Nyúlj magadhoz, kis szívem! (A maszturbálásrúl)

woman-506120_640Na, mit gondolsz erről?
Mármint a masztiról? Hogy te szoktál olyat? És szereted, ha nem igen? Vagy csak úgy néha kapkodón, szégyellősen elintézed magad? Mer éppen nincs faszid? Pótcselekvés? Hiánypótlás? Vagy nálad hogy van ez?

Mer tudod, én olvasok olyanokat ebben a felvilágosult világban, hogy az kell, mert az fontos, hogy a nő ismerje a saját testét, meg a saját örömét, és nincsen abban semmi gáz, sőt, nagyon fontos. Mer tudod, ha jól ismered a tested, akkor a béna partnerednek el tudod mondani, hogy te hogyan szereted, és akkor talán van esélyed, hogy neked is jó legyen.
Ilyeneket olvasok.

Meg olyanod volt már, hogy a pasid mondta, hogy masztizzál előtte, és akkor ő meg nézte párás szemekkel, mint a tévében, te meg erőlködtél, hogy kurvára jól csináljad? Hogy legyen ez legalább olyan tetszetős, mint a pornóban, mert ez most majdnem olyan, mint a pornó, csak nincsen közöttetek képernyő. Nekem volt már olyan, de én akkor azt mondtam neki, hogy én nem vagyok tévé és nem akarok bemutatót csinálni, ő meg mondta, hogy milyen kár, hogy ilyen gátlásos vagyok. És akkor egy kicsit szégyelltem is magam, hogy tényleg, milyen hülye gátlásos vagyok én.

Szóval, hogy felmerül ez a maszti mindig, de nekem sokáig olyan hülye érzéseim voltak ezzel kapcsolatban. Mindig olyan sunyi dolgokat sejtettem mögötte, meg az se tetszett, hogy én azért masztizzak, hogy majd a pasim könnyebb helyzetbe kerüljön. Mer bazdmeg miért én gondoskodjak az ő könnyebb helyzetéről? Miért én tegyek még azért is, hogy ő hamarabb elélveztessen és utána dülleszthesse a mellét, hogy milyen jó faszi, mert ő aztán – igaz, kézi vezérléssel – kielégített engem?
És ha meg nem az ő könnyítése érdekében nyúlok magamhoz, akkor azt miért lengi be egy olyan felhang, hogy ez tulképpen egy nyomorult helyzet, egy pótlás, ha a szent férfi hiányzik, akkor engedélyezett, de erről amúgy nem is beszélünk, ha meg igen, akkor mi, nők is hozzátesszük gyorsan, hogy persze ott a vibri a fiókban, és most, hogy egyedül vagyok, hát kénytelen használom is?
Szóval, hogy miért nem lehet ez csupán az enyém? És ha meg az enyém, akkor miért kell szégyellnem magam miatta?

Ez nekem így valahogy sose volt tetszetős!

Merthogy megmondom neked, én egy ilyen önző állat vagyok, aki szeretne bizonyos dolgokat önfeledten és saját örömére megtartani magából és nem közvagyont csinálni a testéből, annak működéséből és öröméből.
Megmondom, mire gondolok (hát baszki, ilyenkor jövök rá, milyen sokat éltem már, merhogy úgy tűnik, minden fosra tudok egy példát vagy a saját életemből, vagy valakinek a történetéből).
Szóval van egy mondat, ami úgy két éve égett a fejembe, és akkor, mikor elhangzott, az öntudat úgy kapta fel a fejét bennem, ahogy a kobra a sivatagban, ha veszélyt érez. Az volt ugyanis, hogy az aktuális pasimmal toltuk a szexet a bérelt lakásban, és mivel nem volt ez olcsó mulatság, hát a szentem minden percét jól ki akarta használni. És akkor már én túl voltam az xedik robbanáson és kurvára fáradt voltam, de volt még vagy fél óránk és gondolta, ebbe még belefér valami. Én meg mondtam neki, hogy akkor ebből itt most elég. Nem vagyok gép, meg kísérleti nyúl sem, hagyjuk ezt abba. És akkor ő felhúzta az orrát és azt merészelte mondani nekem, hogy NE GONDOLJAM, HOGY AZ ORGAZMUSOM AZ CSAKIS AZ ENYÉM.

Tudod, én akkor még csak ébredőben voltam, és nem nagyon értettem, hogy mi ebben bajság, csak azt éreztem, hogy valamit el akar venni tőlem, hogy már megint átlépte a határaimat és valami kibaszottul személyes dolgot akar belőlem megszerezni magának.
Az orgazmusom.
És az már csak egy mellékszál, hogy mikor ezt kikértem magamnak (persze halkan és kedvesen), akkor annak miféle duzzogás lett az eredménye.

De nem is a duzzogás a lényeg, hanem az, hogy akkor mélyen megéreztem, hogy nem, nem igaz, hogy nekem azért kell élveznem a szexet, mert ez bárkire tartozna. Az az enyém, ahogy a pinám is az enyém, úgy vele az öröm is. És persze megosztom mással, ha akarom, de én élek a nap 24 órájában a kis cukimmal, és kell őt szeretnem, és kell tudnom, hogy mi ad neki örömöt, és nem engedhetem, hogy innen – onnan beeső férfiak döntsék el, hogy mit tegyek vele, hogy jól működik- e, hogy szép – e, hogy érték- e.

És hogy ezt megéljem, ahhoz oda kell fordulnom hozzá, és tudomásul kell vennem, hogy van ő nekem. És hogy sokkal több annál, minthogy azért csodáljam, mert kitoltam rajta egy gyereket, vagy azért, mert valaki azt mondta, hogy jogom van szeretni. vagy hogy gyűlöljem azért, mert valaki szerint “nem jól” működik.
Nem akarom férfiakon keresztül ismerni és látni őt.

ÉRTED EZT?

Amit én gondolok most a masztiról, az szembe megy a trendnek. Az nem pótlék, nem a férfi segítése, nem a magam kiszolgáltatása. Régen rossz, ha nekem kell szex közben irányítgatni a partnerem. Hát nehogy már majd akkor, mikor elengedni szeretném magam és felszabadulttá válni, akkor majd még magyarázgassam és mutogassam azokat a pontokat, ahol ő néhány mozdulattal célba érhet. Hát mutogatja a faszom, az!
Tegye bele az időt, energiát, odafigyelést, oszt akkor majd célba ér magától!
Hát de nem?

Ez a hülyeség, hogy beszéljünk róla, ahelyett, hogy élveznénk és figyelnénk egymást, ez kérlek szépen engem eltávolít a szextől és frusztrál, és nemhogy segítené az örömöm, de inkább visszafog. Én – és itt a saját érzéseimről beszélek – úgy vélem, hogy a másik ember felfedezése egy út és játék, és akár hosszan is eltarthat, és persze belefér, hogy ha a társam olyan helyre ér, akkor azt mondom, ahhh, ez itt remek! Ahhh, maradj még, csináld így tovább. És akkor ő elteheti magában, hogy van egy hely, amit megtalált és ahol nekem örömöt tud adni.

ÉRTED A KÜLÖNBSÉGET?

Hát mennyivel kedvesebb ez, mint kiképezni őt, hogy drágám, tedd ide a kis kezed, itten ilyen mozdulatokat végezzél, és akkor előre láthatóan 20 másodpercen belül megkapod a sikongásom.
Mi ez már???

És akkor így már a maszti is valami egészen más színt kaphat.
Ha ugyanis te szereted a pinádat, akkor örömmel időzöl vele. Felfedezed, kiismered, és az barátom, a szabadságod első lépcsőfoka. És nem, nem arra gondolok, hogy beledugdosol mindenféle tárgyakat, bekapcsolod a gombot, oszt két perc alatt csúcsot döntesz, majd szégyellősen visszadugod Jenőt a fiókba. Nem. Ha szeretek valakit, azt megsimítom, kívül – belül megismerem. Barátságot kötök minden kis darabjával és megtanulom a működését.
Megnézem. Tükörben akár. Addig nézem, amíg meglátom a szépséget benne.
És büszke vagyok rá.
Ő az egyik legnagyobb örömforrás az életemben, és az öröm, amire képes, az az enyém.
Elsősorban az enyém.

Szerintem a nő, aki megtanulja a testét és tudja, hogy képes örömöt érezni, képes az orgazmusra, az szabaddá válik, mert már nem kell férfiakon keresztül látnia magát. Hiszen a partner lehet béna, vagy lehetnek a körülmények nem jók, lehetsz feszült, ami miatt akkor ott nem megy. Hány de hány nő mondja el, hogy állandó kétségei vannak a szexualitását illetően! Hogy állandóan idegeskedik, ha nem a férfi által elvárt (és/vagy újságokban hirdetett) módon élvezi a szexet. Hogy még ott is gyötri a megfelelési kényszer, ahol leginkább lazulhatna. Gyötri, mert ő nem úgy, nem annyi idő alatt, vagy egyáltalán nem képes elélvezni.
És persze magát bántja, amihez a legtöbb férfi partner is. Hát nem kapta meg a nő sikolyait, sértve a férfiassága.

Ám ha a nő tudja, hogy képes az örömre, sőt, tízféle módon képes rá, hogy neki jár a hosszú, vagy a rövid, hogy neki nem kell a seggébe menni ahhoz, hogy meglegyen, szóval ha tudja, hogy minden ott van benne, akkor ez a feszültség akár csökkenhet is. Aki közel kerül a pinájához és szeretettel hordja azt, talán kevesebb megaláztatást és kényszerítő erőt tesz magáévá. Talán ezek a mindennapos fertelmek jobban lepörögnek.

Továbbá aki tisztában van azzal, mi hol van benne, az ezeken a faszságokon is röhögni tud ahelyett, hogy lázasan kutatna magában, hogy ő vajon miért tér el már megen az előírttól!
Mert bazdmeg az orgazmusom az enyém!
Ott érzem, úgy érzem, ahol és ahogy akarom. Vagy nem érzem, mert nem jön, és akkor meg csak élvezem az együttlétet, és rajtam senki ne kérje számon elsavanyodott képpel, hogy miért nem. Nem, mert a faszom tudja, miért nem. Mert most nem. De tudom, hogy máskor meg igen, tőlem – velem igen, tehát no para, mert működök.
És a nők nem attól lesznek felszabadultak, hogy ezek megírják a hülye cikkeikben, mi a normális, mit kell még megtenni egy felvilágosult nőnek, szeretni kell – e a seggbe dugást, le illik- e nyelni a habját… és még sorolhatnám, hanem hogy hagyják őket békésen úgy szexelni, ahogy nekik jó. De már serdüléstől, bazdmeg! Nem pornón nevelődött baszógépekkel kiképezni őket, hanem hagyni, hogy szabadon felfedezzék először magukat, és azzal az öntudattal majd a másik embert!

Egyszerűen tudomásul kell venni mindenkinek, hogy a pina nem a férfiak játékszere, hanem a nőké. Tiéd úgy, ahogy az életed is a tiéd. Az öröme a tiéd. Nem te szolgálsz vele, hanem megengeded, hogy néha valaki szolgálja őt.
A kis drágát! A kincsecskédet! Leghűbb barátodat!

Azt gondolom, ha egy nő bűntudat nélkül képes szeretni magát, felfedezni a testét, és elfogadja, sőt, felvállalja, hogy legjobb partnere a szexben éppen ő maga, az függetlenné válik a ffiak szemétől, elvárásaitól, ítélkezésétől. Ha valaki nem ér célba nála, tudja, hogy nem ő a bűnös. Talán a partner nem elég figyelmes, talán kapkodó, törtető. Talán a lélek nem tud összesimulni, talán kívülről zavar valami. Lehet oka sok, de a saját alkalmatlanság nem. Az nem, hiszen van olyan, akivel jó. Valakivel, aki szereti, becsüli, fáradhatatlan türelemmel dédelgeti.
Velem nekem jó- mondhatja ez a nő könnyedén. Ha pedig nekem velem jó, akkor létezhet olyan, hogy mással is jó.
Valakivel, aki éppen ilyen szeretettel gondozza, mint én.
DE CSAKIS AZZAL.

Ps: Figyelem itt magam egy ideje, és tudod, rájöttem, hogy rohadtul szeretek a szexről beszélni.
Mondjuk ezt most néhány régi pasim meglepve olvasná, merhogy nem jellemző ez rám párkapcsolatban, sőt, egy ideje már olvasni sem szeretek a szexről, mer csak felbaszom magam a nőgyűlölő női magazinok firkálmányain, akik folyton azzal vannak elfoglalva, hogy nekem még mi a faszt kell beáldoznom a saját testemből és önrendelkezésemből a kapcsolatom érdekében. 

Itt meg az van tudod, hogy az origó ÉN vagyok (és te, és te, és te).
Én döntöm el és mondom ki, hogy mire van szükségem és mi az, amit visszautasítok.
Sőt, ha valaki azzal nyomul, amit én nem akarok, akkor ITT, a Gumiszobában nem én leszek a nyomorultul gátlásos és önző, mikor nemet mondok, hanem ő minősül tahó erőszaktevőnek.
És itt egyébként az összes fasiszta szexuálpszichológus elmehet a vérbe, mert én az ő nőtaposó jó tanácsaikat magasról leszarom.

Baszki ez az egyetlen hely a világban, ahol a saját szexualitásomnak én vagyok az istenkirálya. Ahol én, a nő vagyok a mérce! És te, a nő vagy a mérce.

És barátom, ilyen leosztásban már egészen más a dolog fekvése. Így már értem, hogy a faszik miért rugóznak folyton ezen a témán.
Ott, ahol az elvárásokat és a szabályokat TE határozod meg, és nem feléd áradnak, ott bizony könnyű gátlás és szorongás nélkül a szexről beszélni.
Fogunk is még sokszor.

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Advertisements

18 hozzászólás

  • “a másik ember felfedezése egy út és játék, és akár hosszan is eltarthat, és persze belefér, hogy ha a társam olyan helyre ér, akkor azt mondom, ahhh, ez itt remek!”

    9 év hosszú idő, de nálunk ez pont így történt. Nem ment azonnal, de megérte a belefektetett időt és energiát. Minden együttlét egy új és izgalmas kalandozás kezdete volt. Sok viszonyítási alapom igaz nincs, mivel ő az első és azóta is egyetlen nő az életemben (értsd. nem voltam még mással), de amíg ebben mindketten ennyi örömünket leljük, addig felesleges is azon gondolkodnom, mi lett volna ha…?

    Ismét szuper írás, gratulálok!

  • mabelwheeler

    Ez nagyon odabaszott most, tekintve, hogy ahhoz is pornót kell néznem, hogy magamat megkívánjam.
    Lesz min gondolkodnom, egy darabig. Köszi.

    • mabelwheeler

      Már nincs nyomás, a nyomó kiküszöbölődött.
      Csak még nem tudom elfogadni, hogy ennyire nem kell a szex. De úgy látom, elleszek nélküle.
      Viszont ez a posztod nagyon elgondolkodtat. Rágogatom.

      • Szemtelen Tyúk

        Nem gondolom, hogy kevesebb lennél ettől mint bárki más.
        (Esküszöm, ha nem lenne ez a motívum az életemben, meg a vágy az időnkénti intimitásra, a szorongásfaktorom lemenne tízről kettőre.)

        • mabelwheeler

          Köszi. Én se gondolom, csak hát a megszokás, ugye…
          Nekem intimitásra sincs vágyam, ennyivel előbbre vagyok. (A szorongásfaktor szó tetszik.)

          Engem ebbe a posztban az baszott irtóra homlokon, hogy sose gondoltam úgy a pinámra eddig, hogy az (vagy ő?) a saját örömömre van és nem máséra. Mindig szolgáltam “vele”. Sokkoló.

          • Ezt többen jelezték. Hogy az valami idegen, sőt gyakran gyűlöletes dolog volt számukra. És hogy megnézni se. Ha meg igen, akkor az irtózat.

          • mabelwheeler

            Igen, valami idegen, szükséges rossz. Hú, de szarul hangzik ez, eddig sose fogalmaztam meg.
            Az az érzésem, meg kéne barátkoznom a pinámmal. Feladtad a leckét, Gumiszoba.

            • Amit írsz, az egészen pontosan mutatja, mit tesz a nőkkel az állandó erőszak, a pinafétis és az elvárások. Hogy bmeg már a pinámra haragszom, hogy nem hagynak vele békén, meg hogy nem úgy teljesít, meg hogy nem nyúlhatok hozzá, de oda kell adnom. rajta keresztül jut el hozzád az erőszak, ezért hát őt kezded gyűlölni.
              Lehet te nem, ez nem feltétlen rólad szól, csupán a jelenségről.

  • Na most nem tudom, nevessek vagy sírjak.
    Vannak még olyanok, hogy nehogy ám magadhoz nyúljál közben, mert azzal őt MEGALÁZOD! Tökmindegy, ha csinálod, az ő kedvéért csináld (és közben csak rá gondolhatsz, persze, gondolatrendőrség is van, tudtad?), vagy meg ne csináld, de akkor is neki való megfelelésből ne csináld, a lényeg, hogy se a csinálás, se a nem csinálás nem lehet a te kedved, döntésed, szájad íze szerinti.
    Szóval a nő, aki maszturbál, az
    A.) szerencsétlen picsa, akinek nem jut fasz, oszt így oldja meg, de hát nézz már rá, hogy néz ki, nem is csodálom
    B.) fehérmájú ribanc, nem elég neki a fasz, még itten kaparászik magán, tiszta beteges
    C.) hm de jó, csinálja csak, de csak amíg az ÉN faszom feláll tőle (lásd még: leszbikus szex, külön posztot ér!)
    D.) hm de jó, csinálja csak, de csak ha jól néz ki a csaj és közben nézhetem (m.f.)
    E.) szóval baja van a teljesítményemmel a kis kurvának, hogy rohadna meg
    F.) csinálja, aztán mutassa meg pontról pontra, hogy csinálta, legközelebb kevesebbet izzadok legalább
    G.) felőlem csinálja, de nehogy már el is merje mondani, hogy a jó neki, mert azzal MEGALÁZ (lásd még: E pont)
    Egy a lényeg, hogy az egész női maszturbálás a faszról szóljon pro vagy kontra. Merugye miről másról.

    • Nagyon jól mondod. Ez a cikk meg…kötelező olvasmány minden nőnek

    • “Az egész életed a faszról kell szóljon.”
      Nana! És akkor ki főz, mos, takarít? Nevel gyereket?

    • Kovacs Kriszta

      Leszarom a himek velemenyet!Magamnak elek!Sot le se szarom

  • Jo ez is! 15 ev mulva meglepem a lanyom egy alkalmas eszkozzel! 🙂

  • Ó, életem szívemből beszéltél… 🙂
    Bár az anatómiai kiindulásunk nem teljesen ugyanaz, de ugyanoda érkezünk meg a következtetéseinkkel.Mert csakis az a helyes, ha valaki szeretni tudja a testét. Ahogy én is mindig, szégyen nélkül. Akinek meg nemteccik menjen a rákba, nézzen egy Kovi-filmet, engem meg hagyjon békibe.
    http://transpowerfist.wordpress.com/2014/11/05/cseszhetem-i-can-screw-it/

  • Szemtelen Tyúk

    Lehet, hogy túl vagyok vezérelve, de én abban is látok valamit, ha valaki nem szeret masztizni, vagy a “nem szoktam” halmazba tartozik bevallása alapján.
    Meg az is, aki napi háromnál tud megállni úgy, hogy egyébként partnere is van, akivel rendszeresen szexel.
    (Van, akinek épp az a beteg, ha maszturbál, szerintem az a fura, ha valaki egyáltalán nem.)