Nőkutya, jó kutya (Beszéljünk a nemi szerepekről)

Olyan hülyeségeket olvasok néha, komolyan mondom, hogy az eszem megáll.
Hogy ezek állandóan ezzel a nemi szereppel jönnek, az például már az agyamra megy. Értelmes emberek, bazdmeg! Sőt, tanultak! És akkor agyalnak húszezer évig arról, hogy mi van az emberekkel, és mindig ugyanarra a hülyeségre futnak ki, hogy tudniillik a nemi szerepek így meg úgy. Meg most a nemi szerepek jaj, felborulnak! Összemosódnak. És mi lesz most, úristen!?
Pedig elég csak a szószerkezetet megvizsgálni, hogy lássuk, valahányszor a nemi szerepek fontosságáról beszélünk, brutális jogsértést követünk el. Hát hiszen hogyan követelhető meg egy embertől, hogy az életét szerepbe bújva töltse megtagadva ezzel valódi önmagát, vágyait, késztetéseit? És ha már itt tartunk! Eleve az, hogy szerepnek hívják, nem teszi- e egyértelművé és ordítóvá, hogy hamis, emberhez méltatlan, az emberi természettel ellenkező dologgal állunk szemben?

ÉS EZEK EZT NYOMJÁK A POFÁMBA, BAZDMEG!

Az a nagy helyzet, hogy aki a te nemi szerepedről beszél, azt méltatja, sőt, imádattal csüngeszkedik a női szerep nagyszerűségén, valamint próbálja elhitetni veled, hogy köteles vagy aszerint élni (hiszen valami isteni gondviselés, vagy biológiai determináció erre kárhoztat), az egész egyszerűen nyíltan és rombolón figyelmen kívül hagyja a te személyiségedet, szabad akaratodat, s azt mondja, hogy neked, csupán abból a szerencsétlen véletlenből adódóan, hogy pinával jöttél a világra, máris el kell felejtened saját lényedet és szerepbe kell bújnod.
Egy szerepbe, amit nyilvánvalóan ők alkottak.
Ha pedig ők nekem szerepet és szabályt alkotnak, akkor én azonnal lázasan gondolkodni kezdek, hogy valójában mi a faszt is akarnak tőlem.
Azt ugyan biztos nem, hogy a saját örömömre éljek.
Ilyesfajta nagyvonalúság cseppet sem jellemző rájuk.

Hogy pedig megértsem valódi szándékukat, alaposan a szavaik mögé kell néznem, és újra csak feltenni a kérdést: Mit nyernek azon, ha én a szabályukat követem.

Szóval a tanítás szerint az én női szerepem valami ilyesmikből áll:

Érzelmes, empatikus, odaforduló jellem,
színes, kreatív, sokfelé látó,
gondoskodó,
a családi tűzhely védelmezője,
a világba szépséget, kellemet, örömöt képes vinni,
a termékenység istennője.

Milyen szépen hangzik ez, ugye? Szinte látom magamat üdvözült mosollyal az arcomon, ahogy a szépen a megterített asztal mellett ülünk, én egy finom mozdulattal végigsimítom a Férfi hátát, gyermekeim vidám szökdécseléssel tartanak felém, az én ölelő karjaimba, miközben persze olyan vagyok, mint az otthonom ékszere, egy kiállítási tárgy. Minden pillanatban kiszegezek valami csecsebecsét a falra, varrok egy új kanapé huzatot, virágokat ültetgetek, melyek illata belengi a házat. Eközben boldogsággal tölt el, hogy szeretteim jóllétéért megvonom a magam szükségleteit, mert hiszen mindezért kárpótol az ő elégedettségük.

Hát tényleg gyönyörű, mondhatom.
Ez itt pont az a nő, akit akár egy szaros reklámfilmben is láthatok. Igen az, aki a visszeres lábait bekrémezi valami fossal, és aztán széles vigyorral tálalja fel a vacsorát.
Meg aki mosolyogva kanalazza a gyógyszert, mer “az anyák nem lehetnek betegek”, ugye.
Szép, nem?
Csak az a baj, hogy a reklám sosem folytatódik. Már nem mutatja a 8- 10 év múlva leszürkült, megfáradt, kiégett nőt, aki falra mászik az eddigre kellően erőszakossá nevelődött gyerekei mellett, aki összerezdül jól szituált, karrierjében kiteljesedett férje telefonjának minden pittyenésére, hiszen sohasem tudhatja, éppen melyik szerető küldött üzenetet.
Hm, ezeket valahogy mindegyik reklámból kihagyják.

Az igazságosság jegyében nézzük meg a férfiak nemi szerepét is. Azt, amit nekik kínál a Rend. Mert biza, nekik is van olyan. Állítólag erősen terheli is őket az. Kapnak tőle infarktust, meg nem is élnek sokáig.

Szóval a férfi a hős, a katona, a lovag és a király.
Gondoskodik szeretteiről (mármint dolgozik és pénzt keres, nem a pelenkát mossa, nyilván).
Ő a gondolkodó, az ész orientált.
Az irányító.
A gyengébbek védelmezője.

Hm, ez igen. Legalább olyan tetszetős, mint a női szerep.

Én meg lefordítom most akkor magyarra ezeket a kitételeket, hogy értsed és megértsed, miért is erőltetik olyan erőszakosan azokat a bizonyos szerepeket.
Kinek áll érdekében, hogy tartsd magad hozzájuk?

A női szerep tehát azt mondja, hogy bármilyen szomorú, rosszkedvű, dühös és frusztrált vagy, szereped szerint uralnod kell ezeket az érzéseket. Egyszerűen nem fér bele az életedbe a harag vagy az elégedetlenség, de még egy heves elméleti vita sem. Semmi olyan, ami nem elfogadó, ami a nálad erősebbel ellenkező. Ez nem passzol a szerepeddel, nem nőies, így ha mégis elborít az indulat, illik bűntudatodnak lenni és szégyenkezni, amiért átlépted a határokat.

Te óvod a családot, ergo ne tekints ki, ne legyenek egyéb vágyaid, oldódj fel, elégedj meg, neked itt a legjobb a négy fal között. Simítsd el a gondokat, tekints el, ha igazságtalanság ér, egyensúlyozz a békéért, mert ha ez billen, akkor az azt jelenti, már megint vétettél, nem jól hozod a szereped, gyenge és kevés vagy, a tűzhely melege kihunyóban.
A te hibádból.

Állítólag (olvastam ilyet) szociológusok kimutatták, hogy a nő érzelmi lény. Ez is látszólag pozitív tulajdonság, ám valójában azt jelenti, hogy a döntései nem relevánsak, azokat nem kell különösebben figyelembe venni, merhogy csak minimális logika szorult belé, leginkább a pillanatok érzései irányítják. Továbbá ez neked is üzenet arról, hogy te se vedd komolyan a saját gondolataidat, hisz nincs azokban rendszer, csupán érzelem. Ha valami nem tetszik, az semmiség, butaság, csak várjál higgadtan, kapjad össze magad, amíg lenyugszol és majd valaki, aki tud ésszel gondolkodni, megmondja, mekkora hülye vagy. (Milyen jó, hogy ott a kiegészítőd, a Férfi, aki ezt majd meg is teszi).
Egész jó, nem?

A nő gondoskodó – mondják ezt pátosszal, s te elhiszed, hogy ez dicséret. Igyekszel, hogy te legyél az a nő, aki valóban gondoskodó. És már kibaszottul gondoskodó is vagy, de annyira bazdmeg, hogy még azt se veszed észre, hogy te megszakadsz, miközben a piócáid híznak melletted. A te véreden.
Ajjj, micsoda kiteljesítő szerep, te!
Élvezed, ugye?

És hát a termékenység… Nahát, a termékenység a legfaszább pontja ennek a fostengernek.
Tudod, mikor Müller Péter új könyvének bemutatóján voltam, és akkor ő valami eszméletlenül tejszínhabos pátosszal mondta, hogy a nő, sőt, a NŐŐŐŐ a teremtés csodája, mert ő tudja létrehozni a GYERMEKET, akkor abban a kibaszott teremben rajtam kívül egyetlen nő se volt, akinek eszébe jutott volna, hogy bazdmeg egy tarisznyarák is képes erre a marha nagy teljesítményre, szóval szerintem kurvára nincs ebben semmi extra, hacsak az nem, hogy a te mákonyos maszlagod gyakorlatilag feljogosít téged arra, hogy az én méhemben és szaporodási hajlandóságomban turkáljál.
Erre meg én egyet tudok mondani: ANYÁD.

Gondolkodom itt azon, hogy elemezzem- e még azt a csodálatos pontot, miszerint a nő az élet szépsége, a látvány, a kellem… és minden más faszok. Merhogy ez meg azért kurva jó (nekik), mert ha te elfogadod ezt a szerepet, akkor az összes fentebbin kívül még az is van, hogy egy életen át nyomorgathatod maga a célból, hogy az ő ízlésüknek megfeleljél. És ha meg megfelelsz, akkor meg viselheted az állandó nyomulásukat, erőszakoskodásaikat, és azt a szépséges mondatot, hogy te milyen fertelmesen sokba fájsz, mer te állandóan költöd a pénzt a kozmetikusra, fodrászra, fogyókúra szarságra, amely marhaságaidból egyébként javarészt férfiak élnek királyi módon.

Ná, Brávó.
Íme a női szerep amúgy gumiszobásan lefordítva embernyelvre.
De nem is én lennék, ha nem vizsgálnám meg ugyanilyen alapossággal a férfiak – állítólag borzalmas terheket jelentő – nemi szerepét.

Szóval:
A férfi tehát gondoskodik szeretteiről, mindezt munkával teszi.
Húha… ez igen. Magyarul barátom el kell neki járni dolgozni, ottan teljesíteni, és – ha lehet – karriert építeni.
Értem.
És akkor ezzel meg az van, hogy mivel ez nemi szerepnek van titulálva, muszáj feltételeznem, hogy család és nő és gyerek nélkül meg se történne. Vagyis hogy az ő munkáját semmilyen személyes cél nem motiválja, csupán az, hogy családja van.
Muhahaha!
Csak kérdezem: Vajon mivel töltik idejüket azok a férfiak, akik senkiről sem gondoskodnak? Azok talán nem dolgoznak?
Jééé, és a nők, akik sokkal kevesebb pénzért a gondoskodás, páváskodás, kreatívkodás, tűzhelyőrzés mellett dolgoznak is még, akkor ők most mit csinálnak? Talán ez valami hobbijuk? Vagy akkor ők most megsértették a szerepüket és hirtelen nagyon férfiak lettek? Vagy hogy van ez?

Itt szeretném egy mellékszálon megjegyezni, hogy én pl tökre értem a férfiakat, akik munka és karrier mellett nem nagyon fordítanak gondot a családjukra. Mer tudod úgy van ez, hogy ha az ember szereti a munkáját, akkor az elég sok építő energiáját felemészti. Én pl annak ellenére, hogy nő vagyok, úgy vélem, hogy 22 gyerek tanítása és nevelése sokkal nagyobb felelősség, mint a magam jóval kevesebb számú porontyának napi szintű irreális tutujgatása. Egyszerűen számszakilag jelentősebb és fontosabb. Arról meg ne is beszéljünk, hogy több ezer ember gondolkodásának inspirálása írás által – na, az mekkora felelősség.

Mikor pl én ezekkel a dolgokkal foglalkozom, akkor a saját gyerekem nyígása, vagy a vasalás, vagy a családi tűz lobogása nagyjából fényévekre van tőlem, és inkább hátráltat abban, amit csinálok, semmint örömmel töltene el.

És ha mindezt egy férfi mondaná, akkor azzal nem is volna baj semmi, de mivel én egy nő vagyok, ilyen kijelentéssel átlépem a szerepem, kilátásba helyezem a férfiak felé azt az elvárást, hogy a hétköznapi terheket legalább részben átvegyék tőlem, sőt, jelzéseket teszek arra nézve, hogy a szerepem által előírtnál sokkal fontosabb dolgokat csinálok.
Már szinte férfivé vedlem magam, ezzel pedig veszélyeztetem az ő kiváltságaikat, sikerhez való jogukat.

És ez veszélyes a Rendre nézve, hiszen a példámon (a semmiből előjön egy háziasszony, és megmondja az akármit) erősödve sok nő érezhet ugyanígy, porolhatja le a maga álmait, és sodorhatja a tönk szélére a Rendet (amit jómagam egy fényesre szidolozott bárddal herélnék ki fejeznék le legszívesebben).

De hagyjuk is a nőket. Irány vissza a férfiak szerepeihez.

A férfi ugye, az elme.
Ezt különben kurvára nem értem, mert jómagam alig ismerek felvilágosult és VALÓBAN értelmes férfit. A férfiak általában olyan egyszerűen gondolkodnak, mint a bot. Ha ezt a produkciót nevezzük tiszta értelemnek és logikának, akkor azt javaslom, most azonnal zavarjuk ki mindet a parlamentből, mert akkor mi a végső pusztulás felé rohanunk.
Továbbá a férfiak jó része tocsog az előítéletekben, úton útfélen cigányozik, buzizik és a nőket fikázza, amely viselkedés nekem mérhetetlenül visszataszító, beszűkült, ostoba, sőt, félelmetes. 

Most csak úgy megkérdezem nagyon szerényen, hogy ezek a férfiak hol a rákba képviselik a világ értelmét?
Ennek ellenére a szerepük felhatalmazza őket arra, hogy a nők értelmét kétségbe vonják és azt képzeljék, hogy náluk senki jobban nem gondolkodhat.

Mindez, amit leírtam, szinte törvényszerűen hozza azt a lehetőséget (amit persze szintén a szerepük kínál nekik és élnek is vele boldogan), hogy bátorságra kaphatnak és irányíthatnak.
Leginkább szarul, egyébként. Mert amennyiben értenének az irányításhoz, akkor nyilván kis országunk sem itt tartana, de mondok jobbat, talán a családok sem pusztulnának ilyen erővel, mint manapság.

Szóval az van úgy összességében, hogy ez a nemi szerep egy kurva nagy hülyeség, ráadásul csak azért találták ki, hogy neked lenyomják a torkodon a saját hatalmukat, és kutyát csináljanak belőled, miközben a “gazdáid” elméletekkel támogatva szívhatják el az életed.
Ez a szánalmas szerepjáték elvesz a nőtől és ad a férfinek. Ha megeszed a szarukat és vállalod a felkínált szerepet, még meg is dicsérnek, csak tudod az sem olyan, ahogy ember az embernek gratulál, inkább hasonlít Rexi buksijának simogatásához.

A nemi szerepek hangoztatása csupán arra jó, hogy a nőket elhallgattassa, s a férfiaknak muníciót adjon saját hatalmuk megerősítéséhez.
És én épp ezért nem tudom sajnálni őket, ha ez nyomasztja a kis gyenge lelküket. Nem fogok arról értekezni százezer év múlva sem, hogy mekkora nyomás nekik az a bizonyos gondoskodás, meg irányítás, meg hatalmaskodás, meg mások eltaposása.

NEM TUDOM ŐKET SAJNÁLNI.

Inkább sajnálom azokat a férfiakat, akik ezt az “elképzelhetetlenül nagy  nyomást” egész egyszerűen leteszik, a nőre társként tekintenek, annak döntéseiben megbíznak, vele egyenrangú kapcsolatot ápolnak. Őket bizony sajnálom olykor, mert őket ez a sok nagyképű faszkalap gyengének, pipogyának, papucsnak, balfasznak titulálja. Pedig ezek az igazán erős férfiak, sőt, a Férfiak. Őrájuk barátom, én feltekintek. Bár még arra sincs szükség, hiszen ők annyira erősek, hogy itt vannak mellettem és nézzük egymást azonos magasságban.
Ők nem félnek attól, hogy valamit veszítenek.

Közben pedig azokra a nőkre sem tudok haragudni, akik ezt az egészet megeszik és még tapsolnak is hozzá. Mert én azt látom, hogy az erőszak és a manipuláció olyan méreteket ölt minálunk, hogy az ritkaság, ha valaki átlátja. Folyton figyelned kell, de ha meg figyelsz, akkor nem lankad benned a harag és a nőietlen düh, mert bármerre nézel, a saját megaláztatásodat látod oly ordító durvasággal, hogy ütni tudnál érte. De még csak meg sem teheted, hiszen a szereped nem engedi.
Te nő vagy, és kedves, és lágy, és halk szavú.
Egy igazi szelíd kiskutya.

 (Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

 

Advertisements

77 hozzászólás

  • Ez bearanyozta a reggelimet. 🙂 próbálom berakni azt a képemet, ahol pont a nagy S-t alakítva bontottam a nemi szerepeket. 🙂

    • Na, akkor itt a délelőtt ígért képtelenség. 🙂

      Vagy éppen amikor a Conchita témán ment a halálhörgés, siralom (mert ugye ő aztán tényleg keményen a szájába lép a nemi szerepeknek a puszta megjelenésével is) akkor meg ezt produkáltam, egy korábbi képemből, amikor csak úgy gyorsan kellett összekapnom magam:

      😀

      • Én már anno a fészen is imádtam a T-s szerkódat, szerintem nagyon jó!
        (A gyerekem Conchitára csak annyit mondott, hogy neki végül is mindegy, hogy fiú-e, vagy lány, mert jól énekel, és ha neki így jó és boldog, akkor jó.)

  • Kikérni egy nő véleményét minden fontosabb döntés előtt (és itt nem az édesanyámról, hanem a páromról van szó), ezzel párhuzamosan pedig leosztani a szerepeket a kapcsolaton belül, mennyire tekinthető “életképes” megoldásnak? Van ugyanis, hogy kicsiny életem egyetlen kis szerelmével próbálok összhangban hozni döntéseket, bár ő sosem utasította el a tipikus női szerepet, amibe az is beletartozik, hogy a férfi valamilyen szinten irányt mutat (ez így leírva elég rosszul néz ki). Nem irányítok, csak próbálom olyan irányba vinni a dolgokat, hogy az mindkettőnknek jó legyen. Itt vissza is térnék az alap kérdéshez, hogy ebben elégséges-e az, hogy kikérem a tanácsát és nem csak úgy hobbiból, hanem igenis értékes irányként, a saját véleményem akár meg is változtatva, közösen döntünk?

    • Amiről te beszélsz az nem közös döntés. Árulkodó a megfogalmazásod is: próbáloM olyan irányba vinni a dolgokat, hogy mindkettőnknek jó legyen – azaz TE viszed a dolgokat olyan irányba, amiről esetleg gondolhatod, hogy az mindkettőtöknek jó, de a csajod a lófaszban sincs az egészben.
      Mindeközben te tetszeleghetsz abban a szerepben, hogy te kikéred az ő véleményét is. Abba viszont nem gondolsz bele, hogy eleve a “kikérem a véleményét” aktusa magában foglalja, hogy az én dolgom dönteni, meg az utolsó is az enyém, de azért megkérdezem őt is. Van ebben jó adag fölény meg atyáskodás. Én mondjuk egy tízéves gyerek véleményét kikérném, hogy hova menjünk nyaralni, aztán döntenék. De a társamnak nem a véleményét kérném ki, hanem együtt találnánk ki az egészet. Nem tudom, érted-e a különbséget.

      • Köszönöm szépen a választ, akkor mennék is tovább a következő, engem érdeklő kérdésre. Hogyan lehet ezt megvalósítani olyan formában, hogy az valóban közös döntés legyen? Valakinek fel kell dobnia magát az ötletet, hogy aztán abból lehessen valamerre építkezni. Tény, hogy általában én vagyok az, aki ötletel, de nem azért mert ennyire akarok, hanem csupán a párom valamivel visszafogottabb és nem az a “megmondom mit csináljunk” típus. Nem mondom, hogy nincsenek ötletei, amiket nagyon szívesen meghallgatok és én is igyekszem hozzátenni a saját véleményem, mert ugye ez kétoldalú dolog kell, hogy legyen (vagy ebben is tévúton járnék?), de ebben az esetben például ő hozott egy döntést, amiben kikérte az én véleményem.

        • Az együtt élés során nem biztos, hogy minden egyes döntést nagyon konszenzussal kell meghozni. Nagy horderejűeket igen, kisebbek esetében nem az jelenti az egyensúlyt, hogy minden nap félórát megy a társalgás azon, hogy mi legyen vacsora vagy melyik DVD-t nézzétek meg. Hanem az, hogy hol ez, hol az a kezdeményező. Az meg a másik, hogy valóban vannak személyiségtípusok, NEMTŐL FÜGGETLENÜL. Nem biztos, hogy rá kell görcsölni arra, hogy mondjuk havi átlagban mindig azonos számú kezdeményezés induljon a két féltől, nem baj, ha az egyik aktívabb, csak ne magyarázzuk ezt nemi szerepekkel.
          Viszont azt is állítom, hogy a kevésbé aktív embert kicsit feldobhatja, ha azt tapasztalja, hogy a (kisebb számú, esetleg kisebb jelentőségű) kezdeményezése megértésre, együttműködésre talál, vagy ha éppen nincs is egyetértés, azt egyenrangú félhez méltóan közlik vele, nem letorkolva. Meg az is, ha az aktívabb fél valóban figyelemmel viseltetik az ő megjegyzéseivel, akár ellenérveivel szemben.

          • Köszönöm szépen! Akkor az irány már ezek szerint jó, a kivitelezésben még van mit finomítani. Még mindig jobb megpróbálni kérdezni és változtatni, mint hagyni úgy ahogy volt, ami láthatóan rossz és nyilvánvalóan nem szolgálja kölcsönösen mindkét fél érdekeit. A nemi szerepek elválásától mindig próbáltam tartózkodni, valóban a fentebb látható cikk okai miatt, amit igaz ilyen szépen és részletesen nem tudtam volna megfogalmazni, de mélységesen egyet tudok érteni a mondandójával.

            • 🙂 Igen, már az jó irány, hogy felteszel kérdéseket, és nem azért, hogy a válaszok téged igazoljanak, vagy jól beléjük köss, hanem kíváncsian. A legszebb az, hogy a pasik, akik tényleg képesek így gondolkodni, sokkal jobb életet élhetnek – feltéve, ha nem az az életük célja, hogy ne kelljen nekik mosogatni meg teregetni.

        • Bennem az merült fel kérdésként, hogy nem lehet, hogy azért is visszafogottabb esetleg a párod, mert megszokta, hogy esetleg nincs általa érzékelhetően átütő sikere az ő ötleteinek?
          Itt csatlakoznék blacihoz, ha a párod az, aki úgy érzi (ez fontos!), hogy ha felvet valamit, akkor megérted, és ugyanannyira validnak tekinted a nézőpontját, tapasztalatait, szükségleteit, érzéseit, mint a sajátodat, és ebből az irányból próbálod megközelíteni az adott téma megbeszélését, akkor egy idő után lehet, hogy bátrabban mer kezdeményezni. Ha van benne egy adag introvertáltság, akkor erre valószínűleg szükség van.
          Esetleg próbáld meg kimutatni, hogy őszintén örülnél, ha ő mondana ötletet és te segíthetnél annak a megvalósításában.

    • szerintem ez az adott pártól is függ. nekem (nekünk) az működik, amikor együtt megbeszéljük a paramétereket, hogy ki mit gondol, mit érez, aztán mindenki elmondja, hogy szerinte mi a megoldás, aztán azt is megbeszéljük, esetleg tovább gondoljuk, módosítjuk, behozunk még új szempontokat, és általában lesz a megoldási lehetőségeknek egy pár verziója, amiben már nem annyira jellemző, hogy kinek a javaslata volt, de végül azt választjuk amit a legjobbnak gondolunk mindketten külön-külön is. ebbe simán belefér higgadt dumálás, vagy röhögős folyamat, vagy egymás szenvedélyes anyázása is, az ügyek jellegétől függően.
      bennem az, amit írsz, hogy végül te irányítasz, az felnyomja a pumpát, pedig szerintem értem, hogy mit mondasz és azt is, hogy ez miről szól, és azt is simán el tudom képzelni, hogy a partnerednek pont így jó ez, csak én tök más típus vagyok. ezért is írom, hogy ez nagyon párfüggő dolog szerintem.

      meg még az is van, vagyis azt látom a saját működésünkben a társammal, hogy ezek a folyamatok elég fajsúlyos személyiségfejlesztő ízék is, mert mindkettőnknek nagyon bele kell néznie saját magába. semelyikünk (legalábbis elvileg) nem háríthatja át a döntésből eredő szopás felelősségét a másikra, sem az aki az “irányító” szerepű (merthogy végül nekem kell dönteni) sem a “passzívabb fél” (merthogy majd a másik eldönti). most ezt asszem nem tudom elég pontosan leírni, de valahogy úgy érzem, hogy ha nincs ilyen általános irányító és passzív szerepkör, akkor az sokkal nagyobb felelősséget tesz mindkét félre, és csökkenti a hárítás és szőnyeg alá söprés lehetőségét. nem biztos, hogy ez így van, most csak hangosan gondolkozom.

      és még valami, hogy nálunk az is van, hogy a társam és én is nagyon erősen szabadságszerető emberek vagyunk és elég jól elvagyunk a saját dolgainkkal (pontosabban mindkettőnknek szükségünk van arra, hogy legyen saját terünk/életünk), tehát egyrészt képesek vagyunk meghozni a saját döntéseinket, másrészt egyikünknek sincs igénye a másikon való uralkodásra. vagyis nemi szerepekre lefordítva az én férfi partnerem egy nagyon erős és autonóm lélek és egyáltalán nincs szüksége arra, hogy velem szórakozzon, nem belőlem meríti az erejét, sőt valójában macerásnak tartja amit a férfiak a nőkkel csinálnak, az uralkodást, a manipulációt. de ez mondjuk olyan szinten is, hogy szívesebben csinál magának kaját, mint hogy tőlem várja, egyrészt tudja hogy mit akar enni, hogy mikor, és ha én csinálok kaját akkor nem biztos hogy az van és akkor amikor neki jól esik. ez nem túl jó példa, de majdnem, meg kicsit ki is sarkítottam. de abból például szokott vita lenni, hogy ha főzök, akkor jöjjön és egyen, ne mást egyen, pláne hogy a gyerekek is ne azt a példát lássák, hogy bele lehet szarni, ha anyuci görcsölt a főzésen. (ez fordítva is áll, ha ő főz akkor ne szarjunk bele, hanem együk azt.)

      szóval összegezve szerintem nálunk nincs ilyen klasszikus irányító fél, hanem mindig az adott helyzetben dől el, hogy melyikünk személyiségéből jön ki több használható ötlet az adott szituáció megoldására. ez mindig elég dinamikus, és az adott helyzettől függ, mások az erősségeink és a gyengeségeink, és mindkettőnknek asszem jó megélni, hogy amikor gyengének/kevésnek érezzük magunkat egy ügyben, akkor a másik erősebb, és lehet rá támaszkodni.

      • Köszönöm szépen! Ez a rész különösen átjött: “mindkettőnknek asszem jó megélni, hogy amikor gyengének/kevésnek érezzük magunkat egy ügyben, akkor a másik erősebb, és lehet rá támaszkodni”. Így belegondolva, valóban vannak olyan dolgok, döntések, helyzetek az életben, amit egyedül, párom támogatása nélkül nem biztos hogy meg tudnám úgy lépni, ahogy azt vele teszem.

  • nagyon jól beszélsz sister! öröm olvasni.

  • “abból a szerencsétlen véletlenből adódóan, hogy pinával jöttél a világra, máris el kell felejtened saját lényedet és szerepbe kell bújnod” -mennyire igaz! sajnos…

  • “Közben pedig azokra a nőkre sem tudok haragudni, akik ezt az egészet megeszik és még tapsolnak is hozzá”
    Hohó! Egy részük, nagy részük úgy, ahogy mondod, erőszaknak, akárminek engedve. De! Mi van azokkal – és bizony pont az a blog gyanús nekem -, akik azért tapsolnak hozzá, mert megtalálták a módját, hogyan lehet – relatív – hasznot húzni, dörgölőzni? A Stephen-ekre (Samuel L. Jackson) sem haragszol?

    • Jó, értem, de azért bőven vannak, akik előnyökért állnak a másik oldalra, gyakorlatilag azt képzelik, hogy ezzel sikerül a fasz megfelelő oldalára kerülni – pedig nem.
      Természetesen azt sem képzelem, hogy az a kis számú Stephen akármennyire is mentené a Calvin Candie-ket.

      • Itt volt elvileg egy válaszom, de nem látom. Szóval, hogy a nők, akik előnyt kovácsolnak. Az van, hogy a férfiak akarják megvenni a pinát, és ők kínálják, sőt tukmálják a fizetőeszközeiket. Aztán meg felháborodnak, ha a nők azt mondják, ha ez kell bazdmeg, akkor ezt kapod. Továbbá, ha a nők épp oly könnyedén tudnának stabil egzisztenciát teremteni maguknak, mint a ffiak, akkor nyilván az öntudatuk és az önbecsülésük is nagyobb lenne. Jobban és könnyebben mondanák azt, hogy bmeg a pénzedet.
        És persze nemcsak pénzzel vásárolnak a ffiak. Ha a feleség azt tapasztalja, hogy a férje csak akkor tesz a közös otthonért, ha utána pinát kap, akkor szinte törvényszerű, hogy az állandó zsolozsmázás, könyörgés helyett a jóval egyszerűbb zsarolás- jutalmazás idomítási módot fogja választani.

        • Teljesen egyetértünk. Nem véletlenül emlegetem a Django …-t. Egyértelmű, hogy a rendszer “gyártja” a Stepheneket, alapvetően a rendszer fenntartóinak a felelőssége. Mégsem tudok nem haragudni mondjuk a Nők Lapja női munkatársaira (is! A férfi munkatársakra még jobban).

  • Faszt! Én nem vagyok nő! 😀

  • A bejegyzés egy pontján nem voltam biztos abban, hogy most valóban a gumiszoba, vagy egy, az antik világ pantheonjaival foglalkozó történelemkönyvet olvasok.
    “Érzelmes, empatikus, odaforduló jellem,
    színes, kreatív, sokfelé látó,
    gondoskodó,
    a családi tűzhely védelmezője,
    a világba szépséget, kellemet, örömöt képes vinni,
    a termékenység istennője.”
    Ez kérem, Ceres, Héra, Ízisz, és további megfelelő istennők jellemzése. Azonban ha valamit a monoteizmus felé okkal vádként hozhatunk fel, akkor az a kizáró jelleg. Ez a női princípiumok egyik, az unalomig ismert arca. De mi van az árnyaltabbakkal? A fúriával? A gyermekeit, teremtményeit, alkotásait védelmező erővel? Mert azt hinni, hogy a védelmezés kizárólag férfi princípium lenne, némileg a körülményeket figyelembe nem vevő attitűd.

    • ” A fúriával? A gyermekeit, teremtményeit, alkotásait védelmező erővel?”- Oh, hát igen! Ez még egy plusz feladat valóban. Szóval védelmezni a gyereket akkor is, ha pontosan tudod, hogy egy kis szarházi (mert olykor tényleg az). és persze az anya megy be az iskolába a nagyhatalmú tornatanárral vircsaftolni, ha úgy adódik, őt állítják sarokba, mert az apának addig már nem terjed ki a védőszárnya. Ez a fajta princípium meglehetősen hamis nekem és igencsak megterhelő.

  • Én amúgy pont abba zavarodtam bele nagyon sokáig,nagyon sokszor, és utáltam magam miatta rettenet mód, hogy akartam csinos, szép, basznivaló lenni, de úgy 18 éves koromig nem voltam az. Aztán az lettem. És utáltam magam, mert nem szeretett senki megsem, csak meg akartak baszni.
    Most meg nem vagyok jó asszony, jó feleség.
    Nem vagyok jóságos. Kurvára nincs hozzá kedvem, baszod.

    • Ugye? Nem lehet nyerni. Ha nem akar megdugni senki akkor azert szar, ha meg akarnak dugni akkor meg azert mert CSAK meg akarnak dugni de mast – valodi erzelmeket, szeretetet, elismerest, tarsat – akkor se kapsz. Sot, ha ferjhez mesz akkor se garancia, leginkabb akkor is elvart dolog a szex, ha van kedved hozza ha nincs.

      • “Nem lehet nyerni.” Ez a lényeg. Sosem nyerhetsz, mert mire az egyik elvárással végzel, ott a másik. Nincs nyugalom, nincs elégedettség. Sosincs vége. Épp, mint a takarítás.

  • “Ez a szánalmas szerepjáték elvesz a nőtől és ad a férfinek.”
    Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy a házasságban élő nőknek rosszabb az egészségi állapotuk és a közérzetük, mint az egyedülállóknak, ellenben a férfiak életkilátásait a házasság javítja. Ők tovább élnek mint az agglegények. Ilyen statisztikai adatok után én már csak röhögni tudok azokon a megállapításokon, hogy a házassággal a nők nyernek igazán. Majd elhiszem, ha ez megjelenik a adatokban is!

    • képvselőné

      Amilyen egy ünneprontó rohadék vagyok, ezt a statisztikát minden esküvőn ismertetem az ifjú pár számára. (Lehet, hogy előtte kéne.)

      • És nem hiszik azt, hogy poén vagy, hogy te találtad ki? 🙂

        • képvselőné

          Szerintem asziszik, poén 😀

          • képvselőné

            Á, úgyis te lennél a megkeseredett picsa, aki elvesztette a kapcsolatot a nőiességével.
            Jó, egy kicsit túloztam, csak azoknak szoktam ecsetelni a statisztikát, akikben látok fantáziát és akik talán nem értékelik rosszindulatnak a poénkodásomat. Tegyük hozzá, hogy csak ilyen emberek esküvőjére szoktam elmenni, mivel a kárörvendés vígaszához csak végső esetben folyamodom.

  • Probaltam utananezni hogy a nemi szerepek koncepcioja hogyan alakult ki es foleg miert. Sokfele elmelet letezik de abban mind egyezik hogy a nemi identitasunk tobb dologbol all – egyreszt a hormonjaink es agyi funkcioink hatarozzak meg – ezek masok ferfiaknal es noknel – masreszt a kornyezet, mikro es makro. Engem az erdekelne hogy milyen aranyban hat rank a kornyezet es mennyire szamit a biologia-faktor. Ha barki tud errol erdekes tanulmanyt legyszi linkelje. Koszonom.

    • Meg egy meg fontosabb kerdes… Ok hogy a lanyok babaznak mondjuk – nagy tobbsegben, a fiuk meg haborusat jatszanak gyerekkorukban.Tegyuk fel hogy ez egy biologialag determinalt dolog. De ebbol vegul hogy jutottunk el odaig hogy a no hazicseledkent kiszolgalja a pasit? Meg ha van is ez az eleve elrendelt nemi identitas – amire szeretnek bizonyitekot latni – abbol hogy jon az hogy a ferfi felsobbrendu es neki tobb jar? Es ez van mar evezredek ota, de miert es hogyan alakult ki? A kevesbe empatikus ferfi evezredek ota elnyomjak a not mert mig a no tarsat keres addig a ferfi csak a sajat boldogulasat nezi es a not mint eszkozt felhasznalja erre? Es utana mikor evezredekkel kesobb elgondolkozott hogy vajon miert alakult ez igy ki azzal magyarazta hogy hat ez mindig is igy volt meg kulonben is igy szuletunk? Csak egy teoria, kivancsi lennek velemenyekre ezzel kapcsolatban.

      • Sehonnan nem jön, csak a rendszer működéséből. Tudod, azt is mindig írják, hogy a nőnél van a gyerek helye, mert a nő foglalkozott mindig is a gyerekkel, ezért ösztönösen blabla. Aztán tessék, mit olvasok egy majd 35 évvel ezelőtti könyvben (Balogh János, talán a Bioszféra-expedíció): a pápuáknál (lényegében kőkori szinten levő társadalomról van szó) a férfiak gyakorlatilag ugyanannyit foglalkoznak a gyerekekkel, mint a nők, a fiúkkal még többet is. Nesze neked.

        • Pontosan (Effi Briest). És minél patriarchálisabb a társadalom, annál inkább az apánál marad.

        • Olvastam egy nagyon érdekes és megdöbbentő tanulmányt erről, hogy azokban a társadalmakban nem születik elég gyerek, ahol a gyerekek felnevelése nem hoz többé hasznot a szülőknek. Mert nagyon szépek a magasztos eszmék (jaj, istenem fogy a magyar, nem lesz elég adófizető) de addig amíg nyilvánvalóan hatalmas szívás anyagilag a gyereknevelés, sőt több gyerek bevállalása egyenlő a szinte biztos elszegényedéssel, addig a társadalmi hasznosságot nem lehet számon kérni az egyéneken. Így rögtön világos lesz miért tekintettek a lánygyerek születésére istencsapásaként. Mert míg a felcseperedett fiúk, munkára fogva hasznot termeltek a szülőknek (sőt azok feleségei is), addig mindenki tisztában volt vele, hogy a lányaik más családoknak jelentenek majd dolgos és munkára fogható kezeket. Szóval tetszik, nem tetszik, de mivel ez üzlet volt mindig is, ezért amíg a gyermektelenséggel sokkal jobban lehet járni anyagilag, nagy változás nem várható a demográfiai adatokban.

          • tavasztunder

            Szerintem azért születik kevés gyerek a nyugati társadalmakban, mert a régi modelleket meghaladtuk, de nem sikerült újat kidolgozni arra, hogy most már a nők is dolgoznak, és ez alatt azt értem, hogy legtöbbször ezt nem otthon teszik. Nyilván sarkítok, de míg régen volt a házimunka és a gyereknevelés és nem az anya egyedül, hanem a közösség nevelte fel a gyereket, ma van a munka, a házimunka és a gyereknevelés, és elég sok esetben a semmi segítség. Ez akárhogy is nézem többlet meló a nőknek, és nem csodálom, hogy nem akarják bevállalni ezt a szívást.

            • Ez így van, mikor jól jöttek a dolgozó nők a gazdaságnak, akkor nem felejtették el nyomatni, hogy minden férfimunkát el tudtok ti nők is végezni. Menjetek szépen a gyárakba, de ott van példának a Nők Lapja is, ami címlapon hozta a traktoroslányok fotót. Viszont közben azt “elfelejtették” reklámozni a férfiaknak, hogy kössétek szépen fel a gatyát mert bizony, ha természetesnek veszitek, hogy immár az asszonyok is dolgoznak a munkahelyeken, akkor nektek is legyen ugyanolyan természetes a házimunka! Na, ez az, ami érdekes módon mind a mai napig kimarad a reklámokból. Nincsenek mosógépet reklámozó férfiak, de mintha a takarítószereket is csak és kizárólag nők tudnák használni azóta is. És ez már a gyerekjátékok esetében is így van, nézzétek csak meg a karácsonyi reklámújságok ajándékötleteit. Ott vannak a csilivili kiskonyhák, porszívók, mosógépek (természetesen rózsaszínben, hogy még véletlenül se keverje össze az ostoba szülő melyik gyerekének is veszi és nehogy véletlenül a fiából neveljen házicselédet az idiótája). És hiába mondod azt, hogy te ebbe nem vagy hajlandó beszállni és te aztán majd nem így neveled a gyerekeidet. Azért látják ők pontosan melyik játékot kinek is szánják, melyik van az üzletben a fiús játékok között és melyik a lányos részen. Azt hiszem, talán Svédországba kellene költöznünk, hogy ezt a fost kiiktassuk teljesen.

            • tavasztunder

              Szerintem fogamzásgátlás mellett is növekedne a szülési hajlandóság, ha lenne egy működő modell és nem futna ki sok esetben az anyarabszolga, munkarabszolga és háztartásicselédrabszolga kombóra a dolog.

          • plusz Magyarországon pl. 1997-ig (nem elírás!), a házasságon belül legális volt a nemi erőszak. nem volt büntetendő. erre szokták mondani intelligens férfiak, béna vigyorral vicceskedve, hogy “a régi szép időkben”.

            régen nem azért volt sok gyerek, mert a nők akarták, hanem mert nem volt más választásuk. falusi néniktől hallottam, hogy már azt sem bánták ha a férjük mást kúrt, csak őket ne kúrja, mert nem akartak több gyereket szülni.
            minden(!) olyan országban, ahol a nők hozzáférnek fogamzásgátláshoz, azonnal rohamosan leesik a születésszám. a mostani fejlődő országokban gyorsabban, mint a mostani fejlett országokban akkor, mikor még azon a gazdasági fejlettségi szinten voltak mint a mostani fejlődők. szerintem nem az az izgalmas kérdés, hogy most miért nem szülünk, mert arra megvan a válasz: mert hülyék lennénk. azt fontos megérteni, hogy régen sem az anyai ösztön miatt szültek a nők, hanem mert rá voltak kényszerítve (mint ahogy ez most is gyakori bántalmazó magatartás, hogy folyton teherbe ejtik a nőt).

            és egy kicsit elkanyarodva, én ezért vagyok elég mérges azokra a környezetvédőkre, akik a biomosószert meg az egyéb ilyen faszságokat akarják még a nők nyakába varrni. hogy még a környezetet is mi védjük a háztartásban, mossuk a pelenkát, főzzük a biokaját, stb. amikor ingyenes és könnyen hozzáférhető fogamzásgátlással az egész túlnépesedést 20 év alatt le lehetne állítani globálisan. csak végre le kéne már szállni a nőkről, kimászni a méhünkből, és hagyni minket békén. meg néhány nagybecsű vallási vezető is szólhatna pár keresetlen szót az ügyben. de nem, ezek olyan hülyék mint a segg, miközben szépen felfaljuk a bolygót.

          • szerintem nem, de ez elég hipotetikus felvetés, tekintve hogy nem nagyon van olyan ország (én egyet sem tudok), amiben eleget fizetnének az adófizető gyártásért, vagy csak akár szándékukban állna. a gyerekvállalás egy anyagi bukta mindenhol. mármint a családnak, nem az államnak. vagy nem jól gondolom?

            • ” a gyerekvállalás egy anyagi bukta mindenhol.”
              Hát ez az, ezért is hamvába holt ötlet bármilyen ösztökélés ami ezen nem változtat.

          • @hilli Van-e egyaltalan olyan hogy anyai oszton? En erosen ketelkedem. Mi az az anyai oszton egyaltalan? Hogy mindenaron gyereket akarunk? En mikor mindenaron gyereket akartam – illetve azt hittem hogy akarok – akkor az abszolut a tarsadalmi nyomas miatt volt. Amiota azzal leszamoltam evekkel ezelott megszunt ez a mindenaron gyerek tema. Nem lehet hogy ez a szitu nem pedig az ugynevezett “biologiai ora” – ami ugyanakkora kamu, az is csak arrol szol hogy azok a nok akik nem szulnek azokat a kornyezete halalra szekalja meg szopatja meg hat ugye ugy neveltek hogy a nonek az a vegzete tehat ha ez nem jon ossze akkor ertektelennek erzi magat. Na ez a “biologiai ora” ami egyaltalan nem is biologiai. Az megvan mikor rokonok meg ismerosok basztatnak mar meg csak huszonvalahanyeves csajokat is hogy tikk-takk ketyeg az ora? Tehat basztatjak es ha nem sikerul akkor majd megjobban basztatjak. De ha szul akkor is csak akkor ezt meg nem tudja

            • “Nincs ilyen oszton – ebben biztos vagyok.”
              Én azért nem vennék rá mérget, viszont elgondolkodtató, hogy ha ez egy tényleg létező ösztön, hogy a fenébe tud mellette a gyermektelenség úgy terjedni mint a bozóttűz? Milyen fura egy ösztön már az, amivel a népesség ekkora nagy része nem rendelkezik.

          • @Anna, ez egy nagyon érdekes könyv és pont ezt a kérdést járja körül:
            https://www.antikvarium.hu/konyv/elisabeth-badinter-a-szereto-anya-278320
            jó szívvel ajánlom

        • @Vacskamati Igen en is azt mondom hogy nem oszton ez hanem egy valasztasi lehetoseg szerintem. Illetve annak kellene hogy legyen. Es ha mondjuk csak azok vallalnanak csaladot akik tenyleg szeretnenek es nem a sok no esz nelkul megfelelmlitve belekenyszeritve akkor egyreszt a tulnepesedes is megoldodna masreszt meg nem none fel rengeteg frusztralt elbaszott generacio rabszolgasagba hajszolt nokkel es kiskiraly agressziv pasikkal.

        • @hilli Fu, koszi ez nagyon jol nez ki, ezt megszerzem ezt a konyvet.

    • Megpróbálom majd megkeresni az általam olvasott tanulmányokat, mindenesetre számomra az derült ki belőlük, hogy ez a biológiai különbözőség konkrétan egy nagy lófasz.
      Már akkor előre kijelölik a gyerekek számára a nemi szerepeket, amikor még hasra sem tudnak fordulni (ajánlom hogy sétálj végig bármelyik ruhabolt gyerek/csecsemőosztályán). Mire képes a valamilyen szintű önkifejezésre, addigra beleégetik, hogy Tarzan erős, hüöeee, Jane lány, rózsaszín, babázás, és akkor még korántsincs lehetőségük olyan szintű személyiségfejlődésre, hogy egyáltalán megkérdőjelezzék, hogy de biztos? Aztán amikor megkérdezi, hogy de én nem szeretem a babát és inkább kaphatnék-e építős-szerelős játékot, akkor a tisztelt rokonság izomból beledöngöli a földbe.
      Mivel a gyerek számára elsődleges túlélőfunkció a közvetlen környezet boldoggá tevése és a “szerethetővé válás”, ezért ha a szülők értetlenkednek, a nagynénik sápítoznak, a családi barátok meg cöccögnek, akkor maximum magában fog szomorkodni meg néha halkan kérdezgetni, de aztán szépen, szívós munkával kiölődik a kérdés is.
      Értelmetlenül genderizált termékek amúgy itt (gyerekek számára is):
      http://pointlesslygenderedproducts.tumblr.com/
      Az is kiderült a kutatásokból, hogy a “férfiak nem tudnak többfele figyelni” meg a “nő gondoskodóbb” és a “nő érzelmesebb” faszságok is már a kisgyerekkori döngölésnél kialakított társadalmi hatások eredménye. Nagyon pici gyerekeknél ez még körülbelül azonos szinten van, aztán ahogy a kisfiúkat arra bátorítják, hogy cselekedjenek, a lányokat pedig arra, hogy kussoljanak és nagyon figyeljenek oda ám mások érzéseire mertkülönben, ez elmúlik.
      Anita Sarkeesian készített egy videót a gyerekeknek szóló reklámokról, sajnos csak angolul van meg, de szerintem a nyelvet nem beszélők is érteni fognak a képekből meg a hangsúlyokból elég sokat.
      https://www.youtube.com/embed/rZn_lJoN6PI?version=3&rel=1&fs=1&showsearch=0&showinfo=1&iv_load_policy=1&wmode=transparent
      Azt is kimutatták, hogy az, hogy a férfiak már kb. 4 éves kortól leuralnak minden beszélgetést. Végeztek egy kísérletet, hogy a közös kommunikáció mekkora százalékában beszélnek a kislányok és a kisfiúk és milyen stílusban, 4-6 évesekkel. Az derült ki, hogy a vegyes csoportokban körülbelül 70 (?) százalékban uralták a beszélgetéseket, a lányok pedig passzívak voltak és “csendesek”, viszont a kizárólag lányokból álló csoportban ugyanezek a lányok az előzőhöz képest jóval kommunikatívabbak voltak, a beszélgetés összmennyisége ugyanannyi volt, mint a vegyes csoportban, csak most a lányok ki merték magukat fejezni és körülbelül ugyanannyit “vadultak” viselkedésben mint az egynemű fiú csoportban levők. Tehát mire a kislány óvodába kerül, már rég tudja, hogy ha jelen van egy fiú, akkor kuss van.
      Ha szükséges, előásom az eredeti cikkeket, csak nem emlékszem a címükre és így hosszadalmas lesz előtúrni 🙂

      • Nagyon szepen koszonom az infot, baromi jo hozzaszolas 🙂

      • Igen az a baj ezzel a “te figyelj oda masok erzeseire mert kulonben” nevelessel hogy mar gyerekkent is mondasz valamit kislanykent, beszol valamit egy kisfiu es te meg nem szolsz vissza mert te nem bantasz meg masokat o meg teljes nyugodt szivvel megteszi. Inkabb elhallgatsz mert nem tudsz mit csinalni csak a belso feszko miatt mondjuk elsirod magad amiert meg a kisfiu – meg a tobbiek is – kirohog. En konkret peldakra emlekszem. Okos enged, szamar szenved – en kislanykent ezt ugy ertelmeztem hogy en engedek akkor a masik szenvedni fog. En igy ertelmeztem gyerekkent az biztos.
        Pedig nem ezt jelenti hanem azt h ha nekem kell engedni mert ha nem engedek akkor foogok csak igazan szenvedni 😀 😀

      • Ez de durva! És eszemben vannak a suliban a gyerekek!

  • Sziasztok!
    Már jópár napja olvasom a blogot és nagyon tetszik. A stílus. A szókimondás. Az irónia…
    A szülés/nem szülés kérdésben mindig eszembe jut Szabó Magda. Bár ahogy tudom, ő nagyon szerette a gyerekeket, neki magának (és a férjének, Szobotka Tibornak) azért nem volt gyereke, mert nem akartak ‘megfoghatóvá’ válni a rendszer számára. Nem akarták magukat kiszolgáltatni. Ugyanez volt az ok Nemes Nagy Ágnes esetében is.
    És igazából ez a modern kori röghöz kötés: lakást/házat akarsz? Vegyél fel szoc.polt. Legyárthatod a szerződés szerinti két gyereket – majd 25 évig fizetheted a lakáshitelt. A kollegáim többsége leszarja a bokáját félelmében, hogy hátha leépítések lesznek és akkor nekik nem lesz melójuk (meg persze nekem se) – csak nekik ott vannak a gyerekek, akiket el kell tartani, meg a lakás-, autó- (esetleg fogyasztási) hitel, amiket fizetni kell. És ezekkel az emberekkel mindent meg lehet csinálni.
    A legújabb húzás. Az irodában az egyik főnök kitalálta, hogy a legközelebbi ügyféltalálkozón a nőnemű kollegák jelmezbe bújva táncot adnak elő, kis műsor gyanánt, az ügyfeleknek. Sugárban tudnék hányni. És a főnök – nő.
    Na erre varrjatok gombot.
    Van rá egy nagyobb összegű fogadásom, hogy senki sem fogja elküldeni a főnököt a p*csába, mert kell a lóvé.

  • Kovacs Kriszta

    Nos szerencsere nekem nincs penisz hianyom(hanyas de valakinek van)azon rohogok hogy minden fasz megdugna igy csakis es kizarolag magamtol fuggok
    Es nem nem vagyok arra hogy mindenaron meg kelljen alkudni!

  • háziasszony

    Hát nővérem, ehhez semmit hozzátenni nem tudok, de elvenni sem belőle, így, ahogy van, tökéletes! Szomorú, hogy tényleg ez a helyzet és tudod, ilyenkor nevetek a “férfijogi szervezeteken”, akiknek nem tetszik, ha egy Nő ilyen és megéli azt, ami. Azt, hogy elsősorban EMBER és max másodsorban Nő.

  • Patent írás, hihetetlenül átfogó! Ezt beleverném a “férfijogi szervezetek” fejébe, akik igazából semmi mást nem csinálnak, csak fellázadtak azok ellen a Nők ellen, akik elsősorban EMBEREK és max. másodsorban Nők csak!
    (korábban már voltam itt másik nicken, de nem tudom mi lett vele. O_o)

  • Épp ma történt, hogy beszélgettem egy mentálhigiénét végző ismerősömmel, és kiröppent a száján, milyen kár, hogy a nők nem követik a nemi szerepüket. Nem elfogadóbbak, befogadóbbak, gyengédebbek, miegymás. Mindez a kettős mércénél pattant ki, hogy vannak dolgok, amiket a férfiaknál elnéznek, a nőknél meg megszólnak. Én ezt nem tartottam helyesnek, ő nem értett velem egyet…
    Volt ott Veszta szüzes házi tűzőrzés (ami inkább Hérás vonás, de hagyjuk is), erősebb fizikummal támogatott férfivadászat az őskörből, hogy nem véletlenül voltak ezek így a múltban, kellenek és jók az eltérő nemi szerepek. Erre az én megjegyzéseim: az őskorról csak spekulációk maradtak fenn, hogyan töltötték a mindennapokat (tipikus vadászós gyűjtögetős modell), és a római-görög kultúrkörtől abszolút nem vagyok elájulva. Mindenhol azt lobogtatják a jogban is 😛 És nem tartom a régen kinyilatkoztatott dolgokat igazságnak. Szerinte ez nem igazság-hazugság kérdése, és ha ezt karakán elutasítom, ott van valami. Mert ha az ember valamire hevesen reagál (mindegy, hogy pozitív vagy negatív érzelemmel), azt ezt jelenti. WTF, gyors lélekbelátás telepítése elkezdődött? Instant lélekelemzést kaptam.

    • És az nem jutott a leendő “szakember” eszébe, hogy ha ez annyira jó volt a nőknek, akkor miért dobják el és miért nem követik ma is annyian? Hiszen ha ez a “én szolga / Te úr” felállás annyira bejönne a nőknek és ez náluk tényleg zsigerből jönne, nem egy születésüktől, (sőt fogantatásuktól) nekik szánt (rájuk kényszerített), nekik írt “szerep” lenne csak (ahogyan a nevében is benne van) akkor nekik nem lenne min keseregni? Nem is gondolják mennyire gáz, hogy tömegével kell győzködni az embereket, hogy ne legyenek önmaguk, inkább játsszák el, hogy ők más valakik, mert csak úgy fognak megfelelni? Nem inkább a szerepet kéne eldobni a picsába és mindenkit békén hagyni?

  • A héten védőnős rendezvényen jártam, ahol különböző cégek képviseltették magukat mindenféle babás termékkel. Két kérdés merült fel bennem:

    1. mentek némely kiállítónál mamás babás videók. Apukák jelenét nélkül. Az élet minden helyzetében csak az anya volt a gyerekével. Ami elsőre beugrott: magányos, magukra hagyott nők a babájukkal. Második: nyomják az elvárást, ahogy a csövön kifér. Ismerősnek panaszkodtam, szerinte pusztán marketingfogás, mert elsődlegesen az anyukákat célozzák be a termékvideókkel, nem az apukákat. Mégsem érzem ezt helyes üzenetnek/gyakorlatnak. Szerintetek?

    2. láttam prospektusokat. Itt egy lepkecsorda, ott egy szívecskecsődület, csupa tömény rószaszínes pasztellvilágban. Gejl az egész dizájn. Kérdem megint marketingben járatosabb emberemet: mi a fenének kell ez a nyál? A válsz: az csak szerintem nyál. A várandós nő külön világ, más érzelmi állapotban vannak, odavannak a cuki, vidám dolgokért, szóval ez kell nekik, ne kritizáljak. Ez most komoly?!

    • képviselőné

      Biztos van benne valami, hogy az lehet módosult tudatállapot, de szerintem elsősorban az oka, hogy a kisgyerekes nőknek nagyon beszűkül az élettere, kevés minőségi inger éri őket a külvilágból. Erre ráerősít a környezet helyeslése akkor, ha ezt adottnak és természetesnek veszik, nem kérdőjelezik meg, és a rosszallása, ha az ellenkezője történik. Ami meg a “babás cuccokat” illeti, a magam részéről szoktam mondogatni, hogy biztosan nem normális, hogy egy kisbaba ökológiai lábnyoma nagyobb, mint egy dubai sejké.
      Ami meg a marketingeseket illeti, nem ez lenne az első eset a világtörténelemben, amikor a saját kificamodott ízlésüket és fantazmagóriáikat akarják ráerőltetni a vásárlókra ahelyett, hogy a valós igényeket akarnák kielégíteni. Ez bevett gazdasági gyakorlat.

      • A módosult tudatállapotról: nem tudok általánosságokat, de exem esetében inkább fordítva volt: a módosult tudatállapot vezetett ahhoz, hogy önmagát elszigetelte. Meg talán valami kép, hogy milyennek kellene lennie, és annak is megfelelt, de az az érzésem, hogy nem ez volt a fő ok. A második terhesség alatt messze nem volt ez ilyen erős, de az ugye eleve elszigetelt (GYES) helyzetből indult, nyilván ez is okozta, hogy akkor azért már jobban vágyott társaságra.

  • “bármerre nézel, a saját megaláztatásodat látod oly ordító durvasággal, hogy ütni tudnál érte” Igen, így vagyok én is vele.

  • pharmaecopeia

    Kedves Gumiszoba!
    Nagyon tetszett ez a postod nekem. Felelevenítettem a kislány koromat, miközben olvastam. Oviban nekem is mindig babákat adott a kezembe a dadus néni. Mutogatta, hogy dajkáljam és etessem. Otthon nem volt ilyen, fiús csaj vagyok s voltam már oviban. Szívesebben “háborúztam” a srácokkal… ill. háborúztam volna. De azt mondták, hogy a lanyok nem tudnak lőni. Ha babát adtak a kezembe, megcsonkítottam őket (videó is van róla, hogy leszedtem a fejét csórinak)… Valahogy mai napig n tartom magam Nőnek, de fiúnak se. A fiú haverjaim, barátaim is csak annyit mondanak, hogy én Én vagyok… egyik nemhez se tartozok valamiért.
    Nos, a post elolvasása után azt érzem, hogy ez nem is gond többé 🙂
    Minél többet olvaslak, annál közelebb jutok Önmagamhoz! 🙂
    Csak így tovább, penge vagy Gumiszoba!!

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s