Találkozunk egyszer

g2

Van ez az élet itt. Tudod, megérkezünk a Földre és van itt valami dolgunk.
Mindig úgy hisszük, van valami dolgunk.
Mert önmagáért való ez nem lehet.
Csak azért egy ilyen lény nem élhet, hogy aztán csak legyen, egyen, szaporodjék, s nyomot sem hagyva menjen el.
A halállal is bajban vagyunk. Mert a meghalásban az fáj, hogy eltöröl mindent, ami előtte áll. Eltűnik az egyszeri, a megismételhetetlen. Amit az élés teremt, elvész a semmiben.
Közben meg ez hajt előre, ez a szorongás, hogy nyomot hagyjunk a térben, legyen valami vonás.

Ha valaki meghal, magunkat gyászoljuk. Közel kerül az élmény, s mi átkaroljuk. Siratjuk magunkat minden elmenőben, őrizzük emlékük értünk kesergősen.

Épp úgy, mint mikor a kivágott mandula csattan a fémen, s mi megértjük, amik vagyunk, hús és vér a bőrben.
Ahogy az összes többiek.
Addig többnek hisszük magunkat, mint gyenge halandónak, s titkon reméljük, mi majd maradhatunk.
Azt gondolom, többek is vagyunk.

Muszáj értelmének lenni, hogy itt vagyunk.
Nem lehet logika abban a tudományban, mely annyi jövőt jósol nekem, mi elfér a szent rothadásban.
A szellem nem pusztulhat el, ezt nekem senki ne mondja.

Néha úgy képzelem, aki erre választ nyer, nemcsak reményt talál.
Hinni a túlvilágban több, mint ködös homály. Az értelmét adja minden szónak, tettnek, súlyát adja egész életemnek. Fontossá tesz engem, ha tudom, ami körülvesz, mindhez kapcsolódom. Hogy kötődöm másokhoz, és valahol egy vagyunk. Ez csak egy állomás, ahol találkozunk.
Születés és halál ugyanaz a kapu, néha bejövünk rajta, s többként léphetünk ki.

Ebben van logika, és az új életben. A körforgásban és a lehetségesben. Amit mondok, amit teszek, s a nagy közösért van, amiben én sziget vagyok, állok egymagamban.
Így lesz teljes minden, így lesz értelme, porhüvely a testem, s benne él az elme.
Aki elmegy, ott van, s én minden nap várom, találkozunk újra kedves, jó barátom.

 

 (Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Advertisements

8 hozzászólás

  • De jó is volna hinni! Lehet, hogy azért vagyok ennyire szarkasztikus, mert ezt a “szent rothadást” érzékelem, s vagyok benne oly biztos. Talán túlzottan racionális vagyok (=spirituális analfabéta), viszont tényleg, az egész dolog (fenti írás) irracionalitása rémít meg annyira.

  • “Kételkedő vagyok, de nem azért mert semmiben sem hiszek, hanem mert mindent lehetségesnek tartok”

  • “Maradj fölöslegesnek”
    Nem értem, sosem értettem, miért KELL valami tartós, pláne örökkévaló értelme legyen az életünknek. Örülök, ha itt, most értelmes az életem, neadjisten még egy kicsit boldog is.

  • Ez az írás tartalmát és megfogalmazását tekintve is remek!

  • Kedves többiek, abban mi a jó, hogy csak egy darab húsnak tartjátok magatokat? Aki így gondolkodik, az fél a haláltól és nem is bírja úgy elviselni mások halálát, mint aki hisz! Láttam rá példát! Jönnek a dumával, hogy de hát a tudomány. Tudjátok mit, én szarok a tudományra. A középkorban az volt a tudomány, hogy a Föld egy lapos korong. A tudomány folyamatosan fejlődik, amit még ma igaznak hiszünk, pár évtized múlva nevetséges is lehet! Óriási nagyképűség azt képzelni, hogy az ember már mindent tud, és amit nem tud, az nincs is.
    Van egy agykutató, aki az agyhalál állapotában átélt dolgokat. Amikor a tudomány szerint nem lett volna lehetséges. Ennyit a tudományról.

    • Nem tartom magam egy darab húsnak, embernek tartom magam. Ha majd meghalok, akkor alighanem egy darab hús leszek (szerintem), de most még nem. Nem tudom, furcsa ez nekem, miért is félnék én jobban a haláltól? Ha a hívők nem tartanak tőle, miért gyászolják elhunyt szeretteiket? Őszintén szólva én meg azt látom, hogy hívő emberek közül sokan éppúgy nem tudnak mit kezdeni a halállal, a halálfélelemmel, mint a nem hívők. Még Jézus is protestált a halál ellen. Nekem halt már meg sok családtagom, barátom. Nem roppantam össze, úgy érzem.

  • Mármint a rokonaim jöttek a tudományos szöveggel, aztán meg összeroppantak egy szerettük elvesztése miatt. Én meg nem.

  • hannibal767

    Kitűnő írás!

    A tudomány és a hit között nem feltétlenül kell ellentmondást látni. Az anyag nem vész el, csak átalakul…
    🙂

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s