Te szereted a buzikat?

Na, beszéljél nekem erről most.
Hogy szereted- e őket?
Nem, nem arra gondolok, hogy kedved volna- e valakit megfarkalni, vagy örülnél- e, ha a kis pöcködet a szájába venné egy fiatal adonisz, hanem arról, hogy hagyod- e élni őket? Képes vagy- e ugyanolyan szemmel nézni rájuk, mint például rám. Ja, várjál, az nem jó, ha úgy nézed őket, mint engem, mert én nő vagyok, ugye, ilyenformán ha engem nézel, abban mindig ott van a szemed kérdése, hogy megdugnál- e, avagy sem. Mondjuk akkor, tudnál- e úgy nézni rájuk, mint egy másik férfire? Ja, az se jó, mert egy másik férfit meg teljesen tisztán látsz, annak sehogyan se látod a szexualitását.
Mit nem értesz ezen? Hogy úgy nézel rá, mint egy emberre, aki gondolkodik és beszél és érez talán, meg ilyenek. Érted. Emberként. Jóvan, hagyjad már, hogy te rám is emberként nézel, meg a buzira is emberként. Ez duma. Arra nézel emberként, akinek nem veszel tudomást a szexualitásáról. Nem a farkaddal látod. Tudsz úgy nézni rám? Tudsz, jól van, de csak akkor, ha nem tetszem neked. Mondjuk akkor tudnál- e, ha a mellem kétszer ekkora volna?
Nem. Na, látod.
Akkor már kurvára nem így beszélgetnénk, mert akkor már a kis agyad hátsó szegletében ott lenne, hogy én tulképpen egy baszható nő vagyok, és jó lenne egy kicsit páváskodni előttem.

De mindegy, ez csak kitérő volt. Az itt a lényeg, hogy érted- e ezt a buziságot, avagy sem. És hogy te félsz- e attól, hogyha itt majd elszaporodnak a buzik, akkor téged folyton meg akar majd farkalni valamelyik?
Meg a gyerekedet.
Meg majd a családok felbomlanak és az “eszme” elharapózásával egyre csak nő és nő a buzik tömege, és végül már szinte mindenki buzi lesz, te meg egyetlen heteroként bolyongasz itt a világban kitéve a sok buzi zaklatásának?
Hát így valahogy. Röviden akkor ezt úgy mondhatom, hogy te vajon homofób vagy- e?

Most azt mondod persze, hogy én fentebb hülyeséget írtam, mert ez így, ebben a formában nem igaz. Hogy én most kigúnyolom a “normális” dolgokat, s vele téged is.
Na, jó, akkor figyeljél ide, és elmondom, hogy van ez.
Te most itt felhorkantál, de valójában a fejed teli van azokkal a hülyeségekkel, amiket pont kikérsz magadnak. Az van ugyanis, hogy a buzik soha ebben a kurva életben semmit nem fognak elvenni tőled. Hiába tolják ezt a fejedbe az okosok, ez, ha jól meggondolod, egy baromság.
A buziság, barátom, nem választott életforma. Az genetika, mint ahogy pl a down kór is genetika, és lám, sose jutna eszedbe, hogy egy down kórost meg akarjál javítani, vagy veszélyforrásnak tekintenéd, vagy félnél hogy down kórral fertőznek meg téged. Azt se gondold, hogy a buzi majd buzit csinál. Ha a te gyereked találkozván egy ilyen emberrel, maga is buzi lesz, akkor te tudhatod, hogy a hajlam ott volt benne születésétől fogva, és akkor ez most utat tört magának.
Ja, hogy te nem akarod, hogy utat törjön!
Mégis mit akarsz?
Akarod, hogy a gyereked boldog legyen? Úgy éljen, ahogy neki jó? Azzal kufircoljon, akihez vonzódik? Mert ha igen, akkor nyilván nem akarnád belekényszeríteni hetero kapcsolatba, hiszen az neki éppen olyan kibaszás lenne, mintha neked kéne pasikkal dugni.
Azt meg ugye mondtad, hogy nem szívesen vállalnád.
Márhogy akkor mondtad, mikor felvetetted, hogy csinálhatnánk egy hármast, amiben én kinyalok egy csinos nőt, te meg nézed. És akkor tudod, én mondtam, hogy inkább én nézném, hogyan szopsz egy helyes pasit, miközben hátulról dugja egy másik az ánuszodat. Na, hogy akkor tudod, mondtad, hogy az nem ugyanaz, és a nők nyalakodása szexis, de te meg nem vagy buzi. Most azért elméleti szinten mégis képzeld ezt el, és akkor azt is még, hogy a te esetleg “elbuzisodó” gyerekednek éppen olyan kín lenne egy nőt dugni, mint neked egy férfit.

Ne húzgáljad már a szádat, ez kurvára egyszerű és nem tudom elképzelni, hogy ennyi empátia nem szorult beléd, hogy ezt értsed. Hát a gyerekedről van szó, apukám!
Ahogy tégedet nem lehet neveléssel a pénisz felé fordítani, a buzikat éppen így volna nehéz a te pinafétiseddel megfertőzni.
Úgyhogy ne féltsed te a gyerekedet tőlük.
Ennyi.

És mi a bajod a pride- dal például? De most tényleg, mi a fene bajod van vele? Szerintem például halálosan érdekes, sőt, én kérlek szépen mondtam múltkor a gyerekemnek, hogy menjen el oda önkéntesnek. Hadd lásson az a gyerek! Érted, menjen közel, figyeljen, mert hogyan is alkothatna véleményt valamiről, amit nem ismer. Ment is volna a szentem, mert amúgy ő leszarja, hogy valaki buzi- e, csak végül mégsem vállalta, mert akkora a negatív nyomás a környezetében. hogy annak ilyen fiatalon még nem lehet szembe menni.

Tudom, azt mondod, hogy téged aztán nem érdekel, tőled aztán dughatnak, amennyit akarnak egymással, csak ne vonulgassanak nyilvánosan, mert te sem rakod ki a szexualitásodat az utcára.
Nem? Tényleg nem?
No, akkor magyarázd már el nekem, hogy miért aggatod tele a fél világot meztelen nők képével, miért adod el az árudat pucsító női seggekkel? Miért dől rám a neked készült pornó mindenhonnan? Miért bámulod a mellemet most is ilyen merőn? Miért ciccegsz utánam az utcán, miközben soha ezelőtt nem láttál még? Miért érintesz meg mintegy véletlenül, mikor az ebédszünetben összefutunk a kávégépnél?
Miért tartod magad a nap 24 órájában gerjedelemben mindazokkal, amiket fentebb elsoroltam? Miért rakod ki és erőlteted rám a saját baszhatnékodat gátlástalanul és szenvedtetsz általa, és jelzed felém állandóan, hogy a pinámat tartod a legfontosabbnak a világon? Miért kell nekem folyton a te szexualitásod, erőszakod árnyékában élni?
És ehhez képest miért háborogsz, ha egy évben egyetlen egyszer azok ott felvonulnak?

Szóval ha megnézed, a pride az egyik legizgalmasabb és legszínesebb rendezvény az országban, és ha nem csesznéd szét a haverjaiddal, akkor egyszerűen olyan lenne, mint egy karnevál. És igen, azt gondolom, hogy vonuljanak csak fel, tolják csak az emberek arcába, hogy ők is vannak, élnek és teljes jogú részei a világnak. Aztán ha egyszer eljutunk oda, hogy nem szitokszó lesz az, hogy buzi, akkor majd nem fognak ők se vonulgatni, hanem élnek boldogan, ahogy akarnak. De ők barátom biztos nem fogják teliaggatni a köztereket lógó faszú fickókkal.

Igen, szerintem az is tök rendben van, ha egy kibaszott jó rendező nyíltan azt mondja, hogy ő buzi. Azért van rendben kis szívem, mert ő pl egy olyan közszereplő, akinek a munkásságát még a homofóboknak is el kell ismerniük, és akkor meg hadd hüppögjenek, hogy jééé, hát ez meg hiába nagy művész és gondolkodó, de meg buzi. Jéééé, hát buzi is lehet érdekes ember!
Valahogy így.
Mert egyébként ahogy neked nem opciód a szexualitásod, vagyis nem beszélünk róla nyíltan, tehát nincs olyan, hogy én valakinek azt mondom, van egy férfi barátom, aki hetero, úgy elvileg nekik sem opció ez. És hogy ez egyszer valóban így legyen, ahhoz most oda kell tenniük ezt az asztalra.
Nem érted, mire gondolok.

Baszki, ez nagyon gáz, merhogy te férfi vagy és ilyenformán nagyon okos, én meg nő, aki meg állítólag nem annyira, és most meg rohadtul nem vagy képes érteni a szavaimat. Nem, nem azért, mert hülyeséget beszélek, nem kell ezzel jönni, mikor nem értesz valamit és befosol, hogy véletlenül alul maradsz a vitában. Annyi csak, hogy gondolkozzál.

Szóval nem attól leszel elfogadó, hogy most az én szavaim hatására elgondolkodsz, gyorsan begyűjtesz egy buzi havert, aztán elmondod mindenkinek, hogy te milyen eszméletlenül elfogadó pali vagy, hanem attól, ha téged ez már egyáltalán nem érdekel. Mikor már nem opció, nem téma. Na, ehhez kell, hogy közszereplők, gondolkodók, hírességek azt mondják, hogy ők azok, és ezzel a fejedből kiirtsák azt a szánalmas gondolatot, hogy ők bármivel kevesebbek nálad. Mert ha egy nálad tízszer okosabb ember lehet buzi, akkor barátom, bárki lehet az. És akkor majd talán egyszer megérted, hogy mennyire nem kell ezzel foglalkoznod.

A családdal meg kurvára ne gyere nekem. Tudom, hogy ezt is beépítették már az okos kis fejedbe, hogy tudniillik a buzulás majd szétirtja a családot.
A családot nem az cseszi szét, hogy szaladgálnak ilyen népek a földön, hanem az egyenlőtlenség és az az ostoba hiedelem, hogy létezik sírig tartó szerelem, valamint hogy a házasságban egyik ember tulajdona a másiknak, továbbá, hogy a házasságban az egyik ember azt képzeli, hogy a maga jóllétét a másik munkája és érzelmi energiái révén nyerheti el.
Nem a buzik cseszik szét a családokat, hanem a heterok és az ő egyenlőtlen viszonyaik.
És tudod, mit mondok még neked? Ettől behalsz majd egyébként, és azt mondod, hogy valami kibaszott vérliberális őrült vagyok, akinek nyilván pszichológushoz kellene mennie.
Szóval akkor, amikor inog a házasság intézménye, akkor te a hajadat téped attól az igénytől, hogy a melegek házasodhassanak. Egyszerűen szentségtörésnek tekinted, pedig szerintem ezt a szaros házasságot talán éppen ők menthetnék meg. Hát hiszen ők égnek a vágytól, hogy megházasodhassanak és gyereket nevelhessenek. Ráadásul teli van az ország állami gondozott gyerekekkel, akiket meg jó lenne családban nevelni.
Jaj, má. Oszt miér volna az káros, ha buzik nevelnék a gyerekeket? Mer egyébként a te gyereked látja, mikor te az asszonnyal kefélsz? Ő abból meríti a saját szexualitását? Hát hiszen évek óta azon kívül, hogy hetente háromszor megdugod egészségügyi okokból, azon kívül nem érsz hozzá. Se gyengédség, se kézfogás, se ölelés, de még egy merengő pillantás se. Na most, ha feltételezzük, hogy a buzik éppen ilyen ridegségben élnek a párkapcsolataikban, akkor ezek a gyerekek csupán annyit érzékelnek majd, hogy két emberrel élnek, akik szeretik őket. És akkor ebben mi lenne az a nagyon káros, ami miatt te hőbörögsz?

Az a nagy helyzet, hogy most, hogy így, ilyen jól elbeszélgettünk, azt kell gondoljam, hogy nem, te nem szereted a buzikat, de leginkább a saját félelmeid miatt nem szereted őket. Olyan nekem, mintha egy olyan tükörbe néznél, ami valami csúnyát mutat meg rólad. Amikor te attól rettegsz, hogy a buzik majd erőszakosak lesznek veled, akkor a saját – nők felé irányuló – erőszakosságodat látod. Amikor a családokat félted, akkor a saját, szarul működő, egyenlőtlenségbe fulladó, szeretőt tartó házasságodat látod. Amikor a gyerekeket félted a buziktól, akkor pedig saját, szánalmasan gyenge szülőségedet látod megvillanni ebben a tükörben. Mert ha te jó szülő vagy, akkor te tudod,. hogy a gyerekek kurvára okosak és elfogadók, és nyitottak, és ráfigyelők, és őnekik aztán kibaszottul mindegy, hogy vannak- e a világban buzik, és hogy azok mit csinálnak lámpaoltás után, és hol vonulgatnak színes zászlókkal, és ők barátom, rohadtul nem értik a te vergődésedet és utálkozásodat és hőbörgésedet.
Egészen addig nem értik, amíg te a csodálatos elméleteiddel teli nem tömöd az ő fejüket.

Nahát. Most látom, hüppögsz és eléggé beszorítottalak. Kicsit hülyén és frusztráltan nézel rám.
Nagyon szexis ez a pillantás. Meg közben az van tudod, hogy feltűnt, milyen csinos kis segged van, és mivel van még másfél órám az értekezletig, ha gondolod, elmehetnénk az irodámba. Van ott csoki, meg egy klassz pamlag, oszt én meg szívesen ráülnék a kis puha szádra… már csak a petefészkem védelmében, tudod.

 

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Advertisements

104 hozzászólás

  • Ez már megint jó volt… Bár annyira röhigcsélni nem volt kedvem rajta, az utolsó bekezdés kivételével. Mert már annyiszor, de annyiszor végig kellett már mennem az összes ilyen faszságon, hogy már hányok tőle.
    Sőt, én, aki a “mégbuzibb” kategóriába tartozom, kaptam még cifrábbakat is. Hiszen én nőnek TŰNÖK, de vlójában a buziság mocsarába akarom lerántani a rendes heteró pasikat ezzel az álcával…
    Egyszer egy távoli ismerős jegyezte meg, hogy minden elismerése ahhoz, amit elértem, annak ellenére, hogy ő elítéli mindezt. És hogy kurvajól nézek ki, csak az ő, meg a gyereke farkát hagyjam békén. Én meg ránéztem, hogy he? Miből gondolja, hogy kéne nekem bármelyik ebből a kettőből? 170 cm, 130 kg a drága lélek, (nem tömény izom) nem éppen a férfiideálom. Még ha kéne is a farka, akkor sem találnám. 😛 A gyerekeket meg ne keverjük ide, sokkal jobban szeretem őket, mintsem bármilyen szexuális gerjedelem leghalványabb szikrája is megfogalmazódna velük kapcsolatban a fejemben…
    Eh, báh!

  • A témában egy nagy kedvencem. 🙂 (Svéd vagy angol nyelvtudás szükséges!)

  • az emberek két csoportja vágyja magának a házasságot, a melegek és a papok. mondta ezt egyszer röhögve egy külföldi meleg pár, mikor épp a házasság intézményét szapultam.

    • Tavaly olvastam egy nagyon jó elemzést arról, hogy tulajdonképpen miért is konzervatív értékrenddel egyező a melegházasság. Hiszen ugyanazt a vagyonközösséget vezeti be, mint a hetero házaság, ami hagyományosan a vagyonról szólt, csak az utóbbi 1-2 évszázadban enyhült ennek kizárólagossága valamelyest.
      És pont ezen a gondolatmenet mentén a radikális baloldali LMBT-sek rendesen támadják is az egész melegházasság = jogegyenlőség blablát. Inkább amellett érvelnek, hogy ezeknek az intézményeknek a vagyoni előnyeit kellene megszüntetni, hogy tényleg egyenlőség legyen az emberek között teljesen függetlenül attól, hogy egyedül, házasságban vagy bejegyzett vagy bejegyzetlen élettársi közösségben élnek. És magát a gyermeknevelést, mint társadalmi célt megvalósító feladatot támogatni, családformától függetlenül.
      Nem utolsó sorban, mert a házasság intézményének kiterjesztése az azonos nemű párokra egy csomó LMBT-ember (meg nem LMBT) jogegyenlőségi problémáját továbbra is érintetlenül hagyja.
      Na, ez szép kitérő lett az eredeti témától. De ebből is látható, tényleg mennyi szín és árnyalat van a szivárványban. 🙂

  • Szeretnék maximális empátiával és elfogadással viszonyulni a kérdéshez. Hallottam ugyanakkor egy érdekes felvetést, miszerint ha nem igazolható minden homoszexuálisnál a veleszületett hajlam, hanem (pl. Feldmár és Hellinger is beszél ilyenről), valaki nem születik homoszexuálisnak, inkább lelki-mentális sérülés folytán válik azzá, de megfelelő terápiával ismét heteroszexuális lehetne, szóval, akkor nem sértjük-e a jogait azzal, ha megtiltjuk, cenzúrázzuk és homofóbnak nevezzük ennek a lehetőségnek a deklarálását, és letiltjuk a hasonló terápiát kereső kutatások finanszírozását. Vagy ez a genetikus hajlam-dolog betonbiztos módon igazolt és kizárólagos?

    • A szexuális irányultság, úgy tűnik, meglehetősen meghatározott a születés pillanatában. CSakhogy ez egy spektrum, a cisz heterótól a 100 % homoig. És az enyhe homoszexuális hajlam mellett valóban dönthet úgy valaki, hogy marad a tiszta heteroszexualitásnál. Itt is erről van szó:
      http://barokeszter.hu/2014/10/31/van-e-kiut-a-homoszexualitasbol/

    • Háát, az USA-ban keményen nyomatták ezeket az ex-gay “kúrákat”. Leginkább csak az jött ki abból, hogy egyesek kiélték a megalázási hajlamukat és még egy csomó pénzt is bezsebeltek a “rendes keresztény szülőktől”, akik oda záratták a gyerekeiket.
      De ha még nem is csak ezeket az erőszakos módszereket nézzük, akkor is, a magukat teljesen “gyógyultnak” hirdető ex-gayekről kiderült előbb-utóbb, hogy annyira nem is ex az a gay státusz…
      Meg teljesen véletlenül ez az egész dolog általában keresztény vonalról jön, a maguk képére “normalizálás” igényével.

    • “de megfelelő terápiával ismét heteroszexuális lehetne”
      és az mennyivel lenne jobb? és kinek? és miért nem mindegy?
      én ezt nem értem. mitől jobb a heteroszexualitás mint a nemaz. a homoszexualitásnak pl. óriási előnye, hogy nem állhat elő nem kívánt terhesség és nem kívánt gyerek. nem lesz belőle abortusz és a túlnépesedéshez sem járul hozzá. úgyhogy ha valakit mindenáron át akarsz nevelni, akkor miért ne inkább a homoszexualitás irányába? de leginkább amit piszkálok az az, hogy mégis milyen alapon, de tényleg, gondoljuk a heteroszexualitást bármivel is kívánatosabbnak, mint bármi egyebet. és nagyon egyetértek Gumiszobával, hogy amúgy meg nem tök mindegy? hát hol a retekben érdekel engem bárki szexualitása, amíg engem nem cseszeget vele.
      és ha már mindenképpen bele akarunk dumálni, akkor miért nem inkább ezt a jelenséget próbáljuk megszüntetni, (online child abuse) két hónap alatt 1000 elkövetőt fogtak el. mind heteró férfiak. a gyerekeimet pl. sokkal jobban féltem a heteró férfiaktól, mint tetszőleges meleg embertől.

    • Szemtelen Tyúk

      Nekem döntés volt például. Nem volt jó a férfiakkal, hiába zabáltam őket számolatlanul egy időben, de csak nem volt jó. Pontosabban nővel jobb volt, ezért úgy döntöttem, ha nem szeretem a szalontüdőt, akkor nem kajálom. Minek?

      • Jaj má te! Hát ilyenformán minden melegnek döntés a döntés. Az nem döntés, hogy akarod, hogy férfival legyen jó, és akkor jó is lesz. Azt hogy jó legyen, azt nem tudod akarattal befolyásolni.

        • Szemtelen Tyúk

          Jó, de érted? Mert van, aki úgy dönt, hogy kínlódik tovább, és rádumálja magát, aztán ebből lesznek a hüvelygörcsös nők meg az alkoholista fehérmájúak, akiknek valóban nem jó.
          Sőt ismerek olyan “leszbikust”, aki nem beosztható homoszexuálisnak sem, mert aszex, mégis csinálja.
          Így gondoltam a döntésre.
          (Bocs, néha impulzusból kommentelek, nem tudom oylan faszán összerakni mint Tamás.)
          🙂

    • tavasztunder

      Egyrészt Hellingert a pszichológia nem jegyzi, másrészt valakit a traumájából kikúrálni nem könnyű, sőt azzal, hogy ilyet nyomatnak, esetleg még további traumákra is szert tehet. Szóval mi lenne, ha békén hagynánk mindenkit ezzel az átnevelősdivel?

      • Hellinger egy őspatriarchális rettenet, olyanokat írt le, hogy az milyen jó is, hogy a család legfiatalabb tagja pátyolgatja az öregeket – nem azért, mert a többiek jól magára hagyják ezzel, á -, mert akkor jól visszaadja azt a gondoskodást, amit kapott. Hogy a testvéreinek erre miért nincs szükségük, azt persze nem részletezi. Nem bírtam sokat olvasni tőle, egyszerűen agybaj.

  • ez egy nagyon szuper bejegyzes lett, abszolut egyet ertek minden mondataval, meg a pride-ra is kimentem iden hogy lassam mi olyan szornyu ezen. nagyon sokan kinevettek, kerdeztek hogy akkor en most lezbikus vagyok-e es nem ertettek hogy egy 20 eves hetero csajszi miert is menne ki oda ha nem megdobalni akarom oket… de az a helyzet hogy ki fogok menni jovore is es azutan is es mindig, mindaddig amig gyulolkulozo es meglepodott tekinteteket kapok ezert… kedves mosolygos megerto es boldog emberek voltak kint csak (mar a kordonon belul…) es iszonyatosan jol ereztem mag 🙂 pride-ot minden napra es le a homofobokkal!
    ellenben en megiscsak hasznalnek kicsit embersegesebb kifejezeseket, nem a ferfiak miatt, hanem mert ez lehet hogy az LMBTQ tarsadalmat serti 🙂
    illetve mint tanulo gyogypedagogus belekotnek a down kor kifejezesbe is ugyanis az is lehet banto a hozzatartozoknak, es ezert down szindromanak szoktuk nevezni 🙂

  • Még a normálisabb pasik (meg a hetero nők is persze) is tök jellemzően nyomják a szexualitásukat, irányultságukat. Minimum kézen fogva mennek az utcán a párjukkal, szerelmükkel. De jellemzően meg is ölelik egymást, sőt, bazmeg! csókolózni is szoktak. Nyílt színen! Még negyvenes-ötvenes vén pasik és nők is. Olyat is ismerek, akit eközben ugyanúgy idegesít a pucér nős reklám meg a pornó.
    A címről jutott először eszembe (aztán elolvastam a posztot, és meg is értettem!) hogy nem. Nem szeretem a buzikat (meg a többi LMBTQ-t). Sem a cisz heterokat. Sem a cigányokat, sem a zsidókat, románokat – sem a magyarokat. Sem a liberálisokat, sem a konzervatívokat, sem a szocialistákat. Embereket szeretek, elveket is akár, de csoportokat nem. Legfeljebb a számomra szeretetreméltó emberek csoportját 😉 de azért az már tényleg nagyon mesterséges csoportosítás.

    • képvselőné

      A hangos cuppogás a tömegközlekedésen, az milyen már, ááááááá! 😦

        • képvselőné

          Én arra gondoltam, ha egy fiú meg egy lány egymással. Bár tény, hogy az még mindig jobb, mint amit te említesz 😀 De a dörgölőzőnek leüvöltheted a fejét,a cuppogós párocskát meg el kell viselni.

        • metrón, villamoson seggfogdosás a tömegben? gyereket is? uszodában is? szaunában is? mindenhol? hogy száradna bele a pöcse a jobbkezébe.

          • Eggen. De ő nem teszi kirakatba a szexualitását, a buzi meg rohadjon meg oszt be vonulgasson.
            Hogy fordulna föl az ilyen.

            • Anyám: A buzi ne vonulgasson, miattuk több a munka, megamúgyisettőlleszretardáltazunokááám!
              Anyám, két órával később: Mi? Megfogta a segged a villamoson? Hát ja, ez van, ez már szinte normális, ilyenre már föl se kapom a fejem.

              Érted. A zaklatás hetero vonalon normális, még akkor is ha engem, a szent magzatát molesztálták, az önkifejezés homo vonalon ultragáz, amitől retardált lesz a kétéves.
              Az én anyám, aki világ életemben elfogadásra és tiszteletre nevelt, pár év (rendőrségi) munka alatt totál agymosottá vált. Na, ez egy olyan ideológiai evolúció, amit érdemes lenne egyszer megírnom. Van az evolúciónak ellentétes irányú megfelelője? Devolúció? 😀

            • Engem mindig zavart mikor focizni elmentünk és ismerősök mindig fogdosták a seggem, sosem tudtam hova tenni és még mai napig foglalkoztat ez a kérdés.

              Nálam 2 és fél éve diagnosztizáltak egy betegséget, amit kezelni kell 3 havonta egy tesztoszteron injekcióval (mivel nekem nem termel a szervezetem). Mikor ez kiderült még nem voltam 18 éves. A kórházban megkért a doktornő, hogy legyek kedves kifáradni, mivel szeretne anyukámékkal beszélni négyszemközt.
              (Hogy ne legyen, olyan hogy nem szóltak és bármi baj történne velem ezután …)

              Apukámék mondták neki, hogy ezen túl vagyunk már (bevallottam, hogy a fiúkat szeretem). Ott elmondta a doktornő, hogy mivel nekem 47 kromoszómám van és a 47. egy női kromoszóma, így testi és lelki “ferdültségeim” is lehetnek, legvégsősoron kialakulhatott nálam az is,hogy homoszexuális leszek/ vagyok.
              És ezzel semmi baj nincsen – mondta az orvos – és ha ez valamelyest segítséget tud nyújtani, nagyon szívesen ajánlanak pszichológust, melyet a nem kell fizetnünk.

              De hát erre nem volt szükség. Szerető családban élek és elfogadnak és így legalább anyuéknak is félig meddig vált valóra z álmuk, hogy kislányuk “született”.
              De ezzel kiérdemeltem, hogy nagyon odafigyelnek rám még most is.. 🙂

          • Szemtelen Tyúk

            Vegyük ide a második randin bizalmaskodókat is, a kapuban csókolózós kutyás törleszkedést is, és a többi, és a többi, de én farokfóbiás vagyok, lehet, hogy utóbbi normális… :S

            • Mármint normális- e a farokfóbia? Sztem igen. Időnként már én is az vagyok. 🙂

              • Szemtelen Tyúk

                nem, a másodikrandis törleszkedésre értettem, hogy lehet, normális, csak én rühelltem már kamaszkoromban is ezt a szokást? 🙂

      • Igazából meglehetősen megengedő vagyok ebben a kérdésben, de mikor már nem csak a szemem elé, hanem a fülembe is tolják, az tényleg sok nekem is.

  • “Mit nem értesz ezen? Hogy úgy nézel rá, mint egy emberre, aki gondolkodik és beszél és érez talán, meg ilyenek. Érted. Emberként. Jóvan, hagyjad már, hogy te rám is emberként nézel, meg a buzira is emberként. Ez duma. Arra nézel emberként, akinek nem veszel tudomást a szexualitásáról. Nem a farkaddal látod. Tudsz úgy nézni rám? Tudsz, jól van, de csak akkor, ha nem tetszem neked. Mondjuk akkor tudnál- e, ha a mellem kétszer ekkora volna?
    Nem. Na, látod.”
    Haha. 🙂 Ezzel értek a legmélyebben egyet, megosztottam a Facebookon is. 😀

  • Jaj, hát na, tolom, egye fene! 😀
    Jó pár meleg férfit ismertem már meg röpke huszonöt életévem alatt, ráadásul úgy néz ki, hogy a kettőezer-tizenötödik esztendőt is egy rendkívül szűk baráti körben fogom ünnepelni – egy meleg férfi vendégeként. Na, hiszen! Én azt vallom, spártainak ez jó arány. 🙂
    Sokukkal, sokszor, sok mindenről beszélgettem már az eltelt idő alatt, és amennyire frusztrált voltam az első találkozásokkor, annyival lettem lelkesebb minden alkalommal, ha egy meleg férfival húzós, meredek és meleg témákról cseveghettem bensőségesen. Ráadásul a rendkívül kíváncsi természetem általában ledönti az előítéleteimet, már ha vannak. Manapság nagyon már azok se vannak.
    Jó fejek, érzékenyek, fogékonyak, egytől-egyik nagy gondolkodók és érzelmileg jóval fejlettebbek a nagy átlagnál (csöndben megjegyzem: a nagy átlag a béka segge alatt se, sőt a béka segge a nagy átlaghoz képest egy emocionálisan toprajáratott érző lény), és őszinték, nyíltak, közvetlenek, egyenesek. Öntudatlanul is sokat tanultam tőlük az életem azon felében, amikor még azt hittem, mindent tudok a lélekről. Azóta rájöttem, hogy nem tudok mindent, és mindent tudni amúgyis képtelenség. Csak az ego, az a masszív. Kapufa, de mindegy. 🙂
    Szaftos részleteket is mondok. Például.
    Még egyetemi éveim alatt történt, hogy egy tizedik emeleti albérletben az üveg alja az egyik meleg résztvevőre, az üveg szája pedig rám mutatott a pörgetés után: naná, hogy a “felelsz vagy mersz?” kérdésre a “naná, hogy merek!” választ adtam, és végül naná, hogy így történt életem első és eddig utolsó érzéki csókja egy meleg férfival. Na, bumm! És akkor mi van?
    Az amúgy éri, hogy hetero a meleggel? Vagy így már sportszerűtlen? Fölrúgtam minden játékszabályt? Jaj, micsoda modor… pardon. 😀
    Egy kissé az zavart csak, hogy nekem így olyan fölvezetetlen volt, semmi íve, ráadásul a végét is ő harapta el – szerintem idejekorán -, még szinte a derekára sem tudtam tenni a kezem… 😛 🙂 De félretéve a bárgyúságot: a férfiakkal való szexuális élményeim gyakorlatilag kimerülnek ebben és egy jóval korábbi találkozásban, ami egy szatír és énköztem esett, miközben megmogyorózott a tópart fenyőfái alatt, és én moccanni sem mertem, lefagytam, féltem, és úgy éreztem, kizsigerelnek. De az egy másik történet. 🙂
    Viszont hadd alkalmazzam az analógiádat, ami a szvingerpartis lázálmod olvasása óta egyre jobban bassza a csőrömet, és ebben a posztban újfent előkerül: most akkor ha én már smároltam pasival, sőőőőt, még ott a különbejáratú tóparti sztorim is, akkor joggal követelhetem egy nőtől, hogy “na, cicám, hozd a barátnődet, mert itten ma este legalább egy jóféle leszbicsók fog csattanni, van üres kazim, kamerával, miccósz?!” Abba már bele se merek gondolni, hogy az én drága szatíromból – tényleg, él-e még a vén kecske? – milyen kétszereplős színpadi művet írhatnék az én életem párjának, a majdani társamnak, na és persze egy általam választott barátnőjének, hát de MOST KOMOLYAN, MÉG LEÍRNI IS ABSZURD!!! 😀
    Mert én megértem ám, amit te mondasz. És fölfogom a tartalmát. Ráadásul még van képem egyet is érteni veled! De valahogy nem fér a csökött fejembe ez a logikai párhuzam… 🙂
    Sőt, bosszant, de az már az én bajom, nem a tiéd.
    De mit látnak szemeim… hogy egy buzi pár?! GYEREKKEL?!
    Magánügy. Ki nem szarja le? 🙂
    De valami már egy ideje foglalkoztat, és most, hogy olvastam a posztot, önkéntelenül is elkezdtem kattogni rajta. Tárgyra is térek.
    A helyzet az, hogy amennyire én látom, a nők és férfiak közti szakadék leginkább abban merül ki, hogy mind a két fél rendre elfelejti egymást számításba venni. Hogy a világban nagyon sok mindent nő és férfi láthat ugyanúgy, de van egy szelete a világlátásnak, ami más egy nő szemével és más egy férfiéval. Hogy én, férfiként nem tudhatom azt, amit csak nőként lehet megélni, megérezni, megérteni. És miközben rengeteget tanulhatnánk egymástól, aközben inkább csak növeljük a már így is nagy távolságot NŐ és FÉRFI közt azzal, hogy mindkét nem a saját igazát bizonygatja. Miközben lehet, hogy éppen mindkettőnek igaza van.
    Dehát olyan nem lehet, le kell győzni a másikat, nemde? 🙂
    Szóval egy ideje kísérletképpen rengeteg nő véleményét kértem ki, akár olyan kérdésekkel kapcsolatban is, amelyekkel én már határozott álláspontra jutottam, de úgy voltam vele, nem baj, kíváncsi vagyok, hátha tudnak valamit hozzátenni.
    Hogy tudtak-e? De tudtak ám! 😀
    Mertem kérdezni, és mertek válaszolni. És ettől én nem lettem nő, vagy nőbb, de első kézből kaptam az élményt, és ez jó. Mert én férfiszemmel soha nem fogok úgy látni, ahogy egy nő. De van szám, hogy kérdezzek, fülem, hogy hallgassak, szemem, hogy figyeljek. És a végén általában még azt is elmondhatom, hogyan látom ugyanazt a kérdést férfiként.
    És erre közel huszonöt év kellett. Mert a szüleim erről soha nem beszéltek. És csak a saját kríziseimen keresztül jöttem, rá, hogy hiányzik belőlem valami. Pedig a szülői szocializáció rendkívül fontos, egy anya és egy apa számít elsődleges idolnak, követendő mintának egy fiatal gyermek életében. És ha csak apa és apa van? Vagy anya és anya?
    Tegyük fel, hogy a pár két meleg férfi, van egy közös fiúk. Ki lesz a nő, akitől kérdez? Vagy két nő közös kislányának hol van egy biztos, hiteles férfiminta?
    Na persze, hadd rúgjam be magamnak az öngólt, mert ha szétnézek a hagyományos családokban, hát, szülői hitelesség szempontjából inkább hadd ne kelljen véleményt mondanom. Mert hiába van apja és anyja a gyereknek, sokszor olyan, mintha ott se lenne. De a gyerek beszopja mint a torkosborz, mert elhiszi, hogy van. Mert látja, hogy él, lélegzik beszél, veri anyut, ilyesmik. Miközben amit apának hív, nincs is. Vagy anyának. Fogdozza a nagy büdös semmit, és beszopja, hogy az ám a valami!
    Szóval ilyen szempontból igazán mindegy, hogy két anyám van, vagy két apám, pláne, ahogyan azt írtad, egy gyerek SOKKAL, SOKKAL, SOKKAL befogadóbb, mint a felnőttek döntő többsége, és lehet, hogy nem tud vagy nem ért mindent maga körül, de bármit képes elhelyezni a saját rendszerében, és képes gondolkodni, utat találni abban. De ettől még azt mondom, NŐ és FÉRFI világának a megismerése szerintem nagyon fontos (lenne), és felettébb kíváncsi lennék, ezt az azonos neműek hogyan oldanák meg, hogyan kommunikálnák a gyermekük felé, milyen alternatívákat lehetne alkalmazni. Érdekes téma, de majd a gyakorlat megmutatja az eredményt. 🙂
    Még írhatnék valamit a petefészked védelméről, de elfáradtam, pedig, ha tudnád.
    Na mit gondolsz, kedves…
    Ez így leírva elég hülyén nézne ki… 😀
    De mindegy is: mit gondolsz, kedves Gumiszoba? 🙂

    • Tudom, tudom, értelek, de te is értesz engem, úgy érzem. 🙂

      • Értem, hogy figyelsz és értem, hogy gondolkodsz. Ez tetszik nekem. Azt is értem, hogy keresed a határt, amikor ffiként lehetnek igényeid úgy, hogy ezzel nem sérted a partnered.
        Az van Tamás, hogy bármi lehet, ha mindkét fél lelkesen igényli. Írt a puncis poszt alá egy lány kissé szégyellősen, hogy hát ők járnak swingerbe, de ő mindig is vágyott rá, de akkor ez most gáz- e? Kurvára nem. Én pl. jó partnerrel szeretem az anális szexet, és akkor mi van? DE! Rohadtul utálom, mikor nem akarok valamit, jelzem is, és mégis nyösztetve vagyok, zsarolva azzal, hogy a vagány csajok ezt ám szeretik, meg duzzogás van, ha megálljt mondok.
        Nem vagyok kísérleti nyúl, ám a legtöbb pasi annak tekinti a nőjét. Minden együttlétben, minden kirándulásban, minden vacsorában ott van, hogy figyeli, majd mit tud belőlem kicsikarni. Ettől kurvára ideges leszek.
        És itt most ez az E/1 egy általános E/1. Az “én” sok nőt jelent, akik erről számolnak be. Hogy eszközök, játékszerek, akikkel már az első randin arról álmodozik a delikvens, hogy na, ez majd lenyeli- e az ondót, ez beenged- e a popsiba, ebből majd mennyit tudok kicsikarni.
        Ez gusztustalan és hánytató.

        • Nahiszen! 🙂
          Jónéhány napja egy levelet fogalmaztam meg valakinek, amiből idéznék, mert az úgy nekem egyszerűbb. Már rég nem a poszt témájához kapcsolódom, ezért elnézést kérek, így aki nem akar más témában olvasni, az itt be is fejezheti. Ugyanakkor a randi, vacsora, kirándulás satöbbi – ahogy mondtad ezeket, eszembe juttatta, hogy mit fogalmaztam meg kábé egy hete. 🙂
          “Egy ideje megfigyeltem, hogy a nők – és éppúgy a férfiak is – rengeteg dolgot elárulnak magukról anélkül, hogy tudnának róla. De azt is észrevettem, hogy a többség még egy teljesen hétköznapinak tűnő beszélgetés során is irgalmatlanul erős álarcokat használ. Tudom, mert én is használtam ilyen álarcokat. Mert pontosan tudtam, hogy milyen gyengeségeim vannak, ezért úgy tettem, “mintha”: hoztam a legjobb formámat, erősnek, határozottnak, kedvesnek, humorosnak látszottam, de csak annak látszottam, miközben nem voltam az. Ellenben a többség ezt jól be is szopta, mint a torkosborz, és elhitte, hogy igen, ez a csávó vagány, menő, humoros, erős, határozott. Miközben tudtam, hogy legbelül, mélyen, valójában nagyon bizonytalan vagyok, pláne ahhoz a képhez képest, amit kifelé mutattam.
          Parasztvakítás.
          Aztán úgy egy éve komoly krízishelyzetet éltem át, és úgy döntöttem, fel kell számolnom a hazugságokat az életemben. Azért, mert a boldogságom a tét. Azért, mert aki hazudik másoknak, az magának is hazudik, és aki magának hazudik, az nem is szereti önmagát igazán. Akkor hogy szeret másokat?
          Elkezdtem úgy ismerkedni az új arcokkal, és úgy építeni tovább a kapcsolataimat, hogy nem engedtem meg magamnak a hazugságot és azt a luxust, hogy álarcokat használjak mások felé. Igen ám, de ez nem azt jelenti, hogy akkor mások is így cselekszenek. És ez így is volt.
          Akkor fogadtam meg, hogy ha ismerkedem egy lánnyal, akkor kap öt percet. Na jó, tíz percet. Vagy legyen negyed óra, de negyed óra nem tudom, mire ne lenne elég. Abban a negyed órában döntöm el, hogy szeretnék-e tovább beszélgetni a kiszemelttel, vagy sem. Hogy megtudjam, tényleg rendelkezik-e azzal, amit mutat kifelé, vagy csak virítja, hogy határozott, hogy boldog, hogy békés, hogy higgadt: hogy valójában van-e vér a pucájában.
          És olyankor én belemászom a másikba. Kérdezem pasikról, előző kapcsolatokról, mindegy miről, csak próbálok húzós és meredek témákba belemenni, lehetőleg úgy, hogy ne ijesszek rá közben. Mert ha egy egyszerű, de direkt kérdés után hosszú, nehéz másodpercek telnek el a válaszig, ami valahogy úgy kezdődik, hogy “Hááát, őőőőő, az úgy van, hogy őőő…”, akkor már érzem, hogy belenyúltam valamibe, és pottyan is le az álarc, amit ő stabilnak hitt.
          Ha az első negyed órában azt érzem, hogy a másik terel, hárít, titkolózik, lapít, sunnyog, meg másra tolja a felelősséget, vagy épp agresszív, akkor tudom, hogy ez nem az én pályám. Mert magamból kiindulva azt is tudom, hogy mit jelent belülről az, ami így néz ki kívülről.”
          Ennyi hát az idézet.
          És amennyire én tapasztalom, nem csak a nőknél ugrasztom ki a nyulat a bokorból, hanem a pasiknál is. Működik oda-vissza. Kis gyakorlással hamar fel lehet ismerni a kóklereket, és arra jöttem rá, hogy rengeteg időt és erőt spórolok magamnak, ami így talán túlontúl gyakorlatiasnak hangzik, de a megspórolt időm és erőm fordíthatom valóban értékes (számomra értékes) személyiségekre. Ez nem azt jelenti, hogy a többi ember szart sem ér. Csak azt jelenti, hogy nincs szükségem szövegjancsikra, sebzett lelkekre, megkeseredett vagy meg nem értett emberekre, csúcsmanipulátorokra, energiavámpírokra, vérszívó gecikre, pótmamákra és pótapákra, akiknél mindig mindenki hibás, csak ők nem. Nekem arra van szükségem, aki szívvel-lélekkel garanciát vállal önmagáért, még a hibáiért is. Mert abban a negyed órában nekem a válaszaik adják a garanciát. Garanciát arra, hogy érdemes még többet beszélgetnem velük, megismernem őket.
          Ez azonban valóban ritka.
          Viszont egyáltalán nem zavar, ha valaki nem őszinte másokkal és önmagával: mivel én az őszinteségemet fegyverként használom, így azonnal le tudom szűrni, hogy hányadán áll ő magával. Megköszönöm a lehetőséget és tapintatosan búcsút veszek. Persze a naivitásommal még futok szopóköröket, de nem is baj, szinte már élvezem. 🙂
          És ami azt illeti, engem az érzéketlen baszógépek sem zavarnak. Belül valójában rendkívül bizonytalanok, kevésbé férfiak, inkább csak hímneműek. Ha ők így döntöttek, hát csinálják. Bánom is én. Nem látják át a súlyos következményeket? Nekem nem baj, szerintem mindenki úgy szarja el az életét, ahogy akarja, ehhez bárkinek, nekik is joguk van. Ki nem szarja le azt is? Lúzerekre is szükség van. 🙂
          A kisugárzás az bizony látszik. Az is, ha van, meg az is, ha nincs.
          Meg az is látszik, hogy irgalmatlan szófosásom lett. Nézd el nekem, szépen kérlek! 😀

    • Alapvetően végigvigyorogtam a sztorizásodad, meg az eszmefuttatásodat, kifejezetten üdítő volt.
      A tóparti szatíros részt leszámítva. Ott megállt és meg is keseredett a falat a számban. Inkább nem írom le, milyen ötletek elevenedtek meg a lelki szemeim előtt a “jóemberrel” kapcsolatban…
      Amúgy meg könyveld el nyugodtan, hogy a vérmacsók szemében ezzel, hogy érdekel a női értelmezése a világ egyes dolgainak már egy elnőiesed nyámnyila vagy. A csók miatt meg már egy kis buzi. De szerintem -nagyon helyesen- leszarod ezt. 🙂

      • Ilyen alak a fiamat is megkörnyékezte. Lazán, fényes nappal. Nem bántotta, csak megkérdezte, vállal- e szopást.
        Én jobban megrendültem, mint a gyerek.

        • Aztakurva… :S
          Még kiderül, hogy engem tulajdonképpen minden komolyabb veszély elkerült ebben az életben.

        • “Ilyen alak a fiamat is megkörnyékezte.”
          A férjemet is, sőt az előző barátaimat is 😦 Nem csak a kislányokat, de a fiúkat is elég nagy számban molesztálják a férfiak, csak gondolom a legtöbbjük erről soha nem beszél senkinek.

      • Szatírbácsi talán nem is él már, és ha mégis, én tudom, hogy mindenki csak annyi és olyan irányú energiát kap vissza az életétől, amennyit beletett. Ha döntően negatívat, akkor azt is kapja vissza. Szerintem. És szerintem nem boldog. De nem sajnálom és nem ítélem el. Aki mindent megtesz azért, hogy még életében a saját poklában érezze magát, azt én minek sajnáljam? Dühös sem vagyok már, jó, hogy megtörtént.
        A vérmacsók? Jól látod, hogy leszarom. 🙂
        Hiszek abban, amit csinálok és ahogyan csinálom, bár én viszonylag friss vagyok az újrakezdők között. De ha én tudom és érzem is, hogy nekem ez frankó, akkor miért bátortalanítson el mások véleménye? A világ egyáltalán nem szar hely, és én egyre jobban tudom élvezni.
        Amíg vérmacsó akartam lenni, nem tudtam élvezni. Ők sem élvezik ám. Hazudik, aki azt mondja, igen. Magányosak ám, boldogtalanok belülről.
        De lásd a szatírbácsi példáját. 🙂

        • Ezt a “mindenki azt kapja, amit megérdemel” gondolatot nevezik “Az igazságos világba vetett hit”-nek.
          “az embereknek nap mint nap kell azzal a ténnyel szembesülniük, hogy a világ nem igazságos: emberek milliói szenvednek minden ok nélkül. Lerner szerint bizonyos stratégiákat alkalmazunk arra, hogy minimalizáljuk az igazságos világba vetett hitünket fenyegető állításokat. Ezek a stratégiák mind racionálisak, mind irracionálisak lehetnek. A nem racionális stratégiák közé tartozik a tagadás és a visszavonulás, valamint az esemény újraértelmezése.
          Van néhány tipikus mód, melyek szerint a emberek újra értelmeznek egy eseményt, hogy ezáltal az beleilleszthető legyen az igazságos világba vetett hitrendszerükbe. Az egyik ezek közül újraértelmezi a kimenetet, az okot és/vagy az áldozat személyiségét. Amikor ártatlanok igazságtalan szenvedését látjuk, az egyik legmeghatározóbb módja egy eseményészlelés újraértelmezésének, ha a szenvedés áldozatát felelőssé tesszük szenvedéséért. Pontosabban a megfigyelők az áldozatok viselkedését vagy személyiségjegyeit okolják a történtekért. Az igazságos világba vetett hit feltevésének egyik alternatív magyarázata szerint az áldozat szerepének felnagyítása saját bűntudatunk csökkentését eredményezi. A megfigyelők felelősnek vagy bűnösnek érezhetik magukat, ha maguk is részesei a helyzetnek. Annak érdekében, hogy saját bűntudatukat csökkentsék, leértékelik az áldozatot.”
          Bővebben: http://hu.wikipedia.org/wiki/Igazs%C3%A1gos_vil%C3%A1gba_vetett_hit

    • képvselőné

      Sajnálom a tópartos ügyet 😦
      Ami a gyereknevelést meg a mintákat illeti, vedd figyelembe, hogy egy gyerek nem elszigetelten nő fel a szüleivel, hanem ott a tágabb család, a rokonok, barátok, ismerősök, szomszédok, iskolatársak, azok családjai stb, szóval van neki egy szociális köre. Innen bőven tud egy gyerek mintákat meríteni.
      Azzal kapcsolatban, hogy ismerjük meg és vegyük figyelembe a másik nem világát, én nagyon örülök, hogy te elkezdted ezt a magad részéről. MI nők viszont kicsi korunk óta úgy nevelkedünk bele ebbe a világba, hogy először mindig a férfiszemponttal szembesülünk, és talán, esetleg utána a nőivel, de sokszor nem. Ez ugyanis a default. Egy nőnek élete végégig tart a saját női szempontjainak megismerése, megértése és elfogadása. Már ha valaki egyáltalán eljut idáig és nem a férfiszempontoknak való görcsös megfelelni akarás tölti ki az életét.
      (Az én meleg (fiú)barátaim, amikor számon kérem őket, hogy miért nem hívnak heteró fiúkat is a bulikba :P, akkor azt szokták válaszolni, hogy egy idő után lekopnak a hetero haverok, már amelyikek megmaradtak az előbújás után is, mert a barátnőik/feleségeik féltékenyek (????). Vagy mi.)

      • Én személy szerint a gyereknevelés ügyében kevésbé találom meghatározónak a tágabb családi kört, kezdetben és még azután is az apa és az anya a legmeghatározóbb. Szerintem kell a nő és kell a férfi (és nem, nem a tetű, élősködő, hímsoviniszta szemétládákra gondolok) ahhoz, hogy egy gyermek kellőképpen hiteles képet kapjon mindkét oldalról. De nem aggódom amiatt, hogy a meleg párok gyermekei nem fognak tudni eligazodni az életben az egyik vagy másik nem hiánya miatt. De mivel azt is tudom, hogy rengeteg viselkedésmintát és szociális mémet öröklünk a szüleinktől, ezért érdekesnek, sőt, ha élhetek ezzel a szóval, akkor egyenesen izgalmasnak találom a kérdést. Erre próbáltam célozni. 🙂
        “Már ha valaki egyáltalán eljut idáig és nem a férfiszempontoknak való görcsös megfelelni akarás tölti ki az életét.” – ezt rendkívül fontosnak tartom. Mert ez egy rohadt súlyos megalkuvás. A gerincem brutális kettétörése, hogy térdeljek akkor is, amikor nem akarok, hogy alávessem magam más akaratának, és föladjam önmagam. Egy anya így fogalmazott: “Megöltem magamban a nőt.” – és ez a mondat belém égett. Föladni az egykori tiszta önmagamat, álmokat, vágyakat, érzéseket – ez öngyilkosság. A haragom nekem szól. Bűntudatot magam miatt érzek. Szégyen, szorongás, fájdalom, és csak tűrés, tűrés és mindig csak tűrés. A békesség kedvéért, a gyerekek miatt, hol emiatt, hol amiatt. Kifogáskeresés, kompenzálás, megmagyarázom, hogy a szaros bizonyítványom mitől illatos.
        És akkor van, aki lép.
        Ismerek párat, akik több gyerekkel maguk mellett is be merték vállalni, hogy újrakezdik – tökegyedül. “Veszem a kalapom, apus. Csá!”
        Kurva nagy bátorság kell ehhez.
        Tiszteletem mindegyikőjüknek!

        • “Már ha valaki egyáltalán eljut idáig és nem a férfiszempontoknak való görcsös megfelelni akarás tölti ki az életét.” – ezt rendkívül fontosnak tartom. Mert ez egy rohadt súlyos megalkuvás. A gerincem brutális kettétörése, hogy térdeljek akkor is, amikor nem akarok, hogy alávessem magam más akaratának, és föladjam önmagam. Egy anya így fogalmazott: “Megöltem magamban a nőt.” – és ez a mondat belém égett.

          Ez amit irtal (meg nehany dolog a korabbi posztjaidban is) nagyon emlekeztet a Csernus stilusara (A no cimu konyvere gondolod elsosorban) meg a konyvei mondanivalojara. Es igen, igazatok van neked meg a Csernusnak, tenyleg a gerinc megroppantasa az ha a ferfiszempontoknak akarsz megfelelni ez tiszta sor.

          Csakhogy.

          Van egy dolog amit szerintem Csernus sem lat, illetve nem boncolgat a konyveben, egyikben sem (azt nem tudom hogy te latod-e de peldaul nagyon sok poszt ezen a blogon is errol szolt)

          Szerinte ugyanis az hogy a nok olyanok amilyenek az az egyenre lebonthato gyavasagbol, gyengesegbol fakad aminek ugyan sokszor oka a csaladi hatter. Ennel melyebben nem megy bele, tarsadalmi szinten hogy vajon a nok ennek az elvarasnak megfelelni meg hogy micsoda nyomas nehezedik egy nore hogy azt tegye amit tennie kell – ferfi szempontok alapjan. Es akkor mikor azt csinalja amit elvarnak tole es megsem boldog akkor meg jon egy Csernus aki a kepebe vagja hogy egy gyava szar es hagyta hogy megroppanjon a gerince es ezert csak es kizarolag o a felelos.

          Es persze igaza van hogy mindneki a sajat eleteert felelos van amikor egyszeruen nem lehet jol donteni. Van mikor sok szar lehetoseg kozul csak annyi a valasztasi lehetoseg hogy a legkevesbe szart valasztom.
          Mert nehogy azt hidd hogy annak a nonek aki elvalik vegul neki olyan baromi jo egyedul nevelni a kolykoket sokszor semilyen segitseg nelkul.
          Persze tiszteletremeltobb mintha a szar hazassagban marad, meg talan batrabb is, meg a szar hazassagnal tenyleg lenyegesen jobb.

          Es van amikor meg ennyi dontesi lehetoseg sincs.

          • Nagyon jól beszélsz!
            A “nem szorítottak pisztolyt a fejedhez” jellemző hibáztató mondat.
            DE! Szorítottak. Nem hagytak más utat, mert ha nem ezt választom, megtorolják rosszallással, kirekesztéssel, állandó baszogatással. PL.
            És amiről holnap írok… azok a kibaszott nemi szerepek. Hogy kinek és miért jók azok. És tolják bele a fejedbe születésedtől fogva, miközben minden más utat lesöpörnek, lefikáznak, hogy te tudjad, ha azt szeretnéd, akkor egy korcs vagy.
            Gusztustalan manipuláció az egész!

            • Mellesleg maga a valas sem egy olyan opcio ami mindig rendelkezesre allt, vizsgaljuk meg, miota valhatnak a nok? Torveny szerint sem tul regen es a tarsadalmi stigma meg tenyleg csak az utobbi par evtizedben tunt el tehat ne csinaljunk mar ugy mintha ez mindig is egy opcio lett volna mondjuk nagyanyainknak. Mert nem volt az. Na akkoriban semmi lehetoseg volt nem csoda hogy a nok egymast csititgattak ilyen “a no kotenye sokmindent eltakar” tipusu szolamokkal. Nem lehetett ugralni.

              • De azt is tegyük hozzá, hogy a válás csak a kereszténységben volt szinte lehetetlen. Igaz, persze, a mainál is milliószor nagyobb terhet jelentett a nőnek jellemzően, de a zsidó és a muzulmán vallás is elfogadhatónak tartja, görögöknél, Rómában is ismeretes volt. A kereszténységben azonban a férfiaknak sem volt igazán lehetőségük rá, gyakorlatilag pápai engedély kellett hozzá, és még egy királynak (legyen bár az “Igaz hit védelmezője”) sem okvetlenül adta meg a pápa. Lett is belőle anglikán egyház.

          • @blaci200 Lehet hogy igazad van, bevallom nem vagyok nagyon jartas a temaban. Bar nehezemre esik elhinni hogy az ortodox zsidok es muzulmanok akik egyebkent kifjezetten kirekesztoek a nokkel nyugodtan “megengedtek” volna noknek is hogy elvaljanak. Az lehet hogy egy ferfi elvalhatott – sot az mar nagyon regota divat volt kereszteny korokben is – de egy no mondjuk nem. Ha el is valhatott, mert a torveny mondjuk engedte akkor ott volt a tarsadalmi nyomas, a kirekesztes, a hata mogott sutyorgas – ahogy most is. Kb 20-30 eve van az mondjuk Magyarorszagon, hogy a valas egy nonek opcio, hogy ne csesztessek ezert, hogy ne legyen stigmatizalva.

            • Mindkét vallás alapból megengedi a nőknek is, nehezen, sokkal nehezebben, mint a pasinak, de elvben volt rá lehetőség, normálisabb időkben – mármint az iszlám normálisabb idejében – azért erre volt is lehetőség, zsidóknál is volt, van is. Ezért voltak pl. a ruhákra, kendőkre varrott ékszerek, mert azt magával vihette váláskor a muzulmánoknál.

            • De csak azt akartam mondani ezzel, hogy annyira erősen nem volt válásellenes más társadalom, vallás, mint a kereszténység.

    • Szemtelen Tyúk

      🙂
      Eszembe jutott a viselkedésmintákról a The L word, magyar kiadásában L, amit House Doki is nézett…
      Szociális munkás dönti el, hogy a leszbikus pár egyik tagja a nevére veheti-e, örökbe fogadhatja-e a társa biológiai gyermekét, és a hivatalnok ábrándos tekintettel elmeredve a fejük felett megkérdezi a hölgyektől: “Hogyan ismeri meg a kislány egy férfi érintését, mikor érezhetné a borostája karmolását…?”
      A nők arcára kiülő borzadályon évek óta tudok röhögni akár hetente is. 🙂

      Egyébként egy egynemű kapcsolatban mindig van domináns fél, aki képviseli a férfias mintát, és egy “passzívabb” fél, aki a nőies viselkedésmintákat adhatja.
      Jó esetben van a gyereknek nagypapája/nagymamája, akiktől megtudja, hogy férfiember esetleg fúr-farag, női lény pedig tevékenykedhet a konyhában és festi a szemét – nem mintha bármi múlna ezen. Egyéb esetben vannak másnemű barátai a párnak, akiktől szintén felvehet viselkedésmintákat az a gyerek.

      (A nem normális viselkedésmintafelvételbe sorolom azt a leszbikus anyukát, szóban ad gyakorlati útmutatót a 19 éves fiának puncinyalásból – igen, ilyen is van.)

      • “Egyébként egy egynemű kapcsolatban mindig van domináns fél, aki képviseli a férfias mintát, és egy “passzívabb” fél, aki a nőies viselkedésmintákat adhatja.”

        Én ezekkel a mintákkal sem vagyok kibékülve… Nem értem miért is kéne férfias meg nőies mintákat adni… És ha a pasi szeret főzni de anyuka meg a műhelyben érzi jól magát akkor mi van?! Az én fiam kapni fog babákat a lányom meg igenis kiskocsikat fog tologatni. Nem szeretem ezeket a nemi sztereotípiákat.

        • képviselőné

          Na ez az.

        • Remélem, úgy érted, hogy a fiadnak és a lányodnak megadod a lehetőséget – nem úgy, hogy kötelezővé teszed ezeket 😉
          Egyébként anyám rökönyödött meg, hogy a lányom nem babázik. Na jó, azért annyira nem, mondjuk úgy, hogy csodálkozott. Mondtam, hogy miért babázna? Ha kocsikat akar tologatni, tegye (közben meg a lányom imádja a szoknyákat meg a csilivili ruhákat, időnként kifesti a körmét, stb.)

          • haha, persze, nyilván nem lesz kötelező 🙂

            • Jut eszembe: a fiam meg épp most kötött vagy mit csinált egy rakás gumikarkötőt. Én meg kézimunkáztam így 10 éves korom körül. Még ma is megvan anyámnál legalább két “alkotásom”. Sose érdekeltek az autók, meg a foci. Basszus, a végén kiderül, hogy meleg vagyok?

            • Á, a gumikarkötő nem ér. Nálunk a suliban 6-tól 16 évesig mindenki, aki él és mozog gumikarkötőt köt. Fiúk, lányok vegyesen. Egyszerűen túl menő lett ahhoz, hogy meghagyják csak a lányok kiváltságának. 🙂

              • Lelomboztál 😉
                És még a focit is megszerette a büdös kölök. Sőt az autókat is ismeri (na azért ez így túlzás). Vérmacsó lesz a végén.

        • Szemtelen Tyúk

          Akkor sincs semmi, ugyanis ha anyu cserél kereket és apu rittyenti össze a rizskochot, akkor is van egy úgynevezett nőies és egy úgynevezett férfias minta. Nem azt mondtam, hogy van férfiminta a férfitől és van női minta a nőtől.
          Arról rizsáztam a hozzászólásomban, hogy a gyerek mindenképpen megtanulja a megfelelő mintát, ha csak nem izolálod a társadalomból.

          • Szemtelen Tyúk

            Nem azt mondom, hogy mi a megfelelő minta, hanem azt, hogy csak akkor nem lesznek férfias és nőies viselkedésmintái, ha elkülöníted a társadalomtól.

            • Nem az a kérdés, hogy lesznek-e a TÁRSADALOM ÁLTAL férfiasnak/nőiesnek TARTOTT mintái, hanem az, hogy miért kellene neki elhinnie, hogy ezek férfiasak illetve nőiesek.

          • De mitől lesz “férfias”, vagy “nőies” a minta? Mi számít férfiasnak? Az, hogy be tudok kötni egy lámpát? Hogy van saját szerszámkészletem? Nő vagyok, anya vagyok, cisz-hetero vagyok, és a fenti kérdésekre igennel válaszolok.
            Nem mintáknak, szerepeknek kéne megfelelni, hanem meg kéne tanulni az élethez szükséges dolgokat. Volt olyan pasim, aki szerelőt hívott valamiért, én meg inkább megbütyköltem magam. Ettől nem tartottam őket kevésbé férfiasnak, ellenben én rendszeresen megkaptam, hogy fiús vagyok.
            Régebben még zavart, most már teszek rá. Szívesen főzök egy kávét a mesteruraknak, de utána nézem mit csinálnak, és tanulok belőle. Nem azért, mert ne lennék nőies, csak szimplán érdekel.
            És ez nem zárja ki, hogy a lányaimat horgolni, főzni, körömlakkozni tanítsam, csak úgy vagyok vele, hogy a férfias és nőies dolgok is az életem részei. És ha boldogulni akarnak az életben önállóan, akkor nekik sem árt, ha nem csak a csajos dolgokat tanulják meg az anyjuktól. 🙂

            • Nincsenek ferfias meg noies dolgok. En mint tomboy-nak titulalt ugymond “fius lany” vilag eletemben baromsagnak tartottam ezt. Pont azert is latom hogy ez engem perdaul nem erdekekelnek a tipukusan noiesnek gondolt dolgok – fozes, makeup , divat, szinhaz, kultura (bar ez utobbi temakorokben van atfedes azert) – illetve valamilyen szinten igen de engem erdekel egy csomo sport meg tudomany meg technologia sot a melom is abszolut ferfiak altal uralt szakma. Magambol kiindulva jottem ra arra hogy ha engem erdekelnek mas dolgok IS mint a noiesnek mondott dolgok akkor vagy en vagyok valami korcs – es milyen sokaig gondoltam ezt, edes istenem – vagy pedig ez az egesz egy baromsag.

            • “Magambol kiindulva jottem ra arra hogy ha engem erdekelnek mas dolgok IS mint a noiesnek mondott dolgok akkor vagy en vagyok valami korcs – es milyen sokaig gondoltam ezt, edes istenem – vagy pedig ez az egesz egy baromsag.”
              Drága druszám!
              Én is fiús lány voltam (főleg kamaszként), piszkáltak is érte eleget. Mondjuk nálam bezavart az is, hogy apám fiút akart, aztán jöttem én, utána meg a húgom…
              Anno a világból ki lehetett volna kergetni a divattal, sminkkel, stb, most már nem zavar, ezek is az életem részei, de nem kizárólagosan. Szívesen sütök-főzök, imádok kézimunkázni, és jópár körömlakk, meg sminkcucc várja, hogy néha használjam őket. 🙂
              Most már nem a szerepeknek akarok megfelelni, hanem magam akarok lenni, akkor is, ha a környezetem néha kibukik, hogy egyik nap sportcipős-szerelős hangulatom van, másnap meg tűsarkúban és sminkben jelenek meg.
              És baromi büszke vagyok, hogy a lányaim sem csak arra mennek, hogy “szépek” legyenek (pedig gyönyörűek, ezt elfogultság nélkül mondhatom), hanem, hogy ügyesek (a hétéves úgy használja a 30 cm-s séfkést, hogy felnőttek megirigyelhetnék), műveltek, okosak, életrevalóak legyenek. Ha pedig ez megy nekik, akkor pont nagyívben teszek arra, hogy rózsaszínre festi-e a gyerek a körmét, vagy van-e Hello Kittys holmija.

            • @Csinosmama – teljesen egyetertek! Engem nagyon sok minden erdekel, noies dolgok, pasis dolgok – de leginkabb csak kulonbozo dolgok. Van egy sanda gyanum hogy ezzel sokan igy vagyunk. Emlekszem meg tinikoromban az egyik pasim jott azzal hogy neki a novere azt mondta hogy marpedig szerinte olyan nincs hogy egy nonek hobbija van, hogy ez megis micsoda. Es a srac komolyan szamonkerte hogy dehat ha egy masik no azt mondja hogy marpedig a noknek nincsen hobbija akkor en itt mi vagyok a szeles erdeklodesi korommel? Szakitottunk is, a novere meg a huga nagyon nem birtak. A vicc hogy mindkettobol hazicseled lett, egyikukkel par eve talalkoztam, orakig panaszkodott hogy az o pasija nem segit semmit otthon es mindent o csinalt.

              • Annyiban igaza van, hogy a hagyományosan működő család mellett, egy nőnek valóban nem marad ideje hobbizgatni. Mert apa nyugodtan eljárhat gyúrni vagy motorozni, de anya? És ki vigyáz addig a gyerekre?

            • Egy nőnek nem lehet hobbija?! Anyámborogass…
              Nekem egy csomó van, nőies, meg férfias is. Kinek mi köze hozzá?
              Engem az sem zavar, ha valaki a nagyon nőies szerepkört érzi magáénak, ha neki az jó, engem nem izgat. A lányaimmal is úgy vagyok, hogy lehet rózsaszín, csillámos, tüllös ruhácskájuk is, ha aznap ahhoz van kedvük, de nem veszem ki a kisautót sem a kezükből. Nálunk pl a nagy autómániás, már háromévesen mondogatta az autómárkákat, négy éves kora óta meg autóversenyző, meg kamionsofőr akar lenni. És ahogy őt, meg magamat ismerem, neki előbb lesz jogsija, mint nekem. 😉
              Emellett imád főzni, meg néha babázni is, és szerencsére ugyanolyan jó kézügyessége van, mint nekem. És baromira nem érdekel, hogy ezt a festészetben, vagy gépkocsiszerelőként kívánja-e majd hasznosítani. 😀

            • @Vacskamati igazad van de ez a beszelgetes akkor zajlott mikor en 16 eves voltam a masik csaj meg mondjuk 18. Es o mar akkor azt gondolta hogy az ha egy csajnak hobbija van meg erdeklik mas dolgok is az valami ordoktol valo valami.
              Nagyon koran kialakulnak ezek az ugymond szerepek – egeszen kicsi korban, az ovodara nem emlekszem ugyan de altalanos isiben mar kulon jatszottak a fiuk meg a lanyok es tok mast. En akartam volna a fiukkal is jatszani de ok mar akkor kirohogtek – ovodaban meg fiu barataim is voltak – hogy menjek szepen babazni es nem voltak hajlandoak befogadni, ez mar akkor is ciki volt nekik hogy csajokkal egyutt jatszani, hacsak nem nagyobb csoportokban jatszott egyutt mindenki. Kivancsi lennek egyebkent hogy mi az altalanos velekedes hogy mitol vagyunk masok, hogy ez mennyire neveles kerdese ez a dolog illetve mennyi a velunk szuletett.

            • @Anna: Szerintem ez tanult viselkedés (nagyrészt).
              Már az ovitól kezdve jönnek a sztereotípiák, és még ha van is egy jó, elfogadó családi minta, a társadalmi nyomás erősebb.
              Nálunk eddig négy évnyi ovis tapasztalat van, a hagyományőrzés arról szólt, hogy a lányok pártát varrtak/ragasztottak maguknak, a fiúk meg falovacskát, kardot. Szóval a lányok csináltak valami szép, de használhatatlan cuccost, a fiúk meg olyat, amivel játszani is lehetett. És ez csak egy példa volt, pedig lenne több.
              Ezt csak tetézik a balfék szülők, pl amikor a nagyobbikom panaszkodott, hogy a fiúk nem hagyják őket focizni, meg cikizik őket azért, mert fociznának (az csak a hab a tortán, hogy a lányok jobban fociztak, mint a srácok…), és a fiús ANYUKA beszólt, hogy hát a lányok ne is focizzanak. Meg az apád faszát drágám, ha a lányom focizni szeretne, akkor focizni is fog. 🙂

    • “A mai családokban a kislányok azt látják, hogy a nő cseléd, a férfi pedig hotelvendég.”
      Nem csak a családokban látják, ez megy a tévében is reggeltől-estig (ha esetleg a gyerekek egyedülálló anya/apa mellett, nem látnék tisztán hol a helyük). Mikor lesznek végre a reklámokban családjukra mosó-főző-takarító férfiak is? Igenis legyen már férfi kvóta a takarítószer/mosópor/háztartási gép/pelenka/ reklámokban. Ja, a férfi szerepeltetése mint okos szakértő, aki megmondja a tutit az őt körben csodáló, butuska háziasszonyoknak, nem ér!
      Egyébként a tipikus homofób értetlenkedés a melegek felé, hogy “most akkor közületek melyikőtök a nő?” is leginkább erre utal szerintem, nem a szexre. Egy átlagos hetero pasinak ugyanis felfoghatatlan az egyenlő párkapcsolat. Egyszerűen elképzelhetetlen neki, hogy létezik olyan amikor senki nem szolgál senkit egyoldalúan. Mert nehogy már egy férfinak úgy kelljen élni, hogy nem főz, mos, takarít rá senki? Ezért képzelik azt, hogy biztos valamelyikük bevállalja a nő (értsd ingyencseléd) szerepet.

  • Szóról szóra! Nagyon egy hullámhosszon vagyunk!

  • Szemtelen Tyúk

    Egyébként én már nem értem, miért akkora dolog, ha valaki buzi. De komolyan.

    Régi sztori, de valaki megkérdezte egyszer valakitől, hogy “És a szüleid tudják hogy meleg vagy?” A válasz egy kérdés volt: “Miért, a tieid tudják, hogy szereted, ha hátulról dugnak?”
    Értitek?
    Ki nem szarja agyon, hogy fiúval, lánnyal vagy medúzával csinálja valaki? Nyilván hozzáad a személypercepcióhoz egyfajta szűrőt, és persze a szubkultúra vonzása, kellemes ölmelege a homoszexuális embernek nagyon fontos, de társadalmilag lényegtelennek kellene lennie .
    Ha genetika, akkor azért, mert olyan, mint a körmöm formája.
    Ha meg döntés, akkor get the fuck out of my life, senkinek semmi köze hozzá, hogy – infók birtokában, ahogy Gumiszoba mondja – milyen döntést hoztam az életemről és hogyan élem azt az életet.

    • Hát azért dugni nem szokás a szülők előtt sem elölről sem hátulról, de a párodat megismertetni velük igen.

      • Szemtelen Tyúk

        Sajátosan laza szálak fűznek a családomhoz érzelmileg 🙂 és úgy gondolom, hogy igen, a társamat ismerjék meg, ha mindannyian így akarjuk. De nem téma a homoszexualitásom.

  • Akurva… 😀 A faszim örökké ilyen stílusban akarja lenyomni a torkomon, hogy milyen ótarul viselkedünk egymással, mi emberek, és hogy ettől ő mennyire nem érti a világot. Hogy elszigeteljük magunkat az álarcaink mögé, aztán magányosan és befelé fordulva vergődünk, mert igazából mások közelsége hiányzik az életünkből. Én meg azt mondom neki, jóvan, kussoljál, azért nem ilyen szar a helyzet (miközben de), ne keseregjél folyton. Meg hogy ő nem is buzi, nem is homoszexuális, egyszerűen engem szeret és velem szokott dugni, azt ennyi, őt ne címkézzék meg. Neki ez nem is egy tulajdonsága, mint ahogy másoknak sem tulajdonsága az, hogy hétfőn szeret-e spenótot enni, vagy a barna hajú nőket részesíti előnyben, ha baszásról van szó. Hát a tököm tudja.

    • Jó fej a faszid 🙂

    • Szemtelen Tyúk

      Basszus, én nem tudom eldönteni, hogy van-e ilyen, hogy az embert választom, nem a szexualitását. Holott több ilyen életszemléletű barátnőm is volt, az egy dolog, hogy felváltva tapostak rajtam bakanccsal és tűsarkúval, valszeg inkább kalandorok voltak mint pán- vagy biszexuálisok.
      Mindegy, nem tudom eldönteni. Évente mást gondolok erről.

    • “Neki ez nem is egy tulajdonsága, mint ahogy másoknak sem tulajdonsága az, hogy hétfőn szeret-e spenótot enni, vagy a barna hajú nőket részesíti előnyben, ha baszásról van szó. Hát a tököm tudja.”
      hát én ezzel kurvára egyetértek. merugye van az az ember, aki az identitását nem az alapján határozza meg, hogy kivel szexel, vagy hogy szexel-e egyáltalán. továbbá az alapján sem, hogy melyik kezével törli ki a seggét, és az alapján sem, hogy hány percig tud napba nézni. hanem pedig más alapján. a “ki vagyok én?” kérdésre elég sokféle válasz létezik, és én például egyáltalán nem tudok mit kezdeni azzal, ha valaki a szexualitása alapján határozza meg magát. (mi közöm nekem ehhez?) és magamat is jóval többre tartom annál, hogysem a szexuális preferenciám legyen az önmeghatározásom egy tétele. továbbá fenntartom magamnak a jogot, hogy amikor kedvem támad valakivel szexelni, és őneki is velem, akkor maga a szándék legyen elég az aktushoz, és ne kössön mindenféle külső elvárás, ostoba hagyomány vagy ígéret azügyben, hogy nekem kinek kéne lennem.

  • AZ egyik ismerősömmel beszélgettünk ilyen hasonló témákról, és azt mondta, hogy hallottam-e, hogy van olyan társadalom, ahol nem csak két féle nem van, hanem 7, és ezek teljesen egyenrangúak. És valóban, miért KELL csak férfiban, vagy csak nőben gondolkodni???! mikor ettől sokkal sokszínűbbek vagyunk… Mert pl. vannak nők akik nem leszbik, csak szeretnek “férfiasan” öltözködni, és mondjuk autó versenyzők; vannak férfiak, akik szeretnek vásárolni, és néha kifestik a szemüket – nem homi-; vannak azok akik csak szimplán “rossz testbe” születtek: tehát férfinak született, de nőnek érzi magát, és nőként vonzódik a férfiakhoz; és akkor még nem beszéltünk a transzneműekről, a homokosokról, a hermafroditákról, a kívül nő, de genetikailag férfiakról stb…
    És igen, ezek a szaros nemi sztereotípiák emberek millióit, vagy inkább milliárdjait teszik boldogtalanná.
    És annak ellenére, hogy már ismerem, és látom a folyamatokat, mégis hajlamos vagyok én is megvalósítani a nemi sztereotípiákat. Például mikor egyedül álló vagyok, akkor nem vagyok éppen házias, rengeteget megyek, sportolok, aztán mikor belekerülök egy párkapcsolatba elkezdek hirtelen főzőcskézni… Gáz! Persze, ha látom, hogy egyenlőtlen kapcsolat, és kiakar használni (mikor én tényleg azért főzök, mert szeretem őt, és kényeztetni akarom néha, nem pedig az elvárás miatt) akkor tiplizés van.

    Kedves Tamás! Látom sokat olvastad Csernus dokit! 🙂 De lehet, hogy ismered is! Én is sokat olvastam, és sok mindenben egyet is értek vele, de van amit kicsit máshogy értelmezek. Pl: értem a “gerincből húzza ki magát”, ez van amikor megy nekem, de nem mindig, sajnos hullámzok egyszer fent- egyszer lent, nem tudom megvalósítani azt, hogy mindig “kihúzom” magam. Amivel viszont nem értek egyet, vagy inkább én máshogy értelmezem, az az, hogy az élet minden területén mindent bele kell adni, 100%-ot minimum, de a 120 % még jobb. Én ezt úgy látom, ha valaki pl a munkába ad bele mindent, akkor a családja fog gallyra menni. Nem lehet mindenhol toppon lenni. Ezért én ezt úgy értelmezem, hogy amit éppen aktuálisan csinálsz, azt csináld akkor 100%-osan. Tehát éld át teljesen az adott pillanatot: ha munka van, akkor munka van, de ha éppen társaságban ülök egy kocsmában, akkor rájuk figyeljek teljesen, ne a munkán törpöljek fejben.

    • Nahat, ugy latszik nem csak en vettem eszre a hasonlosagot Tamas es Csernus stilusa kozot 😀

  • Tetszik az írás szenvedélye, de:
    – nem hiszem, hogy buzinak nevezni őket megfér a támogatásukkal,
    – a szexuális orientáció nem állandó és nem is vagy-vagy, hanem sokaknak változik életük során, emellett kontinuum: sokan biszexuálisak, és van még az aszexualitás is,
    – továbbra sem dőlt el, hogy genetika, tanult viselkedés, pszichológiai szerzett jellemző, esetleg döntés-e, és nem is hiszem, hogy találunk kizárólagos magyarázatot. De nem is kell, ugyanis semmi baj nincs azzal, ha valaki meleg/leszbikus/biszex, ezért az okát is hülyeség firtatni. Mintha mentséget keresnénk. A társadalommal van baj, amelyikben egy nem-ciszheterónak ennyire nehéz az élete.
    A legálságosabb homofil érv az, hogy “ne bántsuk őket, nem tehetnek róla”. Hiszen ha nem baj, akkor nem is kell tehetni.
    Én itt okosodtam, olvassátok el:
    http://sajatszoba.hu/felvallalt-heteronormativitas-coming-out/

    • Volt már ilyen komment, ami kifogásolta a buzi jelzőt. Nálam ez nyelvi elem. Éppen az a cél, hogy a köznyelv durvaságát érzékeltesse. Ha ez sértő, akkor a köznyelv sértő. És az egyébként, sértő, ahogy a köz hozzáállása is sértő.
      Ez itt egy használt nyelv, és hogy én magam hogyan beszélek róluk, velük, az egy teljesen másik történet.

      • Igen, a köznyelv sértő. Minden át van itatva bántással, gyűlölettel. És ha ezt egy homoszexuális olvassa, neki is sértő lehet.

        • Én úgy értelmeztem, hogy a szöveg egy homofób embert szólít meg, és neki magyarázva átveszi a szóhasználatát. Mint amikor mondjuk csókolózik az utcán egy meleg pár, és valaki méltetlenkodik mellettük, akkor beszólnak neki, hogy “na mi van, nem szereted a buzikat?”.

        • Szemtelen Tyúk

          Megnyugtatlak: nem sértő.
          Én is buzizok.
          Megmondom, mikor sértő: egy gyökér szájából, mellé biggyesztve valami egyéb jelzővel, na, akkor sértő.

    • Ebben a tarsadalomban a hetero ferfiakon kivul mindenkinek nehez a helyzete.

    • Egy rakás homokos ismerősöm nevezi magát buzinak. Én is őket, ha egymás közt vagyunk.

  • Engem már tízévesen sem érdekelt hogy ki kivel dug. Amikor a Katiról derült ki hogy nem azzal a bácsival akivel lakik, a Móni apukájával, hanem a Krisztiánnak a keresztapjával, aki néha a szomszédba látogat. Jó keresztapa lévén, gyakran jött.

    Na, ezt tinédzserként odáig fejlesztettem, hogy semmi közöm, majd odáig merészkedtem, hogy az ember személyiségének annyi aspektusa van, miért az az egy lenne a legmeghatározóbb benne, hogy kivel bújik este ágyba?
    Nem lehet hogy a ‘csakengemhagyjonbékén’ típusú bújtatott homofóbia egyébként azon alapul, hogy a jó ideig tartotta magát az a nézet, hogy a pedofil zaklatók kizárólag homoszexuálisok voltak? (meg azon, hogy ezek mind asziszik, hogy ultra kelendő portékák a húspiacon, muhahahhahahahha)
    A heteró zaklatókat nem számolták, hát az természetes, férfi, az ösztönei.. tuggyuk.

  • Tóth Gyula

    Nem értem miért nem fogadják el Magyarországon a Melegeket.
    Menjetek ki külföldre nézzetek szét állítom leesik az állatok…
    Két Meleg oldalon is fent vagyok…ki keres állandóan?….a heteroszexuális NŐS Pasi.
    Miért?!
    Pusztán azért mert anyucika nem hajlandó apucika farkát a szájába bevenni és orálisan kielégíteni…de anyucika szereti,ha apucika kinyalja….Ugye?!
    A Férjnek kattog az agya milyen is volna ha egy pasi kielégítené orálisan vagy análisan szeretkezne egy pasival…
    Bármilyen Meleg megmozdulás van ebben a KIBASZOTT QRVA országban rögtön az utcán van a RENGETEG ÁLSZENT….
    Akkor most miről beszéltek?!

    • Hat ez az anyucikas mondatod eleg meredek – szerintem olvass par posztot/hozzaszolast akar ezen a blogon. Vicces feltetelezes hogy a nok szeretik a nyalast de szopni nem szopnak 😀 hat persze. Mikor 10 faszibol 9 a nyalastol irtozik vagy ha azt mondja hogy szereti akkor is csak kb 3 percig csinalja aztan o a soros.

      A heteroszexualis nos pasi szerintem nem azert keres teged, egy meleg faszit mert otthon nem “kap” szexet – bar errol is lehet szo, hogy miert nem “kap” szexet arrol nagyon sok szo van itt a blogon – szerintem azok a csavok javareszt kurvazni jarnak. Azok akik teged megkeresnek valszeg latens melegek.

  • Marhára érdekel, így a kamaszkor közeledtével, hogy vajon jól csinálom-e. Illetve a legtöbbször csak csinálom, ahogy jön, de van, hogy utólag mar a kétely: hülye-e vagyok én?

    Tegnap a nagylány hazajött a suliból, és elmesélte, hogy bár nem érti, mivel érdemelte ki a bizalmat a sráctól, aki hatodik éve vagy nagyon törleszkedik hozzá, vagy nagyon rondán piszkálja, de azt mondta neki a skac, hogy be kell vallania neki, hogy ő biszex. Nincs 12 a lány, a srác már van talán annyi, a legutóbbi történetben úgy volt főszereplő, hogy az osztály és a z iskolapszichológus előtt elmondta, hogy az osztálytársak piszkálása miatt volt már, hogy vagdosta a kezét, hátha attól jobb lesz. Kislánynak, buzinak, homokosnak csúfolják. Elsős kora óta. Azt mondtam a gyerekemnek, aki azt sem érti, hogy mért kell bárkit is csúfolni, aki bármiben MÁS, mint a másik (őt a száraz bőre miatt undorítózzák), hogy egyfelől ehhez ebben a világban, amely ennyire intolerálja a másságot, amint az látszik, ez a vallomás különleges bizalommal kezelendő, másfelől valószínű, hogy a srác azért mondja el ezt pont neki, mert valamilyen módon a barátjának tartja. Itt kezdődött egy másfél órás beszélgetés a másságról, ami bármiben megnyilvánulhat a száraz bőrtől a szemszínen és bőrszínen, más valláson, kultúrán át a más szexuális irányultságáig, vagy tovább, és megegyeztünk abban, hogy a világ ezektől a dolgoktól színes és szép. Megegyeztünk abban is, hogy az embernek kell lennie valakinek, akire számíthat, amikor ő a más, és ezért bántják, mert bántók mindig lesznek, de egy baráttal (szülővel,vetette közbe a gyerek, bólintottam, de a srácot az apja nem szereti, amennyire tudjuk) minden nehézséget könnyebb megoldani/feldolgozni/elviselni. A gyerek közölte velem, hogy nagyon örül, hogy ezt így meg tudjuk beszélni (én bőgtem, naná), és teljesen megnyugodva feküdt le aludni.

    Ma viszont egy felnőtt társaságban a szokásos sztereotípiákkal (nem normális, nem házasság, nem rendes család, minek vonulnak) találtam szembe magam, és igen, az én nagy pofám le lett törve az egyébként igen óvatos eszmecserében. Esélyem nem volt.

    No. Szaranya-e vagyok?!

    A rohadt életbe. Ha ezen múlik, nem, NEM vagyok szar anya. Ez az ÉN értékrendem, és baromira örülök, hogy a gyerek, nem így nevelődvén, csak ezt tapasztalván, hasonló következtésekre jut. Bőven lesz mit elbasznom, meg is fogom tenni, félek is, mint állat. De, én hülye, büszke vagyok a gyerekre, hogy színesnek látja a világot, nem pedig leölendőnek, alázandónak azt, aki más.

    A rohadt életbe. Nem, nem vagyok elég okos, nem vagyok elég széles látókörű, nem vagyok elég. De nem érzem rossznak magam.

    • Jol csinalod szerintem bar nincs gyerekem de ha lenne igy csinalnam abszolut. En nem ezt kaptam, nalunk a csaladban csak latszolagos tolerancia volt, mihelyt kicsit megkapartad rogton elojottek az igazi erzelmek meg beidegzodesek. A buzisag peldaul abszolut elfogadhatatlan lenne a csaladunkban. En hIaba kaptam ezt a neveltetest, egesz kisgyerek koromtol tudom h a massag – barmilyen borszintol szexualitason at akcentusig vagy nyelvjarasig mert igen, ilyen hulyesegert is szoktak embereket basztatni – teljesen termeszetes es ha lesz gyerekem en is igy fogom elmagyarazni ahogy te.
      Es latod, mikor te voltal mas velemenyen teged kozositettek ki, letortek, megtortek, nem lehet masnak lenni. Az emberek a sajat frusztracioikat elik ki masok basztatasaban, ez mindig is igy lesz, csak menni kell es csinalni amiben te hiszel es kiallni erte ha kell.

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s