Drága doktor úr!

Drága doktor úr,

Eljöttem, látja, mert én annyi jót hallottam már magáról! Mondták már nekem többen, hogy magánál olyan otthonos lenni. Tudja, mi nők nemigen tudunk mit kezdeni az empatikus férfiakkal. Nem is tudom, mi lenne, ha ön, mint a pszichológusom esetleg kérdezne rólam, vagy igyekezne érteni a helyzetemet. Én még olyat nem nagyon láttam ugyanis. Mármint olyan férfit.
Ez viszont így teljesen jó.
Én idejövök, maga leordítja a hajamat, megaláz a legkülönfélébb módokon, aztán a pofámba keni, hogy minden bajomnak én vagyok az okozója és ha nem tudok változtatni, akkor meg dögöljek bele a depressziómba.
Tudja, ez annyira hasonlít ahhoz, ahogy apámmal vagy a férjemmel szoktunk beszélgetni, hogy máris megnyitja bennem a bizalom csapjait. Az különösen, hogy egy- egy ilyen “beszélgetés” után még fizethetek is önnek. Ez csak fokozza bennem az otthonosságot.
Ettől érzem ugyanis, hogy a sárba tiprásom teljesen komoly és legális dolog. Azt meg már amúgy is megszoktam, hogy az én nyomorom férfiakat gazdagítson. Merhogy tudja, amit maga olyan keresetlen keménységgel üvölt a nők arcába egynémely bölcsességében, jelesül, hogy a nő (öhömmm, a liba), aki szép akar lenni, az csupán egy görcs, egy darab hús, az valójában a nők végső és legteljesebb elbizonytalanítása.
Nem érti, mi? Hm, mondjuk fura is ilyen csendesnek látni önt, mert maga mindig olyan kőkemény, meg határozott, ami nyilván nem nagy cucc, ha lelkileg összetört nők állnak (pardon, ülnek) önnel szemben. Hát ezeket nem nagy tudomány a földbe taposni.
Szóval hogy ne felejtsem a lényeget, az a húsgörcs nő, akit maga oly mélyen megvet, az a szépséget általában olyasféle férfiak nyomására hajszolja, mint amilyen ön is. Ráadásul eközben más egyéb férfiak pénztárcáját vastagítja, hiszen olyan kozmetikumokat, ruhákat, cipőket vásárol magának, melyeket férfiak terveznek, forgalmaznak, gyártanak, kísérleteznek ki, hogy őt szebbé tegyék, merthogy a férfiak szerint e nélkül a tulajdonság nélkül ő egy értéktelen senki. És milyen jó is ezt elhitetni a nőkkel, mert így aztán azok  kínos megfelelési kényszerüktől hajtva odahurcolják a pénzüket ezekhez a férfiakhoz. Majd ezután jön ön, és kijelenti, hogy mindaz, ami sugárban dől a nőkre, mint elvárás, az gyakorlatilag lófaszt sem számít.
A nők meg agyalhatnak, hogy ha már ez sem, akkor mégis mi az, ami számít.
De majd ön nyilván megmondja nekik súlyos pénzekért.

Tudja az is kérdés, hogy milyen legyen akkor az a nő, aki nem görcs, mert amúgy meg a szépséggel nem törődő, ám penge élű elmék nőben nem túlzottan kívánatosak. Az ilyesféle nők leginkább rémisztőek és irritálók a férfiaknak, hiszen őmellettük szükséges gondolkodni. Emiatt aztán ezek a nők nem igazán találnak partnert maguk mellé, szemben megfelelő mértékben buta, viszont kívánatos külsejű társaikkal.
Szóval azt mondani, hogy a szépség libává minősíti a nőket, ez minimum furcsa kijelentés egy olyan világban, ahol a nők egyik legfontosabb értékmérője a szépségük.

És még mindig nem tudom, hogy maga szerint drága doktor úr milyen nő számít értékesnek.

Bár ezt meg felesleges firtatni, mert ahogy így végignézek magán, tulajdonképpen nincs is szándékomban az ön ízléséhez igazodni, de meg miért is lenne mértékadó egy akármilyen pszichológus véleménye e tekintetben, hát hiszen magának nem az a dolga, hogy megmondja, milyen legyen egy nő, hanem hogy meghallgassa annak gondjait, értő (nem sértő) módon kérdezzen tőle, és ezzel hozzásegítse a saját (mondom SAJÁT) megoldásaihoz.
Szokott maga ilyet csinálni?
Márhogy az üvöltéssel és megalázással segíteni a nőket a felépülésben megoldáskeresésben.
Nem? Akkor jól van. Az nem is lenne elég férfias.

Márpedig ön elég férfias, a nézeteit tekintve bizonyosan, merhogy azt is írja, hogy egy kapcsolat elején az első csók milyen fontos, mert ahol a csók elolvaszt, ott a szex is biztos jó lesz (amit én magam százszorosan is meg tudok cáfolni, mivel tapasztalataim szerint a szájnak és a faroknak vajmi kevés köze van egymáshoz). Ön szerint pedig ha a szex jó, akkor meg már hiba nem lehet.
Csak úgy halkan megjegyezem, hogy én nem értek ezzel teljesen egyet, de gondolom feleslegesen mondom ezt, úgysem érti, hiszen ön ugye férfi, ergo a szex tengelyén szemléli az életet, vagyis egy kapcsolatban nemigen érintik olyasféle szempontok, mint kiegyensúlyozott erőviszonyok, kölcsönösség, munkamegosztás, lenyomás – mentes kommunikáció. Ez utóbbi gondolom különösen távoli önnek, hiszen aki egy olyan tömeget “libázik”, amely tömeg az ő megélhetését és sikerét biztosítja, az nyilvánvalóan képtelen egyenrangúként tekinteni bármely nőre. Szóval mindezek a szempontok szerintem (bár én nem vagyok pszichológus) sokkal inkább fontosak egy kapcsolatban, mint a szex.

Azt is szoktam figyelni, ahogy ön, drága doktor úr a tiszteletről beszél. Mármint hogy a nő hibája, ha őt a férfi nem tiszteli.
Igen érdekes felvetés ez éppen öntől, akinek a kijelentéseiben oly gyakran érzem a tisztelet hiányát. És hát hogyan is érhetném el, hogy engem, legalább engem tiszteljen, miközben ön jóval nagyobb hatalommal és bázissal rendelkezik, mint én, ergo még azt is megteheti, hogy ennek a hatalomnak burkában ordítson velem és megalázzon. És tudja, nem ön az egyetlen ám, aki ezt megteszi. Azért is vagyok itt, tudja, mert én már ebbe őrülök bele, hogy énnekem sehol nem jár valódi tisztelet. Nekem csak az megengedett, hogy úgy éljek, ahogy mások (javarészt férfiak) előírják nekem. És ne mondja, hogy kapjam össze magam és ne legyek ilyen kis szarcsimbók, hanem rúgjam seggbe azokat, akik jól megérdemelnék, mert ez körülbelül olyan, mintha önnek egy hegyi gorilla csordában kellene kivívnia a tiszteletet. Valahogy ott sem volnának kiegyenlítve az erőviszonyok. Ha pedig önt jól kibelezné a hímgorilla, akkor én azt mondanám, nem volt elég ügyes, nem képes kivívni a kellő tiszteletet magának, így hát meg is érdemelte, ami történt.
Az úgy rendben volna, kedves doktor úr?

Látja, az én tekintetem még ennyi hegyi gorilla közt is derűs. Ön meg mindig mondja, hogy pont ez hiányzik a világból, a sok derűs tekintet. Nem ám a nők vadászó, “szemtelen” tekintete. Nem. A szelíd derű.
Tényleg, ebben azért egyet értek önnel. Milyen is már az, ha egy nőnek szemtelen a tekintete? Sőt, kihívó! Hát őneki aztán tényleg nem illik “vadászni”, vagy szexuális tetszését kifejezni! Szemtelenkedni meg??? Elképzelhetetlen.
Az ilyesmi csupán a férfiak kiváltsága. Ők – természetesen – nézhetnek a szemem közé kihívón, s ha én elkapom a tekintetem, akkor bámulhatnak tovább. Sőt, ha elég jó nő vagyok, még meg is szólíthatnak, vagy ajánlatot tehetnek, vagy akár hozzám is dörgölőzhetnek a villamoson. Azzal nincsen semmi baj, mert az mind azt jelzi, hogy én jó nő vagyok, engem tisztelnek, és nekem illik ennek örülni. Ha mégsem örülök, akkor vessek magamra, bizonyosan nagyon kihívó a tekintetem, hozom én magamra a bajt… ájjjj, én mocskos ribanc, hogy kikenem – fenem magam görcshússá, aztán meg vadászó szemekkel vizslatok, miközben a bevásárló cekkert szorongatom.
Hát basszam meg!
Minek vagyok ilyen felszínes, semmirevaló cafka? Egyszer úgyis megöregszek!

Igaza van, doktor úr. A tiszta, derűs tekintetnél nincs jobb.
Megkérhetném, hogy mutassa be?
Fontos volna ez, mert én még férfitól olyat nem nagyon láttam, de esküszöm, öntől szívesen tanulok. Derűs tekintetet leginkább, már ha prezentálja végre, mert én egyelőre az ön szemében is csak ezt a furcsa firtatást és a növekvő dühöt látom, hogy tudniillik szemtelen módon nem fostam össze a bokámat a nagy hangjától meg a nagy egójától, meg ettől a kibaszott sok bölcsességtől, amit a nyakamba próbált sózni.
Mer tudja én meg az vagyok, aki hiába szép, de még okos is. És aki kurvára unja ezeket a lózungokat, amikkel ön is igyekszik megfélemlíteni és visszazavarni engem az önutálatba.
Csakhogy nekem már nincs olyan.
Én már nem félek.
Az én tekintetem szemtelen és kihívó. No, nem szexuálisan, inkább úgy gondolkodás tekintetében. És azt is tudom, hogy ez egy nőnél megbocsáthatatlan.

Sőt, azt is tudom, hogy nem igaz, amit maga mond az élet igazságosságáról. Nem igaz, hogy mindenki azt kapja vissza, amilyen előjelű energiát befektetett, mert maga például sokat kap az élettől, pedig mocsok és durvaság minden szava, miközben számtalan embert ismerek, akik rengeteg jót adnak, és mégis mérhetetlen szomorúságban tengődnek. És ha maga ezt nem látja, akkor maga vagy vak, vagy ostoba, vagy csupán a nőnyomorító rendszer fingszagú szolgája.
És még ez mind hagyján, mert ha meg tévedek, és tényleg a nőket kívánja szolgálni, akkor gusztustalanul gyáva is.

Maga, drága doktor úr a nők nyomorát használja saját felemelkedésére. Olyanokba rúg bele, akik egy rendszer áldozatai. Olyanoknak beszél kivívható tiszteletről, akiket a családokban cselédnek tartanak. Akiket kizárnak a politikából, a döntésekből, akiknek egy harmadát még ma is bármikor megverik. Akiket legnagyobb számban éppen a párkapcsolataikban gyilkolnak meg. Akiknek testét férfiak használják. Akiknek a jövedelme mesterséges módon van olyan alacsony szinten tartva, hogy ne is álmodhassanak önálló életről. Akik örökösen férfiak döntésének kiszolgáltatva élnek.
És maga a nagy hangjával ezeket a nőket alázza és rugdossa.
Hánynom kell!

Tudja, mikor volna maga fasza gyerek?
Majd én megmondom.
Ha olyanokkal kezdene, akik magánál erősebbek, de legalábbis nem gyengébbek. Fasza csávó lenne, ha a nőket békén hagyná, és inkább a férfiakkal ordítana. Nekik osztaná az észt egyenlőségről, munkamegosztásról, tiszteletről. Őket buzdítaná, hogy takarodjanak kifelé a nők bugyijából, a döntésekből és tanuljanak meg tisztességesen viselkedni.
Ha például elmenne a nőverő faszkalapok blogjára és ott ordítana, valamint őket rugdosná, amíg szusz van bennük, na, akkor becsülném magát, drága doktor úr. Akkor elhinném, hogy tenni akar a nőkért. Vagy ha kiállna a családon belüli erőszak ellen, vagy követelné a női kvótát, vagy a nők tisztességes munkához jutását. Vagy ha például férfiaknak hirdetett előadásokon mesélné el, hogy a nő is gondolkodó ember, a mosogatás meg nem halálos, sőt, a porszívó nem okoz halláskárosodást, továbbá a gyermek, mint olyan nem a nők egyéni hobbija, hanem kibaszott nagy szívás, amin apukának is illik osztozni.
No, ha mindezt megtenné, én nagyra becsülném.

De maga nem teszi. Maga azt alázza, akit bárki alázhat.
Azokba rúg bele, akik segítségért mennek magához.
Maga ebből él. A nőkből.
Maga egy olcsó jános. Közhelygyűjtemény. Magában annyi puca sincs, mint bennem. Mer én odamondom és én kiállok. Az erősebb ellen is. A több ellen is. Bárki ellen. Pedig nő vagyok.
Maga, drága doktor úr sose lenne erre képes. Mert maga nem tiszteli csupán használja a nőket.

 

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Reklámok

176 hozzászólás

  • Ú. Hát köbö ezt írtam volna szóról szóra, ha írtam volna valaha erről a faszról.
    Nem, egyszer írtam az egyik könyvéről kritikát, be is akartam linkelni, de levették már.

    Szóval, igen. Egyébként ez egy szörnyen frusztrált pali, ami persze nem menti fel, csak úgy mondom. Többször találkoztam vele különféle rendezvényeken (pár éve költözött a szülővárosom mellé), és élőben egyáltalán nem ekkora megmondóköcsög, sokkal inkább egy szeretetéhes kisfiú, aki mindenáron figyelmet akar.

    Az egész valahogy nekem nem jön össze. Nem önazonos. Müller legalább önazonos az összes faszságával együtt, mintha ő is elhinné, ami baromságot leír. Csernus nekem valahogy nagyon bizonytalannak, egyszersmind figyelemhajhásznak és görcsös rajongás- vagy gyűlöletfüggőnek tűnik. (Vannak ilyen emberek, akik nem bírják elviselni, hogy valaki le se szarja őket, ezért provokálnak folyton.)

    A könyveit mind olvastam, és egyenként össze is tudnám őket foglalni egyetlen oldalban, ami csak annyit jelez, hogy ezek a könyvek az üzlet miatt születtek, és nem valódi segítő szándékból.

    Pl. A nő c. könyve, egy mondatban összefoglalva (és ezt variálja 200valahány oldalig): Tiszteld magad, és rúgd seggbe azt a köcsögöt, aki kihasznál!
    (Az most más kérdés, hogy ez mennyire és miért baromság, és hogy miért nem ennyire egyszerű, de ez a lényege a nemtudomhány fejezetnek.)

    A férfi c. könyv egy mondatban: Nőj fel, növessz faszt, vállalj felelősséget te köcsög.
    A drogosokról szóló: Ha valaki nem akarja, hogy segítsenek rajta, azon nem is lehet. (megj. tőlem: Jééééééééé, tényleg??)

    A műsorát nem néztem, egyetlen részt sem láttam. Viszont mivel egy kis görcs a faszi, én nagyon nagyvonalú vagyok, és egyetlen személyes találkozásunk alkalmával sem küldtem el a picsába. 😀

    • Azt mindenki meg meri engedni magának, hogy nőknek megmondja. Az nem függ frusztráltságtól. (Legutóbbi élmény: egy rohadt kis geek csávó, miután kiderült, hogy férjnél vagyok és nem dughat meg – mer ugye ez csak foglaltságtól függ szerintük, és attól se mindig – kezdett el basztatni azzal, hogy csúnyán beszélek, és ez NEM NŐIES, és ŐT TASZÍTJA. Hát mondom bazdmeg kis köcsög, ki a retkes kurva apám faszát érdekli, hogy tégedet taszítalak-e?? De nem, képzelj el hasonló frusztrált kis görcsöt, és ő meg volt arról gyózódve, hogy ő számít, és neki ki kell fejeznie azokat a kritériumait, amiknek teljesülése folytán majd én jobban fogok neki tetszeni. Most mondd.) Ezek után ilyen Csernusokon én nem lepődök meg, én sajnálom őket, de szívből, kicsit elhallgatom a kínlódásukat, aztán bedobok egy Bacardit oszt arrébb megyek.

    • 1-2 éve mondta valaki, hogy viszont mindezt 25.000-ért tolja óránként, és alig lehet hozzá bejutni terápiába.

      • Üzletember.

        • Legyen közösségi finanszírozású a bögre-business is!

        • Kicsit rákerestem a neten, mert nem akartam elhinni ezt 25 ezret, hát de igaznak tűnik, mások is ezt írták. Ráadásul ennyiért ezt tudja nyújtani, itt éppen egy olyan nőnek aki 7 éve pánikbetegséggel küzd:
          “Gondoltam ő majd segít.25-ért elmondott mindennek.Voltam kurva,tottyadt seggű,akinek a pasija megnézi a feszesseggű nőket az utcán,és el fog hagyni,rákos leszek,mert nem érzem nőnek magam,az anyám is az lesz tiszta áttéttel a gerincében,Ha nem változtatok az életemen megdöglök,megkérdezte mikor b…..m utoljára,meg még sorolhatnám.Ja és azt mondta,ha egyszer valamikor vissza akarok menni hozzá,és ha látja nem változtam rögtön kizavar.”

          • Hat ez valami…nem talalok szavakat. Es en elolvastam a kibaszott konyveit..van ennek a csavonak sikersztorija? Elo lepett mar valaki a nagy homalybol hogy azt mondja nekem segitett a Csernus? Nekem segitett, rajottem hogy a terapia – a legtobb esetben, majd biztos jonnek akik megvedik – szart se er. Kosz csernus, ha te nem vagy meg azt talaltam volna hinni hogy egy masik ember aki heti egy ora dumalasbol formal velemenyt az en eletemrol amirol alapvetoen lofaszt se tud es ugy osztja az eszt a magas lorol – szoval hogy ez a terapia dolog nem mukodik. De te annyira egyertelmuen agressziv aldozatvadolo bunko vagy hogy lebuktattad a tobbit is akik a megertes tettetese meg a szep egyutterzonek tuno mosoly mogott okoznak majdnem ugyanannyi kart.

          • marmint hogy azt talaltam volna hinni hogy mukodik, ertitek, ehh. Szoval en vagyok a Csernus egyik sikersztorija mert nekem segitett. Amiota sikeresen felismertem hogy mekkora atbaszas a terapia azota jobban alszom (es azt a rengeteg penzt nekem tetszo dolgokra koltom) . 😀

            • Anna, én segítő szakmában dolgozok ÉS járok terápiára ÉS a teraputa férfi ÉS fantasztikusan jól felkészült, plusz maximálisan támogató szakember.
              Van ilyen közös halmaz azért.

          • Ezt így simán el tudom gondolni. Éppen ezekkel a szavakkal. Süljön ki a szeme!

    • “A drogosokról szóló: Ha valaki nem akarja, hogy segítsenek rajta, azon nem is lehet.”
      A drogosok, függők voltak az első célcsoportja (na ja, ő is függő). Az is meglehetősen labilis, könnyen alázható, eleve bűntudattal élő csoport jellemzően. Aztán jöttek a nők, alighanem erősebben fizetőképes csoportnak tartja őket, de a már sokszor kitárgyaltak miatt pont olyan könnyű lenyomni őket – jellemzően.

      • Ja o is fugg – penz, siker es alazasfuggo 😀

        • Saját bevallása szerint is drogos volt tudtommal.

          • Igen, tudom, az volt. ha utananezel a legtobb guru ilyen – regen valamilyen sulyos valsagban volt amibol felepult es most o osztja az eszt. Bevett guru panel.

            • Nem mondom hogy nem volt drogos tenyleg de az is igaz hogy minden guru egyszer valamitol szenvedett – leginkabb attol amitol azok akiknek predikal. Igy hihetobb. A randi guruk azok regen mind szerencsetlenek voltak a szerelemben na de most mar hazasok – tehat a tudasuk a temaban megkerdojelezhetetlen mert hat atment o is ezen. Erted…

              • Szerintem a randi guruk tipikus sikersztorija nem a házasság, illetve a tartós párkapcsolat,hanem a minél több (lehetőleg 10 pontos) nő megfektetése.

            • Ld. Freud.

            • @Vacskamati – aze a randigurue aki a ferfiaknak papol igen, de aki a noknek az a hazassagot hozza fel sikersztorinak.
              Ket pelda
              Randi guru noknek – http://www.evanmarckatz.com/ A draga felesegerol papol hogy ha ot meg lehetett szeliditeni mint szoknyapecer faszit akkor mas ferfit is meg lehet csak az o tanacsait kell kovetni. Faszparaszt.
              Randi guru pasiknak – http://www.pimpingmygame.com/
              Na o a “mezga paula regi szerelmenek” (nem irom le a nevet Gumiszoba, nem kell hogy lassa ugyis olvassa gondolom) az amcsi verzioja, kitiltottak mar par orszagbol.Nogyulolo soviniszta fasz aki az eroszakot mint “udvarlasi” praktikat propagalja. Hatalmas tabora van. Szavak nincsenek ra hogy mekkora szanalmas genetikai hulladek ez az ember.

        • Saját bevallása szerint is drogos volt tudtommal.- És ezért külön tisztelet jár neki.
          Sose értettem, hogy az hogyan van, hogy az én alkoholista apám, aki végül lejött az anyagról, azóta nagyobb isten, mint bárki, aki sose ivott. Az, hogy a környezetét hogyan tette tönkre, az sose (volt) téma nálunk. Soha tőlem pl bocsánatot nem kért, sőt, beszélni sem lehet arról, én mit éltem át mellette (pedig állítólag van olyan náluk, hogy jóvátétel). Minden kimászott alkoholista kurva jó fej, én, aki sose ittam, én meg egy szánalom (már az ő szemében).
          Szóval, hogy Csernus körül is ezt a fordított értékrendet érzem. Hogy belement valami fosba, aztán mikor felállt, akkor hirtelen az átlagember fölé emelkedik. Olyanok fölé, akik ugyanazt a szart tolják drog vagy alkohol nélkül. Nekik nem kell lejönni semmiről, hát na, jó, így könnyű. Bezzeg a drogos!

          • Erről most egy “vicces” cikk jutott eszembe, ahol ki voltak gúnyolva, hogyan bánjunk a férfiakkal, abban volt valami olyasmi, hogy a hibáikra nehogy felhívd a figyelmét, de ha valamit jól csinál (pl. kicseréli az izzót, amire már fél éve kéred), akkor nézz rá úgy, mint az Istenre, ugráld, rajongd körbe, mert az egy férfitól hatalmas tett. És ez a cikk azért csak idézőjelben volt vicces, mert tényleg így van ez is. Ha a férfi szemétláda, -pl. részegen veri a családját- az nem baj, mert hát férfi. De ha mindezt nem teszi tovább: tisztelni kell, mert micsoda szent, micsoda jellem…
            De ha egy nő el mer hízni, mert szült egy gyereket, vagy ne adj Isten lefogy, de csíkos lesz, az már égbe kiáltó bűn, megalázzák lépten-nyomon, hogy minek vetkőzik már le az ilyen, minek “mutogatja” magát a strandon, stb. Tehát, tökmindegy, mit teszünk, min megyünk keresztül, milyen áron, az sosem elég jó, mert “csak” nők vagyunk, legalábbis az ilyen pasik és sajnos a többségi férfi társadalom szemében (vagyis nem csak férfi, mert sok nő is elhiszi, hogy ez így van jól)
            Egyébként épp tegnap keringett ennek a “kedves” embernek a sok marhasága “20 jó tanács nőknek dr….-tól”… és persze azok az idézetek, amikre mind-mind utalt ez a blogbejegyzés… és ezt nők osztják egymás közt az élet nagy bölcsességeinek gondolva… ez benne a szomorú… isszák minden szavát… számomra ez az igazi döbbenet….

            • …isszák minden szavát…

              Drága barátnőm egy rosszul sikerült párkapcsolata után (melyben megcsalták), fordult Csernus felé. Még terápián is volt nála. Nekem is javasolta, hogy olvassam el a könyveit. Aztán ezek a sorok ütötték meg agyi idegsejteimet:
              “Szerintem a férfiak nagyon nagy szarban vannak, és bizonyos szempontból el is fáradtak, kiégtek, és nem tudják, hogy merre, hova.- Fogalmuk sincs.- És nem tudom, hogy a nőktől várhatnak-e bármiféle iránymutatást. ..- Ahhoz túl merevek, túl makacsok, ….Az a baj, hogy egy olyan nő, aki egy ilyen fejlődési stádiumban levő pasinak kezd el segíteni – miközben a pasi is szeretné, hogy segítsenek rajta -, valójában a katalizátor szerepét tölti be….a két görcsös csak húzza egymást lefelé az örvénybe…..Ezért szoktam azt tanácsolni, hogy azok a csajok, akik ilyen pasikon szeretnének segíteni, inkább menjenek el pszichológusnak vagy pszichiáternek. Ott kiélhetik ezt a fajtasegítői attitűdöt.”

              Ő pedig szó szerint vette ezt a tanácsot. Azóta pszichológiát tanul. Párkapcsolati terapeuta szeretne lenni.

              Nem értem, hogy a nők miért hiszik azt, hogy egy férfi sokkal jobban meg tudja nekik mondani, hogy mire van szükségük, mint ők maguk. A legtöbb neves pszichológus/pszichiáter férfi. Persze vannak köztük nők is, de azok meg többnyire szintén azt az elvet vallják, amit ezek a híres férfiak, hogy mindenről a nő tehet, ne lázadozzon, tűrjön, neki eleve elrendelt a mellékszerep (oldalborda), csak a férfi az Isten, a nő sohasem lehet Isten(nő).

            • Erről úgy eszembe jut, hogy álltak hozzá régebben a nők (lehet, van, aki ma is?). Rendes férfi az, aki nem iszik, nem nőzik, nem kártyázik. Pont.

              • Azért ez szokott arra módosulni idővel, hogy nem iszik…többet mint más férfiak, nem nőzik…pofátlanul nyíltan az orrom előtt, nem kártyázik…csak módjával, mondjuk nem hitelbe és nem minden pénzünket.

              • Ma is. Sőt! Rendes férfi az,, aki nem ver – igaz, nem is beszél meg semmit -, és csak a maszek fizetését issza el, a főállásból jövőt hazaadja, mert neki fontos a családja. Kifejezetten szeretni való, jó ember – a feleség azon akadt ki, hogy halálra issza magát a pasi, ezért állt a sarkára, hogy azt nem nézi végig.

            • Aztan vegul odaig redukalodik hogy legalabb nem ver. (jo neha a pofon mi az mar, apam is meglegyintett neha)

          • Ezt a lejött az anyagról, ő az isten dolgot sose értettem. Főleg azt, hogy amíg iszik (pl.) addig akaratgyenge szar, amiért nem tud megállni egy pohárnál, amikor meg leteszi, akkor milyen kurva nagy akaratereje van, hogy meg tudta csinálni. Tényleg nem látja, aki ezt hiszi, hogy ugyanaz az ember nem lehet egyszerre akaratgyenge IS meg kurva erős IS? Röviden: nem akarat kérdése.
            Apádról: az ilyen embert mondjuk az AA-ban nyomorult száraz alkoholistának.

            • Pontosabban: száraz piásnak.

            • mabelwheeler

              Bocs, hogy ide, de csak itt van hely: hajnalkam1-nek és Vacskamatinak: kieg.: és nem ver. (és pár pofon még nem verés)

            • 😀 En is ugyanezt irtam Mabel!

            • mabelwheeler

              Hát úgy látszik, hasonló kultúrkörben létezünk. 🙂

              • Ha a kultúrkörös nekem szól, akkor nemtom. Anyám egy idő után kivágta apámat (igaz, mikor letette a piát, akkor visszafogadta), a gyerekkorom környezete ilyen derék patriarchális volt, de utáltam, és nem véletlenül a barátaim nagy része nem ilyen, úgyhogy a felnőtt korom másképp telt, negyvenes korszakomra bizony azt hittem, hogy ez a hozzáállás, amiket kifejt itt szinte mindenki, ez max. a prolik és a bunkók szintjén létezik. Pár éves felfedezésem, hogy nem. 😦

                • mabelwheeler

                  Nem neked szól, Annának válasz, de csak alád fértem be vele.
                  És a lényege, hogy ez van mindenhol, ez egy általános jelenség, nem köthető semelyik kultúrkörhöz, csak nem írtam elé szarkazmus on-t, mert akkor még nem tudtam, hogy van ilyen.

                • Jaaa!

              • A leírt sztori, ha azért írtad a kultúrkört, egy Észak-Magyarországi kis faluban élő házaspárról szol, meg persze magáról a faluról, és a sok másik hasonló falutól.

            • @Mabel – varjal, varjal, a szarkazmus on-t csak alszarkazmusnal hasznaljak 😀 😀

            • mabelwheeler

              @Anna, ja, bocs. 😀
              (Laci alá mennyi minden fér!)

    • És nincs igaza a férfi c. könyvben?

      • En a ferfinel sem ereztem azt hogy na igen, valami lenyegre ratapintott. Veluk eleve nem volt olyan durva oszto szerintem, meg csak ilyen ures frazisokat puffogtatott hogy fel kell noni, el kell jonni anyuci szoknyaja mellol. Hogy legyenek ferfiak. De hogy az milyen, meg hogy egy kapcsolat hogyan mukodik…meg hogy mitol ferfi a ferfi, arrol egy szo nem esett.

        • Hát attól, ha felnőtt. 🙂

          • Meg hogy farka van. Ja, meg az is eszembe jutott hogy ebben a konyvben egy csomo faszit interjuvolt meg hogy ok mit gondolnak errol, nem? Tehat annyira nem vagta hogy mit is kellene mondani ezeknek a ferfiaknak hogy inkabb oket kerdezte.

            Vagy varjal, egy szentsegtoro gondolat…Lehet hogy az a konyv nem is a fasziknak irodott mert ok szarnak az ilyesmire es nem olvasnak el a budos eleteben? Hogy faszikat kerdezett meg arrol hogy milyen faszinak lenni es ezt eladta noknek? Zsenialis bravur.

            • Ezért basztatják ezek állandóan a nőket, mert a nők megfelelési vágyát meg lehet lovagolni és azon pénzhez jutni. A faszik beleszarnak, nem fizetnek, sőt, ha hangosabb a kelleténél, elzavarják a picsába. A nőn rúg kettőt és engedelmes szolga lesz. A nőket szokta vajon interjúvolni, hogy mit gondolnak magukról, az életükről, a helyzetükről?

        • “meg hogy mitol ferfi a ferfi, arrol egy szo nem esett.”
          Másik idézet, máshonnan: “De nyilvánvaló, hogy nem adhat tovább olyasmit, ami önnek még nem adatott meg.”

      • Nem az a lényeg, hogy igaza van-e, hanem hogy egy mondatban össze tudom foglalni a 200 oldalt, amiért nem kevés pénzt kérnek.

  • Hiánypótló írás! 🙂

  • Hat ez valami kibaszott jo írás, hangosan röhögtem végig. Remelem terjed szépen

  • JudithBerger

    Kb másfél éve volt hozzá időpontom (három hónappal hamarabb kértem), de mikor nagy reménykedve megérkeztem a csini budai rendelőbe, az recepción közölték, hogy “ja, bocs, de még sincs ma időpontod”, állítólag nem válaszoltam valami sms-re, amit előző nap küldtek (nem kaptam sms-t, de mindegy). Tényleg csak kicsit éreztem semmibe véve magam… és tényleg remek volt ilyen állapotban megspékelve egy izmos pánikrohammal hazabékávézni… szóval ennyit arról, hogy mennyire vannak futószalagon kezelve ott a hozzá fordulók. Persze nem kértem új időpontot, ennyi pont elég volt belőle.

  • Kösz. Soha nem tudtam volna így megfogalmazni.
    A mai napig ki vagyok akadva egy eseten, írtam már máshol korábban, de akkor ide is. Tavasszal voltunk egy Üvegplafonos eseményen, ahol az egyik előadó egy ún. asztrozófus fickó volt, aki a bemutatkozásában elmondta, hogy 3-4 napos önismereti hétvégéket tart, több százan vannak ilyenkor résztvevők, elsősorban nők. Oké, halljuk, hogy mára mi a mondanivalód (ja, az esemény témája az volt, hogy miért elsősorban a nők foglalkoznak önsimerettel, spiritualitással)
    Lementek az előadások, lehetett kérdezni. A közönségből egy lány elmesélte, hogy többszöri, brutális nemi erőszak áldozata, és kérdése, hogy amúgy spirituálisan mit gondol asztrozófusunk erről, aki erre szenvtelen, hideg, minden empátiát nélkülöző arccal és stílusban odavágta, hogy a lány magának köszönheti az egészet, sőt az is elhangzott, hogy ha majd megérti az elkövető(ke)t, és meg tud bocsátani, akkor lép a fejlődés következő szintjére.
    Hüledeztünk, szót kértem és kaptam, elmondtam (és ezt az előadói panelból Szabó Móni is képviselte), hogy segítői szerepben az elsődleges lépés az áldozat megéléseinek, érzéseinek teret adni, jogos fájdalmait empatikusan elfogadni. és NEM VISSZATOLNI a saját nyomorába, ráadásul úgy, hogy a történtekért még a felelősség is rákerüljön.
    Ha belegondolok abba, hogy hány és hány nőt kezelhetett így ez a fickó, akkor forog a gyomrom.
    A másik meg a _life_tilt_es guru, de már így is elég magas a vérnyomásom, nem ragozom.

    • Igen. És vállalva, hogy magamra rántom csomó szakmabeli, plusz elkötelezett családállításra járó olvasó véleményét, hadd idézzem
      1) Hardy Júliát:
      “Amikor a családfelállításról gondolkodunk, tudnunk kell, hogy Hellinger és a módszere mindenütt megosztja a családterápiás közvéleményt. Ennek nemcsak a náci eszmékkel való tudatos kokettálása az oka, hanem magával a módszerrel is kivívta a szakma bizalmatlanságát. Családállításai olykor több száz fős publikum előtt végzett „pszicho-show”-k, ahol Hellinger a csalhatatlan mágus autoritásával állít fel családokat, és hozza meg „ítéletét”. A nagycsoport-jelenségek különösen veszélyessé tehetik az előzetesen fel nem mért teherbírású egyének számára az esetleges megszégyenülés, nevetségessé válás kockázatát. Több „post-Hellinger” öngyilkosságról is írtak.
      A legfőbb kifogásom a módszerrel szemben az, hogy rendkívül normatív, vagyis szinte „Istentől jövő” lélektani törvényeket keres és talál a hozzá forduló családok esetén.”
      valamint
      2) Lehóczky Pált:
      A legkevésbé szembetűnő, mégis a leginkább ingatag pontja a dolognak az (az emberkép), hogy a koncepcióban az ember külső erők által megszállottnak, mozgatottnak tételezik. Ezen a ponton már meg is állhatnánk, mert innentől kezdve a pszichoterápia területén belül nincs túl sok mindenről beszélni. Mi a megtévesztő? Megtévesztő, hogy mindig megtörténik a csoda és a katarzis. Ezt úgy mondják a családállítók, hogy „MŰKÖDIK!” Nem tudjuk, hogyan, de működik. Van ilyen — az áttételtől kezdve a projektív identifikációig sok mindent nem tudunk pontosan, hogy hogyan működik. Éppen ezért — ellentétben a családállítókkal — nagyon szigorú keretek között „működtetjük”. A családállítás kellékei viszont roppant egyszerűek, apa, anya, gyerek, testvér, nagyszülők, és egy Mester (a terapeuta), aki megmondja, hogy te kicsi vagy, ő meg nagy, neked itt a helyed, neki meg ott. Mondd meg neki, amit a szádba adok, amit Hellinger az én számba adott. Azt, hogy kicsi vagyok, te pedig nagy vagy. Mert ez a Rend, a törvény. És az „állító” mondja, és természetesen erősen megérinti a helyzet, mert például kicsiként felfelé kell néznie a felnőttre, mert „újra” vagy „végre először” együtt látja a szüleit. Ezek kulcsingerek. Az eredmény óvatlan kliens esetében garantált és csak látszólag kontrollált regresszió, ami áldással fixálódik. Teljesen rendben van, mint bármilyen vallási vagy ezoterikus megközelítés, de mért kell ezt pszichoterápiának eladni? ”
      Pszichoterápia folyóirat XVII. évfolyam, 5. szám
      2008. október

      • Köszönöm az értékes hozzászólást! Nagyon egyetértek…

          • Egyszerűen zseniális a szöveg és a tartalom, nagyon örülök neked!
            Kifinomult, intelligens, ugyanakkor erős, erejét felvállaló nő vagy – ahogy látom. (bocs, ha ez “skatulya”)
            Örülök, h rád találtam.
            Én is nagyon hasonlóan gondolkodom, és a stílusom is, csak egy sok(k)szoros traumából épülök fel, és még nem szereztem vissza a hangom és “állóképességem”. Ezért is nagyon jó látni, hogy ilyen, ha valaki viszont már IGEN!

      • Olyan jó, hogy ezt leírtad! Állandóan izélgetnek engem, hogy menjek családállításra, de én amikor mesélnek róla, valahogy mindig viszolygok ettől. Meg egyszer feltévedtem valami hellingeres oldalra, ahol tőle volt valami fasiszta anyahibáztató idézet. Nekem meg eldurrant az agyam és kicsit érveltem náluk. Egy nő válaszolgatott, de hát nulla érvelési technikával. Kb ilyen “mi hellingeresek megengedjük, hogy más legyen a véleményed” fensőbbséggel. Teljes zombiság.

      • Örülök, hogy valaki megírta helyettem ezt, magát a posztot és a családállításos dolgot is, mert nekem csak ellenérzéseim voltak eddig ezekkel a témákkal kapcs., megfogalmazásig nem jutottam. (Zsuzsi, fb)

        Naja: írtad, hogy ismersz jó terapeutát. Lehet nevet vagy elérhetőséget kérni? Mert én mondjuk szívesen járnék terápiára, csak így ránézésre nem nagyon tudom megállapítani, hogy egyáltalán elmenjek-e adott terapeutához. Hálás lennék.

        • Nem tudom, mi a módi itt a Gumiszobában, @Gumi: tehetek ide linket?

          • Naja, tehetsz persze. Csak olyat nem engedek, ami az ellenségre mutat (tudatos szóhasználat). Tehát HP- re, faszsikolyra nem. Róluk itt nem is beszélünk, őket nem elemezzük, innen oda link nem mutat. Egyetlen billentyűütést nem érdemelnek. Itt a nyálukat nem csorgathatják, hogy sikerült bármilyen módon a figyelmünket felkelteni. Hiszen éppen az a bajuk, hogy nincs nőjük, nem figyel rájuk senki, hogy a nők telibe szarják őket, mert olyan gyengék és értéktelenek, hogy nem kellenek senkinek. Őket az élteti, hogy legalább így kaphatnak figyelmet.
            Hát itt nem.
            Teljes likvidálás.
            Egyéb linkek, melyek a mondanivalódat alátámasztják, azok mehetnek.

            • Rendben, akkor tehát: _http://www.orvostudakozo.hu/SzakorvosValaszol/HorgaszCsaba.htm_
              én azzal indítottam, hogy átböngésztem a válaszait, hogy mennyire volt támogató, megértő (nyilván egy online felület keretein belül) Nekem szimpatikus volt amit írt, és élőben még jobb.
              Érdemes megnézni az október 17-i válaszát, ami szervesen kapcsolódik ehhez az íráshoz cs doktorról.

          • Nem tudom, hová kerül, de köszönöm szépen, Naja!

        • Én akárhányszor voltam pszichológusnál, még senki nem akarta konkrétan megmondani mit és hogyan kell csinálnom. Még Csernus sem. Ha látta, hogy valamelyik család taggal valaki nem jött ki, azt kérdezte, hogy megbeszélte-e már ezt vele, ha nem akkor mondta, hogy akkor meg kell. De hogy mikor és hogyan stb, azt nem, azt neked kell eltalálni a megfelelő időt és helyet. Ha pl valakinek nem volt jó a munkahelye, akkor mondta, hogy keressen másikat. Ha az illető még keresett is, de még nem talált, akkor egész biztos, hogy nem mondta azt, hogy “bazd meg szarul keresel, azért nem akar téged senki felvenni mert egy lúzer vagy”. Magyarul, ha látta, hogy valahogy elindultál, akkor biztatott, hogy csak így tovább, jó úton vagy.

          EGyszer voltam egy pszichológus nőnél (Ő is elkért egy órára 8000 Ft-ot). Beszélgettünk, én elmondtam, hogy hastáncolok, és siklóernyőzöm. Erre megkérdezte, hogy tudom magamban össze egyeztetni ezt a két dolgot, nem okozott-e bennem törést, hogy “férfias” dolgot is csinálok?. Többet nem mentem hozzá… Na itt van a baj, ha még a terapeuta is szexista… Őket kell messziről elkerülni! Csernusnál nem emlékszem ilyenre. Ha valakinek az az álma, hogy lila hajjal meztelen korcsolyázzon a befagyott velencei tavon nem azt mondja, hogy ekkora hülyeséget, hanem megkérdezi: “és mit tett már ennek érdekében?” 🙂

          • Azt írod: ” Ha látta, hogy valamelyik család taggal valaki nem jött ki, azt kérdezte, hogy megbeszélte-e már ezt vele, ha nem akkor mondta, hogy akkor meg kell. ”

            Én ezzel nem értek egyet, a “kell” részével. Nem kell, és ilyen utasítást, instrukciót nem is adhatok, számos ok miatt. Hogy csak párat említsek: lehet, hogy még nem tart ott az illető, hogy az adott családtaggal szembeszálljon, és ha nem tudja teljesíteni, amit segítőként mondok neki, csak megerősítem abban, hogy ő nem kompetens, nem elég bátor, stb.
            Aztán: azért sem kell mindent megbeszélni, mert nem mindig lehet, és főleg: nem mindenkivel lehet. Lehet, hogy a beszélgetési szándékra, vagy magára a mondandóra olyan ellentámadás, vagy éppen olyan hárítás, tagadás érkezik, ami még jobban belenyomja az illetőt a saját problémájába. —-> lsd. például szexuális abúzus áldozata, aki hiába próbálja felnőttkorában elmondani, hogy mi történt vele, az elkövető és a családtagok részéről is csak falakba, némaságba ütközik.

            Nem ragozom tovább, szerintem csomó esetben _nem_kell_ megbeszélni, hanem terápiában, önismeretben, támogató, empatikus szakemberrel feldolgozni a sérüléseket, konfliktusos viszonyokat.

    • JudithBerger

      igen. és kérj tőle bocsánatot. le ne szopjam mindjárt??

      • Ezen azért érdemes elgondolkodni, Judith. Mondjuk igen, a megbocsátásnak gyakran része a szopás. Házasságban mindenképp. Mármint veled kibasznak, majd kicsikarják a bocsánatod, és hogy bebizonyítsd, már nem haragszol, még szophatsz is.

        • JudithBerger

          fájdalmasan igaz! mint amikor másnap én vigasztaltam a férfit, miután megvert. naaa, ne szomorkodj, csak részeg voltál.

        • JudithBerger

          arról nem is beszélve, hogy ki tudnak borulni, ha aranyos kis szabadkozásukra nem borulok azonnal a nyakukba, hanem felsorolok pár feltételt arra nézve, hogy folytatódjon a “románc”. számító szemét ribanc, nem elég, hogy azt mondtam, hogy ezer bocs, meg egy anyamedve? még abban is biztos akar lenni, hogy nem alázom meg újra? hát hallod…

    • Hellingertől a falra mászom.

    • Meg fordítsd oda a másik orcádat is, ha már ott vagy. Ja, és bocsáss meg. Az fontos. Én még azt sem akartam, hogy a saját rokonaimat értsem, pedig értettem, láttam, miért olyanok, így viszont nem tudtam haragudni akkor sem igazán, amikor kellett volna. Tudatosan legalábbis. Lehet, bassza meg, hogy már kitéphetetlen a fejemből a racionalizáló, mentegető agyrész.

    • A megértés hasznos dolog lehet egy trauma feldolgozásában, de az elkövetőnek nem ad felmentést. Sajnos sokan hajlamosak ezt összekeverni….

    • na jó, és akkor mi van, ha megértem? Tán kisebbet akarok neki benyomni, vagy mi? Már ha abban a helyzetben lennék, hogy megtehessem. Bár én alapból leszarom. Az összeset. (Mármint a magam abúzorait.)
      Na és nekem mégis mit mondana egy ilyen? Mikor klasszikus értelemben erőszak sem volt. “csak” 50%-os a részvételi arány a nagybátyáim körében. Ja, milyen szép is az életem!

  • köszönöm. a faszom kivan a müllercsernuskoejjóoravecz okostojásoktól.

  • Pont nemrég volt egy vitám, beszélgetésem (?) egy velem azonos neművel a témában, tőle is ezt hallgattam. 🙂 Amit levontam konzekvenciának belőle (bocs, ha már más is említette):
    1. Nálunk nagyon erős az áldozathibáztatás kultúrája. Sajnos. Nem csak ebben a témában. Bárhova nézek, mindig befutnak a nagyon okosok, akik egyből kiosztják, hogy valaki miért érdemli meg a sorsát, de úgy, hogy aztán menekül az, aki még mindig ragaszkodik ahhoz az elvhez, hogy persze, mindenhez kell, hogy valami hiba legyen az áldozatban is, de ez senkit nem jogosít fel arra, hogy visszaéljen vele.
    Mert ugye, itt az alapvető probléma az, hogy egyikünk sem kétlábon járó Buddha, ezzel visszaélni meg mindig patkányság marad, nincs enyhítő körülmény. (Ez egyébként egyben a “végleges” véleményem is.)
    2. Abban tényleg van igazság, hogy akár nemi erőszakról, akár zsebtolvajlásról, akár hímsovinizmusról van szó, az alap logikája mégis az, hogy aki visszaél, az nagyon jó érzékkel ki tudja szúrni, hogy kivel tudja megtenni. (És akkor ide jöhetne egy kisregény a szocializációról.)
    Nekem is vannak trükkjeim, hogyan próbáljak szűrni pár perc alatti “elszólásokból”, de nem is 100%, meg nekem az a tapasztalatom, hogy ha tényleg komolyan ügyelsz az árulkodó részletekre, akkor nagyon rossz a “felhozatal”. 😦

    • “Bárhova nézek, mindig befutnak a nagyon okosok, akik egyből kiosztják, hogy valaki miért érdemli meg a sorsát”
      Hát igen, ez az “Igazságos világba vetett hit” és baromira elterjedt jelenség 😦 http://hu.wikipedia.org/wiki/Igazs%C3%A1gos_vil%C3%A1gba_vetett_hit

      • Igen, meg ha massal ilyesmi okkal tortenik akkor velem nem tortenhet meg mert en nem fogok ugy viselkedni. Ez is benne van, foleg nok reszerol nyilvan. Ferfi reszrol jon a biztos kihivo volt – tehat megerdemelte, nok reszerol meg a biztos kihivo volt – hat ezt nem szabad, nem csoda h megtortent vele, en ilyet nem csinalnek = velem nem is fog megtortenni. MINDEN no aki atesett valami eroszakon ezt megkapja.

        Hallod, valami proszto noellennes cikk feszbuk kommentjeinel egy no (!!) osztotta hogy a csaladon beluli eroszak 40%a ferfiak ellen iranyul. Mondom, miafasz ezt meg honnan az anyambol veszi ez a no? Es mennyien el is hiszik. Eleg leirni egy pasinak egyszer hogy 40% es meg se kerdojelezi senki. Pedig az ENSZ felmerese szerint 95%a a csaladon beluli eroszaknak nok ellen iranyul. Tehat majdnem az osszes. Nem am 60% ocsem.

        Ez is az igazsagos vilag hiszen ha a ferfiakkal is megesik akkor ez nem az hogy en vagyok elnyomva mint no hanem vannak rossz emberek meg jok es ha en jol viselem magam meg kovetem a szabalyokat akkor velem nem fog elofordulni semmi rossz.

        • Nem a szabályokat kell követni, hanem meg kell tanulni felismerni a szarembert. Az a baj, hogy mivel a legtöbb úgynevezett “családban” eleve rossz mintát kapnak az emberek, ezért túl magasan van az ingerküszöb, és későn veszik észre, hogy már nyakig vannak a szarban! A tiszteletlenség minden jele elfogadhatatlan, pl. szerintem egy kapcsolatba nem fér bele a másik lehülyézése. Aki azzal jön, hogy neki többet szabad, annak azonnal lapát. Aki a szerepek fontosságával jön, azt el kell küldeni a Színművészetire felvételizni. 😀 És a legfontosabb: nem változik meg senki, max. fejlődik, de legtöbben még azt se. Tehát ha valakiről kiderül, hogy az előző párját bántalmazta, akkor azzal elkezdeni sem kell semmit. Selejt. Gyereknek pedig csak anyagi és érzelmi biztonságba kellene születnie, ha ezt mindenki így gondolná, ez a rohadt túlszaporodás végre megszűnne…A rossz nevelés és az alacsony önbecsülés az oka annak, hogy ezek nem mindenkinek egyértelmű dolgok.
          Egyébként, akitől nem áll nagyon távol a járművek vezetése, azoknak tudom javasolni a BKK-t, mert ott mindenki hasonló fizetést kap tudtommal, nincs ez az okádék megkülönböztetés.

          • “Aki a szerepek fontosságával jön, azt el kell küldeni a Színművészetire felvételizni”
            😀 😀 😀 sirok 😉

        • “a csaladon beluli eroszak 40%a ferfiak ellen iranyul”
          Százalékos arányt nem tudok, de jellemzően a férfiak ellen irányuló erőszakot is férfiak követik el. Mondjuk meleg kapcsolatban vagy például mikor valaki részegen hazatámolyogva nem csak a feleségét veri meg de annak az apját is, vagy apa a felnőtt fiát ugyanúgy ütlegeli tovább ahogy ezt még annak gyerekkorában megszokta. De mivel totál heteronormatív a társadalom, ráadásul szomjazza a szép kiegyensúlyozott történetet, ahol az éremnek két oldala van mindig, meg egyéb marhaságok, ott természetes lesz a következtetés, hogyha tudjuk, hogy évente X számú nő ellen irányul erőszak és az elkövetők szinte mindig férfiak, akkor világos, hogy az erőszakot elszenvedett férfiak esetében is a túloldalon nők állnak, hiszen így kerek és kiegyensúlyozott a világ és nem kell látni a valóságot.

        • Én meg írjak arról, hogy vannak jó férfiak, és védjem meg őket külön posztban, mert az enyém is annyira jó, hogy szokott ám mosogatni, és úgy eljátszik a gyerekkel!- Kértek tőlem eleinte ilyet, nők.

          Igen, meg ha mással ilyesmi okkal történik akkor velem nem törtenhet meg mert en nem fogok ugy viselkedni.- Ez azért van ennyire tolva, mert állandó versengésre késztet. Ez munkál bennünk, mikor kurva jó feleségek, anyák, nők akarunk lenni. Ezért megyünk férjhez, miközben ordít felénk, hogy az csak szar lehet. Mind azt gondoljuk, hogy ha elég ügyesek vagyunk, nekünk sikerülhet. És ez jó alap a kihasználásunkra, hiszen ebbe az igyekezetbe már csak bele kell ülni a despotának.

          • “Igen, meg ha mással ilyesmi okkal történik akkor velem nem törtenhet meg mert en nem fogok ugy viselkedni.”

            Ennek B verziója a “hát, de mit akarsz te a férfiaktól, ők természettől fogva ilyenek, inkább te legyél okos és tanulj meg vele együttélni, manipulálni, egy lépéssel előbb járni, vezetgetni, cselhez folyamodni” meg a többi. Amiről meg nekem éppenséggel az jut eszembe, hogy nem éppen az nézi le a férfiakat, aki így gondolkodik róluk?

            • Hehe… a nők a Vénuszról, a férfiak a Marsról? Abszolut azt lelkeli, hogy a férfit meg kell érteni és manipulálni, mint a kutyát jutalmazni (büntetni nem, persze, csak a legkisebb pozitív rezdülésért gumipunival jutalmazni, simogatni a buksiját.
              Gusztustalan, undorító iromány. Anyám adta a kezembe évekkel ezelőtt, mikor kezdtem kiborulni.

  • Remélem ezt is a szájára veszi a férfihang és remélem ez az emberke is olvasni fogja, amit most leírok. 13 évesen, még alig éltem, hogy rosszat nem csináltam, abban biztos vagyok, még is durván bántalmaztak. Igen, szexuálisan is. Pedig nem öltöztem kihívóan, nem mentem olyan helyre… Gondolom csak kitalálom az egészet, nyilván…. Vajon én 13 évesen milyen negatív előjelű energiát tettem az életbe, hogy ezt érdemeltem? Csernus nyugodtan elmehet a faszomba és a férfihang is, aki szembe állítja ezt a blogot egy elmebeteg ámokfutásával.

    • Nem irjuk le itt ostoba agressziv faszok es oldaluk nevet . Nem beszelunk roluk mert senkikrol nem beszelunk .

    • Velem még 9 éves koromban történt bántalmazás. És se te, se én (se a többi áldozat) nem érdemeltük ki. A miért pont énvelem történt kérdésre sose fogunk választ kapni. Próbálom magamban lekönyvelni, hogy az ilyen emberek nem többek a állatoknál. Férgek. Akik egy adott pillanatban kihasználják a gyengeségeinket, és visszaélnek a hatalmukkal, fizikai erejükkel. Viszont a sok barmot, aki azt vallja, hogy bizony megérdemelted, mert gondolataid teremtő erővel rendelkeznek, mert bevonzottad, túl negatív voltál, azokat legszívesebben elküldeném a búsba. Köztük exanyósomat is, aki még azt is rám akarta fogni, hogy én keltettem életre a szavaimmal az úton ellenőrző rendőröket. Talán arról is én tehetek, hogy elhagyta a férje?

      • Persze, hogy te. Hát ő nem is. Mindenki a maga bajáról tehet. Mármint mindenki MÁS.

      • De megbocsátottad, ugye? Mer tudod, a harag az meg ám ellened fordul és felemészt. Meg kell ezeknek bocsátani, letenni a múltat (magyarul hagyni őket boldogan élni és nem zavarni a saját fájdalmaddal), és akkor majd HIDD EL, hogy megleled a lelki békédet!

        • Meg egy nonek nem is illik. Az olyan macsos, a duh.

        • tavasztunder

          Én erről még könyvet is kaptam, anyámtól. Valami megbocsátás művészete vagy mi volt, és annak kellett volna megbocsátanom aki számomra meghalt. Nekem persze, az áldozatnak.

      • Ezeket a kérdéseket én is felteszem ezós ismerősöknek. Válasz: mert előző életedben olyat tettél, ami miatt most vezekelsz. pfff

  • Páli Júlia

    Egy újabb TÖKÉLETES ÍRÁS kedves gumiszoba…. annyira magaménak érzem amit írsz…. (és ezt most érteni fogod…hogy tudd ki vagyok…:) én 10000-ret fizettem egy pszichó(patának) nak…igaz nem üvöltött,csak azt mondta bele az arcomba (20 év házasság nyűgének elmondása után) Kéne valamit csinálni,hogy a férje felnézzen magára….:( Ergo nem vok elég magas…mert másképp sosem nézne föl rám….:) kb ennyit szűrtem le…és nem azért mert nő vok… és buta… hanem mert ő ffi volt és egy fasz…!
    Még egy mondat gumiszoba….nem lennék igazi feminista ha nem léptem volna be az olvasóid közé,és csöndben megbújva olvasnám az írásaid….:)
    Köszi,hogy vagy…..

    • lillytheone

      Nyilván, hiszen te vagy a nő, csak veled lehet a baj, csak miattad romolhatott el a házasság. Az ilyen nyugodtan vallja be, hogy gyűlöli a nőket, majd kösse fel magát.

    • Igen, tudom ki vagy. Ez nagy lépés. Nagyon örülök neked. Hogy sikerült ennyit már felvállalni 🙂

  • Csernus drogos volt, most meg már elvált ember. Biztos marha boldog lehet…:D

    • Még ezzel se lenne semmi baj. Ezek nem feltétlen hitelrontók. Még a boldogtalanság sem hitelrontó. Egy ilyen múlttal lehetne hiper empatikus is, mert a fájdalom akár kiélesíthet. Szóval nekem ez nem értékmérő. Én csupán azt figyelem, hogyan viselkedik és az mit közvetít. Milyen lélekről árulkodik.
      Ha lefejtjük az idolságát, akkor tényleg csak annyi marad, hogy az ember azt mondja: KI ez a fasz??? És mit képzel magáról??? Hogy jön ő ahhoz, hogy vadidegen emberekkel szemben ilyen modort enged meg magának?
      Ez pedig a kevésnél is kevesebb.

  • Hát akkor most engem nagyon nem fogtok szeretni. Én voltam Csernusnál önismereti tréningen, és igen, nekem nagyon sokat segített. Először tényleg durva hangnemet használ, de ha észreveszi, hogy tényleg akarsz változni, változtatni, már teljesen máshogy beszél. Nagyon jó érzéke vagy/és tapasztalata van, pillanatok alatt át lát a szitán, olyan dolgokat kérdez, amire nem is gondolnánk: Pl: volt ott egy lány aki arra panaszkodott, hogy munkanélküli lett, erre azt kérdezte: “és mióta nem szeretett már ott dolgozni” ott voltunk mi is, hallottuk, de ez fel sem merült bennünk hogy ez lehet a háttérben, a lány válaszolt, hogy “már vagy 5 éve”… Nagyon ki tudja szűrni a játszmázást is, arra allergiás. Volt ott egy lány aki elkezdett játszmázni, ki zavarta. (megjegyzem jogosan).
    Megfogtok kövezni, de én azt mondom, hogy igen kell ez a durva hang. Ugyanis (tapasztaltam, átéltem) ha valaki normális, lágy együtt érző hangon javasolja Neked, hogy itt talán változtatnod kéne, akkor az a reakció, hogy “igen, köszönöm, majd megfontolom, stb”, de semmit nem változtattunk évek óta, ez az erőteljes érzelmi sokk add egy lökést, hogy igen, itt tényleg lépni kell. És valóban látszódott a változás, kivirultunk, kihúztuk magunkat stb :).
    Ez a durva hangnem nála a terápiát szolgálja, és a férfiakkal is ugyanúgy beszél. És soha nem a farkától tartotta férfinak a férfit. De -még egyszer megismétlem magam- ha látja a változást, akkor már teljesen normálisan, pozitívan és mosolyogva beszél!

    • “és mióta nem szeretett már ott dolgozni” ott voltunk mi is, hallottuk, de ez fel sem merült bennünk hogy ez lehet a háttérben, a lány válaszolt, hogy “már vagy 5 éve”…

      Hat ezt ugy is lehet nezni hogy mi van akkor ha a lany azt mondta volna hogy de nem, nem errol van szo, nem utalom a munkamat. Akkor a Csernus azt mondta volna hogy ok, nem utalta. Mondjuk azt hogy rahibazott. Beprobalkozott egy ilyen kerdessel mert mi a legrosszabb ami tortenhet? Hogy a csaj azt mondja hogy dehogy is – akkor sincs semmi, szakmai tekintelybol nem veszitett hiszen o csak kerdez. De ha meg beletalal akkor meg noveli az azsiojat hiszen o olyan zsenialisan beletalalt. Egy olyan dologba aminek 50-50 a kimenetele.

      Nagyon sok guru, josno, magus ezekkel a trukkokkel operal am, hogy egyszeruen tudja hogy milyen problemai vannak az embernek aztan rahibazik.

      A legtobb ember utalja a melojat, annyira nem nagy kunszt azert ezt feltetelezni hogy lehet hogy utalta a melojat. A pragmatikus realista beszel belolem.

      Mit ertesz jatszmazas alatt egyebkent? Sokszor emlitette a konyveiben is de nem hiszem hogy ertettem pontosan hogy mit jelentett ez alatt.

      • Egyetértek Annával. Csernus közhelyekkel meg sablonokkal operál. A vele készített interjúkban nagyon jól látszik, hogy ugyanazokat az általános dumákat nyomja, és ha valaki belekérdez, vagy új szempontot hoz be, akkor nem tud rá semmi értelmeset reagálni. Érdemi háttértudás, érzelmi intelligencia nuku. Nem is értem, hogy miért istenítik ennyien, szerintem pár mondat után le lehet venni, hogy nemcsak bunkó, de buta is.

        A másik pedig, hogy olyanokkal, akik hozzánk fordulnak segítségért, nem ordítozunk. Pszichés gondokkal küszködőkkel meg pláne. Ezt nem lehet kimagyarázni vagy szépítgetni, hogy valakinek erre van szüksége..stb. Arra senkinek nincs szüksége, hogy lebasszák és megalázzák!

    • “Pl: volt ott egy lány aki arra panaszkodott, hogy munkanélküli lett, erre azt kérdezte: “és mióta nem szeretett már ott dolgozni” “- Hát ez ügyes, tényleg! tehát odamegy a nő, elmondja, hogy nincs munkája, elvesztette, létbizonytalanságba került, majd doktor úr egy mondattal rádobja a felelősséget ezért. Tulajdonképpen ő akarta, biztos a tudatalattijával idézte elő.
      Nem lényeges, hogy szerette- e a munkáját. A probléma az a helyzet, amibe ennek elvesztése sodorta. Ezt kellene látnia a terapeutának.
      Én pedig abban sem hiszek, hogy a pszichológusnak az a dolga, hogy megmondja, én mit csináljak. Hát honnan tudná ő azt???
      Szerintem a pszinek az a dolga, hogy engem a kérdéseivel eljuttasson a gondjaim gyökeréhez, segítsen azokat megfejteni, kioldani, és utána a saját megoldásaimat megtalálni.
      Egy pszi nem látja, én milyen helyzetben vagyok, mik motiválnak, mi az, amit elhallgatok, hogyan élek, miken mentem keresztül eddigre. Milyen alapon adna ő tanácsot akár halkan, akár ordítva? Aki ilyet merészel, az öntelt fasz. Éppen, mint csernus.

      És igen, pofázhatna a fasziknak is így, csakhogy a faszik le se szarják, mert ők azt szokták meg, hogy nekik nem mondják meg, mit csináljanak. A nők arra vannak trenírozva, hogy minden elvárásnak megfeleljenek, hogy majd mindig jön valaki, aki megmondja, mi helyes, mit kell csinálni. és cs. ezt lovagolja meg. de nincs ezzel egyedül. sok ilyen megmondó van, és azok jobbára férfiak.

      • Es hallod, en beleneztem A no-be hogy megkerdezett-e noket. Hat a faszt kerdezett. Viszont megakadt a szemem pont egy olyan ostorozo baromsagon hogy a no eletenek ertelme a gyerek ezert nem mukodik a hazassag. HOgy figyelni kell egymasra. Ezt bazmeg – nem hiszem el. Az se jo ha van gyerek, az se ha nincs, ha szeretem az se, ha nem az plane. Csernusnal nem lehet nyerni, ez egy guru, ez esz oszt, meg csak nem is tanacsot. Az egyik konyveben raadasul azt irta – asszem talan az is ebben volt pont – hogy nem kell minden tanacsat komolyan venni mert o akar be is huzhat am a csobe. Apad faszaval szorakozzal hulyegyerek. Most megmondasz, tanacsot adsz, segitesz, lehuzol mi a jo anyamat csinalsz te.

        • De ez eleve szar hozzáállás mindkét oldalról. Én nem tanácsért megyek pszichológushoz és ne is akarjon adni. Attól, hogy szarul vagyok, még nem kell szarba nézni. Tudok gondolkodni, dönteni, csak talán szorult helyzetben vagyok. Egy szakember nem tanácsot ad, hanem elvezet a saját, számomra legmegfelelőbb megoldáshoz. A sajátoméhoz.

          • Persze egyértelmű h az lenne a dolga de ha a stílusa eleve kizárjs ezt mert ő úgymond kinyilatkoztat. De aztán erre meg azt mondani h ja nem kell ám elhinni ez ilyen mosom kezeimet, nem az én felelősségem h mit osztok itt. En mint szaktekintély lebaszlak meg beszolok ha nem fogadod meg az a te bajod ha elhiszed akkor

          • Persze egyértelmű h az lenne a dolga de ha a stílusa eleve kizárjs ezt mert ő úgymond kinyilatkoztat. De aztán erre meg azt mondani h ja nem kell ám elhinni ez ilyen mosom kezeimet, nem az én felelősségem h mit osztok itt. En mint szaktekintély lebaszlak meg beszolok ha nem fogadod meg az a te bajod es hulye vagy mert hat en jobban tudom de ha meg elhiszed mindezt amit írok akkor még hülyébb vagy mert behúztalak a csőbe. Ez ilyen mindfuck

        • Nekem még régen az exem (akkor még feleségem) nyomta a kezembe a nőt, hogy húdenagyon, és olvassam el. Nem emlékszem semmire, csak arra, hogy nem tudtam végigolvasni. De még arra sem emlékszem, hogy miért nem. Azt tudom, hogy akkor még elfogadtam ezt a nőkavénuszról maszlagot, tehát nem kifejezetten a szexizmusa zavarhatott.

    • Na, basszus. Ide akartam a hsz-emet. Mindegy.

    • tavasztunder

      És te most pontosan minek jöttél ide önigazolni és Csernust védeni?

  • Az áldozathibáztatásról: egyszer valaki rám feminista körökben azt mondta, hogy áldozathibáztató vagyok. Az én felfogásom az, ha valakit erőszak ér nyilván nem tehet róla. Ha bele lépett egy bántalmazó kapcsolatba arról nem tehet, de ha már évek óta benne is van, és meg sem próbál kilépni, arról már igen. Én egy lelkileg bántalmazó házasságban voltam benne. És igen átéltem azokat amiket a szakirodalom ír róla. Az önbizalmam romokban hevert, az egészből semmit sem akartam látni stb, stb. De előbb- vagy utóbb kinyílt a szemem, és ki tudtam lépni. AZt nem mondom, hogy hű de könnyű volt. Kibaszottul nehéz fél év volt, minden nap sírtam. De azt mondom, és láttam másoknál is: ha valakinek már a szeme kinyílt, és ki akar lépni, az ki is fog, ha van gyere, ha nincs, ha van munkája, ha nincs. És igen, ekkor jó ha van valaki az ember mellett, aki támogatja. De a kilépést támogassa, nem pedig a játszmázást: hogy a férjem már megint megvert, de utána milyen rendes volt velem, és én lelkileg támogassam őt ebben évekig, és nézzem ahogy benne marad és nem változtat.
    Azóta már sok szakirodalmat olvastam a témában. Az egyik címe: “de hiszen azt mondja hogy szeret”, itt leírja, hogyan építi ki a bántalmazó a kapcsolatát. (és láss csodát rá ismertem a volt házasságomra…) tehát szisztematikus leírja az egészet, a megismerkedéstől kezdve a másik lealázásig mindent. Most már én is szűrök ezerrel. Azt mondom, hogy ezt a könyvet tanítani kéne az iskolákban, hogy már eleve ne is menjünk bele ilyen kapcsolatba.
    Erről írtam egy kis összefoglalót is:
    http://www.nokert.hu/index.php/nk-elleni-erszak/parkapcsolati-erszak-csaladon-belueli-erszak/1046-de-hiszen-azt-mondja-hogy-szeret-hogyan-ismerhet-fel-a-bantalmazo-ferfi-

    • Szerintem akkor sem a no hibaja hanem a bantalmazoe. Az valo igaz hogy a nonek kell kilepnie mert a bantalmazo valtozni nem fog. Nem az o hibaja hogy nem tud kilepni ebbol mert a bantalmazas dinamikaja ugy epul fel hogy nagyon nehez legyen kilepni belole. Nincs kulso segitseg, baratok elfordulnak, tarsadalom, rendorseg csak minimalisan segit kozben meg az agressziv fel egyre durvabban fenyegetozik.
      Plusz, a legtobb halaleset a valas utan tortenik tehat alapvetoen joggal fel az aki nem mer kilepni egy ilyen kapcsolatbol. Nagyon sok not a valas utan gyilkolnak meg.
      En ezt javasolnam a temaban, lehet hogy mar olvastad:
      http://nane.hu/kiadvanyok/kezikonyvek/miertmarad/miertmarad.pdf

      • Gyakorlatilag hasonlóan vélekedünk: a bántalmazó nem fog megváltozni, a nőnek kell lépni. És mondtam is hogy ez nem -mindig- olyan egyszerű. De több példát is tudok, akik mégis megtették a lépést. Pl: mostanában beszélgettem egy roma asszonnyal, akit a férje vert, valamint megerőszakolt. A váláson túl van, és hála a 2013-as CSBE törvénynek (feljelentette a férjét, már egy tárgyaláson túl is vannak) valószínűleg a férje tizenvalahány évre hűvösre kerül.

        Ha arról van szó, hogy a nő panaszkodik, hogy a férje már megint megverte, jól kisírja magát, aztán eltűnik, majd megint előkerül egy kis lelki fröccsre, és boldogan újságolja, hogy most várja a második babát, na arra mondom én, hogy erről a nő már tehet. Mert nem azt mondta, hogy elköltöztem a barátnőmhöz, és ez a vadmarha férjem utánam jött (ekkor látszik, hogy tenni is próbált) hanem azt mondja, hogy még egy gyereket szülök neki…
        Ismerem a nanés kiadványokat.

        Játszmázás: röviden: a közölt tartalom mögött valami rejtett szándék van. a legegyszerűbb példával bemutatni: adva van egy társaság, egy ember felvet a saját életéből egy problémát, és javaslatot vár. És jönnek is bőven, hogy az adott helyzetet hogy lehetne megoldani. Erre a válasz: “Igen, de…”, és el mondja hogy ez miért is nem jó neki. És miért játszma? Mert nem az a célja volt a problémát felvetőnek, hogy valóban megoldást találjanak, hanem sokkal inkább önigazolás: “Lám itt van ennyi sok okos ember, és a problémámat még ők sem tudják megoldani”. Természetesen a játszmához min. két ember kell, tehát aki válaszol neki az is részt vesz a játszmában.

        Igen a bántalmazásnak sok válfaja van, nem biztos hogy mind egyszerre jelentkezik, de sok az átfedés, illetve átmenet egyik tipusból a másikba. Arról van adat, hogy minden ötödik nőt ért már fizikai bántalmazás valamelyik kapcsolatában, de sajnos arról nincs adat, hogy lelki bántalmazást hány nő szenvedett el. Én azt látom, hogy lelki bántalmazásban, majd az összes nőnek rossz szóval élve volt már része. Max még nem tudta konkrétan megfogalmazni, hogy mi nem tetszik neki a kapcsolatban, csak azt tudja, hogy “valami nem stimmel”. Ezért nagyon fontos szerintem a tudatosítás.
        Ha azt a könyvet hamarabb olvasom, soha nem jöttem volna össze a férjemmel…

        Csernusnál: nem csak véletlenül nála hibázott rá, mindenkinél rá hibázott… Ez már nem a véletlen műve, hanem a tapasztalat, és a ráérzésé. Mondom, nekem bejött, és tisztelem mint szakembert. Bár a stílusa sokaknak nem jön be, ki szereti ha a képébe vágják: “bazd meg, tegyél már magadért is valamit, ne csak siránkozzál.” Mennyivel jobban esik az embernek, ha simogatják a vállát, és azt mondják “igen drágám, igazad van, itt még a Római pápa is tehetetlen volna”.
        Bár kétségtelenül a patriarchális társadalmi felépítésünk igen erősen érezteti hatását a mindennapokban. Egész biztos hogy nem találok úgy munkát, mintha férfi lennék, de a kapcsolataimért már -valamilyen szinten- akkor is felelős vagyok. Bár már én is kicsit unom azt a szöveget, “ha nem találsz társat, akkor egész biztos benned van a probléma…” persze, hogy bennem annyiban, hogy miért nem vettem észre én ezt előbb?!

        • Mind a “hatha nem lep ki a kapcsolatbol en mosom kezeimet, en tanacsot adtam neki, miert nem fogadja meg”, mind a jatszmazas leirasa (ami kb ugyanez tanacsot ker, adok neki, nem fogadja meg, o baja) alapvetoen empatiahiany szerintem. Illetve lehet hogy az empatias keszseg megvan de egyszeruen nem erdekel annyira a masik problemaja hogy foglalkozzak vele komolyabban, erted.

          Egyszeruen nem erdekel a masik problemaja, nem erzed at, nem is akarod aterezni. Rahuzod a sajat elmenyedet hogy hat nekem is ugyanez volt a szitu (nem, mert soha nem ugyanaz).

          Pont az Kiut cimu konyveben irja es pont a csernus hogy mennyire szar a rossz tanacsado aki a tanacsban magat igazolja es pont leszarja a te problemadat. Hogy ugy ad tanacsot hogy hat nekem is sikerult akkor neked is biztos fog csak csinald ezt meg azt meg amazt. (pont mint a randiguruk) Aztan ha meg nem csinalod akkor jol elzavar hogy ne jatszmazzal mar, mit ellenkezel, miert nem azt csinalod amit o mondd. (vicces hogy pont a Csernus irja ezt egyebkent, ekkora ironiat, beszaras). Az is lehet hogy nem jatszmazni akar meg akadekoskodni csak mondjuk ugy erzi hogy a sablon amit ra akarnak huzni nem egeszen pontos, probalja mondani hogy dehat nem, nem ertitek. Es lehet hogy tenyleg nem ertik.

          Az a tanacs nem a masikrol szol, hanem rolad, a te onigazolasodrol. Hogy hat nekem sikerult, masoknak is segiteni akarok es frusztral hogy ha nem fogadjak meg a tanacsomat.
          Na ebben peldaul egyetertek a csernussal, az hogy mondjuk o ezt a sajat eleteben es karrierjeben mennyire koveti – nem ugy tunik – az egy egeszen mas tortenet.

          • Es nem mondom hogy a Csernusnak soha egy ep gondolata nem volt – de eloadni ugy hogy az o velemenye az egyetemes igazsag es pozolni a guru szerepeben – ez nagyon gaz. Szekta vezetok szoktak ilyet. A tanacsadas nem errol szol es a Csernus elvileg tanacsado, segito. Nem megmondooember. Ha meg az akkor meg ez mar ilyen vallas ezoteria vonalon mozog az meg tolem tavol all.

            • Én meg pont azt látom empátia hiánynak: ha látom, hogy valaki benne van egy adott rossz helyzetben, akkor nem segítséget/tanácsot adok neki, hanem lelki támaszt. A lelki támasszal egy darabig nincs baj. Mondjuk 20ig, de már a 21. az sok. Egyrészről mert akkor Őt fogod erősíteni abban, hogy igen, maradj csak benne, majd az én vállamon mindig jól kisírhatod magad, még véletlenül se jusson eszedbe semmi megoldás, másrészről a hallgatónak sem jó a folytonos lelki szemetesláda szerep. AZt egy szóval sem mondtam, hogy akkor pont úgy kell csinálnia mindent, mint ahogy én is csináltam. A segítség nyújtás számomra azt jelenti pl: hogy megnézem az adott jogszabályok alapján mi tud csinálni (ezek pont most változtak!), segítek keresni neki egy jó ügyvédet, esetleg egy anya otthont stb. De ha az empátia azt jelenti, hogy támogatom abban, hogy ő neki nehogy véletlenül eszébe jusson a válás, akkor igen, nekem semmilyen empatikus készségem nincs!
              Lehet, hogy én abba a típusba tartozom, aki ha belekerül valami helyzetbe, akkor azt nézi meg először hogyan lehet ezt megoldani? Van aki meg reménykedik, hogy a helyzet, majd csak úgy magától, vagy valaki kívülről majd megoldja. Van mikor tényleg kívülről jön a segítség, de azt nekem kell megkeresni, aki valóban segíteni tud.
              A bántalmazásban szerintem az a segítség, ha meghallgatjuk, el mondjuk, hogy ez bántalmazás, próbálunk KONKRÉT megoldást keresni, és megismertetjük vele a bántalmazás felépítését, hogy legközelebb már időben felismerje a bántalmazó típusú férfit.
              Ez kb olyan, mintha a barátnőd pasiját/férjét meglátod egy másik csajjal, és a barátnőd isteníti ezt a pasit/férjét. El mondod-e neki, hogy a férje/pasija egy szemét láda, vagy hallgatsz? Én biztos, hogy elmondanám, még akkor is, ha tudom, hogy soha többé nem áll velem szóba.

            • @kistigris – ez a fajta segitsegnyujtas tok jo es nagyon fontos! Nagy szukseg van ra.
              Szerintem a segitsegnyujtashoz viszont az is hozzatartozik hogy ha a masik nem fogadja el, en azt is elfogadom.
              Az nehez kerdes egyebkent hogy mikor es hogyan huzod meg a hatart hogy figyelj, en ertem es erzem hogy szenvedsz de neked kell most mar lepni en mar tobbet nem tudok segiteni. Es nehez ezt jol kezelni. Mert segiteni akarsz de neked is vannak hataraid es ha a masik aki szenved esetleg beled kapaszkodna olyan szinten hogy a te eletedet is befolyasolja. Nehez ez, jo lenne errol olvasni – segitseg a segitoknek. Hogy hogyan segits.

        • Ú, én nem szeretném magam véletlenül sem terapeutákhoz hasonlítani (cs-hoz sem..), és ez csak az én szempontom, viszont az ismerősi körömben – mások visszajelzései alapján – csak azért tudják rólam, hogy problémáim vannak az empátiával, mert elmondtam, és mert 1-2 helyzetből lejött. Mert amúgy meg nagyon hatékonyan látom meg mások mozgatóit és problémáit (a magánéletemet hagyjuk :D). A lényeg viszont, hogy annak, aki csak közepes mértékben nyitott a minták felismerésére és meglátására, vagy van képessége rá, nem olyan nagyon nehéz “beletrafálnia” abba, mi is egy másik ember problémája. Rendben, lehet, hogy én már ismerem az ismerőseimet, és nem ugyanaz, de mióta tudom magamról ezt, azóta mindenki mást óvva intek attól, hogy az ilyesmitől elájuljon. Annyira nem nagy szám. Ettől függetlenül tudom, milyen ereje van.

          • Jobban mondva _most már_ hatékonyan látom át. Mert ha rólam van szó, felém irányuló viselkedésről, még mindig tudok naiv lenni.

        • tavasztunder

          Légy erős, kistigris, találsz munkát ugyanúgy, mint egy férfi. Remélem elég csernusos voltam.

    • “Ön úgy gondolja, a partnere túl tolakodó:
      Egyszerűen csak mindent tudni akar önről
      Nem kellene, hogy a szerelmeseknek titkaik legyenek egymás előtt”

      Amikor a kanapén pihenve hirtelen felkeltem (az amúgy negyvenvalahánynégyzetméteres lakásban) és minden egyes alkalmommal megkérdezte: hova mész, mit csinálsz? Hova b+, wc-re, nekem ezt mindig be kell jelentenem?

      Elolvasva linkelt oldalon írtakat, úgy érzem én is bántalmazó kapcsolatban voltam. Pedig nem is vertek fizikálisan.

      • Tobb tipusa van a bantalmazo kapcsolatoknak. Ebben megtalalod az osszeset:
        http://nane.hu/kiadvanyok/kezikonyvek/miertmarad/miertmarad.pdf
        12. oldalon kezdodik.
        – Szobeli eroszak
        – Lelki eroszak
        – Testi eroszak
        – Szexualis
        – Gazdasagi eroszak

        Tovabbi zaklatas tipusok:
        – Hazassagon beluli szexualis eroszak
        – Fenyegeto zaklatas – stalking
        – Idosbantalmazas
        – Gyerekbantalmazas
        – Fogyatekkal elok bantalmazasa
        – Eroszak meleg kapcsolatokban.

    • Én is azt mondom. HA neked sikerült, biztos mindenkinek sikerül, kivéve, ha nem akarja eléggé, igaz? Ez pont az a gondolkodás, amit Anna a randiguruval kapcsolatban leírt.

    • Kistigris, nagyon jó kis összefoglaló! És igaz. 🙂

  • Tamara Miczki

    Van benne igazság. Eleinte neztem a műsorait. Aztan kezdtem megundorodni tole. Utana megtudtam, hogy elhagyta a noje…
    Akkor radobbentem, hogy ha a maga parkapcsolataban nem tud rendet teremteni, miert gondolja, hogy joga van maset alazni?

    • képviselőné

      Ezek szerint ha valakinek elromlik (vagy nincs) párkapcsolata, akkor ne végezhessen segítő szakmát?

    • Az én pszichológusomnak két ki nem hordott terhessége volt, és sosem szült. Mégis ő segített abban a legtöbbet, hogy átlássam és megoldjak néhányat az anyámhoz fűződő viszonyomban felmerülő gondokból.
      Szerintem nem ezen múlik.

  • Mindig is tudtam, hogy Csernus duplán pszichopata. Miért duplán? Mert a pszichopata nálam nem csak a közveszélyes elmebetegeket jelenti, hanem a pszichológusok és pszichiáterek összefoglaló neve is. Csernus doktor pszichiáter, és még közveszélyes is, tehát duplán pszichopata!

  • képviselőné

    Nagyon jó volt a poszt, de ez a segítő-bashing kicsit tömény nekem. Magyarország borzasztó rossz mentális állapotban van, többek között azért, mert segítséget kérni snassz meg ciki és különben is minden pszichológus seggfej. Kétségtelen, hogy van köztük olyan, elég sok, de én inkább azt vélem most kihallani sok kommentből, hogy kényelmesebb azt gondolni, hogy nem is elérhető a hatékony segítség.

    • VÉgre valaki, aki megért! 🙂 Ez kb olyan, hogy mi segítséget kérjünk egy randi- gurutól, egy pszichológustól? Ugyan már, mit tud ő rólam egyáltalán?
      Ebben csak az a vicces, hogy még a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázónak is van edzője/segítője, csak nekünk nem kell, mert mi annyira tökéletesek vagyunk…

      • Egyebkent tokeletesek vagyunk. Ugy ahogy. Szerintem a pszichologus nem azert kell mert nem vagyunk tokeletesek, mert “elromlottunk” hanem mert elakadtunk valahol es kellene kulso segitseg hogy segitsen kibogozni a szalakat. Nem hogy o oldja meg, hogy megmondja kivulallokent hogy mit kell csinalni hanem hogy meghallgasson, kerdezzen, megertsen, empatiaval.

        Van jo terapia is de a sok sarlatan megmondoember nem tesz jot a szakma megitelesenek.

        En szemely szerint nem probalkozom tobbe mert lehet hogy valahol lenne egy pont nekem valo pszichologus aki inspiralna es a segitsegevel kihoznam magambol a legjobbat. De momentan ugy latom hogy megtalalni ezt az embert nem eri meg – sem anyagilag, sem erzelmileg. Tul sokba kerulne nekem a probalkozas es most – sok ev utan – erzek magamban eleg erot hogy egyedul csinaljam.

    • Egyetértek azzal, hogy létezik, és nagyon erős az a berögzülés is, hogy minek elmenni szakemberhez, mert 1) mit tudhat rólam egy vadidegen ember, 2) majd a barátok segítenek! és 3) csak az jár pszichóhoz, aki megzakkant – tehát még ciki is felvállalni.
      Ez meg tök nagy kár, mert a jó szakemberek elképesztően sokat segítenek, és nem, nem tudnak mindent a barátok megoldani akármennyire is segítőkészek és jóindulatúak, mert például baromira nem értik és nem tudják visszafejteni a tudatalatti gyerekkori traumákat.

      Ahogy én értelmeztem, Gumi nem a segítők en bloc ellen írta amit írt, hanem az olyan (szak)emberekről, akik sokszor ráerősítenek azokra a sémákra meg sérült tartalmakra, amelyek működése miatt a kliens eleve belekerült abba a helyzetbe, amivel kapcsolatban segítséget kér.

    • Én akárhányszor voltam pszichológusnál, még senki nem akarta konkrétan megmondani mit és hogyan kell csinálnom. Még Csernus sem. Ha látta, hogy valamelyik család taggal valaki nem jött ki, azt kérdezte, hogy megbeszélte-e már ezt vele, ha nem akkor mondta, hogy akkor meg kell. De hogy mikor és hogyan stb, azt nem, azt neked kell eltalálni a megfelelő időt és helyet. Ha pl valakinek nem volt jó a munkahelye, akkor mondta, hogy keressen másikat. Ha az illető még keresett is, de még nem talált, akkor egész biztos, hogy nem mondta azt, hogy “bazd meg szarul keresel, azért nem akar téged senki felvenni mert egy lúzer vagy”. Magyarul, ha látta, hogy valahogy elindultál, akkor biztatott, hogy csak így tovább, jó úton vagy.

      EGyszer voltam egy pszichológus nőnél (Ő is elkért egy órára 8000 Ft-ot). Beszélgettünk, én elmondtam, hogy hastáncolok, és siklóernyőzöm. Erre megkérdezte, hogy tudom magamban össze egyeztetni ezt a két dolgot, nem okozott-e bennem törést, hogy “férfias” dolgot is csinálok?. Többet nem mentem hozzá… Na itt van a baj, ha még a terapeuta is szexista… Őket kell messziről elkerülni! Csernusnál nem emlékszem ilyenre. Ha valakinek az az álma, hogy lila hajjal meztelen korcsolyázzon a befagyott velencei tavon nem azt mondja, hogy ekkora hülyeséget, hanem megkérdezi: “és mit tett már ennek érdekében?” 🙂

      • tavasztunder

        Te tényleg nem érted, hogy miről szól ez a poszt, hogy ennyire tolod, Csernus milyen jó fej?

        • És Te érted, hogy azt húzod le,aki nem mert -ebben a dologban- egyetérteni a többséggel?! Pedig ehhez kell bátorság. Egyébként hidd el, baromira tudom, hogy ez a bog miről szól: De Neked is látnod kell a feminizmusnak nagyon sok féle ága van, de attól még egy közös ügyet szolgálunk.

          • tavasztunder

            A poszt nem arról szólt, hogy Csernus jó fej vagy sem. Nem az, ennek az okait boncolgattuk. Erre te jössz, hogy mivel te jártál hozzá, tudod, hogy milyen jó, és ezt több soron bizonygatod. Teljesen feleslegesen, mert a beszélgetés másról szól. A bátorságnak ehhez semmi köze.

  • Nekem úgy tűnik, hogy a pszichológia/-átria elég nőellenes. Vagy legalábbis, süket a jellegzetes női problémákra. Nagyjából azt igyekeznek elérni, hogy az illető páciens ’visszataláljon’ a Rendbe, holott pontosan az a baja, hogy Rendben nem érzi jól magát és azt hiszi, hogy ő ettől ’elromlott’.
    A múltkori cikk, amit Csernusról linkelem, pont ezt mutatja be. Van ez a ’FeelingFinder’ vagy mi indítványozás, ami lényegét tekintve egy társkereső. (Manapság társkeresőt működtetni nagy biznisz) Szóval volt egy lány, aki 28 éves, elmondja, amit az ő korában szerintem elég kevesen tudnak, ti. hogy 18 éves kora óta önálló, mind anyagi, mind egyéb értelemben, egy nagyon is életrevaló, innovatív lány volt, vállalkozást működtetett és így tovább, egy negatív megnyilvánulás nem volt, kedves és szerény, tehát még azzal sem lehet vádolni, hogy nagyképű vagy önhitt lenne. Erre jön a Csernus és ítélkezik az Olimposz ormairól, hogy ti. a csaj egy pasinak sem fog kelleni ezzel, ami neki van. („Nagyon kevés olyan pasi van, aki az ilyen tökös nőket megfelelően tudja kezelni.”) Tehát mi a megoldás? aki kiemelkedik, azt nyomjuk le jól, nehogy a sok hülye kevésnek érezze magát. Nem a ’pasik’ hibája-e, ha nem tudnak felnőni egy olyan szintre, ami – szerintem – egy fiatal felnőttől akár elvárható lenne?
    A másik ’kedvenc’ megmondóemberem Lux Elvira.

  • Szerintem ez a fazon a drogosoknál -többnyire- bevált módszert alkalmazza mindenkinél. Merthogy minden lelki nyomor alapja a szétesett vagy sosem létezett önbecsülés.
    Csak ugye… más eset egy emberi létét már egyáltalán nem érzékelő lény állapota, meg az is, amikor éppen abból fakad a trauma, hogy a nőszemély érzékeli azt, hogy ő emberi lény, csak épp senki sem kezeli akként. És erre jön egy fasz, és elordítja, hogy KEZELDMAGADEMBERKÉNTBAZMEG és SZARDLEAKINEMTESZIUGYANEZT. A tanács második fele a 24000-et érő, személyre szóló.

    • Egyébként, engem Csernus megerősített abban, amit egyébként is gondoltam. Hogy senki nem segít, és magamnak kell rendbe rakni az életem, mert a társadalomtól még csak együttérzést sem kapok, max lebaszást.
      Persze, azóta már látom, hogy vannak jó segítők, és nem mindenkinek kell ezt egyedül végigcsinálnia.

      • Detto.
        Ha vannak is jo segitok, akkor is egyedul kell vegigcsinalni, a jo segito csak biztat. Nelkule is vegig lehet csinalni, csak ugy nehezebb.

        • Egyrészt SOKKAL nehezebb, másrészt a jó segítő abban (is) segíthet, hogy kevesebb zsákutcát kelljen végigjárni, magyarul rövidítheti az utat. Sőt, a nehéz helyzetekben némi biztonságot, támaszt is adhat.

          • Igy van.
            Ahogy a rossz “segito” pont ennek az ellentetje.

            • Igen, elveszi a maradék önbizalmat is, ráadásul a “hitet” is abban, hogy valaha sikerül helyrejönni, hogy találhat egyáltalán segítséget.

  • csillamlajhar

    Zseniális! Már kezdett elsüllyedni ez a majom a köztudatból, pedig mindenképp említésre méltó.
    Drogos koromban találkoztam vele. Ő volt az elmegyógyintézet asztalitenisz-bajnoka, ahogy ezt meg is írta valamelyik könyvében. Kurvanagy dicsőség.
    A szart is kitiszteltem belőle, amikor összerakott embereket a nullából. És igazat adtam neki, amikor kivágta a kéréseinek ellentmondókat, a saját hibájukból visszacsúszókat.
    Szavakba sem tudom önteni, mennyire felháborított a Nő című nem is tudom, mi. A stílusa. A hülyesége. Úgyhogy köszönöm neked ezt a posztot!

  • Ez az írás nekem jólesett. Csernushoz nem volt szerencsém, de hasonló stílusú pszichológushoz igen. Éveken át jártam valakihez, aki nem csinált mást, csak megalázott, gúnyolt, kinevetett, és a béka segge alatt tartotta az önértékelésem. És ráadásul még én éreztem rosszul magam, mert végig azt gondoltam, hogy végül is én vagyok a hülye. Előtte se voltak jó tapasztalataim, de ez a hosszú volt a legrosszabb. Utána el is döntöttem, hogy nem megyek többet pszichológus közelébe.
    Csak most jöttem rá, mikor évek után ismét rászántam magam, és kerestem egy másik embert, hogy nem velem volt a gond, most nagyon sokat segít akihez járok. Ég és föld, alapvetően más mint a többi tapasztalatom. Most értettem meg, hogy miről beszélnek amikor terápiás változásról van szó, meg hogy működik egy terápia. Előtte azt hittem, hogy amikor erről olvasok, vagy beszélnek, akkor az csak elmélet, és a gyakorlatban ez nem működik. (Szóval mintha beszélnének neked az orgazmusról, de még nem élted át :D) Most meg azt érzem, hogy tényleg nagyon sok minden megváltozott bennem, és pozitív irányba. Nekem szükségem volt ehhez egy stabil, biztonságos empatikus kapcsolatra, előtte hiába olvastam el rengeteg könyvet (egyébként még tanultam is pszichológiát), és voltam rengeteg előadáson, meg műhelyen, semmi sem változott. Kellett az, hogy amire rájöttem, vagy amiket olvastam azt egy másik emberrel át is tudjam beszélni. Nem gondolom, hogy ez mindenkinek feltétlen szükséges, de nekem enélkül sok minden nem változott volna meg.

    • Tok jo hogy megtalaltad a jo terapeutat. 🙂
      Pont azt elemeztuk kicsit feljebb Lacival hogy a jo pszichologus nelkul is lehet csak sokkal nehezebb. Meg tovabb tart valoszinuleg. Viszont a rossz terapeutanal jobb a semmi.

      • Hasonlóan a párkapcsolathoz, nem?

        • Pontosan. Ez is egy kapcsolat vegulis, ezt szerintem sokan elfelejtik hogy attol meg hogy terapeuta nem biztos hogy neki jo lesz – lehet hogy nem lesznek egy hullamhosszon. Nekem volt olyan hogy idosebb no, nagyon mashogy szocializalodott es ugy ereztem egy csomo dolgot el is itelt – ahogy en elem meg a szexualitasom, ahogy a baratsaghoz viszonyulok meg meg par dolog – es nagyon el volt tevedve, nagyon rossz helyen tapogatozott. Ram akarta huzni a sajat elkepzeleseit es ha mondjuk bizonytalan vagy akkor total el tud vinni egy teljesen rossz iranyba. Es aki eljut egy pszichologusig az nagy esellyel bizonytalan. En pont nem voltam (mar) az mert mar elobbre tartok ennel igy lattam hogy mire megy ki a jatek es nekem nem tetszett.

          Mas kerdes az mikor nem akarnak elengedni mert ugye azert az nekik jo penz. Es sokszor jon ez a duma hogy pont akkor van a legnagyobb szukseged pszichologusra mikor azt hiszed hogy mar nincs ra szukseged. Ezt ezzel magyarazzak hogy ez az ugynevezett ellenallas, mikor egy olyan szakaszhoz er a terapia ami fajo vagy nehez akkor sokan abbahagyjak. Na most kepzeld el hogy szar a terapeuta, nem jo fele megy, abba akarod hagyni es meg basztat is hogy ne hagyd abba mert akkor hu de milyen szar lesz neked.

          Kepzeld hogy egy amugy is bizonytalan, lelki problemaktol gyotrodo emberre ez milyen hatassal van.

          • “lehet hogy nem lesznek egy hullamhosszon”
            És akkor még az is lehet, hogy a terapeuta ügyes, felkészült, empatikus – és mégsem. Igaz, az ügyes, felkészült, empatikus terapeuta ezt viszont észreveszi, és maga ajánlja, hogy válts.

            • Pont ezaz egyebkent a parkapcsolatban is hogy attol hogy egy pasi empatikus, tarskent kezel, megerto, feminista – az meg nem garancia semmire. Az lenne a minimum ugye, onnan lehet epitkezni hogy akkor esetleg a szemelyisegunk mennyire passzol.

  • Kebelemre, Gumi. Végre, végre, végre valaki, aki nem Csernus rajongó! Eddig akárhol szóba került, mindenhol kiutáltak, mert nekem Csernus a kösz, nem kategória. Könyveit nem olvastam, a tévében jött szembe egy unatkozó délutánon, valamelyik gagyi keresk. csatornán. És ott helyben hányinger. És életre szóló utálat. Nem ismerem őt magát, de kiverte a biztosítékot azon nyomban a stílusa. Aztán nekem mondhatja bárki, hogy hány drogost segített vissza az életbe, meg stb.

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s