Miért nem leszek Showder Klubos

ComedyStandUp
Filóztam rajta pedig, nekem elhiheted.
Mert milyen jó is az. Kimész érted, arra a kis picsányi színpadra, elreptetsz néhány poént és akkor ezért sikert, pénzt, nőt és vodkát lehet kapni.
Mi lehet ebben olyan nagy dolog, ha még beszédhibás, alaktalan, a saját anyjukon élcelődő férfiak is képesek rá?
Én barátom annyi szart végigcsináltam már munka címén, hogy egy ilyen az nekem olyan (volna), mint az álom.
Persze ehhez eléggé viccesnek kell(ene) lennem.

Egy időben annyira foglalkoztatott a gondolat, hogy oda is álltam a tükör elé megnézni, hogyan mutatnék egy ilyen műsorban.
Há’ persze, hogy ez fontos! Nem tudtad? A külső az rettenetesen fontos!
Én tudom azt (ha te nem is), hogy azt csak a férfiak engedhetik meg maguknak, hogy elhízva, kopott ingben, átizzadott hónaljjal és borostásan álljanak ki a plénum elé vicceskedni. Nekem, mint majdhogynem élemedett korú nőnek leginkább arra kell figyelnem egy ilyen alkalomkor, hogy a látványom jó hatással legyen a közönség szépérzékére és lehetőleg a bögyörőiket is izgalomba hozza.
Amit mondani tudok, ami a VICC, az majd csak ezután következik (ahogy ugye az x faktorban is úgy van, hogy Csikidam Robika elsőképpen megnézi a kislányok csöcsét- seggét, aztán ha az átmegy a rostán, akkor a hangjukra is reagál).

Szóval tisztában vagyok azzal, hogy ha akarok valamit, akkor először is valamiképpen fel kell tuningolni magam (mármint testileg), és ha az megüti a mércét, akkor foglalkozhatok az elméleti dolgokkal.
Hjaj, de hogy milyen szerencsések is a férfi humoristák (TV bemondók, tehetségkutatók versenyzői), hogy nekik nem kell a külsejükkel állandóan izgalomban tartani a nők libidóját, így aztán koncentrálhatnak arra, ami valójában a dolguk!)

Szóval filóztam ezen, hogy miért is nincsen női stand – upos, mikor én magam nem látok ebben különösebb nehézséget. Miért nincsenek ott a nők, miközben én például ismerek egy csomó nőt, aki határozottan vicces (NŐ LÉTÉRE!!!). Úgy értem, ő tud vicceseket mondani, nem rajta röhögnek férfiak. Úgy értem, de, a férfiak röhögnek rajtuk is, ahogy az összes többi nőn, csakhogy ők még ezen túl, saját erőből is képesek viccesek lenni.
Érted te ezt? Nem csak eszközei a poénnak, hanem ők maguk is kitalálnak poénokat!

MONDJUK OTT VAGYOK MINDJÁRT EGY ILYENNEK ÉN.

Meg másiknak ott van Kormos Anett, aki ugyan nem az ismerősöm, de megpróbálta ezt a dolgot, és szerintem vicces is volt, mikor a kiömlő kakaóról, a béna férjéről és az őrjöngő gyerekeiről szőtte a történeteit, amiknek a végén (természetesen) mindig ő volt szopóágon, miközben apuci, gyerekek, plusz anyós, após, nagynéni érintetlenül vészelték át a sztorit.
Anett jól tolta, mert ő, kérlek szépen tudott magán röhögni! És mint tudjuk, a humor egyik legkifinomultabb formája az (ön) irónia.

Ilyenformán én sajnáltam, hogy olyan gyorsan eltűnt, de megértem végül is. Nyilván nem hozta a színvonalat. A kakaósztori meg sem közelítette Hadháziék “úgy bebasztam, hogy összefostam magam és közben megcsöcsörésztem a pincérnőt”, vagy “anyám tök béna, mikor még mindig úgy tolja a számba a húslevest, mintha 5 éves lennék”, továbbá “én ugyan szeretem a nejemet, de itt mondom el, hogy akkora hülye, hogyha nem jól főzne, otthagynám az út szélén” típusú társadalmilag érzékeny humorát.

(Megjegyezem, Kormos Anett is csupán annyit mert a törekvéseiről nyilatkozni, hogy hát ő azt gondolta, hogy talán ő is tud vicces lenni.
Egyem a drága szívét.
És akkor odament és tényleg ilyen “bocs má, hogy itt vagyok, srácok” szerénységgel mesélgetett halálos zavarban. Persze, hogy nem tartott sokáig a jelenléte.)

Amúgy éppen Ő volt, aki megnyitotta az elmémet arra nézve, hogy miért is nincs nő a stand up színpadain.

Merthogy miről is tudna egy nő ott vicceseket mondani? Hát hiszen ezek a tréfás fiatalemberek, akik uralják a Showder színpadát éppen a nőkön röhögnek a legharsányabban! Figyeld csak meg a poénjaikat. Ezek barátom, nem kímélnek senkit. Nem csak hogy a pincérnő, utcán loholó cekkeres anyuka, kiskorú leánygyermek baszhatósági mutatóin élcelődnek, de mint fentebb már megjegyeztem egyszer, a legnagyobb hahoták saját anyjukról és feleségükről születnek.

HOGYAN IS TUDNÁNK MI, NŐK ILYEN CSODÁLATOS HUMORRAL VETEKEDNI?
Vagy na jó, ezt csak halványan megközelíteni.

Persze lehetne azon kacagni, milyen szánalmasak is azok a bizonyos behu- bebaszott pöcsök, akik a pultot alig- alig támasztva, a faszukba kapaszkodva, de leginkább azáltal vezérelve zaklatják nemhogy a pincérnőt, de még a háromgyerekes anyukát is (már ha bemegy ő ide, ugyebár). Ezek a fickók tényleg fertelmesek és nevetségesek, mégis, látod- e, a végén ők röhögnek színpadon és te vagy a poén lesajnált és megvetett tárgya (húúúú, de komoly humor!).

Azon is poénkodhatnék, hogy mennyire szánalmasak ők, mikor az utakon őrjöngenek és öklüket rázzák a többi, normális tempóban haladó autósra. Jéééézus, micsoda kivagyiság, szánalmas melldöngetés! (Jaj, takarodjon innen mindenki, mr. Nagyfiú közeleg!)
De látod- e, végül ők vannak színpadon, s röhögnek azon, hogy milyen képet vág egy leszorított nő a pályán (Ahhh, már megint rongyosra kacagom magam).

Na, meg a pinanyomoruk… Hát azon órákig lehetne röhögni, hogy mennyire rezeg a gyenge térdük, ha a kis puncikájukat nem kapják meg időben, vagy ha merészel nekik valaki beinteni. Ó, az a vad asztalra csapás, hogy nahát, még ilyet, hogy ők nem kapnak és miért nem, aztán a nyüszítés, nyösztetés, majd a gyűlölet: Hogy basszák meg a nők, amiért nem adják a pinájukat! Hogy mit képzelnek ezek?

Csakhogy ezen is nehezen tudok én nevetni, mert legvégül ennek a tréfának is én vagyok elszenvedője. Velem erőszakoskodnak, engem nyaggatnak és végül rajtam röhögnek. Ha nem adok pinát, akkor is, ha meg adok, akkor is.

Lehetne tehát sorolni, mennyire szánalmasra nyomorodott évezredek hosszú során ez a díszes férfinem, lehetne ezen élcelődni, csakhogy köszönhetően országunk konzervatív- patriarcha agyberendezésének, ezeknek a történeteknek a végén javarészt nem ők, a senki(had)házik a kinevetettek, hanem azok a nők, akiken ezek a kis faszhuszárok élősködnek (mondjuk anyuci and feleség), illetve akikkel tettel vagy verbálisan erőszakoskodnak.

ÉS HA MEGGONDOLOM, EZ AZ EGÉSZ EGYSZERŰEN ABSZURD, MÁR – MÁR MONTHY PYTHONOSAN NEVETSÉGES.

Idézgessem még a fiúk jobbnál jobb poénjait? Azokat, amelyek semmi másból nem táplálkoznak, csupán a téged nyomorgató szexizmusból? Az ő kis szánni való hatalmukból? Abból, hogy bármit megtehetnek?
Abból, hogy nem sül ki a szemük, mikor nők jelenlétében tréfálkoznak a nők “hülyeségén”, baszhatóságán, a saját kanosságukon, lustaságukon, anyjuk gondoskodási kényszerén, a feleségükön, és hogy ezek után még élhetnek házasságban, párkapcsolatban, és a nők, akiken ők nyilvánosan élcelődnek, nem rúgják picsán őket két lábbal.
Ez utóbbi már önmagában hihetetlen, szerintem.

Miről is tudna ilyen viszonyok és elvárások közt egy nő viccelődni? A kakaóról? A gyerekről? A férje tohonyaságáról? Az őt érő zaklatásról? Az öklüket felé rázó autósokról? A munkahelyi kitúrásról? A főnök kávécskájáról? Az ellopott ötleteikről, energiáikról?
MIRŐL?
Hm. Tehetné, de az nem olyan lenne, merthogy az, aki a fasz szívó felén áll, az sose tud olyan harsányan kacagni, mint aki a szopatást végzi.
Ugyebár.
Ráadásul még ha tudnánk is a férfiak balfaszságain röhögni (mint ahogy tudunk), az egy nőnek szinte elképzelhetetlen szentségtörés volna, hogy nyilvánosan gúnyolja a pasikat. Hát érted, mi apánk mellett nőttünk fel, az belénk lett nevelve, hogy a férfit tisztelni kell szóval és tettel. Olyan, hogy őt megszégyenítsed, olyan nincs.
Úgy tűnik nekem, stand – upos pajtásaink ehhez hasonló nevelést nem kaptak. Az anyjukra vonatkozóan legalábbis. Érdekes módon olyat még nem hallottam, hogy az apjukon élcelődtek volna. Tudod, mindig csak az anyjuk hülye.

Megnézném egyébként az arcokat, ha mégis akadna oly bátor nő, aki hasonló stílusban seggelné a pasikat a színpadon. Gondolom mondanák, hogy mennyire frusztrált, nyomorult és dühös picsa.

Egészében nézve tehát a stand – up még akkor is nehéz műfaj lenne egy nő számára, ha a szexizmus egyébként őt sújtó mocskait valahogy át tudná forgatni, és a férfiak kifigurázására felhasználni, merhogy a nők úgy alapból kurvára le vannak arról szoktatva, hogy mások kárára (nemhogy még uruk és istenük, a FÉRFI kárára) poénkodjanak. Ez csak a férfiak szokása, és csak férfiaknak elnézhető. Mit elnézhető? Hát hisz ez az igazi HUMOR!

Pedig hát látod, röhögni jó! Ráadásul nekünk, nőknek eléggé új is.

Nekem személy szerint felszabadító meglátni, megírni, odavágni: ez van, basszátok meg! Kis senkik vagytok, hisztériázó kölkök, akik valahol, valamikor megkaparintották a hatalmat, amihez máig sem voltatok képesek felnőni.
Én pedig kértem éveken át, és hittem és bíztam, én elfogadtam volna, ha méltó módon használjátok az erőtöket, de nem tettétek, hanem visszaéltetek vele és visszaéltek minden percben. Napestig sorolhatnám azokat a férfi családtagokat, munkatársakat, párkapcsolatokat, akik visszaéltek az erőmmel, anyám erejével, barátnőm erejével, használták azt, kapaszkodtak általa éppen úgy, ahogy a stand – up humorpalántái is nők hátán, nők kárára kúsznak a siker felé.
Mind belőlünk élnek, miközben a minimális emberi tiszteletet nem adják meg.

MOST MONDD MEG!
EZ VICCES?

Én azért így vagy úgy, de mostanra eljutottam oda, hogy végre tudok röhögni rajtuk és beinteni nekik.
És barátom, ez most a homokos föveny.
Ez maga a derű, ahogy látom őket, átlátok rajtuk, sőt, még azt is látom, amit tudattalanul, zsigerből tesznek, és már csak nevetek rajtuk és fityiszt mutatok nekik.
Gyerekek! Hagyjuk már a porhintést!

Most először tehát röhögünk. Nem magyarázzuk, nem kérjük, nem reméljük, nem hisszük el.
Röhögünk.
Röhögtünk például itt, és itt. Itt meg az ország nőinek fele röhögött velünk. És ugye, milyen felszabadító? És milyen új ez, hogy lehet őket kinevetni? Most végre már! Hogy nem csak mindig a tűrés, a nyelés, az állandó újra és újra magyarázás, kérés, könyörgés, hogy legyen már jobb. Egyszer legyen már nekünk is jobb!

Szóval szarok én bele a stand – up közepébe, a nyomorult kis humorbonbonjaikba, amik az ország felének nem egyebek, mint keserű pirulák abból, ami van. Amit nem színpadra kéne vinni, hanem szégyenkezve elrejteni és nagyon gyorsan változtatni valamit, hogy ne csak ti röhögjetek bazdmeg, hanem röhöghessünk mi is. Nők, anyák, feleségek.

 * * *

 Ps: Na, menek is, kiszedem a szemöldököm. Hát ilyen elhanyagolt külsővel nem lehet itt vicceskedni a plénum előtt, nem igaz?

(Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat!)

Reklámok

39 hozzászólás

  • “anyám tök béna, mikor még mindig úgy tolja a számba a húslevest, mintha 5 éves lennék”
    Honnan tudná bazmeg, hogy felnőttél, ha még mindig az ő húslevesén élsz?
    “Érdekes módon olyat még nem hallottam, hogy az apjukon élcelődtek volna”
    Én igen, egy (EGY, ez a lényeg, tudom) csókától (egyébként is pasikon röhögtet folyton), nem jut eszembe a neve, de sokan ajánlják, leginkább nők éppen.

    • Azért légy szíves, szólj, Laci, ha eszedbe jutna a csóka neve! 🙂

      • Okvetlenül 😉

      • Bödőcs Tibor elég sokszor élcelődik férfiakon, nem tudom, rá gondoltál? (-:

        • Ő az! Köszönöm én is!

          • Bödőcsnek és Kőhalminak is, utóbbinak pl a saját apja visszatérő téma. 😀

          • Én is Bödőcsre gondoltam először, de a férfiakon élcelődés nála is csak annyit jelent legtöbbször, hogy elképesztően jól utánozza milyen is az, mikor a férfiak bebasznak mint állat. Legalább is a férfiak piálási szokásain kívül én más nyomoruk kifigurázására nem emlékszem. Ti igen?

            • Gyakorló feministaként kicsit gyengére sikerült az a célzásom, miszerint mindössze EGYETLEN standupost/humoristát lehet találni, aki esetleg a férfiakat tekinti céltáblának. Ez még korántsem jelenti azt, hogy a nőket nem. (Ok nélkül ne is hagyjon ki bennünket, igaz? De a férfiakat vajon ok nélkül hagyja-e ki a többség?) És akkor – végre – a neve is eszébe jutott valakinek, hogy láthassam Őt. Nem erre szokták mondani, hogy a kivétel erősíti a szabályt? 🙂

          • A Bodocs intelligens is nem csak vicces, de asszem az egyetlen koztuk. A tobbiek szimplan taplok. Raadasul ellottek mar az osszes municiot az elejen, gyorsan ellaposodtak az eloadasok.

        • Bödőcs Tibi nincs már rég a sóderklubban, nem is véletlenül. Nos, őneki nem szokása szexistán viselkedni meg nem az a fő mutatványa, hogy nőkön röhögtet. (De szóljon az, aki nem így látja, én elfogult is vagyok, nemrég láttam az új, önálló műsorát a Comedy Centralon.)

          Ő a kedvencem amúgy meg a Kőhalmi, bár utóbbit rég láttam, mivel ezt a színvonalat, amit a sóderklub képvisel, nem tudom bírni.

          Még azelőtt abbahagytam a nézését, hogy feminista lettem volna. Most biztosan rohadt mérges lennék, ha megnéznék egy-egy műsort.

          Imádom ezt az írásodat, baromi nagy!

          • Ugyanígy vagyok a sóderklubbal. Nem bírom már. De a Kőhalmi meg a Bödőcs továbbra is kedvenc.
            Kőhalmitól kedvencem, amikor arróp mesél, hogy anya dolgozik, apa meg otthon van. 😀

        • Épp írni akartam. 😉

  • “éppen a nőkön röhögnek a legharsányabban!…egy nőnek szinte elképzelhetetlen szentségtörés volna, hogy nyilvánosan gúnyolja a pasikat.”
    Megfigyeltem, hogy a szexualitással pont ez a helyzet. Férfiaknak szinte kötelező azon siránkozni társaságban, hogy mennyire kevés nekik a szex és/vagy az asszony miket nem hajlandó megtenni az ágyban, pedig az nekik annyira hiányzik és ettől ők mennyire szenvednek. Van aki ezt simán megteszi a barátnője/felesége jelenlétében (érezze már magát a nő kellemetlenül ezért, sőt szégyellje magát egy kicsit). Ugyanez fordítva viszont elképzelhetetlen. A férfi szexuális képességeire, potenciájára negatívan utalni, kőkemény megalázásnak és kigúnyolásnak számítana. Míg tehát a férfiaknak jogukban áll követelőzni, ha több vagy más szexet szeretnének, a nőknek viszont jogukban áll kussolni, elégedettséget mutatni és beérni azzal ami jut.

    • Régebben ez illemtankönyvekben rögzített szabály volt, például, hogy a nőnek egy férfit sem illik visszautasítani ha az táncra kéri vagy ha mégis megteszi, akkor már nem mehet el táncolni a neki tetszővel sem, hiszen kit érdekelnek a nők igényei, a lényeg, nehogy sérüljön a kis lelke a visszautasított férfinak. Ezek a nőket regulázó szabályok mára már nincsenek ennyire számon kérve, de az elvárás azért továbbra is ez. Nekünk folyamatosan a férfiak egóját kellene simiznünk és építgetnünk, akár azon az áron is, hogy ők eközben lerombolják a miénket, röhögnek és gúnyolódnak rajtunk.

      • szoktam azzal szórakozni, hogy tök ironikusan, de komoly fejjel, elkezdem legyezni az egójukat. az okosabb, önreflektívebb fickók ezt általában átlátják, és akkor jókat szoktunk röhögni, ők is beszólnak, eljátszunk.
        viszont gyakori, hogy a pasi kurvára nem veszi le, hogy szopatom, és full meg van győződve, hogy komoly a dialógus. és természetes neki, ez a legdurvább, hogy fel sem figyel. tucsog az egójában… leírhatatlanul röhejes.
        aztán mikor mondom, hogy csak poén volt, akkor készen vannak, hogy mekkora bunkó vagyok. ha meg röhögök, akkor gyűlölnek.
        jól ki van itt találva a mintázat, hogy még véletlenül se kelljen magukba nézni.

      • Nohát és nem akarsz mosolyogva, szép halkan és illedelmesen visszasomfordálni a helyedre? 🙂

      • Minden elnyomó rendszernek megvannak az elnyomottak köréből kikerülő “rendfenntartói” vagy “kápói” akik kisebb-nagyobb relatív előnyökért cserébe a sajátjaik ellenében dolgoznak az elnyomásért.

        • Nekem ez jut ilyenkor eszembe:

          • Francba. Hogy is lehet linket úgy beszúrni, hogy a kép/videó ne jelenjen meg?

          • Igen, L. Jackson Sámuel nagy volt ebben a szerepben! És valóban, ez egy jó illusztráció erre az elmeállapotra.

        • Kápóknak hívom. AS legkegyetlenebb hímsovén nők, a haláltáborok zsidó őrei…. jááááj, a felolvasót láttad? Az de kemény. De jól megérteti ezt a beszorított kápó állapotot.
          Szovall, hogy van.

        • Nem feltétlenül előnyökért cserébe teszik. Megfigyeléseim szerint a legtöbbnek simán hópihe szindrómája van. Kisvikunak például tuti. Ő a legkomolyabban írta, hogy rájött, neki férfiagya van és tényleg elhiszi, hogy ő nem olyan mint a többi nő. De ezt a férfiagyat, hallottam már más nőktől is magukra értelmezve. Ők azok akik mikor felismerik, hogy egy csomó férfiprivilégiumnak tartott tulajdonsággal rendelkeznek (például jól parkolnak, ambiciózusak, osztályelsők voltak matekból) akkor nem azt szűrik le, hogy tán ezek a sztereotípiák úgy szarok, ahogy vannak, hanem “megvilágosodnak”, hogy ők a kivételesek és tulajdonképpen ők nem tartoznak ebbe a bénább, ügyetlenebb nembe.

          • *különleges hópihe szindróma akart lenni

          • Ezek is egyfajta előnyök. Privilegizálva érzik magukat bizonyos dolgaik miatt. Hogy ennek mennyi az alapja, az már egy más kérdés.
            És ez alapján már mennek is rendet csapni a sajátjaik között.

    • Én mint gyógyszerész ehhez ennyit fűznék hozzá. Milyen gyógyszerek járnak a nemeknek szexuális kérdésekben?
      Férfiak: potencianövelők
      Nők: fogamzásgátlók, (hormonálisból rendszeres/esemény utáni, nem hormonális) gombaellenes készítmények (ezt követően hüvelyflóra-újratelepítők).
      Jelezném, nem csak a pina válhat gombássá. Csak Túró Rudiból igazi a pöttyös, Husi Rudiból nem annyira. De az ellen is védekezzen a nő…

  • Biztos ismeritek a Pinám kivan blogot. (Tényleg, létezik még?) Ott ugye leközölt cikkeket írnak át oly módon, hogy felcserélik a nemeket minden kontextusban. Na egyszer ebből vinnyogva olvastam fel részleteket, mire a férjem rövid idő után olyan gorombán leugatott, hogy csoda, hogy van még hajam. Ennyit arról, mit szólnak a viccekhez. Pedig ez esetben nem is kimondottan férfiakon élcelődtek. Szerintem egy ilyen kabarészám (és most bocsánatot kérek a műfaj klasszikusaitól – habár ha a Jenő és Lujza szerű jelenetekre gondolok…) előadása életveszélyes lenne ebben az országban.

  • Hát ki fogsz röhögni, de megest nem lelem a megosztógombokat…. De kicsesztem velük, és megosztottalak fészbúkon. 🙂

    Jó. Ez nagyon jó.

  • Bach Szilvia is mekkora volt már… és mindig ejtették. Amerikában vannak humorista nők. De hát ez itt Orbanisztán. http://www.blikk.hu/blikk_sztarvilag/jol-jart-lanya-sikereivel-bach-szilvia-2232747

  • Sziasztok! Új vagyok az oldalon, és ehhez a témához azonnal eszembe jutott az Obvious child című fim: http://www.imdb.com/title/tt2910274/?ref_=fn_al_tt_1
    Egy női standuposról szól, pont olyan, amilyet szeretnél (szeretnénk :-)): tabut nem ismer, szókimondó, önironikus és nagyon vicces.
    Most olvasgatok itt tovább!

  • Sziasztok ! Olvaslak titeket, de ez az első hozzászólásom.
    Kiráz a hideg, amikor nők falán olvasom a leghúzósabb szexista vicceket, nőket alázó poénokat. Legszívesebben pofán vágnám őket. Számomra ők vannak a legalsó polcon és csak köpni tudnék rájuk.

  • Vannak csaj komediasok, csak nem sokan. Meg nem otthon.
    De ez peldaul nagyon jo ha mar a popsiszex is szoba kerult ma:

  • Báthory Ödönke

    Beleszólhatok? Nekem KOrmos ANettel csak annyi bajom volt, hogy nem tudok azon röhögni, hogy neki kicsi a melle és két dugás között rendeznek olimpiát. Ha ezeket leszámítom, akkaor jókat, szórakoztatókat mondott.
    És igenis vannak jó humorista csajok. Épp a minap fejeztem be egy könyvet Kertész MAgda (emlékszik még rá valaki?) írásaival. Csak sajnos manapság nincs igény az ilyesmi finom humorra. Illetve szerintem van, csak konzumálódott a műfaj.
    SOk sikert kívánok!