Te még nem vagy liberális?

liberalizmusmonsOszt mijé nem?
Ja, hogy te tényleg azt hiszed, hogy az egy igaz út a konzervatívoké? Hogy ők majd védenek itt valamit? Hogy majd értékek teremtődnek, meg minden? Hogy véget vetnek a felfordulásnak és megvédik a családot.
Ez nekem nagyon furcsa.
Az van ugyanis, hogy idejössz olvasni és azt mondod, jaj, de jó, hogy itt végre ki lehet mondani azt, amit gondolsz és érzel. Milyen jó, hogy szabadon lélegezhetsz. Aztán meg visszamész az életedbe és azt mondod, hogy a liberálisok majd felforgatnak mindent, lerombolják a hagyományokat, kifordítják a világot a helyéről, és amúgy is:
RENDNEK KELL LENNI!

HÁT GONDOLKOZZÁL MÁR EL EGY KICSIT, BAZDMEG!

Te tényleg azt hiszed, hogy az menni fog, hogy olyan idejét múlt szabályok szerint építik a világodat, amikről ezerszer bebizonyosodott, hogy nem, vagy nem jól működnek? Tényleg azt hiszed, hogy tudunk fejlődni, ha mindenkit a magunk kontroll alá vonunk és előírjuk a (szerintünk) helyes életet? Te jól érzed magad egy olyan világban, ahol a kényszerítés legkülönfélébb eszközeivel veszik el tőled a valódi választás lehetőségét és a saját világlátásodat?
TE SZERETED, HA MEGERŐSZAKOLNAK?

Látod- e, én liberális vagyok. És most nem politikáról beszélek, mer ahhoz én amúgy se értek (nő vagyok, tudod). Arról beszélek, hogy megengedem neked, hogy gondolkozz. Megengedem neked, hogy válassz (életformát, stílust, elveket, hitet). És ha te nem úgy gondolkodsz, mint én, ha más az értékrended, más ügyek motiválnak, akkor barátom, én azt is megengedem neked. Nem fogom azt mondani, hogy az rossz, vagy káros, vagy megvetésre méltó, vagy rohadjál meg.
Ezzel együtt, ha te tolvaj vagy, netán egy pedofil szarházi, ha bántod a gyengébbeket, kirekesztesz, fajgyűlölsz, prostituálod a nőket, pusztítod a Földet, kínozod az állatokat, vagy éppen te vagy az, aki valami kitalált szent igazságok zászlaja alatt más emberek szabadságát (az enyémet például) korlátozod, méltóságát lábbal tiprod, akkor én jól szájon foglak vágni.

MERT ÉN EGY RENDSZERETŐ LIBERÁLIS VAGYOK.

Nekem te beleférsz a világomba akkor is, ha nem családban élsz, ha nem sok gyereket szülsz, ha nem macsó vagy, ha buzi vagy, ha cigány vagy, ha SNI- s gyerek vagy, és akkor is, ha liberális vagy. Sőt, akkor is, ha konzervatív vagy.

El ne hidd már, kis barátom, hogy majd itt én fogom a te jól összerakott világodat lerombolni. Hogy majd itt valami őskáosz lesz, ha mindenki teljes átalakul liberálissá. Majd bűnözők róják az utakat és minden megengedett lesz. Homokosok fognak megerőszakolni az utcán és fertőzni a gyerekeidet buzisággal. Hogy majd a család, mint olyan megszűnik és egy rakás anyakönyvvezető az utcára kerül. Hogy majd az iskola a lovak közé dobja a gyeplőt, oszt a gyerekeid elhülyülnek (Hát hiszen most a központosításban hülyülnek el teljesen).
Te ezt így komplette bevetted?

TE KOMOLYAN ELHITTED, HOGY AZOK A KÁRTEVŐK, AKIK MEGENGEDIK, HOGY GONDOLKODJ ÉS VÁLASSZ?

El, mi?
Na, látod. Ez a manipuláció. Mikor nem kapsz információt, vagy téves információt kapsz, mikor nem engedik, hogy gondolkodj, s azt, amit le akarnak nyomni a torkodon, azt egyetlen igaz útnak kövezik ki. Mikor el se jutsz odáig, hogy végiggondolhasd a lehetőségeid, mert valójában NEM ENGEDIK MEG, hogy lásd a lehetőségeid, vagy befeketítik a nekik nem tetsző lehetőségeket. Mikor még csírájában, a választás előtt a fejedbe ültetik a maguk akaratát, akkor egyszer csak elkezdesz úgy működni, ahogy ők akarják, hogy működj. És akkor elkezded mondani, hogy a liberálisok (meg a feministák) elmehetnek a vérbe, mert a vesztedet akarják.
Most gondold át, lásd kívülről, mekkora baromságokat hordasz itt össze. Aztán meg nézz bele a tükörbe és ébredj fel: Te jó ég! Hát hülye vagyok én?

És tudjál róla, hogy ők ez idő alatt a háttérben tapsolnak és veregetik a vállukat, miközben téged olyan mélységesen lenéznek és semmibe vesznek, hogy ha menet közben nem felejtettél volna el gondolkodni, akkor most jól pofán basznád őket.

Most meg azt gondolod, hogy én nézlek le. Piszkálgatom a szellemi képességeidet meg szaraxok veled. És megint itt ez a gúny, amitől amúgy is a falra mászol.
De látod- e, én nem nézlek le. Én liberális vagyok és gondolkodok. Én tudom, hogyan működik mindez. Én már kinyitottam magam és igyekszek a dolgok mögé látni. Tudom azt is, hogy annyi de annyi gondod van, hogy egyszerűen nem fér bele, hogy mindig résen légy és figyelj, mert sokkal egyszerűbb az élet, ha valaki megmondja, mi a jó. És ők legalább megmondják. Nekem meg hiába írsz levelet a gondjaidról és hiába kérdezed meg, hogy mit tegyél, én arra semmi normálisat nem írok.

Nem. Merthogy én, liberálisként azt gondolom, hogy te értelmes, gondolkodó lény vagy, aki előbb- utóbb képes lesz átlátni a helyzetét, döntéseket hozni és kezébe venni a sorsát. Nem vagyok nálad ügyesebb, okosabb, csak valahogy az élet úgy rendelte, hogy most én beszélek itt a magam gondolatairól, te meg olvasod. Ha személyesen beszélgetnénk, nyilván egy csomó dolgot tanulnék tőled. Szóval én nem vagyok egy isten, miközben ők azt hiszik, hogy istenek, akik játszadozhatnak veled és kényszeríthetnek.
És akkor tedd föl magadnak a kérdést, hogy belül mélyen, a te szíved legcsücskében nem vagy te már réges – régen liberális?

Nem? Semmi baj. Én azt is elfogadom, s az értéked ettől fikarcnyit sem csökken a szememben (feltéve, hogy engem nem akarsz konzervatívvá tenni). Tőlem aztán úgy élsz, ahogy akarsz, azt gondolsz, amit akarsz, én legfeljebb kíváncsi leszek rád.
MERT ÉN MÁR LIBERÁLIS VAGYOK.

 

Ha tetszett a bejegyzés, használd a megosztó gombokat.

Reklámok

25 hozzászólás

  • Akkor megalkotod a saját világnézeted. Ahogy én azt mondom, rendszerető liberális vagyok. Lélekvándorló istenhívő. Meg még vannak ilyenek.

    • Kímélném az idegeimet 🙂

    • “Igen, de van amikor ki kell mozdulnom középről.”
      Én csak akkor vagyok hajlandó kimozdulni,ha belső késztetésem van rá. Szoktam is kapni a paradicsomokat meg a lövedékeket is két oldalról, nálunk különösen erős a hajlam a szekérvárakra. Aki megjelenik középen az mindkettőnek ellensége.

      • Három lehetőség van.
        1. Mindkét oldal szekértábor (aki nincs velem, ellenem van, stb.) akkor akar a fene barátkozni.
        2. Az egyik oldal szekértábor. Akkor a másikkal lehet, az egyik meg úgyis összevész velem (vagy csak követeli, hogy a másikkal legyek haragban, ez esetben én köszönök el, és én leszek a büdös áruló. Ja, áruló mindenképp leszek). Ezért sem nagy kár.
        3. Egyik oldal sem szekértábor. Már olyannal is találkoztam, hogy kifejezetten haragban voltak, és mégsem várta el tőlem egyik sem, hogy én is haragban legyek a másikkal. Ilyenkor van értelme barátkozni – de elkövettem már azt a hibát, hogy megpróbáltam békíteni, na az marhaságnak bizonyult. És hát tényleg, nem a dolgom.

  • “Te tényleg azt hiszed, hogy az menni fog, hogy olyan idejét múlt szabályok szerint építik a világodat, amikről ezerszer bebizonyosodott, hogy nem, vagy nem jól működnek?”
    “Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.” Albert Einstein

  • Másmilyenek vagyunk, különbözünk. Ami jó is, meg rossz is.
    Én pölö szintén sokféle vagyok (legalábbis szeretem azt hinni magamról), de talán leginkább konzervatív. Nem félreérteni! Én sem politikai értelemben mondom vagy úgy hogy a női szerep az a kussolás és a gyerekek sorozatgyártása… Nem. Mondjuk egy igazán konzervatív ember az általában vallásos is. Itt mifelénk, Európa közepén általában keresztény (lehet más is máshogy is, nem vallásos is, csak példálózom). Innentől nagyon egyszerű a dolog, mert a szeretet az a törvény, az az iránytű, amit követ. Csak ez az egyetlen pici dolog. És akkor már helyben vagyunk mert nem bánt másokat. NEM ÁRT. Hanem szeret és használ másoknak – és persze önmagának is. Na ez az elmélet. EL-MÉ-LET. Sajnos. Tisztelettel kérdezem, hogy hol van ez mondjuk a politikai jobboldal részéről? Na mindegy.
    Szóval különbözünk nagyon sokmindenben. És az is érdekes, hogy mennyi közös pontunk van mégis. Mármint nekünk embereknek. Érdekes.
    Asszem én ilyen liberális konzervatív vagyok. Nem mintha lényeges lenne, mert az is elég elbaszottan hangzik és kb. annyira nem lehet beállni vele egyik táborba se, mint mondjuk a pofánvágós rendszerető liberális címkével…

    • Hát az a liberális, hogy nem is kell beállni, nem?

      • Nem vagyok én annyira okos… 🙂 Inkább csak keresem a válaszokat, de a kérdéseket sem mindig találom…
        Valahogy azt gondolom egyébként, hogy ambivalens ez a dolog, ezért írtam, hogy jó is, rossz is. Merthogy ugyan KELLENI semmit nem kell, de következményei mindennek vannak. Szóval szerintem, ha nem is kell, de kicsit megengedőbben fogalmazva: célszerű vagy inkább az emberek alaptermészetéből adódóan létszükséglet “beállni” valahova, tartozni valahova. Sem a saját életemből, sem a történelmi példákból nem azt látom, hogy lehetne csak úgy egyedül, magányosan gólyafosként lézengeni az emberi létben, mint baromi különálló, egyszeri és megismételhetetlen liberális individuum. Oké, hogy kell egy elméleti iránytű , de azt a gyakorlatban valahogy le is kell képezni, élhetővé tenni, alkalmazni. Na erre valóak szerintem a fentebb általam már röviden belebegtetett közös pontok. És hogy valóban működtetni tudjuk a gyakorlatban a közöseinket és ne mindenki csak az énnel törődjön, ahhoz meg nem lehet mozdulatlanul egyhelyben állni. Őszintén szólva nem tudom, hogy “be kell-e állni” valahova, de biztos vagyok benne, hogy adott esetben rugalmasan errébb- vagy arrébb kell állni, egymás álláspontjához közelebb. Na, belekavarodtam, sebaj. 🙂

        • Én se, azért kérdezem 🙂
          Az a baj itt Magyarországon, hogy szekérvárak vannak, mint írtam is. Az egyes közösségek gyakran türelmetlenek, az “aki nincs velünk, az ellenünk van” elvet vallják, így nehéz. Egyébként az, hogy individuum vagyok, nem azt jelenti, hogy egoista, önző varom is. A liberalizmus mellett az individualizmus a másik (meg persze a feminizmus a harmadik) nagyon félremagyarázott dolog. Basszus, normális embernek fontos, hogy boldog legyen az élete. Van, akinek ez azt jelenti, hogy a közösségért él, de azért nem ez a jellemző, és nem is kell, hogy ez legyen a jellemző. Az önzés nem azonos ezzel. Attól még figyelhetek a közösség érdekeire IS, hogy a magamét fontosnak tartom, a fontossági sorrendet igazából értelmezni sem tudom. Nem, egyedül létezni sem tudok, akkor a boldogságom, az egyéni boldogulásom alapvető feltétele, hogy a közösségem is prosperáljon, nem? Viszont ha csak a közösség szekerét tolom, akkor hol az én életem?

          • Ó, hát filozófus sem vagyok, meg vallásfilozófus se. 🙂 De talán itt érezhető, hogy hajlok a konzervatív gondolkodás felé: ma ez a boldogság-hajhászó mentalitás zajlik-dívik mindenfelé. Így valósítsd meg magad úgy légy boldog. Így legyen boldog életed. A blog hangulatához illően azt kell hogy mondjam, tisztelettel: Lófaszt! Hol az életed, meg az enyém, meg a többieké? Itt van ebben a pillanatban, de már mindjárt el is múlik. Szinte semmi. És ha már ilyen kis pirinyó, jelentéktelen pillanat, akkor miért kellene olyanra pocsékolni, ami egy illúzió? Mármint a boldogság. Az egyén “önző” boldogsága. Nem érdemes, úgysem fog bejönni, HA ez a cél. Persze, ha úgy melléktermékként előfordul néha-néha az tök jó. Örülünk. De mindenek felett célnak azt állítani, hogy én boldog legyek? Szomorú és üres. Szerintem. Egyszer egy szószékről hallottam ezt sokkal szebben és érthetőbben, bocs, nekem nem megy úgy.

            A tiéd jobb lett, abban ott van az IS és úgyis az a lényeg. A kereszténység ‘szeress’ ajánlásában ugyanúgy bent van az ember saját maga is, mint a többiek. Szóval az elmélet jó, megint csak a gyakorlati megvalósítással vannak a bajok. És Ahogy írod, nem fontossági sorrendnek kéne lennie, mert az már bukta, ha jobban előtérbe helyezed egyiket vagy másikat. Ezt a dilemmát azonban nekem úgy tűnik, hogy társadalmi szinten egy pár ezer éve nem sikerül megnyugtatóan rendezni. Esetleg egyénileg lehet és sikerült egyeseknek közelebb kerülni ehhez. Állítólag.

            • “társadalmi szinten egy pár ezer éve nem sikerül megnyugtatóan rendezni.”
              Igen, egyetértek. Általában igyekeznek a közösséget az egyén fölé helyezni. Az az érzésem, hogy akik ezt nyomják, azok EGYÉNILEG baromi jól járnak azzal, ha sikerül a tömeget közösségért dolgozóvá tenni. Pl. most is.

    • No, ha te egy amolyan elfogadó és széles látókörű konzervatív vagy, akkor nincs is azzal hiba. mert mint mondtam, nekem belefér, ha a te értékeid azon a vonalon helyezkednek el. Nekem is sok dolog benne van az értékrendemben, ami a konzervatívoknak. Nekem az nem fér bele, ha valaki emiatt kirekesztővé, megmondóvá, manipultorrá, mások nyomorgatójává válik. Az én húsomon ne legyen senki hithű katolikus és családvédő. Főképpen, ha emellett megkér, hogy ugyan legyek mán a szeretője (megtörtént).

  • Én konzervatív liberális vagyok. Utálom azt a liberalizmust, ahogy manapság értelmezik (szabadság helyett szabadosság). Az eredeti liberalizmust viszont nagyon is magaménak érzem, hagyománytisztelet mellett. 🙂

  • Régebben leálltam vitázni korlátoltakkal. Rájöttem, hogy fölösleges. Nem lehet őket lehozni a fáról. Ezek gyönge lelkű emberek, akik rettegnek az új dolgoktól, és inkább tocsognak a jól ismert szarban, és másokat is bele akarnak nyomni, csak fejlődni ne kelljen. Meg az ilyenek közt sokan- főleg a szélsőségesek- lelki nyomorékok, akiknek tulajdonképpen szükségük is van azokra a csoportokra, akiket lenézhetnek. Hát most képzeld el azt a világot, ahol nincs meleg, nincs cigány, nincs baloldali, csak mindenki tök egyforma? És a ezek ugyanolyan boldogtalanok lennének, csak már nem lenne kire mutogatni. Tükörbe kéne nézniük. Bele is döglenének.

    • Dehogynem. Kék/barna szeműek, szőkék/feketék, mégmagyarabbak, más nemzetek tagjai, vallásosak/más vallásúak/nemvallásosak. Elálló fülűek, szőrösorrúak. Bármi. Amíg két ember van a Földön, találnak gyűlölni való különbséget egymáson – ha akarnak.

        • Sajnos. Rejtő írt valami zseniálisat a klikkekről, igen, megvan, a Bradley Tamásban. Hogy ahol kettőnél több ember összejön, ott kialakulnak a klikkek, amelyek nem a klikken belül levők jobb életére irányulnak, hanem a másik klikk tagjainak bosszantására.

          • “ahol kettőnél több ember összejön, ott kialakulnak a klikkek, amelyek nem a klikken belül levők jobb életére irányulnak, hanem a másik klikk tagjainak bosszantására.”
            Ezt a jelenséget a kettőnél több gyerekesek nagyon jól ismerik 😉

          • Sokat gondolkodom az emberekről, de hogy ennyire idióták lennének, azt még én sem gondoltam volna.

  • “Hogy majd a család, mint olyan megszűnik és egy rakás anyakönyvvezető az utcára kerül.”

    😀 😀 Nagyon röhögök.

  • “Mikor el se jutsz odáig, hogy végiggondolhasd a lehetőségeid, mert valójában NEM ENGEDIK MEG, hogy lásd a lehetőségeid, vagy befeketítik a nekik nem tetsző lehetőségeket.”

    Ez meg a legszomorúbb rész, és tényleg hányan élnek így, hogy soha nem gondolnak bele, hogy van választásuk és máshogy jobb lenne nekik, és nem muszáj szenvedni és az nem tesz nemessé és nem muszáj, hogy az élet része legyen.

Itt elmondhatod nekünk amit gondolsz:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s