Gumiszoba kiherélné

Szóval, hogy Balog Zoltán kiűzné a családpolitikából az abortuszhoz való jogot.
Milyen finoman fogalmaz, ugye?
Nem meri azt mondani, hogy betiltaná, de mi azért értjük persze.
Igen, ez itt arról szól, hogy ő betiltaná.
Mert az fertőzi a családpolitikát.
Én meg mondom neki, hogy téved. Az abortuszhoz való jog nem fertőzi a családpolitikát, mert nem családpolitikai kérdés, hanem alapvető emberi joga a nőknek. Egy olyan jog egyébként, ami a nőknek veszélyt jelent mind testileg, mind pedig lelkileg. Szóval van belőle elég bajuk, nem kellene még a lelkiismeretüket is nyomasztani vele.

Nem kellene Balog Zoltánnak álszent módon zigótákért reszketni. Nincs őneki köze a szüléshez, merhogy fingja nincsen arról, mit jelent gyereket kihordani, megszülni és felnevelni.

Próbáltam kitalálni, hogy milyen hasonlattal tudnám a csökött agyába beleültetni az empátia szikráját, de sajnos semmi olyat nem találok, ami hasonló terhet róna a férfiak testére és idegrendszerére, mint amekkora teher a nők számára a gyerekvállalás. Ha a testi önrendelkezés megvonását szeretném velük érzékeltetni, akkor olyanokat mondhatnék, hogy pl  legyen kötelező a házasságban, vagy házasságon kívül, vagy válás után gyermekeiről nem megfelelően gondoskodó férfiak kiherélése. Ez mondjuk hasonló nagyságrendű beavatkozás lenne, mint az abortusz tiltása, de még ez sem elég súlyos a kötelező (és nem kötelező) szüléshez képest. Mert míg a herélés csupán megfosztja őket a nemzés lehetőségétől, addig az anyaság ugye nemcsak megfosztja a nőket egy csomó dologtól, hanem iszonyatos mennyiségű plusz terhet is ró rájuk.

Balog Zoltán úrnak kussolnia kellene a nőket érintő ügyekben.
Minden faszinak kussolnia kellene.

NINCSEN HOZZÁ KÖZÜK!!!

Csakhogy nem nagyon van más erő a döntéshozatalban, mint a Balog Zoltánhoz hasonló söpredék. Azt ügyesen elintézik, hogy nők ne nagyon kerüljenek közel a döntésekhez. Vagy ha mégis beengednek valakit, akkor az az ő csatlósuk, vagy ha mégsem az, akkor azt a nőt rendszeresen szégyenítik meg szexista és lekicsinylő beszólásokkal, jelezve, hogy (szerintük) ott nőnek nincs helye.

DE VAN!

És ezt üzenem azoknak a nőknek is, akik maguk sem hiszik, hogy van. Akik nekem azt mondják, hogy mit akarok én, holnap tán követ fejteni, vagy zsákot pakolni? Mert szerintük a nőknek megvan a maguk feladata.
Milyen feladata, basszátok meg?
Ti tényleg azt hiszitek, hogy megbízhattok a férfiakban? Hogy majd ők a ti érdeketekben hoznak döntéseket, amíg ti muffint süttök nekik? Hát nem láttok ti semmit?

Akarsz gyereket. Jól van.
Nem akarsz gyereket. Nincsen jól.
Teherbe esel, nem akarod megszülni. Nincsen jól. Szerinte. És ő betiltaná, hogy dönthess erről. Betiltaná, hiszen nem az ő élete, nem az ő felelőssége, nem az ő teste, nem az ő idegrendszere.
Őt semmi nem érdekli, csak az, hogy jelenleg több cigánygyerek születik, mint amennyi magyar. Persze ezt is körülírja, hogy lehetőleg ne értsed, vagy ne úgy értsed, hogy ne halljad belőle, hogy eszköz vagy csupán. Egy gép, ami előállít egy újabb egyedet.
És ez már önmagában sértő, mert nem veszi számításba a te emberi tényezőidet, a valós akaratodat.
Ha pedig te ezt elfogadod, akkor a szolgája vagy.

A túlnépesedett Földön egyébként is abszurd azon aggódni, hogy Európában csökken a születések száma.
Hála Istennek, hogy csökken!
Hát bazdmeg, néhány évtized múlva nem lesz mit zabálni! Mire szüljenek a nők? Minek ez a sok éhes száj? Hát ez nem látja, hogy mi van?

Nem szülnek a nők, ahogy nem szültek volna 100 évvel ezelőtt sem. Csakhogy akkor nem volt még fogamzásgátlás, így aztán muszáj volt nekik. Vagy védekeztek a maguk módján. Azok a nők nemcsak a férfiak önző szexualitása miatt irtóztak a házasélettől, hanem azért is, mert tudták, hogy az nekik életen át tartó feladat lesz. Ha túlélik. Mer ugye akkoriban még simán bele is halhattak.
Mi mondjuk nem halunk bele, meg szépen misztifikáljuk is ezt a szülés dolgot, de én egyre inkább úgy látom, hogy ez is csupán azért van, hogy valahogy el tudjuk viselni.

És most eszembe jut, hogy én milyen büszke is voltam valaha az én néma szüléseimre. Veregettem a vállam, hogy milyen karakán nő vagyok, mert én aztán hang nélkül… sőt, még élvezem is.
Pedig azt hiszem, csupán csak nem akartam zavarni az orvosom meg a férjemet a sikolyaimmal.
Azt hiszem, valójában azt éreztem, hogy elevenen szakadok darabokra.
És valójában volt olyan gyerekem, akitől megrémültem, mikor a kezembe vettem.
Valójában a pánikbetegségem első tünetei a gyerekeimmel jöttek.
És én még mondani sem mertem a félelmeimet senkinek, mert én kurva jó anya akartam lenni, és abba nem tartozik bele, hogy kételkedjek. Valójában mindenki ezt várta tőlem. Ezt az eufórikus, kétely nélküli boldogságot.

És mostanára fogalmam sincs, hogyan bírtam az elmúlt évtizedeket ép elmével átvészelni.

És hogy én ezt ide leírom, az azért van, mert úgy hiszem, nagyon sok nő, ha igazán őszintén szembenéz magával, akkor valami hasonlót érez, mint én. És tudod, valakinek ki kell mondani elsőként, hogy mások is merjék meglátni a valót.

Mert Balog Zoltán leszarja a valót.

Szerintem ő a fogamzásgátlót is megvonná a termékeny korú nőktől, csak még nincs hozzá elég hatalma.
Még.
De nem sok kell már, hogy az EU kizárjon minket a picsába, és onnantól barátom semmi visszatartó erő nem lesz. Onnantól ezek itt azt csinálnak, amit akarnak. Onnantól nemcsak, hogy interneted nem lesz, de  nem lesz abortuszod, jövedelmed, sőt, munkád se. A fogamzásgátlás megfizethetetlen lesz majd (már most is az) és te be leszel zavarva a sarokba szaporodni.

Azt mondod, nem igaz? Hogy itt megbecsülnek? Hogy te 3 évig gyesen lehetsz? Hogy extra gyes jár? Meg házassági segély? Meg adókedvezmény?
Még.
De sose tudhatod, mit hoz a jövő. Mikor lesz az, hogy mindezt elveszik, s helyette kényszerítenek. Mert amúgy megnézhetjük az anyák helyzetét egészen nyugodtan már most is. Itt semmi nem arról szól, hogy téged hosszútávon megbecsülnének. Itt arról szól a “megbecsülés”, hogy az aktust és a kitolást kívánatosabbá tegyék.
Hogy hogyan?
Megszülöd a kölyköt, gyesre mész, jaj, de jó. Ez Európában egyedülálló! Juhéééé! Magyarország élen jár (a nők rabszolgatartásában)!
Mondjuk nekem már azzal is bajom van, hogy ezt a gyest, ami szánalmas és szégyenteljes összeg, ezt mint valami adományt kezelik. De te ezt nehogy bevedd már, és megköszönd nekik azt gondolva, hogy végső soron te akartál gyereket.
Akartál, igen.
Viszont a gyerek leginkább az emberiség szempontjából fontos, hiszen ha te nem szülsz, akkor ki fogunk halni, miközben az egyes nők egészségesebben, nagyobb anyagi jólétben maradhatnak. Ilyenformán ha ők nem akarják, hogy kihaljunk, és ezért azt várják, hogy a nők feláldozzák könnyebb életüket, akkor fizessék meg mindazt a munkát, amit befektetsz és azt is, amit ezzel a népmentő projekttel veszítesz.

Például fizessék meg a szétcseszett testedet, amivel már senki nem foglalkozik az után, hogy a gyereket világra hoztad. Ha jól belegondolsz, itt mindenki leszarja a szétrágott melledet, a visszereidet, a tönkrement fogaidat. Az se számít, hogy a nők, az anyák mentális állapota katasztrofális. Nemhogy pszichológiai segítséget nem kapnak, de ha már kurva sok pénzért maguk keresnek szakembert, akkor csak olyat találnak, akit a rendszer képzett, és aki süket a problémáikra.
Például stadionok helyett építsenek bölcsődéket, emeljék a nők bérét, rendelettel kényszerítsék a férfiakat, hogy a GYES felét ők töltsék otthon, takarítsák el a mosolyogva rabszolga anyákról szóló reklámokat és legelőször is szaggassák szét a kibaszott nőgyűlölő tankönyveiket!

És igen, hagyják békén az abortuszt!

Legyenek a nők megbecsülve. Ne csak addig, amíg behúzzák őket a szülésbe, hanem azután is, hosszútávon. És fejezzék be az álszent kommunikációt az anyaságról. Legyen téma az igazság, legyen kimondva, hogy mi ez valójában. Hogy nem habos torta. Hogy a testet, lelket igénybe vevő, életen át tartó kényszermunka. Hogy nem való mindenkinek. Hogy választható, de nem kötelező. Hogy nem egyetlen útja a női létnek. És ha meg választja valaki, akkor annak az árát tegyék oda. Érezze minden nő, hogy számon van tartva, mennyit veszít, mikor vállalja.

MIT TUD EHHEZ HOZZÁTENNI BALOG ZOLTÁN?
Hogy kiűzné az abortuszt?
Ha csak ennyit, akkor pedig kurva gyorsan cselekedni kell, mert akkor itt ezek valamiről már beszélnek, amit ő most kikottyantott és aminek a levét te fogod meginni, vagy a lányod.
És ezért az ügyért a férfiak soha nem fognak felállni.
Ezért csak a nők állnak fel.
HA FELÁLLNAK.

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Reklámok

65 hozzászólás

  • zseniàlis!
    köszönöm, h megirtad!
    minden szavaddal egyetertek.
    es a stilusaval is, rohadtul.
    en felallok.

  • ezt az egész posztot kéne üvöltve a pofájukba felmondani. egyesével. az összesnek. mint a filmekben a katonai kiképzéseken, hogy összeszarják magukat a végére. mert komolyan, vérlázító. az is vérlázító, hogy ilyen hírek (meg a többi is, ami mostanság történik) hallatán ÉN gondolkodom azon, hogyan hagyjam el ÉN az országot mielőbb. nonszensz, nem? mármint.. ha mocskos a lakás, nem költözünk másik helyre, hanem a szemetet visszük ki. csak néha nem hiszem, hogy ez a lakás nem rejt végzetes kockázatot, nem omlik a fejünkre.

  • A herélés nem fosztja meg őket a baszás lehetőségétől! Csak a gyereknemzésétől. Úgyhogy a párhuzam még annál is aránytalanabb, mint ahogy felvezetted… Pedig!!!!

    • Egyébként igen. Én iszonyúan háborgok, bárhol is jön fel ez mint téma. Hogy ezt most így hogy, nemhogy köze nincs hozzá, még csak minimálisan se tudja átélni, de ő beleugat. Hallod, mintha én odamennék a sebészhez, és azt mondanám, hogy vakbelet innentől nem vehet ki, mert nem és kész. Vagy nem is tudok jó példát erre.

    • Ha az első erekció – ergó a nemi érés – előtt megfosztják a zacsitól, akkor biza a baszástól is megfosztják. De nem érés után herélni ebből a szempontból nem sokat ér, ezt jól jegyezzétek meg, faszlevágással többre megyünk nővéreim 😀

      • csillamlajhar

        Ismerek egy remek állatorvosnőt, profi mód tud herélni, esetleg meg lehet győzni… 🙂

  • Nagyon súlyos, de egyetértek vele. Azért viszonylag gyorsan eljutottunk a péniszlevágós radikálfeminista vonalig. 😀
    A herék eltávolítása valóban nem feltétlen öli ki a libidót, és nem feltétlen teszi lehetetlenné az erekciót/behatolást. Van akinél igen, van akinél nem, egyénfüggő. És nem véletlen hogy a török szultáni háremet őrző eunuchok valami hangszerből átalakított rezgős szerkezetet használtak análisan az időnként bennük is felgyűlő szexuális vágyak kielégítésére. Pedig őket még leggyakrabban pre-pubertás korban kasztrálták.
    Most így a nagy kereszténykedő “életvédőkről” meg ez jutott az eszembe: http://www.jesusandmo.net/2007/10/22/women/

    • Azért le ne lőjenek má’, hé!
      Hóó, interjú, mi? Sztár-e vagy? 😀

      • Dehogynem. A sztárság nem csak a cukiságból fakadhat. -csak az a lényeg, hogy az ember ne váljon végül önmaga paródiájává.

        • Ettől függetlenül pontosan ugyanúgy lehetsz sztár, csak azért, mert ki mered mondani. Mert van egy fórum, ami így ki meri mondani. Itt te maga a Gumiszoba vagy. És a Gumiszoba igenis lehet sztár v. sztárjelenség ezek miatt. Még akkor is, ha ez neked derogál. 😛
          Pont hogy nem kell hasonlítani senkire. Aki mást majmol, nem is lesz igazi sztár/hős/példakép/anyámfasza.Te pedig egyáltalán nem majmolsz, hanem egy teljesen új színt hoztál a palettára. Sokaknak bántja a szemét, sokaknak meg rengeteget jelent. Megosztó. De megvan az a réteg, aki ugyanígy gondolkodik. Akiknek a gumiszoba afféle “szentéllyé” vált. Na mindegy, ha nem akarod, akkor úgyse fogod érteni, ezen nem tépem tovább a számat.
          Az önnön paródiánk alatt annyit értettem, hogy azért legtöbbünkben (akibe legalábbis szorult egy minimális ambíció) van egy belső kényszer, hogy még jobbak legyünk, mint eddig, még tegyünk hozzá az eddigi életműhöz, stb. De vigyázni kell, hogy ne ez váljon önkontroll nélküli fő mozgatórugóvá. Nagyon sok jobb sorsra érdemes követte el ezt a hibát és nullázta le végül az amúgy jelentős teljesítményét. De ha ezt te magadtól is látod, tudod és kezeled, akkor tekintsd úgy, hogy nem mondtam semmit, csak a szél mozgatta a pofámat.

          • Erre írtam, hogy akkor csak a szél mozgatta a pofámat… 😉

          • A tárgyaknak az az értelme, (szerintem legalábbis) hogy – bár az igaz, hogy némiképp konzumosítják a blogot, de szerintem ez simán belefér a tűréshatárba – anyagi fedezetet biztosítanának a stabil működéshez, így az üzenet célba juttatásához is.

        • a tárgyak szerintem fontosak, mármint a szent tárgyak, az erőtárgyak. minden kultúra, minden eszme használja őket, az erejüket, a szimbolikájukat, ősidők óta. ezért szeretnék én is gumiszobás, sirobos bögrét! 😉

      • és egyébként utálok ajándékokat venni, de ebből fogok, sőt, csak ebből, karácsonyra, szülinapra, pont a mozgalmi értéke miatt. hiánypótló…
        csak írjátok rá a website címét is 🙂

        kimegyek a világból a házikészítésű szappanoktól, mint ajándéktól… meg az egész szimbolikájától, amit hordoz.

    • szerintem se hagyjad magad lelőni, én se fogom hagyni! azért kérsz egy kevlárt? biztos ami biztos

  • Ezt jól megmondtad, de honnan veszed, hogy nem lesznek férfiak, akik mellétek állnak? Ahogy nők is vannak “férfipátyolgató” szerepkörben, úgy ez vissza is igaz (ajjaj, a rendszerduma, befogtam 😀 ).

    A hardcore feminizmus ezen formája meg nem bűn, mert attól lesz hiteles, attól lesz sokat mondó, akkor hallják meg, attól fogja szúrni a szemüket. 🙂 Csak ne menj el addig, mint az a retardált a “kinemmondommianevemertnemcsináloknekireklámot” blogon. Az már nem járható, akkor már nem hallják, akkor már minősítenek, akkor már skatulyáznak, akkor már elfordulnak azok is, akik addig bíztak, láttak, hallottak, akartak… tenni.

    • Távol álljon tőlem, hogy hasonítsalak vagy egyáltalán egy mondatkörnyezetben említselek vele, csupán a “hardcore feminizmus” határaival nem vagyok tisztában, ami ebben a formában akár igen tág kereteket is jelenthet. Tisztán erre reflektáltam, semmi sértőt nem kívántam belecsempészni a mondandómba, nem az én stílusom. Ha nem bírom a fejed, úgyis megmondom. 🙂

    • “Egy esetben igen. Akkor megmozdulnának, ha a nők hüvelyét akarnák központilag bevarrni. Azért biztos tüntetnének a faszik.”
      óh jaj, hogy ez mennyire fájdalmasan igaz :(((. eszembe jutottak nőknek a milliói, FGM áldozatok, és a pasik hagyják, sőt… része a kultúrának… édes istenem, micsoda barbár, ostoba világ ez… 😦

      • Nem csak, hogy hagyják, de enélkül nem hajlandóak elvenni feleségül a lányokat, mert csúnyának és tisztátalannak látják a természetes, műtetlen női nemi szervet. Ezzel pedig rákényszerítik az anyákat a lányaik megcsonkítására 😦

    • Nem tudom, mit értesz felállás alatt, de a Nők lázadásán a tüntetők negyede-harmada pasi volt. Ez felállásnak számít?

  • Azert az sztem felhaborito hogy ezek azt hiszik nem vagyok kepes ONALLOAN donteni a sajat eletemrol. De majd akkor jonnek ok a lesajnalo tekintettel es a “joszandekkal” hogy utat mutassanak. De hogy fokozzuk ezt a februari torvenymodositas nalam ugyanigy kiverte a biztositekot. Nevezetesen h ismet harom gyerekhez vagy 40eves korhoz kotik a muvi meddovetetelt. Ez is ugye a jo keresztyen honatyak kutfejebol ugrott elo es szepen sunyiban csendben a bazi nagy kussban visszamodositottak a torvenyt. Es igen nekem ez a terv mar jo ideje. Ugy dontottem hagyok magamnak meg 1-2ev gondolkodasi idot h letisztuljon bennem h en ezt valoban akarom vagy csak fellangolas. Es en akarom. Ilyen egyszeru. De tenyleg ilyen hulyenek nezik a nepet hogy majd ha itt nem lehet akkor orrlogatva beletorodok kicsiny sorsomba mer elvegre kibaszott nonek-cselednek szulettem??? De hogy megnyugtassam oket: van nyelvtudas es kozeli kulfoldi klinika meg az en penzem es akkor rakjak ossze az egyenletet 🙂

  • JudithBerger

    igen, igen, IGEN.

  • veri big lájk!!!

  • Kitűnő írás! A fogamzásgátlás és az abortuszhoz való jog része az emberek elidegeníthetetlen reprodukciós jogainak. Akik ezeket korlátozni akarják, azok az emberi jogokkal és az emberi tisztességgel mennek szembe. Ezek a betiltók ráadásul csak a nők reprodukciós jogaival vannak elfoglalva úgy, hogy közben nem foglalkoznak és elhallgatják a férfiúi felelősséget, ez embertelen gyakorlat, melyet az antifeminista hangadók sztárolnak leleplezve önnön valójukat. Kapcsolódó cikk Nagypál Anikótól, mellyel ugyanúgy egyetértek, mint a blogbejegyzéseddel: http://gepnarancs.hu/2014/11/kicsit-felment-a-vernyomasom-level-balog-zoltannak/

  • És akkor azoknak a nőknek a megbecsüléséről, akik már nem fogamzóképesek (értsd: már elvégezték “a dolgukat”, szültek, felneveltek), ne is beszéljünk.

    • Nagy igazságot mondtál. Sajnos sok példát látok erre, túl sokat, nem is kell messzire mennem érte. 😦

  • Tamara Miczki

    Igen, abszolut igaz! No komment!

  • Nekem konkrétan a szemembe mondták, hogyha nem szülök, akkor kihal az emberiség. Mert mi lesz,ha egyre többen fognak úgy gondolkozni, ahogy én. A döntésem így lett hirtelen mindenre ható közügy, és beindult a katasztrofizálás. pasas mondta. A majd meggondolod ég magad mert fiatal vagy szövegből is bőben van raktáron. Erre berendeltem a “finoman elküldöm a picsába azt aki átlépi a határaimat” hozzáállást a jövőre nézve.

    • pasas mondta- nyilván. Hát mibe fáj őneki, hogy a te szülésedet szabályozza? Szarik bele és messziről elnézegeti a csecsemőt. Gusztustalan, önző banda.

      • Én a nagy anya-gyerek unió misztika vonalat se értem. Mintha csak és kizárólag az anyának kéne csüngnie a gyereken, ő az alfa és az omega kötelezően, csak rá kell fókuszálnia a nap 100 %-ban, 7/24 időben, mert akkor lelki-mentális armageddon lesz a babánál. Hallottam már hospitalizációról, de hogy az összes felelősséget és kötelességet már Feldmár is a szülőanya nyakába górja, annál habzani kezdett a szám. Úgy hogy nem vagyok anya, és ez nem is csinál így kedvet hozzá. A dada, pesztonka jelenléte régen segített, hogy tehermentesítse az anyát, ha már megbízható rokon, barát nem akadt. Ördögtől való dolog-e ez? Hamar hajigálják ám a “ha nem akarsz foglalkozni vele akkor minek szülted meg?” frázist.

    • Hogy rohadna meg!
      Amugy csomoszor jut eszembe, hogy a Fold mennyire orulne neki, ha eltakarodnank vegre a felszinerol
      😀 😦

  • én csak annyit tudok hozzátenni, hogy köszönöm, hogy megírtad. A kibaszottul elmaradt eufóriától a szétrágott mellekig, az elhasználódott korpusztól az éppen csak ép elmével kibírásig. A kurva vergődés mindennap, hogy nem ilyen életet akartam, és az agyalás, hogy hogyan lehet elviselhetőbbé tenni.

    • Nagyon hasonló érzéseid vannak, mint nekem. Én sokszor elsirattam az elveszett lehetőségeimet és iszonyú volt feldolgozni, mekkora csapdában vagyok.

  • Na, jó depresszív lett a hozzászólásom:-) De leírok valamit.
    A világ egyik leggazdagabb országában élek, nem rossz körülmények között. Ez az ország egyben a világ legfeministább országa, kurvára senki nem vár el semmi balogi anyaszentegyhazcsaládjóanya hozzáállást, sőt bátorítanak, hogy járd a magad útját. Ehhez jön egy abszolút feminista szemléletű férj. Mind a társadalomtól, mind a férjemtől kapom a bátorítást, lazítsak, nem kell ennek így lennie, hogy én szarul érzem magam. De nem megy. Van ennek több oka: egyrészt, bár van saját jövedelmem, ami Mo-on elég is lenne, itt szart sem ér. És ettől az anyagi kiszolgáltatottságtól, bármennyire is küzdök ellene, alárendelődöm. Másrészt ott vannak a gyerekek. Akartam őket nagyon, küzdöttem értük nagyon, egy félresikerült lombik árán (majd’ beledöglöttem, de legalább tankönyvi példa lettem, hogy mégse) itt alszanak szuszogva, cukik, aranyosak. Mikor ébren vannak a húsomat lerágják, egy percem sem lehet nélkülük, mire végre elalszanak, nekem is végem van mint a botnak, nézek ki a fejemből, és csak vágyakozom olyan test után, ami az előző életemben volt, de megmoccanni sincs erőm.
    Harmadrészt, ami a leggázabb és ezzel küszködünk szerintem a legtöbben, szaros balogok és vakkomondorok földjén szocializálódtam, és hiába TUDOM, hogy nem kell minden este főtt vacsora a Zasztalra, mégis húz vissza a szarság, valami bent felejtett elhasználódott rozsdás elem, amit nem lehet kidobni, csak valahogy lemeríteni, és még mindig van benne szufla. De minden egyes gumiszoba és csakazolvassa poszt meríti. Na, szóval köszi még egyszer.

    • Nem tudsz segítséget kérni? Bébiszittyó, barátnő, nyugdíjas stb…

      • én azt hiszem, értem. Mi is nagyon jó anyagi körülmények között, férj a világ legcukibb faszija, ha nincs vacsora és éhes, akkor főz magának, a gyerek körül szájhúzás nélkül mindent megcsinál és még élvezi is, van bébiszitterünk (fiú, hehe), anyám is segít. Járok edzeni, szórakozni.
        És kurva szarul érzem magam. Mert mindenhonnan az ömlik, hogy az én életemnek most már a gyerekből kéne állnia. Elmegyek barátnőzni, és tízpercenkén eszembe jut, hogy egy anyának azt már nem illik és otthon kéne mondókáznom.
        Ezt nem lehet igazán megmagyarázni.

        • én azt gondoltam ez egy maradvány a szarházasságom után, és majd elmúlik, ahogy felszabadulok (vicc :D). de basszameg nem, csak most már rajta tudom kapni magam, amikor bekapcsol, hogy mit “kéne, illene tennem, mint rendes családanyának”. állandóan résen kell lennem magammal 😦 mert:
          “ezzel küszködünk szerintem a legtöbben, szaros balogok és vakkomondorok földjén szocializálódtam”
          kellene valami reset gomb

    • Én értem. Két felnőtt gyerekem van, egyik már nem is lakik itthon. Mégis sokszor előfordul, hogy hazaérek, leülök semmit nem csinálni ( nem várja tőlem senki, hogy bármit csináljak ), és a gyomrom mélyén bűntudatom van. Mintha nem teljesíteném a kötelességemet vagy valami ilyesmi. 😦

  • szilagyizeva

    Végre egy normális szókimondó nem álszentkedős irás!

  • Férfi vagyok és a nők test feletti önrendelkezés és abortusz jogával teljes mértékben egyetértek, ahogy Balog sunyiságának ekézésével is.
    Én se értem, miért kell fetisizálni a növekvő népességet, főleg, hogy a növekedéssel több ember fog szarul élni, mint jól. Ha kihalunk, hát kihalunk, biztos megérdemeljük, bár addig még el kell telnie pár emberöltőnek.

    Nekem sajnos nincs gyerekem. Egyik korábbi partnerem se akart, ahogy most a feleségem se. Én elfogadtam a döntést és mindig saját feladatomnak tartottam arra ügyelni, hogy ne ejtsek teherbe senkit. És néha irgalmatlanul fáj, hogy nincs gyerekem és nem is lesz.

    Épp ezért kimondottan taszító és riasztó az a gyúlölködő kasztrációs-pöcslevégós hevület, amivel általánosítva a férfit csak egy vértől lüktető, állandó behatolásra kész merev fasznak láttatjátok.

    • Sajnálom. Abból, amit írsz, azt gondolom, hogy ez nem rólad szól. Egy feltételezés volt, egy hasonlat és olyan ffiak felé irányult, akik nem gondoskodnak a gyermekeikről. Ha nem érzed magadénak, akkor nem kell törődni vele. Ahogy én sem ágálok a ffiak szőkenős és egyéb nőgyűlölő megnyilatkozásai ellen.

    • tavasztunder

      Ha javasolhatom, akkor olvass utána a feminist killjoy nevű jelenségnek és létezési formának (mert ez a blog szerintem igencsak az), hátha érthetőbbé válik miről is szól a blog. Sajna az itt megírt témák nagy része valóban riasztó és taszító, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy milyen ezeket nőként megélnünk. Mégis az átéltek után milyenek legyünk? Kedvesek és mosolygósak?

      Marilyn Frye így ír erről a jelenségről: “it is often a requirement upon oppressed people that we smile and be cheerful. If we comply, we signify our docility and our acquiescence in our situation… anything but the sunniest countenance exposes us to being perceived as mean, bitter, angry or dangerous”, azaz “gyakran várják el az elnyomott emberektől, hogy mosolyogjanak és vidámak legyenek. Ha engedelmeskedünk, azzal szelídségünket és a helyzet hallgatólagos elfogadását jelezzük… amennyiben nem a legvidámabb énünket mutatjuk, azonnal gonosznak, keserűnek, mérgesnek vagy veszélyesnek észlel a környezetünk.”

    • Érdekes és egyben szívmelengető ezt olvasni olyan nőként, aki fiatal lányként még sejde büszke volt arra, hogy az ő hites ura milyen karakán, egyenes ember, aki belemondja direktbe a pacekba, hogy készüljek fel, ha valamilyen véletlen folytán kiderülne, hogy nem lehet gyerekem, lecserél. Lett gyermekünk. Soha nem foglalkozott vele, nem vett részt a nevelésében. Az a könnyebbség is csak a következő párom segédletével lett előttem világos, hogy lehet ám a férfinak is védekeznie, még ha ahhoz a határt is át kell lépni, hogy megkaphassa azt a szurit, miután én már nőgyógyászatilag majdnem kipurcantam az antibébiknek köszönhetően. Sajnálom, hogy nem élheted meg az apaságot, de tisztellek, amiért ezt nem elvárásként kezeled a partnered felé.

  • tuzhelyorzo

    Kb. tizenpár évvel ezelőttig, egész addigi anyaéletemben folyamatosan azon gyötrődtem, vajon mit qrtam el, hogy nem lettünk egy mainstream-család, mit tehettem volna még (annál is többet, hogy az életem java ráment), mit kellett volna másképp csinálnom. hogy elnyerjem a fiaim (és a férjem) feltétlen szeretetét, netán tiszteletét, und so weiter… mert én is qvajó anya akartam lenni. Na ez volt a hiba.

  • Nekem soha nem okozott gondot szeretni a gyerekeimet, bár néha nekem is megfordult a fejemben a kisbalta gondolata, de közben tudtam, csak múló ötlet. 🙂 De nem ítélem el azt, aki nem így érzi. Sőt, szerintem sokkal kevesebb boldogtalan ember lenne, ha a szülei úgy dönthettek volna, hogy nekik nem kell gyerek.
    A z áldott állapot és a szülés sem egy leányálom sokszor, de kárpótol a kis vakarcsok, később a nagyok szeretete és támogatása.Legalábbis én mindig azt tanítottam a gyerekeimnek, hogy ha már egy családba pottyantunk, legalább tartsunk össze.Az külön ajándék, ha rokon lelkek is vagyunk eközben, és élvezzük egymás társaságát.
    Meg persze az is fontos, hogy a környezet hogy áll hozzá az egészhez. Régen, mikor még a több generációs nagycsaládok nem az ország, sőt, világ különböző pontjain éltek, hanem mondjuk egy közös nagy telken volt mindenkinek a házikója, meg tudták osztani a terheket. Nem mondom, biztos az sem volt egyszerű, de ott nem nagyon volt pl gyermekágyi depresszió, mert a kismama, kisgyerekes anyuka nem volt magára hagyva, és mindent megtanítottak neki.
    Szóval kicsit kettős ez a megítélés, hogy szülj gyereket, mert az milyen nagyszerű, de aztán küzdj meg a problémákkal, elvégre te akartad. Ha meg esetleg később rájössz, hogy a gyerekvállalás sem olyan rózsaszín, mint a mesékben, és ennek netán hangot is adsz, akkor minden leszel, csak jó anya nem.Amit pedig sajnos a fent említett agyhalott politikusok és egyéb idióták nem vesznek tudomásul, hogy a gyerek nem olyan, mint mondjuk egy porszívó, hogy visszaviszed a boltba, ha nem úgy működik, ahogy elvártad.(Mint a régi viccben: -Drágám, nem lehetne mégis elvetetni a gyereket? -Na de szívem, már tíz éves! -Jó, de akkor legalább a hegedűjét vegyük el!)
    Szerencséje van annak, ahol ugrásra kész apai-anyai nagyszülők vannak, és olyan apuka, akinek természetes, hogy a gyerekkel neki is foglalkozni kell, netán ez még örömet is okoz neki. Mert a gyereknevelés minden szépsége mellett igenis nehéz és felelősségteljes munka, és amíg nincs igazi társadalmi megbecsülése, legfeljebb szavakkal, addig ne csodálkozzunk, hogy manapság a fiatal lányoknak nem a családalapítás az elsődleges életcéljuk.

  • Sziasztok!

    Elolvastam ezt a cikket, és nem tudom megállni, hogy ne írjam meg a véleményem róla.
    Én egy 22 éves fiú vagyok, szóval a cikkből kiderült, hogy én nem értem meg a nők sorsát, leszarom őket, és nekem csak azért kellenek, hogy megdugjam őket, kielégítsem a nemi vágyaimat, és szüljenek nekem gyereket.

    Szeretném az elején leszögezni, hogy nem tartom egy jó dolognak az abortuszt, de én sem gondolom, hogy be kéne tiltani.

    Az abortuszról az a véleményem, hogy alapjában véve nagyon károsnak, és veszélyesnek tartom a nőre nézve, ezért úgy gondolom, hogy ha lehet, akkor inkább kerülje el az ember (fia, lánya), ezt gondolom a különböző fogamzás gátlókról is.

    Szerintem ha az ember nem akar gyereket, arra a legjobb mód a gumióvszer, mert annak a legkisebb a károsító hatása a nőre nézve.

    És biztos szexista vagyok, de azt gondolom, hogy igenis, hogy engem is érint, hogy a nő mennyire teszi tönkre a testét, mert végsősoron, ha mindketten úgy gondoljuk, hogy gyereket szeretnénk, akkor a mi (az én és az ő) gyerekét fogja kihordani, következésképp igenis, hogy van közöm hozzá, hogy mit csinál a testével.
    Persze, ha tönkreteszi a testét, nem muszáj vele lennem, és én így is teszek.

    Én azt gondolom, hogy épp olyan sértő volt ez a cikk a férfiakra nézve, mint a férfiak szexista beszólásai.

    Nekem az jött le ebből a cikkből, hogy én mint férfi nem vagyok más, mint egy rabszolgatartó szexgép, akit csak a gyerek, és a nemi vágyai érdekelnek

    Továbbá azt is szeretném megjegyezni, hogy jó esetben azért a férfi életét is megváltoztatja egy gyerek.
    Még nincs gyerekem, de ha hiszitek, ha nem, úgy gondolom, hogy igenis, hogy ha lesz gyerekem, akkor a gondját akarom viselni.
    És azért valljuk meg, hogy bár nem az összes férfi ilyen, de azért lehet találni nem egyet.

    Abban teljesen igaza van az írónak, hogy én férfiként soha nem fogom átélni, hogy milyen érzés az, amikor az ember szül.

    (Ebből mondjuk nem következik az, hogy akkora fájdalmat nem éltem át már életemben, vagy hogy nem fogok, bár azt tippelem, hogy tényleg nem éltem át)

    De ha találok egy olyan nőt, aki akar gyereket, és én is akarok, akkor nem hiszem, hogy bűntudatot kéne éreznem amiatt, mert nem én szültem meg.

    A faroklevágás meg szerintem messze nincs egy súlycsoportban a szüléssel

    Abban teljesen igaza van az írónak, hogy mindkettő nagyon fáj, és mindkettő végleges változásokat hoz a testbe, de
    míg a szülés után egy gyereket hozol a világra, aki azért talán nem csak szomorúságot hoz az életedbe, hanem örömöt is, a faroklevágás csak megfoszt valamitől amitől igazából se a nőnek, se a férfinak nem lesz jobb (na jó, talán a férfinak igen, mert nem gondol többet a nőkre, és azt nem tudhatom, hogy az jobb élet-e, vagy nem)

    De ami szintén egy nagy különbség a faroklevágás és a szülés közt, hogy a faroklevágás az egy büntetés, a szülés az nem.
    Én nem azért ejtek teherbe egy nőt, hogy büntessem.

    Egy válásnak sok oka lehet (van).
    Ebben mind a nő, mind a férfi hibás lehet.

    Még az sem feltétlen igaz, hogy jobb lene az élete a gyereknek és az anyának, ha együtt maradna a férfival.

    Attól, hogy egy férfi elhagy egy nőt és egy gyereket, attól még lehet, hogy egy másik nővel jobban megértik egymást, és egy boldog családot tudnak alkotni.

    És nem feltétlen lett volna jobb az első nő és a gyereke élete, ha a férfi velük marad.

    Azt gondolom, hogy ha egy nő vállal egy gyereket egy férfitól, akkor ő ugyanúgy felelős a kapcsolatukért, mint a férfi.

    Biztos tudnám ezt a témát ragozni reggelig, vagy tovább, de ezt nem teszem.

    Kellemes estét

    somla

  • Az abortusz szerencsére elkerült, mert vigyáztam magamra, de simán el tudok képzelni olyan esetet, amikor minden védekezés ellenére vagy valamilyen szerencsétlen okból (pl nemi erőszak) becsúszik egy pozitív teszt, és akkor én is fel lennék háborodva, ha nem dönthetném el, mi legyen a kis zigótával és ennek következményeként a saját életemmel. Mert ugye ez “gyilkosság”, de mondjuk ártatlan állatok tömeges lemészárlása, vagy kínhalála pl a tudomány nevében, nem.

    • Tisztelettel ajánlom a hüvelybe felhelyezhető tablettácskát. Kiválóan lehet mellette teherbe esni. és akkor Balog úr meg elintézi valami szentséggel

  • Hát… most a kommentekkel együtt annyi jót olvastam, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. Nekem a szuperanyuk akarják mindig megmagyarázni, hogy gyereket KELL szülnöm, olyan nem létezhet, hogy én nem akarok gyereket, mert minden nőnek KELL szülnie. Ők azok, akik megvetik az olyan gyerekes nőket, akik élni merik a saját életüket gyerekkel is, szórakoznak, eljárnak, magukra is költenek… és ez olyan marha felháborító, mert miért nem bír otthon maradni a picsáján az, akinek már gyereke van… na én ettől a hozzáállástól kapok hányingert….
    Egyébként, mi már így is nagyon elmaradott ország vagyunk, egy rohadt esemény utáni tabiért is nőgyógyászhoz kell rohanni, hogy méltóztasson felírni, az abortusz előtti “pofavizitekről” meg ne is beszéljünk, ahol szintén a bűntudatkeltés folyik többnyire…. mikor barátnőm elköltözött Hollandiába, és mesélte, hogy a múltkor véletlen terhes maradt (óvszerszakadás), vett abortusztabit és ennyi. Én meg nem akartam elhinni… nálunk meg nem engedélyezték, mert hát mi az, hogy a doki így nem tud lehúzni a műtét árával, hanem otthon, a saját biztonságos kuckódban csinálhatod végig ezt az egyébként fizikailag és lelkileg nagyon megterhelő, de a műtéti abortusznál jóval humánusabb procedúrát…. ott meg mindenféle túlbonyolítás, meg a családvédelmi szolgálatnál tett megalázó elbeszélgetés nélkül megveheti… Persze orvos állapította meg a terhességet, de ennyi, ezen kívül az a saját döntésére volt bízva, mit és hogyan szeretne. Ő így döntött… mert dönthetett… Szerintem így kéne működnie mindenhol. Ha felnőtt, értelmes, felelősségteljes ember vagyok, akkor el tudom dönteni, miért nem tudok vagy akarok gyereket vállalni, másrészt meg aki pedig nem rendelkezik olyan belátási képességgel, annak meg épp azért ne tiltsák meg… hány olyan tini ügyfelem volt, akinek meg kellett szülnie a gyerekét, mert a szülő nem járult az abortuszhoz… pedig a lány nem akart szülni, szülés után nem sokkal le is lépett anyutól, a gyerek meg a mama nyakán maradt…én ezen nem is horkantam fel, nevelje, ha annyira akarta.
    A másik, hogy ha tiltják az abortuszt, akkor mi van azokkal, akik nemi erőszak áldozatai??? Az ő életük már eleve megsínyli az erőszakot, épp elég teher azt feldolgozni, de nem, még ha terhes is lesz, szülje is meg azt, aki őt nap mint nap az elkövetett erőszakra emlékezteti, ja, és szeresse is… mert a gyereke és kötelező…
    Pffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffff 😦

    • Ja, hat a nemi eroszak az aldozat hibaja a kozmegiteles szerint, tudod…
      Biztos miniszoknyat vett fel vagy sokat ivott – szinte konyorgott erte.

      • Na igen…. ezt személyesen ismerem…
        Bár az a kedves hím, akihez nekem szerencsém volt, legalább gumit húzott… milyen figyelmes….. csak azt nem vette figyelembe, hogy én kb. félájult vagyok, így esélyem sincs ellenkezni… jah, persze, hisz a hallgatás is beleegyezés….

        • De ha tisztan ellenkezel se szamit mert a nok azok olyan donteskeptelenek hogy ha nemet mondanak se szamit, ilyenkor a ferfinak magabiztosan kell nyomulni es maris igen lesz abbol a nembol 😦 Hogy rohadna meg az ilyen.

  • Ez az egész abortusz probléma ott kezdődik, hogy “minden embernek joga van az élethez”. És a honatyáink úgy gondolják, hogy az éppen megtermékenyített petesejt, zigóta már ember…
    Tényleg hol, mikortól kezdődik az ember? Amikor megszületik, vagy amikor az anyaméhben már minden testrésze kifejlődött, vagy már a megtermékenyített petesejt is az? Mindenesetre akár honnan is minősítjük embernek a zigótát, vagy embriót, addig amíg az bent van az anya testében, és abban fejlődik, csak az anyára (esetleg az apára) tartozik, hogy megtartja-e vagy sem. Mert az anyának is joga van az élethez, és az életéhez, és az a másik élet még nélküle életképtelen.
    Már én is 39 éves vagyok, és egyre jobban azt érzem, hogy nem biztos, hogy jó dolog lenne nekem szülni, mert:
    1. Hol van munkám, hol nincs: erre anyagilag nem lehet vállalni gyereket
    2. Nem találkoztam még olyan FÉRFIVAL, akivel azt mondtam volna, hogy benne tényleg teljesen megbízom, és nagyszerű férj és apa lenne belőle. Egyedül meg nincs túl sok hangulatom gyereket nevelni.
    3. Környezetvédelem 1: a föld már túlnépesedett, ergo az eltartó képességet már messze túl nőttük (az egy dolog, hogy Európában csökken a népesség, de itt globálisan kell gondolkodni). Márpedig a természet nagyúr: ha egy adott faj túl népesedik, a természet gondoskodik a faj megritkításáról. Ez biztos hogy be fog következni (úgy hivják, hogy populáció dinamika) szerintem max 20-30 éven belül.
    4. Környezetvédelem 2: környezetszennyezés: ma az újszülött eszkimó csecsemő vérében ki lehet mutatni a DDT-t, ott ahol egész biztos soha nem használtak növényvédő szert, és amit nálunk már vagy 30 éve betiltottak… A klíma felmelegszik, hazánkban is egyre több olyan betegség fog megjelenni, ami eddig, csak délebbre volt jellemző. Az ivóvíz készletünk csökken, a levegő szennyezésről jobb, ha nem is beszélünk. Erősen kételkedek abban, hogy a következő generációnak emberhez méltó környezete lesz. És az benne az érdekes, hogy azok az emberek, akik egy kicsit is bele látnak ezekbe a környezetvédelmi folyamatokba, mind pont úgy gondolkodnak mint én: környezetvédelmi megfontolásból nem szülnek/vállalnak gyereket. De hülyén hangzik…

    • Spacehussar

      Nem hülyeség, csak a sok csököttagyú, akibe azt nevelték bele, hogy gyerek az kell, mer’ azééé, mert ez a dolgok rendje (LOL) (ja a nyugdíjakat is ki kell ugyi termelni valamiből), meg akik a gyerekeiken élik ki magukat meg ez az egyetlen achievment az életükben (lehet az, csak sztem nem sokaknál őszinte ez) ezt sosem fogják megérteni. Merthogy akkor nekik lehessen ugyanúgy szaporodni, csak az afrikaiak meg ázsiaiak álljanak már meg. Nekünk nem kell, mert mi ugye jobbak vagyunk AZOKNÁL, az miaz’ hogy rasszizmus? Ja hát meg nekik amúgy se mondja meg senki, mennyi kölkük lehet, akkor se, ha se munkája, se kajája nem lesz, oszt? Majd ahogy szoktuk, mi emberek, betereljük egy baszottnagy háborúba őket, darálják csak le egymást, aztán megint beáll a rend egy darabig és lehet osztódni az amőbáknak a semmibe…

  • Visszajelzés: Valahogy együtt nem lehetne? | Gumiszoba

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s