Milyen is a jó férfi?


Szóval, hogy védjem meg a jó férfiakat, aszondják nekem. Mert én vonok itt egy nagy konklúziót és módszeresen elfeledkezek a drága jó férfiakról.
Hogy mintha azok nem is lennének.
Az édes, drága férjecskék, meg a sok társkeresős jópasi, akik – bár nem jachtolnak, meg kicsit nem is helyesek, de közben annyira, de annyira jó fejek. És lám, az élet mégis bünteti őket rossz feleséggel meg puncitlan léttel.
Ki érti ezt?

Én megírom, ha gondolod, de amit erről mondhatok, az neked nem biztos, hogy tetszeni fog. Merthogy igen nagyon finnyás vagyok én már. Elég sokat láttam, meg hallottam, elég finom a szaglásom is, meg figyelek állandóan.

(Tudod te, milyen kibaszottul fárasztó ez? Mindig résen lenni, kis fa mögé bújva nézni, hogy majd az édes kis bárányomból mikor bújik elő a vérfarkas, hogy azután szőröstül bőröstül felfaljon?
Azt hiszed te, nekem ez olyan jó? Hogy én nem szeretnék ellazulni, bízni, tiszta szívvel megpihenni? Hogy az úgy kellemes, hogy értem és látom?
Nem barátom. )

Nekem a JÓ… hát, azt hiszem, nekem a jó valami egészen különleges.

Nekem ugyanis nem jó férfi, akinek valahol valakik beígérték a puncit, s mivel ő mégsem kapja meg, így, csettintésre, a létezés jutalmaként eleve, úgy, alanyi jogon nem kapja meg, hát nem is érti, micsoda hazug világ ez. Bután keresgél, elmegy tanácsért, lesi a sikerest, bújja a netet, keresi a választ, hogy miért olyan rohadt világ ez, amiben neki nincs puncija. Később elkezd haragudni a nőkre, akik ilyen szemetek, hogy nem adják, nem és nem, pedig ő már olyan jó férfi, hogy majd beleszakad, Ő mindent csinál, amit a nők szeretnek, és neki különben is megígérték, hogy mikor nagykorú lesz, akkor neki is lesz.
De nincs.
És akkor elmondja nekem is, mint egy sirámot. Elmondja egy sör mellett, és sír, hogy milyen nyomorult élet ez már, hogy őneki punci nélkül kell meghalni. Meg azt, hogy azért van ez, mert ő jó férfi, de a nők rohadtak, igénytelenek. Csak a jachtot szeretik, az alfákat és a verőlegényeket.
És aztán néz rám.
Az én lábam meg ugrásra kész, kattog a fejem, hogy indulj, kislány, fuss, ha kell, mert ennek mihamarabb pina kell.  Az ő rettenetes kínját, hogy lelki társat keres, épp e percben varrja a nyakadba. Tőled vár megoldást, és már előre bűnbakká tesz, hisz neked nyafog, így tudhatod, ha te sem, akkor te is. Te is az a rohadt vagy. Aki csak jachtért dug, a lúzerrel meg nem.

Aztán nekem nem jó férfi, aki nem kérdez, hanem kitalálja, hogy mi jó nekem. Aki úgy gondolja, majd ő tudja, én mire vágyok, mert a nők, ugye, arra vágynak… maguk se tudják. Ő tanulta azt. És tolja a közhelyeket, meg a csokit, meg színházat.
Ám a színházban megszunnnyad édesen, majd a szoknyám alá nyúlkál szünetben.
Míg én a rendezőről áradok, ő azt tervezi, hány perc (hány mondat, hány gondolat) kell, amíg végre ágyba dob.

Továbbá nekem nem jó férfi, akinek mondom, mert mondanom kell, hogy miképpen kapcsolódjunk. Lám, úgy tűnik, figyel, de közbe’ mégse nem, mert titkon és sumákul megy a maga kijelölte úton. Kifáraszt és úgy tesz, mintha, és közben arra számít, hogy majd a sok mondást elunom, s akkor minden úgy lesz, ahogy ő elgondolta.
Végül tényleg feladom (te is?), mert úgy hiszem, ez a kicsi még belefér, ezen kár vackolni. Ő pedig melldöngetve hirdeti, mily remek férfi.
És tényleg.
Aztán jön újabb kicsi és újabb kicsi, s neki megéri hallgatni (Ejj, ezek a nők, hogy folyton zsörtölődnek! A tijedé is, Bélám?), mert ő tudja, hogy majd kifáradok és feladom.
Így vesz el újra és újra egy keveset belőlem.
Végül elvesz egészen.

Nem jó nekem az a férfi, aki akkor cuki, ha valamit akar. Ha úgy mosogat, hogy közben méreget, ha reggel úgy ölel, amivel estére igényt jelez. Ha úgy simítja a hátam, hogy a bugyimban végzi, ha úgy másszuk a kilátót, hogy a csúcson nyársra húz.
Hogy édes és cuki, de behajtja az árát.

Nekem nem (elég) jó férfi, aki emeli a hangját, ha én “rosszalkodok”. Aki nem üt, hanem szelíden tapos sárba. Aki mellett azt érzem, hogy jobb hallgatni. Aki soha nem bánt, csak sejteti, hogy akár meg is teheti. A szeméből olykor megcsap a riadás. Utolérhetetlen, megfoghatatlan, bizonyíték nélküli tartás.

És nem tudok tapsolni, ha a férfi aranyos, és kedves, és szépen beszél velem, és felkel a gyerekhez, és el is mossa a tányért, meg porszívózik, ha kedve tartja és igyekszik jónak lenni, nagyon jónak, s aztán büszkén feszít, hogy mily nagyszerű ő, a mintaapa. Óvónők kedvence, akinek messziről intenek, s akiről mindenki tudja, hogy nélküle semmi leszek.

Én ennek nem tapsolok, mert én is aranyos vagyok és kedves, sőt fel is kelek (ugyanahhoz a gyerekhez). El is mosom, porszívózom és jó vagyok ahhoz, akit szeretek. Mégse vagyok kincs és mintamama, nem integet senki, míg cipekszem cekkerrel, de ha ő elém jön az autóval, már minden nő imádja.
Nekem nem jár tapsvihar semmiért, míg őt dicsfény övezi alig valamiért.

Nekem ez sem A JÓ FÉRFI.

Ez itt csupán a NEM ÓCSKA férfi. Amit ő odatesz, az annyi, amivel kilép a senkik közül.
Lehet talán szeretni. Mellette talán lehet élni. Amit tesz még nem túl sok. Nem több, mint amit te és nők milliói tesztek minden nap az elismerés szikrája nélkül. Ha tehát e nemes férfi a mellét döngeti ennyi csekélységért, már mehet is vissza a sor végére tanulni.

A JÓ FÉRFI UGYANIS MÉG CSAK EZUTÁN KEZDŐDIK.

A nekem jó férfi… jaj, a jó férfi!
A nekem jó férfi az fejlődik, tanul és figyel.
Nem azért jó, hogy megszerezzen, hanem mert érdekli a világ, s benne én.
Hagyja és nem hajtja, hogy valami megtörténjen. Ha nem történik semmi, számon azt sem kéri.
Tudja, hogy nő nem jár neki. Egy kapcsolat, egy együttlét csupán ajándék az élettől. Nem alap, hogy legyen, nem evidencia “úgy” találkozni.
Tudja, hogy nem kötelező őt senkinek szeretni.
Nem képzelt toronyból nyúl le hozzám, hanem ott van mellettem és ember a talpán.
Nem nőt akar, hanem megismerni másokat (engem, téged, működést, álmokat).
Nem lesi, lihegi ezt az írást sem, nem kulcsot keres benne, csupán rácsodálkozik: Egy nő így érezne?
A jó férfi látja az embert.
Látja a nőt, aki vele él. Látja, ha rendszerbe zárt, vergődő, kopik el. Emlékszik rá, ki volt, s ha veszíti fényét, ha távolodik, ő utána nyúl. Nem jutalomért, plusz dugásért. Nem két hétig, válási papír tépésig, hanem még előtte és azután.
Amíg értelme van.
Mellette van értelme. Mert őmellette lehet élet. Ő kérés nélkül osztja a terhet (nem segít), levegőhöz juttat és időhöz magamra figyelni.
Hagy élni, mert szereti, értékeli, élvezi azt, aki vagyok, ezért hát örömmel nézi, ha szárnyalok.
A jó férfit nem kell noszogatni, nem sipánkol, nem követelőzik. Ott van, felnőtt, és társára is úgy tekint.
Nem reszket hatalomért, nem veszi el az erőm, nem gondolja, hogy szent feladatom van, mit genetika rendelt belém.
Ő a legjobb barátom.

A jó férfi, barátom, ha megismer engem, s amit írok, azt is velem, akkor azt mondja majd: Ez komoly. Fontos dolog és érték.
Én esténként könnyű szívvel kérem őt: Nézd át szívem a következőt. Tudod, hogy jó legyen. Én az agyammal látom és a szívemmel látom, a betűk meg elütődnek eközben.
És akkor az a férfi nem hőbörög, nem hülyéz, nem vádol, nem sértődik, mert az a férfi pontosan tudja majd, miben élek és tudja azt is, abból ő mennyit vesz le rólam.
Tudja, hogy jó férfi.

 

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Reklámok

67 hozzászólás

  • Az említésre se méltó minimum, ahogy Éva írta. Ja.

    És igen, ha a társkeresős randi az előző kapcsolatairól morog / rinyál akkor hátraarc. Akkor is, ha melldöngetve meséli, hogyneki milyen szuper munkája, lakása stbje van.

    Igen, elhiszem neked hogy te is el akarsz lágyulni. De ahogy Kata rávilágított, énjellemgyenge vagyok, sokszor ellágyulok ezekre a trükkökre. Ahhoz, hogy felismerjem mekkora barom (milyen a női barom? Tehén? Nem, inkább naiv párásszemű kis üsző) voltam, ahhoz kellett 2 olyan pasi akik nálam is emancipáltabbak voltak, furcsamód. Az egyik most a párom.. Igen, kegyetlen mázlim van, tudom.

    • Nekem meg eszembe jut a kommentedről az a barátom (akartam valahogy beleírni, de az megint elvitte volna a posztot), aki úgy lett feminista, hogy látta a feleségét, ahogy ürül és vergődik (utaltam erre a jelenségre a posztban), de maga se látta, mert rendszerbe zárt volt. Tette, amit kell, ahogy tanulta. A férje látta, hogy baj van. A férje olvasott, kutatott azután, hogy rájöjjön, mi történik a nejével (velem is így találkozott, hogy női bloggereket keresett, és beült hozzám is figyelni). Szóval képezte magát, olvasott, érdeklődött és ezidő alatt megvilágosult. Megértette, mi történik és akkor ő elkezdett magába figyelni, épülni, változni, és a nejét, aki nem értette, mit akar, mi a baj, hát azt is segítette. Építette a feleségét. Ő bontotta le a falakat, amit a nevelés köré vont.
      Nekem ez hihetetlen, csodálatra méltó. Egyszerűen ámulok csak, hogy milyen nemesség kell ehhez.
      Jó, hogy időnként van utalás Évára. nekem legnagyobb inspirátorom, tanítóm. Imádom az írásait.

      • Jaj de jó ilyet olvasni! Még pont emiatt tudtom azt mondani, hogy igen, vannak még normális férfiak.
        Miután már túl vagyok egy pár szar párkapcsolaton és sírok, hogy mindig csak a “hülyéket” fogom ki, és hibáztatom magam, hogy biztos megérdemlem, rá jövök, hogy azért fogok ki hülyéket, mert min 90%-a hülye… vagyis finomítsuk: társadalmi sztereotípiák hatása alatt álló agy-mosott hímnemű…
        De a legdurvább, hogy magamon is észre tudom venni, hogy már megint a sztereotípiák miatt éreztem magam szarul…

        • “rendszerbe zárt, vergődő, kopik el.”- Mind rendszerbe zártak vagyunk. Gyakran ezért nem látjuk, mi történik. Amikor azt mondják, mit akarsz, senki nem szorított pisztolyt a fejedhez, hogy így élj, akkor mondom én azt, hogy valóban, úgy nem. De a rendszer bezárt, utat jelölt ki, ilyenformán megfosztott a tiszta választástól.

          • A rendszerhez egy kis szösszenet. Férjem egy középvezetői álláshoz interjún volt. Minden oké, szimpátia, gyakorlat megvan.
            Kérdés: Mire a legbüszkébb eddigi életében?
            Válasz: Hogy tudtam segíteni a feleségemet és a gyerekeimet a törekvéseikben.
            Szemöldök felszalad, hosszas hümmögés.
            Az állást nem kapta meg. ( Mondtam neki, hogy többet ilyet ne mondjon )

            • annakorinnanemethszabo

              A tetszésem a hozzáállásának szól… a jelenség meg gusztustalan, elszomorító 😦

      • Egyetlen ilyen pasit én is ismerek. És nem IQ bajnok, nem művelt. Nem is olvasott utána sem. Csak rájött, ami a falujukban nem volt ismeretes, hogy a nő is ember.

        • Én is egyet ismerek 🙂
          Pedig amúgy jó sokat ismerek.

        • Én egy ilyen férjet sem ismerek ;(

          • Hat igen. Es persze irrealisak az elvarasok. Mer ha csak szar van egy, vagy annal alig jobb , akkor en vagyok irrealis. Hat persze.

          • Baromi sok pasiból én is egyet. 😦 Most lehet persze mondani, és talán van is benne valami, hogy a “jó pasik” eleve önálló, stb. nőt keresnek, akit nem is kell felvilágosítani arról, mekkora érték, de akkor is nagyon kevés.

            • Na közben eszembe jutott még egy. Afgán csóka, itt végzett Magyarországon, aztán hazament. Otthon mondták neki, hogy el kellene vegyen egy lányt, a család szemelte ki. Elfogadta, de volt egy kikötése: a lánynak tanulnia kell (nem is tudom, talán még írástudatlan volt a lány, pedig nem volt már gyerek). Morogva, de belement a család. A feleség több nyelven beszél azóta, iskolaigazgató, vállalkozása van (a pasi a beszerző benne) – itt Magyarországon.

      • Egyébként egy éve már, hogy együtt vagyok a párommal, és még mindig azon kapom magam néha, hogy a fa mögül kukucskálom a jeleket, hogy na, ezzel a jófejséggel vajon most mit akar elérni / miért akar revansot venni. De egyszerűen NEM látom, akárhogy nézem… Persze ő se egyszerű természet, és hisztisebb perceimben simán nemtörődömségnek látom a megengedő viselkedését, de tényleg nem mászik bele a köreimbe, nem kényszerít semmire, örül, ha boldog vagyok, úgyhogy nem nagyon van panaszkodnivalóm.

        • Biztos buta vagyok, de nem értem, ez hogy jön ide…

          • De ez undorító… nekem összességében volt párkapcsolatom, hosszabb és rövidebb távú is, meg fuckbuddym is pár, de SOHA bakker soha egyikük se hozta szóba a popsiszexet. Illetve egyik, a rockzenész szeretőm, de azt betudtam a szubkultúrájának.
            Tényleg ennyi análmán pasi van? Mitől jó nekik az? Vagy ez is a nő megalázásáról szól csupán?

            • Igen, van elég fakanál mániás pasi. (fakanál= fuck anal, ha vki nem ismeri 😉 )

              Ök úgy probálják prezentálni a dolgot, hogy ha laza vagy , vállalkozó szellemü, nyitott új dolgokra, akkor belemész. Ha meg nem, akkor merev, gyáva, unalmas, stb. Az exem hiába nyúzott érte, mert nem volt kedvem hozzá, aztán utólag rögtön elújságolta, hogy az utódomat bezzeg meg tudta gyözni.
              Én szimbolikusnak látom ezt a fakanál dolgot, a nö betörését jelképezi számomra.
              Amúgy kiváncsi lennék, hogy van-e nö, aki tényleg élvezi, nem csak egy pasi kedvéért megy bele és nem csak egyszer, kipróbálni.

            • A pasik egy jelentős hányada análisan fixált, nyilván a pornón való szocializáció okán is. Meg “egzotikum”. Vágynak arra hogy seggbekúrhassanak valakit, de legyen ám nő, mert ők nem buzik ám!
              Mint mondjuk az egyik volt pasim. Ő mondjuk direkt nemiszervi helyreállító műtét előtti, és elég jól kinéző transz-lányokra”specializálódott”. Mert ott ugye nincs más nyílás, illetve nem kérdezik be kapásból, hogy “Mi van, buzi-e vagy?”
              Nem mondom, miután visszakevergőztem a műtét után felépülve, még 1 hétig tartott a kapcsolat, mert már undorodott tőlem (hogy nem csak a fenekemen van lyuk, és puncimat IS dugnia kellett volna, amiről kifejtette, hogy milyen vágylohasztó már. 😡 ), de azért házicselédnek be akart volna kasztlizni. Na, ott viszik!…
              Jó, ez egy extrém példa, de elég jól benne van a pszichológiája a dolognak.

              • Ja, azt nem is írtam, hogy szakítás után 3 hónappal felhív hajnalban, hogy vesegörcse van, mit szedjen… Szarul van, mentsem meg. Hábazze. Engem meg köt az esküm, hogy rohadna meg. (Nem az esküm, hanem a hm, hogy visszaél vele.)

            • Férj a feleségnek: -Drágám, egyszer úgy kipróbálnám az anális szexet! Mire az asszony: – Nem bánom, csak találj magadnak valakit, aki beteszi neked! 😀

            • Amikor nekem vki az anál szexet emlegeti, előveszem a nagyobbik vibrim és a síkosítót, majd elmondom, ha a vibrit feltolhatom neki, akkor lesz popószex. Érdekes, sosem erőltetimsenki ezek után. 😀

        • Remélem, még mindig tart ez a kapcsolat, ugyanilyen jól! 🙂

  • Amit itt megfogalmaztál nem más, mint a jó TÁRS. Nem is kell, hogy férfi legyen. Nekem meg pláne nem, ha megengeded. Nekem csajcsávóm van, már hat éve.(Tudom, hogy telibeszarod, hogy buzi-e vagyok, csak mondom)

    Szerintem mindenkiben van pasi (Egy pasi is megmondta, bizonyos Czeizel doki). Bennem is van. Pl. mikor kénytelen-kelletlen vissza kell vágnom egynek a nyilvánvaló szexuális zaklatásom miatt, vagy amikor egy igazi balfasszal kerülök szembe, aki még mondjuk tar kopasz és bomberes is. Akkor én is pasi vagyok, méghozzá rossz pasi. Vagy, amikor az exférjemről van szó, akkor is pasivá vagyok képes válni és olyanokat gondolni, hogy ha hat éve tényleg kinyírtam volna és nem csak kést szorítok a torkára, akkor már szabadultam volna és nem nyomorítaná tovább az életem minden eszközzel ma is. Mert az a pasi a pasik legveszélyesebbike. A sértett pasi. A sértett pasi, aki nem képes elviselni, hogy nemhogy lecseréltem, de lecseréltem egy puncira. Megfosztották őt a jogosan “vásárolt” saját bejáratú puncijától és ez a punci soha többé nem lesz az ő puncija. Most mondd meg, ki lehet ezt bírni? Ezért nyilván büntetést érdemlek, tehát vegyük el tőle szépen a gyerekeit, alázzuk meg egy város előtt, hogy az egykor oly nagyon szeretett punci lehetőleg évekig fal mellett közlekedjen a városban. Tegyük lehetetlenné anyagilag, de annyira, hogy haljon éhen, adja fel és kösse fel magát. És mindezt miért? Mert nem baszok vele többet. Lényegtelen mellékszál, hogy “boldog” párkapcsolatban él éve óta. Társra talált a szentem. Társra, méghozzá az én kicsinálásomban, nem a szerelemben…de ezt még nem tudja. A csaj meg azt nem tudja, hogy nem jó férfi (és ez baszottul enyhe kifejezés).

    És tudod mi van? Nagyon szeretem, amiket írsz!

  • Én is ismerek ilyen férfiakat – apósom, férjem – akik szintén maguktól ilyenek. Nem jöttek értelmiségi közegből, nem olvastak szakkönyveket, egyszerűen csak emberségesek.

  • Offolok kicsit: oltári jó, hiánypótló, szemfelnyitó a blog, nagy szükség van rá, föleg a partiarchális Magyarországon.

  • Sziasztok,
    Először is szeretnék köszönetet mondani a blogírónak, hogy veszi a fáradtságot és ír. Most találtam rá a blogra, nem olvastam még el minden cikket, de igyekszem, mert érdekel, mert fejleszt, mert számomra nem csak testi erekció létezik, hanem szellemi is. És ettől nekem feláll, tényleg. 🙂
    Ebből már lehet következtetni, hogy igen férfi vagyok, sőt, annál is több, (k)Úr vagyok!
    Nem vagyok az a nagy kommentmágus, de ellenállhatatlan bizsergést éreztem, hogy megosszam a gondolataimat a fenti posttal kapcsolatban.
    Szívmelengető látni, hogy vki (aki nő) meg tudja még fogni a jó pasi definícióját (jajdecsunyaezígy), anélkül, hogy bullshitelne. Azonosultam vele. Persze sajnos azt nem mondhatom, hogy kurvára közel állok ehhez, mert nem, sőt fasorban sem vagyok még, de fejlődök, akarok, leszek.
    Egy a bajom ezzel, hogy ahhoz, hogy egy ilyen írás szülessen, megkell járni azt a kurva halál völgyét oda vissza gyalog kétszer… és nem kevésszer sérülni, összetörni, majd beforrni… (no offense, dear writer)
    (Ja még mielőtt belevágnék komolyabban, nem szerkeztek, csak írom ami jön (amíg még jön), így próbáljátok követni a fonalat)
    A másik oldal:
    Amit kaptam a társadalomtól – az eddigi nem túl hosszú életutam során – a párkapcsolatokról, nőkről: Fiam menjél fogd meg, húzd meg, szólj be, bókolj, figyelj, törődj, varrd le, fűzd be, ne hívd, csak egyszer hívd, szervezd meg, kapcsold ki, tégy úgy, tégy amúgy, ne tégy, ne foglalkozz vele, foglalkozz vele, mivan? faszomsetudja…
    Mondják barátok, barátnők, barát-nők, idegenek, mindenki kurvára tudja mi van. Ott b*sztam el, hogy, hallgattam, megfontoltam, kipróbáltam… aztán közben kurvára nem is én vagyok (haver…csak füst és tükör). De egy férfinek ezt kell tenni. Cserkelni, vadászni, a préda, ja igen, a préda, a férfi a vadász, ki ha én nem?, megyek, űzöm, hajtom, leszervezem, viszem-hozom, felaggatom díszeimmel, vetkőztetem, megdugom, érzed? érzem. mit érzel? nem tudom.
    Csináltam egy ideig, sajnos nagy sikerrel, ez kell? ez kell… miért kell? miért kell hogy megmondjam mivan, hova viszlek, mikor csókollak, mikor nem, mit kapsz tőlem, hogy beszélek veled, jól megduglak, nincs kedvem? egy férfinak?? nebassz, akkor rádmászok, csak azért is, mert mi az hogy nem.
    Most azt mondom, fuck off, mutasd meg te is mit tudsz, a pináért nem kell messzire mennem, van minden kerületben olcsó és jó, mint a penny market. De nekem filléres nő nem kell, ugye érted?
    Ja hogy neked jobban imponál, hogy sportkocsim van, mint hogy a munka és a sport mellett még van erőm képezni magam egy felsőoktatási intézményben? Aha, nincs több kérdésem.
    Nekem az kell, hogy egyenlőként kezelhessem, és igen ehhez bizony sajnos fel kell adni azt az imádott női-férfi etikettet, a randiszabályokat, tudjátok, ki mit hogy kezdeményez, illik, dívik, muszáj. A váratlant akarom, a nőiesség intelligens megnyilvánulását, amire nem számítok, amire rácsodálkozok, hogy jé, volt egy önálló gondolta és azt mondta nekem, hogy nem, ne vigyél el vacsorázni, inkább elviszlek én egy helyre, meglepetés, tetszeni fog, pattanj a kocsiba, én vezetek.
    Oh igen, vágyom erre, hogy tisztelhessem, hogy felnézhessek rá, hogy (utalok fentre) szellemi erekcióm legyen ha vele vagyok, hisz mikor már a tévében a vasárnapi ebédnél is csöcsök lengnek a bábszínházban, akkor bocs már, hogy ha fontos számomra, hogy olyan nőt találjak aki képes kinyitni az elméjét is, (tudom tudom a lábakat könnyebb) és nem CSAK a testével foglalkozik, mert arra van piac. De azért fakk, próbáljunk már meg letenni az asztalra valamit a női praktikákon kívül egy olyan férfinak is, aki még nem a férjünk, nem várunk tőle gyereket, sőt, akit alig ismerünk…
    Ennyi jött most egy szuszból. Fontoljátok meg.
    Hugo
    ffi
    26

    • jól beszélsz Hugo, nekem tetszik!

      kérdeznék.

      férfiak ülnek a parlamentben, hozzák a törvényeket, férfiak a média tulajdonosai, a magazinoké is, a pénz és a törvényhozatali hatalom a férfiak kezében van. az egyházi agymosás ideológiai meghatározása is. még mindig legális vagy elnézett a prostitúció, és rendben van az, hogy a nők ugyanazért a munkáért kevesebb bért kapnak, a párkapcsolati erőszakban jogilag és intézményileg meg-nem-védett áldozatok szintén a nők. a házasság a nőnek egy jogi öngyilkosság, ha megromlanak a viszonyok és gyerek is van. nem gondolom, hogy mindezt neked kellene megoldani, csak vázolom a kontextust.

      továbbá azt is gondolom, hogy elég sok férfi gondolkozik így, mint ahogy te, sokkal több, mint akitől ezt hallani is lehet.

      a kérdésem: ha nektek, azoknak az embereknek akiknek a csoportotoknál fogva sokkal több hatalma és erőforrása van, ugyanekkora, vagy szintén elég nagy probléma az, ahogy a nemek közötti viszonyok magyaroszágon állnak, akkor miért nem beszéltek erről? magatok között? vagy a férfimagazinok hasábjain? miért nem keresitek ti is a megoldást? miért nem elég fontos ügy ez ahhoz, hogy beszéljetek róla, kifejezzétek azt, hogy milyen társadalmi változásokat szeretnétek? miért nem lehet pl. hangosan kimondanotok hogy a patriarchátus titeket is bánt, és esetleg tenni a változás, a megszüntetése érdekében?

      a feministák egy jelentős része azt gondolja, és feltételezi, hogy a valamirevaló, vagy jófej férfiak pont így gondolkoznak ahogy te is, és pont ez a szükségletük. az egyenrangú viszonyok a nemek között.
      de hol vagytok? mennyien vagytok? miért nem lehet hallani a hangotokat?

      • Szia!

        a válaszom (nem sorrendben)

        csalódást kell okozzak, nem tudok teljes körű választ (véleményt) adni a felvetéseidre, a női-férfi egyenlőtlenségre minden szinten, az élet minden területén. Nem érzem magam elég bölcsnek ahhoz, hogy hiteles és ne semmitmondó válasszal éljek.

        De azért kiragadok párat, amire viszont igen:

        prostitúció:
        muszáj egy közhellyel kezdenem: kettőn áll a vásár… azért mondom ezt, hogy amíg a nő felvállaltan kihasználja a pina erejét, és amíg a férfi határtalan tered ad az ösztöneinek, addig lesznek prostik és lesz kereslet.

        patriarchatus az üzleti életben (parlament, média, magazinok, etc):
        Nagyon egyszerű és fájdalmas a válasz, a férfi jobban szeret együtt dolgozni a férfival.
        Itt a saját példám, egy multinál dolgozom és magam is úgy válogatom meg az embereim, hogy lehetőleg férfiak legyenek. Miért? Mert a legnagyobb g*ciládák, akik keresztbe akartak tenni nekem a karrierem során, azok nők voltak. Folyton rivalizálnak, elvesznek a részletekben, és ez mind-mind az eredményesség rovására megy. És itt vonok is egyből egy gigantikus párhuzamot: nekem három olyan barátom van (férfiak) akikért tűzbe tenném a kezem, több mint tíz éve ismerem őket. Sosem hagytak cserben, és nem is fognak. Ezért szép a barátság, kurva erős kapcsolat, nincs benne rivalizálás, és legfőképp nincs benne fizikai vonzalom. Azt vettem észre, a nőknek nincsenek ilyen szoros, nem vonzalmi alapokon nyugvó sziklaszilárd emberi kapcsolatuk más nőkkel. Eleve intő jel. 🙂

        (zárójelben jegyzem meg, ez sincs mindenhol így, nem kell messzire mennünk, lásd Angela Merkel, egy országot vezet, és őt férfiak választották meg! 🙂 )

        a kevesebb bér a fentiek miatt lehetséges, de jó pár ellenpéldát tudnék sorolni a környezetemből, ahol a nők kiharcolták a magasabb bért (többet keresnek mint azonos pozíciojú férfi) mert letettek valamit az asztalra, amit egyik férfi sem. (és nem, nem szoptak érte, hanem dolgoztak!)

        házasságról nem tudok nyilatkozni, a mai házasság intézményében nem hiszek.
        jogi oldalról pedig úgy gondolom, hogy a férfinak, akinek -ahogy mondtad – több erőforrása van, amit belerak a házasságba, válás után kevesebbet vesz ki. így jogilag nem gondolom hogy rosszabbul jár a nő, viszont érzelmileg már más téma…

        nem utolsó sorban, szerénytelenség nélkül mondom, hogy kevés férfi gondolkozik így, kurva kevés. Sőt a többség nem is gondolkozik ilyeneken, kivan taposva az út, mennek azon: valami vigye a seggem, kocsi kell, kell lakás, kell karrier, kell egy nő, amolyan mint amilyet a tévében láttam. szép legyen és hülye, azzal kevés a baj és könnyen manipulálható. Eszközök. A személyiségnek meg nem engednek teret, de lehet azért, mert nincs is.

        • Ha már egyszer beengedtelek, akkor miért tart a rendszer kint???
          Tán egy álcázott troll lennél?

        • Az egy nagyon érdekes kérdés, hogy a nök miért görények egymáshoz még a férfi ellenében is. Ugye, mindenki ismeri a viccet, amiben alibi kell a görbe éjszaka a után. Amikor a nö hivatkozik a barátnöire, hogy náluk volt, majd a pasija körbetelefonálja a barátnöket, egyik se megy bele a játékba, és nem kinál alibit a barátnöjének. Ha viszont a pasi keres alibit, és a nö hivja fel a pasi haverjait, MINDEGYIK azt állitja, hogy önála volt…
          Simone de Beauvoir irt erröl a Második nem cimü könyvében, ami sirnivalóan pontos leirást ad még a mai viszonyokról is, pedig 60 éve keletkezett. A nök- pont elnyomott mivoltuk miatt . egymást sem tisztelik, megvetik és félik nötársaikat, és cinkossá válnak elnyomóikkal. Ha viszont megszünne az elnyomás – leegyszerüsitve fogalmazok, Simone sokkal jobban levezeti ezt -, akkor a nök se viselkednének igy. Tehát ök sem természettöl fogva sunyik, allatomosak és manipulativak. Hanem, mert rá vannak kényszeritve.

          • Igen, itt a nyitja. Egyszer óriási vitám volt ebből egy cikk alatt, ahol egy nő fikázta a nőket, hogy nem zárnak össze.
            Tervezem ezt megírni.
            Rudatosan vagyunk megosztva, versenyeztetve.
            A hatalom fél attól, hogy a nők összefognak. Ez jól látható abból is, ahogy a kintmaradt trollkezdemények verik az ajtót és nyüszítenek, hogy hagyjam abba a nők +hülyítését és engedjem be őket, hogy bizonyíthassák, ami most van, annál jobb nem létezik. Csak gondold el, ha nők tömegei állnak ki egymásért, mi lesz akkor az ő hatalmukkal? Ha nők tömegei küldik el őket a vérbe, akkor kit lehet majd megdugni?

          • A jelenet a Saloból, ahol egymást árulják be a fogvatartott nők, hogy magukat mentsék. Ugyanez kicsit finomabb változatban.

  • Köszönöm, hogy a jó férfi leírásban felismerhettem a Kedvesem!
    Nagyon jó a blogod 🙂

  • Szemtelen Tyúk

    Hát. Erről álmodtam “párásszemű ünőként” (köszi, imádom!), aztán nem jött, baszki, csak nem jött, aztán beértem valamivel, sokan mondták, hogy az a remek férfi, aki van, aztán frászt az volt a remek. Érted?
    Fura, hogy a nők próbálkoznak és próbálkoznak és próbálkoznak és a sokadik, önmagát ismétlő kapcsolatból kilépve már nyúlnak is a következő után, és megint. És nem fáradnak el! Egész életemben egy nőtől hallottam azt, hogy “Ha ez sem jön össze, akkor befejeztem a férfi-nő bizniszt.” És nem jött össze, és befejezte a picsába.
    Fura, de most akkor mondjam, hogy így sem lehet, mert társra szükséged van? Mert miért? Nekem sincs senkim, de vannak Valakik körülöttem, hogy ne kelljen szar kapcsolatba belegyógyulnom, szerettetnem magam egy buta/erőszakos/magát férfinak gondoló picsával (hát bocs, de sok van a nők között is bender log), mert sokan szeretnek.
    Lehet, hogy az a csaj, aki így ragaszkodik ehhez a társ, remek férfi dologhoz, nincs eléggé szeretve, hogy neki a élet értelme csak a férfi lehet?

    • Nem tudom, én jól vagyok egyedül.
      Kár, hogy ezt írod, mert a legnagyobb adu a kezünkben az az érzelmi függetlenség lehetne. Ha elhinnénk, hogy kurvára nincs szükségünk a pasikra. Én amúgy nem is értem, mi szükség rájuk. Én egyedül sokkal jobban vagyok ahhoz képest, mint mikor valaki szívja az erőmet.

      • Szemtelen Tyúk

        Én is remekül elvagyok, sőt, kapcsolódási problémáim vannak (ez hivatalos diagnózis, amit amúgy le is szarok).

        Pontosan, az érzelmi függetlenség a Szent Grál! Hogy az érzelmi függetlenséget akár meg lehet őrizni egy kapcsolatban is anélkül, hogy eltávolodna egymástól két ember. Egyszerűen zsarolhatatlannak kell maradni, a másik félnek pedig nem zsarolni, mert ez az egy, ami nem oda-vissza működik.

        • Nehezen viselik. ha azt mondom, illetve látják, hogy független vagyok érzelmileg, azt ridegségnek, nemszeretésnek értelmezik.
          Nekem nagyon fura.
          Én elválni is úgy váltam, hogy jó, akkor lezárt egy fejezet, nem szúrtuk le egymást, csao, boldogabb életet. A férjem beleszürkült (mondjuk ja, az ő élete nehezebb lett, az enyém könnyebb). De hogy mindenhonnan ez jön, hogy ha szakítasz, elválsz akkor illik megdögölni. Az én világomban ez nem létezik. És ez nagy szabadság.

          • “A férjem beleszürkült (mondjuk ja, az ő élete nehezebb lett, az enyém könnyebb).”
            Annyi ismerősömnél láttam ezt, hogy a nők kivirultak válás után és még szarabb anyagi körülmények mellett is könnyebb lett az életük, míg a férfiak megreccsentek. Hiszen többé nincs aki a kajájukat elkészítse, nincs aki kimossa, teregesse, vasalja a gönceiket, nem takarítja a lakást helyettük senki, nem vásárol be más. Szar ügy.

        • “Egyszerűen zsarolhatatlannak kell maradni”…ezt mondhattad volna hat éve is dárling! 😀

    • Igen, igazad van. Ket oka van annak – szerintem, sajat es ismeretsegi kori tapasztalat, beszelgetesek es a temaban olvasott cikkek, blogok alapjan – ha egy csaj ragaszkodik ahhoz a kephez hogy csak egy ferfi mellett talalja meg a biztonsagot mert nincs mas ut. Az egyik nyilvan a tarsadalmi rahatas – csalad, gyerekek stb – ami ugye mindenkit er, erre azt mondod hogy te pont leszarod es itt jon be a kettes faktor amit te is mondasz hogy igen, az a csaj nincs elegge szeretve. Klisesen elve nem kapott eleg szeretetet gyerekkoraban. Mondjuk volt egy zsarnok poffeszkedo apa aki elvonja az anya osszes energiajat hogy aztan a gyerek senkitol ne kapjon szeretetet. A zsarnok apatol biztos nem fog, az anyanak meg nincs ra energiaja. Es allitolag ahhoz hogy valakinek egy eros, onallo enkepe kialakuljon, ahhoz altalaban az ellenkezo nemu szulo feltetlen szeretete szuksegeltetik. De ha azet nem kapja meg, legalabb a masik szulo szeresse. Es az lehet hogy szereti is de nincs energiaja kimutatni. Nagyon sok ilyen sztorit ismerek. Ezen a blogon is volt errol a csaladi hatterrol szo https://1gumiszoba.wordpress.com/2014/10/23/apa-miert-nem-szeretsz-engem/

      Na innen eljutni odaig hogy leszard es egyedul is tok jo, az egy nagyon kemeny melo, sok magadba nezessel, kemeny raebredesekkel, hogy kepezed magad, hogy utanaolvasol…nem egyszeru. Es van aki meg a felismeresig sem jut el soha es kapja egyik pofont – neha szo szerint – a masik utan.

  • Csak a címre reagálnék, mindenkinek más az ideális.

  • Hirs János

    Ez jó volt, nem tudok leszakadni rólad, hiába akarok. 😀 Pedig már megfogadtam magamban, hogy nem követem ezt a nőt, de valahogy mindig hajt a kíváncsiság, hogy ugyan mit ír még ki magából, mert bevallom, sok esetben nagyon magamra ismertem és igen, igyekszem változtatni a hülyeségeimen. Néha nehezebben megy mint gondoltam, de nem adom fel, mert a mosoly a társam (szándékosan nem barátnőt írtam, mert annál több) arcán, mindent megér. 🙂

    Csak így tovább!

    • 🙂
      Lehet olvasni, persze. Kommunikációs zavarok vannak köztünk, aztán majd alakul ez is.
      Az van, hogy én figyelem a blogot, az energiákat és eszerint döntök helyzetekben. Nekem az a legfontosabb, hogy a nőket érdeklő dolgok legyenek kivilágítva. Ezért fontolom meg, kit engedek be, milyen energiákat. Vannak kint trollgyanúsak, akik nyomulnak, hogy itten megvédjék a genetikai szerepeket, meg más egyéb marhaságokat, amiket ezer helyen olvashatsz, hallhatsz. Be sem jöhetnek, aztán írnak, hogy miért, mi van, juj. És mondom nekik is: nem az emberre haragszom, nem a személyükre. Tudom, milyen teret akarok és aszerint figyelek.
      Veled sincs bajom, ezt FB- on is írtam. Az ott egy olyan helyzet volt, amikor fontosnak éreztem, hogy szóljak. Ez a nők tere elsősorban, így a ffiaktól fokozott tolarenciát kérek.
      Így érthető vagyok?

      • Hirs János

        Már akkor is megértettem és tiszteletben is tartottam. Kellett egy kis idő és tiszta fej hozzá, hogy át is jöjjön a lényege, de mivel teljes mértékben korrektül álltunk egymáshoz, sértődés úgy gondolom nem volt egyik részről sem, nem láttam okát, hogy titkon ne lessek be a kis szobádba és kukkoljam meg legfrissebb írásaidat. 🙂 Kommentelni nem akartam hozzá, mert nem éreztem úgy, hogy ahhoz bármit érdemben hozzá tudtam volna fűzni, így csak figyeltem és okultam, de ennél már nem bírtam magamban tartani, mert rohadt jól megfogalmaztad a “férfitípusokat” és alátámaszthatom, nagyon igazak. Nem vagyok büszke rá, de az 31 évemnek voltak olyan időszakai is, amikor kevésbé voltam büszke a viselkedésemre (a nők irányába), de szerencsére ez már a múlt, nyitott vagyok mindenre, amit látom hogy van értelme befogadni. Azt kell mondjam, a Te írásaid ilyenek.

  • Köszönöm, hogy itt lehettem. Remélem sikeres lesz a blogod.

  • A feleségem találta a blogodat.
    Átküldte emailben ezen poszt címét.
    Elolvastam.
    Eleinte röhögtem.
    Aztán eluralkodott rajtam egy másik érzés.
    Most úgy érzem magam, mint a Gyalog-galoppban a “legszebb vasár- és ünnepnapi mérleg”-en a boszorkány, akinek egyenlő a súlya a kacsával:
    “A francba! Lebuktam…”

  • Szia! Nemrég találtam ide, tetszik a blog. 🙂 Ezt a bejegyzést olvasva az jutott eszembe hogy. Ha egy pasi pl. a férjem süt, főz, mosogat, ellátja a gyereket, mindent ugyanúgy megcsinál mint én, és ez neki természetes, akkor azt miért röhögi ki a környezete? A pasik is, de főleg a nők. Ez engem mindig úgy felidegesít. Először kérdeznek, segít-e otthon? Ha elmondom hogy nálunk mi a helyzet, akkor eleinte még hűűűű de jó neked, aztán meg ahogy mondom tovább, odáig jutunk hogy ja, nem valami férfias akkor, meg tuti hogy más téren (az ágyban) nem elég jó, egyenesen nőies, ilyenek. Hát ezeknek semmi sem jó? Ha szarik a háztartásra, gyerekre, akkor köcsög. Ha mindenben társ, és rendesen kiveszi a részét mindenből, akkor meg papucs, férfiatlan, szerencsétlen. Vagy biztos legalább ronda. Hát nem. Legalábbis nekem nagyon tetszik. Azt sem értik, ha a kérdésre hogy a gyerek nagyon anyás-e, nem tudok mit mondani, mert a gyerek egyformán anyás meg apás is. Mivel születése óta egyformán foglalkozunk vele, ezen nem csodálkozunk, mindenki más meg igen. Jó, ebben szerencsénk is van, olyan a munkarendje hogy sokat tud velünk lenni, igaz ha meg dolgozik akkor két napig alig látjuk. De amikor kórházba kerültem, nem igazán törte össze a másfél éves gyereket hogy öt napig nem látott, és az apja van vele végig. Ez, amit írsz, tényleg így van, hogy ha elviszi sétálni pár órára (és akár átpelenkázza a tescoban ha úgy adódik), akkor el vannak tőle ájulva az ismerősök akikkel összefutnak. Mert aaaaaz mekkora hősies cselekedet. Jajjaj. Vagy elmennek kettesben a közeli nagyvárosba busszal, a most már három éves fiával. Úristen, hát ilyet, ez egy szupermen! Mer kocsival még hagyján, de ez elviszi busszal, tömegközlekedik önként egy kb egy méteres gyerekkel? Csoda! Becsüljem meg ésatöbbi. Kérdezik, mindig ennyit segít? Mondom ugye hogy a mi családunk hogyan is működik, akkor meg szépen fagy le a mosoly a kérdező arcáról, egyre jobban fanyalog. A végére ott tart hogy ha most megjelenne előtte a férjem, még tán le is köpné. Hisz ez már fujj, hát hogy van az hogy ő süti a palacsintát? Hát úgy hogy én nem tudok, nem is akarom megtanulni, minek, ha ő megcsinálja? Mi az hogy anyább néha nálam is? Ezeket nem csak vénasszonyok tolják, hanem kortól függetlenül bárki, és ahogy írtam, többségében nők. Igaz, ritkán beszélgetek pasikkal. Én nem tartom a férjemet férfiatlannak vagy papucsnak, volt pár hosszú kapcsolatom, együttélős úgy értem, férjnél sem először vagyok, de soha egyik volt pasim sem segített volna semmit otthon, vagy csak hosszas veszekedés után. Állhattam a konyhában egyedül napestig, ő ugyan ki nem jön beszélgetni, ül a gép előtt. Takarítani? Nem ért ő ahhoz… Főzés? Az mi? Közben persze dolgoztam, és mikor dupláját kerestem az ő fizetésének, rendesen meg volt sértődve. Mondtam, aranyom, keress jobb állást, oszt jónapot. Akkor majd többet keresel. Persze nem… Kerestem neki én. Azóta is ott melózik. Váláskor azért sírta el magát, hogy ezentúl ki fog neki ilyen finomakat főzni? Anyád, az fog. Basszus, azt sem tudta melyik az ő szekrénye, katona volt, hazajött, nem találta a ruháit. Kinyitotta az első szekrényt: ágyneműk. Másodikat: én ruháim. Itt kiakadt, és visszament a francba. A harmadik szekrényben voltak a ruhái… Én közben dolgoztam, hát bocsi. Ezek lennének a normális pasik? Én inkább ezt a mostani furafélét választom akkor. Csak ez a sok hülye, a fanyalgásukkal, ezek ne lennének. Annyiszor idegesítettek már ezzel, hogy néha, ha hozza be nekem a kaját (mert mondjuk épp ő főzött), mondom is neki, most már elveszlek feleségül, meglátod. Mondjuk őt ez az egész nem érdekli, úgy általában az emberek úgy ahogy vannak, nem érdeklik, csak a családja. Elég az, a többi hülye meg le van ejtve, úgy van vele. Ne foglalkozzak ezekkel, azt mondja. De azért csak feldühít, nem neki mondják, úgy könnyű. Ámbár ahogy ismerem, meg sem hallgatná az ilyet. Kellően zavaros voltam, úgy érzem. Dühösen írtam na. Csak úgy kijött, mert ez jutott eszembe ahogy végigolvastam a posztot.

    • Üdv a blogon.
      Az egy elég tipikus pasi magatartás, hogy valaki azt mondja, ne foglalkozz ezzel vagy azzal (persze számodra fontos dolgokkal). Valójában azt akarja, hogy őt ne nyaggasd vele, mert sokkal inkább örül egy derűs nőnek, aki csak ővele foglalkozik. Úgy hívjuk ezt: a problémád bagatellizálása. Elég bosszantó tud lenni, de mondjuk főzéssel kompenzálható 🙂

  • Ez a “Na, toljad!” szöveg annyira csábító, hogy nem tudok kibújni a bőrömből!
    Csípem, amit írsz! 🙂
    Őszinte. Nyílt. Egyenes. Ez kábé százból egy: nagyon kevés. Dühös? Igen. Én is szoktam rugdalózni. Más is. Alapvető emberi tulajdonság, előjel nélkül.
    És magasan fejlett érzelmi világ. Ráadásul következetesen kimondva. Méltóság, önbecsülés, büszkeség: önmagadba vetett hit. Ezt mind érezni abból, amit írsz és ahogy írod, süt belőle, kisugárzást ad a szavakon keresztül, és ezt én csípem, ami persze részemről szubjektív, de leszarom: szabad nem beleolvasni ebbe a blogba. 🙂
    Összességében nagyon jó munkát és sok sikert kívánok hozzá. És mindenhez. Legfőképp ahhoz, ami innen, tőlem nézve már a blogon túl van.
    Ahhoz kívánom a legtöbbet! 😉

    • Tetszikelném, hogy megköszönted, erre rányomok, hogy tetszik, ő mégis makacsul ragaszkodik valamiféle gyanús regisztrációhoz. Én viszont makacsul ragaszkodom az egyszerűbb dolgokhoz, sőt, dacolva kikerülöm a regisztrálás – és így a lájkolás – lehetőségét is, nehogymár öttel több kattintás nehezítse meg az estémet, így marad a komment. Ingyé’. 🙂
      Egyrészt szívesen, másrészt elfelejtettem megköszönni. Az élményt. Ugyanis én nagyon jól szórakozom, ide-oda kapkodok a bejegyzések között, sokat tanulok, még többet mókázom, rendszerint bólogatok, itt-ott szívom a fogam, néhol meg határozott ellenvéleményen vagyok, de összességében nagyon jól érzem magam itt, olyan, mint egy hullámvasút, és köszönöm. Én is köszönöm! 😉

  • Mostan dicsekedni fogok! Van nekem itthon egy ilyen! Majdnem ilyen! Van meg hova fejlodni, de nagyon jo!
    Tegnap bemutattam neki a blogot. No, nem mindent, lagyan kezdtuk. Showder klub, Stadionok, stb. Kicsit felhevult tole (hol negativ, hol pozitiv értelemben), még emesztgeti. De akar tanulni. Es szereti, ha szarnyalok, ezert telleg osztja a terhet, nem atpasszolja.
    Szeretem.
    De mivel szuletesemtol fogva vér feminista vagyok, es a magam jollete nem olte ki belolem az empatiat, nagyon imadom ezt a helyet!

  • Ez is jó írás. Én is így gondolom a jó férfit.
    Közben meg eszembe jut, hogy elszoruló torokkal és gyomorral nézegetem az ifjú párokat. A fiatal nőket, a csillogó, szerelmes szemeket, mert arra gondolok, majd rájön ő is. Bedarálja a rendszer. 😦

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s