíliával.

  • Az elso lepes a nok felvilagositasa, ez a blog, meg mas blogok.
    A legnagyobb baj az hogy nagyon kevesek jutnak el eddig, akkora a media propaganda a masik oldalon hogy nekunk csak a blogok maradtak.

    Erted, eljut idaig egy no, rajon hogy mi a helyzet, mondana a tobbieknek, beszelre rola es leugatjak a tobbiek. Maradjal, kussolj, lapits, mit ugralsz, nem latod hogy nincs mas valasztas?
    Eloszor is erositeni kell ezt az online halozatot.

    Akar egy olyan online portallal ahol nok egymas kozott biztonsagban beszelhetnek. Ahova baranyborbe bujt farkas se teszi be a labat. Ahol cikkeket osztunk, beszelunk, szervezunk. Ahol tudjuk es erezzuk hogy nem vagyunk egyedul. Ahol egyutt tudunk felhaborodni. Ahol mi nem targyalunk veluk* hogy hogyan is kellene ferfiak es nok szamara egyenlo tarsadalmat kialakitani mert annak az a vege hogy ok agresszivan leugatnak, elterelik a figyelmet, jelentektelen reszleteken vitaznak – farasztanak addig amig az egesz ellehetetlenul, elfarad es mindenki lehajtott fejjel megy vissza a konyhaba.

    Nem, nem targyalunk, igazad van Gumi, azt mar sokan probaltak, nem megy. Kulonben is nekik ott a parlament fiuklubnak akkor tolunk egy online portalt ne feltsenek mar baszki.

    Szoval online halozat. Esetleg valahol egy kozpont. De az draga, talan nem is szukseges.
    Aztan beszedek. Workshopok. Eloadasok. Oktatas.
    Kell egy hely ahova egy no mehet ha minden osszeomlik es senki sem erti meg.
    A te blogod is ekent funkcional meg a Csakazolvassa is, most gondold el ha van egy egesz online platform ahol megertest es valaszokat talal a no a sok aldozathibaztatas helyett amitol csopog a tarsadalom es a media.

    En azt latom hogy nyugaton is nagy az elnyomas de itt legalabb mar tortenik valami.
    Rengeteg a szervezet, torvenyeket hoznak a az egyenlo banasmod erdekeben, mindez a szervezodeseknek koszonheto.
    Ha nincs egy szervezet ami figyel, jelez, szol es nem hagyja magat.
    Aki azonnal ugrik a NANE-val egyutt ha a golyataborokban tortent eroszakrol van szo hogy ne egy no uljon le 6 faszival vitazni hogy ez kinek a felelossege.

    Van ilyen platform? Ha nincs, legyen.

    *Veluk – nem feminista ferfiak. Mi – feminista nok es ferfiak.

    • Na, most vagyok ott, hogy pontosan, nem telóról és kapkodva tudom átnézni a kommenteket. Nagyon értékes a hozzászólásod, Anna. Mikor megoldásokon töprengek (töprengünk a segítőimmel), akkor valami ilyenféle dolgok felé gondolkodunk, szóval tök jó, hogy ehhez hozzátettél.

  • Vannak női szervezetek. Van mikor (pl. a rádiós botrány) össze is fognak. Szerveznek tüntetéseket. SŐt már olyan is volt, hogy behívták törvényjavaslatot megtárgyalni, természetesen szartak a fejünkre nagy ívben…
    Egy baráti házaspárral beszélgettünk a feminizmusról. És a férfi azt mondta, hogy a társadalmat nem fogom tudni megváltoztatni. AMit tudok tenni: egyenrangú párkapcsolatot kialakítani, és abban élni, ha ez nem sikerül le kell lépni. Jó látni, hogy náluk sikerült! Amikor a barátnőm ki akarta vasalni az ingét, az férje azt mondta” Köszönöm nem vagyok béna, még megtudom csinálni magamnak”. A házi munka mind közös, és valóban támogatják egymást. Azért jó látni hogy van ilyen is.

    Én úgy látom, ha történik változás, azt a férfiak fogják el kezdeni. Nekik kell, a rabszolgák sem magukat szabadították fel. Vannak feminista férfi szervezetek: http://www.stop-ferfieroszak.hu/
    Szerintem sokan vagyunk! Össze kell fogni, és egy nagy országos szervezetet létrehozni, nem el aprózódni, kisebb egyesületekbe.

    • Az a bajom, hogy nem vagyunk sokan. Egy néma felvonulás előtt elhangzott, hogy mindig ugyanazokat az arcokat látják. Szóval nem tudom. Ha kiposztolok mondjuk a FB-ra egy írást, mit ez, majdnem biztos vagyok abban, hogy nem olvassa senki. Ha beszélek róla, lehurrognak, agresszívnek neveznek, vagy sértegetnek, nem hajlandók észrevenni a cinikus logikát.
      Magam részéről abban bízom, hogy a család – ez az őskövület kötelék – egyszerűen kihal, és ez nagyon már alapokra fogja helyezni a párkapcsolatokat is. De ezt a tendenciát is inkább nagy/belvárosi fiatalok körében tapasztalom.
      (Hát nem voltam most konstruktív.)

      • Csináltam ezt a magam profilján. Nagy csend volt, aztán többször előfordult, hogy az utcán mondta ismerősöm, hogy olvassa ám, amiket megosztok, csak nem meri lájkolni és láthatóvá tenni az egyet értését.
        Sose tudhatod, mennyien vagyunk. Vagy mennyien leszünk, ha legalább azt elérjük, hogy nyíltan beszélünk, és így ők is meglátják, hogy az érzéseiknek van létjogosultsága. Hogy szabad kilépni az elvárt nővagyokésszexi, anyavagyokésnagyszerű kommunikációból.
        Oly mértékű az agymosás és olyan túlterheltek a nők, hogy sokaknak nincs is ideje, ereje szembenézni a valódi rossz érzéseivel, vagy ő maga sem veszi azokat komolyan, vagy még az út elején van és hiszi, hogy ő megúszhatja.

    • JudithBerger

      Amikor valaki (általában persze férfiak) azt tudják reagálni a társadalomkritikámra, hogy a “társadalmat nem tudod megváltoztatni”, olyankor fel szoktam hívni a figyelmüket arra a tényre, hogy az ún. társadalom nem egy rajtunk kívül álló, misztikus erő, hanem indivídumok sokasága, melyekből kettő épp itt beszélget.

      A stop-férfierőszakos kiadványok nagyon jók (azokról, akik magát a szervezetet műkődtetik, már kevésbé vagyok meggyőződve). Mindenesetre a Hétköznapi Hímsovinizmust tananyaggá tenném minden 15-16 évesnek.

  • Tamara Miczki

    Nagyon jo felvetes! Irtad egyszer a ciganyokrol szolo bejegyzesedben, hogy leanyiskolakat inditanal annak erdekeben, hogy a kis ciganylanyok 1 generacio alatt lerazhassak a konvenciok es a rossz beidegzodesek igajat magukrol. Hogy nokent, onallo entitaskent kiteljesedjenek s erett donteseket hozhassanak sajat sorsuk es testuk felett.
    Lehet, hogy a tobbi nore is ez lenne pozitiv hatassal ebben a himsoviniszta tarsadalomban.
    Ha kitermelodne egy generacio no, aki nem fulet, farkat behuzva kenyszerbol ad puncit es nem honleanyi kotelessegbol szul, hanem mert NEKI úgy tetszik. S a ferfi is addig mereszkedik, amig azt az uj generacios nok elfogadjak.
    Mindenesetre allamelmeletet, politikat es vezetestant is oktatnek ott, hogy vegre betoltsuk a szerepunket a donteshozatalban is!

    • Retorikat es vitakulturat is.

    • Igen! Én szívesen megszüntetném a koedukációt és a lányokat csak akkor engedném össze a fiúkkal, amikor már erős öntudattal és tudással rendelkeznek. Az iskolában rengeteg energiát elvesz a fiataloktól mindaz a szarakodás, amit a két nem jelenléte okoz. A tetszeni muszájság, a zaklatások, a kapcsolatok és azok csődje. Kamaszként már nem tudnak a dolgoukra és önmagukra figyelni, mert a másik oldalt lesik.

  • Tamara Miczki

    Bocs, hallottatok mar a He For She mozgalomrol? Googlizzatok meg Emma Watson beszedet az ENSZben. Angol nyelvtudas kell hozza, de nagyon jo 20 perc lesz!

  • És még: bojkott, ahol csak lehet!! Nem megyünk férfi fodrászhoz, autósiskolában férfi oktatóhoz, férfi nőgyógyászhoz (uramanyám), férfi edző, férfi pszichológus, férfi ügyvéd, stb….
    Ez csak ötlet, de én pl. így (is) lázadok 🙂

    • Ez szerintem kissé túlesés a ló másik oldalára. Nem _minden_ férfival van gond. Vannak normálisak. Az, hogy ki vágja a hajamat/kezel/edz/stb. az annak függvénye, hogy mennyire jó szakember, nem érdekel a neme. Megjegyzem, életem legrosszabb nőgyógyászati élménye női orvoshoz fűződik ’ez nem fájhat magának annyira!’ De bizony, hogy fáj. Nem is mentem hozzá soha többet. Meg amúgy női nőgyógyászhoz sem.

      • A kommented első fele ellentmond a másodiknak. Azt írod azért mert sok gond van a férfiakkal még nincs mindegyikkel gond. Utána meg leírod azt, hogy azért mert egy nőgyógyász nővel rossz élményed volt, nem is mentél női nőgyógyászhoz többet. Miért van ez, hogy ha egy nő hibázik akkor, az az összes többi “nevében” hibázik, ellenben egy férfi csak személyesen saját magát járatja le, nem az egész nemét? Mindennel így van ez, ha például egy férfi rosszul vezet, akkor azt mondják, de szarul vezet a Béla (egyértelműen csak ő egyedül), de ha egy nő vezet rosszul, akkor de szarul vezetnek a nők (nem csak ő, hanem nyilvánvalóan mindegyik). Nagyon kettős mérce ez 😦

        • A mondanivaló az lett volna, hogy ‘ahogy a férfiak között is vannak normálisak, a nők között is vannak bunkók’
          Az általánosítás részben igazad van, egy rossz tapasztalat után tényeg nem mentem többet női nőgyógyászhoz. Az a véleményem alakult ki, hogy mivel a szülészet-nőgyógyászat erősen paraszolvenciás ágazat, a nőket egész egyszerűen kitúrják, vagy, ab ovo közel sem engedik, és az a kevés nő, aki a pályán marad, olyan attitűdöt vesz fel, amivel a férfiak között érvényesülni tud. Nem hibáztatom őket emiatt, de egy nőtől több empátiát várok el abban a tekintetben, ami egyes testrészek érzékenységét illeti, lévén, hogy neki is megvannak ezen szervei. A férfiak inkább óvatosabban kezelik az embert, mert ők nem tudhatjék és óvatosabbak. Általában. Aztán persze vannak a hentesek. 😦

          • képviselőné

            Ezt a paraszolvenciás logikát nem egészen értem, ha valaki a pénzre hajt, akkor igyekszik a praxisát felduzzasztani, azt pedig úgy lehet, hogy valami olyan pluszt nyújt, amit a többiek nem – pl empátiát. Én már láttam női nőgyógyász hirdetését, amiben épp erre volt kihegyezve a mondanivaló. Megjegyzem, a fiatal, mostanában kezdő orvosnemzedék körében rengeteg a nő. Én drukkolok nekik.

      • Gusztustalan, érzéketlen, nőzsaroló és erőszakoló férfi nőgyógyászokról még nem hallottál? Mert én igen. Oszt mégis megyünk férfiakhoz.
        Én mondjuk nem.
        Turkáljon férfi férfiben és húzza le pénzzel férfitársát. Ha már muszáj, akkor én inkább nőt gazdagítok.

        • De, sajnos igen, és szégyen és gyalázat, ahogy az orvostársadalom összezár, hogy védje az ilyen mocskokat. Azt kéne átlátni, hogy a mundér becsületének védelme igenis az lenne, ha az ilyen egyedeket szépen kib*sznák, engedély örökre visszavonva, mehet közmunkásnak (ha nem a börtönbe)
          Vajon vannak női urológusok/andrológusok?

    • tavasztunder

      Én a kompetenciában hiszek elsősorban. Másodsorban ha van két kompetens, akkor igyekszem a nőt választani.

      Nálunk eleve az van, hogy az alap nőgyógyászati vizsgálatokat, szűréseket a háziorvosi rendelőben végzik, és csak komoly baj esetén küldenek nőgyógyászhoz. A vizsgálatot erre képzett szakápoló végzi, aki MINDIG nő.

  • Egyik nevelőapám kötőszava volt a “baszd meg”.

  • Mit lehet tenni? Nagyon jó a kérdés! Nekem az egyetemen fogalmazódott meg bennem, hogy mégis hogyan kéne ezt elkezdeni. Az volt a szerencsém, hogy először életemben lettem egy olyan női közösség része, amely elfogadó volt, ahol lehetett jókat vitatkozni, s bátorítani egymást, nélkülük nem tudtam volna lediplomázni (témám a női üvegplafon, miért nem jutnak előrébb a nők egy demokráciában, gondolom rájöttök a konklúzióimra). Hazajöttem Hollandiából, s azt éreztem, hogy itt egyedül vagyok ezekkel a dolgokkal, olyan szinten szembecsapott a patriarchizmus és nőgyűlölet. S hát persze rájöttem, hogy milyen nehezen nyitom ki a számat, amikor szembesülök ezzel. Szerintem ez a megoldás. Egyszerűen magaddal kezd, s a szűk környezeteddel. Pl. ne tegyél megjegyzést arra, hogy valaki meghízott vagy lefogyott, ne mondj ilyeneket, hogy “hogynézmáezki?” s persze próbálj meg őszintén dicsérni, s felismerni a pozitív dolgokat, s megerősíteni a nőket a környezetedben. Aztán nekem is vannak nagyon jó (férfi)barátaim, akik ilyet mertek mondani: “de Esztike, azért a nőknek _tényleg_ a konyhában van a helyük”. S ilyenkor venni kell a bátorságot, s próbára kell tenni a barátságot: figyelj, ilyet viccből se mondj légyszíves, mert nem vicces. A nőknek nem a konyhában van a helye, s venni kell az időt és erőt, s el kell magyarázni, hogy ez miért nem oké. Ki kell mondani a többi nővel/nőnek, hogy nekem is nehéz, nem takargatni, nem a látszatra játszani. Nekem sem megy, nekem is nehéz, ezzel én is birkózom, stb. Szerintem így lehet elkezdeni. A legszűkebb környezetben. Nem a másikat hibáztatva, hanem elmagyarázva, s ha olyasmiről van szó, hogy pl. egy blogot díjra jelölnek, s nem értesz egyet vele, akkor meg írni, s felhívni rá a figyelmet (gratulálok az eredményhez!). Nem bírálni, hanem megérteni, hogy miért mondja ezt a másik stb. S utána meg azt is lehet, persze, hogy vannak a szervezetek, vannak rendezvények, s lehet ilyeneket kezdeményezni, csatlakozni, figyelni, vagy eleinte csak megosztani, olvasni, s figyelni a jeleket, hogy miért van ez így. S soha nem azt gondolni, hogy én ez ellen úgysem tudok mit tenni, mert igen, tudsz.
    Igen, szeretném egy idézettel zárni, mert engem ez nagyon elgondolkodtatott, s szerintem tökéletesen igaz a magyar helyzetre: “The most common way people give up their power is by thinking they don’t have any.” Alice Walker (sok más menő idézet van tőle még). Tehát a legtöbb ember azért adja fel a hatalmát, küzdelmet, mert azt gondolják, hogy nincs is nekik. De van. Ezt ne felejtsétek el.
    Sokkal többet írtam, mint szerettem volna, remélem érthető, hogy mit szerettem volna hozzátenni a vitához. Kitartó munkát mindenkinek, s köszönöm az írásokat a gumiszobából 🙂

    • Igen, ezt megvalósítom, szinte minden nap :). Ha valami szőke nős viccet oszt meg egy nő ismerősöm mindig megjegyzem mellé: hogy legalább mi nők ne legyünk hímsoviniszták…
      Egyszer szaunáztam az uszodában. Egyedül voltam nő, és vagy 6 fickó. Természetesen el kezdtek szőke nős vicceket mesélni. Én meg becsatlakoztam a vicc mesélésbe, csak én pont ellentétes oldalon… Aztán többen megjegyezték, hogy “bátor vagy”. (pl: mi a hasonlóság a Q betű és a férfiak között? -mind a kettő egy nagy nulla kicsi farokkal :))
      MÁsik: beszélgetünk szaunában, és éppen megemlítettem a kamion sofőr barátnőmet, mire “nők nem valók kamionsofőrnek”. Vissza kérdeztem “aztán vajon miért nem”? Válasz: mert a nők nem tudnak kereket cserélni. Én vissza kérdeztem: “akkor maga szerint egy férfi egyedül le tud cserélni egy 2-300 kg-os kereket?” Erre néma csend lett a válasz.

      • Én is megfigyeltem, hogy sokkal hatásosabb a nőket gúnyoló vicceknél, ha felháborodás helyett, elmondunk egy hasonlót fordítva. Én azt szoktam, hogy “és azt tudjátok-e miért vastagabb az orángutánok mutató ujja mint a férfiaké? – Mert az orrlyukuk is nagyobb.” Aztán a fancsali pofákat látva, hozzáteszem: na ugyanilyen szar nőként, nőalázós vicceket hallgatni.

      • 😀 Ez az kistigris, jol tolod

    • Igen, azzal egyetértek, hogy az embernek a maga környezetében kell kezdenie a dolgot. Csak ahhoz előbb öntudatra kell ébrednie.
      Nagyon sokat gondolkoztam azon, vajon én mitől lettem ilyen, amilyen vagyok. Hogy pl. nem vagyok hajlandó belesimulni a tradicionális női szerepekbe. Pl. mindig is utáltam mindenféle házimunkát. Nem is csinálom, csak ha végképp nincs más megoldás. Persze nem ez a legfőbb, csak most ez jutott eszembe, mint példa. És egyre kevésbé vagyok hajlandó belesimulni a nagy boldog női szerepekbe. Csak amihez kedvem van. Pedig elvileg nem erre neveltek. Miközben bevillan, hogy valamilyen szinten már nagyanyám, anyám is lázadó volt. Nagyanyám pl. idősebb korában jött rá, hogy ő nem akar nagyapámmal élni. Kitalálta, hogy ő elválik. Végül a lányai (!), köztük anyám, meggyőzték, hogy azt azért mégse kéne. Tény, hogy nem boldogult volna egyedül, többek között nem lett volna hova mennie lakni.
      Anyám is lázadó volt a maga nemében. Szóval kell ehhez egy családi háttér is, azt hiszem. És kellenek az olyan szemnyitogató blogok, írások, mint pl. ez itt. Csak ugye aki nem akar látni, az nem is fog.
      Mostanában valahogy az az érzésem, mintha visszafelé mennénk. Ahhoz képest, hogy én miket tapasztaltam régebben a magam környezetében, mindenképpen.

      • Igen, így van. Nyilván a hogyan tovább kérdés az azokhoz szólt, akik már öntudatuknál vannak, s hogy onnan hogyan, merre. Pl. az én anyukám engem+nővérem egyedül nevelt fel. Azt gondolom, hogy pl. a közvélekedés egyáltalán nem fogja fel, hogy ez mekkora dolog. Tudattalanul viszont megtanuljuk mi, hogy ezt így is lehet, egyedül. Mi ezekre is rá tudunk világítani az ismerőseink körében, s erősíteni tudjuk azokat a nőket is, akik azt hiszik még több terhet kéne vállalniuk, meg még szégyenkezniük is amiatt, hogy egyedül vannak, ahelyett, hogy megállnának egy pillanatra, s azt gondolnák: a fenébe is, tök szuper vagyok, mert egyedül felneveltem a gyereke(i)m.
        Jól mondod ezt az “elvileg nem erre neveltek” dolgot. Igen, elvileg nem ezt várják el tőlünk. Pont ez a lényeg. Ki is szabja meg az elvárásokat? Remélhetőleg idővel rájövünk, hogy mi magunk! S ahogy te is írod, a példa a fontos. Ha nem látható a példa, akkor nagyon valószínű, hogy eszébe sem jut egy lánynak, később nőnek, hogy máshogyan is lehet. (ld. Geena Davis: If she can see it, she can be it.) Arról nem beszélve, hogy a jelenlegi kormány elég keményen a hagyományos szerepeket nyomatja, az alapján törvénykezik, s vágja el a lehetőségeket a nők előtt, még egy nyamvadt nőkért felelős kormánybiztos sincs. Én pl. nagyon odafigyelek arra, hogy mit mondok/mutatok a most 11 éves unokahuginak, pl. hogy ő felelős a saját tanulmányaiért, hogy a tanárok is tudnak hülyeségeket mondani, hogy nem kell mindent elhinni, s elfogadni, amit hall és mondanak neki. Nyugodtan kérdezzen meg, beszélgessünk róla. Nem szabad csöndben lenni, ki kell nyitni a szánkat még azokért is, akik jelenleg még nem értik, hogy áll az ő érdekükben is és “védik” magukat, hogy ők szeretnek háztartásbeliek lenni, anyukák lenni, s nem értik mire jó ez a nagy feminizmus, azt hiszik ellenük van stb. Nem szabad rájuk megsértődni, mert még nem esett le nekik a tantusz. Van még meló, az a lényeg 🙂

        • Igazából az a nagyon szomorú, hogy nem lehet nyugodtan, normális körülmények között anyukának lenni, háztartásbelinek lenni. A nyugodtan azt jelenti, hogy kiszolgáltatottság nélkül. Hogy nem lehet azt természetesnek venni, ha egy nő anya szeretne lenni, és nevelni a gyerekeit, otthon lenni, anélkül, hogy ezzel ténylegesen kiszolgáltatottá ne válna.
          Barátnőm szült 4 gyereket. Anyósának már a harmadikat se mondták el, amíg meg nem született, mert már a 2. után azzal vádolta őt, hogy azért szül, hogy ne kelljen dolgoznia, és eltartassa magát.
          Amúgy ő főállású anya volt, amíg lehetett. Viszont ők elég ügyesen megoldották a férjével, mert az ő nevén van a lakás, az autó, talán még a cég is (vállalkozó a férje), vagyis nem mondhatja a férje (nem mintha akarná amúgy), hogy ingyenélő. Most már, hogy lassan felnőnek a gyerekek, közösen dolgoznak a férjével. De ez azért nem túl gyakori, azt hiszem.

          • ezen amúgy igen könnyen lehetne segíteni: ki kellene terjeszteni a főállású anyaságot. Már 1 gyerek után is, és normálisan megfizetve. Kevesebb segélyt kellene osztogatni. Szerintem.

            Tanulság: nőket a Parlamentbe!

          • Ehhez az kellene, hogy a társadalomban mindenki számára világos legyen, hogy a féfri azért dolgozik a munkahelyén többet a nő HELYETT IS, mert a nő otthon HELYETTE IS neveli és ellátja a közös gyerekeket és elvégzi a házimunkák nagyját (sokszor mindent). Ellenben mit mond szinte mindenki? Azt amit, hajnalkam1 által fent említett anyós, hogy szegény férj dolgozik egyedül, míg a nő nem dolgozik és eltartatja magát 😦

          • Igen, nem csak egyéni, de gazdasági és jogi értelemben is munkának kellene hogy számítson. Most ott tartunk, hogy ha kellően intelligens és nem túl agymosott pasid van, tán belátja, hogy ez is valamiféle meló. Elég gyér esély a megértésre és a támogatottságra ahhoz képest, hogy magáról az annyit emlegetett fajfenntartásról és elviekben a leccccsodálatosabb szerepről beszélünk. Utóbbiak mindaddig érvényesek, míg a nők az alanyok. Ha a pasik kerülnek fókuszba a gyereknevelés és a család ellátása kapcsán, azonnal visszaminősül minden segvakarássá, egésznapotthonüléssé, érdekpotyogtatássá.
            Én kötelezővé tenném a férfiaknak a gyest, de legalább fél évre, hogy életükben egyszer lássák, miről is beszélnek, plusz olyan szimulációs tanfolyamra kötelezném minden gyermeket váró nő partnerét, ahol ízelítőt kaphatnak a terhességből, fizikailag.
            Aztán, minden kislány fejébe beleverném, hogy a házimunka nem női munka, hanem házi, amiben ketten lakunk minimum. Tehát mindkettőnké. Nagyon korán elkezdeném a párkapcsolatra vonatkozó képzéseket az iskolában, a klasszik háztartástant abszolút feminista (tehát nemi egyenlőségi) alapokon visszavenném az oktatásba, amin minden gyereknek részt kéne vennie, nem ám a kislányok kutyvasztanak, amit aztán megzabálnak a tanárok meg a fiúk, miután nagy szórakozva dobozt szereltek össze a technika tanár szexista viccein röhögve.
            Fujj. Ha belegondolok, mi ment kb 15-2o éve az általános iskolákban, hát a ‘herenevelés’ kifejezés jut eszembe.

          • Pontosan. Hagyni kéne a nőket úgy élni, ahogy nekik jó. A férfiaknak valahogy jobban megy ez is.

            Pikareszknek: nálunk még úgy volt a technika óra, hogy a fiúk is tanultak főzni, és a lányok is barkácsolni. A vicces, hogy nekünk tanárnőnk volt, a fiúknak férfi tanáruk, de ő nem tudott főzni, ezért a fiúkat a mi tanárnőnk tanította főzni, miközben a férfi tanár nekünk tanította, hogy kell fával dolgozni. (Mi is dobozt készítettünk. Hehe. Lehet, hogy a férfi tanárok csak azt tudják tanítani? :D) Amúgy a mi tanárnőnk ehhez is értett, csak hát nem tudott egyszerre itt is lenn, meg ott is.

            Láttam én már férfit otthon lenni a gyerekkel. Aznap a gyerek nem ment óvodába, mert megbeszélték apukával, hogy minek olyan korán felkelni (8-ig ugye be kellett volna érni), valami kaját összeütött apuka, nagyjából sajtos tészta szintűt, aztán annyi volt. A lakásban meg mintha robbantottak volna. Igaz, fent nevezett férfi nem reklamált a feleségénél, ha nem volt rend és tisztaság, amikor ő volt a gyerekkel.
            Ahogy azt se gondolta, hogy a GYES a nőnek csak seggvakargatás. A majdnem tökéletes férj. Egy hibája volt, hogy hallgatott az anyjára, aki bebeszélte neki, hogy ő nem tudja egyedül eltartani a családját, és hajtotta volna a feleségét dolgozni. És bizony volt benne bizonyos fajta lenézés, noha alapból nem viselkedett úgy a nőkkel. Akkor gondolkoztam el azon, hogy még a legnormálisabb pasikat is tönkreteszi ez a hímsoviniszta társadalom.

        • És eszembe jutott, hogy ugye az elvált és újra nem házasodó nőket is milyen szinten lehetetlenítik el és gondolnak rájuk szerencsétlen nyomorultakként, pedig sztem hősök (főleg ebben az országban. És hogy micsoda példát adhat a szuverenitásra egy ilyen nő, főleg a lányának, ha büszkén vállalja és nem férfi után sír, vagy fejét lehajtva közlekedik, hanem azt mondja, nézd meg lányom, így kell ezt csinálni. Ne szülj, csak annyit, amennyit egyedül is elbírsz, mert sose tudhatod, mire jutsz. Ha meg szar van, akkor kotródj és fossál a faszikra nagy ívben. Látod- e, émn is megcsináltam, mert nem akartam, hogy nyomorultul kelljen felnőnöd.

          Persze van az az eset, mikor válás után is rendben van a ffi, és tök jó apa, és normálisan lehet vele kommunikálni. Akkor meg hagyni kell, hadd tegye a dolgát. Ismerek olyat, akit az vágott pofán, hogy a nő elvált tőle, és attól kezdve lett kiváló apa. Addig le se szarta a kölkeit.

          • “Ne szülj, csak annyit, amennyit egyedül is elbírsz …”
            Mert ha a pasi jó fej, jó apa, talán még el se válnál tőle – de ugye ő is halandó! És mi van, ha elüti egy részeg ámokfutó vagy elviszi egy betegség? Kapsz özvegyi nyugdíjat, nagyszerű, talán jobb egy kicsit anyagilag, mint egy felelőtlen fasz, aki nem fizeti a gyerektartást – de minden egyéb területen pont ugyanúgy egyedül maradsz.

            • És hát a világ… Mi pl azt szívtuk meg, hogy akkor házasodtunk, mikor a Bokros csomaggal összerakott pénzt költötték. Kurvára jól éltünk és úgy tűnt, ez így is marad majd. Mindenki bizakodott, mindketten viszonylag nehéz helyzetből jöttünk és nekiörültünk a lehetőségnek. Ki a fasz gondolt akkor arra, hogy ilyen pancserek basszák szét az országot?

  • Bár nekem másodjára egy jól működő házasságban sikerül a mindennapokat vinni; ami a jelentősen könnyíti az életem (de gyenge kifejezés ez arra, hogy nem döglök bele a gyereknevelésbe, az értelmetlen vitákba arról, hogy mire lenne szükségem, hanem társak vagyunk); de alapérzésem mostanában nekem is az ELÉG a külső körülmények miatt, pl. Dezső bácsi :(. Lehet, hogy azért is, mert két lányom van; de lehet anélkül is. Igen, amikor az unokanővérem meséli, ahogy jóindulatú barátnői akarják elmagyarázni neki, hogy miket és miért és hogyan kellene főznie a gyerekének, hogy elmondhassa magáról hogy ANYA; hogy hogyan kellene megfelelően kommunikálni a volt (a rohadékság teljes tárházát felvonultató) férjével, akkor is azt érzem, hogy ELÉG. És szeretnék tenni. És nem elég már, hogy kedvesen elmondom a védőnőnek, hogy szerintem nem jó, hogy azt mondta az 13 éves lányom osztályában hogy az a baj, hogy sok nő vezető akar lenni. Már nem csak beszélgetni akarok, “megfertőzni” embereket egy szemleletmóddal, hanem tenni, most és azonnal, és világot kifordítani a sarkaiból. És minden tisztelem azoké, akik tesznek ezért nagyon, nagyon régóta, mint a NANE, vagy egyes személyek (saját példakép: Milánkovics Kinga).
    Lehet úgy kellene kezdeni, mint annak idején a fertőzések megelőzése érdekében (ha jól tudom) a népnevelést, a gyerekekkel (azt hiszem a kézmosás szokássá tételét rajtuk keresztül kezdték)! Ha lesz egy korosztály, és onnantól felmenő rendszerben mindenki, akkor belátható időn belül változás lesz! Az biztos, hogy nem csak a nőket kell elérni, a férfiakat (vagy inkább a fiúkat?) is mindenképp! A lányainkban látom a lehetőséget – de kell egy “rendszer”, egy közösség? csapat? ami indítja, viszi a változást!

    • “Lehet úgy kellene kezdeni, mint annak idején a fertőzések megelőzése érdekében (ha jól tudom) a népnevelést, a gyerekekkel”- Ezzel egyet értek, csakhogy jelenleg ebben a kormány és a közoktatás nemhogy nem segít, de akkora az ellenszél, hogy hiába ugrálsz, kész csoda, ha a gyereked végül megússza ezt a házasodós- gyerekszülős- mindent feladós projektet.

  • Szóval ezek szerint ha valaki meg akar erőszakolni engem, azt köteles volnék eltűrni ? Nő fizikai erővel nem képes védekezni, azaz gyakorlatilag az ölés az egyetlen szabadulási forma. Lehet előtte tökön rúgni, de ha nem tudsz elszaladni, utána megintcsak az ölés marad az agyonverés ellenében. És ezért az embert 10 évre lecsukják ? Csak mert valaki meg akarta erőszakolni, és ő ezt nem kívánta átélni, és gyakorlatilag nem volt más alternatívája ? Milyen jogrendben élünk mi ? Nem lehetne felmentetni ezt a nőt ?

    • “Szóval ezek szerint ha valaki meg akar erőszakolni engem, azt köteles volnék eltűrni ?”
      Ha ismerős az illető és nem hatnak rá a szavak, akkor igen, tényleg nincs más választás, mint a tűrés vagy a börtön 😦 Akármilyen keményen védekezel, az csak felhergeli, de nem állítja meg, mert ha megállítaná akkor már a kérésedre le állt volna. Viszont, ha annyira hatékonyan védekezel, ami biztosan leállítja, abba a támadó nagy eséllyel megsérül vagy meghal, akkor meg elítélnek és börtönbe kerülsz. Ezek közül lehet választani 😦

  • Ja, és Dezső bácsi. Ahogy olvasom, a lánya nagyon védi. Oké, érthető, végül is a lánya, szereti, meg minden. Miközben sehogy se megy ki a fejemből, hogy vajon milyen lehetett valójában ez a Dezső bácsi a lányával? Tényleg olyan jó apa volt vajon? Vagy ez a derék lány éppen azért védi ennyire, mert kognitív disszonanciában él?
    Bocs, de tényleg mindenről “az” jut mostanában eszembe. De tényleg. Ha ez a Dezső bácsi képes volt így bánni egy nővel, vajon nem lehetett-e képes úgy bánni a lányával is? Csak a lánya még nem jött rá, hogy nem az az apai szeretet?

    • mabelwheeler

      Ez nekem is megfordult a fejemben.

    • A lánykának is lehet stockholm szindrómája, lehet Dezső bácsi egy közértes Pándy András. Aki abban nevelkedik, hogy ez a norma, annak nem lesz disszonáns ez a viselkedés.

  • annakorinnanemethszabo

    Nem tartom magam “megmondóembernek”, most is inkább a saját véleményemet, tapasztalatomat tudom csak elmondani…
    Először is iszonyat nagy belső meggyőződés, elhatározás kell szerintem, elsősorban azért, hogy ne hagyjuk magunkat befolyásolni…
    Mert a társadalmi/családi, stb. stb. nyomás sajnos egyrészt olyan ellenfél, ami semmiképp nem lebecsülendő, másrészt pedig néha úgy, akkor, illetve ott tud “visszaütni”, ahogy, amikor, illetve ahogy pont nem várnánk.
    … és igen, sokan említették előttem is már azt, hogy bizony megsorozzák az embert az agresszív “okosok”, néha a “jóakarók” (ojjé…), és olyan vehemenciával kezdenek beledöngölni a talajba, hogy pislogni is alig tudsz.
    Ember legyen a talpán, aki minden ilyen esetben, szituban meg tudja őrizni a hidegvérét, logikáját, nyugalmát (főleg akkor, ha olyanokkal kellene megpróbálnia vitázni, akiknek a vitakultúrájuk a nulla, a fanatizmusuk ellenben kb. a végtelen felé konvergál)…
    Rohadtul nem könnyíti meg a dolgunkat az agymosás (lásd: most divatos “celeb-megmondóemberek”, akik helyrerakják a kis buta nőket, hogy mitől lesznek igazán kívánatosak, mármint t.i. attól, nyilván, ha nem akarnak “túlnőni” a “hagyományos női szerepkörön”), a sztereotípiák, illetve a (szerintem) egyre erősödő, dühödt vagdalkozás, ami a patriarchális rendszer “mindenáron, erőből, csakazértis” fenntartására irányul.
    Ilyen körülmények között egyrészt tényleg állati erősen, tényleg, igazán BELÜLRŐL FAKADÓ meggyőződésre, vasakaratra van szükségünk – másrészt mondjuk igen, nem ártana néha egy kis megerősítés, már csak azért is, hogy ne állandóan azt érezzük, hogy széllel szemben hugyozunk.
    Első körből, mindenekelőtt köszönöm ezt a blogot, élmény olvasni, puszi érte!
    … hogy mivel lehetne még?
    BESZÉLNI.
    Bármilyen szar, nehéz, kényelmetlen, konfliktusforrás, stb. stb., de igenis kinyitni a szánkat, és felvállalni a véleményünket, az akaratunkat (és “nemakaratunkat”).
    Nehéz. Nagyon nehéz.
    Leugatnak, lehülyéznek, leintenek, le akarnak söpörni, el akarnak hallgattatni, bele akarnak (különféle eszközökkel) kényszeríteni abba, hogy “nyugodjámále”, vagy esetleg kb. megpróbálják veled elhitetni, hogy “te voltaképp nem is úgy gondolod, csak most ez meg az”…
    Aha… mert tényleg mindenki (és bárki) más jobban ismer, mint én saját magamat, nemde? 🙂
    Szóval a lényeg szerintem, hogy igenis fel kell vállalni, bármilyen szarügy (mert gyakran az).
    “Feminist bitch”-nek lenni nem hálás feladat, de az a szerepkör, amit ránk akarnak osztani, az tuti sokkal szarabb – és amennyiben belemegyünk, és nem vagyunk olyan “szerencsések” (?), hogy elménk valami csoda folytán meggyőzzön minket, hogy ez nekünk voltaképp JÓ (persze…), akkor még ráadásul köphetjük is magunkat napi szinten szembe a tükörben.
    Én úgy vagyok vele, hogy nincs kedvem ahhoz a szerepkörhöz, ami elvileg a nemi szerveim alapján “elvárható” (WTF?) lenne tőlem, ellenben szeretném, ha leszállnának a magánéletemről, és ha mindenki inkább a saját dolgával törődne.
    Tegyük hozzá: ha már csak szimplán odáig eljutnánk, hogy egész egyszerűen mindenki “csak” élné az életét, úgy, ahogy az őt boldoggá/kiteljesedetté teszi (nyilván ésszerű keretek között, és lehetőség szerint minimalizálva azt, hogy ezzel más életét tönkreb***sza), és egyszerűen NEM DUMÁL BELE MÁS DOLGÁBA, már akkor sokkal jobban mennének a dolgok.
    Talán lehetne ez is egy fajta célkitűzés, nem tudom.
    Én mindenesetre ezt a gondolkodásmódot vallom alapvetően, erre törekszem, és amennyire csak lehet, a környezetemet is próbálom eszerint “alakítani”.
    Kezdetnek talán nem rossz…

    • Egyébként aki ilyenen töri a fejét, annak elmondom, hogy annyira nem is gáz. Nekem pl vannak olyan új szimpátiáim, akik, mikor nyíltan beszéltem nekik az elveimről, érzéseimről, akkor maguk is megnyíltak és elmondták a maguk hasonló érzéseit. Nem azt, hogy feministák, csak a kételyeiket az anyaságról, a kényszerekről, a házasságról.
      Vannak persze viták, de sokan nem mernek nyíltan vitázni. Néha látom, hogy elhallgat valaki, vagy elhúzza a száját, de nagyon ritkán megy bele, hogy kioktasson. Csupán az dől el, hogy mi már nem leszünk barátok. Azon túl, hogy az embert csodabogárnak gondolják, azon túl inkább pozitív dolgokat és szabadságot az, ha azt mondom, feminista vagyok és fajvédő. Ezért várom a kitűzőt is. Úgy hiszem, ha a kabátomra teszem, az világos állásfoglalás lesz. Onnantól mindenki tudja, hogy barátkozunk vagy kerüljük egymást. Egyszerűen ha elterjed, akkor megtaláljuk majd egymást.
      Persze ez eléggé utópisztikus. Soká lesz az, hogy ennyire kinője magát a dolog, csak azért írtam, hogy éreztessem, én pl kurvára nyíltan vállalom és kiteszem az elveimet. Ez ugyanannyi barátot hoz nekem, mint amennyi elfordulót.

    • Első szavadtól az utolsóig egyetértek veled. Az sem baj, ha néha eszünkbe jut, hogy ez milyen bátor, mennyire nehéz, mennyire nem szabad abbahagyni, hogy egyébként milyen jó beszélgetések is kerekedhetnek belőle, kifejezetten felszabadító, s hogy ugyanúgy mi se szóljunk bele más dolgába, amikor “alakítjuk” a környezetünket. Én pl. próbálom mindig a saját szempontomból magyarázni, s saját életem példáit mondani, s nem mást “használni” ehhez, néha nehéz, s néha elfelejtem, hogy attól hiteles, az a fair, ha saját példát mondok, az a tuti.

      • Én ugyanígy. Szeretem csak beszéltetni az embereket, és hagyni, hogy a saját megoldásukra találjanak. Ha beszélek, akkor meg a magam példáiból, érzéseiből merítek. Aztán majd kezd velük valamit.

  • Pali Júlia

    Kimutatott teny: a nok az ilyen tetteket a menstruacios idoszak elott, alatt követik el… Ha csak abba gondolunk bele milyen lelki , testi terhet ró rank a havi baj… A hormonok! Persze a ffiaknak ez sincs! ( Van nekik a baszasi kényszer , meg a no mint tulajdon.. ) Es amikor ettol vegre megszabadulnank jon a csodas változó kor! Megemlítem , hogy tortent mar olyan , hogy egy not ezen oknál fogva felmentettek a gyilkosság vádja alol! Továbbá emlékezzünk arra a hölgyre aki levágta ferje nemi szervet… Mert hat biztosan olyan kedvesen közeledett fele…:) ez megoldas lehet..:). A szerelem féltés = elmebaj… Vajon hany no olhette volna mar meg a férjet 35 kesszurassal szerelemfeltesbol???? Tobb millio, es megsem tesszuk…Egy no mindig vedekezni kenyszerul! es ez a mostani 10 eves buntetes is ezt sugallja a noknek, ha olsz mert vedekezel akkor ezt kapod! Gratulálok a no ügyvédjének.. Gondolom ffi volt! Es jol odatette magat….:(

    • Páli Júlia

      Nem ,nem,szó sincs erről….nem magyarázom,tényként közöltem..enyhítő körülmény…és szégyen,hogy ez az..sztem is!( Hidd el én is gyűlölöm, ha bajom van akkor tuti megvan ,mondatot) Ha a szerelem féltékenységből elkövetett gyilkosság a ffi-nek enyhítő körülmény, ( egy valós ok a menszesz) akkor a nőnek is kijár az enyhítés…és tökmindegy milyen ok! Ha így ,ezzel tudnék segíteni akkor megtenném…Mert jelenleg egyet tud, hogy le kell ülnie 10 évet,de 5-öt biztosan….olyanért amit joggal tett,.védte magát! Mindegy ,hogy milyen enyhítő körülményt kellene bevetnem azért,hogy kihozzam a börtönből…nem emiatt volt problémája…ez tény…nem vonom kétségbe…

      • Páli Júlia

        Ezek szerint nem elég…:(

      • Szerintem azért nem került szóba, mert ennyire elterjedt nézet ebben az országban, hogy pénzért szexuális szolgáltatást venni totálisan kiszolgáltatott nőktől teljesen oké. Hiszen Dezső bácsi is csak azt tette mint annyi más férfi, ha egyszer kifizette, akkor neki az jár és kész!

  • képviselőné

    Nem kell újra feltalálni a kereket, a nőmozgalom mintegy 200 éves történetében ott vannak a példák, hogy a mi a módja: bátor, lázadó nők, összefogás, szerveződés (!!!), hangos beszéd. Ajánlom figyelmetekbe: aki tud angolul olvasni, az jobban jár, mivel a feminizmus tipikusan angolszász műfaj és az alapművek angolul vannak, rengeteg nincs lefordítva, de pl a Második nem – ez speciel francia, Beauvoir – meg a Kasztrált nő (Greer) igen. Itt van még egy kis segítség: http://nokert.hu/index.php/ntoertenet-feminizmustoertenet/feminizmustoertenet

  • Erről a büncselekmény elkövetésének a súlya és a büntetés mértéke közötti gyönyörű egyensúlyról nekem is vannak személyes tapasztalataim. Mikor a drágám eltörte az államat, a 3 éves gyerekünk szeme láttára( komoly műtétem volt, sosem lesz már a régi a pofám) kapott egy 3000 forintos büntit, némi ejnye -bejnyét és kész! Természetesen az összes fasz férfiszomszéd engem hibáztatott. Úgy kell a cigánykurvának, hogy merészel a barátnőjével esténként összeülni, és ó mily szörnyűség! még borozgatni is. (Megjegyzem a szaros háztartási feladatok elvégzése, és a kölyköm ellátása után;de ugye mennyivel szebb az, ha egy 38 éves nő már 8-kor ágyban várja a férjét….) Persze lázadoztam is, jó hangosan, mire feljelentettek csendháborításért és garázdaságért(???!!!!). Kaptam is érte fél év próbára bocsájtást és egy 15000 -es csekket. Gratula! Ráadásul a gyámügy is megjelent, és mivel nem találhattak rajtam fogást sem a lakáskörülményeim, se a gyermekem ellátása miatt, hát nagyon “praktikus” életmódbeli tanácsokkal láttak el. Konkrétan szabályozni akarták a napi időbeosztásomat, és a férjhez való helyes hozzáállásról is tájékoztattak. Egészen véletlenül a gyámügyis is egy férfi…. Nem mostanában történt az eset, de még mindig felbaszom magam, ha eszembe jut.

    • Páli Júlia

      erről beszélek..addig míg nem tudunk olyan jogokat magunkénak, (egyenlő,én azért inkább most már többet szeretnék..:))) addig míg a saját lakásunkban megmondják ,hogy hogyan kell egy férjhez helyesen hozzáállni…na addig nem érdekel,hogy ki mit gondol a baszatlanságomról vagy bármi másról.Úgy is mindig ezt kapjuk….ha ezzel viszont felmentést kapok egy esetleges gyilkosság alól, akkor kihasználom..mert egyenlőre nincs más a kezünkben…:( most még…hiszen mennyivel jobb szabadon szívni a vérüket,tenni lépéseket a jogainkért,mint a börtönből üzengetni….

      • “egyenlő,én azért inkább most már többet szeretnék”- Én azt mondom, hogy az elnyomott csoportok egyenlőségbe hozásának egyik állomása a pozitív diszkrimináció. Tehát fokozott védelem, az elnyomott csoport iránti agresszió kiemelt büntetése, a terhek látványos könnyítése. Igen, olyasmi pl, hogy adott munkában ha a nő és a ffi képzettsége egyforma, akkor kötelezően a nőt választani. Tiltani a családdal kapcsolatos kérdéseket egy állásinterjún (hány gyerek, mekkorák, akar- e még stb). És persze női kvóta nagyon szigorúan. Közéletben a szexista megnyilvánulásokat azonnal büntetni, diszkriminálni az ilyen kijelentést tevőket (vadon- Balázska párosnak rég a süllyesztőben kellene lenni, de ugyanígy csikidam robikának is).

    • Rohadjon meg, elevenen. A gyámügyis dettó, a férfiszolidaritás jegyében.
      Eszter, mondd, hogy már nem vagytok együtt!

      • Természetesen elváltam a rohadéktól. Viszont: az én lakásomba van bejelentkezve… És itt kezdődik az elképesztő történet, hogy másfél év alatt nem birom kitenni. Néha elköltözik magától, majd újra megjelenik. Ha zárat cseréltetek, betöri az ajtót. (És ugye a szomszédság szerint és vagyok a fasz).Végigjártam már minden lehetséges intézményt, bíróság, nevelési tanácsadó, rendőrség, népességnyilvántartó, gyámügy. Mindenki vonogatja a vállát, és azt tanácsolja, hogy próbáljam meggyőzni, hogy önként jelentkezzen ki, vagy fogadjak ügyvédet ( óraadó tanár vagyok, nem keresem szarrá magam). Nem tudom felfogni, hogy Magyarországon ilyen nehéz manapság valakit kirakni a saját ingatlanomból. Ha valakinek van valami jó tanácsa, nagyon várom! Amúgy a faszkalap amióta megtapasztalta, hogy én is pofán tudom vágni ha kell, meghúzza magát. Ja, a gyámügy ötlete: ha nem rendeződnek a konfliktusok, esetleg kiemelhetjük a gyermeket a családból. Jaj, de édes! Emeld ki magad, bazdmeg! A hülye apját emeljétek ki!

        • A rohadt mocsadek, fejj de utalom az ilyet hallod. Mennyi ilyen sztori van!
          Meg hogy kiemelik a gyereket…nohiszen!
          Hu de felbaszodtam ezen. Az atlagember meg osztja az eszt a nonek bazmeg hogy miert nem hagyta ott…Hogy hagyna, ezektol megszabadulni se lehet. Fu, de ideges vagyok most.

        • No, váláshoz.

          Ismerős három év alatt sikerült elváljon a férjétől, aki a munkáján kívül semmti nem vitt a házasságba. Ismerős vitte azt, plusz egyéb vagyont, készpénzt (amiből a férj legénykori adóssága lett törlesztve….), autót, ilyeneket. Váláskor, felajánlott ismerős a férjnek egy összeget, hogy ne legyen vagyonper, tekintettel a hosszú időre, meg a gyerekre, meg arra, hogy egyikük sincs jól eleresztve, hisz ismerős is az anyjától kapott ajándékokat vitte vagyonként a házasságba, és hát látható volt, hogy a pasas nem fog sokat kapni, hisz nem volt előtte se semmije.

          Férj nemet mondott az ajánlatra, mondván neki sokkal több jár, ellehetetlenítette az eljárást, többször nem jelent meg a bíróságon, minden ajánlatot visszautasított, nem adta be a szükséges papírokat, három év alatt 3 (!!!) ügyvéd adta vissza az ügyét, mert hogy reménytelen a figura. Közben olyan pitiáner dolgat művelt, hogy nem fizette a teljes gyerektartást, míg a közös lakásban lakott, ahonnan az ismerős elmenekült a gyerekkel, nem fizetett számlákat, majd kiköltözéskor ezeket mind otthagyta a gyerekét immáron egyedül nevelő nőre. A bíróságon sértegette a volt feleségét, beszólogatott, sőt, azt mondta, hogy nehogy már ő fizessen ennyi gyerektartást, akkor neki nem marad elég pénze?!
          Az autót meg természetesen elvitte, mondván neki is járni kell dolgozni valamivel.
          Végül kimondták a válást, és exférj nyakába akasztottak egy elég durva összeget, mert a vagyont nem ő vitte, de használta, hitelét fizették belőle, nem fizetett rendesen gyerektartást, az ügy menetét akadályozta, a bíróságon tanúsított viselkedése alátámasztja az exfeleség sérelmeit, stb.
          Most őrjöng, hogy neki eddig háza volt meg kocsija, dolgozott rendesen, és egy ribanc kisemmizte.
          Sosem értettem, hogy hogy lehet, de már látom, így születnek azok a történetek, amikor szegény pasastól elválnak, és szinte uccccára kerül, kisemmizve, pedig évekig rendesen dolgozott, nemivott, estébé…
          Ja.

        • Nagyon megrázó, amit írsz. Nagy tiszteletem neked és minden nőnek, aki ilyen férgek mellett, vagy azok zaklatásának árnyékában talpon tud maradni.

    • annakorinnanemethszabo

      Ezen én is felb*tam az agyam, még így olvasva is…
      Hogy a rohadt… >:-/

      • mabelwheeler

        Igen, én is azt vallom, hogy a harag nagyon tudja vinni az embert előre.
        Hogy a harag rossz tanácsadó, azt tutira egy férfi találta ki, mikor valami disznósága miatt lebaszta a neje.

        • Igen, ez valoban igy lehetett.
          A no az nem duhos, az a no aki duhos az csak orult lehet, annak elment az esze. Nekem is azt mondta a multkor az anyam hogy ez nem jo ez a harag ami most van bennem, nem noies De majd elmulik biztos es akkor milyen jo lesz 😀 😀 😀
          Hat, arra ne szamitson.

          Amugy az eredeti temahoz visszaterve tenyleg az a legnagyobb gaz hogy te mar tudod, latod hogy mit kellene tenni es nem hogy csak kozonnyel talalkozol nok reszerol hanem ilyen rosszallassal is.

          Ezert kell okitani, tanitani hogy az a no akit egesz eletebe elnyomtak az vegre megtudja hogy nincs olyan hogy ha meghuzom magam es jo kislany leszek akkor minden oke lesz. Hogy ha elfojtom a duhot, a szexualitast, barmilyen oszinte osztont es erzelmet akkor majd nekem jo lesz. Milyen logika ez mar?
          Igen is ki kelll allni magunkert, csak ez van es ja, ez duhvel jar es ja, az noies de baszki a noies finom odatartom a masik orcamat is az mennyire volt jo strategia eddig?

          • *nem noies. Neha olyan indulattal gepelek hogy kimaradnak szavak vagy valami egeszen mast irok mint a fejemben van, bocs

          • annakorinnanemethszabo

            Mindenkinek tudom ajánlani Naomi Wolf kb. bármelyik könyvét, különösképp a Promiscuities címűt…
            Pont erről az elnyomott, leszabályozott (illetve “inkubátor-funkcióra” korlátozott – bocs, de ez a véleményem, lehet rühellni érte) szexualitásról (is) szól az említett könyv, mocskosul jó…
            Ja, és visszatérve a haragra: felvállalom nyíltan, hogy nem kicsit vagyok olyan, mint Hulk 🙂
            Ott van bennem egy kb. folyamatos fortyogó (tehetetlen) düh, amit kb. állandóan fékeznem kell, ha nem akarok kb. naponta 1000x konfrontálódni, kiosztani, lecseszni, helyretenni másokat…
            Na de kérdem én: vajon MIÉRT van ott az a düh?
            Nem, nem a kiállhatatlan természetem miatt, mert édesanyámmal ellentétben én NEM vagyok control freak (kifejezetten taszít a dolog, dolgozom is ellene, hogy átvegyem tőle, mert agyfasz), és bármilyen furcsa, még csak arról sincs szó, hogy állandóan a kákán is csomót keresnék.
            … egyszerűen csak LÁTOM, mi nem OK (nem csak nekem, másoknak sem – csak én kinyitom a pofám, másokkal ellentétben) a világban, és huszontudomisénhány év után úgy látom, a “magunkban tartjuk” stratégia kurvamód nem jött be – engem ellenben refluxossá, szorongóvá, stresszessé, gátlásossá, önbizalomhiányossá, stb. stb. tett.
            No, hát ezekre köszönöm, nincs még egyszer, illetve soha többé szükségem.
            … és ha mocskos pofájúnak bélyegeznek, meg “nőietlennek” (megmondjam, mi fogalmazódott meg bennem: mit hova?), hát bélyegezzenek, lesz*om.
            Ez sem engem minősít.
            … és tudod, mit?
            Ne dühítsetek fel, és nem leszek dühös.
            Szerintem ilyen állati egyszerű.
            Állati módon zen (nem, nem birkamód bamba, méla áhítattal és üres, kocsonyás tekintettel) tudok lenni, HA NEM BASZTATNAK.
            … ha viszont basztatnak, előbb-utóbb az asztalra vágok.
            Akkor viszont az az asztal reped, és kő kövön nem marad.
            A környezet meg pislog, hogy “ez meghibbant”…
            Aha…
            Csak azt felejtik el, hogy valamivel valahogy csak elérték, hogy kiakadjak…
            Tetszett vón’ gondolkodni előbb…
            No, szóval a lényeg, hogy igenis legyünk hangos, nagypofájú feminist bitch-ek, mert a meghunyászkodó, megalkuvó, “kérek engedélyt jelenteni, és bocs, hogy élek, jaj, sorry” kushadás konkrétan sehová nem vezet.
            Nnnna.
            De kurva jól esett ezt leírni 😀

        • A harag marhajó dolog – amíg kordában tudod tartani 😉 Vagy inkább magadat. Ha kontrollálatlanná válik, válsz, akkor rossz tanácsadó. Ha meg tartós marad, és arról kezd szólni az életed, hogy haragszol, akkor mérgez is. Az a baj, hogy nem azt, akire haragszol, mert azért nem volna kár. Akkor inkább ordítok, meg odacsapok, mint hogy magamban mérgelődjem.

          • mabelwheeler

            Megjött a férfi a tanáccsal. 😉
            Úgy haragszok, ahogy akarok. Pont!

          • annakorinnanemethszabo

            Sajnos az ember nem tud mindig annak odacsapni ám, aki feldühíti… úgy sokkal egyszerűbb lenne 😉
            Egyébként pedig, mint azt férjemnek is szoktam mondani, amikor közli, hogy “ne mérgelődj”: “De. Mérgelődni akarok, mert nincs kedvem tűrni. Más eszköz pedig nem mindig áll rendelkezésemre. És ha már felháborodom, az félsiker. Onnan már “csak” meg kell találnom a megoldást. És előbb, vagy utóbb, de megtalálom…”

            • Hát nyilván én se mindig annak csapok oda/azzal ordítok, akivel szeretnék. Van asztallap, erdő, meg ilyenek.

          • Igen, hasonlóan, mint mabelwheeler 🙂
            Azt majd én tudom, hogy nekem mi a rossz, meg mi mérgez, meg mit tudok és akarok kontrollálni. Nem kell huhogni, hogy mit hogyan kell éreznem, merthogy felnőtt ember vagyok, és ha a haragomnak következményei lesznek, majd viselem őket. Jelen pillanatban az van, hogy azért nem akarja senki, hogy haragudjak (a nők haragudjanak), mert az kényelmetlen. És kurvára nem nekik, hanem a hímeknek.

            • Jóvanna, én csak azt mondom, hogy a harag igenis LEHET rossz tanácsadó, nem azt, hogy ti mit csináljatok. Egyébként én épp azt tapasztalom, hogy ez inkább mentegetésféle, hogy hát igen, tényleg nem kellett volna pofán vágni az asszonyt, de hát mérges volt, és tudod, a harag …
              Meg azt is mondtam, és azt is fenntartom, hogy a bent maradt harag neked rossz (akinek meg nem tetszik, hogy kiadod magadból, hát az úgy járt), szóval pont nem valami lebeszélés volt a haragról.

        • Azért rossz, mert olyankor visszaadod ami jár.
          Oszt azt nem szokták szeretni, ha előtte folyton megetettek valamivel.

      • annakorinnanemethszabo

        Köszönöm, hogy itt lehetek 🙂

      • mabelwheeler

        A hosszúdhoz: Hadd szóljon!

    • Tehát a férjed, nyolc napon túl gyógyuló, súlyos testi sértésért kapott 3000 Ft büntetést, te pedig kiabálásért fél év próbára bocsájtást és még 15 000 forintos büntetést. Beszarás komolyan 😦

  • Ja, igen a rendőrség remek logikája: “Eszter, miért nem kéri meg az élettársát, hogy segítsen kitenni a volt férjét?” (természetes férfi rendőrök) Hülye köcsög! Ha lenne új élettársam akkor ez szerinted még itt lakna? Jellemző! Társadalmunk férfitagjai számára hihetetlen az a történet, hogy egy kisgyermekes fiatal nő egyedül is élhet. Jól felhúztam megint magam!

    • Jókívánságomat fenntartom a gyámügyis felé.
      A rendőrök lényegében arra utaltak, hogy az élettársad (ja, egyedül egy nő? Hát az nem tud megélni, létezni, nem tudtad?) vágja pofán azt a barmot. Magyarul, mivel a törvényt képtelenek ők érvényesíteni, törvénytelenségre biztatnak.
      De ha már ők biztatnak erre, kellene ilyen “női” (azért az idézőjel, mert nem a biológiai nemére gondolok okvetlen) kommandó hasonló esetekre. Tudom, a bili meg a kezem, de hogy felváltva ügyelnének pl. nálad, és ők beszélnék rá roppant udvariasan a gyökeret, hogy takarodjon, de izibe. Nyilván meglenne az a következménye, hogy szegény pasi lenne a nők csoportos erőszakának áldozata, hogy a fene ebbe a rohadt világba.

      • Állatvédelmi kommandó már van több is.

        • Igen, ideje lenne a nővédelmi kommandóknak.

          • Hozzáteszem, nem egyszer hallottam az állatvédőktől, hogy az állatkínzás kéz a kézben jár a családon belüli erőszakkal. Nem egyszer tapasztalják azt a helyszínen, hogy a félholtra vert kutya, macska mellett ott van a monoklis feleség és a rettegő gyerekek. Csak míg a hobbiállatot jogukban áll kimenekíteni…

            • Nyilván, aki élvezettel kínoz állatot, az embert is – legfeljebb utóbbival nem mer annyira, mert hátha mégis lecsukják érte.

    • annakorinnanemethszabo

      Jaj, hát nem tudtuk, hogy a nő férfi nélkül semmit nem ér, és ha nincs férfi az életében, akkor kb. a következő “szerepek” közül “választhat”:

      – törtető, karrierista kurva
      – baszatlan fapina
      – “olyan ronda, hogy bottal sem piszkálnám meg”
      – feminista ribanc, kell a fasznak, azért van egyedül
      – “voltaképp él-hal a facér’, de “nem elég jó nő”
      – csak úgy, “alapjáraton nem elég jó nő”
      – leszbikus?

      (Kihagytam valamit?)

      Énbocs…

    • Eszrevettetek hogy az ugymond “ferfi logika” az tulajdonkeppen az hogy nem kerdezek tobb kerdest, nem probalom megerteni az indokot hanem azonnal szolok ra valamit, adok valami tanacsot de ugy hogy se a problemat nem ertem (aterezni egyutterezni plane) se a korulmenyeket, semmit. (Magyarul leszarjak)
      A ferfiak marha buszkek erre hogy ok hasznalhato, gyakorlatias tanacsot adnak, nem erzelmi tamogatast, “azzal menj a baratnoidhez”. Mert hiszen az egyugyu no az azert fordul a mindenhato ferfihoz hogy o megoldja a csipcsup kis problemat. Es a ferfi ilyenkor mely ertelmu (foci, szaras, szex es eves korul forgo) gondolataibol ebredve odavet valami faek egyszeru idiotasagot aztan el is van intezve a dolog. Hiszen a nok mindent tulbonyolitanak.

      • mabelwheeler

        Meg agyonlelkiznek. Szörnyű.

      • annakorinnanemethszabo

        Hát, nem tudom…
        Én most nem a férfiakat akarom védeni, de szerintem ez nem csak a férfiakra jellemző.
        Találkoztam már simán olyan nőkkel is, akik szalmabábu-érveket / bullshitting-et toltak reflexből, vagy csak simán lesöpörték az egész témát.
        Szerintem ez inkább szellemi érettség (és nyitottság), valamint vitakultúra függvénye, kevésbé nemi szervek kérdése 🙂
        (No, de ez az én meglátásom… ) 🙂

        • Igaz – csakhogy a férfiakra, nem genetikailag (remélem, nem tudok komoly felméréseket erről), hanem szocializációból fakadóan jellemző, hogy a nőket le kell/lehet torkollni, felülről, erőből beszélni velük. Sokszor azok a pasik, akik más férfiakkal képesek értelmesen beszélni, a nőkről eleve fel sem tételezik, hogy velük lehet/érdemes.

          • Erre végeztek kísérleteket is, hogy beszéd közben a férfiak jóval nagyobb számban szakítják félbe a nőket, mint a férfiakat. A durva, hogy még a pszichológusok is a női pácienseiket. A párterapeuták pedig többször figyelmeztetik a nőket, hogy ne szóljanak közbe ha a férj beszél, ellenben a férjre nem szólnak rá ugyanezért. Mert az megszokott és elfogadott.

            • En nagyon regen eszrevettem ezt , hogy ferfi kollega felbeszakithatott es elkezdhetett valami tok mast mikozben en beszeltem, neki szabadott.
              Mikor en akartam volna felbeszakitani ot akkor a fonok (akar no, akar ferfi) leintett (hu de utalom azt a leintest mikor nem szolnak csak egy kezmozdulattal jelzik, ram se pislantva ellenben mereven a beszelot nezve).

              Masreszt kozbevagasnal is a pasi valoszinuleg beszel tovabb – esetleg felemeli a hangjat kicsit – mig a no akkor is elhallgat ha amugy teljesen bunkon vagy indokolatlanul szol kozbe a masik.

              Ugyanabbol fakad ez szerintem, hogy te ertsd meg a masikat, ertsd meg az o inditekait, jard korul magadban a temat hogy jo hat esetleg amit o mondd az is fontos, biztos azert mondja hogy elorevigye a projektet nem hogy a sajat hangjat akarja hallatni (a, dehogy 😀 )

              Pasik nem ugyanezt a kondicionalast kaptak hanem hogy az en velemenyem a mervado, ha nekem eszembe jut valami azt mondanom kell, nem szakit felbe senki sem. Ezert van az hogy parkapcsolatban a ferfi ugy gondolkodik hogy en, a no meg ugy hogy mi. Meg tarsadalmi szinten is, szintugy.

              Mi az altalanos tapasztalat errol? A felbeszakitasrol?

            • még egy ok, hogy ne menjek pszichológushoz. 😀

          • A téma mindig aktuális, de most csak címszavakban. Amolyan tacepaoszerűen, ahogy a beszeljrola.hu-n írják az áldozatok az elkövetőik által beléjük égett egymondataikat.
            -ő: végighallgatnál? / próbálok párbeszédet kezdeményezni, aktuálisan hozzáfűzni, mert a monológ végére elfelejtem
            – ő: lehetne már annyi eszed, hogy a nagy beszélgetéseket szex utánra időzíted, olyankor már figyelni tudok. / persze, hogy az én hibám, hogy 2 hét után, amíg nem találkoztunk, időbe telik, míg bemelegszem, és azt a lelkemmel szeretem kezdeni, faszért működök így, tudom, nem erre “szerződtünk”, és szívem választottjával -az a hülye barom, nem tud vki jó donort, cserélném- egyébként is szeretném megbeszélni a köztes idő eseményeit…
            – ő: be vagy rúgva / épp a női kvótánál tartunk nagy beszélgetésünkben, amiben természetesen nem értünk egyet, kivételesen nem is dadogok közös italozásunk alkalmával, fosom a szót
            – ő: beláthatnád már, hogy sokkal könnyebben tudnál kezelni, ha megadnád, amire vágyom, örökre a “szolgáddá” tehetnél / és igaza van, ez tényleg működik, de hiába a szexuálpszichológus, aki csak abban erősítette meg, hogy a helyzete speciális, ezért a vágyai jogosak, és élje is ki, ha gyógyírt kíván, innen is csókoltatom a “hölgyet”, akivel részben egyetértek, de…., hiába az aggodalmaim egyre hangosabb kinyilvánítása, amit sokadjára vesz komolyan, a helyzet csak a látens üzemmódra kapcsolódik, és persze igazam van, és köszöni, hogy ezt ilyen türelmesen..és nagy lecke volt neki, tanult belőle
            – ő: tudom, hogy neked is tetszene, emlékezz csak, mindig így volt, nem volt hozzá kedved, de mindig belemelegedtél / hülye lennék elbaszni az esténket, ha már….magammal meg főleg nem baszok ki, akkor már előkapom az “ostoromat” és a ribanc énemet. Végül is az is csak egy tudatmódosító, drog, ami elvileg nem káros, nem okoz függőséget.
            ugye milyen érdekes, hogy mindig jobban tudják nálunk, hogy mit érzünk, mit hogy élünk meg? bele sem merek gondolni, hogy egy alul szocializálódott, nem menzatagsághoz magasan illő kvalitásokkal bíró, a világról nem napi szinten képben lévő ember, akarom mondani hímnemű egyed mindezeket hogyan, miképp kommunikálja, ahogy abba sem, ha emögött nem lenne szerelem (nem ér röhögni).
            hirtelen, csípőből ennyi, de reggelig sorolhatnám.
            és persze van hasonlóan hosszú lista a másik oldalon is, azon meg én dolgozom.
            Nem, ne bántsd, inkább ne szólj hozzá, csak idekívánkozott szösszenetem, mert nekem is nagyon jól esik olvasni az írásaitokat.
            Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.
            oppsz, lemaradt valami, tanulva az előzményekből.
            – én: kussolsz, most én beszélek, te sem hagyod, hogy megszakítsalak, pedig a te memóriád klasszisokkal jobban szolgál téged. és ezt elmondva 2 percenként….
            azért legközelebb előbb szexelek 🙂
            elvet, enter, elvet, enter……Enter

            • és ezt csak most olvasom: “Mi az altalanos tapasztalat errol? A felbeszakitasrol?
              ” /sic/

        • vitakultúrában tényleg nem állunk valami jól. A szalmabáb kedvenc érvelési technikája sokaknak.

      • Ja ezek hogy a ferfi nem pletykal – nem persze 😀 rengeteg pletykas faszit ismerek, ez is egy mitosz
        Meg hogy ok nem lelkiznek – amennyi exbaratnos sztorit en hallottam mar…ugyanmar ez is micsoda baromsag.
        A ferfi logika is faszsag. A szarkazmusrol mint ferfias humorfajtarol meg mar kifejtettem mashol a velemenyemet 😀
        A legtobb ember ilyen barom illuziok meg mitoszok alapjan alakitja ki azt hogy o most nokent vagy ferfikent viselkedik, komolyan eszem megall.

        • annakorinnanemethszabo

          Igazából úgy általánosságban véve a sztereotípiáktól (főleg a gender sztereotípiáktól) kezd már kettéállni a fülem, nem kicsit…
          Marhamód unom, hogy ha nőneműnek születtem, akkor automatikusan rám aggatnak bizonyos (vélt, vagy valós) attribútumokat, illetve elvárják tőlem, hogy egy ki tudja, mikor, ki által felállított kritériumrendszer alapján illeszkedjem bele a “normába”, mert csak akkor lehetek “Igazi Nő”…
          Amikor Ákos (és hozzá hasonló celebek, akiket most inkább nem minősítenék, mert az egy külön téma lenne, hagyjuk) pl. kifejti egy roppantul magasröptű cikkben, hogy milyennek KÉNE lennie az Igazi Nőnek, na, ott érzem, hogy emelkedik a pulzusom…
          Egyrészt bocs, de ki a f* ő, hogy “megmondóember” legyen, és ossza az észt, kéretlenül?
          Másrészt ha történetesen nem felelek meg az ő általa (és gyanítom, még sok hímnemű által helyeselt) felállított “ideálnak”, és ezért már nem vagyok “Igazi Nő”, akkor most bocs, de hova sz*jak?
          Sunnyogjak el világgá, ássam el magam, mert akkor, mint Bástya elvtárs, “én már szart érek”?
          Harmadrészt basszus, az ilyen cikkek szerintem iszonyat károsak, mert egyrészt a befolyásolható buta libák (elnézést, de aki az ilyen szarságokat nem pofán röhögi, az eléggé csökött agyú szerintem, hiszen állati transzparens lózungokat pufogtat nagy bölcsen) majd jól bólogatnak rá, hogy “jaj, de jó, most aztán jól megmondták nekem, hogy mitől leszek Igazi Nő”, másrészt pedig mert amúgy is azt látom, hogy eszméletlenül “visszafelé kezdtek haladni a dolgok” (vagyis azt a nem túl sokat, amit gender equality, tolerancia, stb. terén elértünk, most próbálják kb. kidobni a kukába), és erre még rá is próbálnak még jobban erősíteni a sztereotípiák indoktrinálásával…
          Úgyhogy részemről letojom azt, hogy mi lenne elvileg a “szerepem” (Ember vagyok, basszus, gondolkodó, önálló lény – nem nemi szerv, illetve ehhez kapcsolódó szerep!), szarok rá, hogy milyen viselkedést (és kinézetet, és tulajdonságokat) várnak el tőlem ennek fejében, és igen, azt is, ha emiatt lenéznek/utálnak/megbélyegeznek/hülyének néznek/nem találok társat, stb. stb.
          Csinálja ezt a manipulatív faszságot az, aki szereti szopatni magát.

          • Szeretni szopatni magat – szo szerint 😀 😀 😀

            Nagyon jol mondod, en is teljesen igy gondolom.
            Nekem senki meg ne mondja milyennek kell lenni, egesz eletemben ez volt – mindennkinek meg volt a velemenye a kornyezetemben hogy mit csinalhatnek jobban.
            Szerintem a legtobb pasinak komoly problemaja van a szubjektiv es az objektiv nezpont kulonvalasztasaval – magyarul azt hiszi hogy csak azert mert o valamit ugy gondol az ugy is van, hogy az valami vilagbolcsesseg.
            Ha neki nem tetszik a te viselkedesed, alakod, oltozkodesed, barataid stb akkor neki valami istenadta joganal fogva joga van ezt veled kozolni es a megvaltoztatasat kezdemenyezni mert hat o ugy latja akkor az ugy is van.
            Egyszeruen a pasik ugy szocializilodnak hogy az o velemenyuk szamit, hogy az er valamit, a nok meg nem, ok gondoljanak bele mindenkinek a helyzetebe, probaljak aterezni.
            A pasikban tenyleg kevesebb az empatia a hormonalis felepitesuk miatt vagy van csak a kondicionalas miatt egeszen masra fokuszalnak? Szeretnem tudni.

            • Az empátiát én is szeretném tudni, de az a gyanúm, hogy sokkal inkább szocializáció.
              Csak mondom, nem azért, hogy a másik oldalt is megmutassam (csak hogy patriarchy hurts men too), hogy azért a pasikra éppúgy nehezedik a nyomás, és éppúgy elég frusztráló. Ha nem vagy macsó meg nem te keresel többet férfiként, akkor minimum puhapöcs vagy, de lehet, hogy mindjárt buzi. Mert az ugye nagyon komoly szitok.

            • annakorinnanemethszabo

              Ó, igen, a jó öreg “nature vs. nurture” vita…
              Hát, erre azt hiszem, meg sem kísérlem a válaszadást 🙂
              Szerintem ez max. ESETLEG akkor derülhetne ki, ha valahogy tartósan ki tudnának szakadni az őket kondicionáló környezetből… de még akkor is fennáll szerintem az esélye, hogy “stressz” hatására berántaná őket a gumikötél, és vissza a kályhához.
              Passz.

            • Jaja tudom en, pont ezert jo a feminizmus, mindenkin segit.
              Ennek ellenere a faszikat nem bantja a kialakult helyzet annyira mint amennyire a noket, mert ok nem sirhatnak meg nem lehetnek empatikusak mert akkor lebuzizzak oket az szomoru nagyon, de azert latjuk mi van a masik oldalon a noknel akik ha nem az elvartnak megfeleloen viselkednek akkor kicsit jobban kikapnak azert mint egy bajusz alatt elmormolt buzizas.
              Szerintem is szocializacio lehet inkabb.

              • Persze, a pasik zöme számára ez egy kis üröm az örömben. A kisebbség szív csak nagyot, és szerintem paradox módon épp a cisz heterok közül, akik ennek ellenére szeretnének gyerekekkel foglalkozni (nem, nem pedofilok), virágot kötni vagy egyéb ilyen nőies baromságot csinálni, esetleg képesek elmenni pszichológushoz, ha bajuk van (magyarul nőiesen nyavalyognak), stb.

            • Csak igy nagyon kenyelmes az hogy a pasik nem empatikusak tehat toluk egyutterzest, empatikus tanacsot, objektiv velemenyt nem lehet elvarni mert hat nem kepesek erre, hagyjuk oket beken. Hogy ok csak azt kepesek csinalni ami nekik jo mert hat a hormonok igy meg ugy, nem?
              Jaj de jo lehet ilyen erzelmek es empatia nelkuli szuperlenykent letezni, mindig jo donteseket hozni politikaban, gazdasagi vilagban, mint valami szuperrobot, nem viv ertelmetlen haborukat, nem pusztitja a kornyezetet. Hiaba no, az evolucio csucsa az ilyen…oh wait a minute…

            • Mondjuk én valamelyest mélyebb betekintéssel rendelkezem a témában, minthogy mind hormonálisan, mind szociálisan “mindkét oldalon megfordultam”. OK, hogy szociálisan sosem voltam tipikus férfi, és most hormonálisan nem teljesen egyezek a cisznőkkel, de azért megfelelő átfedés meg merítés adott volt akkor is meg most is.
              Szóval igen “pasiként” a puhapöcs jellegű dolgokat simán megkaphattam a hátam mögött tutira. 😀 Sokkal empatikusabb voltam a nagy átlagnál, igyekeztem megérteni a másikat. Mondjuk a közbeugatás mindig is nagy hibám volt és még most is az, bár azért valamelyest fejlődtem. (Erőteljesen az extravertált intuíció vezérel, és általában a már mondat felénél kitalálom, mit akar mondani a másik és nehéz visszafognom az azonnali válaszkényszeremet.)
              De mindenesetre az érzékenységem és talán az empátiám sehol nem volt a mostanihoz képest. Ahogy szorult vissza a tesztoszteron és hatott az ösztrogén, úgy váltam érzékennyé. Az első félév volt ebben nagyon durva, amíg meg nem tanultam valahogy kezelni ezeket a sokkal erősebb érzéseket, amikhez azelőtt nem voltam szokva.
              Emellett persze ott a társadalmi kondicionálás is. Amint megfelelően hitelesen tudtam nőként reprezentálni magam, megkaptam mindazt a hozzáállást, ami ezzel jár. Mindez kombinálva az előző 3 évtizednyi -még ha visszahúzódó és lúzer- “férfibeidegződéseimmel” és az ezzel járó önkéntelen viselkedésmintákkal meg a már fent említett közbeugatási kényszeremmel, hogy is mondjam… nem aratott általános sikert. 😀 Pedig nagyon igyekeztem normalizálódni, teljesen a klasszikus női szerepnek megfelelni. Egészen odáig, hogy az egyik pasim mellett már tényleg nem jutottam szóhoz. De hozzáteszem, más pasik se, mert mindenkinek közbevágott a beszédébe, szinte már üvöltve. Nem tudom, mi a rák vakított el, mert így visszatekintve szinte mindent megtestesít, amitől ráz a hideg…
              Visszatérve a vezérfonalhoz, úgy érzem, ennek a viselkedésnek mind biológiai, mind nevelési összetevője van. De lehet neveléssel még rátenni egy lapáttal és mélyíteni a szakadékot, vagy éppen kicsit ellensúlyozni ezt, közelebb hozva egymáshoz a “csapatokat”.
              Nyilván ez utóbbi lenne az üdvös. Csak hatalmas az ellenállás, mert a kevés férfi szövetségest leszámítva a pasik inkább konzerválni akarják a helyzetet vagy éppen tovább növelni a ezt a különbséget, visszahozva a “régi szép időket”.

          • Most hát így elgondolkodok, hogy nem- e az van, hogy te én vagyok 🙂 Már így szóhasználat, indulat, mondandó egészen hasonlatos. Félek, időnként, mikor betépek, akkor álnéven kommentelek magamnak 😀

        • mabelwheeler

          Nem is beszélve szegény férjekről, akik hú, de szenvednek a ganyé nejük mellett, és ezt feltétlenül hosszan kell mesélni a kiszemelt nőnek, pedig ők sose csalnák meg, ha nem lenne ilyen elviselhetetlen. “A minap is mit csinált…”

    • tavasztunder

      Az jutott eszembe, hogy ha rád töri az ajtót meg zaklat, akkor kérj ellene távoltartási végzést. És pereld be, a keresetben fel kell tárni, hogy mi a pálya és kérni kell a bíróságtól, hogy ítéletben szüntesse meg a volt férj lakhatási jogát. Az nonszensz, hogy elváltatok, és nálad van bejelentkezve, nem hagy létezni. Érdemes kapcsolatba lépni a NANE-val is.

  • Na es akkor egy jo hir mara – igaz mar ket napos a hir – az egyik ilyen nogyulolo parasztot, a hires neves Julian Blanc nevu pszichopatat kizartak Angliabol is Ausztralia utan. Onnan menekulnie kellett, az Egyesult Kiralysagba jott volna utana merthogy turnezott a lelkem – ferfiakat tanitott arra hogy hogyan kell noket szexre ravenni, akar akaratuk ellenere.
    Nagyon nagy dolgok ezek igazabol, hogy a szolasszabadsagrol papolo sok szexista faszi agalasa ellenere nem hogy nem tarthat eloadasokat de be sem engedik Angliaba, Ausztraliabol pedig ki van tiltva – remelem egy eletre.
    Ne adjuk fel, erdemes csinalni.

    • Egy masik szexista angol tv sorozatot (Dapper Laughs) pedig most vettek le a musorrol es nagy port kavart.
      Mindezt noi egyesusuletek lobbiztak ki, mindket orszagban.

    • Majd elmegy fideszéknek tanácsadni.

    • tavasztunder

      A CNN csinált vele egy interjút, úgy szív benne, mint a torkosborz. Ezen a facebook oldalon ami Julien tanácsainak jogi következményeire hívja fel a figyelmet többek között az interjú is megtalálható.
      https://www.facebook.com/rsdjulieninfopage

  • Szia, üdv mindenki, akit nem ismerek! 🙂
    Sajnos, hogy ilyen szomorú téma alatt kapcsolódom be, de muszáj. Mert amit leírtál, arról legalább 15 évvel ezelőtt már egy konferencián hallottam, és döbbenetes, hogy azóta sem változott semmi. Morvai Krisztina volt az egyik fő szervező, semmiféle politikát nem vitt bele, viszont abszolút látta a lényeget. Az egyik pont ez volt, amire felhívta a figyelmet: a kettős mérce a bírósági gyakorlatban. Ugyancsak elmondták, hogy amikor a bántalmazott nő kínjában alkesz lesz, akkor is rálőcsölnek mindent, amit csak lehet, őt hibáztatják, holott tipikus, hogy a bántalmazás “túlélése” érdekében fordul az italhoz. MK már akkor elmondta, hogy az újságok is előítéletesen kommunikálják a dolgokat, elemezte a szóhasználatot, stb.
    Az évtizedeken át kiszolgáltatott, bántalmazott nők töredéke öli meg csak a bántalmazót, akkor is többnyire olyan helyzetben, ami önvédelem vagy végső kétségbeesés. A férfi agyatlanra verheti a nőt hetente, széttaposhatja a bordáit, kiverheti a fogát – ez még mindig csak súlyos testi sértés. Nekik nem kell kés, mert anélkül is széttörik a nőt. A nőnek azonban nincs ereje a védekezésnél vagy jogos indulati helyzetben, ő kést ragad. Ha baj lesz, emberölés a vád.
    Borzasztó, hogy nem változott semmi ennyi év alatt!!!
    Ami megoldás lehetne, az az, hogy sokkal több “tökös” ügyvéd kellene, illetve a bírókat is fel kellene világosítani, mert tele vannak előítéletekkel. Már a jogészképzésben kellene ezt elindítani. Ez abban az országban nehéz, ahol vak komondorokra sütnek rá mindent, és a hivatalos szervek vak és süket komondorokként viselkednek.
    Mégis számít minden közbeszéd, megszólalás, blog, mert kell terjeszteni a témát, felhívni a figyelmet. Ez is tett. (Főleg, amikor elmebeteg blogok meg nőgyűlölő dumákat nyomnak.)

  • Ma hazafelé jövet azzal szórakoztam, hogy nézegettem az autókat, kik ülnek benne. Nem reprezentatív magánfelmérésem eredménye az lett, hogy legtöbb autóban 1 pasi ül (és vezeti azt, természetesen), utána jönnek a 2 pasi, 1 pasi 1 nő, ebből a kategóriából összesen egy olyat találtam, ahol a nő vezetett, majd 1 nő, végezetül 2 nő. Gyerek sehol. Ez utóbbinak ugyan nincs jelentősége.

    Viszont elgondolkoztató, hogy még mindig itt tartunk. Ha van autó, férj viszi? Ha férfi-nő ül az autóban, a férfinek muszáj vezetnie? Vagy ennek semmi köze semmihez?

    • De, szerintem van. Ha a no vezet a ferfi a halalba szekalja, mit csinalsz, jobbra fordulj, indexelj, mit csinaaaaalsz nem latod? es hasonlok
      Engem is az apam idegenitett el a vezetestol rogton azutan hogy megszereztem. Az apam aki megbukott a rutinon amugy. Azota se vezetek bar tervbe van veve hogy ujrakezdem.

      • Ezert inkabb hagyja hogy a faszi vezessen, addig se basztatja legalabb. Kiveve hogy akkor meg jon a road rage es a tobbi autost basztatja, hiaba na, az atlag pasi az orszagut csaszara, nala jobban senki nem tudja 😀

      • Hát sok sikert nem könyvelhetek el párkapcsolati téren, de a vezetésembe még a nagyon macsók sem tudtak belekötni, meg sem próbálták. Akkora, de akkora önbizalmat kaptam anno apámtól (ezen felül meg csak bántalmazást), amikor a friss jogsimhoz megkaptam tőle életem első autóját, amivel is hazafuvarozása alkalmával, az első úton majdnem letaroltam az első éles kanyarban egy egész kocsisort, ha nem nyúlt volna bele időben a kormányba 🙂
        És képzeld, le sem szidott, a hangját sem emelte fel.
        Az az ember, aki előtte sok évvel az anyámat legyilkolta verbálisan, ha nála volt a kormány. Van aki vagyont örököl, én ezt a képességet, amit a súlyos önbizalomhiány sem tudott megakasztani, sőt, xanax helyett használtam az autózást, amíg még elérhető volt akár vidékre is leruccanni, csak úgy, spontán.
        Meggyőződésem, hogy sokkal nagyobb lehetne a jó sofőrök száma női fronton, ha hagynák őket érvényesülni. Kulcsszó: vezetni . . .
        Amit meg a statisztika mutat balesetileg, hogy óriási a különbség, a mi javunkra, és ami megesik, az is sokkal kisebb károkkal bír, úgy a járműben, mint a testi sérülések terén.
        És okádni tudnék az ezzel kapcsolatos viccektől, ahogy a szőke nős viccektől is, főleg ha nők szájából hangzik el, pedig nem vagyok szőke.

        • én szőke vagyok. Belül. Szolidaritásból.

        • Hehe, mondjuk nekem is volt egy-két jó pillanatom. Amikor mondjuk jelzőlámpás induláskor legyorsultam az Alfa Romeo-s nagylegényt a kis Yarissal, csak én az intenzív gyorsítás után beálltam a megengedett sebességre. Aztán mellém érve láttam, hogy átnéz, ugyan ki gyorsulta le. És látom az arcán az elborulást amikor konstatálja, hogy egy nő… Ő meg a végén még beég a csaja előtt. 😀
          Mondjuk apám a nem tudom hány évnyi és hány tízezer km vezetési tapasztalatom után ült be mellém és elkezdte magyarázni a saját kocsimban, hogy vezessek… Ennek az lett az eredménye, hogy 10 km után rámordultam, “Apu, én így vezetek, eddig nem volt balesetem, úgyhogy azt hiszem, egész jól és nem igénylek további oktatást.” Mondjuk abba is hagyta. Csúnya lett volna, ha a két város között ki kellett volna tennem a saját apámat… 🙂

          • Úbasszus, desokat mondjukoltam. Mondjuk 😀 hajnali 2 fele szétcsúszófélben levő tudatállapotban még megbocsátható, ugye? 🙂

            • Mondjuk épp nincs autóm, de ha lesz mehetünk egy lámpásos” startolásos, szlalomozós kört a városban 😀
              Én ezért sem olvasom vissza az írásaimat, te se kínozd magad 🙂

      • Vezess. Engem elidegenitettek, majd tizensok év múlva egyedül belekezdtem és azóta is képes vagyok rá (nő, egyedül a kocsiban, vezet alcsoport :)…)
        Önbizalom elvételének tipikus esete. Mióta én s vezetek, azóta tudom, hogy hülyeség az, hogy a nő rosszabb sofőr – csak soszor nem vagyunk gyakorlottak.

  • Én is sokat gondolkodom ezen mostanában, és egyre többször jutok arra, hogy hosszú távon ezen egy dolog tudna segíteni: a bántalmazó emberektől való teljes elhatárolódás, közösségből való kiközösítés. Ne legyen semmilyen mentség, nincs elbagatellizálás: onnantól, hogy kiderül, nem a barátom, nem a testvérem, senkim sem, takarodjon az életemből az olyan ember, aki bántalma mást. Ha molesztál, ha fogdos, ha verbálisan ütlegel, ha tettleg bántalmaz, mehet isten hírével, nem érdekel, hogy hány éve ismerem, milyen közeli barátom, rokonom. Legyen a barátság valóban értékrend választás, maradjon barát nélkül és rohadjon meg magányosan a bántalmazó. Zéró tolerancia akkor is, ha egyébként a tette büntetőjogi kategóriát nem ért el.

    • Lemaradt, hogy miért gondolom így. Azt gondolom, hogy azért csinálják, mert megtehetik. A környezet szemet huny, diszkréten félrenéz, “nem az én életem, nem az én dolgom, hogy más hogy veri a feleségét, hogy molesztál vagy ütlegel verbálisan más embert, amíg nem velem teszi”. – ezen kell változtatni, rendet rakni a fejekben és nem fenntartani a rendszert a toleranciával. Akkor lesz változás csak, az új generációk pedig egyre inkább nőnének fel úgy, hogy nem elfogadott a bántalmazás számukra sem.

    • a döbbenetes, hogy pl. a gyerekkori szexuális abúzus bűntettének elévülhetetlenségét még csak most szavazták meg. Eddig 5 év volt az elévülés. Az is durva. Mire a gyerek felnő, és rájön, hogy tulajdonképpen mi is történt vele, már el is évült a dolog.
      Mindenféle abúzust, CSBE-t így kéne kezelni, csak hát…

      Az is csoda, hogy ezt megszavazták a gittegylet tagjai odafent.

      • Ez kicsit olyan nesze semmi ám. Adunk a nőknek valamit, hogy azt higgyék, az ő gyerekeik nagyobb biztonságban vannak, mint ők voltak gyerekkorukban. merhogy közben semmit nem tesznek azért, hogy ezek az ügyek kiderüljenek. A törvény még ma is jobban védi az elkövetőt, mint a gyereket, akivel elkövették, és hát legtöbbször nőhibáztatásba fordul a nyomozás. Az anya az, aki bosszúból beidomította a gyereket, hogy mondja azt. és természetesen ő a szaranya, hogy nem vette észre előre és nem védte meg a gyerekét.

        • “A törvény még ma is jobban védi az elkövetőt, mint a gyereket” – ezt kifejtenéd?

          • Hogy pld a nyomozás során a gyerek hatezerszer van megrángatva, megvizsgálva, kétségbe van vonva, amit mond. Sokkal inkább azt kutatják, ő igazat mond- e, semmit az elkövetőt figyelnék. Voltam egyszer egy gyvédelmis előadáson, ahol egy olyan női rendőrtiszt tartott előadást, aki tízen éve kimondottan abúzálási, gyerek erőszakolási ügyekkel foglalkozik, s ő mondta elkeseredve, hogy alig valami derül ki, s alig valami bizonyítódik azután, mert a gyerekek agya úgy működik, hogy az ilyen dolgokat elrejti, nehezen felidézhetővé teszi (hm, erről sokan mesélhetnénk), emiatt a vallomásaik ködösek. Még ha szakértő be is bizonyítja, hogy megtörtént a molesztálás, akkor is vannak kételkedők. Aztán ha a vádlott egy “jóravaló, becsületes, köztiszteletben álló” férfi, akkor rögtön kiderül, hogy az anya hergelte a gyereket, ez az ő akciója, mert az a drága jó ember sose tenne ilyet.
            Ilyesfélék.

            • Hmmm… Az ártatlanság vélelme a büntetőeljárásnak alapelve, ami rendben van szerintem, csak a leírásodból úgy tűnik, hogy ennek a gyakorlatba átültetése nem megfelelő. Amit leírsz, abból nekem nem úgy tűnik, hogy a hibás jogalkalmazásról van szó sokkal inkább, mint a törvény hibájából.

              • Na jó, de hogyan nevezzük egy szóval a törvény szellemét, a betűjét és az alkalmazását? Én is a törvényt használom rá, tudom, hogy jogilag pongyola, de jogászként max. házmester lehetnék, azoknál meg megszokott viselet. De komolyan: mi lehetne, ami a közember számára is használható és érthető, nem egy fél mondat magában, és egy jogász is elfogadja, még ha morogva is?

                • laci, a törvény szellemét és betűjét éppen nem szabad idekeverni, azt lehet mondani szerintem tényleg, hogy a jogalkalmazás védi az elkövetőt, nagyon nem mindegy, a törvény szelleme és betűje jó, az egy mindenkit védő garanciális szabály. A törvényben az van, hogy senki nem tekinthető bűnösnek addig, míg a bűnösségét a bíróság jogerős határozata meg nem állapítja (btk, nem szó szerint, vagy lehet, most nem kerestem ki), ez determinálja a szemléletet és ennek megfelelően alakul a bizonyítás terhe is és van benne a büntetőeljárási törvényben az a garanciális szabály, hogy a büntető eljárásban a vád bizonyítása a vádlót terheli, s a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére.” – ezek nem új keletű találmányok, és nem is magyar, nemzetközi egyezmények is tartalmazzák, csak hogy mást ne mondjak.

                  Nem is gondolom részemről szimpla kötekedésnek, mert nagyon nem mindegy, hogy a jogalkotónak ugrunk neki, vagy a rendőrség, ügyészség és bíróságok gyakorlatának változásáért próbálunk tenni. Ugyan én más területen dolgozom, gumiszoba leírásából úgy érzékeltem, hogy itt a problémát a bizonyítás terhének gyakorlatba átültetése okozza, amit fentebb idéztem: az elítéléshez – nagyon helyesen – kétséget kizáró bizonyítást követel meg a jogszabály és hát abúzus esetén ez bizony nehéz valóban. Most azt nem tudom, utána kellene néznem, van-e valami előírás arra, hogyan kell értékelni a szakvéleményeket, amik egyébként nyilván nélkülözhetetlenek, de gyanítom, hogy nincs, a bírói szabad mérlegelés körébe tartozhatnak.

                • Nagyjából értem, és nem lenne szerencsés is ezt jobban vesézni, erre vinni el a beszélgetést, de másrészt azt is értem, ha azt az egész komplexumot, aminek védenie kellene (és az adott esetben nem véd), egy kalap alá vesszük, egy szóval illetjük. Ha már arról van szó, hogy hogyan kellene változtatni, akkor érdemes részletezni, de itt a lényeg: ha egy állítólag bántalmazott gyerek vagy egy állítólag megerőszakolt nő (ezt is ugye bizonyítani kell, mielőtt lecsukják az ipsét, a bűntett megtörténtét is, meg azt is, hogy ő volt az elkövető) odaáll a gépezet elé, aminek a törvény maga is része, épp azzal, hogy büntetendővé teszi, akkor támogatást kap-e, biztonságot, vagy támadást. Mert OK, hogy a vádlottat ártatlannak kell tekinteni – de a vádlót is, annyiban, hogy nem azt feltételezzük róla, hogy hazudik, bár persze, fenntartjuk és megvizsgáljuk ennek a lehetőségét is. Szóval ezt az egész rendszert, aha, akkor hívjuk igazságszolgáltatásnak? Ez rendben van?

                • Te nagyon szeretnéd, hogy én a törvényt minősítsem rossznak:) Azt gondolom, rendben van az, hogy nem jár el az igazságszolgáltatás bemondásra. “Büntetőeljárás csak bűncselekmény gyanúja alapján, és csak az ellen indítható, akit bűncselekmény megalapozott gyanúja terhel.” Ezzel azonban nem lehet átcsúszni az áldozat támadásába.

                • Nem, én nem szeretném, hogy te bármit rossznak minősíts 😉 Abban egyet is értek, hogy a törvény maga – ebben az esetben – rendben van, mert nyilván ha pl. az abúzust vagy a nemi erőszakot bemondásra rá lehetne húzni bárkire, abból rengeteg visszaélés lenne.
                  Azt szeretném, ha lenne egy rövid kifejezés a rendszerre magára, aminek a törvény csak része.

                • én viszont jogászként úgy gondolom, hogy nem is szabad egy kalap alá venni, jogalkotás és jogalkalmazás kettőse mentén lehet egyikkel vagy másikkal, esetleg mindkettővel foglalkozni.

                • OK, outsiderként elfogadom. 😉

            • “Amit leírsz, abból nekem úgy tűnik, hogy a hibás jogalkalmazásról van szó sokkal inkább, mint a törvény hibájából.” – ezt akartam írni, bocsi.

            • Igen, ez így van. És ha ez nem lenne elég, a gyerek amúgy is meg van félemlítve, manipulálva, sokszor szégyelli is magát (!) ő, nem az elkövető, és megéli, hogy gyakran nem hisznek neki, szóval nem beszél. Ettől függetlenül valódi szakember, aki jó, meg tudja állapítani, hogy történt-e abúzus. Nem is a gyerek vallomásából, hanem a PTSD-ből.

  • Hogy az eredetileg is felvetett kérdésre is megpróbáljak legalább valami homályos ötlete adni válaszként: folytasd, ahogy elkezdted, az irányvonal rendben van. Itt vagyunk, egyre többen. Még a kritikus tömeg alatt, de érezhetően szaporodó számban, gondolatokkal tele. És elfojtásokkal, amik itt felengednek, kiszabadulnak, ki tudja mennyi idő túlnyomás után. Legalább virtuálisan, ha még a fizikai világban még nem teheti ezt meg mindegyikünk.
    Ami viszont fontos lenne, valahogy kiterjeszteni a védelem köreit. Mert már tapasztalom, hogy az internetes hangoskodásunk is kiveri a biztosítékot sokaknál, egyre dühösebbek ránk. Több felől hallom, hogy elárasztotta az internetet a radikálfeminista fos meg picsogás. Persze, hogy el, hiszen egyelőre ez az egyetlen fórumunk, ahol valóban hallathatjuk a hangunkat. De már ez is sok, ezt is el akarják nyomni.
    Én a magam részéről több okból is megtehetem, hogy szarjak bele magasról, de azokra is gondolni kell, akik nem. Azoknak, akiknek még nincs módjukban, valahogy biztosítani kellene a lehetőséget az “inkubációra”. Hogy meg tudjunk edződni az itteni (netes) csatározásokban. Hogy túl tudjuk nőni a virtuális kereteken. Hogy aztán a való életbeli kihívásoknak is meg tudjunk felelni. Mert ott még keményebb küzdelmek várnak még ránk. Még több ellenállás, még több fájdalom. Bírnunk kel azt is, és a veszteségeket is. Mert lesznek. Ha nem fújunk visszavonulót, a helyzet eszkalálódni fog. Márpedig miért fújnánk? Nem csinálunk segget a szánkból. Mert ha bármikor is feladjuk, akkor minden addigi eredményünk elveszik. De lesznek, akik majd fizikailag is tenni akarnak majd ellenünk, ahogy pl. az USA-ban már nem egyszer megtörtént. Ezzel is számolnunk kell, és felkészülni rá.
    Brace yourselves, the war is coming… Mert ez háború, még ha nem is mindig nyílt terepeken zajlik és nem is mindig nagyszámú csapatok között.
    Valahogy eszembe jutott erről az egész szituációról a szovjet 588-as éjszakai bombázó ezred, az Éjjeli Boszorkányok. Csupa nő, akik veszélyes harci feladatokat láttak el, elavult kétfedeles, fa-vászon szerkezetű repülőgépekkel, sokkal gyatrább felszereltséggel, mint a férfi bajtársaik. Mégis mentek, harcoltak, a vérüket ontották, sokan meghaltak közülük és győztek. Nekünk is erre kell kondicionálni magunkat…

  • Kérlek írjátok alá, a rendőrség nemi erőszakolós oktatóvideóiról van szó:
    http://www.peticiok.com/a_rendorseg_az_elkovetot_szolitsa_meg_videoiban

    • Köszönöm, aláírom, osztom. Reggel óta ettől van görcsben a gyomrom.
      Óriási baj van a fejekben, és ami a leginkább elszomorító, h női hangok is vannak bőven az áldozathibáztatók között, akiktől nem kérdezik meg, h ha az ő lánya lenne az áldozat, akkor is az lenne az első kérdése, h mért öltöztél így kislányom, kellett neked annyit innod!
      Miért csak akkor bújik elő belőlünk a szociális érzékenység, ha mi is érintettek vagyunk?

      • Az miért nem jut eszükbe, a férfiaknak kéne videót készíteni arról, ne igyanak annyit, ha tudják magukról, hogy bepiálva hajlamosak molesztálni a nőket?

      • van egy női oldal, nem reklámozom, úgy mutatja be magát, hogy “Egy hely, ahol a terhesség és a gyereknevelés nem rózsaszín vattacukor.” (Így azért rátalálhat, aki akar.) Többnyire nagyvárosi értelmiségi nők kommentelnek ott. Múltkor ádáz viták mentek arról, hogy a nőknek lehet-e kihívóan öltözni, viselkedni, inni szórakozóhelyeken, vagy az már felhívás keringőre. És többen nem értették, miért áldozathibáztató ez a hozzáállás. Mondom, felvilágosult, modern, értelmiségi nők. Azért ott se mindenki ilyen, de engem az döbbentett meg, hogy sokan vannak, akik ilyen esetben a nőre tolják a felelősséget. Hogy ő vigyázzon magára. Hát ja. Mintha azt csak úgy lehetne! Miközben otthon, saját lakásában is megerőszakolhatják. Pl. egy “segítőkész” szomszéd.

        • Erre vagy szocializálva. Hogy préda vagy alapból és ha nem akarsz azzá válni, akkor neked kell tenni ezért. Ezt tanulod kicsi korod óta. A préda létet. Nehéz ebből kilépni annak a nőnek, aki még nem volt zaklatva, illetve azt is okosan megtanulta, hogy a zaklatás az bók, valamint az ő vonzerejének elismerése.

          • Szülői értekezleten az osztályfönök (aki nő ráadásul) elmondta a hatodikos gyerekek szüleinek, hogy a lányok már kezdenek nőiesedni és ideje lenne, ha a lányos szülők otthon elbeszélgetnének velük, hogy mit szabad felvenniük és mit nem, ne fessék magukat nagyon meg ilyesmi, nehogy “bajba” kerüljenek. Nekünk fiús szülőknek egy szóval se mondta, hogy ideje lenne elbeszélgetnünk a fiainkkal, hiszen kezdenek érdeklődni a lányok iránt és nagyon fontos lenne elkerülni, hogy zaklató váljék belőlük. Fontos lenne, hogy már ilyen fiatal korban megértsék, a lányok bármit vesznek fel, bárhogyan festik magukat, bármennyit isznak, a testük felett kizárólag ők rendelkeznek. Akaratuk ellenére nem szabad a testükhöz nyúlkálni és bármilyen módon zaklatni őket. Na ezt kellett volna elmondania, ehelyett ő is a leendő áldozatokat próbálta már előre hibáztatni. Arról nem is beszélve, hogy a nemi erőszak, nem ‘bajba” kerülés.

            • Őőő, úgy is, mint a feminista lobbi tagja, 😉 te ezt ott elmondtad? Nem számonkérés, igazából arra vagyok kíváncsi: egyáltalán el lehet/érdemes mondani ott?

              • Nem, egy évvel ezelőtt történt és akkor még ott helyben csak ledöbbenni tudtam, hogy ez valahogy így nagyon nem oké, de nem tudtam volna hirtelen összeszedni a gondolataimat erről. Ma már szólnék igen.

              • Hogy a kérdésedre is válaszoljak, persze hogy érdemes lenne szólni. Elvégre a jövő molesztálóit mi neveljük most! Viszont a fiaimmal nagyon sokszor beszélünk erről.

                • A kérdést úgy értettem, hogy OTT egyáltalán megértettek volna, vagy csak elkönyveltek volna nemtumomminek, akivel úgysem érdemes szóba állni.

                • Ezt csak akkor tudtam volna meg, ha szóvá teszem ott rögtön. Így csak találgathatunk.

            • remek! Az ilyen tanerőnek el kell magyarázni, hogy felnőttek között pl. ha munkahelyen közeledik a kolléga, de én nem akarom, ő viszont ezt nem veszi komolyan, az a munkahelyi zaklatás. Most attól, hogy a gyerek még nem felnőtt, mi is a különbség?

          • tavasztunder

            Az a durva, hogy az anyám állandóan ezt nyomta, fél kiló hízást is észrevett rajtam, és természetesen kommentelt, állandóan a külsőmet ellenőrizte. Mindent ezzel mért és mér a mai napig. Őt ráadásul a társadalom szocializálta ilyenné, mert a nagyanyám nem a prédalét mentén orientálódott. Emlékszem mennyire meg voltam hökkenve az elején északi és nyugati országokban járva, hogy nem szólnak be két lépésenként, és nem akar mindenki folyamatosan levetkőztetni a szemével.

            • tavasztunder

              Persze, ripityára. 😀

              • tavasztunder

                Erről van egy reverse kulturális sokk sztorim. Tavaly épp otthon voltam pár napot, és taxiztam. A taxis egész úton nyomult, randizni akart, nem érdekelte, hogy én nem akarok, hogy foglalt vagyok, semmi. Amikor célhoz értünk bezárt az autóba, végül egy hamis szám megadásával szabadultam. Felhívtam a társaságot utána, de nem nagyon érdekelte őket, így őket többet nem használom. Tudom, örülnöm kellett volna, rossz a szocializációm.

                Azt mondjuk észrevettem, hogy ha nem vagy magyar fogalmak szerint jónőnek öltözve (miniszoknya és csöcski), akkor Pesten több esélyed van a radar alatt maradni. Hátránya, hogy akárhová bemegyek, angolul szólnak hozzám. 😦

    • Aláírtam és közérdekű bejelentést is tettünk az ombudsmannál.

  • Aláírva, osztva.

  • Most egyébként azon gondolkozom, hogy esetleg lehetne létrehozni egy olyan – valóban civil – szervezetet, amely kifejezetten a célzott ismeretátadásra fektetné a hangsúlyt a szemléletváltás érdekében. Pszichológiai, jogi, pedagógiai, stb. ismeretekkel rendelkező emberek közreműködésével, akik előadásokat tartanának szülőknek, vagy a gyerekeknek az iskolákban, esetleg szervezett összejöveteleken jelentkezőknek, akár a jogalkalmazás résztvevőinek is a bántalmazásról, annak megelőzéséről, autonómiáról, önrendelkezés jogáról, stb. tényleg ne abból álljon már egy osztályfőnöki óra, hogy “ne öltözz kihívóan”.

  • A passzív ellenállásnak az is része lehet, ha nem szexelünk és nem szülünk gyereket, hogy ezzel se szolgáltassuk ki magunkat.( :D)
    Meg az is milyen szép lenne, ha a társadalomban, legalábbis először, a nők összetartanának, és lenne olyan hatóság, amelyik jogosult lenne “szívlapáttal ütni” (de legalábbis intézkedni) a nők jogait megsértő hímeket.
    Szóval attól tartok, ettől még messze vagyunk.De legalább már meg tudjuk fogalmazni.

  • Egyébként a kihívó öltözködésről annyit, hogy már nagyon régóta naturista vagyok, pár éve még egyesületi tag is voltam, de soha, egy rendezvényen sem tapasztaltam olyasmit, ami bármilyen szempontból sértő lett volna, pedig aztán ott mindenki egy szál mosolyban van.Ugyanis mindenkire kőkemény szabályok vonatkoznak, és pillanatok alatt kitessékelik, aki nem hajlandó betartani. Mert itt nem azért meztelenek az emberek, hogy szexuálisan izgassák a többieket, hanem mert egyrészt ezerszer kényelmesebb és egészségesebb, mint vizes fürdőruhában lenni, másrészt van valami olyan érzésem, hogy így mindenki egyforma, harmadrészt az egész az elfogadásról ( saját és másoké egyaránt) szól. és ezek együtt olyan felszabadultságot adnak, amit máshol nem tapasztaltam.
    Nem szeretnék ezzel senkit rábeszélni a naturizmusra, de ha ilyen érzésekre vágyik valaki, mindenképp érdemes kipróbálnia ezt a fajta társas együttlétet.

    • Arról nem szólva, hogy egy nudista strandon/közösségben nem téma az sem, hogy hogyan nézel ki, nem hallasz ilyet, hogy ez a kövér fasz/banya mit mutogatja a háját.

      • Gondolom a nemi erőszak előfordulása sem rosszabb, mint más helyeken, pedig itt aztán “kipakol” mindenki mindent.

        • Biztos vagyok benne, hogy sokkal jobb, és nem csak azért, mert ha egy pasinak csak feláll a farka, azt kinézik, vagy épp ki is zavarják, hanem azért is, mert egymás kölcsönös tisztelete itt alap – ezt tükrözi az is, hogy ismeretlen a body shaming.

        • Nemhogy ritka a nemi erőszak, hanem elképzelhetetlen.
          Csak arra szerettem volna utalni a naturizmussal, hogy a viselkedés fejben dől el, és az egyén kulturáltsági fokáról árulkodik. Egy ilyen strandon még megbámulni se szoktak senkit.

          • Kivéve a féllegális nudi helyeken (pl régen az Omszki-tó). Mármint ott is a textilesek bámultak.

            • Persze, a féllegális helyeknél ez benne van a pakliban.
              Idén strandoltunk a Lupánál, és nem voltak rossz tapasztalataim. Azt gondolom, ha valaki odajön kukkolni, az őt minősíti, nem azt, hogy én meztelenül strandolok.Mondjuk, az hozzá tartozik, hogy egyedül nem mernék oda kimenni nudizni, de ez más kérdés.

  • Kovacs Kriszta

    Csajok a rendorseg kiadta a megeroszakolt no a hibas az eroszakban
    Gusztustalan

    • sandlover888

      Most olvastam Face-n: mégpedig az a rendőrség, ahol Bándi Kata is dolgozott…hát az agyam eldobom.

  • tavasztunder

    A dezsőbácsis sztoriból megint a vesszőparipám nyihog ki, de nagyon. Az pedig a nők gazdasági megerősítése. Szerintem ez a megoldás, most nyilván sarkítok. A nők gazdasági megerősítését külföldön erre létrehozott szociális vállalkozások segítik. Ennek a magyar meghonosításán lenne érdemes gondolkodni, csak sajnos a keretek nem igazán adottak hozzá.

    • tavasztunder

      Elég, ha megnézed a társasági jogi törvényt, ami most már be van suvasztva a Ptk-ba, mert ezeknek a centralizálás a mániájuk, kivéve ugye a szociális segélyeket. Nincs szabályozva a szociális vállalkozás, mint forma, és ez sajnos nagyon alap kellene legyen.

      A kkv-k fejlesztéséről és megerősítéséről meg állandóan pofáznak, uniós pénzt hívnak le rá, aztán valahogy úgy néz ki mégis a gazdaság szerkezete, ahogy. Angliában a vállalkozások 99.9% kkv, és ők foglalkoztatják a magánszektor munkavállalóinak majdnem 60%-át, illetve termelik a bevételek majdnem felét.