Hoffmann – szindróma, avagy nők a vezetésben

Na, az van, hogy ágálunk itt állandóan, hogy a nők nem jutnak vezető pozíciókhoz, meg az üvegplafon beveri a fejüket, meg minden! Hogy minket kitúrnak, és ez tényleg felháborító.
Közben meg tessék, nézd meg, valahányszor nő kerül pozícióba, hát állandóan elbassza.
Ott van mindjárt érted ez a Hoffmann Rózsa is. Hogy kap egy ilyen óriási feladatot, megmondják neki, hogy véghez kell vinni az egész oktatás totális központosítását megreformálását, szétverni mindent, ami még működik, betömni a réseket, amiken az önálló gondolat beférkőzheti magát a rendszerbe, szóval kap valami egészen egyedülálló és fantasztikus lehetőséget, és akkor bazdmeg, ez a hülye picsa belebukik.

Mer ez a KLIK is egy akkora faszság, hogy őrület. Meg a portfólió (de tényleg, írt valaki olyat?), meg hát a tankönyvek… hát azokról már ne is beszéljünk.
Elbaszta H.R., nincs mit szépíteni.  Pedig nyilván teljes szabad kezet kapott. Akár csinálhatott volna valami egészen demokratikusat és emberit is (igaz, az lett volna akkor az egyetlen demokratikus és emberi ebben az egész rothadó ilovemagyarországban). Nem mondta volna neki a kutya se, hogy ez így szar. Hát biztos nem mondták volna, hiszen többször jelezte, hogy miniszterelnök úr részéről teljes a támogatottsága.
Ő baszta el akkor egyes egyedül.
A nő.

És persze utálhatjuk a műve miatt, csak hát ha mindezt egy férfi hajtotta volna végre, akkor az ő neve mellé nem járna még egy plusz köpés a neme miatt, miközben H.R. második (ha nem a legfőbb) bűne az, hogy nő. És ha pöcse lenne, akkor nem volna az sem probléma az új választásokon, hogy a nép felidézi magában a gyűlölt nevet és rávetíti nemi alapon az összes mindenekre, amék szintén pöcsös. Míg H.R. után közszájon forog egy választás előtt, hogy tudniillik láttunk már olyat, hogy nem ért az hozzá, a nőknek hess vissza a fakanálhoz.

És hát nekem megint eszembe jut erről valami.
Mer tudod, úgy van ez, hogy nekem ilyen hülye agyam van, hogy mindent úgy figyel, meg úgy lát, hogy az csupán egy szilánk a világból, és ha jó helyre teszem, akkor illeszkedik a nagy összefüggésekhez. Mert minden a nagy egész része. Ilyenformán senki nincs mellettem biztonságban, mert én figyelek és raktározok és majd lehet, hogy lesz egy mondat, amit te mondtál, és az egyszer előbújik, hogy megtámassza az igazságot. De ha ez vigasztal, hát tudjad, hogy éppen így van ez a saját életemmel is. Olyan kicsit, mint egy film, és ha keresgélek magyarázatokat, akkor kívül kerülök rajta, látom az egészet és muszáj is mondanom, hogy mit látok. Ez persze igen kiszolgáltatott helyzet, mert igaz ugyan, hogy egyenes a hátam, és nagy a pofám, de mégis a gondolatok mögött jól láthatóvá válnak a szürke foltok, a fájdalmak vagy a szomorúság. Szóval csak azt mondom, nem lehet ezt megúszni. Egész egyszerűen nem lehet másképp hitelesnek maradni, csak úgy, ha az ember ad magából.

És ami eszembe jut most erről a H.R.- es történetről, az is egy nagyon fájdalmas eset. Hogy tudniillik milyen is megélni nőként a kiválasztottságot, az előrejutás lehetőségét.
Mert volt olyan nekem is. Sok évnyi munkátlanság, vagy méltatlan munka után volt olyan, hogy dolgozni kezdtem, és beleadtam mindent, és toltam 7/24- ben, és baszki a gyerekeim effektíve éheztek itthon, mert én reggel mentem, este jöttem, és közben volt még nyári szünet is, amit ők egyedül töltöttek.
Olyan ambíciók nyíltak meg bennem, mint valaha, mikor még pályakezdő és szingli voltam, és lehetett minden erőmmel a munkámra figyelni. És emlékeztem most arra, hogy akkor elindult valami rakéta szerűen kilövellő sikertörténet, amely iszonyú sebességgel húzott a sztratoszférába egészen addig, amíg férjhez nem mentem. Akkor volt még egy kis álló szakasz, mikor elképesztő energiákat befektetve igyekeztem megtartani ezt a kibaszott rakétát, és hurcoltam a csecsemőmet és dolgoztam erőn felül, hogy valahogy megmaradjon belőlem valami. Csak hát egy ilyen rakéta már önmagában is elég súlyos, nem lehet ráültetni pluszban még egy férfit és néhány gyermeket, mert akkor biztos, hogy a sárba hull.
Ahogy ez meg is történt.

Szóval most emlékeztem erre, és akartam újra átélni, és tulképpen választásom sem volt sok, hiszen iszonyú elvárás volt, és hajtás és tipródás. Tudtam, vagy csinálom, vagy vége lesz, ez között lehet választani. Ha pedig vége lesz, akkor rám újra anyagi kiszolgáltatottság, sivárság, reménytelenség várt volna, ahogy az ilyenkor lenni szokott.
Hát akarja ezt az ember? Én már ekkor nem akartam. Rakétát akartam, függetlenséget, sikert.

Szóval toltam, mint állat, mikor egy napon váratlanul megkerestek, hogy akkor ők úgy gondolták, kiváló vezető lennék. Már most is az vagyok, hát lépjek eggyel feljebb.
Hoppá!
Ez ám a boldogság!
És hogy félig sem vagyok hozzá kiképezve?
Kit érdekel? Hát ha őket nem érdekli, pedig tudják, akkor én mit foglalkozzak vele, nem igaz?

Mondjuk foglalkoztam vele, meg ideges is voltam (ebben az időben fejlődött ki a refluxom), csakhogy nyilvánvaló volt, hogy ha visszautasítom ezt a csodálatos ajánlatot, az lehet, hogy az állásomba is belekerülhet.
Így hát hatalmas fogadalmakat tettem magamnak az önképzésre vonatkozón (azt nem tudom, mikor képződtem volna, hiszen már így is minden időm a munkámra ment), új noteszt nyitottam és még azon felül is, mint eddig, minden idegszálammal az ügyre koncentráltam.
Tudtam, hogy nem lesz könnyű.

Elfogadtam tehát, és igyekeztem megfelelni. Csakhogy egy- két héten belül rájöttem, hogy a feladat sokkal súlyosabb még annál is, mint ahogy először gondoltam. Nem rakétára ültem, sokkal inkább egy süllyedő hajóra. És nekem valahogy ezt a hajót kellett volna  a felszínen tartani.
Előttem éppen egy férfi bukott bele, sőt, talán mondhatom, hogy ő verte a léket a hajó gyomrába, nekem pedig be kellett volna azt foltozni, majd porcelán csészével a vizet kihajingálni. Mindeközben figyelni a kormányra, rendezni a vitorlákat és elcsitítani a zúgolódó legénységet.
Semmiség.
És akkor lehet azon gondolkodni, hogy ennek a “lehetőségnek” mekkora esélye volt a sikerre. Sőt, mennyiben volt ez az én saját döntésem és választásom.

Ráadásul nemcsak én voltam nő, hanem a főnököm is. És miközben én alsó vezetőként igyekeztem azt a néhány emberemet viszonylag kellemes munkamorálban tartani, addig engem az én főnököm (valamint a csicskái) rendszeresen tettek ki olyan stressznek és megfélemlítésnek, ami már szinte gondatlan veszélyeztetésnek minősül.
Mint mondottam, életen át tartó betegséget bírtam ott összeszedni.

Szóval két nő volt a történetben, és egyik ölte a másikat, adott neki megoldhatatlan feladatot tudva, hogy emennek sem képzettsége, sem tapasztalata nem teszi lehetővé, hogy helyt álljon, ám arra jó lesz, hogy a nagyja szart eltakarítsa.
És akkor én eltakarítottam, és meg is jött a helyemre az, aki a belőlem hiányzó kvalitásokkal rendelkezett, így hát lehetett engem félreállítani és az immár viszonylag rendezett terepre valaki mást beengedni.

Nohát.

És akkor most hogy is van ez?
Hogy mennyiféle bizonyítási akarás van bennünk? Hogy a sok elveszett álom után, meg a szűkös lehetőségek között milyen könnyen behúznak, hogy szart, fost, eleve bukásra ítélt dolgokat teljes erőbedobással csináltassanak velünk, miközben ők már tudják, hogy mi csak a takarításra kellünk. Hogy mikor végre van valami, amiben megmutathatja magát az ember, akkor megy neki odaadva még a hetedik bőrét is, miközben ezek már tudják, hogy ki lesz a helyén és mikor lesz az.
És még az is lehet, hogy nevetnek. De ha nem, akkor is kihátrálnak, ha baj van. Nem vállalnak felelősséget, hát elbasztad, elbasztad. Nem vagy alkalmas.
Nő vagy.
És néha tényleg szörnyű, ha nő van feletted. Néha olyan, mintha Hitlerrel dolgoznál. Néha nem is értem a nőket.
Közben meg értem, mert tudom, hogy bennük ugyanúgy munkál a kényszer, hogy jók legyenek. Jó vezetők legyenek. Azt pedig kevesen látják közülük, vagy még kevesebben merik bevállalni, hogy olyan vezetők legyenek, akik emelik az embereket. Valahogy azt képzelik, hogy a vezetőnek taposni kell. Taposni akár a többi nőt, csak hogy el ne veszítsék azt a kevés kiváltságot, amit nő létükre megszerezhettek. És akkor taposnak, mennek ész nélkül, még többet tesznek, mint amit elvárnak tőlük, csak hogy bebizonyítsák, alkalmasak a feladatra.

Adj az elnyomottnak hatalmat, és ő lesz legádázabb végrehajtód!

Nyilván, hisz ő sokat veszíthet. Ő nem akar már oda visszamenni, ahonnét – úgy hiszi – kikapaszkodott. Ő már szeretne a hatalom egyenrangú társa lenni, és hát nem megy ez másképp, csak ha behódol. Ismerjük ugye a hatalomban mozgolódó nőket, vagy a sztárpszichológus nőket. Ismerjük, milyen habzó szájjal tapossák nőtársaikat. És ez nekem pontosan megmutatja, milyen kurva nagy szarban vagyunk. Mert az a világ, amely ilyen kegyetlen kápókat termel ki magából, az a világ nagyon beteg.

Eszembe jut most az is, mikor az önkormányzati választások zajlottak, és akkor hirtelen megszaporodtak a megszavazható nők. És én barátom, csak röhögtem. Mert az, hogy mi nyitogatjuk a pofánkat, és az, hogy a feminizmus valódi értelmezése végre egyre több nőhöz jut el, az úgy tűnik, csak arra elég, hogy jól menő vagy feltörekvő pártocskák plusz szavazatokat szerezzenek a nőkkel úgy, hogy a végrehajtásba nagy keggyel beengedik őket. Már ha a jól kimódolt HR- es és Selmeczygabis esetek után még szavaz rájuk valaki.

Divat újabban a nőket megvillantani. Valami olyan üzenete van kb ennek, hogy szeretünk ám titeket és adunk a szavatokra, ti meg cserébe szavazzatok ránk. Csakhogy egy önkormányzat ma már nulla valódi döntésjoggal bír, így hát annak is nulla a kockázata, hogy véletlenül bekerül egy gondolkodó nő és akkor meg kiderül, mekkora faszok is vannak ott úgy egyébként.

Bár néha még ez is megtörténik.
van olyan, hogy megkapnak a nők helyzeteket. Olyanokat javarészt, amik már tényleg menthetetlenek.
Halott helyzeteket.
Olyanokat, amelyekbe férfi be sem teszi a lábát. Amire már rágondolni is bukás. És akkor ott kapnak némi hatalmat a nők, meg némi szabadságot, és bazdmeg, megcsinálják!
Úgy tűnik, ha békén hagyják őket, akkor mégiscsak működnek.

És persze én mindig nyitva hagyom a dolgokat. Nem hiszem, hogy mindent jól tudok, de azt mégis felháborítónak tartom, hogy egy ország vezetésében a nők csupán a parancsvégrehajtásig juthatnak el, miközben őket érintő kérdésekben döntenek szexista, ostoba, korrupt, műveletlen, manipulatív, önző faszok (jelzők kommentben bővíthetők).
Hogy nyílt kiszorítás folyik, valamint a nők ellehetetlenítése, láthatatlanná tétele, vagy megalázása.
Vérforraló, amit látok.

Ilyen viszonyok között nem várhatjuk, hogy a hatalomba így- úgy bekerülő nők majd a nőkért dolgozzanak, mert abban a pillanatban, hogy kilépnek a kápó szerepéből, azonnal elvágják a torkukat vagy nevetségessé teszik őket. Ráadásul mindezt reflektorfényben, hogy ezzel a többi nő ügyét is sárba tapossák. És én bazdmeg nem tudom azt gondolni, hogy ebben nincs tudatosság. Ez egy nagyobb terv része, mely terv tartalmazza a nők teljes kiszolgáltatottságát és szaporodásra, nem gondolkodásra, szolgálatra kényszerítését.
Csak feltételezni tudom, milyen rémülten fossák szét a nadrágjukat, amikor azt látják, hogy a nők gyülekeznek, elégedetlenkednek és már nem eszik meg a koncként odahajított jelképes pozíciókat. Hogy átlátják, mi folyik és kimondják, hogy mennyire kurvára elegük van. Fosnak a férjek, fosnak a kurvapecérek és nagyon nagyon remélem, hogy egy napon befosnak a miniszter urak is.

(És most itt még szóban utánuk eresztettem egy igen finom felszólítást)

 

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Advertisements

47 hozzászólás

  • Illusztráció később lesz. Ezt most nem tudtuk sirobbal összehangolni.

  • Ha lop, akkor csak azt emelik ki, ha cigány, azt nem, ha nem az. Ha bénán parkol/politikusként elbénáz valamit, akkor csak azt, ha nő. Ha korruptnak tűnik, akkor csak azt, ha épp a másik párthoz kapcsolódik (ebben legalább kicsit egyenlőbb a dolog, mert van média mindkét oldalon).

  • En dolgoztam nagyon jol egyutt nokkel – volt nagyon rossz tapasztalat is de mindketten fiatalok voltunk, tapasztalat nelkul, egyikunk sem kezelte kulonosebben jol, ma mar igy latom.
    Na de, hogy a legutobb mikor allati jo teamet alkottunk, felepitettunk uj rendszert, egy huron pendultunk, veghezvittunk tok jo dolgokat…es mikor kesz lett a remek rendszer, akkor kirugtak bennunket. Se szo, se beszed.
    Ott is megvolt hogy ki legyen a ketton helyett akinek mar csak el kellett vezetgetnie azt a jol olajozott rendszert amit mi verrel-verejtekkel epitettunk a masik csajjal. Az kulon vicces hogy egy masik no volt az illeto, egy igazi arulo talpnyalo kapo, bologatoskutya. Hat igy, nagyon meg tudja torni ez az embert amugy mert beleadsz mindent, azt hiszed hogy most te tenyleg teret kaptal pedig valojaban nem, megvan a kis feladatod egy darabig aztan mehetsz isten hirevel. Ja, hogy neked errol nem szolnak es ugy edesgetnek a feladathoz hogy itt van elorelepesi lehetoseg? 😀 Alap.
    (az meg hozzatartozik hogy raadasul nekem a leepites utan felajanlottak az allasomhoz kisertetiesen hasonlo poziciot cegen belul, 25%al kevesebb fizetesert. Elutasitottam)

  • Ezért találták ki a kvótát, a kritikus tömeget. Ha a vezetőség 30%-a nő, akkor már a nők “nőként funkcionálnak”. Azaz, ha egy-egy nő jut hatalomhoz, akkor ahhoz, hogy ott is maradjon taposnia kell férfiként, különben elvérzik. Tehát ergo, a biológiai neme nem számít, mert ha “nőiesen” viselkedne, akkor ki esik. Úgy tudom Svéd országban már sikerült megvalósítani a kvótát. És azok a vállalatok, ahol a vezetőségnél betartották a kvótát, sikeresebbek lettek.
    Magyarországon persze aktív ellenállás van ez ügyben, mert azt mondják “mindegy a neme, csak értsen hozzá” AHA………
    És még csak nem is 50%-ról lenne szó, csak nyavalyás 30-ról, és még ezt is sokallják. 😦
    Pontos szám adatokat nem tudok, csak egy-két érdekesség: a felsőoktatásban a hallgatók fele nő, mégis a Magyar Tudományos Akadémiának csak egy-két nő tagja van. A református lelkészeknek is már közel 50%-a nő, de vezető beosztásban (esperes) talán még egy nő sincs.
    Az országgyűlés úgy tudom 9%-a nő. És akkor még van pofájuk megkérdőjelezni a feminizmus létjogosultságát!!! Most 2014-ben itt tartunk! Szeretném megélni, hogy nem lesz szükség a feminizmusra, de nem fogom…

    • tavasztunder

      Pont ezért támogatom a női kvótát. Arról szemérmesen szoktak hallgatni, hogy a lakosság 51%-a nő, ha mellérakjuk azt, hogy mi van a vállalatok vezetésében és a Parlamentben, akkor csak hüledezik az ember.

  • JudithBerger

    Megszoktam, hogy a lelkiismeretességemért, a túlórákért nem jár köszönet. Megszoktam, hogy nem léptetnek elő. Volt idő, amikor még próbálkoztam, azt hittem, múlik valami azon, hogy mi van a fejemben és mit teszek le az asztalra. Próbáltam a szabályok szerint játszani. Kaptam is egy saját projektet egy kolléganőmmel együtt. Aztán jött egy nagyon durva migrénes időszak, amikor már munkaképtelen voltam és járni sem bírtam, csak nyüszíteni a fájdalomtól. Úgyhogy ezt a férfitársadalomban érvényesülök című történetet akkor befejeztem. És ha több pénz jár érte és elismerések, már akkor sem fogom a push up-os dekoltázsomat senki orra alá tolni, miközben szóban magamat fényezem magam szakmailag, és cikun kacarászva fogadni a feljebbvalóim burkolt vagy kevsébé burkolt szexuális zaklatásait, kollégák irigy, sóvár, siváran utálkozó tekintetét. És folyamatosan bizonygatni, hogy márpedig én elég jó vagyok. Ma már bő pulóverben dolgozom, smink nélkül. Leszarom a rendszert, megcsinálom, amit kiosztanak, azt lehetőség szerint hibátlanul, de nem többet, majd felveszem a fizetésem, ennyi. De azért néha eszembe jut, milyen jó lenne jogot tanulni és szétrúgni egykét segget.

    • tavasztunder

      Én ezért önállósultam. Elég volt. És nyugaton is ez van, csak jóval burkoltabb formában.

      • En is, pont ezért, ugyanez van itt is, külföldön.

        • JudithBerger

          Én is külföldön élek… őszintén szólva nem is tervezem a visszatérést a “tudjátokhova” 😀
          Akárhol jártam eddig, mindenhol ugyanaz ment, az adott kultúra színeibe, stílusába csomagolva persze.
          És igen, én is egyedül az önállósodást találtam, mint megoldást, most ez éltet, ezért tanulok, gyűjtök, tervezek, tudom, hogy sikerül és ezért érdemes felkelni reggel. Ha erre nem lehetne esélyem, én nem is tudom, mit csinálnék.

  • Az egész rendszer úgy szar, ahogy van, fogalmuk sincs a hatékonyságról. Rossz légkörben nem lehet jól dolgozni. Seggnyalókkal nem lehet jól dolgozni. A rövidlátás, a kapzsiság az oka mindennek, nem néznek messzebbre, ezért nem érdekel senkit, hogy mennyire lesz életképes mondjuk egy cég hosszútávon, ha barmokat alkalmaznak értelmes emberek helyett. Unokatesóm amúgy 50 éves nő, saját könyvelő céggel, az egyetlen a rokonságban, aki nem nyomorog. 🙂

  • Aki meg a faszától hiszi magát különbnek, az nem több egy állatnál.
    Kevesebb.

  • Egyszer, nagyon régen, dolgoztam egy multinak. Velem egy időben egy férfit is felvettek kb azonos (kicsit rosszabb) végzettséggel. Nos, a fickót 2 hónap múlva előléptették, mert annyira jól teljesített állítólag. Engem benyomtak, a megbeszéltekkel ellentétben, egy titkárnői állásba. Amikor egy idő után megkérdeztem, hogy akkor mi is lesz a megbeszélt hatalmas perspektívával, a főnököm szó szerint leült meglepetésében. Nem sokkal ezután kiléptem a cégtől. Valahogy elegem lett.

    • Én állást nem kaptam meg úgy, hogy kimondták, szakmailag jobb vagyok, de magasabb célok érdekében a férfit választják. Én akkor sokkot kaptam és két napig ordítva bőgtem. Mai napig nem tudtam kiheverni. Egy hasznom volt belőle: az addig szelíd feminizmusom akkor váltott hardcore- ba.

      • Mindig mondtam én, hogy beteg világban élünk. 😦

      • A tetszik az utolsó mondatért járt.
        Nincs más út, csak a diehard feminizmus. Csak az erőből értenek, mert ha nem vagy elég erős beletaposnak a szarba. Hát akkor megkapják az erőt.

      • tavasztunder

        Te vagy a magyar feminist killjoy. 🙂

      • “Én állást nem kaptam meg úgy, hogy kimondták, szakmailag jobb vagyok, de magasabb célok érdekében a férfit választják.”
        Ezért nem indítanak nőket a képviselőválasztásokon (többek között). Mert még ha el is ismerik, hogy ők jobbak és rátermettebbek, mint a férfi jelölt, akkor sem lehet megkockáztatni a nemük miatti vereséget, mer a zemberek (állítólag) úgy se szavaznának rájuk.

  • Ezek szerint még nincs vége, mert H. R. helyett újra nőt neveztek ki.

  • En meglehetosen ferfias (muhaha) szakmaban fogok hamarosan nyomulni. Feluk homo masik feluk hetero. Innen lesz szep nyerni. Kulonben keresem, hogy hogyan lehet abbol profitalni, ha en vagyok a diszmajom, a ritka kivetel, a hugyos gatyaju. Azt hiszem, olyan projektekben kell dolgozni, amiben hasonlo gondolkodasu nok vesznek reszt.
    Vagy egyedul.
    Egyre inkabb azt erzem, hogy ahova egy ferfi is beteszi a labat, ott minden dinamika megvaltozik, es a nok szep lassan es csendben atadjak az iranyitast.

    • Es onkent butaskodnak meg pillognak.

      • Igy van, igy van!
        Meg akkoris ha a pasi segghulye. Dolgoztam olyan irodaban ahol no volt a fonok, egy pasi kollega es mindenki mas no. Hat a csavo az mint a kiskakas a szemetdombon a tobbi no meg korulotte vihogva megfelelni vagyva flortolgettett vele. Elvezte nagyon. Ugy viselkedett mint ha o lenne a fonok, komolyan feladatokat osztott a tobbieknek, a noi fonok probalta kordaban tartani de nem nagyon sikerult.
        A csavo meg en allandoan haboruztunk, o tanitott meg eloszor arra hogy a ferfiaknak van egy ilyen trukkje hogy bunko mint az allat, aztan ha szolsz erte akkor te vagy a hulye aki nem erti a viccet.
        Ez a ferfiaknak a szarkazmus hogy ordenaret beszol, kikered magadnak, nem erted a viccet.
        Neha oda is teszik hogy szarkazmus on vagy szarkazmus alert – csak figyeld meg kommentekben meg blogokban is.
        Szarkazmus alert – szopjal le anyukam. Aztan ha nem erted akkor meg oszt a magas lorol hogy nem vagy eleg intelligens a szarkazmushoz.

        Figyeld meg hogy ha online randizol – jo 6-7 eve probalkoztam – ott a legtobb pasi azt irja hogy szaraz a humora vagy szarkasztikus. Mar elore szol hogy bunko vagyok es ha megsertodsz nem vagy eleg okos, sajnalom 😀

        • Masik nagy kedvenc a szinten ordenare bunko beszolas utani szmajli. Hogy hat o viccel. Az ugyanolyan szarkazmus szimbolum.

        • De érdekes, ha te mondod, hogy szarkazmus on – jó, de csak ha előtte eljátszhatok egy dildoval az ánuszodban – szarkazmus off, akkor megsértődik, mi?

          • Jaja, az is az hogy en nem ertem a szarkazmust mert az nem az, en csak bantani akarom ot ezzel. A szarkazmus a ferfiak dolga, ne szoljak bele 😀
            Egyebkent mikor magyarazni kell a vicces visszavagast vagy beszolast az a legtobb esetben azt jelenti hogy nem viccnek szantak eredetileg, hiaba szarkazmus on meg szmajlik hada. Azonnal ki lehet szurni ezt a fajta kommunikaciot es ha szamon kered mindig az a valasz hogy de hat ott a szmajli meg a szarkazmus alert, mit akadekoskodsz.

  • képviselőné

    Itt is volt kommentelő, aki magabiztosan állította, hogy nőkkel sokkal szarabb dolgozni, mint férfiakkal, mert állítólag rivalizálnak, de nálam igazán ott vált kicsit sci-fivé a sztori, amikor hozzátette, és a férfiak között őszintébb barátságok vannak mint a nők között. Muhaha. Ez is valami városi legenda, hogy nőkkel szar együtt dolgozni. Basszátok meg, az persze jó, amikor alázatosan felszolgálják a kávét vagy ötvenezredszer is zokszó nélkül végrehajtják ugyanazt a munkafolyamatot üveggolyóért cserébe, hogy ti önelégülten terpeszkedhessetek a főnöki széken, ez meg van nekik engedve.

    • Big lajk . Ritkan szolsz , sister , de annak sulya van.

    • ‘a férfiak között őszintébb barátságok vannak mint a nők között’
      muhahhaa 😀 Úgy használják ki, alázzák meg és verik át egymást, hogy fáj nézni. És nem, nem leszarják, ahogy szeretik magukról állítani. Hanem egyszerűen nem veszik észre.
      Aha, meg ők nem pletykálnak, hanem legalább értelmes dolgokról beszélnek, tudniillik Lalinak új mergája van.
      lol

      • u.i.: igazság szerint ismerek olyan helyzetet, amikor megbonthatatlan egységgé szerveződnek. az pedig az, amikor nő van a porondon, vagy ellenség, vagy vad formájában.
        szar lehet egy faroktól ennyire függeni.

    • erről eszembe jutott, hogy volt idő, amikor takarítottam. Wc pucolás, meg az idegen férfi alsógatyák és koszos zoknik összeszedése közben igazán fennkölt gondolataim támadtak. 😀
      Most az jutott erről eszembe, vajon hány férfi pucolta volna más klozetjét zokszó nélkül, miközben a fiókban ott figyelt a diplomája.

      • Azt nemtom. Az én (korábban) egyetemi docens férfiismerősöm fát vág, meg hasonlók. Majd megkérdezem, ha azzal bíznák meg, vállalna-e takarítást. Az a helyzet, hogy a sztereotípiák miatt nemigen bízzák meg ilyennel, de takarító pasikról tudok (takarító vállalatok alkalmazottai leginkább), az ő legfelső végzettségüket azonban nem ismerem.

    • Óvoda, csak női dolgozókkal, éveken át, alig fluktuáló személyzettel. Azért ott igen komoly klikkek tudnak kialakulni, és az egész egy idő után felnőtt dedó színezetét ölti. A vezető meg olyan, amilyen, főleg azért, mert közben az önkormányzat a nyakába liheg és basztatja, mihez tartsa magát. Nincs szabad kéz, az ideg pedig a dolgozókon csapódik le.

  • Tamara Miczki

    Tobb dolog jutott eszembe.
    Az egyik lenne a Vida Ildikó NAV elnok esete. O csorikam a Simicska stromanja. Csak ő van sarral dobalva, az aki a lancon rangatja, vagy a masik 5, akik tutko mind ferfiak, az ugy el van felejtve.
    A masik, ami eszembe jutott, hogy en is jartam úgy, hogy a felivelo karrieremet dobtam ki a picsaba az elso gyerek szuletesenel. Mara epp munkanélküli vagyok, es meg kb 1 ev mire rendezodhet a helyzetem. Igen, a csalad miatt… S meg ha nem is erzem magam epp kiszolgaltatottnak anyagilag, s nekem igazi tars adatott, azert ezt megelni 3 diplomaval, 4 idegen nyelvvel nem egyszerű.
    Nekem ellenben kivalo noi fonokok jutottak az eletben. Sokkal jobbak, mint a ferfivezetok, akar otthon, akar kulfoldon. Igazi feministak voltak, a szo jo ertelmebrn, s mivel mindnek volt csaladja, megertettek az egyeni szoc problemakat. Igazi tamogato magatartas alakult ki, ved es dacszovetseg fonok es noi beosztottak kozott. Nem is tudtak se kicsinalni, se abuzalni senkit, volt hogy a vezetoseg ellen tudtunk egyutt fellepni ilyen esetben. Nekem mindig jo sorom volt noi vezetok alatt.
    Ellenben: amit a politikai vezetokrol beszelsz, az valos jelenseg. Kicsiny, de emelkedo parlamenti (balos) part noi politikusakent elmondhatom, hogy a ferfiak ugy irtoznak pl a noi kvota kifejezestol (plane bevezetestol), mint a tuztol. Programban, szorolapon, profilban, barhol fennhangon hirdetve vagyon a noi egyenjogusag, de amikor odakerul a sor, hogy alelnokoket, tisztsegviseloket, partigazgatot, jelolteket, kepviseloket, listasokat kell allitani, akkor az egy szem diszpicsan kivul, aki mindig is betoltotte ezt a szerepet (kb mint selmeczygabika a fideszben), senkit de senkit nem engednek a tuz kozelebe. Es ez egy halado szellemisegu part, nem a KDNP! Szoval az allitasod igaz, mert a sajat boromon ereztem, mennyire vagyok nokent hatralokdosve abban a pillanatban, amint nem munkáról, hanem mediaszereplesrol, vezeto poziciorol vagy jeloltsegrol van szo. Es urugy mindig van!
    Ez addig nem fog valtozni, amig kotelezo (minimum 30%-os) kvotat be nem vezetik a parlamentben es a kozigazgatas vezetoi pozicioiban!

  • nagyon tetszik a poszt, és egyet is értek azzal, amit leírsz a folyamatokról benne.

    “Ilyen viszonyok között nem várhatjuk, hogy a hatalomba így- úgy bekerülő nők majd a nőkért dolgozzanak, mert abban a pillanatban, hogy kilépnek a kápó szerepéből, azonnal elvágják a torkukat vagy nevetségessé teszik őket.”
    ezzel viszont nagyon szeretnék vitázni. vitára bocsátani. szerintem DE, várhatjuk, elvárhatjuk, sőt várjuk is el! várjuk el a politikusoktól, a férfiaktól, a nőktől, és minden egyes embertől, hogy felelősen viselkedjen a pozíciójában, és ne éljen vissza a hatalmával, különösen nem olyanokkal szemben akik náluk kevesebb hatalommal bírnak. pláne, hogy azokkal él vissza, akiket képviselnie hivatott, azé’ kapja a fizetését. várjuk el! legyen ez a norma, a kimondott alap, fontos elvárás. és DE! HR monnyon le, ne adja a nevét ehhez a fideszes foshoz, a gyerekeink oktatásának szétbaszásához! hogy rohadna meg az ostoba fejével! és mikor lehetetlen helyzetbe kerül, tegyen nyilatkozatot, foglaljon állást! hatalmában állt, minden pillanatban megtehette volna. egyébként meg elmehet a halál faszára, csakúgy mint a sok dísznő, és tartótisztjeik. basszus, nagyrészt ezek miatt tartunk ott ahol.
    és én most nem a szociális szektorban amúgy is lehetetlen körülmények között, terepen küszködő nőkről beszélek, hanem az államtitkárokról, parlamenti képviselőnőkről, akik elég húzós fizetések mellett törték a követ. a nép hátán. hirtelenjében nem emlékszem egy olyan politikusnőre, illetve de, egyre, aki rendesen megkritizálta a férfipolitikát és azt, ahogy a női politikusokkal bántak.

    én nagyon haragszom a magyar politikus nőkre, 1-2 kivételtől eltekintve, és ez az egész témakör megérne egy jó vitát. mit várhatunk el tőlük, mi az a minimum, amit fel kellene mutatniuk, hogy ne haragudjunk rájuk? hamár egyszer vállalják, hogy állítólag minket képviselnek.

    • Ki az a mi? Mi magyarok, vagy mi (mármint ti) nők? Mert ha az előbbi, azt ugye minden politikusnak meg kellene tennie, ha az utóbbi, azt meg pont azért nem teszik, amit itt több helyen leírtunk már. A közösséget nem a nőkkel, hanem elsősorban a politikai nyájjal, valamint a vezetőséggel (tehát alapvetően pasikkal) vállalják.

    • Fú, Esztergom polgija, mekkora arc, öcsém!!

  • Vajon a HR mit gondol errol, atlatja-e ezt az egeszet, egyetert-e (akar titokban, csak onmaganak bevallva) – erre kivancsi lennek.

  • csillamlajhar

    Én nőkkel dolgozom egy olyan szektorban, ahol a csajok aránya eleve alacsony, lévén az úgynevezett “műszaki terület” elférfiasodása. Nagy a létszám, és talán nincs egyharmadnyi nő.
    A fizukat olyan rendszer szabályozza, amelyből nem lehet kilépni, tehát a lányok és fiúk fizuja azonos pozícióban azonos. Kínosan ügyelünk az emelésekre, előléptetésekre. Aztán mégis félbeszakítják a női vezetőt az értekezleteken, mégis megkerülik a döntéshozatalban, mégsem hallottam még ebben az évben, hogy női munkatárs társasági elismerést kapott volna, vagy nyilvános dicséretet.
    Baszhatjuk akkor is, ha hatszázkét oldalas az esélyegyenlőségi terv.

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s