Nő a nőnek vájja ki szemét

nők egyNa, figyelj csak ide, barátom.
Mondod itt nekem, hogy a nők milyenek. Hogy pletykálnak, meg kibeszélnek, meg bűntudatot gerjesztenek benned, meg sugallják, hogy te béna vagy, mert ők tisztábbra súrolják a kredencet. Meg olyanokat is mondasz, hogy milyen hülyéket szoktak a nők beszélni, meg unalmasak is, ezért te már inkább férfiakkal töltöd az idődet. Ez utóbbit mondjuk abszolute nem értem, miféle összefüggés, merhogy szerintem a pasik is beszélnek gyakran olyan hülyéket, hogy a szemem kigúvad tőle, csak az a helyzet, hogy ők sokkal magabiztosabban adják elő, mint a barátnőid, ezért te készpénznek veszed a legvadabb baromságaikat is.
Mondhatni éppen olyan hiszékeny vagy, mint nőtársaid.
Mondanám ezt, ha nem tartózkodnék módszeresen a szexista, és főképpen a nőgyűlölő dumáktól.
Azoktól, amiket te itt éppen alkalmazol, miközben azon nyafogsz, hogy a nők miért bántják egymást. Téged, leginkább.
Nekem ez kicsit olyan tudod, mint a Macskafogó Kukija, mikor azt a Grabovszki gyereket üldözik, és akkor valami szituban elkezdi mondani, hogy ő tudja, hogy te tudod, hogy ő tudja….
Szóval nőgyűlölő dumákkal szapulod a nőgyűlölő nőket. Ez így – lássuk be – nem túl tetszetős.

Jaj, erről meg eszembe jutott valami fontos, amin gondolkodtam itt a napokban. Hogy tudniillik itt a bejárat előtt toporgó macsók azzal bombáznak engem állandóan, hogy én egy cseppet sem vagyok különb, mint azok a pasik, akikről írok, és IGENIS, AZONNAL JELENTSEM KI, HOGY NEM MINDEN FÉRFI GECI, mert én szétszakítom a nemeket és nem törekedek a megoldásokra. Ha én ilyen vagyok, akkor ne is csodálkozzak, hogy a férfiak majd nem akarnak változtatni (nem, mintha nem lett volna már eddig néhány ezer évük rá, hogy ezt megtegyék).
Szóval képzeld el, hogy már majdnem kezdett emiatt bűntudatom lenni, mikor aztán megvilágosodtam, és rájöttem, hogy dehogy szakítok én bármit is szét, meg szítok polgárháborút a nemek közt, hát tényleg teli szájjal röhögök már az ilyen hülyeségeken, hanem az van, hogy most nekem lehet itt az asztalra csapni, nektek meg kuss van drágáim, és szabad figyelni. Merhogy nektek kis pofáim az a béke meg a megegyezés, hogy dorbézoltok tovább a nők életében és lelkében, én meg befogom a pofámat.
És ez az üzlet meg nekem NEM TETSZIK.

Ilyenformán nem is fog az az idő elkövetkezni, hogy én elkezdjem a szavaimat megválogatni a ti nagyra becsült kedvetekért. Merhogy én (mármint én, mint a női nem egy tagja) azóta válogatom a szavaimat, amióta beszélni tudok (őőőő, hány tízezer éve is annak, hogy beszélni tud az ember?), ti meg ezt azóta is telibe leszarjátok. Vagyis ezt az alkupozíciót már réges régen eljátszottátok, hogy én (a nő) majd ilyen simogatós- könyörgősen kérjem, hogy legalapvetőbb emberi jogaimat adjátok vissza.
Mostanra az maradt, hogy én szarom telibe, amit mondtok, onnan kintről a moderációs kapuból lehet engem és a barátnőimet olvasni, a postaládámat meg békén hagyni a szerelmes leveleitekkel.
Ennyi.

Visszatérek tehát a nőkre.
Hogy panaszkodsz nekem, milyenek a nők egymással. Én tudom amúgy, meg ha nem tapasztalnám a bőrömön, olvashatom is általában nőktől, ahogy a nőket szapulják, amiért azok bántják egymást.
És akkor most megint megérkeztünk Kukihoz, én meg elvesztem teljesen a fonalat. (Mer nő vagyok azér, tudod. Megint a sok szál összevissza szövögetése. Jelzem, ez egy csel. Ilyet (állítólag) csak mi tudunk. A férfiak képtelenek egyszerre többfelé figyelni, így az én ágasbogas szövegeim teljesen összezavarják őket.
És akkor megint olvashattál itt egy szexista kijelentést, ami látszólag a nők nagyszerűségéről szól, valójában azonban felmenti a ffiakat a dolgokra figyelés terhe alól Hát hiszen ők genetikailag képtelenek rá, emiatt van az is, hogy amíg a Forma1 megy, addig a te szavad mindössze annyira lényeges a férfi életében, mint egy bekapcsolt kávédaráló.)

Bántják a nők egymást. Leszólják. Ha feminista vagy, akkor jönnek és mint a legvéresebb macsók úgy hirdetik a Rend fontosságát, a genetikai kódokat, magukról NŐként beszélve húznak le téged is… Nem is értem, miért.
Meg például lekurváznak, mikor te már kiégve a házasságodban, de bezárva a Rendszerbe kitekintesz, és elköveted azt a halálos bűnt, hogy valahonnét, egy másik férfitól töltöd fel azt a “szeretet tankot”, amit a börtönödben az egyik kiürít. Nem értik és nem is akarják érteni, hogy szenvedsz. Kitaszítanak és megvetnek minden empátia nélkül (eggen, majd írnék ezekről a kurvákról is, akik átlépik a szent hűség sorompóját), miközben férfi a férfinak cinkosa hasonló helyzetben.
És az is van, hogy mikor te gyötrődsz a gyerekeddel, akkor ők odadörgölik az orrod alá, hogy az övék mennyire tökéletes. Te rossz anya vagy, mer ők bezzeg 24 órában állnak készen, és ami a legfájóbb neked, hogy ŐK még élvezik is.
És azt is utálod, hogy te élveznéd a magad gyerektelen, férfitlen szingli életét, ők meg tolnak és nyomnak és lekicsinylenek, ahelyett, hogy békén hagynának. Hogy ők azt hiszik, hogy a buggyant férjük szolgálata boldogítóbb, mint a te szabad létezésed. És nem értik, bazdmeg, és nem hagyják, hogy tedd, ami neked jó.
És még az is van, hogy mikor te olyanokat beszélsz, ami végső soron értük is van, mondjuk kritizálod a viszonyokat, ami őket is nyomorítja, akkor érted, ők jönnek, és felszólalnak a Rendszer hatalmaskodói MELLETT. Azt mondják, szegény hatalmaskodónak nehéz az élete. Őt a bijológiája kényszeríti, hogy minket, nőket taposson, rajtunk élősködjön, és minket igába hajtson. Hogy értsed meg te azt a szerencsétlent.

Te meg állsz ilyenkor bután, hogy most mi a fasz van.

Nekem erről valami nagyon egyszerű dolog jut ám eszembe. Mert tudod úgy van ez, hogy én, mikor figyelem a világot, akkor mindig igyekszem kurvára leegyszerűsíteni mindent. Leszedem a sallangokat, a terelő dumákat és megkeresem, milyen motivációk vannak a dolgok mögött.
Erről a jelenségről például szintén eszembe jut valami végtelenül egyszerű.

Ehhez tudnod kell, hogy én sokat vagyok gyerekek közt
s akkor igen, bizonyára most is van egy rakás nő, aki hirtelen felhorkan és azt gondolja, te jó isten! Egy ilyen felforgató, nagypofájú nő hogyan lehet ott? Na, tessék, ez a magyar iskolarendszer, hogy ilyen szörnyetegeket enged tanítani. Már ők rögtön reagálnak, riadoznak, merhogy az én személyem már önmagában tabu és negatív kuriózum, egy álomképet pöccent félre a jó tanító néniről, a jó anyáról és a szelíd, jó Nőről. Nem is gondolnak bele, hogy egy embernek százféle arca lehet, és aki egy társadalomkritikában bazmegol, az egy rakás gyerek közt lehet akár a legkifinomultabb verbalitású idol).

Tehát sokat vagyok ott, és ott én vagyok a főnök. A Nagy Boss, aki a szabályokat meghatározza és betartatja. És tudod én nagyon szarul csinálom, mert én kurvára tisztelem ezeket a kölköket, és igyekszem nem visszaélni a rendszer adta hatalmammal.
És ezt ők sokszor nem értik.
Sokat kell azon dolgoznunk, hogy megértsék, nekik össze kell tartani. Ők egy közösség, amely védheti tagjait. Hogy amikor becsukjuk az osztály ajtaját, ott minden gyereknek tudni kell, hogy ő ott biztonságban van. És ehhez az kell, hogy elfelejtsék, hogy nekem hatalmam van felettük. És néznek rám nagy szemekkel, mikor megkérem őket, hogy a társaikat ne feketítsék be előttem. Hogy nem igénylem az árulkodást. És persze mindig mondom, hogy ha valakit bántanak, veszélyben érzi magát, vagy meglopják, akkor igen, akkor szólni kell. Mert én vagyok, akinek hatalmában áll, hogy megvédjem őket, és ilyenkor használom is azt a hatalmat. De mikor egy kis levél átkúszik a termen, miközben én a táblára írok, vagy egy dolgozatnál felfedezik, hogy a társuk puskázik, vagy valakinek a táskájában ott lapul az otthoni játéka, vagy a szájában egy szem cukorka, szóval ha valami teljesen jelentéktelen kihágást követnek el, akkor azt ne jelentsék nekem. Akkor legyen úgy, hogy szólnak egymásnak, vagy egyáltalán nem szólnak, csak hagyják, hogy az a másik éljen úgy, ahogy neki jó. Nincs szükségem kápókra, ahogy nincs szükségem hatalomra sem.
De ez persze az én egyéni nyomorom.

Én úgy látom, hogy a nők között is valami ilyesmi dolgozik.
Van itt egy világ, ami minden szabályával egy csoportot szolgál, és ebben a világban az lehet jó nő és elfogadott, aki a szabályoknak megfelel. Az ő szabályaiknak. És mi nők, ezt megesszük, vagy ha nem, vállaljuk érte a “büntetést”, ami elsősorban kritika, kitaszítottság, nyösztetés, lenézés, vagy kormányi megvonás.
Egy ilyen rendszerben folyton bizonygatni kell az elnyomottnak, hogy ő megfelel a szabályoknak, ő jól teljesít, ő aztán rendben van… őt nem kell büntetni.

NÉZZ KÖRÜL!

Ha a te lakásod tiptop, a Rendszer megdicsér.
Ha te vékony és csinos (baszható) vagy, a Rendszer megdicsér.
Ha a gyereked “tökéletes” (értsd: a külső elvárásoknak megfelelő), a Rendszer megdicsér.
Ha te tökéletesen feloldódsz és kielégülsz a neked kínálta keretek között (család, mosogató, gyerek, készségesen odaadott pina), a Rendszer megdicsér.
És a durvább:
Ha téged nem csalnak, a Rendszer megdicsér.
Ha téged nem ütnek, a Rendszer megdicsér.
Ha téged sokan akarnak megbaszni, a Rendszer megdicsér.
És ha te ettől függetlenül a legnagyobb érzelmi sivárságban is kizárólag a nyomorgatódnak teszed szét a lábad (de annak minden esetben), akkor a Rendszer megdicsér.
Ha pedig te megvéded a férfiakat és az ő hatalmukat, a Rendszert a többi nővel szemben, akkor barátom a Rendszer megdicsér.

Azt meg ugye mindenki szereti, ha őt megdicsérik, szeretik, becsülik. Éppen úgy szereti, mint az a kisgyerek, aki plusz előnyökre, elismerésre, szeretetre számítva beárulja a tanító néninek, hogy a társa rágózik az órán.

Ebben a Rendszerben egy nő csak más nőkhöz képest tudja meghatározni magát, mert a hatalmon lévők úgy alkotják a szabályokat, hogy téged állandó versengésre kényszerítsenek. Ahhoz, hogy téged szeressen a hatalom, ahhoz jobbnak kell lenned, mint a többi nő. És ezzel már el is érte, hogy a férfiakkal ellentétben a nők ne tudjanak összezárni, hanem folyton egymást lessék ahhoz, hogy a férfiak uralta világban minél jobb (elfogadottabb) pozícióba tudjanak kerülni.

Kevesen tudják azt megtenni, hogy beintenek a Rendszernek, így inkább azt erősítik, hogy tulajdonképpen jó is ez nekik. És persze van, akinek jó. Van, aki jól érzi magát, és én azt mondom, azt hagyni kell abban.
Én soha nem akartam más nőkre ráerőltetni a nézeteimet, viszont mindig ott vagyok, ha a világuk meginog. Mert egyébként az látom, hogy inog ez az egész. Kilóg a lóláb erősen, és a szerelem kopásával egyre több nő kezdi érezni, hogy valami nem stimmel a viszonyokkal. Csakhogy a Rendszer jó előre gondoskodik arról, hogy mire egy nő eljut idáig, már ne legyen hová fordulnia. ne legyen közösség, ami befogadja. Legyen ő csak kitaszított oszt gondolkodjon el azon, hogy packázik- e még a Rendszerrel.

A legfőbb kérdés persze az, hogy miképpen lehet ezt megállítani, és a nőket egymáshoz közelíteni.
két lehetséges módszer van erre.
Ha a hatalom azt mondja, hogy leteszem a kiváltságaim. Lazítok a kereteken, mert NINCS SZÜKSÉGEM HATALOMRA, élhettek ti nők úgy, ahogy akartok. Ha ez megtörténik, akkor a nők fellélegezhetnek, választhatnak és elfogadhatják egymást. Ahogy abban az osztályban megteszik a gyerekek, ahol olyan tanár van, aki nem él (vissza) a hatalmával.
Azok, akik szépen és szelíden magyarázzák ezt az egészet, azok bíznak abban a természeti csodában, hogy egy napon a férfitársadalom majd megvilágosodik és azt mondja, jaj, dehogy kell nekem egy olyan nő, aki minden rezdülését hozzám igazítja, akit érzelmi kötélen rángathatok, akinek használhatom a testét, megfelelési vágyát, családba, gyerekbe, hűségbe vetett hitét, akinek eljátszhatom a nagyon okos és oltalmazó nagyurat, aki elém teszi a tányért, aki felneveli a gyerekeim, akit kontrollálhatok, irányíthatok a magam kedvére.
Hát ebben bíznak.
Csakhogy a férfiak tömegének eszében sincs egy ilyen világban élni, ahogy az a tanár sem fogja letenni a hatalmát soha, aki kihasználja az árulkodó és megfelelni vágyó gyerekek árulását a maga erősítésére.

Ilyenformán én a második lehetőségben hiszek. Abban, hogy a nők, átlátva ezt az egész manipulációs játszmát, minden versenyeztetés ellenére megálljt mondanak az erőszaknak, és mégis összezárnak.
Akkor is, ha a részletekben nem értenek egyet. Mert élhetünk másként, gondolkodhatunk másként, de mégiscsak nők vagyunk, és ugye, kell egy hely, egy közösség, ahol kritika nélkül befogadnak minket.
A vihar elérhet bárkit.
Azt is, aki most még azt hiszi, neki sikerült. Viszont ha egy napon ő is úgy ébred, hogy valami fáj, akkor ez a Rendszer nem fogja őt megvigasztalni. Akkor nem számíthat senkire, hacsak nem saját nőtársaira.
Én rég nem hiszek abban, hogy majd szép szóval lehet itt bármit elérni, mert ha megnézed a férfiak álláspontját, nem találsz okot, hogy miért akarnának ők ebben (tömegesen) változást. Sőt, meglátásom szerint ők kurvára összefossák magukat, mikor a feministák egyenlő esélyekről beszélnek. Ugyanis az egyenlő esélyek a nőknek több teret, a férfiaknak kevesebb hatalmat jelentenek. Hát ki a faszom akarná, hogy neki mostantól ne legyen ilyen egyszerű az élete?

A boldogabb társadalmakban, ahol ma már külön gondot fordítanak a nők helyzetére, ott sem azért történt változás, mert férfiak tömegei tettek felismeréseket és mondták azt, na, jó, hát ez tényleg igazságtalan és akkor mi most lejjebb adunk, hogy nektek jobb legyen.
Államilag emelték a nőket és róttak felelősséget a férfiakra. Elvették a privilégiumokat és kibaszottul keményen kezdték büntetni az erőszak minden formáját a legkisebb munkahelyi szexista megnyilvánulásoktól kezdve a családon belüli erőszakig.
Idomították a férfiakat, ha úgy tetszik.
Teret adtak a feministáknak, akik megismertethették a nőkkel a feminizmus lényegét.

Ehhez képest nálunk az állam tapos bele a Rendszerbe, erőszaktevők, szexista barmok hoznak döntéseket a nőkről, és tudatosan állítják be a feminizmust valami rothasztó eszmének. Azt bazdmeg, ami a legtöbbet teszi a nőkért.

Szóval én nem gondolom, hogy itt lehet addig párbeszéd, amíg a viszonyok ennyire kiegyenlítetlenek, és amíg a nők ennyire elszakítottak egymástól. Elég nevetséges úgy egyezkedni, hogy az egyik oldalon egy hatalommal rendelkező, agresszív és összetartó tömeg áll, a másikon pedig egy egyenként elnyomott, elvárásoknak kitett, szervezetlen, széthúzó társaság.
Lássuk be, ebben bízni ostobaság.

Úgyhogy el is döntöttem, én nem tárgyalok. Ide sem engedem be azokat, akik ezt a Rendszert védik és támogatják. Ez itt nem tér nekik. Ide nem foshatják be az elnyomók védőbeszédét. Ez itt egy női tér és valahogy úgy alakult, hogy a női összefogás tere. És mivel a nőknek éppen az kell, hogy nyugodtan megosszák magukat nőtársaikkal, felépítsék a közösségüket, hogy aztán együtt és külön – külön jól odabaszhassanak az erőszaknak, hát én nem hagyom, hogy ezt a közösséget szétrombolja a Rendszer.

És egyébként nagyon érdekes látni, ahogy kúsznak be ide a férfiak, eleinte tartva az általam szabott határokat. Beteszik ide először a mellső lábukat, majd a hátsót, aztán a farkukat és végül a fejüket. Éppen úgy, ahogy a farkas bekuncsorog a kismalac házába nem egyébért, minthogy végül felfalja. Úgy jönnek ők is, kommentelgetnek cukin, hogy aztán mikor végül megmelegednek, akkor éppen úgy ránk vicsorítsanak, ahogy azt kint az erdőben tennék.
és hát persze tisztelet a kivételnek- ez itt most fontos.

Még tanulnom kell időben meglátni, felismerni a farkast.
Még mindig túl nagy a bizalom bennem.

 

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Reklámok

50 hozzászólás

  • A baranyborbe bujt farkas a legveszelyesebb en azt mondom, aki elso blikkre is szexista elnyomo diszno azt kirohogod, elkuldod a verbe, nem engeded be. Na de aki szep szoval hizeleg, meg meg is hallgat – vagy ugy tesz – es keson derul ki hogy kifele mifele, na az a legnagyobb tragedia, az igazi karokozo. Mondjuk egy kapcsolatban mikor mar kotodsz hozza es ugy kell kilepni. Mikor honapok – sot talan evek is tapasztalatlanabb nok eseteben – eltelnek es akkor derul ki. Mert ott nem csak az van hogy jol van ez nem jott ossze hanem mar megint magadat vadolod hogy mar megint bedoltem. Nem vettem eszre.

    • nem mondom hogy a masik fajta nem okoz kart nyilvan, de ez a sunyi enolyanjoember vagyok tipus ez faj a legjobban

      • Mert bemászik a bőröd alá, azért.

        • Be a rohadek. Mert megbizol benne meg akkor is amikor vannak jelek dehat teged bizni tanitottak meg engedelmeskedni meg eselyeket adni. Es adsz, es bizol es elengeded magad es akkor bujik ki a szog a zsakbol es ez a legnagyobb pofon.

          • De ha simulsz, ha továb kedveskedsz, ha megérted, hogy neki.milyen nehéz… BLABLABLA!
            Faszt! Azt.
            Nem értem meg, bazmeg, mert nekem sokkal nehezebb. Leszarom a nyűgöd, oldd meg!

            • Ja az hogy te legyel megerto meg ezek utan mert hat neki olyan nehez. Valami kifogas hogy miert is kell ot megerteni, na latod az mindig van. Volt egy exem, o neha 3-4fele kifogast is felhozott (kb valaszd ki amit a legjobban elhiszel) de akkor is erezz egyutt. Mert az neki jar. Elvarja hogy megerts, megbocsass mindent. Mert neki olyan nehez. Szegenyke.

    • Amit írsz, jóval több annál, mint amilyen értelemben itt állhat. Mikor az áldozathibáztatók a fejedhez vágják, minek mentél hozzá egy ilyen faszoz, akkor általában ez a szabály áll a háttérben. Merhogy a farkas egészen hosszú ideig képes báránynak mutatni magát. Nagyon résen kell lenni, hogy egy elnyomót felismerj. Ami az együtt járás során csupán elhanyagolgató apróság, az a házasságban általában felerősödik. A farkas figyel, résen van, hiszen be akar fűzni. Mikor a pozíciója biztossá válik, erre már nincs szükség és nagyon különös változások indulnak el. Ez a hímsovinizmus manipulációjának része.

      • Az, és a beton a házasság, a kötőanyag meg a gyerek az ilyen kapcsolatban. És ha légkalapácshoz nyúlsz, megszívod. De akkor is, ha csak kapirgálod a retket a rácsaidon.
        Undorító.

      • Igen, minel tobbet tudsz errol a manipulaciorol annal hamarabb kibujik a szog a zsakbol. Es akkor lehet kerdezni hogy ezt hogy is gondolod…varjal, mi van, te most tenyleg igy erted ezt? Es kerdezel, es vitatkozol, es nem hagyod magad. Annyira szep nezni mikor ilyenkor belezavarodik a sajat manipulaciojaba aztan erovel problja visszaallitani a rendet, aztan konyorgessel meg az empatiadra hatassal, erzelmi zsarolassal…aztan mikor vegre – sajnos par esely utan mert hat hiszen jo kislanyok vagyunk mi adunk eselyt hatha megis igaz a sok kifogas kozul valamelyik – vegleg megszabadulnal tole akkor meg kapaszkodik foggal-korommel, uldoz, probal megtartani, meg akkor is a kontrol elveszteset siratja nem teged, a te szemelyed, hogy ki vagy az regen nem szamit mar, vagy talan sose szamitott.

        • Jaja… én szoktam azt, hogy nézek rá és mondom neki: azt mondd, amit akarsz.
          – blablabla
          – ne terelj. mondd, mit akarsz.
          – blablabla
          – ne rólam beszélj (merhogy itt előtte már általában pszichológushoz kellene mennem, vagy őt direkt baszogtatom, vagy hogy engedhetek meg magamnak ilyen hangot)
          – Blablabla
          – Jó. Akkor én itt befejeztem
          És ez mindent visz. lepattan rólam és RÁADÁSUL én rekesztem be a beszélgetést. Érted, nem ő vágja rám az ajtót a problémám közepén, vagy kapcsolja be a tévét, vagy vonul el szarni. ÉN zárom le és mondom, hogy innentől ez nem érdekel.
          Hm… néha félek, hogy egyszer megver.

          • Jaj ez a kedvencem, a pszichologushoz kellene menned! 😀
            Engem mar annyi mindennel diagnosztizaltak az onjelolt pszichologus urak hogy csoda hogy meg elek. Egyszer majd szulethetne errol is egy poszt, ezekrol a tipikus terelesi illetve manipulacios technikakrol hogy aszongya:
            – amig ilyen hiszterikus/ agressziv vagy en nem targyalok veled
            – te sem vagy tokeletes
            – neked pszichologushoz kellene menned
            – neked sose jo semmi
            – nezzel magadra, uralkodj mar magadon
            – igazan megerthetnel, nekem annyira rossz mert…
            satobbi satobbi

            • – túlérzékeny vagy
              – neked az agyadban valami baj van
              – túlérzékeny vagy
              – úgy érzem, semmi sem jó neked (miközben egy, azaz EGY problémát vetettem fel) (aki nem elég szemfüles, reflexből visszakozik, és még bűntudata is lesz!)
              – túlbonyolítod a dolgokat
              – túlérzékeny vagy

            • Ezt a túl érzékeny vagy jelzőt én is hányszor megkaptam tőle. Vagy azt, hogy túl sokat gondolkodsz, nem kellene annyit agyalnod a dolgokon.
              Egy vita lezárása az ő részéről többnyire úgy fejeződött be, hogy elviharzott otthonról. De előtte mindig jól becsapta az ajtót. Azok a teátrális jelenetei…

            • ugy fut ez az agyukban, mint program a szamitogepen.
              es tenyleg, ez egy programfajta az agyban…
              imadom, h mar az elso jeleirol felismerem.
              csak elegge elszigetel, mert olyan sokan vannak benne ebben a bizniszben… komoly erofesitest kell tennem, h ne higyjem el, h velem volna a baj. De mar tudom, h nem.
              es ezert is orulok nagyon nektek!

            • +
              – látom, rossz napod van
              – te bal lábbal keltél?
              – menstruálsz?
              – már megint lelkizni akarsz?!
              – telihold van
              – fáradt vagy
              – ehhez én most fáradt vagyok
              – majd később megbeszéljük vö:
              – ez már napokkal ezelőtt történt, engem már nem érdekel, miért nem akkor mondtad
              – néha, kivételesen: (elgyötört arckifejezéssel, az atya hangján, ki rosszcsont gyermekével szemben igyekszik éppen megértő hozzáállást tanúsítani): “nnna, mondjad…” (itt két-három mondat meghallgatása következik, majd közbevágás, terelés, és elölről a lista, vagy visszamélyedés a játékba, amitől öt egész percre elvonta a _női_hiszti_.)

              • “- látom, rossz napod van
                – te bal lábbal keltél?
                – menstruálsz?
                – már megint lelkizni akarsz?!
                – telihold van
                – fáradt vagy”
                Ilyenkor én már üvölteni szoktam, hogy NE RÓLAM BESZÉLJ! NE ENGEM MAGYARÁZZ!
                Beszélj a problémáról vagy magadról, engem hagyj békén.

                • “Ilyenkor én már üvölteni szoktam…” –
                  Mer veled nem lehet normálisan beszélni!

                • Hát velem nem 😀
                  Műltkor láttam, hogy valaki megosztotta a Biztonságos szex c. bejegyzést, és bekommentelt alá egy faszi: Úgy látom, a szerzővel még gumival se.
                  Ismét egy komoly lényeglátó ffi. Na, ő biztos mondaná, hogy mer velem nem lehet normálisan beszélni 🙂

                • Miért érzem úgy, hogy neked ez nem volt igazán fontos információ?

            • Es ha panaszkodni mersz a rendszerre meg az elnyomasra – baszatlan vagy! Ez az ultimate megmondas, ez a baszatlan.

          • Vagy lehet mondani hogy nem, te vagy baszatlan. En nem vagyok, nekem van csajom, te vagy az. De szeirntem akkor is az vagy. Es akkor kialakul egy ilyen komikus ovodas szintu parbeszed ami valahol elveszi az elet a dolognak, nem? 😀

            • Hát, ha te vagy a nője, és te baszatlan vagy, akkor ő hogy is lehet nem az (hacsak nem félre, ugye)?

              • Azé baszatlan, mer frigid, oszt hiába nyösztetik, nem akar baszni. Az ő hibája, hogy ilyen hülye.

                • Igen, már világos, félreértettem, aszittem úgy van, hogy a pasi a saját csajának mondja. Megyek is, b… akarom mondani kialvatlan vagyok.

            • “En nem vagyok, nekem van csajom, te vagy az”
              Marmint te vagy baszatlan nem te vagy a csajom 😀

          • “Megyek is, b… akarom mondani kialvatlan vagyok” Ezen akkorat rohogtem 😀 😀 😀

  • Lessük a másikat, ffi szemmel méregetjük a másikat.. Borzalmas. Én is csináltam jó ideig.
    Ma már nem.
    Ezzel zárom rövidre: ő ilyen, és? Mit zavar az téged??

  • Én is, pedig én nem is

    Majd ahogy duzzad egyre hatalmasabbra a blogod, remélem eljön majd egy pillanat, amikor mindannyian élőben találkozunk, és összefogunk és kibasszuk a parlamentből a vak komondoros, pacakos, szexista barmokat és addig nyomulunk, míg változás nem lesz.

    • A vak komondorost visszafogadta az asszonya! Sőt, még védte is utána. 😦 ez egyébként jellemző.. először kibuknak a nők, később ők lesznek, akik védik a bántalmazót (fizikai vagy csak lelki terrort alkalmazót).

      • Az egy másik történet. Hogy miért, az egy teljesen másik és meglehetősen szomorú történet. Egyet lássál: a nő, akinek a fején kék van, az áldozat. a motivációi nem a te logikád szerintiek. nyilván szörnyen fél, vagy függésben van, vagy nulla az önbizalma, vagy manipulációval megvezették (hát hiszen tudjuk, hogy a faszi egy hazug, ráadásul hatalma van). Szóval a nő áldozat. Nem mehetsz neki, amíg nem látod, mi van vele. Ah, és pont ez alatt a poszt alatt nem 🙂

      • Sajnos ez teljesen érthető reakció.
        Lsd:
        http://www.nane.hu/kiadvanyok/kezikonyvek/miertmarad/miertmarad.pdf
        (a lelki terror pedig sokszor sokkal nagyobb börtönbe tud zárni, mint a fizikai, mert a fizikai abúzusról legalább néha lehet olvasni, hogy nem helyes, viszont a lelki abúzusról nagyon kevés szó esik…)

    • en is ott szeretnek lenni, szoljatok!

  • de azért ez is milyen, nem? van egy női tér, és idejárnak kukkolni. dübörögnek az ajtón. nem ám elmennek horgászni, vagy terápiába, vagy olvasni egy könyvet, vagy valami békés dolgot csinálni, ami építi őket, nem! hanem akarják mondani, szívni az energiánkat. elég világos, hogy ez a tér nem arról szól, hogy senki nem kíváncsi rájuk. de pont leszarják ezt is.
    jó lenne már egy olyan tér, ahol úgy lehet beszélgetni a nőknek maguk között, esetleg a valóban egyenrangú férfiakkal együtt, hogy nincs lehetőségük ezeknek a kukkolóknak odagyűlni.

  • Véleményem szerint Gumiszoba remekül leválogatja a trollkodni, vagy a férfi felsőbbrendűséget hirdető réteget itt és ez jó. Én tanulni járok ide, okulni abból, amit a nők éreznek, tapasztalnak, látnak, hogy ezáltal jobbá tegyem a saját kapcsolatom anélkül, hogy a páromnak ezt mondania kellene. Én most már befogadó vagyok, nem mindig volt ez így, de talán a fejlődés minden életszakaszában benne van az embernek és én a 31 évemmel még mindig úgy gondolom, van mit tanulnom és ez nem szégyen.

  • Ez de jo volt, koszi!
    Es. Mennyire regota mondogatom, hogy a nok egymashoz kepest hatarozzak meg onmagukat, ez a vesztuk, ezert nincs eros szovetseg.

  • Köszönöm!

  • Eszembe jutott errol vmi.

  • Ahhh, bazmeg! Tetű erintokepernyo meg szaros net!
    Naszoval. A nok egymassal szembeni fellepesenek eklatans peldaja, es nekem ez oly meghatarozo, amikor peldaul az arab tarsadalmakban, de akár itt is, az anyak azok (meg az anyosok), akik azokat a kicsi lányokat, vagy fiatal tinedzsereket nemhogy nem vedik meg a tradiciok katasztrofalis kovetkezmenyeitol, de meg fenn is tartjak, tamogatjak azokat!
    Peldak: amikor ok viszik el a kislanyokat korulmetelesre, sot, ok vegzik azt. Amikor ott tapsolnak a gyermekkoru menyasszony eskuvojen. Amikor nem avatjak be a fiatal lányokat, hogy mi var rajuk. Amikor kimossak a 12 eves menyuk naszejszakaja utan a lepedot.

    Olvastam egyszer egy tanulmanyt arrol, hogy mely tarsadalom mennyire eroszakos es harcos. Egyertelmuen azok a fragmentalt tarsadalmak a harcosabbak, ahol a nok nem kepezik sem a donteshozatal, sem a tarsadalom finom szovetenek reszet. Iszlam Allam ugyebar.

    Szomoruan hegyzem meg, hogy ma Magyarországon rezsiharc, gyarmatositok elleni harc es egyeb esztelensegek folynak. Esz elleni harc, mondhatnam. Keressunk ra, hany no van donteshozoi helyzetben a vezetesben…

    • Az elejéhez: azért ebben nem kevés áldozathibáztatás is rejlik. Ne felejtsd el, hogy ezeknek a nőknek nagy része elképesztő elnyomásban él. Azt sem, hogy az infibuláció (ne eufemizáljunk, ez nem a körülmetéléshez hasonló dolog, elképesztően sokkal durvább) követelmény a házassághoz. Ezeken a területeken pedig a nő élete gyakorlatilag elképzelhetetlen házasságon kívül. Tehát ezek az anyák nem csak agymosottak (elhiszik, hogy ez kell) de sokszor a lányaik túlélését is biztosítják. A gyerekkorú menyasszony esetében is van hasonló dolog: elkelt, biztosított az élete, olyan, amilyen, de biztos. Ha a férj meghal, többé-kevésbé akkor is.
      A be nem avatásról nem tudom, pontosan miért van, Európában leginkább prüdériából, ma is ez van – jelzem, a fiúkat sem okvetlenül avatják be. Adnak neki pornófilmet például, vagy korábban a Gólya hozza?-t.

  • ahogy szoktam mondani: én sem megyek az ő nappalijukba a szőnyegre szarni, ők se tegyék ugyanezt.
    az én életenergiám arra való, hogy női közösségeket építsek, és nem arra, hogy faszszopó nőgyűlölő gecikkel vitatkozzak óraszámra, mert az én időm kibaszott drága, és amíg ők lefoglalják az időmet és az erőmet, addig nem tudom ezt az életenergiát a saját javamra fordítani, gyakorlatilag ellopják az életemet a verbális erőszakjukkal. ehhez: http://thewomansplainer.com
    a farkas és a három kismalachoz: az első pillanatban, ahol nőgyűlölőnek, vagy áldozathibáztatónak tűnnek, vagy védik a patriarchális rendszert, ki kell őket baszni a picsába, és semmiféle második esélyt nem kell nekik adni, mert pusztán zülleszteni és szétbomlasztani akarnak, és abban a pillanatban, amikor egy “normálisnak” tűnő faszi beteszi a lábát egy női térbe, és a nők ellen fordul, az összes nő a faszi mellé fog állni és követik, mint a birkák, és engedelmes zombiként elrágják az ellenszegülő nőtársaik torkát, mert egyszerűen így működik a stockholm szindróma és kész.

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s